DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A több évszázados demokratikus hagyományokkal rendelkezõ országok, de a csak több évtizedes demokratikus hagyományokkal rendelkezõ országok történetében is kivételes pillanat az alkotmánymódosítás. Az alkotmány különleges tekintéllyel rendelkezik nemcsak a jogászok számára, általában az állampolgárok számára is.
Ezzel szemben mi történt itt most? Tegnap arról vitatkoztunk, hogy egy törvényjavaslat, bár nem ütközik az alkotmány rendelkezéseibe, de mivel olyan kérdéskört érint, amelynél indokolt lenne az alkotmányos szabályozás, megoldható-e, elfogadható-e egyszerû törvényben. Ma arról folyik a parlamenti vita, hogy egy intézmény mûködõképessé hogyan válhat, aminek többek között az az akadálya, hogy az eredetileg elképzelt alkotmányos megoldások a gyakorlatban aligha alkalmazhatók.
Azt hiszem, ez a két nap és mellette egy harmadik, amikor az Igazságügyi Minisztériumban egy harmadik alkotmánymódosításról tárgyaltunk, szintén szerencsére - úgy tûnik - minden párt egyetértésével, tehát ezek az események arra hívják fel a figyelmet, hogy bár a Magyar Köztársaság alkotmánya alkalmas a jogállamiság kereteinek megteremtésére, részleteiben, összefüggéseiben, szerkezetében nagyon sok olyan ellentmondást tartalmaz, amelyek elengedhetetlenné teszik azt, hogy a jogállamiság továbbfejlesztése, a nyugodt törvényhozási munka és az alkotmány szükséges és elengedhetetlen tekintélyének megteremtése érdekében új alkotmányt kell teremtenünk.
(12.30)
Az alkotmányozásnak, az alkotmány hibái kijavításának két módszere van. A mai sajtóból - de különösen a tegnapi vitából - nem volt eléggé világos, hogy az úgynevezett "lopakodó alkotmányozás" valami pejoratív, elítélendõ tevékenység-e vagy csak egyszerûen egy jogalkotási technika. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy 1989 októbere óta a magyar alkotmány ezzel a módszerrel fejlõdött. Kis változásokkal alakult át az egykori, az 1949. évi XX. törvény egy modern jogállam alkotmányává.
A "lopakodó alkotmányozás" tehát önmagában nem rossz. Ez is egy járható út, mégis úgy gondoljuk, nem megfelelõ. Mindenképpen meg kell teremteni az egységes szerkezetû, egységes szemléletû új alkotmányt, és erre remélhetõleg rövidesen sor is kerül.
A Szabad Demokraták Szövetségének az a határozott álláspontja, hogy a magyar jogállamiság továbbfejlesztésének elengedhetetlen kelléke az új alkotmány megteremtése. A Szabad Demokraták Szövetsége éppen ezért ellenzi azt, hogy mindig a gombhoz igazítsuk a kabátot, mindig a konkrétan felmerülõ, egyes törvényeket érintõ problémákhoz igazítsuk az alkotmányt.
A Szabad Demokraták Szövetsége éppen ezért jelezte, hogy az ilyen kis terjedelmû alkotmánymódosításhoz akkor kíván hozzájárulni, ha ez a parlament egészének, a parlamenti frakciók összességének a támogatását bírja. Természetesen elképzelhetõ kompromisszumos megoldás is, hogyha például egy részletkérdésben egy-egy párt valamivel nem értene egyet, de a többi igen, még ilyen esetben is talán keresztülvihetõ lenne az alkotmány módosítása - ez természetesen a konkrét eset jelentõségétõl függ. Szeretnénk azonban elérni azt, hogy már az új alkotmány megalkotásáig csak ilyen, teljes egyetértésen alapuló alkotmánymódosítások mehessenek keresztül az Országgyûlésen.
A mostani törvény remélhetõleg ilyen lesz. Nemcsak az elõkészítési szakaszban, hanem remélhetõleg - és Salamon László felszólalása ezt a reményemet megerõsíteni látszik - a parlamenti vita idõszakában is kifejezi az egyetértését a többi párt a mostani törvénnyel. Nem lenne szerencsés, ha bárki a korábbi álláspontját megváltoztatná, ahogy erre sajnálatos módon részben alkotmánymódosítás, részben pedig egyéb kétharmados jogszabály kapcsán a közelmúltban volt példa.
Szeretném jelezni azt is, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége azért ragaszkodik ehhez az egyetértéshez, mert nem ért egyet azzal az elgondolással, ami az utóbbi idõben több ízben elhangzott, hogy a magyar alkotmányos gyakorlat megkívánja legalább egy ellenzéki párt közremûködését az alkotmánymódosítás elkészítésében, meghozatalában. Én úgy gondolom, ez az álláspont túlzottan leegyszerûsítõ, és nincs összhangban a tényekkel.
Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy 1990. március 25-én, még a pártállami parlament utolsó napjaiban, olyan alkotmánymódosítást fogadott el az Országgyûlés, amely a késõbbiekben nagyon sok gondot okozott és senkivel nem lett egyeztetve. Tehát ha valamiféle hagyományról egyáltalán lehetett volna beszélni, ez már akkor megtört. A nyári nagy alkotmánymódosítás pedig a két akkori legnagyobb párt, a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége közötti egyezségen alapult. Az ezt követõ alkotmánymódosítások, alkotmánymódosítási kísérletek viszont már színesebb képet mutatnak. Volt példa arra, hogy létrejött a hatpárti egyetértés, és így például a honvédelmi törvénynél lehetett az alkotmányt módosítani. De az is sajnálatosan elõfordult, hogy bármiféle ellenzéki egyetértés, a várható szavazatok biztosítása nélkül is került az Országgyûlés elé alkotmánymódosítási javaslat. Többek között a választójogi törvénnyel kapcsolatos tervezetre gondolok, de egyéb törvényekre is, amelyek éppen ezért az Országgyûlésben nem kapták meg a szükséges támogatottságot.
Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy mi nem valamiféle elképzelt hagyományt szeretnék folytatni. A mostani koalíciós pártok új hagyományt kívánnak teremteni azzal, hogy amíg a stabil, nagyon nehezen módosítható alkotmány meg nem születik, addig az alkotmányt már ne bántsuk, az alkotmányhoz csak a pártok egyetértésével nyúljunk hozzá.
Elnézést a terjedelmesebb bevezetõért, de azt hiszem, ezeket el kellett mondanom annak érdekében, hogy világos legyen, miért kell most az alkotmányt módosítanunk. Nos, a konkrét törvényjavaslatoknál - mind az alkotmánymódosításnál, mind pedig a konkrét törvények módosításánál - az tette szükségessé az elõterjesztést, hogy az eddigi szabályozás nem mûködött.
Horváth Vilmos már hivatkozott a bizottsági ismertetésében arra, hogy az Országgyûlés az elmúlt négyéves idõszakban alkotmányos mulasztásban volt. Meghozta ugyan a szükséges törvényt, de nem hozta létre magát az intézményt; az intézmény a mai napig nem mûködik. Az elõkészítés tapasztalataiból azonban kitûnik az is, hogy néhány tekintetben nem volt megnyugtató a szabályozás, és ehhez valóban szükségessé vált kisebb terjedelmû törvénymódosítás.
A mostani alkotmánymódosításnak, véleményem szerint, kettõs célja van. Egyrészt célja ennek a mûködõképességnek a biztosítása, tehát ezeknek az akadályoknak az elhárítása, amelyekrõl az elõbb beszéltem. A másik célja pedig - és itt egyetértek Salamon László elõbbi felvetésével - valóban az, hogy eseti szabályozás ne akadályozza a jogrendszer továbbfejlesztését. Meg kell találni az általánosságnak azt a megfelelõ szintjét az alkotmányban, amely biztosítja a megfelelõ garanciákat, de másrészrõl biztosítja azt is, hogy alkotmánymódosítás nélkül tovább lehessen fejleszteni a jogrendszert.
Az a példa, amelyrõl Salamon László beszélt, erre nagyon tipikus és szemléletes példa. Azzal, hogy ne jelöljük meg eleve, ne határozzuk meg eleve az ombudsmanok számát, ne közöljünk olyan részleteket, amelyek a továbbfejlesztést nehezítenék, a mostani normatívabb, általánosabb megfogalmazás lehetõvé teszi azt, hogy a szakombudsmanok bevezetése esetén alkotmánymódosítás nélkül meg lehessen hozni a törvényeket.
Természetesen oda kell figyelni arra, hogy ez a módosítás teljes egészében összhangban van-e az alkotmány egészének szövegével. A bizottsági munka során át kell fésülnünk az alkotmány szövegét olyan szempontból is, hogy minden ütközés, minden szóbeli, kifejezésbeli eltérés kikerüljön az alkotmányból. Remélhetõleg ilyenekrõl nem lesz szó, de Kutrucz Katalin máris jelezte nekem az elõbb: elképzelhetõ, hogy itt további finomításra lesz szükség.
Ami tehát a lényeget illeti: nagyon fontos a törvény meghozatala. Ahogy Horváth Vilmos hivatkozott rá, elsõsorban állampolgári érdek, hogy a kormányhatalmat, a végrehajtó hatalmat az állampolgár ellenõrizni tudja, de természetesen az ellenzéki pártok érdeke is, hogy ez az ellenõrzõ funkció mûködjék. Mivel itt sem a megszövegezésben, sem az érdekviszonyokban nem látom annak lehetõségét, hogy bármiféle ellenzéki sérelemre hivatkozhassék bárki, bízom abban - ahogy már az elõbb is említettem -, hogy ezt az alkotmánymódosítást és a hozzá kapcsolódó törvénymódosításokat az Országgyûlés nagy többséggel el fogja fogadni, és természetesen a Szabad Demokraták Szövetsége is az alkotmánymódosítás és a törvénymódosítás megszavazóinak sorában lesz. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)