DR. POHANKOVICS ISTVÁN ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nagy András! Tisztelt Képviselőtársak! Hallottuk: képviselő úr számára is kiemelten fontos társadalompolitikai cél, hogy az alsó- és középfokú oktatási, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint gyermekintézmények működését semmilyen nemkívánatos jelenség ne zavarja meg. Ez volt az 1990. évi 6. számú április 5-ei kereskedelmi miniszteri rendelet lényege, célja is, ezért döntött úgy, hogy 200 méteren belül szeszes italt kimérve ne fogyaszthassanak a fenti intézmények közelében. A gyakorlati élet során valóban több vitatott kérdés, értelmezési nehézség merült fel: a 200 méteres védőtávolság számításának a módszere - légvonalban vagy a közlekedési utak hossza alapján történjék, az érintett intézmények bejáratától vagy a telkek határaitól, például a kerítéstől kell-e számítani a távolságot. A jogalkotó szándéka egyértelmű volt: megvédeni a szeszes italt fogyasztók esetleges zaklató, megbotránkoztató magatartásától a fiatalkorúakat. A fenti cél megvalósulása érdekében az ipari minisztérium irányelvben értelmezte, illetve rögzítette, hogy a vendéglátó-ipari üzlet és a védett intézmények bejárata között közúton mért legrövidebb távolság nem lehet 200 méternél kevesebb. A jelenleg előkészítés alatt álló módosító jogszabályban is ezt kívánjuk megerősíteni. A rendelet módosítása során több kérdés fölmerült, amelyben célszerű, hogy az adott helyen a helyi önkormányzat által ismert viszonyok, a helyi jegyző döntési jogköre kapjon nagyobb szerepet, lehetőséget, mint a múltban: a közterületen folyó mozgóárusítás engedélyezésének kérdésében vagy az ominózus 200 méter mérlegelésében. Ezért azt tudom mondani képviselő úrnak: az ipari tárca mérlegeli azt, hogy a helyi lehetőségeket, feltételeket legjobban ismerő önkormányzati szervet ruházza fel az érintett intézmények körzetébe telepíthető vendéglátó-ipari üzletekről, illetve a szeszesital-kimérés engedélyezéséről történő döntési jogkörrel. Kérjük válaszunk elfogadását.