DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Ma van egyéves évfordulója annak, hogy a több évtizedes, idegen hatalmak által ránk kényszerített egypártrendszeren alapuló államberendezkedést felváltó elsõ demokratikus kormány miniszterelnöke, Antall József elhunyt. Történelmi szerepérõl tudományos igényû munkák és blaszfémikus pamfletek könyvtárakat fognak megtölteni. Itt és most, e gótikus ház falai között úgy érzem, méltó és igazságos a közeli munkatárs látásmódján felidézni Antall József emberi, politikusi és államférfiúi alakját.
Antall József, a hosszútávfutó magányosságát megtapasztaló ember igazi nagyságát a halálos kórral folytatott gigászi küzdelmében ismerhetjük fel igazán. Valódi énjét a társadalom a taxisblokád alatt adott pizsamás interjújából ismerhette meg. A kikerülhetetlen vég halálos szorításában tökéletesen szabaddá vált. Számára nem voltak többé egzisztenciális kötöttségek, teljes energiáját a nemzet szolgálatára fordította, mit sem törõdve azzal, hogy így hónapokkal, netán évekkel rövidíti meg amúgy is rövidre szabott életét. Akaratereje töretlen maradt a halál pillanatáig, voltak percek, amikor magam is hittem abban: még a gyógyíthatatlan betegségen is úrrá tud lenni általa.
A politikus Antall József kettõs elkötelezettségben élt: magyarságtudata és demokrata mivolta átsütött minden mondatán, minden cselekedetén, ott bujkált minden gondolatában. Amikor kimondta: lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, a magyar és minden más nemzet határokat nem ismerû együvé tartozását, egyetemességét deklarálta, és csak azok voltak képesek e kijelentését félremagyarázni, akiknek értelmezõ szótárából a "lélek" fogalmát az elmúlt 40 esztendõ nyomtalanul kitörölte. Ugyanakkor türelmesen, de megingathatatlanul állt ellen azoknak, akik - abban az idõben még zömében pártján belül - olyasmit kértek rajta számon, amit demokrataként nem tehetett meg. Antall József demokratizmusa nem a kor kihívásaira szükségszerûségbõl vállalt politikai magatartás volt, hanem génjeibe, személyiségébe kitörölhetetlen, beégetett jel, melynek ellenében akkor sem tudott volna cselekedni, ha netán akart volna.
Államférfiúi képességeit sokféle oldalról közelíthetjük meg. Kikristályosodott, tiszta logikájú közjogi gondolkodása mindnyájunk fölé emelte õt. Említhetnénk a történelmi múlt ismerete alapján elõrevetített jövõképét, mely mind a bel-, mind a világpolitika várható alakulását a jövõ századra elénk tárta. Számomra mégis az a képessége volt a leglenyûgözõbb, amellyel el tudta választani egymástól a lényegest a lényegtelentõl. Amit tegnapi és mai kritikusai gyakran felrónak neki, az nem más, mint a rövid távú, a jövõ szempontjából lényegtelennek ítélt, ám napi aktualitásában túlértékelt dolgok halmaza.
Antall József karizmatikus egyéniség volt, s mint minden karizmatikus személyiség, így õ is brutális kihívást jelentett minden szellemi kis- és középszerûség számára. Hiszek abban, hogy a történelem letisztítja alakját, és a magyar társadalom megérti munkálkodásának maradandó értékeit. Szabad Györggyel vallom, amit õ tavaly decemberben a költõ Juhász Gyulától ihletetten megfogalmazott: nem a halhatatlanságba emelkedõ politikusok a tragikusak, hanem az a nemzet tragikus, amely nem érti meg távozó nagyjainak irányadását.
Tisztelt Képviselõtársaim! Bár Antall József tisztelõinek, munkatársainak és hozzátartozóinak ma délután 5 órakor a Kerepesi temetõben lesz módjuk leróni kegyeletüket, úgy hiszem, nem kérek teljesíthetetlen dolgot tisztelt képviselõtársaimtól, - tartozzanak bár az elhuyt miniszterelnök munkatársai vagy akár politikai ellenfelei közé -, hogyha azt kérem: néhány pillanatra tegyünk félre most minden földi dolgot, emelkedjünk a napi politika megosztó aktualitásai fölé, és ki egy magában elmondott csendes imával, ki egy néma fõhajtással adózzék azon ember emlékének, aki a gonviselés akaratából éppen ma egy esztendeje lépte át az örökkévalóság kapuját. (Taps.)
(10.10)