PAP ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Államtitkár úr! Kérdésem a következő lenne. Tudjuk, egyre nehezebben tudunk megbirkózni a növekvő bűnözéssel; tudjuk, olyan időket élünk, amikor nehéz az életünk körein kívül rekeszteni a bűnözőket. De azt hiszem, különösen megdöbbent valamennyiünket, mikor a legveszélyeztetettebb embereket - időseket, egyedülállókat - érik támadások, rablások, esetleg brutális gyilkosságok. Az újságok híradásaiból számomra úgy tűnik, hogy az utóbbi néhány évben, egy-két évben különösen elszaporodtak azok a bűncselekmények, amelyek lelkészek ellen irányultak, és általában - feltételezhetően - nyereségvágyból. Legutóbb például éppen a fekedi plébánost verték agyon. Talán nem alaptalan a feltételezés, hogy a növekvő bűnözés idején a növekvő kiszolgáltatottságú emberek körében is különösen veszélyeztetettek ezek a - nyilván viszonylag szűk réteget képező, de általában a világra nyitott ajtójú, az idegeneket is beengedő és a lelki vagy akár anyagi segélyre szorulókat magukhoz közel engedő - elsősorban idősebb emberek. Miközben szeretném jelezni, hogy számukra semmiféle különösebb elbánást nem igényelek vagy kérek, kérdésem pusztán annyi: kiterjeszti-e a rendőrség a figyelmét ezekre az emberekre is, eljön-e az az idő, amikor a körzeti rendőr ráköszön a plébánosra? Köszönöm szépen.