G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a választójogi törvénnyel kapcsolatban egy olyan örökségre hívjam fel a figyelmet, mely a törvényhozók számára is üzenetet hordoz. Ez az üzenet egyik legértékesebb örökségünkön, a Szent Koronán található. Pontosabban a korona homlokzati ikonja fölött. Tudjuk mindannyian, hogy ezen az ikonon Jézus ül a trónon, könyvvel a kezében, s fölötte kettős mag, kettős ékkő van elhelyezve. Ez a jel az égi és földi tudás ismeretének a szimbóluma. Tehát aki törvénykezik, annak e kettősség ismeretében kell tevékenykednie. A választójogi törvényre leképezve ezt az üzenetet, nemcsak a nemzetközi, hanem az adott nép sajátosságait is figyelembe kell vennünk a törvényalkotás esetében. Nemcsak az elit, hanem a nép érdekeit is érvényre kell juttatnunk. Harmonikus egység nélkül nincs igazság s nincs jó törvény. A nemzet több évszázados óhaja, hogy saját érdekeinek megfelelő törvények között élhessen. Első és döntő szempont tehát az volna, hogy a választások révén saját elképzelései érvényre jussanak, és garanciái legyenek, hogy választott képviselői őket képviselik. Már az Aranybullában törvénybe iktatták az ellenállási jogot, s később ez Kossuth Lajos elképzeléseiben is megjelenik. Ezért sem nevezhető kommunista vagy diktatórikus ármánynak a visszahívhatóság. Ez olyan egyértelmű és nélkülözhetetlen garancia a demokráciában, amelytől senkinek sem szabad félnie. S csak akkor lép életbe, ha a képviselő ígéreteit megszegi és nem a népi akaratot képviseli. Tehát ha a képviselő felrúgja ezt a szövetséget, melyet a választóival megkötött, akkor méltatlanná válik erre a munkára. Amíg a visszahívhatóság mint biztosíték, garancia a választói jogi törvénybe be sem kerül, demokráciáról véleményem szerint nem beszélhetünk. Második ilyen garancia a köztársasági elnök nép által történő választása. Ezzel kapcsolatos problémára az orosz helyzet világít rá figyelmeztető módon. Képzeljék el: mi történt volna Moszkvában, ha egy paktumelnök egy olyan Parlamentnek a függvénye, ahol a proletárdiktatúra egykori hitvallói ülnek többségben? Ilyen esetben a nép teljesen kiszolgáltatottá válik. S itt említem meg a demokráciának azt a hiányosságát, hogy ilyen helyzetben a Parlament elnöke bármikor elkövethet törvénytelenséget következmények nélkül. A külföldiek választójogának megadása több ponton is kérdéses. Sajátosságainkat, a magyarság szerencsétlen helyzetét figyelembe véve választójogot kapnak azok, akik szülőföldjüket ilyen, olyan körülmények miatt, sajnálatos módon elhagyva más országokban élnek, de elesnek ettől a lehetőségtől azok, akik szülőföldjüket sohasem hagyták el, ám történelmi, politikai diktátumok áldozataiként más országok polgárai lettek. Ez számukra degradáló, és ártatlanul hozza őket diszkriminatív helyzetbe. A külföldön élők többnyire csak a tömegkommunikáción keresztül ismerik az itthoni politikai helyzetet, amely - tudjuk - ma is erősen szubjektív. Meg kell említeni azt is, hogy nincsen közvetlen kapcsolatuk az itthon élőkkel, a mindennapokkal, s így a választásban sokszor félrevezethetők lesznek. Mindenképpen szigorúbb feltételekhez kellene kötni a választhatóságot. Néhány évet az országon belül kellene élni ahhoz, hogy parlamenti képviselővé jelöltethesse magát bárki. Fölvetődik az állandó és ideiglenes lakóhely problematikájának kérdése, amelyet a választójogi törvényben javaslok pontosítani. Alkalmazását illetően ugyanis több helyen félreértéseknek lehet az alapja. Az 5, illetőleg 7%-os választási limithatár jó lenne, de csak kialakult demokráciában. Nálunk az átmenetre való tekintettel számítani kell folyamatosan új pártok alakulásával. Ezért indokolatlanul diszkriminatívnak tartom e határ megemelését. A 25%-os megjelenés a választásokon igen alacsony. Véleményem szerint a választópolgároknak nemcsak jogai, de állampolgári kötelezettségei is vannak. Ahhoz, hogy a visszahívhatóság intézményével valóra váljék a képviselők folyamatos ellenőrzésének lehetősége, feltétlenül szükséges a választópolgárok megjelenése a választásokon. Helyesnek tartom, hogy évente egy alkalommal történne az időközi választás. Az áprilisi időpont meghatározása teljes mértékben egyezik a választópolgárok akaratával, hiszen ebben az időpontban még a mezőgazdasági munkát végzők is meg tudnak jelenni a választáson. Ezzel összhangban azonban szükséges lenne az általános képviselő-választás időpontját is áprilisban rögzíteni. Semmilyen magyarázat nincs arra, hogy az általános képviselő-választás időpontja a levegőben lógva, akár a köztársasági elnök, akár a belügyminiszter, bárki akaratától, javaslatától, döntésétől függjön. Több alapkérdésben tehát véleményünk nem egyezik. A részletszabályok azonban szinte kivétel nélkül jók, a szavazatszámláló bizottságnak a létszámcsökkentését kivéve. Itt a javaslat ötről háromra csökkenti a bizottság létszámát, ez érthetetlen, hisz visszaélésekre adhat lehetőséget. Külön köszönöm azt a rendelkezést, ami a 41. � (6) bekezdésében található, az 500-nál kevesebb lakosú községek kiemelését az általános szabályok alól. Kifejezetten jó, hogy ez a Parlament már nem kíván új választójogi törvényt alkotni, mert ez az új parlament feladata kell, hogy legyen. Sokkal korábban kellett volna a feladathoz látni, akkor, amikor a tisztelt Házon belül még a demokrácia szabályai uralkodtak. Természetesen ezzel összefüggésben meg kell említenem a Házszabály rendelkezéseit is analógként erre a helyzetre vonatkoztatva. Itt sincs joga a Háznak tehát néhány hónapra jelentős változtatásokat eszközölni. (10.30) Helyesnek tartanám a választási időszak csökkentését, hiszen a kampány időszaka rendkívül költséges, s mindenki tudja, hogy az állami költségvetésből milyen nagy terheket jelent ez. Sokkal szigorúbban kellene szabályozni, részletekbe menőbben a plakátok elhelyezésének módját, mert ha a jelenlegi állapot fennmarad a választásokon, rendkívül nagy jelentősége lesz annak, hogy melyik jelölt mögött milyen gazdasági érdekcsoport áll, mennyi pénzt tud fordítani ezáltal a választásokra. Az átmenetnek, véleményem szerint, az lenne a követelménye, hogy plakátokat az önkormányzatok által meghatározott helyeken lehetne elhelyezni, meghatározott méretben, pontosan meghatározott módon. Ezáltal a jelöltek nem egymás ellen küzdenének, hanem saját programjukkal próbálnák meggyőzni a választópolgárokat. Korábban a nyilvánosság és a Parlament elé tártam választójogi törvénytervezetemet, melynek sarkköve az egyéni képviselet és a visszahívhatóság volt. Elképzeléseim helyességéről bizonyosságot adott számomra II. János Pál pápa és Szolzsenyicin párbeszéde a demokratikus társadalmak jövőjéről. A jelenlegi helyzetet én is csak átmenetinek tartom, s előbb-utóbb be kell következnie annak, hogy a magyar Parlament egyéni képviselői által teljes mértékben a társadalom akaratát jeleníti meg, s akkor majd elkerülhetőek lesznek azok a diktatórikus mozdulatok, amelyeket ma is tapasztalhatunk. Végezetül szeretném bejelenteni, elnök úr, hogy a Független Kisgazdapárt és Piacpárt közösen készíti el a módosításait, és a héten benyújtjuk a Ház elé. (Taps középről.)