DR. ORBÁN VIKTOR, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A baloldali blokk pártjainak kormányprogramjában az a megállapítás szerepelt, hogy irányváltásra van szükség a privatizációban, s fel kell gyorsítani a privatizációs folyamatot. A kormány megalakulása óta kétszáz nap telt el, s így a kormány privatizációs elképzeléseirõl nem elsõsorban az elõttünk fekvõ szövegbõl, hanem a valóságban történtek alapján alkothatunk képet.
Az elõttünk fekvõ törvényjavaslat és a valóság napi tapasztalata között éles ellentmondás feszül. A privatizáció nem felgyorsult, hanem szinte leállt az utolsó hónapokban. Persze ha az állam elhalhat önnön megerõsödésén keresztül, akkor az is megeshet, hogy a privatizáció lassulás útján felgyorsul. A HungarHotels ügye pedig okkal veti fel a gyanút, hogy a korábbi kormány gyakorlatától szakszerûtlenebb és kétesebb körülmények között választják ki a végül is gyõztes ajánlatokat.
(13.10)
Tisztelt Ház és tisztelt Képviselõtársaim! Milyen célból látják szükségesnek a kormány képviselõi az új törvény megalkotását? Erre a kérdésre a törvényjavaslat szövege nem ad választ. Az a néhány változás, amely jelentõsnek mondható a jelenlegi szabályozással összevetve, nem indokolja egy teljesen új törvény megalkotását. Az önök által javasolt privatizációs módszerek között nincs egyetlen olyan sem, amelyet a jelenlegi törvényi keretek között ne lehetne elindítani.
Az új törvény megalkotásának lehetne egyik indoka az, hogy átlátható és a közvélemény számára megnyugtató módon dõljön el egy-egy vállalat sorsa. Ezt a várakozást azonban nem elégíti ki a javaslat. A 42. § (2) bekezdése szerint az ÁPV Rt. a legkedvezõbb ajánlatnak megfelelõ értékesítést megtilthatja. Abban az esetben, ha az ÁPV Rt.-nek még annyi kötelezettsége sincs, hogy a valamilyen szempont szerint legjobbnak tekintett ajánlatot részesítse elõnyben, akkor kérdezem, tisztelt miniszter urak - akik nincsenek jelen -, mi szükség erre a vaskos törvényre. Miért nem írják egyszerûen azt, hogy az ÁPV Rt. annak adja el a vagyont, akinek jónak látja, vagy pontosabban: akiknek önök jónak látják?
Azon az ellentmondáson már fenn sem akad az önök törvényjavaslatain edzett olvasó, hogy tizenöt szakasszal korábban még azt találjuk, hogy a legkedvezõbb ajánlatot tevõvel kell megkötni az adásvételi szerzõdést, ami nyilvánvalóan tartalmilag ellentmondásban van az elõbb bírált 42. § (2) bekezdésével.
Hosszan lehetne még sorolni a törvény belsõ ellentmondásait, ezt megtették azonban már elõttem kiváló ellenzéki képviselõtársaim. A mi véleményünk szerint a legalaposabb elmarasztalás azonban nem a törvény belsõ ellentmondásaiért illeti a kormányt. A legsúlyosabb hiba szerintünk az, hogy nem kaptunk választ arra a kérdésre, milyen társadalompolitikai célok érdekében magánosítja az állami vagyont a kormány. Az önök kormányának ugyanis nincs hosszú távú programja. Az önök saját bevallása szerint sincs, hiszen tavaszra ígérték az átfogó - ahogy önök szokták mondani - modernizációs programot. Most ugyanazt a hibát készülnek megismételni, amelyet az emlékezetes 2 milliárd ECU-s hitel esetében egyszer már elkövettek, amikor is elõbb kértek pénzt a magyar gazdaság szerkezetének átalakítására, mint hogy megalkották volna azt a programot, amelynek végrehajtásához a pénzt kérték. Az eredmény ismert. S most ismét elõbb hozzák elénk a privatizációs törvényjavaslatot, mintsem megvitattuk volna azt a programot, amely végrehajtásának egyik döntõ eszköze éppen a privatizáció lehetne. Ez zavarodottságra és káoszra utal, amiért a kormányt terheli a felelõsség.
Tisztelt Ház! A kézhez kapott elõterjesztés ismeretében felvetõdik a kérdés, milyen információk és adatok birtokában tették meg önök elõterjesztésüket. Vajon pontosan tudják-e, hogy milyen mértékû piacrombolással járt eddig a privatizáció? Milyen hatással volt a foglalkoztatásra? Milyen mértékû volt a privatizáció miatt bekövetkezett vagyonvesztés; hogy milyen a kapcsolat a költségvetés jövõbeni terhei és a privatizáció között; hogy milyen mértékû volt a privatizáció segítségével megvalósult tõkekivonás az országból?
S végül a környezetvédelmi követelmények:
Nyilvánvaló, hogy jelentõs azoknak a külföldi beruházásoknak az aránya, amelyek azért települtek Magyarországra, mert itt engedékenyebbek a környezetvédelmi elõírások. De nem értük-e még el azt a határt, amelyen túl már csak hazánk természeti kincseinek helyrehozhatatlan lerombolása árán folytathatjuk az eddigi politikát?
Nos, tisztelt képviselõtársaim, ezekre a kérdésekre nem kaptunk értékelhetõ választ.
A baloldali pártok kedvenc választási szlogenjei közé tartozott a tiszta és ellenõrzött privatizáció jelszava. Indokolt tehát föltennünk a kérdést: a jelenlegi kormány valóban gátat akar vetni a burjánzó korrupciónak? Bár a törvényjavaslat terjedelmesen tárgyalja ezt a kérdést, a jogalkotónak a közvéleményt megtéveszteni akaró szándéka aligha vitatható. Lehet-e másnak, mint a választók megtévesztésének nevezni azt a magatartást, amikor a kormány hosszan beszél az ellenõrzésrõl, ám a számonkérés és felelõsség konkretizálása nem szerepel a törvényjavaslatban?
Különösen figyelemreméltó az a fejlõdés, amelyen a szabaddemokraták mentek át az elmúlt években. Akik az elõzõ négy évben is itt ültek ezekben a padsorokban, jól emlékezhetnek, hogy a szabaddemokraták szónokai milyen meggyõzõen érveltek a spontán privatizáció különbözõ formái mellett, hangsúlyozván, hogy a privatizáció természeténél fogva csúnya állat, de nincs mit tenni, úgymond, az eredeti tõkefelhalmozás korát éljük, a kapitalizmust mindenhol így szokták megteremteni. Emlékezhetünk arra is, hogy 1993 végétõl, a kampány megindulásától hogyan változtak át hirtelen a privatizációs visszaélések könyörtelen ostorozóivá, a tisztességtelen vagyonszerzés kérlelhetetlen bírálóivá. S azok, akik nem hisznek az emberi alkalmazkodóképesség erejében, most meglepetten láthatják, hogy a szabaddemokraták ismét a spontán folyamatok híveiül szegõdtek - immár kormánypártként.
Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a törvénnyel kapcsolatban a külföldi tõkérõl kialakított álláspontunkat.
A Fidesz véleménye szerint a magyar gazdaság helyzete megköveteli, hogy az országba minél több tõke áramoljék, segítve a gazdaság talpraállítását. Ez adottság, amelyet megváltoztatni egyetlen pártnak sem áll módjában. Ám az is a tõke adottsága, hogy mindenkor saját érdekeit érvényesíti, viselkedését a profit és hatékonyság határozza meg. Ettõl eltérõ szempontokat csak akkor vesz figyelembe, ha erre a kormány rákényszeríti. A nemzetgazdasági érdek védelme, az olyan nemzetgazdasági szempontok érvényesítése, mint foglalkoztatás, hosszú távú mûködõképesség vagy exportképesség, a mindenkori kormány kötelessége. Ha ezek az elvárások nem teljesülnek, azért a kormány tartozik felelõsséggel, és nem a külföldi tõke. Nem jókívánságokra van szükség, hanem törvényben elõírt feltételekre és garanciákra. Ezzel az elõttünk fekvõ elõterjesztés adós marad, a nemzetgazdasági érdekeket pusztán költségvetési érdekké egyszerûsíti, s így hibát követ el.
Tisztelt Ház! A magyar gazdaság adottságai természetesen kulcsfontosságúvá teszik kapcsolatainkat a világgazdaságban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szemérmesen hallgatnunk kellene a számunkra hátrányos folyamatokról, márpedig ideje lenne kimondani, hogy a magyar gazdaság nettó tõkeexportõr egy olyan helyzetben, amikor hazánknak óriási tõkebefektetésekre lenne szüksége. A tõkebefektetés jelentõs mértékben függ a privatizációtól, ezért egy nemzetgazdasági stratégiába ágyazott privatizációs elképzelésre lenne szükségünk. S miután a kormánynak nincs érvényes gazdaságpolitikai stratégiája, nem lehet jó privatizációs stratégiája, és így törvénye sem.
Tisztelt Ház! A privatizációs stratégiában a kormány nem szentel figyelmet annak a kérdésnek, hogy milyen az országba áramló tõke összetétele. Még egy liberális gazdaságpolitika sem mondhatja azt, hogy az országba érkezõ tõke származási helye közömbös lenne számára. Tudjuk, a pénznek nincs szaga, de a tulajdonosaiknak igenis van, s ezt nem figyelembe venni szintén súlyos kormányzati hiba.
Képviselõtársaim! A magyar gazdaság stratégiai ágazatainak magánosítása hosszú távra eldönti a magyar társadalom legfontosabb kérdéseit, egyúttal kijelöli Magyarország integrációs lehetõségeit és politikai helyét Európa térképén. Ez nem a kormány ügye, ez az egész ország, sõt tágabb értelemben a magyarság ügye. Elvárjuk, hogy ilyen jellegû döntés csak akkor szülessen, ha a kormány világos, egyeztetett és széles körben elfogadott stratégiával rendelkezik. Ma ilyen nincs. Éppen ezért aggasztónak és az európai uniós integrációs terveinkkel és nemzeti érdekeinkkel ellentétesnek tekintjük, ha hazánk ismét energiafüggésbe kerül Oroszországgal. A kormánynak ezt a folyamatot meg kell állítania.
Tisztelt Ház! Föl kell tennünk a kérdést, lehetséges-e igazságos privatizáció. A kérdés indokolt, ugyanis a Kádár-rendszerben mindenkinek volt köze az állami tulajdonhoz, abban az értelemben, hogy munkája beépült a vállalati vagyonba. A törvényjavaslat magáévá tette az SZDSZ programját, s nem törekszik igazságos privatizációra. A mai állapotokból persze már nem lehet visszamenni az 1988 körüli szituációhoz, s azon gondolkodni, vajon milyen megoldásokkal juthatnánk legközelebb a privatizáció méltányos formájához. Ez azonban nem ok arra, hogy a még állami tulajdonban lévõ vagyon esetén ne törekedjen a kormány a munkavállalókkal szemben méltányos eljárásra. Igenis el kell ismerni, hogy a privatizálásra kerülõ vállalatok alkalmazottainak közük, s így joguk van a vállalati vagyonhoz, hiszen munkájukkal - a segédmunkástól az igazgatóig -, ha különbözõ mértékben is, de mindannyian hozzájárultak a vagyon létrejöttéhez. Ebben a vagyonban bizony hosszú évek munkája testesül meg. Ezért mi nem fogadjuk el a vezetõi kivásárlásnak a törvényben javasolt formáját.
(13.20)
A kormány által javasolt megoldást a vállalatok dolgozói számára igazságtalannak és megalázónak tartjuk. Joggal föltételezhetõ, hogy a kormány a vállalati vezetõk legtöbbjét, éppen az itt tárgyalt törvényjavaslatra készülve, nevezte ki sebtében az elmúlt kétszáz nap alatt. S ha most ezeket a régi-új vállalati vezetõket olcsón juttatja az alkalmazottak közös munkájának eredményéhez, akkor a kormánytól elvárható lenne, hogy szigorú feltételeket szabjon számukra.
A Fidesz azt javasolja, hogy vezetõi kivásárlás esetén az új tulajdonos vállaljon magas foglalkoztatási kötelezettséget a kivásárlási szerzõdésben. A vagyonfelélés megakadályozása érdekében pedig a kivásárlási szerzõdés támasszon beruházási kötelezettséget is. Nemteljesítés esetén pedig a vagyon szálljon vissza az államra.
Tisztelt Ház! A Fidesz elképzelései szerint a privatizáció gazdasági szempontjait alá kell rendelni, illetve össze kell egyeztetni a középosztály megteremtésének és megerõsítésének politikai, társadalompolitikai céljával. Ez a meggyõzõdésünk szembenáll a baloldali blokk pártjainak programjával, amely itt is az SZDSZ elképzeléseit tette magáévá. Vagyis a jelenlegi kormány nem akar sem erkölcsi, sem ideológiai, következésképpen társadalompolitikai szempontokat sem érvényesíteni a privatizációban. Ebben a magatartásban tetten érhetõ a magyar középosztálytól való félelem és a vele szemben táplált elõítélet is.
Szerintünk - fideszesek szerint - azonban Magyarország jövõje azon áll vagy bukik, hogy létrejön-e egy erõs, nemzeti középosztály. A magyar kormánynak - szerintünk - az lenne a kötelessége, hogy a rendelkezésre álló javakat, e célt szem elõtt tartva, magánosítsa. Olyan magánosítást kellene a kormánynak megvalósítania, amely nem teszi lehetetlenné a nagytõkés csoportok létrejöttét, de igazi célja a középosztály megerõsítése.
Mi olyan politikát szorgalmazunk, amelynek az a célja, hogy egyre nõjön azoknak a honfitársainknak a száma, akiknek saját háza, bankbetétje, értékes szaktudása és független egzisztenciája van. Ez a törvény nem ezt a célt szolgálja, ezért a Fidesz részérõl nem tudjuk támogatni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)