DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem, az ellenzék számára is van bizonyos tanulsága ennek a vitanapnak. Nevezetesen az, hogy a miniszter úr utolsó megjegyzései arról szóltak, hogy nem kapott sok ötletet arra, hogy a jövőben mit kellene máshogy csinálni. Csakhogy az a vita, ami itt folyt, nem arról szólt, hogy a jövőben mit kellene másként csinálni, hanem az volt a program, amit önök előterjesztettek, hogy a múltban mit csináltak máshogy, és ebben a pillanatban már az ön felvetései nagyon súlyos csúsztatásokat tartalmaznak, mert azt mondja, hogy bizonyos törvények nem születtek meg, mert más törvények kiszorították. Mi erre azt mondhatjuk, hogy szerintünk ezek a más törvények - és ezt mondtuk is -, például a kárpótlási törvény abban a formában, ahogy első fokon alkotmányellenesen előterjesztették, feleslegesen vette el az időt olyan kérdések megvitatásától, amit meg kellett volna vitatni. Hozzátettük azt is, hogy indokolt lenne - és én ezt elmondtam, de ön úgy látszik elengedte a füle mellett - az egyes tárcák szintjén tárgyszerű vitákat folytatni, mert ugyanaz történik itt is, mint ami - Szabó Tamás hívta fel a figyelmemet erre - a költségvetési vita estéjén. Sok szempontból valóban hasonló, nemcsak az arcok miatt, bár akkor Szabó Tamás még előttem ült, így az arcát kevésbé láthattam, hanem amiatt is, mert ott is megtörtént, hogy 70 milliárdos költségvetési hiányt végigküszködtünk és a végén kiderült, hogy a valóságban ez a hiány sokszorosan meghaladja. Önök győzelmi mámorban ültek aznap este, ennek a győzelmi mámornak a realitásalapja - mára kiderült, ez nem tőlem függ, ezt a Kormány is elismeri - nem volt meg. És egy sor olyan kritika, ami ott a vitában elhangzott, és amire önök ugyanúgy, ahogy most azt mondták, hogy nem hallottak semmit, azok a kritikák az idő tükrében jogosnak bizonyultak. Én csak arra szeretnék utalni, hogy a miniszter úr az általam elmondottak ügyében ugyanazt tette, mint sok más tárca sok más ügyben, hogy elővett néhány adatot és azokat feldobta közöttünk. Ezek az adatok - meg kell mondani - szakmai vitáknak a tárgyát képezhetnék, hiszen ha az előbb említett példában is, ahol illetlenül közbeszóltam, amiért elnézését kérem, az az adat, hogy az európai átlagban mennyi a bűnözés: az függ a törvényektől. Magyarországon a legnagyobb arányú növekedések éppen a kis lopásoknál történnek, amelyek a bűnözési statisztikába csak a visszaesők esetén kerülnek be, de az, hogy visszaeső követte el, az pedig csak akkor derül ki, ha tetten érik vagy elfogják az elkövetőt. Ez pedig a meglopott személy vonatkozásában - különösen egy nyugdíjasnál vagy kiskeresetű embernél az a kétezer forintos összeg, ami a szabálysértési értékhatáron belül van -, nagyon komoly veszteséget jelent, miközben a bűnözési statisztikában ez nem nyilvánul meg. Ezért én arra hívtam fel a figyelmet - és én abban a hiszemben szólaltam fel, hogy konstruktívan -, hogy itt vannak bizonyos körülmények, amikkel közösen kellene tenni valamit, amire azt a választ kaptuk, hogy nem sok mindent hallottak, amit érdemes lenne megfontolni. Ezek alapján kétségessé válik, hogy az ilyen értelmű párbeszédnek van-e értelme. Van-e értelme annak, hogy az ellenzék ilyen értelmű javaslatokat és észrevételeket tegyen, ugyanis mi komolyan vettük, hogy amit önök leírtak, az a beszámoló. Kiderült itt a vita során, hogy nem az a beszámoló, hanem egészen másról folyik a vita. Én szeretném azt nagyon nyomatékosan kérni, hogy az egyes tárcák az Alkotmányban írt kötelességüknek megfelelően számoljanak be az Országgyűlésnek, és akkor folyjon tárgyszerű vita abban a körben, ahol ezekről a kérdésekről tárgyszerű vita folyhat, mert - még egyszer mondom - enélkül - én csak a saját szakmámat tudom megítélni, a Szabó Tamás által elmondottakat nem - csak számok dobálása ami itt elhangzott. Nyilvánvalóan lehet, hogy igaza van a miniszter úrnak, de azokkal a számokkal vagy azokkal az érvekkel, amiket elmondott, nem támasztotta alá a mondanivalóját. Én ebből a szempontból fontosabbnak és előremutatóbbnak tartom azt, amit első mondatában mondott, és ha ott befejezte volna, nem is szólaltam volna én is meg, hogy áttanulmányozzák, ami itt elhangzott és utána reagálnak rá érdemben, és ez a reakció nyilvánosságra kerül, amire természetesen az ellenzék is reagálhat érdemben. Ez szerintem előrevivő, de az, hogy a Kormány nevében azzal zárja le, hogy egyfajta sértettségről tesz tanúbizonyságot, amikor itt kritikai megjegyzések hangzottak el és az a beállítás derül itt ki, hogy tulajdonképpen itt nem foghat helyt semmilyen kritika, ez szerintem valóban tanulsága. Valójában csak azért kértem szót, mert az általam mondottakra viszonylag részletesen reagált, de ezekről lehetne vitatkozni, ez vitaalap és nem lehet szerintem - legalábbis én így érzem - két-három mondattal méltatlanul lesöpörni ezeket. A többiek felszólalására nem vagyok hivatott, hogy megvédjem, mert az nem a mi pártunkat érintette. Én bízom abban, hogy a jövőben ez a fajta együttműködés - ha önök komolyan veszik - konstruktívabban folyik és a viták tárgyszerűbbek lesznek. Ha a múltról beszélünk, akkor beszéljünk a múltról, de a múltban elrontott dolgokról nem lehet azt mondani, hogy mi lett volna, ha mi kezdtük volna el, mi lett volna az első, mi lett volna a második. Ha a jövő programjairól beszélünk, arról is lehet beszélni, önök mit szeretnének például a bűnüldözés területén tenni az állampolgárok veszélyeztetettségének csökkentése érdekében, és akkor erről tárgyszerűen vitatkozhatunk, hogy mi mit tennénk máshogyan ebben az ügyben. De azt igenis az önök szemére vethetjük, amit nehéz megmagyarázni, hogy például a rendőrségi törvény miért csak +92-ben nyújtatott be az Országgyűlés elé, amikor +90-re megígérték, és az ön elődje - már a közvetlen elődje: Horváth miniszter úr - többször felszólalt itt a Parlamentben, hogy most őszre meglesz az előterjesztés. Ezekről lehet vitatkozni, és a mai napig nem adtak választ, hogy miért késett ennek a törvénynek az előterjesztése. Az adatvédelmi törvény a rendőrségi törvényt ebben a vonatkozásban nem hátráltatta volna. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)