GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót.
Az elõbb nem személyre gondoltam, és elnézést kérek Nikolits úrtól, ha õ személyre gondolt. Én a törvényre mondtam, hogy a törvény álszent és farizeus. Ezt a véleményemet nem változtatom meg, a törvényt továbbra is annak tartom.
Tudniillik, amikor a szövetkezés nemzetközi elvének megfelelõen önök arról beszéltek, kormánypárti képviselõk, hogy az 1994. évi XLIV. törvény diszkriminatív elemeit ki kell emelni, akkor önök nem beszéltek arról, hogy azokat a diszkriminatív elemeket, amelyek szerint a külsõ szövetkezeti üzletrész-tulajdonosok még a rendelkezési joggal sem bírnak, segítenék valahogy.
Úgy látom, hogy a magyar mezõgazdasági szövetkezetek abból élnek - és ezt a MOSZ kiadványa is tükrözi -, hogy a tavalyi évben körülbelül 15 milliárd forintnyi kárpótlási jegy eladásából tudják fizetni a fizetéseket. Engedjék meg, hogy elmondjam, miközben a munkajogi függõség miatt az egyszerû téesztagok többsége nem mer megmozdulni, önök most úgy próbálják a felelõsséget elhárítani, hogy a kívülálló üzletrész-tulajdonosok az okai, õk már tíz százalék üzletrész-vagyonnal kezdeményezhetik akár a szétválást, akár a közgyûlés összehívását.
Én ezt tartottam álszent, farizeus dolognak. Amikor a szövetkezetek túlnyomó többsége, sajnos, mûködésképtelen, feléli a vagyonát, és valóban csak a kárpótlási jegyek eladásából - amelyeket 60-70 százalékban adtak el - fizetik ki a fizetéseket.
Úgy tudom elfogadni ezt az egész állapotot, hogy a magyar szövetkezetek süllyedõ hajók, hánykolódó hajók. Kérem, ahhoz, hogy partot érjenek, nem lenne jobb talán valóban a nyugat-európai szövetkezés elvének megfelelõ, valódi szövetkezeti törvényt alkotni? Hogy a süllyedõ, roncs hajókból tutajokat készíthessenek, hogy a hajótöröttek partra érjenek? Mert kérem, pár év múlva, amikorra elfogy a szövetkezeti vagyon, mindenki a tengerbe fog veszni.
Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)