DR. SIPOS IMRE (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Eredetileg nem kívántam hozzászólni, de úgy gondolom, hogy néhány szóval mégis jellemezném azt a kort, amelynek a kárpótlására vonatkozik a törvényjavaslat - amely kor választókerületem területét akkor jellemezte. Mint a déli határszakasz, a barcsi-nagyatádi körzet nagy része határövezeti zóna volt, és lehetőleg még nagyobb terrort alkalmaztak az ott élő akkori hivatalnokok a lakossággal szemben, mint az ország egyéb más régióiban. Ez magával vonta a nagyobb létszámú kitelepítést, a nagyobb létszámú kínzásokat, bebörtönzéseket különböző fiktív, vagy igen kis jelentőségű okok alapján. Nagyon könnyen kuláklistára kerültek akkor az emberek, főként a határövezetben. Elég volt akkor az, hogy klerikális beállítottságú legyen, avagy talán legyen egy cséplőgépe, és az ezzel járó összes konzekvenciát viselnie kellett az illetőnek. A környék községeiből százszámra telepítették ki Hortobágyra az akkori családokat, embertelen körülmények között, marhavagonban 5-6 napig utaztatva csecsemőket, öregeket, aggokat egyaránt. Én azt hiszem, hogy a törvényjavaslat elvi értelmével mindenképpen egyet kell értenünk, hiszen valamilyen úton-módon ezeket az embereket kárpótolni kell sok szenvedésükért. Az arányokban azonban én valami hibát találok. Ugyanis a törvényjavaslat kimondja, hogy egymillió forint egy összegű kárpótlás jár annak - illetve a családjának -, akit életétől megfosztottak. A szabadságukban korlátozottak pedig ennek arányában nagyon minimális kárpótlást kapnak, és én úgy gondolom, talán-talán bizonyos életjáradéki összegek - amit itt a törvényjavaslat mond -, már-már inkább megalázóak, mintsem ezeknek a szigorú büntetéseknek és szenvedéseknek valamilyen kárpótlói lennének. Különösen az életjáradékok olyan alacsony öszszegűek, amit semmiképpen nem tudunk elfogadni, módosító javaslataimban ez kifejezésre is jutott. Ezenkívül, aki nem élte át, talán nem is tudhatja azt a lelkiállapotot, amit - azt hiszem, semmiféle kárpótlással megfizetni nem lehet -, hogy akire halálos ítéletet mondtak ki és ezt nem hajtották végre, és esetleg hónapokig vagy évekig ebben a tudatban élt, hogy a börtönajtó mikor nyílik érte és mikor kerül a vesztőhelyre! Az ő kárpótlásuk csak 20kal haladja meg azoknak a kárpótlását a törvényjavaslat szerint, akik "csak" - idézőjelben mondom a "csak"-ot - börtönben sínylődtek. Kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot fogadja el, de ezeket a módosító indítványokat vegye figyelembe, és a szavazásnál kedvezően szavazzon rájuk. Köszönöm szépen. (Taps.)