MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én azt gondolom, hogy némi tamáskodás nem árt, hiszen nem mondhatjuk, nem vindikálhatjuk magunknak azt a jogot, hogy a mi álláspontunk az egyedüli igaz. Tehát ennek a megvitatása igenis azt hiszem, hogy szükséges, különösen egy ilyen súlyú kérdésnél, mint az önkormányzati választások rendszere, amelyeknek hosszú távon stabilan és lehetõség szerint nem politikai érdekektõl egyértelmûen meghatározva kell mûködnie.
Azt gondolom tehát, hogy a választási rendszer olyan dolog egy demokráciában, amihez csak nagyon indokolt esetben és nagyon megfontoltan szabad hozzányúlni.
Tisztában vagyok azzal, hogy nekünk egy fiatal demokráciánk van, ahol is az általunk meghozott törvények és rendszerek még nem kiforrottak, van rajtuk még csiszolnivaló. Ám azt gondolom, hogy a választási rendszer az egyik olyan, talán legsikerültebb vagy egyik legsikerültebb intézményrendszere ennek a fiatal demokráciának. Az elmúlt négy év tapasztalatai alapján megállapítható, hogy koncepcionális változtatása nem feltétlenül indokolt.
Néhány apróbb változtatás azt hiszem, hogy a rendszer javítását szolgálja, ám a koncepcionális, alapvetõ változtatások az elmúlt négy év tapasztalatai alapján szakmailag semmiképp nem tûnnek indokoltnak.
A választási végeredményt alapvetõen két dolog befolyásolja. Az egyik: maguknak a választópolgároknak az összetétele, politikai, ízlésbeli véleménye, szociológiai, etnikai, felekezeti, regionális összetétele - tehát mindazok a sajátosságok, amelyek egy országban kulturális meghatározottságból és egyéb meghatározottságból léteznek. A másik rendszer, ami viszont alapvetõen befolyásolja a végeredményt: maga a szavazatösszesítés, maga a választási rendszer.
Azt gondolom, ha figyelembe vesszük az elsõ tényezõt, tehát a választópolgároknak a különbözõ szempontok szerinti összetételét, akkor azt kell látnunk, hogy Magyarország igen heterogén összetételû ország, szegények és gazdagok egyaránt vannak benne, a nemzetiségi kérdés, a kisebbségi kérdés is Közép-Európában azt hiszem, rendkívül fontos, tehát semmiképp nem mondható az, hogy létezne egy olyan típusú uniformizáltság, amely azt indokolná, hogy egyértelmûen egy majoritásra, többségre rendezkedõ rendszert tudnánk alkalmazni, ezért a listás elemeknek a befolyása mindenképp indokolt.
Egy rendszernek alapvetõen rugalmasnak kell lenni, különösen ha változó körülmények között mûködik. Tehát a választópolgárok megítélésének változásait megfelelõen rugalmasan vissza kell tükrözni ennek a rendszernek a végeredmény szempontjából.
Azt gondolom, hogy az elmúlt idõszakban - és ezt bizonyítja az országgyûlési választások eredménye - ennek a rendszernek a rugalmassága igenis egyértelmûen bebizonyosodott, hiszen teljesen más politikai felállás érvényes most a kormányzati hatalom berkein belül: a szocialisták rendkívül erõteljes elõtörését és a volt kormánykoalíciós pártok jelentõs visszaszorulását tapasztalhattuk.
Ugyanakkor azt gondolom, hogy nemcsak a rugalmas elem, hanem a stabilitás is nagyon fontos egy választási rendszer szempontjából. Tehát látni kell azt is, hogy ugyanaz a hat parlamenti párt tudott megmaradni az új parlamenti választások következtében, ami korábban megvolt.
(12.10)
Mert azt gondolom, hogy a jelenlegi térségben az embereknek óriási igénye van egyfajta stabilitásra, egyfajta állandóságra. És az emberek nem az elszegényedést, hanem ennek a satabilitásnak a hiányát szenvedték meg legjobban, azt a hiányt, hogy nem tudnak hosszú távra tervezni, nem tudják az életüket a mai napról a holnapra elõrevetíteni, és nem látják a stabil feltételeket a maguk környezetében.
A szavazatok összeszámlálásának módjával külön tudományok foglalkoznak és nagyon komoly szakirodalma van, hiszen a demokráciának egyik alapvetõ kérdése az, hogy milyen választási rendszerek mûködnek - és ezeknek az eszköztára bizony elég tág. Nem mindegy az, hogy egyáltalán kinek van választójoga konkrétan - tehát nõknek, férfiaknak, életkori beosztásoknak, nemzeti, etnikai kisebbségeknek van-e választójoga -, egyéni kerületi rendszerre épített vagy listás rendszerre épített, vagy ennek egy vegyes megoldását alkalmazza-e, hogy van-e listás küszöb, tehát hogy mennyire próbálom az arányossági elemeket egyfajta szempontból korlátozni; a kisebbségi többletjogosítványok konkrétan mit jelentenek, mennyire teszik lehetõvé azt, hogy bizonyos kisebbségi igények politikai színtéren garantáltan megjelenhessenek, s egy- vagy kétfordulós-e a rendszer. Most egy nagyon szûk repertoárt mondtam el, lehetne még sorolni ezeket a technikai elemeket.
Az mindenesetre megállapítható, hogy a választási rendszer jelentõsen, néha döntõen befolyásolja a választási eredmény kialakulását. Egyrészt hiába van a választóknak egyfajta véleménye, csinálhatok olyan választási rendszert, amellyel egy álalternatívát hozok ki végeredményként és egy álpártot juttatok hatalomra, de létezhet egy másik választási rendszer, amellyel teljesen más pártot juttathatok hatalomra, ugyanolyan szavazói értékítéleteknél.
Tehát itt a választási rendszer politikai manipulálási lehetõsége rendkívül erõteljes, és nagyon nagy óvatossággal és körültekintéssel kell ezért elbírálni.
Az is megállapítható ugyanakkor - az elméleti tudósok megállapították -, hogy nincsen olyan választási rendszer, amelyik tértõl és idõtõl függetlenül egy olyan objektív helyzetet eredményezne, ami egyáltalán az igazságot és az általánosan érvényes választási igazságot tükrözhetné. Tehát nincs egy kitüntetett választási rendszer, amelyet minden ország alkalmazhatna.
Ha tisztában vagyunk azzal a kétfajta kívánalommal, hogy egyrészt egy rugalmas rendszer legyen, másrészt egyfajta stabilitást jelentsen, hiszen az elmúlt négy évben ennek a térségnek Magyarország az egyetlen olyan országa, amely négyéves választási ciklust ki tudott tölteni. És úgy gondolom, ez jó volt, függetlenül attól, hogy a kormányzó pártokkal egyetértünk vagy nem értünk egyet és a végzett lépéseiket jónak tartjuk-e vagy nem.
Tehát, ha ezt a két kívánalmat szem elõtt tartjuk és végignézzük a javasolt változtatásokat, azt gondolom, hogy ez a választási rendszer nem az elõnyére változik.
Ha igaznak vélem azt az állítást, hogy a rendszerváltoztatást alapvetõ szakmai indokok nem indokolták, akkor egyértelmûen felmerülhet a politikai gyanú, hogy aktuálpolitikai érdekek határozzák meg ezen változtatásokat. Ha végignézem a koncepcionális elemeket, a listás helyek szûkítését, a kompenzációs lista bevezetését, az egyfordulós rendszert, a részvételi küszöb eltörlését és a közvetlen polgármester-választást, akkor nem kis malíciával persze, de meg lehet állapítani, hogy ezek a rendszerbeli változások egytõl egyig mind a legnagyobb párt érdekeit szolgálják.
Ezek közül van olyan - mondjuk a közvetlen polgármester-választás -, amely mindegyik párt programjában szerepel, de ez is egyértelmûen a legnagyobb párt érdekeit szolgálja, hiszen a polgármester-választáson egy gyõz, az összes többi veszít, csak a legnagyobb párt - különösen nagyobb városokban, ahol a személyiségek kevésbé számítanak - tud hatalomra kerülni.
Kérdés persze - ha már politikai találgatásokba bocsátkozunk -, hogy az SZDSZ-nek ténylegesen érdeke-e ez a választásirendszer-módosítás. Õszintén szólva nem nagyon értem a szabaddemokraták politikai állásfoglalását ebben az ügyben. Úgy érzem, hogy a rendszer nekik sem kedvez. Csodálkozom, hogy ezen rendszerbeli változtatás a szabaddemokraták jóváhagyásával, vagy az õ elõterjesztésükben került a Ház elé, hiszen ezek az elemek is - alapvetõen a listás elemek csökkenése - például a szabaddemokraták arányosabb képviseletétõl fosztja meg ezen pártok helyi szervezeteit és önkormányzati képviselõjelöltjeit.
Nézzük meg konkrétan ezeket az intézkedéseket! A 40 százalékos részvételi küszöb eltörlése kapcsán elhangzott Szabó György szájából egy olyan megjegyzés, amit idézek: "nincs okunk feltételezni, hogy ez az aktivitás - mármint a választói aktivitás - csökkenni fog." Ezért mondják azt, hogy nem igazán szükséges a részvételi küszöb fenntartása. Meg kell nézni a '90-es választás eredményeit, az országgyûlésit és az önkormányzatit, és ha realisták vagyunk, és ebben az országban élünk, és látjuk azt a kiábrándultságot, ami szerintem egyre inkább érzékelhetõ, akkor nem tartjuk kizártnak azt a forgatókönyvet, hogy a választók passzivitása lényegesen nõni fog, és esetleg 50 százalék alá is esne a részvételi arány. Én ezt a forgatókönyvet egyáltalán nem tartom kizártnak, sõt, mi több, valószínûnek.
A másik dolog: a második forduló kérdése. A jelenlegi választási rendszerben, amit tervbe vett a kormány, alapvetõen az, hogy egyfordulós lesz a rendszer, megszünteti annak lehetõségét, hogy másodlagos pártpreferenciák érvényesülni tudjanak, és egyfajta ellenszavazások történjenek meg, amit alapvetõen a régi rendszerben a kétfordulós rendszer biztosítani tudott. Tehát az emberek már az elsõ forduló alapján meg tudták ítélni, mi az országos közvélemény, mely pártokat hová helyezik, és ennek fényében tudták esetleg módosítani a szavazataikat, ennek a fényében tudtak másfajta szavazási stratégiát kitalálni maguknak. Ez tényleg nem mûködött még az eddigi tapasztalatok alapján, de úgy gondolom, hogy egy választási rendszernek nem egy-egy évre kell szólnia, hanem hosszú távra, és az emberek mélyebb gondolkodása, a demokrácia mélyebb megértése, tehát ezen fejlemények elõl nem szabad elzárni a lehetõséget.
Azt gondolom, hogy a másodlagos pártpreferenciák kinyilvánítására - ami egyfajta árnyaltabb képet tesz lehetõvé az emberek véleményének integrálásában, az emberek véleményének megtudakolásában - ezt a lehetõséget nem szabad elzárni. Ugyanígy nem szabad elzárni azt a lehetõséget sem, hogy az emberek az elsõ forduló után - észlelve azt, hogy valamely párt abszolút többségbe vagy kormányzásra kerülne - egyfajta tiltakozó szavazattal a második fordulóban már a harmadik jelöltre szavazzanak, megakadályozva az elsõ két helyen szereplõ jelölt esetleges együttmûködését.
Tehát ilyen lehetõségektõl megfosztani a választópolgárokat, az szerintem a véleménynyilvánítás jelentõs csorbulásával jár. Ezt mindenképpen helytelennek tartom olyan körülmények közepette, amikor a választói vélemények még nem annyira kikristályosodottak, és a másodlagos pártpreferenciák jelentõsen befolyásolhatják a választás eredményét.
A kompenzációs lista kapcsán és a listás helyek szûkítése kapcsán azt gondolom, sikerült kialakítani az elmúlt választási ciklusban egy olyan arányt a választókerületi és a listás elemek között, ami nagyon komoly harmóniát és kiegyensúlyozottságot adott ennek a választási rendszernek. Ha ezt az arányt megbontjuk és az önkormányzati rendszer tekintetében ezt a közel 50-50 százalékos listás és egyéni mandátumi arányt felborítjuk 60-40 százalékra - a 10 százalékos elmozdulást lehet csekélynek minõsíteni, bár azt gondolom, ez nem egy csekély változtatás -, akkor lehet, hogy az egész rendszer stabilitása sérül meg, és ezt hosszú távon semmiképp nem tudom üdvözölni.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az arányos képviselet lehetõsége, a kisebbségi és a különbözõ civil szervezetek megjelenése a politikai szférában jelentõs mértékben csökken. Hiszen ha 7, 9, 11 kompenzációs listás mandátum van egy adott településen, akkor olyan városi egyesületnek, civil szervezetnek vagy nemzeti kisebbségnek a megjelenése a város képviselõ-testületében lényegesen korlátozottabb lehet, mint ha egy nagyobb és a külön listás szavazattal biztosított arányos képviseletre adott lehetõséget.
Tehát nem igazán kisebbségbarát ez a módosítás, meggyõzõdésem szerint egyértelmûen az MSZP érdekeit szolgálja.
A két forduló kapcsán még egy kitérõt teszek. Csabai László tett egy megjegyzést, amit igazából nem akarok olyan olcsó módon megítélni, hogy persze, a második forduló költségmegtakarítás, az elsõ forduló még nagyobb költségmegtakarítás, tehát akkor ne csináljunk demokráciát, ha költségmegtakarításban gondolkodunk. Azt gondolom, nem ez az igazi válasz.
A közalkalmazottak kapcsán jelzett aggodalmát abszolút megértem, hiszen számos város képviselõ-testülete kerül rendkívül nehéz helyzetbe és a város költségvetése kerül bizony csõdközeli helyzetbe annak okán, hogy az elmúlt ciklusban a kormányzat ezt a kérdést nem oldotta meg megfelelõen, és így óriási hitelterheket kénytelenek felvenni a nagyobb és a kisebb települések is.
(12.20)
Azt gondolom - és ebben, úgy látszik, egyetértek Csabai Lászlónéval -, hogy a központi költségvetési beavatkozásnak és a központi válságkezelésnek ebben igenis valamilyen módon szerepet kell játszania. Tehát le kell ülni, és ebben az ügyben megfelelõ kompromisszumot kell tudni kötni a városok mûködõképességének fenntartása szempontjából és a korábbi bizonytalan helyzet szempontjából. Ezzel az apropóval tehát egyetértek. Az, hogy spóroljunk meg 400 milliót és ezért hagyjuk el a második fordulót, igazán nem egy komoly érv az én meggyõzõdésem szerint.
A megyei képviselõtestület kapcsán a következõket szeretném elmondani:
Ez egy új rendszer, mely rendszer koncepcióját el tudom fogadni, hiszen sokkal jobban illeszkedik a korábbi települési és országgyûlési választásokhoz kapcsolódó szisztémákhoz. Tehát magát a módosítást el tudom fogadni és jónak is tartom.
Azt gondolom azonban, hogy a megyei képviselõ-testületek létszámának megállapítása nem történt igazán szerencsés módon. Hosszasan tanulmányoztam ezt, és mindenfajta matematikai modelleket próbáltam a fejemben forgatni, hogy mi lehet az elvi alapja ennek a testületi létszám-megállapításnak, és igazából nem találtam erre racionális magyarázatot. Egyfajta racionalitást fedeztem fel, hogy mindenütt 40 fõben állapítja meg a megyei képviselõ-testületek létszámát, ahol 400 ezernél kevesebb a választópolgárok száma, és ahol 400 és 800 ezer között van, ott pedig tízezrenként egyet ugrik. Ez a rendszer viszont Pest megyénél - a 80 fõs felsõ plafonnal - már nyilvánvalóan nem arányos. Ennek a magyarázatnak ellene szól, hogy van két olyan megye, nevezetesen Gyõr- Sopron-Moson megye és Tolna megye, ahol 41 fõs létszámot állapít meg a javaslat, és a majdnem kétszer akkora Szolnok megyében viszont ez a létszám 40 fõ. Könyörgöm: egy kormányzati beterjesztésnél, egy olyan dolognál, amely négy évre megszabja a képviselõ-testületek létszámát, ne járjunk el ilyen pongyolán!
Lehet azt mondani, hogy kérem, nem akarunk nagy testületeket, és akkor azt mondom, hogy 30 vagy 40 fõ minden egyes megyében; vagy mondhatjuk azt, hogy csinálunk egy kvázi arányos rendszert egy minimummal és egy maximummal, és a minimum és maximum közé "belõjük" - körülbelül arányosan - a megyei képviselõ- testületek létszámát. Én mind a két elvet el tudom fogadni - ezt az elvet azonban, amely a beterjesztésben szerepel, nem. Kérdezgettem embereket, akik megalkották ezt, akik egyáltalán itt vannak és akik esetleg védik ezt a rendszert, hogy mi az oka ennek, de nem tudtak rá racionális magyarázatot adni. Ezt a rendszert tehát én nem tudom elfogadni.
Azt el tudom fogadni, hogy az én módosító indítványom - amelyrõl a részletes vitában esetleg bõvebben szólok, s amit más pártok képviselõi is támogattak - nem a legjobb megoldás. Akkor találjunk ki másikat! De a jelenlegi beterjesztés tényleg elfogadhatatlan és képviselhetetlen. Egyébként két variációban nyújtottam be a javaslatot: egy 40-60 fõs minimum-maximummal és egy 40-80 fõs minimum-maximummal - tehát nyitott vagyok a tekintetben, hogy mekkora képviselõ-testületet akarunk, és az arányokat mennyire akarjuk megjeleníteni a megyei képviselõ-testületek létszámában.
A közvetlen polgármester-választás szintén egy olyan elem, amely a legnagyobb pártnak kedvez, és ez az elem igazából egy másik olyan változtatás volt, amivel mi is egyetértettünk, és amely a választási programunkban szerepelt is. Azt gondolom, hogy a polgármester néven nevezett felelõssége és személyes súlya indokolja ezt a változtatást, és a közigazgatási koncepcióba is beleilleszthetõ. Ám a változtatások elõtt arra a veszélyre azért ideje felhívni a figyelmet, ami a késõbbiek során ezzel kapcsolatosan felmerülhet. Nevezetesen arra gondolok, hogy ha lesz a képviselõ-testületnek egyfajta politikai többsége, tehát majoritása - egy kormánykoalíció - és lesz egy másfajta pártszínezetû polgármester. Ez könnyen elõfordulhat, elsõsorban kisebb városokban, ahol a személyiségeknek nagyobb szerepe van, és a polgármester-választás sokkal inkább a személyek melletti szavazás, mint a nagyobb városokban. Ilyen esetekben ez komoly feszültségekhez vezethet, és a javaslat nem oldja meg igazán a polgármester és a képviselõ-testület megfelelõ összehangoltságának és együttmûködési garanciáinak a kérdését.
Erre a veszélyre tehát mindenképpen tekintettel kell legyünk, s ha van ezzel kapcsolatban okos és kellõen végiggondolt változtatási lehetõség vagy olyan eszköz, amivel ezt a kérdést megfelelõen vagy jobban tudnánk szabályozni, azt hiszem, célszerû lenne ebben az önkormányzati választási törvényben szerepeltetni, mert a késõbbiek során ebbõl számos feszültség fog születni.
Összességében, a felszólalásom zárásaként annyit tudok mondani, hogy végigvéve azokat a koncepcionális változtatásokat, amelyeket a törvénybeterjesztés tartalmaz, nem tudom egyrészt elfogadni annak feltétlen szakmai indokoltságát, másrészt pedig azt gondolom, hogy egy ilyen súlyú kérdés elkapkodott, aktuálpolitikai érdekeknek megfelelõ módosítása semmiképpen nem indokolt; különösen úgy, ahogy most is átszaladtunk rajta, majd pedig meglátjuk, hogy mi sül ki belõle, mik lesznek az eredmények, és aztán esetleg majd újra hozzányúlunk ehhez a kérdéshez.
Azt gondolom, felelõsen, hosszú távra kell gondolkoznunk, hiszen nekünk nemcsak a jelenlegi generációért, nemcsak az elkövetkezõ négy évért van felelõsségünk, hanem, mivel jogállamban élünk, az elkövetkezendõ negyven évért is. És ezért nagyon megfontoltnak és nagyon végigondoltnak kell lenniük a döntéseinknek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)