DR. VASTAGH PÁL igazságügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Rövid, mindössze négyszakaszos törvénymódosító javaslatot terjesztek a Ház elé. A javaslat jelentõsége azonban természetesen nincs arányban a szakaszok számával.
Elöljáróban szeretném megerõsíteni a kormánynak azt a törekvését, hogy vállalja a folytonosságot mindazzal a jogi szabályozással, amelynek lényege a szociális piacgazdaság kiépítése, a gazdasági változások korszerû megalapozása. Ebben az értelemben tehát az Országgyûlés törvényhozó munkáját a kontinuitás kell hogy jellemezze. Ezzel párhuzamosan azonban az is természetes, hogy szükség van bizonyos kritikai jogalkotásra is, amelynek egyik formájával találkoznak most tisztelt képviselõtársaim.
A kormányprogramban világosan kifejtésre került, hogy a koalíció a halaszthatatlanul elvégzendõ kormányzati teendõk közé sorolja a szövetkezeti törvény 1994. áprilisában, a parlament utolsó ülésnapján történt módosításának korrekcióját. Mégpedig azért tartja szükségesnek és elengedhetetlenül szükségesnek ennek felülvizsgálatát, mert álláspontunk szerint e módosítások ellentétbe kerültek a nemzetközi szövetkezeti elvekkel, és a mezõgazdasági szövetkezetek számára diszkriminatív rendelkezéseket tartalmaztak. Ezen elhatározás jegyében került sor a törvényjavaslat benyújtására, és hadd tegyem hozzá, hogy egy széles körû érdekegyeztetési folyamatban a szövetkezeti érdekképviseleti szervek közremûködésével került sor a kormányelõterjesztés kialakítására.
Végeredményben a változtatás összességében négy pontban összefoglalható, és nem indokol különösebb, részletesebb kifejtést. Az egyik indokot már említettem a bevezetõ gondolatok körében, miszerint a kormánynak az a szándéka - és a most beterjesztett törvényjavaslat ezt tartalmazza -, hogy a mezõgazdasági szövetkezetekre vonatkozó eltérõ szabályok kerüljenek ki a törvénybõl.
(10.20)
A második lényeges pont, amiben módosítást javaslunk, abban összegezhetõ, hogy a jövedelemelosztás szövetkezeti alapelveinek sértetlenül kell megmaradniuk és fennmaradniuk, amely szerint a szövetkezet jövedelmének nagyobb hányadát a tagok személyes közremûködése arányában kell elosztani, és csak kisebb rész lehet a bevitt tõke utáni jövedelem. Ez áll összhangban a szövetkezet természetével.
A harmadik lényeges pont, hogy a törvénytervezet hatályon kívül kívánja helyezni azt a felesleges és a mezõgazdasági szövetkezetek mûködését is veszélyeztetõ szabályt, amely alapján a kisebbség bármikor kikényszerítheti - gazdasági és szociális szempontok mellõzésével - a szövetkezet szétválását, amely valójában ebben a formában már kiválást jelent.
És negyedszer, tisztelt képviselõtársaim, a javaslat a kívülállók jogait ésszerû keretek közé kívánja helyezni, megszüntetve azt a lehetõséget, hogy a kívülállók külön közgyûlés összehívását kérhessék.
Ez a törvényjavaslat nem az 1992-ben elfogadott szövetkezeti törvény koncepcióját kérdõjelezi meg. Ez a javaslat, ez a törvénymódosítás elsõsorban azt célozza, hogy egy egyensúlyi helyzet jöjjön létre, és döntési pozícióba a szövetkezetek további sorsát illetõen azok kerüljenek, akik a szövetkezetben dolgoznak, a szövetkezet tagjai és akik ténylegesen abban a helyzetben vannak, hogy a szövetkezet jövõjét meg tudják határozni.
Ezek az elvek következetes visszatérést jelentenek azokhoz a klasszikus szövetkezeti elvekhez, amelyeket 150 éve ismer a szövetkezetek története. Éppen 150 esztendeje lesz az 1844-i rochdale-i elvek nyilvánosságra kerülésének, és az általunk elõterjesztett törvényjavaslat ezeknek a klasszikus szövetkezeti elveknek a továbbélését kívánja a magyar jogi szabályozásban is biztosítani.
Tehát mindezek alapján kérem tisztelt képviselõtársaimat, hogy a szövetkezeti törvény beterjesztett módosítását, amely - még egyszer hangsúlyozom - nem a szövetkezeti törvény koncepcióját kérdõjelezi meg, pusztán eljárási és néhány tartalmi korrekciót jelent, szíveskedjenek támogatni, és a Ház a törvényjavaslatot fogadja el.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)