G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Rögtön a beszédem legelején szeretném leszögezni, hogy nem ostorozom a Kormányt, és most nem arról beszélek, hogy amilyen helyzet a falvakban előállt, az ennek a Kormánynak a felelőssége. Ezt azért mondom el, mert korábban - sajnos - a sajtó félremagyarázta a felszólalásaimat. Jelenleg az aprófalvas településeken azonban olyan helyzet van, amiről feltétlenül szólni szeretnék. A céltámogatásokkal kapcsolatosan két kérdéskört említenék, aminek megoldása sürgető. Tudomásul kell vennünk azt - tisztelt képviselőtársaim -, hogy ott kell legelőször segítenünk, ahol égbekiáltó problémák vannak. Ilyen kérdés például az egészséges ivóvíz. Hosszú ideje mondom én ezt a Parlamentben, s több felszólalásom volt, és a belügyminiszter úrral tárgyalásokat folytatunk. Azonban nem tudunk megállapodásra jutni, mert sajnos, a jelenlegi jogszabályok alapján még a kormányprogram sem teljesíthető. Arról van szó, hogy csak a saját körzetemről mondjam: 85 településnél több mint 30-ban nincs egészséges ivóvíz, és ebből 29-30 településben nem is várható, hogy a jelenlegi szabályok szerint az elkövetkezendő néhány év alatt ezt tudjuk biztosítani. Ugyanis ezeknek a településeknek a 900s támogatásra való jogosultsága nem áll fenn a jogszabályok szerint. 500t viszont nem tudnak sem egy, sem két, sem öt év alatt összeszedni a rendelkezésre álló pénzekből. Ha tehát fenntartjuk azokat a szabályokat, amik most hatályban vannak, akkor tudomásul kell vennünk, hogy nem lesz egészséges ivóvíz ezekben a falvakban. Ezúton pedig szeretném megköszönni a belügyminiszter úrnak azt, hogy folyamatosan tárgyalást folytat velünk, a településekkel, a polgármesterekkel, és kérném továbbiakban is a segítségüket, hogy a kormánykoalícióval együtt olyan módosításokat terjesszen be a Kormány, amelyekkel itt rövid időn belül megoldásra juthatunk. A másik kérdéskör az egészséges ivóvíz mellett, amiről szeretnék szólni nagyon röviden, az 500 lélekszám alatti települések általános iskolai létesítési joga. Jelenleg, tudják mindannyian, hogy erre ezeknek a településeknek nincs lehetősége. Pedig nem akarnak mást, mint, hogy az 1-3. osztályba helyben járhassanak gyermekeink. Nem tudom, hogy magyaráznom kell-e önöknek, hogy ez mennyire fontos kérdés. Biztosan tudják, hallották a híradásokból még az elmúlt rendszerben, hogy Erdélyben az aprófalvakban, ahol hasonló a helyzet, mint most az én körzetemben, ugyanezért küzdöttek az ott élők. Mi akkor is ragaszkodunk hozzá, hogy gyermekeink helyben járjanak általános iskolába, hogyha csak öt, tíz, vagy tizenöt gyerek van. Mert próbálják meg önök - tisztelt képviselőtársaim - reggel felöltöztetni a gyerekeiket, és egyméteres hóban, vagy másfél méteres hóban, ami a hegyekben nem ritkaság télen, elindítani azokat a 7-8-9 éves gyerekeket, hogy indulj el, és várjad a buszt, ami lehet, hogy másfél órát késik, vagy indulj el gyalog ezeken a hegyi utakon és próbálj iskolába menni. Persze ezek után kisfiam még teljesítsél úgy, ahogy egy városi gyermek. Azt hiszem, hogy mondhatnám én önöknek órákon keresztül ezeknek a gyerekeknek a sorsát, de nem fogom.