DR. SZABÓ TAMÁS tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hazánkban a sikeres piacgazdasági átmenetnek mind gazdasági, mind politikai értelemben kulcskérdése a privatizációs folyamat minél gyorsabb és konfliktusmentesebb lebonyolítása. A privatizáció olyan történelmi léptékű változások sorozatát jelenti, amely Magyarország XX. századi történetében, de talán az egész modern Európa történetében példa nélkül állónak tekinthető, legalábbis eddig. Szorosan összekapcsolódik a magánvállalkozások gyarapodásával, a gazdasági szerepük megerősödésével, s ezen túlmutatva motorja a hazai kistulajdonosi réteg számbeli növekedésének. A privatizációs folyamat eredményeként a 90-es évek közepére az állami tulajdon részaránya várhatóan 50alá mérséklődik, hogyha a jövedelemtermelést tekintjük. Ezt annak fényében kell értékelni, hogy az évtized elején 95-98 köré volt tehető az állami tulajdon részaránya ebben. A Kormány hivatalba lépése óta folyamatosan hangsúlyozza, hogy a magánvállalkozások gazdasági térnyerése, és ettől elválaszthatatlanul a kistulajdonosi réteg megerősödése kulcsfontosságú eleme a szociális piacgazdaság életrehívásának. Minden olyan intézkedés, eljárás és lehetőség, amely az egyének vállalkozását, tulajdonhoz jutását segíti, ezt a folyamatot erősíti. A Kormány az elmúlt közel két év során sokirányú kezdeményezést, erőfeszítést tett azért, hogy az ország lakosságának tulajdonszerzését előmozdítsa. Ennek kapcsán megemlítem az egzisztencia- és privatizációs hitelkonstrukciók bevezetését, az adórendszerbe épített befektetési kedvezményeket, a vagyonpolitikai irányelvek alapján azt a gyakorlatot, hogy a munkavállalók már most is tulajdonszerzési lehetőséghez jutnak, vagy azt, amit néhány héttel ezelőtt jelentett be a Kormány, hogy a privatizációs hitelek kamata tekintetében, ennek csökkentése tekintetében közös megegyezésre jutott a Nemzeti Bankkal. Ugyancsak ide sorolhatom az előprivatizációs folyamatban 1991 decemberéig értékesített több mint 3000 üzletet, kereskedelmi egységet, továbbá szólnom kell arról a figyelemreméltó tényről is, hogy az 1991 novemberében megkezdett egyszerűsített privatizáció, vagy decentralizált privatizáció során az eddig értékesített és tulajdont váltott cégek felénél történt dolgozói kivásárlás. Azt gondolom, hogy ezek a tények, és maga az az igény, ami ezzel kapcsolatban megjelenik, indokolja ennek a törvénynek a megalkotását. Miután a hazai magánvállalkozások robbanásszerű fejlődése tapasztalható, mivel a külföldi vállalkozások érdeklődése és befektetése minden várakozást felülmúló, miután a kárpótlás ügye rendeződni látszik, mivel a szövetkezés új alapokra helyeződik, és mivel az önkormányzatok tulajdonba hozása is megtörtént és megtörténik ezekben a folyamatokban, én úgy gondolom, a legfőbb ideje válaszolni arra a kérdésre, hogy a munkavállalók tulajdonszerzésének milyen eszközei lesznek. A Munkavállalói Résztulajdonosi Program a munkavállalók tulajdonszerzését segíti elő, mégpedig oly módon, hogy érdekeltté teszi őket a vállalkozás eredményességében, munkahelyük megőrzésében és piacszerzési lehetőségében, magyarul: piaci hatékonyságuk növelésében. Tulajdonosként és munkavállalóként egyaránt kötődnek az adott vállalkozáshoz s érdekeltek minél sikeresebb működésében. A Munkavállalói Résztulajdonosi Program, az MRP azonban korántsem jelenti azt, hogy az erről szóló törvény megalkotásával lezárul a magyar dolgozók, és egyáltalán a magyar tulajdont szerezni szándékozók tulajdonhoz juttatását segítő, biztosító intézmények, törvények, intézkedések sora. Szeretném megemlíteni itt, hogy jelenleg folyik a garanciarendszer kidolgozása, jelenleg folyik a földhitel-intézmény kidolgozása, jelenleg folyik új privatizációs technológiák, mint a lízing és az opciós bérlet, vagy a korrektül szabályozott vezetői kivásárlás szabályozásának előkészítése is. Tisztelt Képviselőtársaim! Az MRP nem magyar találmány. Az ISOP néven a világ számos fejlett és fejlődő országában alkalmazzák. Az Egyesült Államokban napjainkban minden tizedik magánvállalkozásnál van olyan forma, ami az alkalmazottak tulajdonszerzését lehetővé tette. Több mint tízmillió az Egyesült Államokban azon munkavállalók száma, akik saját cégükben részben, vagy ne adj+ isten egészben tulajdonosok. Azt gondolom, hogy ezeknek az adaptálása - az angol és az egyesült államokbeli, de részben a francia példák adaptálása - Magyarországon hasznos lehet. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ezek után röviden ismertessem a törvényjavaslat legfontosabb jellemzőit. Ezt a sorozatot megpróbálom kiemelni, hogy mik azok a legfontosabb elemek, amelyek a törvényjavaslat alapvető lényegét adják. Először azt, hogy a tulajdont a munkavállaló nem ingyen kapja, hanem piaci áron vásárolja meg, kedvezményes kamatozású hitellel, vagy részletfizetéssel. Abban pedig, hogy árkedvezményt alkalmaz, vagy nem alkalmaz az állam nevében eljáró vagyonügynökség, a vagyonpolitikai irányelveknek kell valamit kimondania. Másodszor: A vásárláshoz és a törlesztéshez azonban minden, MRP-hez hasonló konstrukciónál, így Magyarországon is kedvezmények szükségesek, és lesznek a törvény szerint. Azt gondolom, hogy kevés kivételtől eltekintve a magyar munkavállalók nem rendelkeznek a tulajdonossá váláshoz szükséges készpénzzel, s ha hitelből, vagy részletfizetésre vásárolnak, a törlesztéshez szükséges jövedelemmel sem. A hazai realitásokkal szöges ellentétben állna egy olyan elgondolás, ami feltételezné, hogy az ország munkavállalóinak széles rétegei saját megtakarításaik alapján vásárlással tulajdonossá válhatnak. Az MRP keretében megvásárolt vagyon hozadéka és a társaság hozzájárulása, a szükséges adókedvezményekkel kiegészítve azonban elegendő forrást teremthet a törlesztés sikeres befejezéséhez, a biztonságos tulajdonszerzéshez. Harmadszor: Az MRP nem kárpótlás a múltért, hanem a jövőre irányuló tulajdonszerzési eljárás. Az MRP keretében megszerzett vagyonhoz az érintettek ugyanis csak akkor jutnak hozzá, ha a vállalkozás elegendő profitot termel a törlesztéshez, és egyénileg olyan mértékben, amilyen mértékben a cég eredményéhez, vagyonához hozzájárulnak. Negyedszer: Az MRP együttes fellépést, együttes vásárlást tesz lehetővé egy sajátos szervezet, az MRP-szervezet közvetítésével, de nem kollektív tulajdont és tulajdonost. Nem kollektív tulajdonost teremt, hanem a vételár kiegyenlítésének ütemében a tulajdont egyénekre bontja le, s a munkavállalók maguk állapodnak meg egymás között arról, hogy a tulajdonosi joggal való rendelkezésig a társaság, szervezetük, vagy önmaguk járnak-e el. Természetesen a hitelkonstrukció lezárása után éppolyan módon szabadon rendelkeznek tulajdoni hányadukkal, mintha bármilyen más formában szerezték volna azt meg. Következő lényeges kiemelendő, hogy a törvényjavaslat keretszabályozás jellegű, rendkívül tág lehetőséget biztosít a szabad megegyezésekre, de ugyanakkor van néhány nagyon szigorú előírása. Előfeltétel, hogy az érintett munkavállalók többsége, az őket foglalkoztató társaság együtt indítsa el a kezdeményezést. A társaság vállalja és vállalnia kell, hogy a megvásárolt vagyonrészre eső osztalékot - ha szükséges - kiegészíti adózás előtti eredményéből, hogy ezáltal a törlesztőrészletek és a kamat fizethető legyen. A munkavállalók sem egyénileg, sem kollektívan nem felelnek a tartozásért, azonban a vállalat eredményességének növelése és biztonságos törlesztése érdekében időről időre bizonyos áldozatvállalásra kényszerülnek. Biztosak lehetünk abban, hogy az MRP-t működtető vállalatnál a dolgozók bérköveteléseikben - és erre megint a nyugati példák mutatnak tapasztalatokat -, ha szükséges, várhatóan Magyarországon is mértéktartást fognak tanúsítani, amennyiben ezáltal garantálható a cég eredményes működése a dolgozói tulajdon megszerzéséhez és megőrzéséhez. Fontos kritérium, hogy a társaság minden, a jogosultság kritériumának megfelelő munkavállalója résztvevője lehet az MRP-programnak, ha a dolgozók többsége ezt kívánja. A következő fontos előfeltétel, hogy a mindenkori tulajdonosnak, ebben az értelemben vagy az államnak vagy a magántulajdonosnak, a privatizáció esetében természetesen az állami vagyon kezelőjének hajlandóságot kell nyilvánítani a vagyonrész eladása iránt. Maga a törvény mondjuk nem teszi kétségessé, hogy az állam erre feljogosított szervezete így fog eljárni. Nyilvánvaló, hogy szükséges a hitelfolyósító bank felkeresése és a vele való megegyezés is. Ezt elősegíti, hogy a hitelkonstrukció pontosan megegyezik a privatizációs hitelkonstrukciókkal. Szeretném kiemelni azt is, hogy az állami vagyonrész vásárlása esetén a hitel, illetve a részletfizetés nyújtásának feltétele az MRP-szervezet bizonyos készpénz befizetésének teljesítése, az önrészesedés praktikusan, aminek mértéke és feltételrendszere szintén azonos a már megismert privatizációs hitelkonstrukciókkal. Az MRP-hez nyújtott kedvezményes hitel kamatszintje sem tér el a privatizációs hitel kamataitól, azzal megegyező lesz. Eltérés viszont, hogy futamideje hoszszabb, tíz és egy év türelmi időt tartalmaz. Szeretném kiemelni, hogy nálunk is - és erre már az adótörvények lehetőséget teremtettek - adókedvezmény támogassa az alkalmazottak tulajdonszerzését, a cég profitjának egy része nem az állami költségvetést, hanem az alkalmazottak tulajdonszerzését támogatja. Itt egy mértéktartást kell tanúsítanunk és a törvényjavaslat egy 200s mértékben maximálja ezt. Szeretném kiemelni azt is, hogy a törvényjavaslat szabályozza a program indításával, az MRP-szervezet megalakulásával -, hiszen egy egészen új konstrukcióról van szó, nincs ilyen a magyar jogrendben - az MRP-szervezet működésével és megszüntetésével kapcsolatos teendőket. Ebben vannak kötelező elemek, de különösképpen a résztvevők egymás közötti viszonyát illetően az alapszabály tág teret enged a helyi sajátosságoknak és a résztvevők törekvéseinek. Az MRP alapszabályában kell a résztvevőknek rögzíteniük azokat az elveket, amelyek számos egyéb mellett a már törlesztett részvények, üzletrészek egyének közötti felosztására, a tulajdonosi jogok törlesztés alatti gyakorlására, a részvények, üzletrészek egymás közötti forgalmazására, esetleges visszavásárlási jogra és egyéb dolgokra vonatkoznak. Ki kell emelnem azt is, hogy a törvényjavaslat az állami tulajdonon kívül a magántulajdonban álló cégeknél is módszert és technikát teremt az alkalmazottak tulajdonszerzésére. Az kétségtelen és szándék volt, hogy az állami tulajdon megszerzése esetén kap kivételes támogatásokat az alkalmazottak tulajdonszerzése. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kormány e törvényjavaslattal nem illúziókat akar kelteni, hanem kettős célt kíván elérni. Egyrészt a privatizáció felgyorsítása érdekében ki szeretné terjeszteni a magyar lakosság lehető legszélesebb szférájára a privatizációban résztvevők és természetesen az abban nyertesek körét. Meggyőződésem, hogy a kellő megalapozottsággal végrehajtott privatizációnak nemcsak a majdani tulajdonosok, hanem a gazdaság élénkülése, a teremtőerők jobb érvényesülése folytán az ország minden lakosa nyertese lesz. Másrészt - és ez egy óriási jelentőségű - az MRP-ben való részvétel egy olyan nagy jelentőségű tanulási folyamat része lehet, amikor mindenkinek napi gyakorlatává válhat, mi az a tulajdon, hogyan kell a tulajdonosi jogokat gyakorolni, mi az a piacgazdaság. Legvégül egy személyes megjegyzést engedjenek meg. Mélyen hiszek abban, hogy a tényleges egyéni tulajdonosként a magyar munkavállaló is éppolyan gazda és felelős tulajdonos, mint bárki, a már vagyont szerzett magyar vállalkozó vagy a külföldi vállalkozó, befektető. Személyesen is öröm nekem, hogy rendkívül hosszú előkészítés, rendkívül alapos szakmai viták után végre a Ház is foglalkozni tud a magyar alkalmazottak tulajdonszerzésének kiemelt programjával. Jelentőségét abban szeretném kiemelni, hogy a piacgazdaságokban bevált, kipróbált módszert honosítunk. Másodszor, hogy törvényi szinten teremtődik meg keret az alkalmazottak különféle támogatásokkal biztosított tulajdonszerzéséhez, harmadszor, hogy esélykiegyenlítő, esélybővítő eszközzel tágul a tulajdonosváltás technikáinak sora, negyedszer, hogy a Kormány egy korábban szándékolt, akart, bejelentett és meghirdetett lépéssel bizonyítja, hogy komolyan veszi a szociális piacgazdaság kiépítését. Végül remélem, hogy mindez erősíteni fogja a hazai közbizalmat a privatizáció folyamata iránt. S végezetül egy konkrét kérdésről szeretnék szólni, arról, hogy milyen ennek az eddigi fogadtatása. A szakmai fogadtatásáról, arról, hogy a külföldi szakértők, a külföldi tapasztalatok alapján hogyan értékelték, erről csak azt tudom mondani, hogy velük együtt dolgoztuk ki, és mindent beemeltünk, ami a magyar viszonyok közé beemelhető volt, és korrektnek, normálisnak tartják a magyar szabályozást. Szeretném kiemelni azt is, hogy részben a PHARE, részben pedig az Egyesült Államok AID-programja és más szervezetek folyamatos támogatást biztosítanak ahhoz, hogy a magyar munkavállalók megismerjék ezt a lehetőséget, és élni tudjanak ezzel a lehetőséggel, ami rendkívül fontos a program szempontjából. A hazai fogadtatásról pedig azt szeretném elmondani, hogy másfél év alatt én nem is tudom hányszor tárgyaltuk az érintettekkel, a munkáltatókkal és a munkavállalókkal ezt az ügyet. A plenáris és bizottsági üléseken kialakult álláspontok alapján merem azt fogalmazni, hogy megegyezés alapján terjesztettük a Ház elé ezt a törvényt, éppen ezért kérem, hogy a Ház - ha lehet - minél előbb tárgyalja meg, egészítse ki amivel szándékolja, és minél előbb fogadja el a magyar munkavállalók tulajdonszerzésének támogatásáról szóló törvényt. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)