KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban egy rendkívül fontos törvényről van szó, mert ha azt a mondást idézem fel, ami általában ismert és elfogadott, hogy minden családban volt, van vagy lesz katona, ez is azt mutatja, hogy ez a honvédelmi törvény, ami tulajdonképpen jelentős részében a sorkatonai szolgálat, illetve a tartalékos katonai szolgálat teljesítésének a körülményeit, feltételeit is szabályozza, minden magyar családra vonatkozóan tartalmaz megállapításokat: vagy úgy, hogy milyen kötelezettségeket kell teljesíteni, vagy úgy, hogy milyen szociális ellátásban, vagy milyen jogok és járandóságok tekintetében van valakinek joga, kit illet meg azalatt, amíg fia, férje vagy édesapja tartalékos vagy sorkatonai szolgálatot teljesít. A honvédelmi törvény eddigi tárgyalása során nagyon-nagyon sok szemszögből történt ennek a törvénynek a megvilágítása, elhangzottak még katonai élmények is, és így van ez rendjén, hiszen azt gondolom, hogy valamennyi képviselő, aki leszolgálta a maga katonaidejét, vagy már tartalékosként is teljesített szolgálatot, az azért a törvényalkotás során jelentős részében azokból a tapasztalatokból és emlékekből indul ki, amik őt a sorkatonai vagy tartalékos szolgálat során érintették. Magam is csatlakozom azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik azt mondják, hogy szükség van ennek a törvénynek az elfogadására. Mert most azt mondom, hogy ilyen felfokozott várakozás után - hiszen a közvéleményben, illetve a hadsereg hivatásos állománya körében elsősorban felfokozott várakozás van - tényleg szükséges az 1976. évi törvény kicserélése, tényleg szükséges olyan szabályzat megállapítása, amely jobban alkalmazkodik a mai korhoz, amely jobban alkalmazkodik a rendszerváltozás óta bekövetkezett változásokhoz. Ugyanakkor nem tudom elfogadni Wachsler Tamásnak, a FIDESZ vezérszónokának azt a megállapítását, hogy átmeneti hadsereg átmeneti szabályozást igényel, és hamarosan lehetőség lesz ennek a szabályozásnak a módosítására, mert én úgy gondolom, hogy a honvédelem az nem lehet átmeneti. Az oszthatatlan abban a tekintetben, hogy az abban résztvevőknek, egyrészt a Parlamentnek, a Kormánynak vagy magas tisztségű állami hivatalnokoknak, s maguknak a tiszteknek és sorkatonáknak is nem átmeneti a felelősségük, hanem nagyon is konkrét. Az alatt az idő alatt, amíg feladatukat ellátják, szolgálatukat teljesítik, honvédelemért felelősek, és semmiféle átmeneti szabályozást nem tudok abban a tekintetben elfogadni, hogy esetleg ez valakinek is, vagy valamilyen testületnek is kibúvót jelenthet az ebben vállalt felelőssége alól. Én úgy gondolom: ha a Parlament nekivágott egy honvédelmi törvény megalkotásának, akkor igenis ezt a honvédelmi törvényt a jelenlegi körülmények között a lehető legjobbra kell megalkotni. (11.50) Olyan feltételeket kell szabni ebben a törvényben, amely nem egy vagy két esztendőre, hanem hosszú távra meg fogja határozni a katonai szolgálatteljesítés körülményeit, meg fogja határozni a hadsereg irányításának, vezetésének feltételeit és igenis határozottan ki fogja mondani azt, hogy ennek a Parlamentnek milyen jogai, kötelezettségei vannak, vagy a Kormánynak, vagy a köztársasági elnöknek milyen jogai és kötelezettségei vannak a honvédelem irányításában. Azt gondolom, hogyha a honvédelmi törvényt vitatjuk, akkor meg kell néznünk azt, hogy a jogalkotók milyen forrásokhoz tudtak hozzányúlni és ennek a törvénynek az előkészítése milyen körülmények között történt. A jogalkotók legfontosabb forrása természetesen az Alkotmány volt és csak az lehetett, az az Alkotmány, amely véleményem szerint jól határozza meg a honvédelemmel kapcsolatos feladatokat, és amelyek véleményem szerint megfelelő egyensúlyt teremtenek a különböző hatalmi ágazatok jogköre és felelőssége között. Ugyanakkor a jogalkotóknak vissza kellett nyúlni a jelenleg is hatályos honvédelmi törvényhez, ami bár igaz, hogy nagyon régen született és egy toldozott-foldozott törvény, de azt gondolom, úgy meg lehet fogalmazni, hogy ennek a törvénynek az utolsó fazonigazítását 1990-ben tették, akkor, amikor a politikai változások közvetlen előzményeképpen, az akkori ellenzékkel folytatott párbeszéd nyomán az akkori parlament megváltoztatta a honvédelmi törvényt, az új helyzetnek megfelelő paragrafusokat iktatott be, és olyan szabályozásokat léptetett életbe, ami akkor szükséges volt. Ez a honvédelmi törvény tulajdonképpen ma is érvényben van, ha elfogadjuk az újat, annak elfogadásáig, pontosabban életbelépéséig ezeknek szabályai mérvadóak lesznek. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt három és fél esztendőben ezen honvédelmi törvény alapján működött a hadsereg, történt a bevonultatás, történt a sorkatonai, tartalékos szolgálat végrehajtása, történt a sorkatonákról, tartalékosokról, családtagjaikról a gondoskodás, vagyis, ahogy mondani szokták, "haladt a szekér". Igaz, a honvédelmi törvényalkotók jó néhány kérdésben kénytelenek voltak várni. Hiszen a honvédelmi törvény például a gazdaság mozgósításával is foglalkozik, és köztudott az, hogy az elmúlt években a gazdaságban vagy az önkormányzatok, vagy az államigazgatás egyéb területein olyan változások mentek végbe, amelyeket a jogalkotóknak ki kellett várniuk, hogy ez az új törvény már ennek megfelelően kerüljön megfogalmazásra. Ez tehát azt jelenti, hogy elsősorban nem a hadseregben és a katonai szolgálat teljesítése közben következtek be változások, amit a törvénynek tükröznie kell, hanem a hadseregen kívüli szféra volt az, amelyik változott. Néhány szót szeretnék szólni az előkészítés módjáról, hiszen egy ilyen jelentős és valóban átfogó törvényi szabályozás vagy törvény megalkotása megmutatja azt - illetve a szabályozás előkészítése azt is megmutatja -, ha az a Parlamenten belül a megfelelő arányok és együttműködés követelményének megfelelően alakul, akkor jó a törvény, ha ettől eltérő, azt gondolom, csak szűkebb csoportok érdekeit képviseli. Ez a változat, ami most önök előtt fekszik, hivatalosan második változatnak mondható (Dr. Für Lajos a miniszteri székben ülő dr. Szendrei László mellé ül. - Bejczy Sándor: Maradjatok mind a ketten ott!) , hiszen bizonyára mindnyájan emlékeznek rá, hogy tavaly augusztusban kiosztottak számunkra egy honvédelmi törvénytervezetet, ami jelentős mértékben eltért a mostani tervezettől. Azt a változatot is megtárgyalta a Kormány, ezt a változatot is megtárgyalta a Kormány, de tulajdonképpen ez a változat már a két és feledik változatként fogható fel, hiszen tudjuk, hogy a hatpárti tárgyalások nyomán a törvény egy nagyon jelentős részében olyan megállapodás született, hogy a paragrafusok módosulásra kerülnek, hogy az eredeti és a Kormány által elfogadott, egyetértett paragrafusok helyébe újak kerülnek be. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy azok számára viszont, akikről ez a törvény szól, ez a törvény egy nulladik változat, mert az a tapasztalatom, hogy a hivatásos katonák egy jelentős része nem ismeri az előkészítésben lévő törvényt, a parancsnokok bizonyos köre nem kapta kézhez ezt a törvényt, hogy hivatalból véleményezze, és azt kell mondani, hogy sorkatonákkal találkozva, akárhányszor megkérdezem tőlük, hogy mit tudnak a honvédelmi törvényről, nem is tudják, hogy a honvédelmi törvény vitája jelenleg folyik, pedig azért legyünk őszinték: a sorkatonák jelentős részének ez egy nagyon komoly jogalkotás, hiszen róluk, az ő érdekükben, de úgy tűnik, hogy tudomásuk nélkül folyik ez a jogalkotás. Hadd mondjam el azt is példaként, hogy a katonák érdekvédelmi szövetsége, amely egy hivatalosan bejegyzett szövetség, tőlünk, a szocialista frakciótól kapott néhány héttel ezelőtt néhány példányt ebből a törvényből, a kormányzat vagy a Honvédelmi Minisztérium ezt az érdekvédelmi szervezetet, úgy tűnik, nem részesítette abban a kegyben, hogy a Parlament elé kerülő törvényt részletesen megismerhessék. Azt gondolom, hogy ez egy komoly kritika. Komoly kritika azért, mert egyrészt a jogalkotásról szóló törvény előír bizonyos kötelezettségeket a Kormány számára, de ugyanakkor azt is gondolom, hogy teljesen természetes, ha van egy érdekvédelmi szervezet vagy szövetség, akkor annak a véleményét ki kell kérni, még az esetben is, ha véleményük nem kerül valamilyen politikai vagy más megfontolásból a törvénytervezet szövegébe. Ugyancsak az eredeti előkészítésről szeretnék néhány szót szólni, amiben nagyon pozitívnak tartom, hogy sor került egy hatpárti tárgyalássorozatra, ahol ki lehetett cserélni a véleményeket, ki lehetett cserélni a nézeteket, és nagyon örülök annak, hogy a hatpárti aláírással benyújtott módosító javaslatok jelentős része az ott, az ellenzék által kifogásolt hiányosságok kiküszöbölését tartalmazza. Ugyanakkor hadd mondjak el ezzel összefüggésben néhány dolgot. Az egyik: nem tartom jónak - és ez is a törvény-előkészítés hibája, s talán többek között az Igazságügyi Minisztérium felelősségét is mutatja -, hogy a Kormány által a Parlament elé benyújtott törvénytervezetben az Alkotmánnyal ellentétes megfogalmazások voltak. Ilyen volt például az, hogy tartalékos katonai szolgálatot lehessen teljesíteni rendészeti szerveknél, de más törvényhelyeken is lehetett az alkotmányosság határát súroló vagy az Alkotmánnyal nem egyező megállapításokat találni. A jogalkotók becsületére legyen mondva, hogy ezt kijavították, sőt a hatpárti módosító javaslat indoklásában meg is fogalmazták, hogy ellentétes volt az eredeti megfogalmazás az Alkotmánnyal, mégis azt gondolom, a kérdés továbbra is fennmarad, milyen volt a törvény előkészítése, kinek a felelőssége az, hogy a Kormány elé az Alkotmánnyal ellentétes megfogalmazások kerülhettek? Perjés Gábor, MDF-es képviselőtársam vezérszónoki hozzászólásában nagyon konstruktívnak jellemezte a hatpárti megállapodást és tárgyalást. A tárgyalásra visszatérve azonban azt kell mondanom, hogy mint olyan, aki részt vettem ezen a tárgyaláson, én a konstruktivitás légkörét nem nagyon érzékeltem. A kormánykoalíció képviselői kivétel nélkül minden ellenzéki javaslatot - mondhatom - elutasítottak, tulajdonképpen a hatpárti tárgyalás is annak idején, a nyár elején azért szakadt félbe, mert az államtitkár úr - Perjés képviselőtársam javaslatára - félbeszakította a tárgyalásokat és megegyezés nélkül álltunk fel az asztaltól. Annak nagyon örülök, hogy a hatpárti aláírással benyújtott módosító javaslat ugyanakkor az ott elhangzott ellenzéki vélemények közel 90%-át tartalmazza, tehát a konstruktivitás nem a tárgyalások időszakában volt, hanem a tárgyalások megszakadása után, amikor a honvédelmi tárca vezetői értékelték: kell-e honvédelmi törvény vagy nem kell, mert ha kell honvédelmi törvény, akkor igenis el kell fogadni az ellenzéki pártok javaslatait. Ugyanakkor Perjés Gábor még a hatpárti tárgyalások alatt egy interjút adott egy országos napilapnak, amelynek az volt a címe, hogy az MSZP banánköztársaságot akar. Azt gondolom, ha mi banánköztársaságot akarunk, akkor Perjés Gábor most cimboránk vagy cinkosunk ebben, hiszen ő is aláírta azokat a módosító javaslatokat, amelyeket többek között mi javasoltunk. (12.00) De nyilvánvaló, hogy az MSZP-nek nem az volt a célja, hogy bármilyen szabályozatlan honvédelmi körülményeket teremtsen, hanem az volt a célja, hogy az új honvédelmi törvénnyel megfelelő garanciákat és korlátokat szabjon a honvédelem irányításában részt vevőknek, és biztosítsa, hogy a hadsereg politikamentesen, kizárólag az ország védelmére felhasználható célból és módon folytathassa tevékenységét. Nagyon lényeges kérdés az - és kénytelen vagyok megemlíteni, bár erről már többször szóltunk -, hogy volt ennek a törvény-előkészítésnek egy olyan időszaka, amikor tudatosan kihagyták az MSZP frakcióját az aláírásból. Volt egy olyan nap, amikor a Kormány tisztelt képviselői kizárólag a FIDESZ és az SZDSZ megbízottjait hívták meg magukkal a Honvédelmi Minisztériumba. Nyilvánvalóan azért, mert kiszámították: e két párt egyetértésével a kétharmados törvény megvalósulhat. Természetesen ez nem jogszabályellenes módszer. Ezt a módszert lehet alkalmazni, uraim, csak ez a módszer inkorrekt. Mert ha megkezdődik egy hatpárti tárgyalássorozat, akkor a befejezéséhez még akkor is meg kell hívni a hatodik pártot, ha az esetleg ott azt fogja mondani, hogy nem írom alá a megállapodást. E helyen szólni kell az alkotmánymódosításokról is, ami alapvetően két részből áll. Nem a sorrendjében beszélnék róla, elsőként a határőrség kérdését említeném, ahol azt kell mondani, hogy a Kormány eredeti alkotmánymódosító javaslatával szemben többek között a mi kérésünkre is - ezt szeretném hangsúlyozni - elállt a hatpárti egyeztetés a határőrség fegyveres erők testületéből történő kivonásától, és meghagyta azt a fegyveres erőknél, véleményem szerint nagyon helyesen. A másik módosító javaslat, amely egy váratlan idegen támadásra vonatkozik, bennünk ma is még bizonyos kérdéseket vet föl. Ugyanis úgy gondoljuk, hogy nagyon alaposan meg kellene vizsgálni, hogy szükség van-e ilyen megindításból, ilyen kiindulásból az Alkotmány módosítására, s ha igen, ez a változtatás mennyire legyen pontos, mennyire legyen egyértelműen értelmezhető, mert azt gondolom, hogy egy alkotmánymódosítást csak úgy szabad végrehajtani, ha az egyértelmű, ha abba utólag nem lehet semmit sem belemagyarázni, s ha azt nem kell utólag bizonyos jogi értelmezés alá vetni. Miről van szó? A Kormánynak tulajdonképpen az az álláspontja, hogy egy váratlan szárazföldi vagy légi támadás esetén nem egyértelmű az Alkotmány meghatározása, hogy a Kormány milyen jogokkal és milyen erre vonatkozó felhatalmazásokkal bír. Én azt gondolom, hogy ez nem egészen így van. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, ha visszagondolnak arra, hogy a volt Jugoszláviában kirobbant válság, fegyveres konfliktus, polgárháború időszakában több tucat légtérsértés történt jugoszláv oldalról, illetve pontosan úgy fogalmaznék, hogy a déli határszakaszainkon. Ezeknek az eseteknek a döntő többségében emelték az úgynevezett készenléti szolgálatot, készültségben lévő repülőgépeket. A kérdés itt az: alkotmányellenesen cselekedtek-e akkor avagy sem? Megítélésem szerint nem sértették meg az Alkotmányt. Az Alkotmányból világosan levezethető a hadsereg feladata, funkciója. A Honvédelmi Minisztérium és a miniszter jogköréből világosan levezethető jogköre arra vonatkozóan, hogy ezekben a kérdésekben bizonyos intézkedés történjen. Ha viszont alkotmányellenes volt ez a cselekedet - a készenléti gépek emelése -, akkor nem lett volna szabad várni 1993 végéig egy ilyen jellegű alkotmánymódosítással, hanem azt már 1991-ben, amikor az első légtérsértések bekövetkeztek, javaslatként a Ház elé kellett volna terjeszteni. A jelenlegi módosítással kapcsolatban nagyon komoly fenntartásaink vannak. Mi úgy ítéljük meg, hogy az alkotmánymódosítás, amely most önök előtt hatpárti aláírással szerepel, nem teljesen egyértelmű. Az nem kizárólag külső támadás esetén ad lehetőséget a fegyveres erők használatára, hanem az esetben is, ha a Kormány megítélése szerint az ország bármely részén például a közrend és a közbiztonság veszélybe kerül. Éppen ezért mi beadtunk egy erre vonatkozó módosító indítványt, amellyel a honvédelmi bizottság hihetetlenül gyors idő alatt végzett, ami azt jelenti, hogy mi kedden délután adtuk be, szerda délután - még mielőtt a parlamenti képviselők postájukban megkapták volna a módosító indítványt - a honvédelmi bizottság a helyszínen történt kiosztás után 10 perc olvasási időt adva elvetette a módosító javaslatot. Anélkül, hogy erre a módosító javaslatot tevő képviselőket - Nagy Tamás képviselőtársamat vagy engem - meghívták volna. Igen, miniszter úr, lehet gesztikulálni (Dr. Für Lajos az MDF sorai felé mutatva: Nem önnek, hanem oda gesztikuláltam.) Bocsánatot kérek, akkor bocsánatot kérek. De azt gondolom, hogy egy alkotmánymódosítás sokkal de sokkal fontosabb annál, minthogy a képviselőknek egy bizottsági ülésen kiosztanak egy javaslatot, azt legyen idejük 10 perc alatt elolvasni, és utána felelős határozatot vagy felelős döntést hozni. Azt gondolom, kicsit szokatlan az is, hogy az általános vita még folyik, de ilyen jellegű dologgal nem lehetett volna egy hetet várni, amikor megfelelő érvekkel tudtuk volna alátámasztani módosító javaslatunkat. Szeretném hangsúlyozni, hogy a mi módosító javaslatunk nem ment a hatpárti ellenében. Azt pontosította, két szó beiktatásával az első bekezdésébe, illetve még több jogosítványt adott volna a Kormány számára, mint az eredeti módosító javaslat. Én nagyon bízom abban, hogy lesz még mód más bizottság előtt felkészültebb körülmények között kifejteni az álláspontunkat. És abban is bízom, hogy a Parlament ebben a tekintetben is bölcsen fog majd dönteni. Én azt hiszem, hogy egy kérdést a honvédelmi törvény nem rendezett el, ami a mai egyik hozzászólásban elhangzott, ez a határőrség kérdése. Ha visszaemlékeznek, tisztelt képviselőtársaim, már ez év tavaszán a Honvédelmi Alapelvek vitája során, a hatpárti vita során felvetődött ez a kérdés. Itt a Parlamentben ez nem került napirendre, hiszen az Alapelvek kikerülte a határőrség hovatartozásának kérdését. Most a honvédelmi törvény is ügyesen megkerülte ezt a kérdést, vagyis kikerülte azt a vitát, amelyet mi többször kezdtünk, s ami itt elhangzott, hogy a határőrség jogállásában, tehát a tekintetben, hogy önállóak maradjanak, vagy a hadsereghez tartozzanak, a vita elmaradt, illetve a hatpárti egyeztetésen egyszerűen az ott lévők nem voltak hajlandók erről vitázni. Én azért tartom ezt a helyzetet, ami most van, különösen veszélyesnek, mert a határőrizetről szóló törvény még nem született meg, és nem is tudjuk, hogy mikor fog a Ház elé kerülni. Vagyis ebben a pillanatban egy bizonyos - ha nem is lehet joghézagnak mondani, de - irányítási hiányosság van. Vagyis nincs olyan törvény, ami a határőrségről rendelkezne, nincs olyan jogszabály, ami ott megfelelő korlátokat szabna, ugyanúgy, ahogy a honvédelmi törvényben a hadsereggel kapcsolatban vannak korlátok. Néhány szót szeretnék szólni a törvényjavaslatról. Legjobb részének a szociális gondoskodásról szóló fejezetét tartom. Azzal együtt, hogy ebben én látok egy nagyon komoly elvi hiányosságot. Nevezetesen azt, hogy a honvédelmi törvény végig az állam felelősségének tekinti az érdekvédelmet, ami azt gondolom, hogy nem helyes felfogás. Hiszen ha az érdekvédelem állami feladat, akkor nincs szükség érdekvédelmi vagy érdek-képviseleti szervekre, hiszen az állam gondoskodik a katonák, tartalékosok és hozzá- tartozók érdekeiről. Ez a felfogás egyébként az egész hadseregben érvényesül. Tehát a parancsnokok, a sorkatonák érdekvédelmi parancsnokának is tekintik magukat, holott én azt gondolom, a törvénynek, illetve a katonatiszteknek, megfelelő beosztású parancsnokoknak a jogok biztosításáról kell gondoskodni. És amenynyiben ezek a jogok csorbát szenvednek, az erre kialakított érdekvédelmi szervezeteknek kell a megfelelő érdekvédelmi tevékenységet ellátni. (12.10) Ugyanakkor szeretnék arról is szólni, hogy a törvény nagyon helyesen beemeli saját intézményébe vagy paragrafusai közé a két-, illetve háromgyermekes katonák soron kívüli leszerelési lehetőségét, illetve kétgyermekeseknél fél év után, háromgyerekeseknél pedig vagy be sem hívják, vagy ha szolgálat közben születik meg a harmadik gyermek, akkor azonnal leszerelik. Azért szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy itt ez a jó kifejezés, hogy beemeli a törvénybe, mert ez egy hosszú évek óta, körülbelül hat-nyolc éve meglévő kedvezmény a sorkatonák számára, és én azt gondolom, hogy most támogatnunk kell, hogy ez a törvényben valóban megfogalmazást kapjon. Van egy új paragrafusa is ennek a szociális gondoskodásnak, nevezetesen az, hogy kimondja a törvény, ha valaki a sorozáskor nyilatkozik arról, hogy 23 éves koráig kéri a behívását, akkor megválaszthatja a behívás időpontját, és megválaszthatja a bevonulás helyét is, illetve a katonai szolgálat helyét is. Azt hiszem, hogy a bevonulás időpontjának megváltoztatása rendkívül jó dolog. Viszont úgy gondolom, nem honvédelmi törvénybe való ígérgetés az, hogy a bevonulás és a szolgálatteljesítés helyőrségét is megválaszthatja. Miért mondom ezt? Azért, mert valamennyien tudjuk, hogy ma a hadkiegészítő parancsnokságok az esetek zömében - még a családos és nős katonák esetében sem - nem tudják azt lehetővé tenni, hogy lakóhelyükön vagy annak közvetlen közelében szolgáljanak, nemhogy kiterjesztik ezt a jogot több tízezer vagy több százezer - hiszen évenként több százezren vonulhatnak be - fiatal esetében. Én azt gondolom, hogy ha ez bennmarad a törvényben, akkor a hadkiegészítő parancsnokságok a bevonuló sorkatonák és rokonaik hihetetlen számú reklamációjának lesznek kitéve, hiszen a törvényt mindenki egyértelműen gondolja, és a törvény mégiscsak egy ígéretet fog tartalmazni. Külön szeretnék szólni a bevonulási segélyről, annál is inkább, mert előttem dr. Kószó Péter képviselőtársam szólt erről. Nagyon helyes, hogy ez bekerül a törvénybe, azonban hadd mondjak néhány szót erről. Egy évvel ezelőtt, amikor a szociális törvényt tárgyaltuk, én javasoltam, hogy a bevonulási segély mint intézmény kerüljön a szociális törvénybe. Ha akkor ezt sikerült volna nekünk elérni, akkor az elmúlt egy esztendőben nem lett volna több ezer fiatal, aki kimaradt a bevonulási segélyből mint juttatásból, mert ugyanezekkel a szavakkal, ugyanilyen összegrendben - azt gondolom - javasoltam akkor a törvénybe. Nagy hiba, hogy bizonyos presztízsokokból akkor nem került be ez az akkori és januárban életbe lépett szociális törvény paragrafusai közé. Ugyanakkor azt hiszem, hogy a törvénynek egy új pontja - amelyik a honvédelmi tanácsról szól - néhány tekintetben ugyancsak megfontolásra érdemes. Miről beszélek elsősorban? Arról, hogy a honvédelmi tanács - amely minősített helyzetben, tehát mondjuk egy háborús időszakban az irányítást végzi - nagyon-nagyon komoly jogosítványokkal rendelkezik, amit - helyesen - ez a törvény fel is sorol. Dönthet például olyanról, hogy idegen csapatok Magyarországra érkezzenek, itt állomásozzanak, itt hosszabb ideig tartózkodhassanak, de ezt a döntési jogkörét a honvédelmi tanácsnak úgynevezett feles szavazással adja meg. Tehát a jelen lévő honvédelmi tanács tagjainak a fele eldöntheti ezt a kérdést. Az azonban, hogy a honvédelmi tanács tagjai közül kinek a mentelmi jogát függesszék fel, ez kétharmados döntést igényel. Én úgy hiszem, hogy ez egy nagyon ellentmondásos dolog. Hiszen a mentelmi jog - amit itt a Parlamentben is sokat vitatunk - nem lehet fontosabb annál, mint például idegen csapatok Magyarországra érkezése, vagy hogy a magyar csapatok védelmi tevékenységük során átléphessék-e a Magyar Köztársaság határait. Tehát én azt hiszem, hogy ezeket a kérdéseket a Parlamentnek újból át kell gondolnia, hogy ez a fajta arány helyes-e vagy sem, mert ha nem, akkor mindenképpen változtatni kell rajta. Ma már látszik, hogy a honvédelmi törvény nem az eredeti módon fog megjelenni, ahogy a Kormány elénk terjesztette, hiszen a hatpárti egyeztetésen túl nagyon-nagyon sok módosító indítvány érkezik ehhez a törvényjavaslathoz. Ezek a módosító indítványok szinte kivétel nélkül megfontolásra érdemesek, nekünk is vannak és még lesznek módosító indítványaink. A szocialista frakció elsősorban arra törekszik, hogy ne politikai kérdésekben adjon be módosító indítványt, hiszen ezeket a politikai kérdéseket nagyrészt a hatpárti tárgyalások során egyeztettük, hanem elsősorban a sorkatonák és hivatásos katonák szolgálatteljesítése körülményeinek, feltételeinek javítására fogunk beadni javaslatokat. Én nagyon kérem a Parlamentet, hiszen ezek a kérdések azért a jogalkotók jóindulatát és hozáállását is mutatják, hogy milyen arányban fogadják el, hogy szíveskedjenek ezeket a javaslatokat alaposan átgondolni, s ha lehet, ne olyan kapkodva, mint az alkotmánymódosításról szóló javaslatunkat, tekintsék át és bírálják el. Itt nagyon sokan idézeteket szoktak mondani a magyar történelem kiemelkedő személyiségeitől. Én is egy idézettel szeretném zárni. Én Für Lajos miniszter úrtól idéznék. (Derültség a bal oldalon.) Für Lajos miniszter úr Szentendrén, a határon túli magyar egyetemistáknak tartott előadásában a következőket mondta - a Magyar Honvéd című lapból idézek -: "Magyarország mozgósítható, ütőképes, megfelelő haditechnikával rendelkező hadsereget tudott teremteni az elmúlt három év alatt." (Derültség a bal oldalon.) Ha ez így van, én azt gondolom, ehhez már csak egy jó honvédelmi törvény kell. Én azt kérem önöktől, hogy közös munkával valóban egy jó honvédelmi törvényt fogadjunk el. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)