G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Rendkívüli ügyben szólok, mert sztrájkfelhívás előtt utolsó lehetőségként szeretném a dolgozók érdekét képviselni az illetékesek előtt. Próbálkoztam azzal, hogy interpellációban vagy kérdés formájában vetem fel a halaszthatatlan problémát, de a helyzet kritikussá válása miatt arra kényszerültem, hogy napirend előtt szóljak. A szikszói Átev üzem dolgozó kollektívája, munkástanáccsal és az igazgatóval együtt birtokba vették munkahelyüket, a budapesti központ akarata ellenére, ugyanis a központi agy elhatározta az üzem dolgozóinak elbocsátását és az ott lévő komoly vagyon központi privatizálását. A dolgozók ezzel szemben maguk szeretnék a privatizációt végrehajtani, vagyis sorsukat a saját kezükbe venni. Ugyanis azzal hitegetik őket két éve, hogy itt rendszerváltás történt, csendes forradalom van, kitört a demokrácia és most már - nem úgy, mint eddig - nekik is, tehát a dolgozóknak is lehetőségeik vannak, elképzeléseik megvalósításához bátran, szabadon hozzáláthatnak. Nincs már az a mindenen keresztülhatoló központi akarat, amely minden helyi önálló kezdeményezést csírájában fojt el. A szikszói üzem dolgozóinak kritikussá vált helyzete nem támasztja alá az előbb elmondottakat, sőt az illetékesek felelőtlen időhúzó taktikázása anynyira elmérgesítette a helyzetet, hogy a dolgozók a gyárat lezárták és a Pestről érkező központi igazgatót egyszerűen visszazavarták Budapestre. Miről is van szó? A minisztérium az Átev vezérigazgatójának kinevezésével egyidejűleg megbízta őt a vállalat szervezeti korszerűsítésével és szükség szerinti racionalizálásával. A vezérigazgató ennek szellemében utasításban rendelkezett többek között a dolgozók elbocsátásának üteméről. A helyi üzemigazgató ezt az üzemi utasítást nem hajtotta végre. A dolgozói kollektíva másképpen gondolja a munka racionalizálását. Önállósodni szeretnének, és ezt követően ők akarják végrehajtani a privatizációt. A Földművelésügyi Minisztérium tavaly augusztus óta húzza az időt. Végleges választ február 21-i postázással kapták kézhez az üzem dolgozói, amelyben Gergátz Elemér közli, hogy önállósodási szándékukat nem tartja megvalósíthatónak. A munkástanács ezért a szakszervezettel úgy döntött, hogy az üzemet a helyi kollektíva birtokába veszi. Mivel a helyi üzemigazgató melléjük állt, állásából felfüggesztették. Az üzem területét a munkástanács lezárta, a főigazgatóság embereit, többek között a vezérigazgatót és a vezérigazgatói biztost sem engedik az üzem területére. A dolgozók úgy érzik, hogy a köztük létrejött egységet a központ folyamatosan bomlasztani akarja különböző utasításokkal és megfélemlítésekkel. A helyzetről még csak annyit, hogy február 10-én a vezérigazgatót igen csúnya körülmények között még a városból is elzavarták, nemcsak az üzem területéről. A miniszter úr legutolsó írásbeli válaszát sem tartják elfogadhatónak az üzem dolgozói. Úgy érzik, ez a halogató taktika azért folyik, hogy az üzemet a vezérigazgatóság privatizálja, s ez a dolgozók érdekének ellenében történik. Segítséget várnak mindenkitől. Törekvésükben támogatja az üzemet dr. Gyulay Gábor címzetes államtitkár, köztársasági megbízott, valamint a megyei önkormányzat közgyűlése elfogadott egy határozatot, amiben felhatalmazta az elnököt, hogy továbbítsa: az üzem tevékenységére feltétlenül szükség van. A Megyei Állategészségügyi Állomás mindenképpen ragaszkodik az üzem működtetéséhez, mert a feladatok ellátása ebben a körzetben csak így biztosított. A Munkástanácsok Országos Szövetsége és a Megyei Munkástanács támogatásáról biztosította a szikszóiakat. Az ÉDOSZ főtitkára Vranek Béla és Czifra Sándorné megyei titkár biztosította a dolgozókat az ÉDOSZ támogatásáról. Tájékoztatta, hogy hamarosan, amennyiben a minisztérium nem engedi önállósodásukat, majd ezt követően hangsúlyozottan az önállóan eldöntött privatizálást, az ÉDOSZ-szal sztrájkot hirdetnek. Ezt végső eszközként veszik igénybe. Én kérem újra a minisztériumot - mint korábban, még a múlt év folyamán eljuttatott levelemben is, valamint szóbeli tárgyalásokon is megtettem ezt -, hogy sürgősen üljön le érdemi tárgyalásokra, mert ezt nem hajlandó megtenni, a helyi üzemi dolgozókkal. Munkástanácsuk van, szakszervezetük van, amelyekkel lehet tárgyalni. Korábban ugyanis - ismerős mindannyiunk előtt - olyan eszközöket, olyan módszereket alkalmaztak a központi akarattal szemben az alternatív módon gondolkodók letörésére, amelyek - kertelés nélkül kimondhatjuk - agresszívan rendezték le a helyileg elindult kezdeményezéseket. Később, a Kádár-rendszer leszálló ágában, már a fárasztásos módszert alkalmazták: nyúzták, húzták, elodázták, elkenték a dolgokat egészen addig, amíg szét nem rohasztották a kezdeményezők közösségét. Azután megelégedetten nyugtázták, hogy nem is akartak az emberek igazán semmit, nem is tudnak összefogni, előbb-utóbb úgyis civakodás a vége mindennek. Ilyenek vagyunk mi - mondják cinkosan mosolyogva. Esetünkben kisértetiesek a hasonlóságok. Ha társadalmi változásokról beszélünk, akkor a közösségekre szolgai belenyugvást, megadást kényszerítő intézkedéseket egyszer s mindenkorra be kell fejezni. Csoóri Sándor figyelmeztetett egykor, hogy az ajándékba kapott világ mindig az ajándékozóké marad+ A szikszói munkások saját maguk akarják intézni sorsukat, nem szeretnék, hogy róluk-nélkülük és helyettük történjék kisemmiző intézkedés, döntés. Kérem az illetékesektől a dolgozók érdekének megfelelő, haladéktalan intézkedést, mert ők nem azt akarják, hogy csak Pesten, a központi agy elképzelése szerint privatizálhassanak. Tudom, hogy jelenleg az FM kormányelőterjesztést készít, amelyet az Átev-központ egy rövid és egy hosszú távú stratégiai tervvel támaszt alá. Kérem, ennél ne csak a központi véleményeket vegyék figyelembe, hanem azt is, hogy mit akarnak a dolgozók. Amennyiben nem történik semmi, ki kell jelentenem, hogy az illetékes országos vezetők csak mondják, de nem cselekszik azt. Figyelmükbe ajánlom a figyelmeztetést: "Haza csak ott van, hol jog is van - s a népnek nincs joga." (Taps a bal oldal széléről.) Köszönöm, hogy meghallgattak.