GAÁL GYULA IMRE (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Hogy egy percig se hagyjak kétséget mondanivalónk lényegét illetően, máris szeretném leszögezni a törvénnyel kapcsolatos két fő álláspontunkat, állításunkat. Először is. Ha a költségvetés helyzete nem teszi lehetővé, hogy a gépjárműadó címén befolyt összeget valóban olyan célokra költsék, amelyeket a törvényjavaslat preambuluma megjelöl, ha tehát nincs rá mód, hogy ez az összeg a motorizációval járó közterhek arányos elosztását, a települési önkormányzatok bevételeinek gyarapítását, valamint a közúthálózat karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges források bővítését szolgálja, akkor nem szabad ezt az adófajtát törvénybe iktatni. Másodszor. Ha a költségvetés sokirányú általános kötelezettségvállalása, szemben az eddig megismert költségvetési irányelvekben írottakkal, mégsem nyelné le a befolyt gépjárműadót, s mód lenne azt az előbb felsorolt célokra fordítani, akkor nem ilyen rendszerű adóra lenne szükség. Hölgyeim és Uraim! Nem kívánom most felsorolni mindazokat a költségeket, amelyekkel az utóbbi egy-két évben a gépjármű-tulajdonosok terhei növekedtek. Ezt már maga a Kormány megtette az előterjesztés 1. számú mellékletében, részletezve a személygépkocsi megszerzéséhez és üzemeltetéséhez kapcsolódó kiadások esetenként robbanásszerű növekedését. Nem valószínű tehát, hogy ilyen jellegű érveléssel meg tudnám hatni, és a javaslat visszavonására rávenni az előterjesztőt. Ezért más logika mentén szeretném meggyőzni képviselőtársaimat a törvényjavaslat indokolatlanságáról. Először is vegyük sorra, hogy milyen indokai voltak a javaslat megszületésének, az új típusú gépjármű-súlyadó bevezetésének. A törvényjavaslat általános indoklása helyesen állapítja meg, hogy a jelenleg hatályos gépjárműadó több szempontból is túlhaladott. Rendeleti szintű szabályozása nincs összhangban az állami pénzügyekről és a jogalkotásról szóló törvény követelményeivel, másrészről tartalmilag diszkriminatív, a gépjárművek szűk körére vonatkozik, és többféle indokolatlan megkülönböztetést tartalmaz. Hatályon kívül helyezése tehát teljességgel indokolt. A Kormány ebből a következő dilemmát fogalmazta meg a maga számára. Vagy teljesen lemond a belföldi gépjárművek után fizetett adóról, vagy új törvényt nyújt be. Rosszul választott. Számunkra a probléma nem így fogalmazódik meg, ezért helyében a választásunk is eltérő lenne. Szerintünk új törvényre van szükség, amelyben a Kormány lemond a belföldi gépjárművek után fizetett adóról. De mi indokolhatja még ennek az adónemnek törvényi kiterjesztését? Indokolhatná még a régóta várt és általunk is sürgetett adópolitikai koncepcióváltás. Sokszor kifogásoltuk azt az adórendszert, amely nehezen ellenőrizhető, könnyen megkerülhető adónemekre épít, s helyette már a költségvetési irányelvekben beadott módosító indítványunkban javasoltuk, hogy a jövedelmek adóztatásának csökkentésével az adórendszerben kapjanak nagyobb szerepet a jobban kezelhető, igazságosabb terhelést megvalósítható fogyasztási, illetve vagyoni típusú adók. A Kormány szemmel láthatólag ambivalens az ilyen típusú javaslatokkal szemben. A saját programjában ilyen jellegű javaslatot fogalmazott meg, ugyanakkor, amikor mi javasoltuk ezt a költségvetési irányelvekben, akkor nem fogadta el, és leszavaztatta a kormánypártokkal. Utána következett a javaslat bizottsági vitája, amelyben Csúcs László a Pénzügyminisztérium képviseletében a jelenlegi adórendszerrel szemben azért védte az új gépjármű-súlyadót, mert jelenleg - idézem szó szerint -: "fizetnek a bérből és fizetésből élők, a többiek pedig úri kedvük szerint", mint mondotta. Ebből tehát arra lehetne következtetni, esetleg mégis arról van szó, hogy a bérből és fizetésből élők rétegének újabb megszorítása helyett egy mindenkivel szemben érvényesíthető adófajtát teremtünk meg, s ennek fejében mérsékelhetők lennének a jövedelemadó-bevételek. De szó sincs erről. Miközben ez az adó a bérből és fizetésből élők, valamint a vállalkozók terheit egyaránt növeli, nincs szó visszalépésről sem a vállalkozási nyereségadó, illetve a társasági adó 40%-os mértékénél, a személyi jövedelemadónál pedig - egyedül az összes adónem közül - a Kormány a bevételek olyan mértékű növelését tervezi, amely lépést tart az inflációval. Ha a költségvetési irányelvek adatait megfigyelik, akkor szemmel láthatóan ez az egyetlen ilyen adótípus. Az adópolitikai koncepcióváltás tehát mégsem jelenik meg a tervezet mögött. De mi a helyzet a költségvetési háttérrel? Markó István, mint a bizottság előadója, abba a kellemes helyzetbe hozott, hogy helyenként szinte szó szerint ismertette az ott elhangzott véleményemet, ezért akár el is állhatnék attól, hogy itt megismételjem önök előtt, pusztán azért teszem, hogy kellőképpen rögződjön mindannyiunkban egyrészt ez a helyzet, másrészt az, hogy ezt mi szeretnénk tudatosítani. Először is - ugye - a törvénytervezet, illetve a költségvetési irányelvek azzal számol, hogy az új adófajta 8 milliárd forintos bevételt eredményez. Ezt 50-50%-ban, 4 milliárd - 4 milliárd összegben kívánja megosztani a központi költségvetés és a helyi önkormányzatok között. A központi költségvetés részére jutó 4 milliárd forint hamar elárulja, hogy ebből 500 millió összesen az, amit a Kormány valóban útalapra szeretne fordítani, tehát a motorizációval járó költségek viselésére, az úthálózat karbantartása, fejlesztése költségeinek fedezésére. Gondolhatnánk még, hogy az a másik 50%, ami az önkormányzatoknak jut, fedezetet nyújt ilyen típusú kiadásokra, és valóban ezt a célt szolgálja, amit a törvényjavaslat a preambulumában megfogalmaz. Ha egy kis számolással végigmegyünk az adatokon, akkor látjuk azt, hogy az önkormányzatoknál ebből olyan új fejlesztési forrás, amit az úthálózat karbantartására, fejlesztésére fordíthatnánk, illetve amiből a motorizációval kapcsolatos költségeket ellensúlyozhatnánk, fedezhetnénk, nem áll rendelkezésre. Részint a korábbi gépjármű tanácsi adóbevétel fedezésére szolgál, az a helyett kimaradó összeget pótolja, részint az adóbehajtással együtt járó költségek fedezésére szolgál, harmadrészt pedig közel két milliárd forint összegben a Kormány azt tervezi, hogy csökkenti az önkormányzatok normatív támogatását, hiszen itt van helyette a gépjárműadó. Tehát nincsen ebből a 4 milliárd forintból olyan új fejlesztési forrás az önkormányzatok kezében, amivel a törvényben megjelölt célokat szolgálhatnák. Ezért szeretném leszögezni újból képviselőcsoportunk nevében, hogy amennyiben ez a helyzet, hogy a költségvetés determinációi ilyen erősen megkötik az új adónemből befolyó bevételek felhasználását, ha tehát összesen az összes bevétel 6%-a fordítható azokra a célokra, amelyeket a törvényjavaslat a preambulumában megfogalmaz, akkor nagyon megfontolandó, hogy indokolt-e most bevezetni ezt az adófajtát, illetve törvényi alapon kiszélesíteni, vagy próbálja meg ezt a bevételi forrást, ami gyakorlatilag teljes egészében 94%- ában a Kormány, a költségvetés általános elkötelezettségeinek fedezetére szolgál, más típusú bevételekből fedezni. És akkor gondolkozzunk a továbbiakban, a későbbiekben arról, hogy a gépjárműadónak távlati értelemben milyen sorsot szánunk. Most akkor azt látjuk, a jelenlegi költségvetési irányelvek alapján, hogy az 1992-es költségvetési évben gyakorlatilag nincsen helye, nem valósítja meg, nem éri el azt a célt, nem valósítja meg azt a feladatot, amit a törvény a preambulumában célul maga elé kitűz. A másik lehetséges álláspontként megfogalmaztuk azt is, már a bizottsági vitában is, hogy ha a Kormány mégis ragaszkodik a gépjárműadó bevezetéséhez, mint adóhoz, akkor vizsgáljuk meg annak a lehetőségét, hogy forrásátcsoportosítással, milyen megosztással lehetséges az önkormányzatok és a központi költségvetés között, és milyen új szerepet tudunk szánni ennek az adófajtának az önkormányzatok terheinek viselésében, fedezésében. Szeretném megismételni azt a javaslatot, amit Markó István már a bizottsági vitát ismertetve elmondott önöknek, hogy meg kell vizsgálni azt a lehetőséget, hogy a gépjárműadót az önkormányzatok hatáskörébe utaljuk teljes egészében, jelentse ez az ő bevételeit és jelentse ez az ő kiadásainak, kötelezettségeinek fedezetét és jelentse ez a helyi adók körének lehetséges bővítését. Szolgáljon tehát olyan adópolitikai koncepcióváltást, amelyben az állami szerepvállalás az önkormányzati feladatok finanszírozásában úgy vonul vissza, hogy helyette van valamilyen más finanszírozási forrás, más lehetőség. Úgy vonul vissza a Kormány az önkormányzati feladatok finanszírozásában, hogy megteremti azt az esélyt, hogy az önkormányzat saját helyi adópolitikát alakíthasson ki, és ezzel a helyi adópolitikával teremtse meg azokat a feltételeket, amelyek a saját feladatainak ellátásához szükségesek. Az önkormányzatnak akkor valóban meg kell oldania az adóbevétellel kapcsolatos eljárási feladatokat, de hogyha ez nem ilyen célú bevételeket és feladatokat finanszíroz, akkor a dolog értelmetlen. Egyszerűen egy olyan adónemről van szó, amelynek a meghirdetett céljához vajmi kevés köze van. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)