CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! A helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosítási javaslatához négy témában szeretnék hozzászólni: a kislistás választás, a 10 ezer lakos feletti települések kompenzációs listás választása, a polgármesterek közvetlen választása és az eredményességi küszöb eltörlése témájában.
Elõször: a kistelepülések kislistás választási rendszerét sem a parlamenti pártok, sem a parlamenten kívüli szervezetek nem kérdõjelezték meg. A törvényt az érintett települések lakossága is elfogadta, amit bizonyít, hogy 1990-ben az elsõ forduló 93 százalékos arányban volt érvényes. A választási rendszer elõnye, hogy egyenlõ eséllyel versenyeznek a pártjelöltek és a közmegbecsülésnek örvendõ független személyiségek.
Másodszor: abban sem lehet nagy vita, ennek az ellentétes oldalaként, hogy a 10 ezer lakos feletti településeken az 1990. évi helyhatósági választás nem jelentett igazán sikert. A választók alacsony részvételükkel fejezték ki nemtetszésüket. A szakemberek szerint az állampolgári véleményt a pártlisták hangsúlyos szerepe és a polgármester közvetlen választásának hiánya okozta.
A jelenlegi törvénymódosítás a szakemberek és a választók változtatási igényeinek megfelelõen került a tisztelt parlament elé. Melyek tehát a törvénymódosítás új elemei?
Csökken a képviselõk létszáma, ami hatékonyabban mûködõ testületeket tesz lehetõvé.
Másodszor: az egyéni körzetekben megválasztható képviselõk száma változatlan marad, arányuk azonban a testületekben 50 százalékról 60 százalékra nõ. A szakirodalom szerint egyébként 1990-ben az MDF is ezt a választási módszert támogatta.
Harmadszor: a választási rendszer a gyõztes párt elérhetõ mandátumainak számát 60 százalékban maximálta.
Negyedszer: a helyi választáson a pártlistára nem kell szavazni, ezért egyszerûsödik a választók helyzete.
Ötödször: a kompenzációs listáról az egyéni körzetben helyezést elért, jelentõs szavazóbázissal rendelkezõk juthatnak mandátumhoz.
S végül: a polgármestert a választópolgárok közvetlenül választhatják.
Valamennyi módosítás a lakosság érdekében született, a demokratikus jogok közvetlen gyakorlására ad lehetõséget.
A közelmúltban az egyik lakossági fórumon, amikor a választójogi törvény módosítása is szóba került, tõlem nem azt kérdezték, amit itt az egyik felszólaló képviselõtársam a múlt héten mondott, hogy mi ebben nekünk a jó. A kérdés úgy fogalmazódott, hogy az MSZP komolyan akarja-e ezt a választási módosítást. A válasz egyértelmû: igen, komolyan gondoljuk a törvény módosítását, mert hosszú távú, egyszerû és olcsó választási rendszert szeretnénk.
A vitában Salamon László képviselõtársam a múlt héten egy példát mutatott be felszólalásában.
(11.30)
E gondolatsort szeretném folytatni. Ha egy százezer lakosú település minden tagja elmegy szavazni és minden körzetben 20 százalékot ér el a gyõztes, akkor ezzel 19 képviselõi helyet nyer. A fennmaradó 80 százalék szavazat csak 13 mandátumot ér a kompenzációs listán. Ez a hozzászóló szerint az egyéni és kompenzációs listás hely szempontjából jelentõs különbség.
Elõfordulhat azonban egy másik szélsõséges eset is. Amikor 80 százalékos szavazat ér 19 és 20 százalék szavazat 13 mandátumot. De ennél sokkal aránytalanabb lenne az az eset, ha az egyéni körzetben nyerõ pártok még a pártlistáról is külön mandátumhoz juthatnának, úgy, ahogy ez az 1990. évi választáskor volt. A kompenzációs lista tehát ezt az aránytalanságot próbálja mérsékelni.
Felvetõdhet, hogy a korábban alkalmazott második forduló ezeket az anomáliákat kiküszöbölheti. A statisztikák azonban azt bizonyítják, hogy a választók a második fordulóban is a gyõztes pártokra vagy a személyekre szavaztak nagyobb arányban. A szavazók a választásra készülve rendszerint eldöntötték, hogy kiben bíznak, és a másodlagos preferenciák csak néhány esetben változtatnak az eredményen.
A múlt héten hallhattunk olyan félelmeket, hogy a törvénymódosítás diktatúrához vezethet, antidemokratikus. Diktatúra az, ha a gyõztes párt abszolút többségének elkerülése érdekében korlátokat állítunk fel? Diktatúra az, ha a testület létszámából nagyobb arányban juthatnak a közvetlen egyéni körzetbõl a képviselõk? Hátrány-e ez a kisebbségnek, ha az elsõ fordulóban a 4., 5., 6. helyezettek a kompenzációs listáról esetleg bejuthatnak az önkormányzatba? Demokráciaellenes, ha a legfontosabb önkormányzati döntésekhez szükséges kétharmados arányt egyetlen párt sem érheti el a közgyûlésen? Nem hiszem, hogy a kérdések õszinte megválaszolása után féltenünk kellene a demokráciát. Ellenkezõleg, a választók közvetlen felszólalását, beleszólását erõsíti a törvénytervezet azon része is, mely a polgármesterek közvetlen választását teszi lehetõvé. Közvélemény-kutatási adatok bizonyítják, hogy a lakosság a polgármester személyén keresztül mond véleményt az önkormányzat és a hivatal mûködésérõl. Ezért fontos a polgármester személye. Ezért volt elfogadhatatlan az a választási forma, amely 1990-ben a tízezer lakos feletti településeken lehetõvé tette, hogy a polgármestert közvetlenül válasszák.
Tisztelt Ház! Végül még néhány megjegyzést szeretnék tenni az érvényességi küszöb eltörlésével kapcsolatos észrevételekre, ellenvéleményekre.
Nem tudom, miért gondolják egyesek, hogy a választók 1994-ben a helyhatósági választásokon nem akarnak elmenni szavazni. Miért gondoljuk azt, hogy az emberek nem tudnak vagy nem akarnak az elsõ fordulóban képviselõt választani? A választók eldöntik már az elsõ fordulóban, hogy kiket tisztelnek meg bizalmukkal. Ezt egyébként az elmúlt négy év különbözõ választási adatai is bizonyítják. Csak néhány példa. 1990-ben az elsõ fordulón a parlamenti választásokon 65 százalékban, '94-ben 69 százalékban vettek részt a választók. A helyhatósági választásokon a kistelepüléseken ez az arány 52 százalék volt. A 162 nagytelepülésen a már korábban elmondott problémák miatt 31 százalék. Az 1990 és '94. évi parlamenti választásokon 15-25 százalékkal, a helyhatósági választásokon 5-25 százalékkal csökkent a szavazáson részt vevõk aránya a második fordulóban. Az a véleményem, és az adatok is azt bizonyítják, hogy nem a második forduló, hanem a szavazatok abszolút száma jelent a helyi képviselõknek, polgármestereknek megfelelõ legitimitást. Saját példámmal szeretnék érvelni. Az 1990. évi helyhatósági választásokon az elsõ fordulóban elért 45 százalékos és a második fordulóban szerzett 63 százalékos elsõ helyezésem közel azonos szavazatot takart.
És még valamit! Érdeklõdve hallgattam Szilágyiné Császár Terézia KDNP-s képviselõtársam hozzászólását, amikor azt bizonygatta, hogy a választók akaratát a kétfordulós rendszer biztosítaná. Lehet, hogy mi ketten nem ugyanabból a megyébõl jöttünk? Én ahol jártam a hét végén - és higgyék el, nagyon sok emberrel találkoztam -, sehol nem érzékeltem, hogy a választók észrevételezték volna az esetleges második forduló elmaradását. Azt viszont tudom, hogy a választási bizottságoknál korábban hányan tették szóvá a második forduló szükségességét.
És befejezéshez közeledve: nem jelentõs indok, hogy a második forduló több idõbe és több pénzbe kerül. KDNP-s képviselõtársam szerint a második forduló többletköltsége körülbelül 400 millió forint, és ez nem sok pénz. Valóban nem sok, ha a nyugdíjasok jogos igényeinek kielégítéséhez szükséges 27 milliárdot nézzük, de ha azt is tudjuk, hogy 400 millió elég lenne Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a közalkalmazotti törvény 1993. decemberi visszamenõleges módosítása miatt elmaradt pedagógusbér rendezésére, akkor bizony ez az összeg sok. Én szívesen fordítanám ezt az összeget a tanárok fizetésemelésére, hogy ne kelljen munkaügyi bíróságra járniuk, hanem ez idõ alatt inkább gyermekeinket tanítsák, neveljék.
Tisztelt Képviselõtársaim! A kormány által beterjesztett törvénymódosítás egyszerûbb, gyorsabb, igazságosabb, olcsóbb választást tesz lehetõvé a helyhatóságokban, és egyben jelentõs garanciákat biztosít a kisebb pártok és szervezetek részére is. Kérem önöket, számoljanak velem, gondolják át érveimet, és támogassák a kormány törvénymódosító javaslatait! (Taps a bal oldalon.)