NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Ház! Mint olvashatja mindenki, aki elõtt ott van a jelentés, a módosító javaslatunk arra irányul, hogy kifogásoljuk azt a rendelkezést, amely szerint csupán a határozat közlésétõl számított hat hónapon belül van lehetõség a kártalanítási igény érvényesítésére. Nem értjük ezt a korlátozást, sem az alapját, sem pedig a mértékét illetõen. Tudjuk jól, hogy a polgári eljárásban van például hathónapos elévülési határidõ a kötbérkövetelések esetében. Ez azonban aligha vonható ide. Ugyancsak meglehetõsen távoli az összefüggés azzal a hathónapos határidõvel, amit az emberjogi konvenció ír elõ az emberjogi bizottsághoz benyújtandó panasz határidejének. Úgy véljük, hogy a büntetõeljárási törvény 385. §-a (3) bekezdésében szabályozott határidõ helyett a polgári jogban használatos általános elévülési idõt kellene alkalmazni. Erre vonatkozik a mi módosító javaslatunk, bár örülök annak, hogy némi felpuhulás tapasztalható az emberjogi bizottság álláspontjában azzal, hogy egyéves határidõt határozna meg.
Hadd mondjam el, hogy ne szaporítsam még egyszer a szót, hogy a 29. §-hoz is van egy javaslatom, az is egy ilyen határidõre vonatkozik. Ha elnök asszony nem veszi rossz néven, akkor elmondom az ezzel kapcsolatos indoklásomat is néhány mondatban.
Az elõzetes letartóztatás fordul elõ ebben a javaslatban. Itt is aggályosnak találjuk a határidõre vonatkozó szabályozást. Én nagyon örülök annak, hogy ezt az elõterjesztõ is támogatta, illetõleg a bizottságok is támogatták a módosító javaslatunkat.
A javaslat 29. §-a a büntetõeljárási törvény 390. § (2) bekezdését úgy állapítja meg, hogy a bíróság a külföldi kiadatási megkeresés megérkezése elõtt a letartóztatást akkor is elrendeli, ha a kiadatásnak helye van, és a külföldi hatóság a letartóztatást a bekezdésben meghatározott mellékletek nélkül kéri, feltéve, hogy a késedelem a kikért személy szökésének veszélyével járna együtt. A letartóztatást ez esetben akkor kell megszüntetni, ha a kérelem a letartóztatás foganatbavételétõl számított három hónap alatt nem érkezik meg.
Nem kívánunk most hosszan értekezni arról, hogy vajon a kiadatás szabályozása a magyar büntetõjogban megfelel-e az általános követelményeknek vagy sem. Úgy véljük, hogy ez igazából nem lehet vita tárgya, hiszen ez a terület a szakértõk egybehangzó véleménye szerint alapos újraszabályozásra szorul.
Az elõttünk fekvõ javaslat azonban tartalmaz egy olyan momentumot, amivel nem érthetünk semmiképpen egyet. Ugyanis a javaslat rendkívül hosszan határozza meg az elõzetes letartóztatás tartamát abban az esetben, ha megfelelõ kiadatási kérelem nélkül történik e kényszerintézkedés elrendelése.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ENSZ 1990-ben kidolgozott modellegyezménye maximálisan negyven napban tartja megállapíthatónak ilyen esetben az elõzetes letartóztatás idejét. Úgy véljük, hogy ez esetben követnünk kellene a modellegyezmény elõírásait, hiszen negyven nap elegendõ kell legyen, hogy egy megfelelõ kiadatási kérelem összeálljon. Három hónap vagy negyven nap - nem mindegy, nemcsak a letartóztatott szemszögébõl. Örülök annak, hogy minden jel szerint ezt az elképzelésünket támogatja az elõterjesztõ is.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)