HERCZEG JÁNOS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az adótörvények tárgyalásához érve óhatatlanul lelkembe cseng a Szentírásnak egy mondata: "Add meg az Istennek, ami az Istené, a császárnak, ami a császáré!" De lelkembe cseng egy más valami is, és lelki szemeim előtt van egy szép őszi reggel, amikor mint kisgyereket az én nagyapám - akkor még ő gazdálkodott - cséplés után felültetett a búzával megrakott kocsijára - körülbelül egy olyan 10 mázsányi búza volt az, amit felpakolt a lovaskocsira -, és bementünk vele a balassagyarmati piacra. Annak a kocsi búzának az árából fizette ki a nagyapám az évi adóját, rendezte a tartozásait és még amellett, amikor már eladtuk a búzát, beálltunk a Grün úr kocsmaudvarába, és elment, és egy gyönyörű pár csizmát is vett magának, mert közelgett a tél. Tehát egy kocsi búza árából kifizette az adóját az én nagyapám, és még egy pár csizmát is vett magának belőle. Ez akkor volt, a 30-as évek közepén, a 30- as évek elején. Nem volt pedig könnyű idő akkor sem a magyar parasztságra, a bolettás búza ideje volt ugye, nem volt piac, pangott a gazdaság. De mégis ki tudott így jönni, szóval ez volt az akkori helyzet. Utána aztán ugye már javult a helyzet a 30-as évek vége felé, majd jött a háború, és a front után egypár évig, amíg a mezőgazdaság helyre tudott jönni, állatokat beállított újból, újból gazdálkodóképes lett, akkorra sajnos itt volt megint a nyakunkon a Rákosi-rendszer, olyan gyönyörű adórendszerrel, amit nem bírtunk teljesíteni. Már akkor én gazdálkodtam édesapámmal együtt. Lehetetlen volt teljesíteni! Nem egy kocsi búza kellett neki egy évi adóba, hanem az összes termés. És hogy tudta megoldani, mert már nem futott be neki a kivetett mennyiség, cséplőgépeket, ellenőröket állított és ellenőrizte a cséplést. Egy szemig elvitte a cséplőgéptől a begyűjtőhelyre a búzát, nem törődve azzal, hogy marad-e a parasztnak egy szem búzája is vagy nem marad. A cséplőgéptől a begyűjtőhelyre kellett egyenesen vinni a gabonát, nem is haza. Csak úgy tudott valamit szerezni magának a küszködő szegény paraszt, hogyha a cséplőgépellenőr elszundított vagy félrenézett, akkor bedugott egy pár zsákkal a szalmakazalba vagy a törekkazalba, hogy azért mégse legyen teljesen kenyér nélkül. Ez volt annak az időnek az adórendszere. Hogy mit evett a paraszt? Kukoricamálét, kukoricalisztből készült buktát és ehhez hasonlókat. Most már érdemes volna azoknak az illetőknek, akiktől többször hallja az ember, hogy milyen jó volt az a kommunista rendszer, nem voltak áremelések, nem volt ilyesmi, sokkal rosszabban élünk most. Én szívesen idézném fel nekik azt az időt, a kommunista rendszerből csak az utolsó pár év volt jó - mert az jó volt -, aminek most isszuk a levét, mert eladósították az országot, ezt csak azért, hogy a nép életszínvonala tűrhető legyen. Ezzel törődtek, mással nem törődtek. Most fizetjük meg az árát, sajnos! Az adózási rendszer ide fajult a Rákosi-rendszerben. Egy szemig elvitték, ha pedig még úgy sem találtak eleget, akkor jöttek, lesöpörték a padlást is, megkeresték a pincékben esetleg elrejtett gabonát, ez volt az akkori adórendszer. És még hozzátenném, nem csak a búzát, hanem én például a tojásbeadásomat a szomszédos Varsány községben vettem meg, mert nem tojtak annyit a tyúkok, amit kiróttak rám. A zsírbeadásomat Szécsényben vettem meg - mert nem szabad volt disznót vágni -, hogy be tudjam adni a zsírbeadásomat. Tisztelettel emlékezetükbe idézem azoknak, akik visszasírják azt a rendszert, azokat az időket, mert mi azt átéltük. Lehet, hogy ők nem élték át, azután születtek, vagy ha akkor éltek is, elfelejtették azt. No elnézést kérek, ez volt annak az időszaknak az adórendszere. Most itt vagyunk egy újabb adótörvény előtt, kedves képviselőtársaim, amely adótörvényt, mint parasztember, elég tüzetesen átnézegettem, és arra a végső megállapításra jutottam, hogy ez az adótörvény elfogadható. Elfogadható, persze vannak hibái, és imitt-amott módosítani kell, ez kétségtelen, de általában elfogadható. Hiszen gyengén termő földek, ha vannak valahol az országban, Nógrádban vannak gyenge minőségű földek, a 10 aranykoronán aluli földeket nem veszi figyelembe. Nem veszi figyelembe azt sem, hogyha a gyári munkásoknak van annyi kis földjük, hogy a konyhájukat ellássák, 6000 négyzetméterig ugye nem adózik a föld. Az a 6000 négyzetméter az egy gyári munkás családnak megtermi azt a kis konyhára valót, ami neki elég, és ez már nem esik adó alá. Nem esik adó alá a gyümölcsös, a szőlő, a föld, amely 24 aranykorona alatt van. Tehát a gyengébb minőségűek, amelyek nyilván gyengébben is teremnek, ezek nincsenek adóztatva. Ezek mind olyan szempontok, amit figyelembe vettek a törvényelőkészítők, és ezek jó dolgok. Az adózás 10 aranykoronánál kezdődik, ezt már mondták itt előttem, egy 10 aranykoronás földnek aranykoronánként 6 forint az adója. Mit mondjak? Nem kevés, de nem is olyan kibírhatatlan. Ugyanaz a helyzet a legelőknél, az erdőknél, ahol szintén 10 aranykoronánál kezdődik az adóztatás, de ezeknek csak három forintnál kezdődik az adója aranykoronánként. Nem 6 forintnál, mint a szántóföldnél, hanem három forintnál. A szőlőknél, gyümölcsös telepítéseknél az adózás 24 aranykoronás földeknél kezdődik. A gyenge minőségű, imitt-amott termő szőlők, vagy imitt-amott termő gyümölcsfák nem esnek adó alá, mert az csak 24 aranykoronától fölfelé van adózva. Nem akarom ezt részletesen ismertetni, gondolom, ezt képviselőtársaim átnézték, áttanulmányozták. Szerintem ez ott tart, Nógrádról beszélek elsősorban, ott egy jó gazdaságban egy jó gazdánál középarányosan körülbelül 20 aranykoronás földekkel számolhatunk. Egy 20 aranykoronás földnek az aranykorona érték szerinti adója 560 forint, ha jól számolom. 560 forint. Na most veszek egy jó gazdát Nógrádban, egy 10 hektáros gazda 20 aranykoronás földön 5600 forint adót fizet. Ez az 5600 forintos adó, most visszagondolok nagyapám kocsi búzájára, 10 mázsa búzájára, durván számolva, annak felel meg, annak a 10 mázsa búzának, amit nagyapám bevitt a balassagyarmati piacra. Csak azért van egy kis szépséghibája az egésznek, hogy a nagyapám emellett egy pár csizmát is vett magának, amit most már nem tudunk megvenni az egy kocsi búza ára mellett. De mindegy, a világ haladt, és ebben a helyzetben vagyunk, majd túl leszünk ezen is, remélem. Tisztelt Képviselőtásaim! Az adótörvény nem túloz. Mi elfogadhatónak tartjuk, egynéhány gondolatot azért hadd mondjak még el. Például a most földhöz jutó új parasztnak, a földjeiket visszakapják, most kezdenek újonnan gazdálkodni, a kárpótlási törvénnyel visszakapott földek után ne vessünk ki adót, könyörgöm, legalább ebben az évben vagy a következő évben. Van azoknak úgyis elég bajuk, igásállatot, szerszámot vegyenek, azt sem tudja, hogy mit állítson be, mert ezek nagyjából szétkallódtak. Tehát ne piszkáljuk ezzel az adóval ezeket a gazdákat, akik most kezdenek újból gazdálkodni. Elbírja az állam. Azokat, akik most a kárpótlási törvénnyel földhöz jutottak, javaslatom, a kereszténypárt javaslata is, ne adóztassuk ebben az évben legalább, majd aztán meglátjuk, hogy hová alakul ez az egész. Ez az egyik. A másik pedig, nem találom egészen kielégítőnek az elemi csapásoknál megállapított kedvezményt, mert szerintem, ha már 15%-os elemi csapás éri azt a kisgazdát, elveri a jég, vagy az aszály elviszi, az elviszi a gazdának a hasznát ezzel a 15%-kal. A többi termés az már a befektetett, a többi termés érdekében való költségtérítés. Tehát a gazda ingyen dolgozott, ingyen küszködött, ha - mondjuk - 15%-os jégkára vagy aszálykára van. Ezt is vegyük figyelembe és ne 25%-ról és efölöttiről beszéljünk, hanem már 15%-nál igenis ne adóztassuk azt a termelő parasztot. Ez a másik gondolatom, megfontolásra ajánlom tisztelt képviselőtársaim. Summa summarum, az adótörvény elfogadható szerintem, a kereszténydemokrata párt megfelelőnek találja. Köszönöm szépen a meghallgatást. (Taps.)