DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rendhagyó, hogy személyi kérdésekről vita folyik a Házban. Korábban előterjesztés sem hangzott el, az előterjesztés sem indokolta az előterjesztést, és erről nem is volt vita, hiszen a parlamenti pártok konszenzussal elfogadták azt, hogy ilyen ügyekben megszavazzák egymás előterjesztéseit. Ez a konszenzus egészen a mai napig tartott. A mai napon - ahogy Kónya Imre előterjesztéséből is hallható - nem konszenzussal történt az előterjesztés: a hét parlamenti frakció közül négy nem támogatta azt az előterjesztést, amit most tárgyalunk. Én a szabaddemokrata képviselőcsoport nevében szeretném elmondani, hogy mi miért nem támogattuk, és miért nem támogatjuk most sem az előterjesztést, és miért tartjuk rendkívül veszélyesnek azt, hogy ha ilyen kérdésekben felbomlik a konszenzus. Ahogy Kónya Imre is elmondta, tulajdonképpen két bizottságban vannak problémái a három előterjesztőnek: az alkotmányügyi bizottságban - amiről az előbb Fodor István is szólt -, ahol 13:12+1 a megoszlás, és az emberi jogi bizottságban, ahol 13 kormánypárti képviselővel szemben 12 nem kormánypárti képviselő vesz részt, tehát a kormánypárti többség ebben az utóbbi bizottságban mindenképpen biztosított. Kónya Imre arra hivatkozott, hogy ezekben a bizottságokban olyan tűrhetetlen helyzet állt elő, hogy már a három frakció - az MDF, a KDNP és a 35 tagú, Pásztor Gyula vezette frakció - nem tűrheti tovább ennek a helyzetnek a fennállását. Ezzel kapcsolatban szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy november 19-én, még az elmúlt évben Torgyán József és Ugrin Emese bejelentették a Háznak, hogy új frakciót kívánnak alakítani. Az ezzel kapcsolatos viták egészen a mai napig nem jutottak igazán nyugvópontra. Amikor a házbizottság felállította azt a bizottságot, amelyet Szűrös Mátyás alelnök úr vezetésével arra hívott létre, hogy hozzunk létre új bizottságokat - kezdetben négy, aztán három, most újra négy bizottság létrehozásáról volt szó -, akkor éppen ellenzéki oldalról fogalmazódott meg az az igény, hogy ne foglalkozzunk addig az új bizottságok létrehozásával, amíg a meglévő problémákat és konkrétan a kormánytöbbség apadásának problémáját és egy új frakció megjelenésének problémáját nem oldottuk meg. Éppen ellenzéki felvetésre mondtuk azt, hogy ne az új bizottságokkal, hanem a meglévő helyzet kezelésével foglalkozzunk. Ettől az első fordulókban a kormánypártok, a kormányzati frakciók elzárkóztak, és egyre inkább azt sürgették, hogy állítsuk fel az új bizottságokat és akkor majd visszatérünk ennek az ügynek a rendezésére. Hosszas vitákat vett igénybe egyáltalán annak elfogadtatása, hogy a 10 tagú képviselőcsoport egyáltalán frakció lehet-e. A mai napig nem történt meg az ültetése ezeknek a képviselőcsoportoknak, és így tovább. Mi akkor azt javasoltuk, hogy - ebben az ellenzéki pártok - azt hiszem, ezt senki nem vitatja - meglehetősen konstruktív magatartást fejtettek ki - a két vitatkozó frakció: a 35 tagú, a Házban változatlanul Kisgazdapártnak nevezett, de az ügyrendi és alkotmányügyi bizottság döntése értelmében kisgazdapráti frakciónak nem nevezhető frakció, illetőleg a 10 tagú, a Kisgazdapárt frakciójaként szereplő frakció, amelynek én személy szerint a politikai nézeteivel egyáltalán nem értek egyet, de jelen pillanatban semmi olyan dokumentumot senki nem terjesztett a Ház elé, amely bizonyítaná, hogy a Torgyán József vezette párt az valójában nem a Független Kisgazdapárt. Mindaddig, amíg ezt be nem bizonyítják, vagy meggyőző bizonyítékkal meg nem döntik azt a feltételezést, hogy Torgyán József a Független Kisgazdapárt elnöke, függetlenül attól, hogy ez nekünk tetszik vagy nem, őt kell a Független Kisgazdapárt elnökének tekinteni, és az ő, illetve a párt vezető testületei által elfogadott frakciót kell a párt frakciójának tekinteni. Még egyszer mondom: függetlenül attól, hogy ez személy szerint nekünk szimpatikus- e vagy sem. Ezeknek a problémáknak a további halogatása vagy továbbtolása vezetett odáig, hogy olyan helyzet jött létre, amire Kónya Imre most hivatkozott. De ennek a helyzetnek vannak olyan elemei, amire nem hivatkozott. Nem hivatkozott például arra, hogy nemcsak a két bizottságban bomlott meg az ellenzék és a kormánypárt egymáshoz való viszonya, hanem további négy bizottságban is megbomlott az ellenzék és a kormánypárt viszonya: az önkormányzati, a gazdasági, a szociális, egészségügyi, valamint a környezetvédelmi bizottságban, ahol felülreprezentált a kormánykoalíció és az ellenzék alulreprezentált, hiszen ezekben a bizottságokban a 35 tagú párton kívüliek frakciója, Pásztor Gyulának a vezetésével felálló frakció, ez a 35 tagú frakció 3 képviselővel rendelkezik, míg a 33 tagú MSZP frakció csak két képviselővel. De felbomlott az arány a nemzetbiztonsági bizottságban is, a választási és mandátumvizsgáló bizottságban is és más bizottságokban is, ahol a 35 tagú frakciónak kétszer annyi képviselője van, mint a 33 tagú MSZP- frakciónak. Mi úgy ítéltük meg, hogy ezeknek az ügyeknek a kezelésére többfajta megoldás adódik. Az ad hoc bizottság ülésén Áder János három megoldási lehetőséget is szorgalmazott azon elvek alapján, hogy a Házban célszerű lenne, ha minden képviselőcsoport minden bizottságban képviselve lenne, de elfogadható egy olyan kompromisszum, hogy minden képviselőcsoport - így a 10- ek is - minden állandó bizottságban legyenek képviselve, és ennek fejében a kormánykoalíció kompenzációs javaslatokat tehet. Nagyon sokféle kompromisszumos megoldást vetettünk fel. Ezek a kompromisszumos megoldások onnan indultak, hogy Ugrin Emese, akinek az eredeti álláspontja az volt, hogy az ő 10 tagú frakciójuk minden bizottsági helyre és minden bizottsági tisztségre igényt tart, ettől az álláspontjától - ami szerintem tarthatatlan álláspont volt - elállt, és ettől az állásponttól annyira állt el, hogy nem azt követeli, ami elvileg nem lenne vitatható, hogy minden bizottságban legyen egy helye a frakciójuknak, hiszen ha kivételes eljárásban tárgyalunk egy ügyet, akkor abban a bizottságban csak azok a frakciók vannak jelen, amelyiknek van ott képviselője. A 10 tagú képviselőcsoportnak 4 állandó bizottságban és 3 különbizottságban egyáltalán nincsen képviselője. Én személy szerint el tudnám azt fogadni, hogy majd az új Házszabályban nagyobb létszámú legyen a frakció alakításának minimális létszáma mint 10 fő, de mindaddig, amíg 10 fő a minimális létszám, addig nem tehetünk úgy, hogy nem veszünk tudomást arról, hogy létezik egy frakció, amelynek jogai vannak, és amelyet mint frakciót illetnek meg a frakció jogai. Ugrin Emesének a javaslata szerintem rendkívül nagyvonalú volt. Azt mondta, az volt az ő javaslata, hogy a 10 tagú képviselőcsoport visszavonja azokat a képviselőit, felkéri, hogy mondjanak le, akik többletként vannak jelen az alkotmányügyi bizottság, illetőleg az emberi jogi bizottság ülésein, ezért cserében azt várja, hogy a 35 tagú képviselőcsoport is két bizottságból vonja vissza többletképviselőit, tehát a négy olyan bizottságból, ahol többletképviselője van, kettőben vonja vissza. Ez a kettő, ha jól emlékszem, az önkormányzati és a szociális és egészségügyi bizottság volt. Kompromisszumként szóba került, hogy a gazdasági bizottságban még egy fővel a 10 tagú képviselőcsoport megjelenhetett volna. Ez a megoldás, ami tehát összességében egyetlen pluszhelyet eredményezett volna a gazdasági bizottságban, és amely biztosította volna a kormánypárti többséget valamennyi bizottságban, ez, a tényekhez tartozik, kizárólag a 35 tagú képviselőcsoport számára volt elfogadhatatlan, akik - ez is a tényekhez tartozik, a jegyzőkönyvekből ellenőrizhető - semmilyen javaslatra nem reagáltak pozitívan. Ők azt állították, hogy amely helyben benne ülnek az az övék és ehhez ragaszkodnak. Tehát a kompromisszum meggyőződésem szerint - sajnálatos, hogy ezt kell mondani, de ez a tény - a 35 tagú frakció álláspontján akadt meg, azon, hogy a 35 tagú frakció semmilyen lépést nem volt hajlandó tenni annak érdekében, hogy helyreálljon a bizottságokon belüli arány. Az ellenzéki képviselőcsoportok azt mondták, nem elfogadható az, hogy több lépésben történjen ez a megoldás, különösen az, ami javaslatként elhangzott, hogy az ellenzék megtesz minden engedményt és ezzel szemben majd valamikor a három kormánypárti frakció is újra végigtárgyalja ezeket a dolgokat, hiszen ha négy hónap alatt nem született előrelépés semmilyen tekintetben, akkor nem várható az, hogy a következő egy vagy két hónapon belül előrelépés történik. Egyetlen lehetőség van az ügy rendezésére, ha egy csomagban az egész kérdést rendezzük. Mi ehhez változatlanul partnerek vagyunk, változatlanul szeretnénk tárgyalni ezekről az ügyekről, változatlanul keressük a kompromisszumot, de az nem kompromisszum, hogy a három pártnak a javaslatát minden további nélkül elfogadjuk. Ez annyira elfogadhatatlan, hogy ezek után a három frakció erővel próbálja megoldani ezt a kérdést, hogy ez számunkra a parlamentarizmus megalapításakor, a parlamentarizmus alapjait lehelyező megállapodáskor rögzített elveknek a felrúgása. Annak az elvnek a felrúgása, hogy csak megegyezéssel és csak az írásban rögzített megegyezés szellemében történik személyi előterjesztés; hogy ebben az SZDSZ képviselőcsoportja semmilyen formában nem vesz részt, mert meggyőződésünk szerint rendkívül veszélyes precedens keletkezik ezzel, olyan veszélyes precedens, amelynek a felelőssége a kormánypártokat, a kormánypárti frakciókat terheli. Még egy utolsó megjegyzés. Ha sikerült volna megállapodást létrehozni - ami szerintem még most sem reménytelen -, akkor ma ezekben a percekben már végéhez közelednénk a köztisztviselői jogállásról szóló törvényjavaslat határozathozatalának, és a jövő héten egy perc alatt elintézhető lett volna ez a kérdés. De tisztában kell lenni azzal, hogy mindenkor, amikor eltérünk a megállapodástól, ennek minden konzekvenciájával együtt jár, azzal is, hogy akkor vita van ezekben a kérdésekben, és ebben a vitában felvetődik például annak ésszerűsége, hogy miért delegálnak olyan tagokat, például a 35 tagú frakció, például az alkotmányügyi bizottságba, aki az egyik legtöbbet hiányzó képviselő volt korábban, amikor tagja volt ennek a bizottságnak, és azért mondott le, mert elfoglaltságai miatt nem tudott ebben részt venni, a statisztikák kimutatják azt, hogy mennyit hiányzott, azért lépett ki, most újra visszaküldik, ezzel mennyivel áll jobban helyre a bizottságon belüli szavazatarány? Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az elmúlt négy hónap alatt - amióta ez a vita tart - egyetlen egy olyan eset sem volt, amikor a kormánypártok azért kerültek kisebbségbe az alkotmányügyi bizottságban vagy az emberi jogi bizottságban, mert ők teljes létszámban jelen voltak, és az ellenzék túlzott aránya megakadályozta őket akaratuknak a teljesítésében. Tehát erre egyetlen egy példát nem tudnak felhozni a tisztelt kormánypárti képviselők. Tehát az a veszély, amiről Kónya Imre beszélt, ez az elmúlt négy hónapban - pedig fontos törvényekről volt szó, költségvetésről és más hasonlóan fontos törvényekről - egyetlen egyszer sem fordult elő. Tehát nem értem a mostani rendkívüli helyzetet, nem értem, hogy miért kell most felrúgni a kompromisszumot. Köszönöm a figyelmüket. Az SZDSZ tehát olyannyira nem vesz ebben részt, hogy semmilyen módon nem kíván asszisztálni ehhez a döntéshez. Köszönöm. (Taps.)