DR. SURJÁN LÁSZLÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi elõadója: Köszönöm a szót.
Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Valóban nem könnyû helyzetben van a képviselõ, amikor elõtte áll ez a privatizációs törvénytervezet, s a bizottsági vitában arról kell döntenie, általános vitára alkalmas-e vagy sem.
A foglalkoztatási bizottságban hárman, az MDF, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Párt képviselõi úgy ítéltük meg, hogy ez a törvénytervezet jelen körülmények között nem alkalmas az általános vitára. Az érveink lényege részben itt elhangzott már kedves képviselõtársaim gondolataiban s más bizottságok állásfoglalásában, de engedjék meg, hogy kiemeljem azt a három gondolatkört talán vagy kosarat, amely ezt a véleményt megítélésünk szerint megalapozza.
Az elsõ elvi problémahalmaz: ezt a törvénytervezetet a kormány bemutatta az érdekegyeztetés során, megtárgyalta, és ott megállapodások jöttek létre. Ezen megállapodásokat - gondolom, hogy a késésben levõ törvény mihamarabbi tárgyalása érdekében - a beterjesztett szöveg nem tartalmazza, és ismételten az a megoldás körvonalazódik, hogy majd valamelyik tisztelt képviselõtársam önálló képviselõi módosító indítvány formájában benyújtja, és ennek megfelelõen állja a kormány a szavát. Való igaz, hogy a kormánynak bõven állnak rendelkezésre õt támogató képviselõk, akik mindezt megtehetik. Mégis, ennek az eljárásnak a rendszerbe állítása nem kívánatos gyakorlat a kisebbség véleménye szerint.
Ha a kormány érdemi változásokban egyezik meg az érdekegyeztetésben, mi akadálya lenne annak, hogy az ily módon megváltozott törvénytervezetet új változatban terjessze a tisztelt Ház elé, lehetõséget adva az érdekegyeztetésben résztvevõknek arra, hogy a végsõ változatot maguk is ellenõrizzék és hitelesítsék. Így mindenfajta kérdés fölmerül: az a képviselõ, aki nincs jelen az érdekegyeztetés folyamán, vajon mindazt beterjeszti-e, amirõl szó volt, és csak azt terjeszti be ezen a címen, amirõl szó volt? Kár ilyen kételyeket hagyni, bölcsebb tehát, ha a kormány maga látja el a saját feladatát. Ez az elsõ.
A másik kérdéskör, amelyet tisztelt kormánypárti képviselõtársaim tárgyalhatatlannak minõsítettek akkor, a foglalkoztatási bizottság ülésén, az az volt, hogy újsághírek szóltak arról, a kormány meg kívánja változtatni a privatizáció ellenõrzésének, vezetésének kormányzati felelõsségét. Az elõterjesztés egyértelmûen a pénzügyminisztert jelöli meg ezen feladatok ellátására, míg az újsághírek arról szóltak, hogy egy új miniszteri poszt keletkezik.
Vajon ez a változás nem indokolja-e a törvényjavaslat visszavonását, mondtuk mi, és ugyan kérem, ezt egy egyszerû módosítással el lehet intézni, válaszolták. Való igaz, a normaszöveg lehetõvé teszi. A papír sok mindent kibír. Ez a változtatás azonban az ellenzék véleménye szerint alapvetõ változtatás, a szemlélete változik meg az egész kérdésnek. A költségvetési szemlélettel szemben megjelenhet egy önálló miniszteri felelõsséggel való erõ, és a törvény szelleme ezáltal megváltozik. Ezt kérem, formailag el lehet intézni holmi módosítvánnyal. De hát ez feje tetejére állítja a dolgokat.
Más kérdés persze, hogy az új miniszteri poszt beállása egyszerûen a pénzügyminiszter nevének kicserélését jelenti egy privatizációs miniszter - még a rövidítés is pm - pm -, de van-e mögötte tényleg más változás? Ugyanis, ha a megszületõ új, egységes privatizációs szervezet igazgatótanácsát a felügyelõ miniszter nem utasíthatja, az igazgatótanácsi tagok titkot tartani kötelesek - az általános üzleti titok megtartásán túl még e törvényben meghatározott külön paragrafus szerint -, akkor ez már tartalmi kérdés, és a harmadik kosárba tartozik, a nyilvánosság, a nagyobb ellenõrzés lehetõségei elmúlnak. Hiába van itt egy miniszteri bársonyszéken egy új miniszter, hiába mondta tegnap miniszterelnök úr, hogy itt, elõttünk felelõssé tehetõ, a privatizációs miniszter is majd széttárja kezeit, és azt mondja, hogy a független testület, melyet nem utasíthatok, úgy dönt, ahogy akar.
Egzisztenciális függésbe kerülnek a bármikor leváltható igazgatótanácsi tagok, de ez mindig csak utólagos javításra tesz lehetõséget, kézi vezérlést kizár, ezáltal a vezérlés és felelõsség is kizárt. A kézi vezérlést az ellenzék nyilvánvalóan elítéli, de a felelõs kormányzati magatartás követeli, s ezt ezen törvénytervezet megítélésünk szerint sem jelen formájában, sem a két pm kicserélése után sem tartalmazza.
Mindenesetre tisztelt kormánypárti képviselõtársaim azt mondták, hogy holmi újsághírek nem akadályozhatják meg azt, hogy mi végezzük a munkánkat, és ezt a törvénytervezetet hozzuk be ide a Ház elé.
(10.40)
Az azóta történtek alapján azonban úgy jártunk, mint a viccbéli ember, aki egy véleményét indokolatlan pesszimizmus cimkével kapta meg, s errõl utólag kiderült, hogy túlzott optimizmusnak bizonyult.
Azt gondolom, hogy alapvetõ változások álltak elõ a kormányzat szemléletében. És ezért jogos volt az ellenzék fölvetése tegnap is: kár belemenni e törvény tárgyalásába. Belementünk; hát addig fogjuk most akkor nyúzni, ezt a rétestésztát húzni, amíg valami ki nem alakul belõle. Meglátjuk, hogy mi!
Még egyetlen gondolatot engedjenek meg nekem elmondani: nevezetesen azt, ami nagyon is felmerült azért a foglalkoztatási bizottság - és sajátos profiljába tartozó módon merült föl a foglalkoztatási bizottság - ülésén, nevezetesen, hogy nevetségesen sekélyek azok a jogosítványok ebben a törvényben, melyeket a munkavállalói érdekképviseletek kaptak.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ez így elfogadhatatlan! Megtudhatják ezek a képviseletek, hogy mirõl szól a dolog, és a véleményüket elmondhatják. Ez a véleményezési jog semmifajta érdemi jogosítványt nem jelent, és a munkavállalók kiszolgáltatottságát a fejük fölött zajló privatizációban egyáltalán nem csökkenti.
Tartalmi ügyekrõl nyilván a pártok vezérszónokai fognak szólani. Néhány tartalmi kérdés fölmerült a bizottság ülésén; de ezt, hogy ne vegyem el az ellenzéki vezérszónokok kenyerét, a továbbiakban nem kívánom ismertetni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)