BOROS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Ami válaszának első kétharmadát illeti, az számomra viszonylag megnyugtatónak tűnt, bár meg kell mondanom, hogy amit miniszter úr felsorolt, hogy körülbelül mik voltak azok az ismeretek, amelyeket vizsgáltak - hát bizony eszerint nagyon univerzális ember kell legyen az, aki ezeknek a feltételeknek eleget tud tenni, de bizonyára sikerült ilyeneket találni. Örülök annak, hogy kizáró ok nem volt, és különösen annak, hogy az állami gazdaságok érdekvédelmi szervezeteivel az ominózus márciusi megállapodás létrejött. Ugye, az én interpellációm negyedik kérdése a Soproni Állami Gazdaság privatizációs biztosára vonatkozott, de mint miniszter úr mondotta, pillanatnyilag e kérdésben nincs döntés, hanem az igazgató urat munkakörében megerősítették. Na most, megmondom őszintén, nekem a legnagyobb problémám ezzel a megerősítéssel van, mert feltételezem azt, hogy a megerősítésnél ugyanazok a szempontok játszottak szerepet, mintha történetesen az illető személy a privatizációs biztosi helyre pályázott volna. Nos, csak néhány számot hadd ismertessek, hogy én minek alapján kifogásolom ezt a dolgot és tartom rossznak a döntést. 1989. év végén szanálták a gazdaságot, amikor 25 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást és 32 millió forint kedvező kamatozású hitelt adtak. Ezzel 5 milliós mínusz szaldója lett a cégnek. Azt a feladatot kapták, hogy ezt állóeszköz-értékesítéssel nullára hozzák ki. Ezzel szemben a szanáló szervezet megkerülésével az igazgató két épületet vásároltatott meg a városban 19 millió forint értékben. Felvettek 90 millió forintos hitelt 39-40 százalékos kamatra - még mindig nem fizették vissza. Eladtak 120 millió forint értékű, egyébként nulla értékű állami tulajdonú földet, amelyet a mérlegben eredményként szerepeltettek. Létrehoztak egy vadasparkot. A befolyt pénzek egy része nem a Magyar Hitelbanknál, a számlavezető banknál, hanem más pénzintézeteknél van elhelyezve. Azt hiszem, hogy amiket elmondtam, csak a legjelentősebbek, és ezeknek csak néhánya is elég ahhoz, hogy valaki alatt az igazgatói szék meginogjon. Én itt korábban örömmel hallottam a kormánypárti képviselők szájából, amikor egy-egy helyen kifogásolták azt, hogy milyen visszaéléseket követnek el. Azt hiszem, hogy az én felvetésem, amelyet 380 soproni állami gazdasági dolgozó nevében tettem, legalább ilyen jogos, és szeretném még azt is hozzátenni, hogy én - miután március 25-én adtam be az interpellációt - előtte a miniszter urat szóban kértem, hogy jól vizsgálják meg ezt a kérdést. Én úgy érzem, hogy ez a kérdés nem lett rendesen megvizsgálva, ez a megerősítés nem volt egy helyes döntés, ezért az ön válaszát elfogadni nem tudom, és kérem a tisztelt Házat, hogy velem együtt ne fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)