GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ): Nagyon köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormánypárti oldalról felszólalók igen jelentős része úgy kezdte felszólalását, hogy a kormányprogram bizonyos vonatkozásban nem ígért sokat, nem kecsegtetett behajthatatlan ígéretekkel. Nyilván a Földművelődésügyi Minisztérium volt miniszteréről és jelenlegi miniszteréről nem mondható el ugyanez, hiszen azon a bizottsági meghallgatáson, amelyen alkalmasságukat vizsgálták, a következőket állították vagy feltételezték, hogy szerintük Magyarországon a mezőgazdaságban a foglalkoztatottság növekedni fog, méghozzá olyan mértékben, hogy az iparban vagy a városokban más módon munkanélkülivé váló személyeket a mezőgazdaság fogja - úgymond - fölszívni, a mezőgazdaság fog nekik munkát adni. (17.10) Választási ígéretekre is emlékszem. Volt itt szó mindenről. Az olcsó hiteltől a kistraktorig bezárólag mindenféléről. Láttam előbb, hogy Gergátz Elemér miniszter úr intett, miszerint ő nem mondta volna ezt a bizottsági ülésen. Mondta. Jegyzőkönyv van róla, meg is lehet nézni a jegyzőkönyvet, megjelent a Figyelő című napilapban is az erről szóló beszámoló. Nyilvánvaló, hogy azok a személyek, akik a miniszteri székben ültek, ha olyat gondoltak, hogy a mezőgazdaságban a foglalkoztatottságot növelni lehet, valamint olyanokat, miszerint a mezőgazdaság egy húzó ágazat, tehát tovább terhelhető, amit egyébként szintén a földművelésügyi miniszter úr a múlt héten, vagy talán ezen a héten megjelent egyik interjújában újólag megismételt, azok a miniszterek nem voltak tisztában az ágazat valós helyzetével. Ez az ágazat jelenleg rendkívül mély válságban van. Akkor is ki kell ezt mondanom, hogyha ezt a kifejezést, szót nem szereti a pénzügyminiszter úr. Nem arról kell beszélni, hogy ez az ágazat hány millió tonna gabonát exportált, hiszen exportálhat ez az ágazat akármennyi gabonát, hogyha veszteséges lesz. Nem tudom, hogy a miniszter úr eladná-e ingét, gatyáját külföldre csupán azért, hogy exportáljon, és közben ruha nélkül járna? Mert ezzel az ágazattal most tulajdonképpen ez történik. Lehet, hogy növekednek az exportteljesítmények, de a szövetkezetek egynegyede csődben van, és körülbelül 50 szövetkezet ellen már megindult a felszámolási eljárás is. Bizonyára mindenki tudja ebben a Házban, hiszen a tavalyi költségvetési vitában is elmondtam már, hogy drasztikusan csökken az állatlétszám, és ami a legmeglepőbb, az állatlétszám elsősorban a magántermelőknél csökken. A tavalyi évben az anyakoca-állomány csökkenésének a 75 százaléka a kistermelőknél következett be. Tehát nagyon nehéz itt valamifajta olyan eredményekről beszélni, amelyek arról számolnának be, hogy a kistermelés irányában, a magántermelés irányában mozdult volna el a magyar mezőgazdaság. Egyáltalán nem igaz. Meggyőződésem, hogy főleg az állattenyésztés vonatkozásában a mezőgazdaság a legnagyobb visszaesést a magánszektorban szenvedte el. A Kormány által elkészített beszámoló legalább egy tekintetben szemforgató, hiszen van benne egy olyan mondat, amit talán nem pontosan idézek, miszerint a minisztérium rendkívüli módon, vagy a Kormány rendkívüli módon sajnálja, hogy az ágazat nem tudta a még jogos árigényeit sem kielégíteni az elmúlt időszakban. Ezt állítja a kormányzat, miközben a földművelésügyi miniszter alig pár hete a sertésáremelés bejelentésének hírére rögtön kijelentette, hogy elképzelhetőnek tartja a sertésáremelés esetén az importtal való árletörést is. Tudjuk, hogy ez éppen most a napokban történik meg, 6000 tonna sertésbehozatalra szorul a magyar mezőgazdaság. Igaza van a miniszter úrnak: valóban nem azt kell nézni, valóban nem az a dicsőség, amit elvettek, hanem, amit visszaadtak. Kíváncsi vagyok, hogy a minisztérium a ciklusa végére vissza fogja-e tudni adni azoknak az embereknek a termelési kedvét, akiknek az ólai ma üresen konganak. És mivel meglehetősen előrehaladt az idő, egy súlyos hiányosságra szeretném fölhívni a figyelmet, amelyik megítélésem szerint jól példázza, hogy milyen káosz uralkodik a Kormányon belül az agrárpolitika egyes kérdéseiben. A Kormány által elfogadott 1992. évi második félévi törvényalkotási program fölsorolja a decemberig megalkotandó törvényeket. A Kormány tevékenységét értékelő beszámoló 89. oldalán azonban a beszámolóban foglalt törvényektől eltérő törvényeket sorol föl a Kormány, mint az idei második félévben megalkotandó törvényeket. Vagyis, bár mind a két irat ugyanabban a hónapban született, a Kormány bal keze nem tudta, hogy milyen törvényeket akar elfogadtatni a második hónapban, mert nem tudta azt, hogy a másik keze pedig mit tervez. Több eltérés is tapasztalható. Ez egészen meglepő felsorolás. Kérem, engedjék meg nekem, hiszen az egyik anyagban a következő törvények vannak, amelyek nem szerepelnek a Kormány által benyújtott jogalkotási tervben. Ilyen apróságokról van szó, mint például a mezőgazdasági érdekképviseletekről szóló törvény, az állategészségügyről, a növényvédelemről, a takarmányozásról szóló törvény, valamint az élelmiszertörvény. Egy másik ellentmondás a két anyag között, amit szintén sikerült fölfedezni: az egyik anyag itt ismét a Kormány által elkészített beszámoló, a másik pedig az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényhez csatolt, úgynevezett szakmai kiegészítésben levő földművelésügyi miniszteri rendelet a közvetlenül szabályozott agrárpiacról. A Kormány a beszámolóban több terméket is felsorol, amelyeket közvetlenül szabályozott agrárpiac alá kíván sorolni, méghozzá a búzát, a kukoricát, a tej- és hústermékeket. A törvénytervezethez benyújtott melléklet azonban más felsorolást tartalmaz, méghozzá az étkezési búzát - tehát a búzán belül is csupán az étkezési búzát -, a takarmánykukoricát, valamint a tehéntejet, tehát hústermékekre nem terjedne ki a Kormány által beterjesztett javaslat. Nyilván itt egy lényegi változásról van szó, hiszen a hústermékek közül itt lehetne gondolni a marhahúsra, a sertéshúsra is. Itt szintén egy súlyos ellentmondás van, szintén azt lehet ezzel a példával érzékeltetni, hogy a kormányzatban az agrárpolitikának - úgy tűnik - több műhelye van, és az egyik műhely egész biztosan nem a Földművelésügyi Minisztériumban van, vagy ha ott is van ez a műhely, akkor az ott dolgozók nem tudják, hogy pár hónappal ezelőtt mit határoztak, vagy egyszerűen csak kényük-kedvük szerint bizonyos emberek belejavítgatnak a minisztérium anyagaiba, teljes zavart okozva, pedig még maga a földművelésügyi miniszter úr is elismerte az agrárpiaci rendtartásról szóló törvénytervezet expozéjában, hogy nagyon fontos és lényegi dolog az agrárpiac szabályozásánál a kiszámíthatóság. Ezt a kiszámíthatóságot, azt hiszem, az elmúlt két évre visszamenőleg számon kell kérni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a FIDESZ padsoraiban.)