DR. PELCSINSZKI BOLESZLÁV (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az Állatifehérje-takarmányokat Előállító Vállalat - röviden ATEV - reménytelennek tűnő helyzetben van. Csőd előtt áll a cég. Arra keresem a választ, hogy miért alakult ki ez a helyzet, és milyen következmények várhatók. Az ATEV feladata, hogy a veszélyes osztályba sorolt állattartási és vágóhídi hulladékokat gyűjtse, szállítsa, feldolgozza avagy megsemmisítse a környezetvédelmi hatóság szigorú előírásainak betartása mellett. Ez közszolgálati tevékenység, amelyre a vállalatot az állategészségügyi hatóság kötelezi. A cél a környezet védelme és a járványok megelőzése. A rendelkezések azt is kimondják, hogyha az állatifehérje-üzem ennek a kötelezettségének nem tud eleget enni, akkor a helyi önkormányzat részére köteles az ártalmatlanná tétel költségeit megtéríteni. Csakhogy a közszolgálati funkció mellett a cég tevékenysége részben hatósági jellegű. Ezt az is bizonyítja, hogy az új dögkutak létesítésének környezetvédelmi engedélyezésekor ATEV-nyilatkozat kell arról, hogy a szóbanforgó területről nem tud szállítani. Tevékenységéhez a vállalat a múltban jelentős állami támogatásban részesült, amely biztosította ugyan a munka elvégzésének anyagi fedezetét, azonban a termelőeszközök pótlására már nem volt elegendő. Mára a támogatások megszűntek, a húsliszt-import liberalizálásra került, és piacgazdasági viszonyok alakulhattak ki. Ebben a helyzetben a vállalat egyrészt az előállított takarmányok árának emelésével próbálta meg pótolni a megszűnt központi támogatást és az energiaárak drasztikus emelkedését, másrészt az addig térítésmentes szállítási költségek fedezetét és az ártalmatlanítási eljáráshoz való hozzájárulást a húsipari vállalatokra és az önkormányzatokra kívánta hárítani. Ám a húsipar is nehéz anyagi helyzetben van, és az önkormányzatok többsége sem képes fizetni a magas költségeket, annak ellenére, hogy az önkormányzati törvény kötelezi őket a településtisztaság biztosítására. És hiányzik mindennek a jogszabályi háttere is. Mindezen körülmények hatására az 1991-es évet 250 millió forint veszteséggel és 7000 tonna húsliszt-készlettel zárta a cég, miközben növekedett az elföldelt hulladék elhelyezése is. Félő, ha a vállalat nem fogja tudni ellátni feladatát, akár napokon belül be kell zárni a vágóhidak egy részét, vagy tarthatatlan közegészségügyi és járványügyi helyzet alakul ki. Végül meg kell említenem, hogy mindezen gondok ellenére 1991-ben a vállalatot a 100ban privatizálható körbe sorolta a Földművelésügyi Minisztérium. Kérdezem ezek után, hogyan kívánja miniszter úr a hatósági és a vállalkozói jellegű tevékenységeket szétválasztani, ha az ATEV magántulajdonba kerül. Miként kívánja biztosítani ezen járványvédelmi és környezetvédelmi közszolgáltatási feladatok ellátását a húsipar esetében? Hogyan kívánja a tárca az állati fehérjefeldolgozás közös piaci feltételeit megteremteni? És végül, megfelelő megoldásnak tartja-e miniszter úr a fehérjefeldolgozásra alkalmatlan veszélyes hulladékok és tetemek elföldelését? Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)