DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én ígérem, hogy a választójogi törvényről fogok beszélni az általános vitához illeszkedő módon. Elnök úr! Tisztelt Ház! Az általános vitában már többen utaltak arra, hogy a választójogi törvény a közvetlen jelentésén messze túlmutató tartalmakkal és következményekkel rendelkezik. Ez a jogszabály ugyanis döntő szerepet játszik az ország politikai rendszerének és kormányzati rendszerének alakulásában, az ehhez szükséges feltételek formálásában. Természetesen itt hosszú távú, tendenciaszerű kölcsönhatásokról van szó, hiszen ennek a struktúrának ki kell érlelődnie. De épp ezért talán a szerves rendszer alapelemeinek átalakításával rendkívül óvatosan kell bánnunk, kellő időt hagyva a kiérlelődésnek. Van azonban egy másik korlát is, amivel szembe kell néznünk a törvény vitája során. Ez pedig az, hogy a választójogi törvény különösen jó alkalmat kínál arra, hogy a közvetlen pártpolitikai érdekek felszínre kerüljenek és artikulációt kapjanak a vitában. Ez azt jelenti, hogy az egyes pártok nemcsak a választási rendszer egészére vonatkozó koncepciójukat fejthetik ki, hanem ezen keresztül a vélt vagy valós pártérdekeket is megjeleníthetik. Ennek a realitása különösen nagy akkor, hogyha közel vagyunk a következő választásokhoz, így a korláttal is szembe kell néznünk. Én azt hiszem, hogy a Kormány által beterjesztett módosító javaslat jó politikai érzékkel, sikeresen kerül el két buktatót. Egyrészt elkerüli a struktúra alapelemeinek átalakítását, amiről beszéltem. Én azt gondolom, hogy ezt csak egy következő parlament a '94-es választások tapasztalatait is figyelembe véve teheti már csak meg. De másrészt sikerrel kerüli el a közvetlen pártpolitikai érdekeket felnagyító kérdések előtérbe állítását is ez a beterjesztett módosító javaslat. Hadd utaljak itt például a parlamenti képviselők létszámának kérdésére. Azt hiszem, ebben a teremben nagyon sokan egyetértünk azzal, hogy az országgyűlési képviselők létszáma csökkenthető a továbbiakban. Mihelyst azonban fölvetődik a hogyan kérdése, már rögtön a pártpolitikai érdekek ütköznek egymással, hiszen akik úgy gondolják, hogy jó szervezeti háttérrel, jó szakmai bázissal rendelkeznek a helyi szinteken, azok az egyéni mandátumok megtartásában érdekeltek, és emellett érvelnek. Míg azok, akik úgy érzik, hogy ez a szervezeti háttér nem kellően áll a rendelkezésükre, a listás mandátumok számának megőrzésében érdekeltek. Csak jellemző példaként hadd utaljak arra, hogy az egymással együttműködő liberális pártok is megoszlottak ebben a kérdésben. Hogyan várható el akkor a Parlamenttől, hogy dűlőre jusson a képviselői létszám esetleges csökkentésének kérdésében? Ha ezt előhozta volna a kormány-előterjesztés, félek attól, hogy még akkor is itt vitatkoznánk, amikor az új választások kiírását követően már kezdetét venné a választási kampány. Ezen bevezető után három konkrét kérdéssel szeretnék foglalkozni. Egyrészt a külföldön élő, illetve tartózkodó magyar állampolgárok választójogának biztosításával, másrészt a Parlamentbe jutás küszöbének kérdésével, és végül bizonyos kérdésekben a kisebbségi listák, kisebbségi mandátumok kérdésével. Először tehát a külföldön élő magyar állampolgárok választójogáról. A múlt héten kezdődött meg a költségvetési törvény vitája. Én azt hiszem, hogy még a pénzügyminiszteri expozéból is világossá vált, hogy nem jutottunk túl a gazdasági válság jelenségén, a gazdasági válság tendenciáin, ezek további elmélyülése várható. Ez azt jelenti, hogy további nehézségekkel, szociális terhekkel és konfliktusokkal kell számolnunk belátható időn belül. Egy új kormánykoalíció a szociális terhek elosztásán, az esélyek közelítésén javíthat ugyan, én azonban azt gondolom, hogy az áldozatvállalás az egész társadalomtól elkerülhetetlen. Ez felelősségtudatot és felelősségvállalást igényel mindenkitől. Kormányzati tisztviselőtől, politikustól, állampolgártól egyaránt. (19.10) Felelősséget a döntésben, a választójog gyakorlásában, felelősséget a kötelezettségek teljesítésében és a döntés következményeinek vállalásában. Ennek feltétele azonban - én úgy gondolom - az ittlét és a jelenlét. Külföldre ugyanis többnyire csak a politikai deklarációk jutnak el, míg itthon a gyakorlati kormányzati teljesítmény a meghatározó. Hogy a kettő milyen távolra tud egymástól kerülni, arra talán kitűnő példákat szolgáltatott az elmúlt három év magyar politikai gyakorlata is. Azt gondolom - és a Szocialista Párt számára ez egy rendkívül fontos alapelv -, hogy a döntés és a rossz döntés korrekciójának joga azt illeti meg, aki a döntés következményeit elviseli. Éppen ezért nem támogatjuk a külföldön élő magyar állampolgárok választójogának biztosítását. Az eddigi viták kapcsán két kérdést mindenképpen fel kell tenni, és erre tisztességes választ is kell adni. Erősíti-e a választójog a külföldi magyarok befektetési hajlandóságát? A kérdést azért kell feltenni, mert az eddigi érvelésben megjelent ez a gondolat. Én azt hiszem, hogy aligha. Egy piaci viszonyok felé közeledő társadalomban nem jó ilyen direkt módon összekeverni az üzleti és a politikai szempontokat. Azt gondolom, hogyha egy befektetésnek megvan a maga üzleti racionalitása, akkor ezt anélkül is meg fogják tenni, hogy választójogot kapnának külföldön élő magyarok. Ha pedig nincs meg egy befektetésnek az üzleti racionalitása, akkor ezt nem fogja kárpótolni ez a választójog. A másik kérdés, amire megintcsak választ kell adni: erősíti-e a választójog a külföldön élő magyar állampolgárok identitástudatát? Erre azt hiszem, igennel lehet válaszolni. Én azonban azt gondolom, hogy ennél jobb eszközök is rendelkezésre állnak ehhez. Olyan eszközökre gondolok, amelyek bekapcsolhatják a magyar szellemi életbe, a magyar kulturális életbe a külföldön élő állampolgárokat, elősegítve ezzel a közeledésüket a magyar nemzeti kultúrához. Mi magunk is rendkívül fontos kérdésnek tartjuk ezt, én azonban azt gondolom, hogy ennek elősegítésére nem feltétlenül jogi eszközökben kell gondolkodni, egészen más kormányzati eszközökben. Amivel viszont e kérdéskörben egyetértünk, az az, hogy az ideiglenesen külföldön tartózkodó magyar állampolgárok szavazati jogát biztosítani lehet. Ebben, azt hiszem, együtt tud működni az ellenzék is a kormánykoalíciós pártokkal, hogyha megfelelően előkészített és költségtakarékos módszereket tudunk ennek a kérdésnek a kezelésére találni. A második kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, az a Parlamentbe jutás küszöbértékének kérdése, a 4, illetve 5%, illetve a kapcsolt listák esetében az a bizonyos 7%-os bejutási küszöb. Azt hiszem, van két általánosan elfogadott alapelv, amivel valószínűleg mindannyian egyetértünk, akik itt, ebben a teremben ülünk. Az egyik alapelv az, hogy lehetőség szerint korlátozni kell a Parlament szétaprózódásának veszélyét. Ebben, gondolom, azért értünk egyet, mert a várható nehézségekre tekintettel ez a szétaprózottság növelheti a Parlament és a kormányzati munka instabilitását, ami komoly politikai veszélyeket rejthet magában. A másik alapelv, amivel valószínűleg megintcsak mindannyian egyetértünk, az az, hogy lehetőség szerint csökkenteni kell a veszendőbe menő szavazatok számát. Azoknak a szavazatoknak a számát, amelyek olyan pártokra adódnak le, amelyek végül is nem jutnak be a Parlamentbe, hiszen ezek a szavazatok valóban elvesznek, és óhatatlanul csökkentik a Parlament és az esetleges kormánykoalíció legitimitását. Minél több szavazat jut be a Parlamentbe a pártok révén, annál erősebb egy Parlament legitimitása. Miért mondtam el ezt a két alapelvet? Azért, mert azt hiszem, hogy a 4%-os küszöbérték felemelése 5%-ra ezt a két alapelvet szembeállítja egymással. Az egyik oldalon ugyan valóban korlátozza a szétaprózódást, de a másik oldalon növeli az elveszített szavazatok számát. Teljesíthető-e egyszerre ez a két alapelv? Én azt gondolom, hogy igen. Teljesíthető akkor, ha nem a belépési küszöbön szigorítunk, hanem a jelöltállítás, a területi listaállítás és az országos listaállítás küszöbén. Ha például azt mondjuk, hogy a 750 ajánlócédula helyett 1000 ajánlócédulára van szükség, ha azt mondjuk, hogy egy-egy területi lista állításához nem kettő, hanem három egyéni jelölt indítása szükséges és így tovább. Ez előzetesen szigorítaná meg a feltételeket. Ez önmagában is elősegítené a Parlament szétaprózódásának elkerülését, és ugyanakkor csökkentené az elveszített szavazatokat, hiszen ennek révén előzetesen szűrődnének ki azok a pártok, amelyek valószínűleg nem tudnak majd a Parlamentbe kerülni. Ebben az esetben a választópolgároknak - akik ezekre a pártokra szavaznának, amelyek nem tudnak ezeknek az előzetes feltételeknek megfelelni - meglenne a lehetőségük, hogy végiggondolják: mely más pártokra szavazhatnának. Úgy valóban csökkenthető lenne itt az elveszített szavazatok száma. Problémát jelent számunkra a 7%-os küszöbérték a kapcsolt listák esetében akkor, hogyha a Parlament a többségi döntéssel végül is az egyes pártok esetében a 4%-os küszöbértéket 5%-ra emeli. Ebben az esetben ugyanis a kormánykoalíció maga is az eredeti törekvésével kerülne szembe, hiszen ez nem csökkentené, hanem növelné a szétaprózódás veszélyét. Az 5%-os bejutási küszöb mellett a kapcsolt listák 7%-os küszöbértéke ugyanis kikényszerítené a kérészéletű kényszerházasságokat a kis pártok között, amelyek aztán a Parlamentbe jutva elkezdenének önálló életet élni, növelve ezzel a Parlament belső instabilitásának veszélyét. Ezzel még akkor is szembe kell nézni, hogyha a Házszabály esetleg ezeknek a kis pártoknak nem tenné lehetővé az önálló frakcióalakítást. Ez az instabilitásra kevésbé hatna, növelné óhatatlanul ezt a veszélyt. Éppen ezért rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a 7% megőrizhető a 4%-os pártbejutási küszöb esetén, de ha a többség az 5%-ot fogadja el, akkor ezt a 7%-ot javasoljuk 8%-ra felemelni, hogy az instabilitás kockázata kisebb legyen. Végül a harmadik kérdés, amit jeleztem, a kisebbségi listák, a kisebbségi mandátumok ügye. Az eddigi vitában körvonalazódott, hogy ez milyen konfliktusokat és milyen ellentmondásokat hozhat felszínre, ezekkel teljesen egyetértek. Három ilyen ellentmondás fogalmazódott meg az eddigi viták során: Az egyik ilyen probléma az, hogy megtörik a törvény logikája, mely eddig majdnem kizárólag a politikai pártok reprezentációjának biztosítására épült. A másik ilyen ellentmondás, hogy az egyes kisebbségeken belül az egységesítés kényszere irányába hat, hiszen egy kisebbség csak egy listát állíthat, azaz ezzel a szervezeti pluralizmusban rejlő lehetőségeket és értékeket korlátozza ez a logika és ez a gondolkodásmód. Végül a harmadik, és én ezt tartom a legkomolyabb veszélynek: mivel a kisebbségek a pártoktól vesznek el szavazatokat, a pártok a mandátumok visszaszerzésében lesznek érdekeltek. Úgy nagyon könnyen politikai verseny indulhat meg a pártok között a kisebbségi mandátumokért. Ezek az ellentmondások, ezek a problémák létező problémák. Én azonban azt gondolom, hogy ezek ellenére mégis a szocialista frakció támogathatja - és támogatni is fogja - a kisebbségi mandátumok biztosítását. Azt gondolom, hogy ez kötelességünk az etnikai, nemzetiségi, kisebbségi törvény elfogadása után, amely valóban sok vonatkozásban európai szintű. Amiről viszont feltétlenül igyekeznünk kell gondoskodni, hogy az ezekből az ellentmondásokból és problémákból fakadó nehézségeket igyekezzünk minimalizálni. Nem kívánok itt minden nyitott kérdésről beszélni, erről az egész problémakörről Tabajdi Csaba képviselőtársam sokkal avatottabban és részletesebben fog szólni. Mégis a pártok és a kisebbségek viszonyát illetően én azt gondolom, meg kell fontolnunk néhány dolgot. (19.20) Meg kell fontolnunk például esetleg azt a tilalmat, mely szerint a pártok nem folytathatnának kampányt kisebbségi listák mellett. És azt gondolom, hogy nagyon komolyan kell végiggondolnunk ennek minden politikai és etikai konzekvenciáját, és a most kialakulóban lévő etikai kódexben is rögzítenünk kell az erre vonatkozó gondolatokat. Van azonban egy másik veszélye is az előbb említett ellentmondásoknak. Az a veszélye, hogy mivel a kisebbségek országos listájára területen is lehet szavazatot leadni, és ezek a listák területi mandátumhoz is juthatnak adott esetben, ez általában csökkentheti a területi listáról megszerezhető mandátumokat, vagyis növelheti annak a veszélyét, hogy nem töltődnek be a területi mandátumok. Ha ugyanis elképzelünk egy olyan helyzetet, amikor egy területi szavazás során a kisebbségek országos listájára meglehetősen sok szavazat adódik, de ez nem elegendő ahhoz, hogy ennek révén a kisebbségek területi mandátumhoz jussanak, akkor ez a pártok esélyét is csökkenteni fogja a mandátumok betöltése iránt. Éppen ezért javasoljuk mi majd a módosító indítványainkban, hogy ebben az esetben számoljuk külön a pártokra leadott szavazatokat, és a kisebbségekre leadott szavazatokat. Vagyis ebben az esetben a pártokra leadott szavazatokat tekintsük egésznek. Ebből kiindulva számítsuk ki az egy mandátumhoz szükséges szavazati számot, és ezután osszuk le az adott szavazati sorrendben a területi mandátumokat a pártoknak. Ez csökkentheti azt a veszélyt, hogy betöltetlen területi mandátumok maradnak. Én ennyit szerettem volna elmondani, utoljára azt a gondolatot megerősítve, hogy a szocialista frakció abban érdekelt, hogy a szükséges vita után a Parlament minél előbb fogadja el a választójogi törvény módosítását, hiszen tartozunk ezzel nemcsak magunknak, hanem a társadalomnak és a Parlamenten kívüli pártoknak is, hogy ők is minél előbb felkészülten várhassák az új, 1994-es választásokat. Köszönöm a szót, elnök úr, önöknek pedig a figyelmet. (Taps.)