DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A mai napirendhez kapcsolódóan az adózás rendjérõl szóló törvényjavaslathoz néhány gondolatot szeretnék hozzáfûzni.
Összességében helyesnek tartjuk a törvényi módosításokat, hisz maguk elõtt görgették mindazokat a gondokat, szabályozandó kérdéseket, amelyeket korábban már módosításokkal kellett volna kiküszöbölni. Vannak azonban a módosításnak olyan rendelkezései, amelyek megítélésünk szerint általában az adózó polgárok hátrányára kerülnének be a törvény szabályozási körébe, ennek elfogadása esetén. Ezekre a bizonyos ellentmondásokra kívánok esetenként rávilágítani.
Maga az adózás rendjérõl szóló törvény, a törvényjavaslat is az adózás technikai szabályrendszerét hivatott megállapítani. Célja: az adójogszabályok legyenek összhangban a folyamatos, változó gazdasági és jogi környezettel, a szerzett tapasztalatokra alapozva a fölösleges adminisztrációt mérsékelje, vagy lehetõség szerint szüntesse meg.
A kormány törvényjavaslatai a következõ adópolitikai célok, szándékok köré csoportosíthatók:
A vállalkozásoknak kedvezõbb feltételek közötti mûködést akar biztosítani, hogy kapjanak ösztönzést a mûködõtõke-befektetésekre és beruházásokra. A külsõ és belsõ egyensúly javítása érdekében az ország teljesítõképességéhez jobban igazodjék a belsõ felhasználás oly módon, hogy elsõsorban a fogyasztás visszafogása révén az eddiginél több forrás szolgálja a gazdaság modernizálását. Az adóztatás vegye figyelembe az adózók teherbíró képességét, segítse elõ közérzetük, tûrõképességük javítását.
Bár a törvényjavaslat céljaiban az adótartozások csökkentését és az egyszerûsítést igyekszik megvalósítani, ebben a kérdéskörben azonban esetenként kevésbé eredményesen tudhat magáénak dolgokat. A törvényjavaslat az általa rögzített eljárás rendjében is helyenként bonyolult és kevésbé áttekinthetõ. Az átfogó, egyszerû szabályozás helyett az egyedi specifikumok részletezésével foglalkozik, és helyenként ezért is aprólékos.
Célszerûnek tartanánk, ha - összhangban a magánszemélyek jövedelemadózásáról s a vállalkozási jövedelemadóról szóló törvényeknek a kisgazdapárt által javasolt átdolgozásával együtt - helyenként rövidebb, és így áttekinthetõbb törvény bevezetését tenné lehetõvé.
Az adózás rendjérõl szóló törvény egyes specifikumait tekintve most néhány dologra szeretném ráirányítani a figyelmet. Az adózás keretében alkalmazott okirati illetékek körébõl kiemelném: megszûnik az a lehetõség, mely szerint a kérelem elbírálásáig - indokoltságától függetlenül - a magánszemélyek tartozása pótlékmentes legyen. Tehát lényegében pótlékolt lesz a jövõben. Az okirati illetéket az adózás körében felmerülõ okiratra - például fellebbezések esetében - is érvényesíteni kívánja e törvényjavaslat olyan formában, hogy az illetéket az önadózás keretében kell leróni. Úgy ítéljük meg, hogy az ilyen tartalmú bekezdés szükségtelen, és célszerûtlennek is tartjuk.
Az adó beszedése az állam érdeke, nem pedig olyan lakossági óhaj, amelynek meghallgatásáért az adófizetõ még külön költségek fizetésére is kérhetõ lenne. Minden téves megállapítás, melyet a hatóság követ el - és ilyen a gyakorlatban elég bõven akad - illetékre kötelezett viszonválaszt követel az adóalanytól. Kényszerû és önhibáján kívüli kiadásokat eredményez. Tekintettel az illeték nem kicsi összegére, különösen a nagy számban lévõ kisjövedelmûeket és nyugdíjasokat fogja ez a törvény sújtani elfogadása esetén. Az érintettek körébõl sok ember az ellentmondások, problémák igazságos illetékmegoldásába vetett reményét is elveszíti. Az illeték alkalmazását az adóügyintézésre nem tartjuk szükségesnek és kötelezõnek.
Helyesnek tartjuk a törvény azon rendelkezését, ahol saját jogon kárpótlással szerzett földet elad, cserél, s ezt egy éven belül pótlékmentesen teheti meg. Ez helyes rendelkezés, azonban technikai és gyakorlati gondja ennek az: az érintettek körébõl sokan már több mint egy évvel elõbb szereztek földet, és a jelenlegi rendelkezés csupán egyéves idõtartamot ad arra vonatkozóan, hogy a pótlékmentesség jogával éljen egy esetleges birtokegyesítés során. Úgy hiszem, ezt az egy év határidõt törölni kellene, és a szövegben csak a kárpótlással saját jogon szerzett föld pótlékmentességét kellene meghagyni.
Az adómentesség kiterjesztése helyes, szükséges, különösen a természetbeni hozzájárulásokra vonatkozóan. A mezõgazdasági kistermelésbõl származó jövedelemnek egymillió forintot meg nem haladó bevételébõl származó értékhatárt viszont alacsonynak tartjuk, tudniillik annak idején a törvényben megállapított egymillió forintos érték ma már a termékek árát is tekintve, a költségek növekedését tekintve is túl alacsonynak tûnik.
A törvényjavaslat utólagos jogharmonizációs pótlást lát el a jövedéki törvény termékimportadó és a Társadalombiztosítási Alapokról szóló törvények alapján. Követõ jogharmonizációra törekszik a társasági adóról és az illetékekrõl szóló törvények módosulása miatt.
E törvényjavaslat új jogintézményeket vezet be: a jelzálogjog és egyes adók módjára behajtandó köztartozásoknak állami adóhatóság körébe utalt jogintézményeit. Ezzel kapcsolatosan észrevételünk: a jelzálogjog intézménye, mely a törvényjavaslat 17. §-a alapján lépne hatályba, visszautal a 89. § (2) bekezdésére.
(10.00)
Lényegét tekintve 100 ezer forint alatti adótartozás vonatkozásában a jelzálogjog intézménye lépne be, alsó limithatár és türelmi idõ részletes szabályozása nélkül.
A jelzálogjog intézményének bevezetése több figyelmet érdemel, mivel a vállalkozók hitelfelvételét és bonitását jelentõs mértékben érinti, és ennek kihatásai késõbb a gazdasági életben bizonyos ellentmondásokat szülnek.
Az adózók adószámla-egyenlegérõl szóló értesítés elhagyását tervezi a törvényjavaslat. Ennek költségkímélõ megoldására való hivatkozása az adóhatóság részérõl elfogadható, ugyanakkor az adózó biztonsága oldaláról vitatható. Az adó egyenlegérõl szóló értesítés adminisztrációs és egyéb okból való elmaradása az adózóban azt a közérzetet keltheti, hogy adóegyenlege nincs. Célszerû ennek a jogintézményét, mint értesítési rendszert fenntartani, és kiértesítési határidejét az adóhivatalok leterheléséhez igazítani.
A törvényjavaslat több éve felhalmozódó adóigazgatási problémák rendezését kívánja megoldani és szabályozni. Ezek közül több olyan javaslat van, amely az éves adóigazgatási karbantartások keretében is megoldható lett volna.
Az adózási formanyomtatványok kérdéskörére szeretnék még rávilágítani. A törvényjavaslat a formanyomtatványok kérdésével egyáltalán nem foglalkozik, pedig az adózás technikai kivitelezésének ez az egyik legnagyobb problémája. Az elsõ probléma, hogy túlzottan sok, egyedi esetekre vonatkozó formanyomtatvány nincs közvetlenül törvényciklushoz kötve, és mindig problémát jelent, hogy az adózó alanynak, alanyi minõségétõl függõen, mely formanyomtatványokat kell kitöltenie. A kérdésben a különbözõ adóhivatalok is esetenként eltérõen foglalnak állást; ebbõl adódóan állnak hosszú sorban az adóhatóság elõtt az adózók.
A formanyomtatványok beszerzése nehéz, azok rendkívül drágák, kihasználva az adóalany vételkényszerét. Az, hogy az adózás egységesen és ezért formanyomtatványon történjen, kifejezetten az adóhatóság érdeke. A formanyomtatvány kitöltése az adóalany segítsége, melyet az adóhatóság részére teljesít. Jogos ezért a kívánság, hogy az adóhatóság saját költségén minden adóalanynak küldje meg a szükséges formanyomtatványokat, azzal a felelõsséggel, hogy a nem megfelelõ formanyomtatványok küldésébõl származó következmények az adóhatóságot terhelik.
Kívánatos, hogy a törvényjavaslat egy, a fentieket szabályozó és elõírandó törvényi rendelkezéssel egészüljön ki. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps mind a jobb, mind a bal oldalon.)