DR. ÁDER JÁNOS, a Fiatal Demokraták Szövetségének frakcióvezetõ-helyettese: Köszönöm a szót, elnök úr! Azt gondolom, önmagában az a tény, hogy a kormánypárti képviselõk és a kormánypárt megszólalói egyfolytában arról beszélnek, hogy konszenzus volt, az ellenzék képviselõi pedig egyfolytában tagadják ezt, már csak logikai úton is feltételezi, hogy valami ezzel a törvénymódosítással és ezzel az alkotmány-módosítással nem volt rendben.
Végül is mi az a veszélyes precedens, ami ellen tiltakoznia kellett a Fidesz frakciónak is a múlt hét péntekén? 1989 óta, amióta a háromoldalú tárgyalásokon, az ellenzéki kerekasztal vitáin elkezdõdött egy többpárti parlamentáris rendszernek, egy alkotmányos intézményrendszernek a kiépítése, majd ezt követõen 1990-94 között az elõzõ parlamenti ciklusban nem volt arra példa, hogy alkotmány-módosításra és kétharmados törvény módosítására széles ellenzéki konszenzus nélkül, az ellenzéki pártok támogatása nélkül került volna sor. Erre nem volt példa.
Ilyen értelemben - és nemcsak az alkotmány írott szabályai fontosak ilyen szempontból, hanem az alkotmányos szokásjog is, ami most alakul ki - egy alkotmányos precedens sérült meg. A precedens-sérülésen kívül veszélyes ez a dolog azért is, mert lehet, hogy ez precedens-teremtõ lesz, hiszen - és igaza van itt a belügyminiszter úrnak - nincsen konszenzuskényszer a kormánypártok soraiban és a kormánypártok szempontjából. Miként ez a kormányprogram vitájában elhangzott; az önök hatalma, döntési lehetõségei korlátlanok.
(15.30)
Nincsenek arra kényszerítve - mint az elõzõ ciklus kormánykoalíciója -, hogy kompromisszumra törekedjenek a mindenkori ellenzékkel.
Alkotmányozás elõtt vagyunk. A kormánynak az a szándéka, hogy a jövõ év végére új alkotmánya legyen ennek az országnak. Az új alkotmány nemcsak az alkotmány elfogadását jelenti, hanem az ehhez kapcsolódó kétharmados döntések sorának megváltoztatását, módosítását is. Ezeknek a jó része indokolt módosítás. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen precedenssel, milyen példával vágunk neki az alkotmányozási folyamatnak; az lesz-e a parlament és a kormánypártok elõtti példa, hogy minden konszenzus nélkül fontos alkotmányos szabályokat, magát az alkotmányt is meg lehet változtatni.
Tehát ezért kellett tiltakoznunk - és ezért is tiltakozik a Fidesz -, hogy egy alkotmányozási folyamat elõtt nem lehet egy ilyen új precedenst teremteni, és mindenképpen szeretnénk, ha a korábbi konszenzuson nyugvó alkotmányozási folyamathoz és kétharmados törvényhozási folyamathoz térnénk vissza.
Nagyon sajnálatosnak tartjuk és mindenképpen elgondolkodtató - mondhatnám talán azt is, riasztó -, hogy ugyanakkor kormánypárti oldalról fenyegetõdzések hangzanak el, hogy ez a lépés - a kivonulás, ami egy demonstráció, egy tiltakozás volt - megronthatja a kormánypártoknak és az ellenzéki pártoknak a viszonyát. Persze kérdés, van-e még mit egyáltalán megrontani...
Azt gondolom, vannak ennek a Háznak pozitív hagyományai. Ezek a pozitív hagyományok az elõzõ parlamenti ciklusból és ennek a parlamentnek a kezdeti mûködésébõl is táplálkoznak. Jó példákat lehet sorolni arra, hogy ebben a parlamentben az elõzõ parlamenti ciklusban kétharmados törvényeket, alkotmánymódosításokat az ellenzék támogatásával sikerült elfogadtatni. Utaljunk csak a rendõrségi törvényre, a honvédelmi törvényre vagy más hasonló törvényekre.
Ez a parlament is úgy indult, úgy kezdte mûködését, hogy a Házszabályt hatpárti egyetértéssel, még ha vita után is, de mégiscsak hatpárti egyetértéssel fogadta el.
Azt gondolom, a jövõben nagyon szerencsés lenne, ha ezekhez a hagyományokhoz, ehhez a gyakorlathoz térnénk vissza, és a parlament mûködésére a kétharmados törvények tekintetében, az alkotmányozás tekintetében ezek a hagyományok lennének az irányadóak. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)