HEGYI GYULA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szociálliberális koalíció médiapolitikájáról szeretnék néhány szót mondani.
Elöljáróban talán érdemes hangsúlyozni ezt a kifejezést, hogy szociálliberális koalíció. A szemben ülõk, úgy látszik, még nehezen tanulják ezt a kifejezést, de biztos vagyok benne, hogy sok évük lesz, sok nyugodt évük az ellenzéki padokban, és a végén már egész pontosan szociálliberális koalíciónak fogják nevezni a két párt együttmûködését. (Taps a bal oldalon.)
Hívõk és nem hívõk egyként egyetérthetnek a II. vatikáni zsinatnak azzal a klasszikusan tömör megállapításával, amely szerint - idézem -: "Az ember csak szabadon fordulhat a jó felé." Valóban, az értékek, nézetek és meggyõzõdések szabad választása az egyik legfontosabb szabadságjog, s egy demokratikus jogállamnak aligha lehet komolyabb feladata, mint hogy ezt a szabadságot minden polgára számára maradéktalanul biztosítsa.
Az értékek választásához ugyanakkor a szabadságon kívül sokoldalú tájékozottságra is szükség van. Meggyõzõdésem, hogy a közös kormányzásra készülõ két párt számára a médiapolitika egyszerre jelenti a teljes sajtószabadság biztosítását és ugyanakkor az állampolgárok árnyalt, sokszínû, kisebbségi értékekre is nyitott tájékoztatását. A médiumháborút a médiumbékének kell felváltania.
A legnagyobb figyelem kétségkívül a közszolgálati rádiót és televíziót kíséri. A két nemzeti intézménynek meggyõzõdésem szerint úgy kell átalakulnia, hogy törvényi, szerkezeti és személyi garanciák legyenek a többségi és kisebbségi vélemények megjelenítésére, hogy mentessé váljék mindenféle gyûlölködéstõl és hisztériától, és nem utolsósorban igényes programokkal álljon helyt a várhatóan kiélezõdõ versenyben. Nyerje el a közvélemény bizalmát, és szolgáltasson igazságot politikai okokból meghurcolt munkatársainak.
Sajátos és fontos missziót jelent ugyanakkor a határokon túli magyarsághoz szóló mûsorszolgáltatás, amelyben a Duna TV igenis fontos és elismerésre méltó feladatot teljesít.
A nyomtatott sajtóhoz hasonlóan az elektronikus médiában is fontos szerep jut a jövõben a kereskedelmi jellegû magánvállalkozásoknak.
(11.10)
Velük kapcsolatban a kormánynak csakis olyasfajta piacfelügyeletre van lehetõsége, amely a verseny tisztességét biztosítja.
E két alapvetõ mûködési forma mellett szólni kell a helyi és kisebbségi lapok, rádiók és televíziók egyre gyarapodó hálózatáról is. Noam Chomsky, a kiváló nyelvész és filozófus egyenesen a modern demokrácia alapkérdésének tekinti a helyi tájékoztatás - szavai szerint az alternatív média - megerõsödését. Meggyõzõdésem szerint jogosan, hiszen annál erõsebb és boldogabb egy demokrácia, minél többféle közösség kínálhatja benne szabadon és vonzó formában a maga meggyõzõdését és vélt igazságát.
A támogatások, alapítványok és adókönnyítések rendszerével mindent el kell követni a helyi és alternatív média gazdagításáért. Ez természetesen vonatkozik a nemzeti kisebbségekre és a vallási felekezetekre is.
Csak helyeselni lehet, hogy az új kormány - a kormányprogram szerint - a nyomtatott sajtóban a közlönyökön túl semmilyen lapra nem tart igényt. Gyakorló újságíróként tanúsíthatom, hogy a nyomtatott sajtó - néhány, kormánypénzen kiadott lapot leszámítva - az elmúlt években is a szabad piac szabályai szerint mûködött, és legalábbis nem rosszul mûködött. Erényei és hibái egyaránt a szabad piac természetébõl következtek.
Hosszú távon ugyanakkor megfontolandó lehet egy olyan konstrukció, amelyben a kormányzat a kereskedelmi rádiók és televíziók megadóztatása révén, keresztfinanszírozás által biztosítja a kifejezetten politikai jellegû sajtó talpon maradását a bulvársajtóval vívott versenyben. Elsõsorban azért és olyan mértékben, hogy minden alapvetõ politikai irányzat - beleértve természetesen a konzervatív irányzatot is - legalább egy országos napilappal rendelkezhessen.
A szabad és sokszínû tájékoztatásba természetesen beletartozik a sajtó munkásainak, az újságíróknak a megbecsülése is. Õszintén remélem, hogy a Horn- kormány a hazai és a külföldi újságírókkal tisztességgel bánik, és egyenrangú partnernek tekinti õket a mindennapi munkában. Horn Gyula ellenzéki politikusként - én legalábbis többször hallottam tõle - azt szokta mondani, hogy nekünk a sajtóval már csak azért sem érdemes összevesznünk, mert akár igazunk van, akár nem, mindenképp mi húzzuk a rövidebbet.
Javasolom, hogy az új kormány minden tagja tartsa magát ehhez a bölcs intelemhez. Köszönöm. (Taps.)