IVANICS ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Alapvetõen a törvénymódosítás irányultságával, nevezetesen a kombinált áruszállításnak ebbe a törvénybe való behozatalával messzemenõen egyetértek, és ezt az elõttem szólók is kifejezték. Természetesen jó lett volna, hogyha valamilyen koncepció megjelenik, vagy legalább az indoklásban megjelenik az, hogyan kívánjuk elõsegíteni, hogy erre valójában lehetõség is legyen. A folyami szállítást nem kell bemutatni, hogy erre jelenleg gyakorlatilag minimális lehetõség van, de a vasúti szállításban sincsenek kihasználva az országunkon átfutó azon fõvonalak, amelyeknél ezek a kombinált árufuvarozási lehetõségek igazából kihasználhatók lennének. Tehát itt elõbb születik meg a törvény, mint ahogy valójában a feltételek rendelkezésre állnak. Ezért fogalmazok úgy, hogy az irányultsága jó, és reméljük, elõsegíti ezeket a megoldásokat a törvénynek ezen része.
Nem tudok egyetérteni azzal, hogy végrehajtunk egy adóemelést és ezzel egyszerre bekövetkezett egy nagymértékû üzemanyagár-emelés, nagy mértékû energiaár-emelés is. Tehát át kellene gondolni, hogy a szállítás, a Magyarországon oly nagy mértékben magánkézbe került árufuvarozás valójában hogyan tud továbbmenni, hogyan tudja megõrizni a versenyképességét.
Úgy gondolom, hogy rendkívül átgondoltan, és hatásaiban sokkal részletesebben kellett volna elemezni, hogy milyen következményei lesznek ennek a rendkívül szigorú emelésnek.
Az adómentesség köreivel szintén egyet lehet érteni, hiszen ez szociálisan és egyéb szempontokból is indokolt.
(16.30)
E nagymértékû emelés jelentõs részét ki lehetett volna egyenlíteni, ha a hatályos törvényt figyelmesebben szemügyre veszi a módosító, és megpróbálja csökkenteni az adminisztrációs költségeket, melyek a városoknál, települési önkormányzatoknál, mint adóbehajtóknál jelentkeznek.
Csak példaként tudnám hozni egy százezres város helyzetét, nem számszerûsítetten, csak néhány példával. Például Kecskemét város gépjármû-adóztatásának adatai is jellemzik ezt. A városban közel 30 ezer gépjármûvet adóztatnak, melybõl a bevétel 60 millió forint. Az önkormányzat részesedése 30 millió forint. 1993-ban a gépjármûváltozások miatt megközelítõen 16 ezer határozatot hoztak. A határozatok elkészítésének, feldolgozásának költsége az irodaszerek, postai költségek, bérek és járulékok miatt évrõl évre növekszik. A tulajdonjog-változásnál a szerzõdés elfogadása ugyan a Ptk. szerint helytálló és törvényes, de a szerzõdés szakszerûségét, tényszerûségét az alaki és tartalmi kellékeken túl az adóapparátus vizsgálni nem tudja és ideje sincs rá. Sajnos sok esetben megtévesztõ adatokat tartalmaz.
A leírtakon túl jelentõs illetékbevételtõl is elesik mind az Tnkormányzat, mind a központi költségvetés, ugyanis a gépjármûvek adásvétele megtörténik, az adóhatóságok az adóalanyok változását nyilvántartásaikban regisztrálják, ugyanakkor a rendõrhatóságnál a forgalmi engedélyben a tulajdonjog-változás nincs átvezetve és ebbõl következik, hogy a gépjármûvek után a visszterhes vagyonátruházási illetéket sem fizetik meg.
Az elõzõek szerint javasolható lett volna, hogy a gépjármûadóról szóló törvényt akként módosítsuk, hogy az adó alanya az, aki az év elsõ napján a gépjármû tulajdonosa. Évközi változás csak a forgalomból történõ kivonás és új gépjármû forgalomba helyezése esetén lehetséges. Csak megjegyzem, hogy a kötelezõ biztosítást is negyedéves állapot szerint kell megfizetni. Németországban, ahol elismerten is hosszú távú és az állampolgárok jogait védõ szabályozás mûködik, a gépjármû adóztatása a január 1-jei állapot szerint történik és egy összegben kell február 15-ig megfizetni.
Úgy gondolom, hogy a jelenleg meglévõ magyar autóállománnyal kapcsolatos önkormányzati ügyintézés, tehát az érvényben lévõ tulajdonosi szerkezet és ennek adminisztrációja is valóban olyan nehéz helyzetbe hozza az önkormányzatokat - figyelembe véve, hogy ehhez még hozzájárul majd a kombinált árufuvarozásból eredõ, igen nehezen ellenõrizhetõ és végrehajtható szabályozás -, hogy ez meggondolandó lett volna. Talán sokkal szerencsésebb lenne, ha ez egy év végi akcióban, tehát egy év végi törvénymódosításban nyilvánul meg, hiszen most erre az évre igen nehéz helyzetben lesznek az önkormányzatok, ha ezeket a módosításokat akkor kell megtenniük, amikor már a költségvetésüket megalkották, a költségvetési helyi rendeletben szabályozták az erre vonatkozó tételeket, és végrehajtási utasításokat hoztak erre, akkor egy felsõ szintû törvényi szabályozás igen nagy rendezetlenséget, igen sok zavart fog okozni ezen a területen. Ne feledjük el, hogy ennek az adónak a behajtása végeredményben az önkormányzatoknál történik. Köszönöm szépen. (Taps a KDNP padsoraiból.)