DR. KÓNYA IMRE (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint a tisztelt Ház valamennyi tagja előtt ismeretes, az Ugrin Emese vezette képviselőcsoport - mint ellenzéki képviselőcsoport - megjelenésével a Parlamentben megváltozott az a helyzet, ami az 1990. ápirlis 28-án egyetértésben létrejött megállapodásnak megfelelően a bizottságokban nagyjából és egészében biztosította a kormánypártok és az ellenzéki képviselők arányát a Parlament egészére vonatkoztatott mandátumarányoknak megfelelően. Ez különösen két bizottságban idézett elő nehezen fönntartható helyzetet: az alkotmányügyi bizottságban, ahol 13:13 a kormánypárti és az ellenzéki képviselők aránya - az ellenzékiek közé számolva a független képviselőket -, és 13:12 az emberi jogi bizottságban, ahol nincs független képviselő. Az 1990. április 28-án megkötött megállapodás, amely részletesen megszabja a bizottsági tagságokat, illetőleg a bizottsági elnöki, alelnöki és titkári pozíciókat egyaránt, abból az alapelvből indult ki, hogy a pártok között mandátumarányosan kell a bizottsági helyeket elosztani. És mindenekelőtt a legfontosabb alapelv az volt, hogy a kormányzó pártok és az ellenzék aránya minden bizottságban érvényesüljön. Rögtön megkezdődtek ezért a pártok között a tárgyalások, illetve a képviselőcsoportok között arra vonatkozóan, hogy új alapokon határozzuk meg az egész bizottsági rendszert. Ezeken a tárgyalásokon valamennyi frakció képviselője elismerte, hogy a kiindulópont az 1990. április 28-án megkötött megállapodás alapelve kell hogy legyen. Mindannyian megerősítettük, hogy ezt kötelezőnek ismerjük el saját magunk számára. Ugyanebben az előkészítő bizottságban folyt a tárgyalás a kezdetben négy, aztán három új bizottság létrehozására vonatkozó megegyezés iránt is, és a kettő végül is összekapcsolódott a tíztagú képviselőcsoport megjelenésével. Két héttel ezelőtt már nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon hamar nem lehetséges az új helyzetben egy átfogó, mégpedig a három új bizottságot is magában foglaló megállapodás létrehozása, ezért a három koalíciós frakció vezetője egy közös indítványt terjesztett elő, hogy - kifejezetten ideiglenes jelleggel és a jogkeletkeztető hatály kizárásával - további három-három koalíciós képviselőt jelöljünk abba a két bizottságba, ahol teljesen felborult a koalíció és az ellenzék aránya. A javaslat előterjesztését követően több tárgyalást folytattunk, amelyben megkíséreltük egyrészt, hogy előbbre vigyük a végleges megállapodás ügyét, és esetleg megkíséreljük mégis csak véglegesen rendezni a kérdést, másodlagosan pedig, hogy ha a végleges rendezés nem sikerül, akkor ehhez az ideiglenes megoldáshoz vagy bármely más olyan ideiglenes megoldáshoz, amely e két bizottságban helyreállítja a koalíció és az ellenzék arányát, megnyerjük a többi képviselőcsoport támogatását. Sajnos, a tárgyalások eredményre nem vezettek - bár meg kell mondanom, hogy nem voltak haszontalanok, mert számos kérdésben közeledés történt a végleges megállapodásra vonatkozóan. Bízom abban, hogy most már belátható időn belül a végleges megállapodást létre lehet hozni. Ugyanakkor azonban úgy képzelem, úgy gondolom, az a véleményem - és ezt a véleményemet osztja a másik két koalíciós partnerem is - , hogy tovább már nem halasztható ebben a két bizottságban a kormánypártok és az ellenzék arányának a helyreállítása. Úgy hiszem, hogy a demokrácia alapelvét és egyben az április 28-ai megállapodás alapelvének érvényesülését szolgálja ez a javaslatunk - bár formailag kétségkívül eltér az április 28-ai megállapodástól, egyszerűen azért, mert a helyzet változott meg időközben a 10 tagú ellenzéki képviselőcsoport megjelenésével a Parlamentben. Az kétségtelen, hogy nem sikerült közös megegyezéssel előterjeszteni egy módosítást - ami a törekvésünk volt -, de úgy hiszem, hogy ha az alapkérdésben és az alapelvben éppen annak a helyreállítására irányul ez a javaslat, akkor ez a korábbi megegyezéssel, konszenzussal létrejött 1990. április 28-ai megállapodásnak az új helyzetre való érvényesítése. Ezért kérem minden képviselőcsoport támogatását, mert úgy gondolom, hogy ezzel a konszenzus nem borult fel, és változatlanul kifejezzük azt a véleményünket: mindenképpen törekedni fogunk arra, hogy konszenzussal, közös megállapodással hozzuk létre a végleges rendezést. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és kérem a támogatást. (Szórványos taps.)