DR. JÓZSA FÁBIÁN (MDF): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Azzal, hogy a képviselői helyemre fáradtam, hangsúlyozottan érzékeltetni szeretném, hogy országgyűlési képviselői minőségemben kérek szót ebben a vitában, nem pedig úgy, mint az illető előterjesztő tárcának a munkatársa. Tisztelt Országgyűlés! Nagy örömömre szolgált az a polémia, amit itt ifjabb Fekete Gyulától, illetőleg dr. Szigethy Istvántól hallottam, ugyanis nagyon érdekes volt figyelni azt, hogy az érvek hogy felelnek egymásnak, és magam is ebbe a sorba szeretnék kapcsolódni, és előljáróban rögtön közölném azt, hogy hozzászólásomban csak és kizárólag a külföldön élő magyar állampolgárok választójogosultságának a kérdésével kívánok foglalkozni. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, ahogy itt az érvek elhangzottak, rengeteg hivatkozás van. Ezek a hivatkozások az üggyel kapcsolatban pró és kontra hangzanak el, és a legkülönbözőbb megfontolásokból táplálkoznak. A megnyilatkozók, a hozzászólók erkölcsi kérdéseket fogalmaznak meg. Gazdasági kérdéseket fogalmaznak meg a megnyilatkozók. Hadd mondjam el, hogy számomra imponáló volt, és nagyon tetszett az, hogy valóban alkotmányjogi kérdések is felmerültek most a vitában, és hadd próbáljak meg csatlakozni ezeknek az alkotmányos kérdéseknek a felvetéséhez. Ugyanis megítélésem szerint is valóban egy nagyon súlyos közjogi problémáról van szó. Arról, hogy ez az Országgyűlés, a rendszerváltozás magyar Országgyűlése és Parlamentje folytatja-e az előző országgyűlések hagyományait, görgeti-e maga előtt ezt a mindeddig megoldatlan problémát, vagy pedig azt mondja, hogy alkotmányjogi szempontból elemzi, valóban analizálja a kérdést, és ennek alapján egy korrekt, mindenféle szempontból a nemzetközi szerződéseknek is megfelelő közjogi megoldást választva megpróbálja ezt a kérdést rendezni. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nagyon sok mindent el lehetne itt mondani, tisztelt hölgyeim és uraim. mindenesetre én úgy gondolom, hogy - ez még az erkölcsi kategória, ezt azért szabadjon elmondanom - akkor, amikor a rendszerváltozás magyar Országgyűlése és a rendszerváltozás magyar Kormánya kísérletet tesz arra, hogy az előző rendszer törvénysértéseiért kárpótlás formájában helytálljon, akkor kötelezettségének érzi és tekinti azt is, hogy azok tekintetében, azoknak a magyaroknak vagy volt magyaroknak, de mindmáig magyar állampolgársággal rendelkező személyeknek a tekintetében is helytálljon, akiket a sors és a történelem viharai késztettek arra, hogy az országot elhagyják. Ebben a körben - Szigethy István nagyon helyesen hivatkozott rá - a magyar Országgyűlés megalkotta az új állampolgársági törvényt, amely az állampolgárságtól történő megfosztás, illetőleg az állampolgárság kötelékéből történt elbocsátás esetén az illető volt magyar állampolgár egyoldalú jognyilatkozatától teszi függővé az állampolgárság visszaszerzését. Nincs tehát honosítási eljárásnak helye, hanem az illető a saját nyilatkozatával maga dönti el, hogy meg kívánja-e teremteni, vissza kívánja-e szerezni a magyar állampolgárságot, avagy sem. Ebbe a körbe illeszkedik megítélésem szerint, és az igen tisztelt Ház asztalán van a választójogi törvény módosítása, amelynek a tekintetében egy másik nagyon fontos politikai jog éledne fel: a választójogosultság, amely egyébként a politikai jogok közül - ezt a hozzászólók nagyon helyesen hangsúlyozták - az egyik legfontosabb, és éppen ezért senki számára sem közömbös az, hogy ennek a sorsa miként bíráltatik el a tisztelt Országgyűlés által. Én magam is készültem arra, hogy az Alkotmánybíróság döntéseinek megfelelően próbálom alkotmányjogilag elemezni ezt a kérdést, de miután Fekete Gyula és Szigethy István is hivatkoztak az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatára, ezért engedjék meg, hogy ettől eltekintsek. Mindenesetre azt feltétlenül rögzítendőnek tartom, hogy nem egyedülálló és nem valami különleges, speciális jogi megoldást tartalmaz az új választójogi törvénymódosítási javaslat, hiszen más államok, amelyeknek nagyon nagy számban élnek polgárai külföldön, ugyancsak élnek ezzel a lehetőséggel, tehát nem valami magyar jogi kuriózumról volna szó, amit esetleg a speciális történelmi helyzet indokolna, hanem egy bevett, a nemzetközi jogban is ismert gyakorlatról, helyesebben szólva: nemzetközileg is ismert gyakorlatról, amelynek során a különböző államok különböző módon, de többségükben - és ezt szeretném hangsúlyozni -: többségükben elismerik, és befogadnak hasonló típusú megoldásokat, és az állampolgáraik számára - bizonyos köttségek keretei között - biztosítják, függetlenül attól, hogy a világnak éppen mely táján élnek, tartózkodnak, a választásban való részvétel lehetőségét. Mielőtt a konkrét példák ismertetésébe belemennék, szeretnék egy kérdést taglalni, nevezetesen azt, hogy az állampolgársághoz való kötődés, illetőleg az államhoz való kötődés, az állammal fenntartott szoros kapcsolat vagy szoros kötődés - amit Szigethy István is említett - valóban csak egyféleképpen mérhető-e, éspedig úgy, ahogy a magyar Alkotmányban, illetőleg a magyar választójogi törvényben szerepel, hogy az állandó lakóhelyet tekintjük ennek mérésére alkalmas és kizárólagos kategóriaként? A külföldi példák alapján is igyekszem majd ennek az ellenkezőjéről meggyőzni a jelen lévő országgyűlési képviselőket, de azért engedtessék meg ezzel kapcsolatban elmondanom azt, hogy a kötődés kifejezésre juttatásának közvetlenül a napi élet során is, tehát a választójogtól teljesen függetlenül is milliófajta válfaja és formája létezik és létezhet, és én azt gondolom, hogy a választójog tekintetében is vannak más technikák: tehát nemcsak a magyarországi állandó lakóhely léte vagy nemléte döntheti el ezt a kérdést, hanem vannak más technikák, amelyek e tekintetben érvényesülhetnek. Magyarországon az állandó lakóhelyét rengeteg ember kényszerül - tartós külföldi kiküldetés vagy külföldi üzleti vállalkozás miatt - elhagyni, és hadd mondjam el azt, hogy haladunk az európai integráció felé. Magyarországnak a diplomáciai külképviseleti tevékenysége a korábbi évekhez képest megsokszorozódott. A különböző külföldi választott testületekben való részvétel mellett a magyar gazdasági integráció következtében számosan kényszerülnek külföldön átmenetileg azért megtelepedni, hogy ott vállalkozó tevékenységet folytathassak. És én nagyon el tudom képzelni azt - mert erre millió példa van -, hogy azért számolják fel a magyarországi állandó lakóhelyüket, mert egyszerűen nem éri meg nekik, vagy nincs eszközük rá, hogy fenntartsák az itteni állandó lakóhelyüket. Hiszen nem pusztán egy bejelentkezésről van szó, nagyon sok esetben értékes ingatlanokról van szó, amelyeknek a fenntartását ha megfelelő módon, bérlet útján nem tudja hasznosítani, akkor azt mondja, hogy inkább átmenetileg megválok tőlük. És ez az átmeneti megválás az állandó lakóhelytől, ez nem azt jelenti, hogy az illető végképp ne kívánna visszatelepedni Magyarországra akkor, ha netán akár a diplomáciai szolgálata vagy megbízatása, vagy az üzleti tevékenysége olyan fordulatot tesz, hogy az illető vissza kívánna telepedni. A Magyarországon élő magyar állampolgárok vonatkozásában is érvényesülnek bizonyos, nemcsak az elmeállapotra meg a büntetett előéletre vonatkozó, hanem egyéb kritériumok is ahhoz, hogy az illető a választáson részt vehessen, választó vagy választható legyen, nevezetesen a regisztráció. Tehát tulajdonképpen minden magyar állampolgár ténylegesen akkor vehet részt - függetlenül a választójog általános szabályától - a választásban, és akkor válik igazából választhatóvá, hogyha a választói nyilvántartásban szerepel. Ez a mai magyar, hatályos választójogi törvényből egyértelműen kikövetkeztethető. Tehát a magyar állampolgárok tekintetében is van egy eszköz, és ennek a regisztrációnak mint lehetséges választói aktivitást mérő eszköznek a jelentőségét, azt hiszem, hogy a külföldi állampolgárok tekintetében sokszorosan hangsúlyozni kell. Ezzel összefüggésben hadd mondjak néhány példát. De ha már a példáknál tartok, akkor hadd ismertessek néhány olyan technikát és olyan konstrukciót, amelyben más államok biztosítják külföldön élő állampolgáraik számára a választójogot. Mindenütt alapvető kategória - és a magyar törvény is ezen az alapon áll -, hogy nem általában nemzethez tartozókról van szó, hanem azokról a személyekről van és lehet csak szó, akik rendelkeznek az illető országnak az állampolgárságával. Tehát ez alapvető feltétel, alapvető kritérium, ebből nyilvánvaló, sehol senki nem enged, hiszen a választójogosultság mint politikai alapjog is az állampolgársághoz kötődik, és nem születéssel megszerzett jogosultságról van szó. Általában a kettős állampolgárság - a különböző országok szabályaival összhangban - nem kizáró ok, tehát nem lehetne azt mondani, hogy mert egy Kanadában élő magyar állampolgár megszerezte a kanadai állampolgárságot is, azzal már elveszítené adott esetben az egyébként meglévő magyar választjogosultságát - abban az esetben, ha, mondjuk, a vonatkozó mai magyar hatályos szabályok értelmében hazatelepül, és állandó lakóhelyet létesít. Ettől megmarad a kanadai állampolgársága is, és ugyanúgy megilleti Magyarországon is a választójog, mint Kanadában. (20.20) Az anyaországhoz való tényleges kötődést azonban valóban előírják a különböző rendszerek. Ezt általában ugyanis azért írja elő, mert az ország területén élő lakossága számára is ugyanolyan természetes kritérium az ország területén való élés. Azt mondja, hogy rendben van, hogy külföldön élsz, külföldön laksz, de kötődj hozzám! Na most hogyan tudom azt ellenőrizni és biztosítani, hogy kötődj hozzám? Nem azzal vagy nem olyan módon általában, hogy állandó lakóhelye legyen az illető országban, az anyaországban, hanem olyan módon, hogy meghatározott aktivitást ír elő mint feltételt. Ennek az aktivitásnak a leggyakoribb megoldása, illetőleg mérése oly módon történik, hogy az illető személyes, saját kezdeményezésére regisztráltatja magát vagy a külképviseleten, vagy vannak olyan példák, ahol a saját országának a korábbi lakóhelye szerinti, egyébként már megszűnt állandó lakóhelye esetén is a korábbi utolsó volt állandó lakóhelye szerinti választókerületi eljáró szervnél. Tehát önkéntesen, saját kezdeményezésre regisztráltatja magát, és ezáltal az illető állam joga olyannak tekinti, úgy bírálja el, mint aki aktív, aki él, aki kötődik az országhoz, következésként biztosítja számára ezt a nagyon fontos politikai alapjogot. Vannak természetesen más típusú korlátozó szabályok is, és e tekintetben esetleg a magyar választójogi törvénymódosításnál is érdemes volna elgondolkodni. Ezeket példaként hadd mondjam el! Egyébként mellesleg hadd jegyezzem meg, hogy van Európában is két olyan állam, ahol kizárják a külföldön élő állampolgároknak a választójogosultságát. De nem ez a jellemző. Németországban a külföldön élő állampolgárok közül akik hasonló módon regisztráltatják magukat, mint jeleztem, azok gyakorolhatják a választójogot, akik tíz évnél nem régebbi időben költöztek el az országból. Tehát ez egy második korlát. Ezek az illetők egyébként levél útján szavazhatnak. Nagy-Britanniában ez az időkorlát ugyancsak létezik, azonban nem tíz év, hanem húsz esztendő. És az ő esetükben van az, hogy abban a választókerületben kell nyilvántartásba vetetniük magukat, ahol a távozásuk előtt éltek. Egyébként postai úton szavazhatnak, illetőleg bizonyos korlátok között meghatalmazott útján is élhetnek a szavazati jogukkal. Az Amerikai Egyesült Államokban nincs időkorlát. Tehát nem kötik időhöz a külföldön élők szavazását. Levélben kell az illetőnek kérnie felvételét a választási névjegyzékbe, és ott kell kérnie, ahol az utolsó állandó lakóhelye volt. Spanyolországban kétféle választói névjegyzék van. Van egy olyan választói névjegyzék, amely az ország területén élők, és van egy olyan választói névjegyzék, amely a külföldön élők névsorát tartalmazza, és a konzulátuson vetethetik névjegyzékbe, regisztráltathatják magukat a külföldön élő állampolgárok, postán keresztül szavazhatnak. Olaszországban a követségeken, a konzulátusokon személyesen szavaznak a külföldi állampolgárok. Tehát az olasz konstrukcióhoz hasonlítható az a javaslat, ami most a tisztelt Országgyűlés asztalán fekszik. Ezekkel az európai - illetőleg az Egyesült Államokat is említettem, de többségében európai - példákkal szerettem volna érzékeltetni azt, hogy ez egy bevett szokás, hogy bizonyos korlátok között, választói aktivitást feltételezve, az anyaországhoz való személyes és közvetlen kötődést feltételezve, amelyet regisztráció útján juttathatnak érvényre a polgárok, biztosítják, elismerik a külföldön élő állampolgárok választójogosultságát. Hadd mondjam el, hogy a magyar állampolgársági törvény - egyébként a magyar Alkotmánnyal teljességgel összhangban - nem tud különbséget tenni, és nem is kíván különbséget tenni állampolgár és állampolgár között azon a címen, vagy azon az alapon, hogy az illető ideiglenesen, huzamosabb ideig vagy állandó jelleggel, életvitelszerűen tartózkodik-e külföldön. És ha itt tartunk, akkor hadd idézzem az Alkotmánynak az állampolgárságra vonatkozó főbb szabályait. 58. �: Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén - törvényben meghatározott esetek kivételével -, megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is. Ez nemcsak a magyar állampolgárokra vonatkozik, hanem minden, törvényesen Magyarország területén tartózkodó természetes személyre. Azonban nagyon furcsa volna, hogyha ebből a kategóriából mintegy kiemelnénk a magyar állampolgárokat, mert magyarul az Alkotmány - értelmezésem szerint - az 58. szakasz (1) bekezdésében azt mondja, hogy a magyar állampolgárokat megilleti az ország elhagyásához való jog is, és ez a jogosultságuk egyébként nem teremt alkotmányjogi alapot arra, hogy más törvényekben ezen az alapon az állampolgársági jogaikat valamilyen módon csökkenteni, vagy korlátozni, vagy megszüntetni lehetne. Hadd mondjam el, hogy ugyenezen paragrafus (3) bekezdése egy utaló jellegű szabályt tartalmaz, eszerint az utazási és letelepedési szabadságról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazása szükséges. Kétségtelen, hogy ez a törvény még nem született meg. Ennek a törvénynek a megalkotásával az Országgyűlés adós. Azonban az a körülmény, hogy az Alkotmány hivatkozik arra, hogy a letelepedési szabadság tárgykörében törvénynek kellene születnie, mégpedig kétharmados törvénynek, ez a szabály egyértelműen értelmezhető olyan módon is, hogy a magyar Alkotmány általában, generálisan a letelepedési szabadság elvi alapján áll, hiszen kötelezettséget ró az Országgyűlésre e tekintetben. Tisztelt Országgyűlés! Ami pedig az állampolgársági jogok tartalmát illeti, még néhány apróbb mozzanatot szabadjon elmondanom. A 69. � (1) bekezdése az Alkotmánynak azt mondja, hogy a Magyar Köztársaságban senkit nem lehet magyar állampolgárságától önkényesen megfosztani, vagy magyar állampolgárt a Magyar Köztársaság területéről kiutasítani. A magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet. Minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi tartózkodásának ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze. Ezek a szabályok, amelyek valamennyi magyar állampolgárra - lakóhelyétől, tartózkodási helyétől teljesen függetlenül - egyaránt vonatkoznak, potenciálisan - ahogy Szigethy István beszélt - alanyi jogként valamennyi, ha úgy tetszik, latens magyar állampolgárt is egyaránt megilletnek - tehát a Magyar Köztársaság védelméhez való jog is az Alkotmány értelmében valamennyi magyar állampolgárt megillet -, azt hiszem egyértelművé teszik, hogy nem szabad szűkmarkúnak lenni a külföldön élő magyar állampolgárok tekintetében a választójog biztosításában. Tehát abban az esetben, hogyha ezt tesszük, megítélésem szerint ezekkel az idézett normákkal összefüggésben tulajdonképpen nem a magyar Alkotmány szelleme szerint és annak megfelelően járunk el. Tisztelt Országgyűlés! Szigethy István képviselő úr nagyon plasztikusan elemezte azt a kérdést, hogy igazából nem látható pontosan a magyar állampolgárok teljes köre, ugye a vér szerinti leszármazás elve, a történelem viharai stb., stb. körülmények következtében. Igen. Azt is mondta, hogy ezzel összefüggésben nagyon veszedelmes dolog, hogy egy ilyen, igazából föl nem becsülhető és nagyságú réteg számára biztosítunk egy súlyos, egy fajsúlyos politikai jogot. Itt egy kis korrekciót hajtanék végre azzal kapcsolatban, amit a miniszter úr fölszólalásában, expozéjában elhangzott 50000-es létszámhoz fűzött magyarázatként Szigethy István. Én azt hiszem, a miniszter úr úgy értette, hogy ennyi szavazatra lehet számítani. Tehát nem arról van szó, hogy ez a jogosultság, ez a jogosítvány ennyi embert érintene mint potenciális alanyi jog, hanem arról van szó, hogy a külföldi magyar emigráció különböző szervezeteiben politikai aktivitást tanusító személyeknek a száma alapján öszszességében mintegy ennyi szavazat érkezése várható. Abban igaza van Szigethy Istvánnak, egyetértünk, valóban egy alanyi jogot kívánunk biztosítani valamennyi magyar állampolgár tekintetében. Azonban szeretném hangsúlyozni, és az előző példákkal összefüggésben is szeretném azt említeni, hogy ez egy potenciális alanyi jog, ami tulajdonképpen akkor éled fel, hogyha az illető tanúsítja azt az aktivitást, amit tőle az anyaország elvár és a választójogi törvényben előír, akkor éled fel ez az alanyi jog, hogyha az illető levél útján legalább vagy személyesen megkeresi az illetékes magyar külképviseletet és kéri a saját választójogi nyilvántartásba vételét. (20.30) Tehát egy olyan alanyi jogról van szó, amelynek a gyakorlásához feltétlenül szükséges a potenciális választópolgár megelőző választási aktivitása, és ilyen módon tulajdonképpen annak a kifejezésre juttatása, hogy az illető valóban érdeklődést mutat a magyarországi politika, a magyarországi társadalmi változások, a magyar demokratikus társadalomfejlődés és jövő irányába. Nem azt hiszem, hogy a potenciális kör kérdése az érdekes, hanem egyrészt a jogosultság tartalma az érdekes, ami egyébként meglehetősen differenciált, ugyanis az aktív és a passzív választójog elválik egymástól, de én ebbe a kérdésbe most nem kívánok belemenni, hiszen az erre vonatkozó szabályokat a tisztelt képviselő urak elolvashatták. A választhatóság feltétele ebben a körben az, hogy az illető a megbízatásának időtartamára állandó lakóhelyet létesítsen Magyarországon, ez azért nem egy lebecsülendő szabály megítélésem szerint, tehát a megválasztás esetére is feltételezné a törvényjavaslat a most már közvetlen és direkt választói aktivitást és állampolgári aktivitást és a választói bizalom megszolgálását. Azt gondolom, hogy ennél sokkal fontosabb a jogok tartalma és az a körülmény, hogy a magyar állam egyébként a nemzetközi jogokkal összhangban, és azt gondolom, hogy a demokratikus meggyőződésünkből - a magyar Országgyűlés demokratikus meggyőződéséből - adódóan lehetőséget kíván biztosítani a külföldön élő magyar állampolgárok számára a szavazásban való részvételre. Két gondolatot még engedjenek meg: az egyik azzal kapcsolatos, hogy a leggyakoribb érv az, hogy az illetők nem viselik Magyarországon a közterheket, következésképp ne szóljanak bele a magyar politikai élet folyásába mintegy felelőtlenül, mert ők nincsenek azzal sújtva, mint a többi állampolgár, aki Magyarország területén él, hogy viselnie kellene a közterheket. Tisztelt Országgyűlés! Felteszem a kérdést: azok, akik Magyarországon nem viselnek közterheket annak következtében, hogy másik kontinensen vagy a kontinensnek egy másik szegletében élnek tartósabb, huzamosabb ideje, vajon milyen mértékben részesednek a magyar közkiadásokból. Én azt hiszem, hogy a közterhek viselése és a közkiadásokban való részesedés között a Magyarországon élő magyar állampolgárok tekintetében van egy arányosság, és mint ahogy az illető, külföldön élő magyar állampolgár sem kéri rajtunk számon azt, hogy miért nem részesül nagyobb mértékben vagy nagyobb arányban a magyar közkiadásokból, éppen ezért nem szerencsés nekünk megfogalmazni mint elemi kritériumot azt, hogy ő viszont nagyobb mértékben vagy egyáltalán részesedjen a magyar közterhekből. Úgy tulajdonképpen a szolgáltatások, ellenszolgáltatások egy bonyolult hálójával, rendszerével állunk szemben, és nem hiszem azt, hogy ez egy választásnál alapvető szempont és kritérium lehetne. Annál is inkább, mert messzemenően egyetértek Fekete Gyulával, hogy a vagyoni cenzus kérdéskörének egy burkolt visszacsempészését eredményezné előbb-utóbb, hogyha ezzel a kérdéssel mélységében is foglalkoznánk a magyar választójog rendszerében, amit borzasztóan szerencsétlen és antidemokratikus dolognak tartanék. A másik dolog, hogy - igen tisztelt Országgyűlés - a mai magyar politikai életben senki nem lepődött meg azon, amikor a román nemzetgyűlési választásokon a többek között Magyarországon tartózkodó és egyébként meghatározatlan ideig Magyarországon tartózkodó román állampolgárok is élhettek a szavazati jogukkal. S a magyar politikai életben senki nem lepődött meg azon, sőt szerintem üdvözölték azt a megoldást, hogy a Magyarországra menekült vagy más okból Magyarországon tartózkodó horvát állampolgárok is élhettek a választójogukkal az általános választásokon. Azt gondolom, hogy ezeket a szomszédos országbeli példákat nekünk üdvözítőnek kellene tartanunk, és a magunk szabályozási tárgykörében valami hasonló, egyébként garanciákkal megfelelően körülbástyázott, racionálisan működtethető, de megengedő jogokat biztosító szabályokat kellene elfogadnunk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)