Tartalom Elõzõ Következõ

DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN mûvelõdési és közoktatási miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Csodálkozom az interpelláció gúnyos hangján, hogy hány koncepciót fogok még benyújtani. Általában egyet szoktak benyújtani a parlamenti bizottságnak, utána azt benyújtja a Parlamentnek, a Parlament vitatja, és akkor szokás megvitatni. Nem szokás egy készülõ törvénykoncepciót meginterpellálni a Parlamentben. (Közbeszólások: Így van! - Taps a kormánypártok padsoraiban.) Döntse el a Parlament házbizottsága, hogy ez szolgálja a Parlament eredményes munkáját vagy sem. (Közbeszólás: Úgy van!) A másik kérdés, hogy hányat fogok benyújtani. Ilyen értelemben nem a Parlamentnek nyújtottam be még egyetlen egyet sem, de benyújtottam minden létezõ, ebben érdekelt szövetségnek, pártnak - az önök pártjának is -, minden pártnak, hogy tegyék meg javaslataikat, és nyilván ezért változott ez a törvénykoncepció, mert nem formailag, nemcsak látszatra tettem ezt a közérdeklõdés középpontjába és vita tárgyává, hanem azért, hogy olyan koncepció szülessen meg, amelyik az egész országnak megfelel. Ha ez baj, akkor gúnyolódjon rajta, kedves képviselõtársam! (Taps a kormánypártok padsoraiban.) És annyit fogok még benyújtani, amennyi kell, de nem a Parlamentnek, hanem azoknak, akik értenek hozzá, hozzászólnak, és hajlandók együttmûködni egy törvénytervezet olyan megformálásában, amelyik az egész ország számára jó lesz. Egyesek azonban nem erre használják ezt, hanem mindenféle módon próbálják akadályozni, ahelyett, hogy segítõkészséggel, többszöri felszólításunkra együttmûködjenek egy olyan koncepció kimunkálásában, amely nekik is megfelel. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) A beérkezett véleményeket az Országos Közoktatási Intézet, az Oktatáskutató Intézettel, a Pedagógus Szakszervezettel, szülõ- és diákszervezetekkel, önkormányzatokkal továbbra is vitatjuk, és ezek az érdekegyeztetõ fórumon kijelölt képviselõikkel most is dolgoznak rajta, és ezután is dolgozni fognak rajta, nyilván egészen a parlamenti vitáig. Van tehát lehetõség a törvényhez építõn hozzászólni, azt alakítani, de az ilyen nyilvános vitáknak a meghosszabbítását és a vita lezárásának az elodázását nem tartom indokoltnak. A harmadik kérdésre, amelyik így szól a szövegben: "A nevelési, nevelési- oktatási intézményekben a nevelés és az oktatás a lelkiismereti szabadság és a különbözõ világnézetûek közötti megbékélés alapján szervezõdik." Ez a mondat került be abba a törvénytervezetbe, amelyik a legutóbb jelent meg, ahelyett, amit hiányol most képviselõtársam, ami így szólt: "A központi állami, illetve önkormányzati nevelési, oktatási intézményekben a nevelés és oktatás a világnézeti semlegesség elvén mûködik." Idézet bezárva. A beérkezett írásos vélemények, levelek, fórumok alapján igazat adunk azoknak, akik itt most kifogásolták a világnézeti semlegesség kifejezést, és ezt félreérthetõnek és önellentmondásosnak is tartották. Ugyanis világnézeti semlegesség nem létezik. Az Alkotmány 60. szakasza kimondja: A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyõzõdés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy a vallását és meggyõzõdését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellõzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. Az alkotmány ellen az vét, ki saját világnézetét kívánja másra erõltetni, a másik világnézetét gúnyolja, vagy ezen az alapon megkülönböztetõen kezeli a vele egyet nem értõket. Itt van az alapvetõ felfogásbeli különbség köztünk. A demokrácia a személyes jogok érvényesülését jelenti. A demokráciában nem kell félni vagy másképpen - klasszikus mondás - : "A demokrata nem fél." Ha megvallja, kinyilvánítja, bejegyzi, feltünteti vallását, anyanyelvét, világnézetét, pártállását, bõre színét, származását és így tovább. Vagyis nem kell eltitkolnia, semlegességet mutatnia. A demokrácia a másikban nemcsak elviseli, eltûri, hanem megbecsüli a másságot, a más véleményt, világnézetét, pártállását, kultúrát, származást. Úgy becsüli mint saját magát. Tudom, nehéz ez, mikor sokszor azon igyekszünk, éppen a másik meggyõzõdését nevetségessé tenni még itt a Parlamentben is. (Közbeszólás: Így van.) Hadd tegyem hozzá, hogy gyakran humorosnak tûnõ megjegyzések mélyen sértik az akotmányosságot ebben a tekintetben. (Taps a jobb oldalon és középen.) Hadd tegyem hozzá, hogy amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt mögöttem a frakcióvezetõ elkiáltja: imához, vagy énekeljük el a Himnuszt. Ezek lehetnek számára humor, de ezek azok az alkotmánysértõ dolgok, mikor valakit meggyõzõdése és értéke szerint gúnyolunk. (Taps a jobb oldalon és középen. Közbeszólás a jobb oldalon: Így van.) Ezzel szemben áll az emberi jogoknak és a demokráciának az a felfogása, mely az egyénnek a másság, anyanyelve, világnézete, származása eltitkolásának jogát hangsúlyozza. Nem tagadjuk, ehhez is joga van. De ez feltételezi azt mindenkor, hogy a másságból hátránya lehet a polgárnak. (Közbeszólás a bal oldalon: Nem ok nélkül.) Semleges lehet valaki két másik fél vitájában, de nem lehet semleges abban, hogy döntsön: magyar vagy német anyanyelvû, vallásos vagy anyagelvû, demokrata vagy a diktatúra híve. A legnagyobb hazugság, ha valaki állásfoglalások helyett azt mondja, hogy õ szakember, a szakma képviselõje és semleges. (Közbeszólás középen: Így van.) Az iskolában a tanár legyen az, aki. Ne mutassa és erõltesse semlegességét, de becsülje meg a másik véleményét, és ne erõltesse rá a magáét másra. Ezt nem kell külön törvényben leszögezni. (Taps a jobb oldalon és középen.) Ez benne van az emberi jogok alapvetõ chartájában, ez benne van a magyar alkotmányban. Évtizedeken keresztül az volt a legnagyobb teher és bûn a pedagógus társadalomra, hogy kényszerítették arra, hogy eltagadja önmagát, és hazudja azt a világnézetet, amit ráerõltettek. Elkerülhetetlen, hogy az ember minden tettén átsüssön meggyõzõdése, hite, akkor is hat az, ha nem beszél róla, ha semlegesnek mondja magát. A nevelõ, a tanár a legtöbbet akkor adja, ha önmagát adja, tudását, emberségét, és nem próbál másnak feltûnni, mint ami. Ezt felesleges tovább hangsúlyozni, ezek alkotmányos jogok. (Az elnök csenget. Közbeszólás: Idõ!) Befejezem. Nem szeretem a nagy és homályos szavakat, értelmetlen kultúrharc örvényébe taszítja, melynek veszélyét már a jelenlegi koncepció közzététele is felidézi - szól az interpelláció. Ezeket frázisoknak tartom. S hogyha áll az, hogy demokrata az, aki nem fél, akkor az, aki mindenáron félelmet akar kelteni, a demokrácia ellensége. Kérem válaszom elfogadását. (Hosszas taps a jobb oldalon és középen. Az elnök csenget.)

Homepage