DR. FARAGÓ PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék pár gondolatban hozzászólni a törvénymódosításhoz, konkrétan a T/149/8-as javaslathoz, amelyet dr. K. Csontos Miklós képviselõ úr nyújtott be.
A benyújtott módosító javaslat szerint a 3. § a következõt mondja: "Az elõkészítõ közgyûlésen a szövetkezet tagjai és kívülálló üzletrész- tulajdonosai nyilatkoznak..." Tovább nem is kívánom olvasni, mert a lényege ennek az, hogy a képviselõ úr a kívülálló üzletrész-tulajdonosokat akarja nyilatkoztatni a szétválási szándékról. Gondolom - legalábbis nagyon remélem - , a jelen lévõ képviselõk túlnyomó többsége érzi azt, hogy ez elképzelhetetlen dolog, mert egy olyan személyt akar nyilatkoztatni, aki nem tagja egy csoportnak, egy szövetkezetnek. Hogy nyilatkozzon a szétválásról, amikor nem is tagja ennek a szövetkezeti - úgymond - jogi személyiségû gazdasági társaságnak, illetve jelen esetben a szövetkezetnek? Ez körülbelül olyan lehet, mintha én azt javasolnám holnap, hogy az OTP váljon szét két cégre, mert nekem is van egy betétkönyvem az OTP-ben. De ettõl én még nem vagyok tagja és nem vagyok jogosult arra, hogy ebben döntsek.
Ugyancsak ehhez csatlakozik a 149/5-ös javaslat, Gyimóthy Géza képviselõ úr javaslata, aki ezt azzal indokolja, hogy nem indokolt külön menetben nyilatkoztatni a szövetkezet tagjait a szétválási szándékukról és csak ezt követõen nyilatkozhatnának a kívülálló üzletrész-tulajdonosok. Nem arról van szó, hogy hány menetben, mit kell csinálni, hiszen nem a ringben vagyunk egy bokszmérkõzésen, hanem arról van szó, hogy egyszerûen elképzelhetetlen, legalábbis nagyon remélem, hogy a jelen lévõ jogász kollégák számára elképzelhetetlen. Az elõbbiekben is elmondtam: hogyha valaki nem tagja a szövetkezetnek, akkor ugyan milyen jogon nyilatkozna a szétválásról?
A másik kérdés, ha elmegy erre a szövetkezeti közgyûlésre és tanácskozási joggal megjelenik, véleményt mondhat, de semmiképpen nem jogosult szétválást kezdeményezni.
Nagyon érdekes módosító javaslat az, amit Raskó képviselõ úr benyújtott, és tulajdonképpen vannak benne olyan elemek, amelyek, ha a helyzet nem ilyen lenne, amilyen, akkor még érthetõk is lennének. Az üzletrészarányos szavazást kívánja bevezetni, illetve lehetõséget adni az üzletrészarányos szavazásra. A probléma csupán az, hogy - szövetkezetekrõl lévén szó - szövetkezeti alapelv, hogy "egy tag egy szavazat". Én értem Raskó képviselõ úr gondjait, hiszen nekünk is, mint gyakorló szövetkezeti vezetõknek, sokszor problémát jelent ez a bizonyos üzletrészarányos szavazás, illetve felvetõdik az, hogy ha valakinek nagyobb vagyonrésze van, az miért szavaz ugyanúgy, miért csak egy szavazata van, mint annak, akinek kisebb van. Csak ez valamikor a törvényalkotás kezdetén lett elrontva, két, most már két és fél évvel ezelõtt. Akkor kellett volna arra gondolni, hogy az üzletrész behozatalával és megalkotásával tulajdonképpen létrehoznak egy kvázi gazdasági társaságot, csak éppen nincs arra lehetõség, hogy úgy mûködjön, mert akkor minek a szövetkezet. Akkor vagy gazdasági társaság valami, vagy szövetkezet - és ha szövetkezet, akkor az üzletrészarányos szavazást nem igen lehet felvetni.
Ráadásul még hozzá kell tenni azt is: hogy azzal indokolja ezt az elõterjesztést, hogy a vagyoni jellegû döntéseknél igény merült fel. Ez megint olyan kérdés, hogy mi az, hogy vagyoni jellegû döntés, illetve mi tartozik ide. Hiszen millió olyan kérdés van, ami összefügg, sõt, azt lehet mondani, a szövetkezetek életében a döntések majdnem 90 százaléka legalábbis összefügg a vagyoni jellegû döntésekkel, hiszen például egy alapszabály-módosítás - aminél nehéz lenne elképzelni, hogy ne "egy tag egy szavazat" legyen - természetesen az is összefügg vagyoni döntésekkel, hiszen az alapszabálynak lehetnek rendelkezései, amelyek a vagyoni jellegû döntésekre kitérhetnek, illetve azt szabályozhatják.
Tehát ez egy öszvér megoldás lenne, és sajnos a törvény eredeti hibáit ezzel semmiképpen nem lehetne kijavítani. Felveti azt a gondolatot, hogy a jövõben foglalkozni kell a szövetkezetek további helyzetével és e szövetkezeti törvény teljes átdolgozásával, mert valóban elég furcsa helyzet állt elõ az üzletrész létrehozásával.
Van itt még egy negyedik elõterjesztés, a 149/18-as, dr. Tóth Tihamér javaslata. Mit mondjak, elég rövid: azt javasolja, hogy a törvényjavaslat 1- 4. §-ainak szabályai maradjanak el. Gondolom, komoly csapat állhatott a képviselõ úr mögött, amikor ezt megfogalmazták. Komoly termés. De azt írja, hogy a benyújtott módosító javaslat nem szolgálja a szövetkezetek gazdálkodásának, szervezeti változásainak elõsegítését, és különösen a gazdálkodásának elõsegítését nem szolgálja. Hozzá kell tennem, hogy az 1994 elõtt alkotott, szövetkezetekre vonatkozó szabályok sem igazán szolgálták a szövetkezetek gazdálkodását. Erre sajnos elég sok elrettentõ példát tudnánk mondani.
Végezetül talán nagyon röviden szólnék még errõl a bizonyos üzletrészrõl és a kívülállók kategóriájáról, amire a múltkor szerettem volna rátérni, csak idõ hiányában nem volt rá lehetõségem. Többször felmerült a kívülállók kérdése a szövetkezetekben. Ez legtöbbször úgy merült fel, hogy õk azok a szegény kívülállók, akik semmiféle joggal nem rendelkeztek. Akkor már érintettem, most egy kicsit talán bõvebben kifejteném. Ha a jelen lévõ ellenzéki képviselõ urak közül lenne, aki esetleg nem ismeri - bár én ezt fel sem merem tételezni, hogy valaki nem ismerné -, azért hadd mondjam el, hogy a kívülállók többsége Magyarországon nem örökösödés útján lett kívülálló, ami múltkor felvetõdött, hogy valamikor bekényszerítették a szövetkezeti tagot. Természetesen voltak ilyenek, sajnos, ezzel tisztában vagyunk és ez egy nagyon sajnálatos cselekmény volt. Tehát voltak olyanok, akiket bekényszerítettek a szövetkezetbe és késõbb megszûnt a tagsági viszonya, vagy valóban az örököseinek tagsági viszonya, de mondhatni a szövetkezeti tagok túlnyomó többsége úgy lett szövetkezeti tag, hogy soha semmit nem vitt be a szövetkezetbe. Ezek jelentõs része korábban alkalmazottként mûködött a szövetkezetben...
(A közbeszóló Gyimóthy Gézához fordulva:) Parancsol, képviselõ úr? Mert nem hallani ide, amit mond felém, ezért nem értem.
Tehát jelentõs részük úgy lett szövetkezeti tag, hogy alkalmazottak voltak korábban és dolgoztak - mint tudjuk - több mint öt évet a szövetkezetben, mondjuk 1970-tõl '75-ig. 1975-ben elmentek, majd jött egy törvény, ami 8-10 év múlva azt mondta, hogy neked adunk szövetkezeti üzletrészt. Nem egészen értem, hogy a korábbi parlament a magyar állam tulajdonában lévõ vállalatokat miért nem adta oda ilyen elegáns mozdulattal azoknak a dolgozóknak, akik legalább öt évet dolgoztak, és miért privatizált. Mert hiszen azok az emberek is, mondjuk a Csepeli Fémmûvekben 6-8-10 évet ledolgoztak, és azok sem vittek be vagyont, mint ahogy az alkalmazott se vitt be a szövetkezetbe egyetlen fillért sem, vagy egyetlen lovat, vagy ökröt sem, hiszen - mint mondottam - hosszú éveken keresztül alkalmazottként dolgozott, majd felvették szövetkezeti tagnak.
Most ezek kaptak üzletrészt, ami nagyon rafinált megoldás volt, persze tudjuk, hogy mire született ez a megoldás. És most azért állunk itt, mert vannak jelentõs szövetkezeti kívülállók, akik üzletrésszel rendelkeznek és bizony ezeknek a sorsát valahogy meg kellene oldani.
(11.20)
Még annyit, hogy a településenkénti szétválás ellen miért vagyunk, és én személy szerint miért vagyok ellene, mint szövetkezeti elnök. Azért, mert olyan helyzetet teremtene, amely valóban semmiképpen sem szolgálná egy bizonyos gazdálkodás elõsegítését. Hiszen tessenek elképzelni, hogy tulajdonképpen olyan emberek szólnának bele a szövetkezet életébe, akik már hosszú-hosszú évek óta nem dolgoznak ott. A szétválás során pedig olyan helyzet is elõfordulhatna, hogy akik kezdeményezték a szétválást, mindenképpen elõnyösebb helyzetbe kerülnének, mint azok, akik nem is akartak korábban szétválni. Másrészt a településeket nem lehet úgy szétválasztani egy szövetkezetben, hogy az a mögött lévõ vagyon szinkronban legyen a tagság üzletrészével. Szinte lehetetlen, hogy egy településen lakó szövetkezeti tagok üzletrésze összességében, értékben megegyezzen a településen lévõ szövetkezeti vagyonnal. Márpedig, ha nem egyezik meg, tessenek végiggondolni, hogy milyen helyzetet teremt, ha a településen élõ szövetkezeti tagok más településrõl fognak elhozni vagyonrészeket, hiszen nekik még szükségük van arra, hogy azzal kipótoljuk, vagy fordítva: az õ részük kevesebb, mint az ott lévõ vagyon és akkor egy másik településen élõ csapat fogja mûködtetni a vagyon egyik részét.
Tehát ezt végiggondolva elképzelhetetlen gyakorlatilag ennek a megvalósítása, és semmiképpen nem szolgálja a szövetkezetek gazdálkodását, ismétlem, ha az ellenzék jeles képviselõinek is az a véleménye, hogy a gazdálkodásának az elõsegítését kellene elõtérbe helyezni. Köszönöm türelmüket. (Taps.)