DR. BALSAI ISTVAN igazságügy-miniszter: (Igen.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Sajnálom, hogy a képviselő úr által felvetett mindkét kérdés olyan, a tisztelt Országgyűlés meggyőző többségével törvénybe foglalt és eldöntött kérdéseket érint, amelyen már - úgy gondoltam - túljutottunk a másfél éves kárpótlási törvénykezés során. Mindenesetre meg kell ismételnem a válasz során néhány, akkor a vitában és számtalan - több száz - módosító indítvánnyal érintett, hosszas vitában kifejtett és a koncepcióra vonatkozó álláspontot röviden. Nemmel tudok válaszolni a képviselő úr mindkét kérdésére. Nem szándékozik sem a Kormány, sem az igazságügy-miniszter a kárpótlási törvénykezés ismételt kiterjesztésére a tárgyi kört illetően - már ami a kárpótlandó alanyi körre, a természetes személyeken túlmenően jogi személyekre is - vonatkozna, illetőleg nem kívánjuk a kárpótlási törvénykezés újabb fázisaként a fel nem sorolt jogcímekhez a kisajátítási kártalanítási ügyeket, különösen 1989-ig terjedően, kárpótlásra alkalmas jogcímnek elismerni. Hogy miért nem, arra nagyon röviden szeretnék válaszolni. Azért nem kívánjuk a kártalanításokkal kapcsolatos kérdéseket kárpótlási kérdésként kezelni, mert - mint azt ön is nyilván emlékezetből és a hosszas vita során számtalanszor kifejtett álláspontjaként megjegyezhette - csak a kártalanítás nélkül, tehát minden kártalanítás nélkül okozott tulajdoni sérelmek tekintetében soroltuk föl, és a tisztelt Parlament hosszas vita és az Alkotmánybíróság erre vonatkozó, nem pont ebben a körben, de a törvény egészét érintő vizsgálata után tulajdonképpen megerősítve ezt az álláspontot, ez a kérdés eldőlt, tehát ez vonatkozik minden kártalanításra. Elismerve azt, amit a képviselő úr mondott, s akkor sem vitatva azt az álláspontot, amely szerint a természetesen a kisajátítási kártalanítások sokszor nélkülözték a reális kártalanítást mind összegükben, sokszor a közérdekű célt illetően is megkérdőjelezhető volt az, hogy valóban olyan közérdekű cél-e az, amely egyébként a világ minden országában, minden jogállamában szokásos kisajátítást lehetővé teszi. Az 1989-ig terjedő felülvizsgálata ezeknek az ügyeknek természetesen nem áll szándékában a Kormánynak, elsősorban azért nem - és még egyszer utalok arra, amit két éven keresztül hangoztattunk -, mert részleges kárpótlást képzeltünk el. Mindegyik kárpótlási törvény a társadalom egészét illető vagyonban esett károknak is csak egy részére tud kompenzálást hozni, pontosan az ön által említett esetekre, a kisajátítási jogszabályok szerinti, akkor is részlegesen kártalanított ügyek körét nem érintettük. A másik kérdése a közbirtokossággal kapcsolatos kérdés. Mint említettem, s mint ahogy valamennyi törvény címe is tartalmazza, képviselő úr is meggyőződhet erről, mindig a természetes személyek, az állampolgárok javaiban vagy egészségében, vagy személyi szabadságában, vagy életében okozott károknak a kárpótlásáról beszéltünk, és soha nem a jogi személyek és a különböző - nem állampolgári jogon történő - kárpótlási törvényekről beszélek. Ebben a körben tehát a jogi személyek - mint a kárpótlás alanyai nem szerepeltek -, ettől függetlenül azonban a közbirtokosság esetén elég sajátos, hiszen - anélkül, hogy untatnám a tisztelt Országgyűlést - a közbirtokosság és erdő- közbirtokosság, s legelő-közbirtokosság jogtörténetileg kétféle irányban fejlődött. Az egyik a jogi személynek minősülő, tehát ezekről nem beszéltünk a kárpótlási törvénykezés során, a másik pedig a jogi személynek nem minősülő, tulajdonképpen egy tulajdonközösségre vonatkozó szabályok szerint szervezett formáció volt. Ezek, a tulajdonközösség alanyai - mint állampolgárok, mint természetes személyek - érintve vannak a kárpótlási törvény által, hiszen az ő vagyoni igényük kárpótlási igényként a vonatkozó jogszabályok szerint, a kárpótlási törvény szerint előterjeszthető. Sőt érintve vannak ők a termelőszövetkezeti tulajdoni arányrész szempontjából a szövetkezeti törvény szerint az ottani szabályok alapján, az elkülönítendő földalapképzésnél mint jogosultak. Úgyhogy a volt közbirtokosság tulajdonostársai a tagi arányrészek tulajdonosaként a kárpótlási törvények alapján, illetőleg az előbb említettek szerint a szövetkezeti átalakulási törvény alapján lehetnek alanyai a jelenlegi szabályozás alapján is a kárpótlásnak. Még egyszer megismételve tehát a válaszomat, mind a két kérdésre nem a válaszom. Én tisztában vagyok azzal, hogy a képviselő úr által elmondottak jogosságát és az ön meggyőződését valószínűleg nem sikerült eloszlatnom, mégis kérem a válasz elfogadását, annál is inkább, mert a Parlament ezekben a kérdésekben már többször döntött, mégpedig az én válaszommal azonos mértékben. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)