RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter úr! Van, amivel igen, - van, amivel nem. A probléma, ugye, az, ami most rögtön kiderült az elején, hogy nem Andrásfalvy miniszter úrhoz nyújtottam be ezt az interpellációt, hanem a miniszterelnök úrhoz, hiszen több minisztert érint ez a kérdés, és ez a válasz azért is problematikus, mert több miniszter válaszát nem érzem benne megjelenni. Először is egy gonosz dolog: úgy kezdődik a miniszteri válasz - amely mindenkinek a kezében van -, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium előtt igen jól ismertek ezek a problémák, az ágazati szakfelügyeletet ellátó Országos Műszaki Múzeum munkatársai évek óta jelzik a gondokat. Kérem szépen, ha ez így igaz, ahogy ez itt le van írva, akkor a gondatlan károkozás esete forog fenn, mert hiszen ha évek óta jelzik a gondokat, s a minisztérium ezt tudja - én meg csak mindössze két hónapja -, akkor nem is értem, hogy kerülhetett arra sor, hogy elmondjam ezt az interpellációt, hiszen rég meg kellett volna oldani ezeket a problémákat. (Taps.) A másik kérdés - és most végén térek a dolog lényegére - a Textilipari Múzeum, ami az egészet kiváltotta. Azzal kapcsolatban néhény dolgot azért elmondanék, mert itt az írásban kiadott és 5053-as szám alatt mindenki által megkapott levélben le van írva, hogy megoldódni látszik a Textilipari Múzeum helyzete. Ezzel kapcsolatban a következőket szeretném mondani. A jelenlegi épületet, tehát amelyet most adtak el, a lebontásra ítélt volt Gyapjúmosót a Fővárosi Tanács adta át múzeumi célra; teljes múzeumi célú hasznosítását - 30 millió forint volt - a szaktárca finanszírozta, majd a múzeumot a Textilipari Kutató Intézet kezelésbe adta át. A rendszerváltozás után az INNOVATEX Fejlesztési és Kutató Intézet a múzeumot is bevonta egy létrehozott alapítványba, majd az épületet eladta, gyakorlatilag a múzeum létalapját vette el. Kérem Szabó Tamás miniszter úr figyelmét! Kérdés, hogy az ÁVÜ tudott-e arról, hogy az eladott ingatlan múzeum volt és a fenti funkcionális előzményekkel. Én levelet írtam az alapítványnak, mert nem értettem ezt a dolgot. Válaszoltak: előszerződést kötöttünk - mondja - és hogy a Goldberger- épületeket megszerezzük e célra, amire ez év júliusában kerülhet sor, mármint ennek az előszerződésnek a megkötésére, az meglepő; ha júliusban kerülhet sor egy olyan múzeum leendő épületének a megvásárlására, amelyet júniusban kiköltöztetnek jelenlegi helyéről, akkor itt valami nem stimmel! Egy hónap eltérés van, arról nem beszélve, hogy a nekem írt levél leírja: remélik, hogy a vételár jóváhagyásánál az ÁVÜ is figyelembe veszi, hogy az INNOVATEX alapítvány lemondott, a műemléképület helyreállítására is vállalkozik. Tehát második lépésként + (Nem volt érthető.) csupán egy kérés, miniszter úr, mármint Szabó miniszter úr: kérjük abban szíves közreműködését - már mint az enyémet kéri az alapítvány - és segítségét, hogy a Goldberger-épületek reális áron történő eladásához az ÁVÜ mielőbb hozzájáruljon. Hát ezt most tolmácsolom: tessék hozzájárulni, mert másképp a dolog nem működik! Addig is raktárba viszik a Textilipari Múzeum dolgait. De miután megjelent Gaál Zsuzsa kiváló cikke, amely úgy szól 18-án, februárban, hogy "Mecenatúra helyett tortúra", és ebben le van írva mindaz, hogyan történt az, hogy ezt az épületet 140 millió forintért eladta az INTERAG-nak az az alapítvány, amely a múzeum fenntartását volt hivatott szolgálni, majd az INTERAG a 140 millióért vett épületet 264 millióért egy rövid hét alatt eladta a Betonútépítő Vállalatnak, amely eladta az Andrássy úti épületét és beköltözik ebbe. Az az érzésem, hogy itt valami őrület van állami vagyonügynökségi témakörben, és ebből kifolyólag ha az a cég, amelynek a dolog nonprofit+ tehát nincs garantálva+ bocsánat, felolvasom: "A dolog mégis odavezetett, hogy elsőként éppen a nonprofit jellegű múzeum épülete vándorolt át a profitorientált vállalkozások birodalmába, méghozzá anélkül, hogy bárki jogsértést követett volna el. Nincs ugyanis olyan jogszabály, amely tiltaná az alapítványba helyezett vagyon eladását, vagy legalább garantálná az eladást s így a bevétel nonprofit célú felhasználását." Tehát az a gondom ezzel, hogy ha nem fogadom el a választ - és hajlok rá -, akkor először azért nem, mert nem látom benne - mert én a Kormányhoz írtam a kérdésemet, például azt az ÁVÜ-t felügyelő miniszter válaszát -, hogy akkor ez most hogy van. De hajlandó vagyok elfogadni, amennyiben most - és erre az elnök úr módot ad -, ha Szabó Tamás miniszter úr azt mondja, hogy részéről a dolog elintéződik, és nekem úgy is adós egy válasszal, abban meg fogja válaszolni, hogy ezt a kérdést elintézi. Akkor rendben van, mert hiszen ez a kérdés ebből a válaszból hiányzik. A másik kérdés: azt mondja a miniszteri válasz - kérem szépen, és ez nagyon fontos kérdés - : "A Művelődési és Közoktatási Minisztérium a szükséges összeget azonnal biztosítja ezeknek a múzeumoknak a megmentésére." Borzasztó jó hír, nagyon köszönöm Andrásfalvy miniszter úrnak. Majd azt írja: "Indítványozom és ehhez kérem majd a Parlament jóindulatú támogatását, hogy 1993-tól a Pénzügyminisztérium előterjesztése nyomán az állami költségvetésben biztosítsuk az ipari múzeumok, stb.+ pénzt." Kérdezem, hát a Parlament elé jóindulatú támogatással csak akkor lehet terjeszteni valamit - ismerjük a parlamenti döntéshozás módját -, ha a pénzügyminiszter azt fogja mondani, hogy ő azt támogatja. Tehát kérdezem most - ez ismét elnök úrhoz is szól egyben -, a Pénzügyminisztérium jelenlévő államtitkára támogatja ezt. Úgy fogja előterjeszteni a +93-as költségvetésben? Mert akkor el tudom fogadni a választ természetesen, ha ő ezt támogatja. Ez itt a probléma, és ha megkapom ezt a választ, készséggel elfogadom - de ha nem kapom meg, sajnos, nem tudom támogatni, és ugyanakkor van még egy gond, hogy kezembe akadt, kérem szépen, a Magyar Közlöny. A Magyar Közlönyben a Népjóléti Minisztérium január 6-i döntéséről szóló rendelet arról szól, hogy az intézet élén főigazgató áll. Az intézetet úgy hívják, hogy Semmelweis Múzeum, Könyvtár és Levéltár, a továbbiakban "Intézet". A Magyar Közlöny idei 2. számában a népjóléti miniszter és a művelődési és közoktatási miniszter együttes rendelete közli, hogy a Semmelweis Múzeum Könyvtár és Levéltár önálló költségvetési szervként működik, fenntartási és működési előirányzatait a Népjóléti Minisztérium fejezeti költségvetési előirányzata tartalmazza. Itt van tehát a megoldás. Tehát amennyiben az összes többi magyar múzeum úgy fog járni, mint ahogy ezt a múzeumot a legjobban gondoskodó múzeumigazgató további életéről biztosította és jól biztosította, akkor a válasz természetesen elfogadható. Én azt kérem tehát, hogy vagy itt most kapjuk meg azt a választ, hogy a Pénzügyminisztérium úgy fogja előterjeszteni, hogy a költségvetésben benne vannak a jövő évben ezek a múzeumok; hogy az ÁVÜ garantálja, a Textilipari Múzeum eladási botrányát kivizsgálja, és megjelenik a Magyar Közlönyben egy levél, amely arról szól, hogy ezek a múzeumok fenntartásilag költségvetési garanciát kapnak, mint a Semmelweis Orvostudományi Múzeum, a választ elfogadom. Most tehát várom ezeket a válaszokat, ha nem tudok rá kimerítő választ kapni, csak ezt, amit kaptam most Andrásfalvy Bertalan miniszter úrtól, akkor legnagyobb sajnálatomra, a választ nem tudom elfogadni. Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)