RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Kapóra jött, hogy megjelent a Budapest lexikon, úgyhogy ebből bírom fölolvasni az adatokat, hiszen a napokban arról van szó, hogy százéves a Budapesti Elektromos Művek. 1893-ban alapítottak magánvállalatot, 1912-ben határozta el a főváros közgyűlése, hogy saját kezelésébe veszi a villamosenergia-termelést. '14-ben átvette az egyik magánvállalatot s '18-ban a másikat, illetve nem átvette, megvette. Egészen 1950-ig a budapesti székesfővárosi Elektromos Művek ellátta a fővárost saját maga energiával és szolgáltatta mindazt, amit az áramszolgáltatásnak végeznie kell. 1950-ben einstandolták, államosították az Elektromos Műveket, ezt az egyet a fővárosi közművek közül, tehát a fűtés, a gázművek, a csatornázás, a vízművek maradt fővárosi tulajdonban. Állítólag azzal indokolták, hogy ez stratégiai fontosságú. A lexikonban az is benne van, mert friss, hogy 1992-ben rt.-vé alakították át az Elektromos Műveket, amelyben az önkormányzatoknak 3,8%-uk van. Azért mondom, hogy önkormányzatoknak, mert a Pest megyeinek és a fővárosinak, illetve a kerületieknek, ha így tetszik. A dolog számomra elfogadhatatlan azért, mert most, a privatizáció során további kezekbe kerül a dolog. Nem zavart - és gondolom sokunkat nem zavart, mikor a tanácsot az állam bácsi egyik kezének tartottuk s az állam bácsinak másik keze is van -, hogy az egyik zsebből a másikba került. Ez egy állami intézmény volt tulajdonképpen akkoriban, és mindannyian tudomásul vettük, hogyha hozzájárulunk egy csatorna építéséhez, amit megépítettünk, az rögtön bekerül a Csatornázási Művek tulajdonába. Ha kifizettünk mondjuk egy kandelábert vagy a főváros kifizetett egyet, vagy ifjabb Bartók Béla kifizetett egyet az Andrássy úton, vagy más művek, szervezetek, intézmények, az rögtön átment állami tulajdonba. Ma, amikor egy másik világ van, akkor úgy vélem, hogy először is nem volt helyes a Fővárosi Elektromos Művek továbbra is állami kezelésben tartása. Ha reprivatizáció nincs, akkor oda kellett volna adni 12 forint 20 fillérért vagy egy kandeláber áráért vagy valamennyiért a fővárosnak, hogy kezelje saját energiáját, saját világítását, nem pedig tovább privatizálni. Ezért a további lépést, a privatizációt elképzelhetetlennek tartom, és ha csak annyit mondok - mert minden nap van valami e művekről az újságban -, a tegnapi Esti Hírlap szerint 380000 utcai lámpa fényének tökéletesítése az Elektromos Művek dolga, mind a 380000 lámpát - kérem szépen - a főváros pénzén állították, akárcsak a trafókat és egyebeket. Nem helyes tehát egy olyan dolgot, egy olyan tulajdont, aminek minden egyes tárgya a főváros pénzéből, a főváros állami pénzéből - ha úgy tetszik - vagy közpénzéből került beruházásra, átadni, privatizálni a jövőben. A további kezelésnek egyetlenegy módja van, ami az én logikám szerint elfogadható, az, hogyha a főváros kezeli ezt a művét is tovább. Tudjuk a Kapitaly című társasjátékból, hogy az Elektromos Művek nem ér sokat, csak 1000 pengőt ér a Kapitalyban, de jobb, ha ott van, annak a tulajdonában, akit illet. Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) (15.30) (Ismét feláll:) Ja igen, attól félek, hogy nem kérdeztem - tudja a választ. (Leül.)