IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg nekem is, hogy néhány rekedt szót szóljak, amikor Zétényi Zsolt és Takács Péter urak előttünk fekvő előterjesztését megvitatjuk. Előtte azonban hadd mondjak néhány szót dr. Kovács Béla képviselőtársamnak. Az általa citált bibliai rész egy kicsit össze volt keverve, s elnézést kérek, ha erre őt emlékeztetem. Nekem mesterségem, nekem tudnom kell, hogyan is vannak ezek a Szentírásban. Először is, amit a 77-tel kapcsolatban említett: az egyik Evangéliumban hetvenszer hétszer kell Jézus szerint megbocsátanunk, nem hétszer, és ez azt jelenti, hogy végtelenül sokszor. Mi - hozzáértő szakemberek - tudjuk, hogy ez ezt jelenti. (Zaj.) Tehát ott erről van szó, a Biblia szellemével ez egyezik meg. És még valamit! Nagyon szükséges végiggondolnunk, hogy az elévülés maga éppen annak az egyébként szintén bibliai gondolatnak a támaszaként született, hogy: "Menthetetlen vagy, ó, ember, aki ítélsz!" Ítélni borzasztó nagy felelősség és erről beszélgetünk, és ha esetleg valaki derültségre fakad, az talán abból is adódik, hogy hozzászólásainkban sem gondoljuk át egészen, hogy mit mondunk. Én 1956-ban ötéves kisfiúként Szolnokon gyanútlan kíváncsisággal szemléltem a házunk előtt Debrecen felé, majd visszafelé Budapest irányába dübörgő tankokat. Felnőtté válásomig alig szivárgott be valami gyerekkorom boldog világába arról a szörnyűségről, amelyet azokban az években itthon emberek átéltek, így vénülő fejjel adatik meg nekem, hogy átéljem hallomásból ezeket a tragikus eseményeket. Mély megilletődöttséggel hallgattam Nagy Attila és Mécs Imre képviselőtársaim szenvedélyes felszólását. Többségünk - és azt hiszem, az előterjesztők is ide tartoznak, kedves Képviselőtársaim - nem ismeri azokat a mélységeket, ahonnan például Mécs Imre képviselőtársunk visszajött. Törvényalkotásunk során ezt a szempontot ne felejtsük el. Nyilvánvaló azonban, hogy a szóbanforgó kérdés nemcsak érzelmi, nemcsak politikai, hanem jogi-szakmai probléma is. Nem teremthetünk precedenst a kiforrott, nemzetközileg is elismerten rögzített jogi alapelvek alkalmi felfüggesztésére. Engem tökéletesen meggyőztek Fodor Gábor kedves képviselőtársam tanárosan világos, sőt egyenesen elegáns fejtegetései arról, hogy a Zétényi-Takács-féle javaslat foltot ejtene a bekötött szemű Istennő makulátlan hírnevén. (Zaj.) Megszívlelendőnek tartom Fodor képviselő úr azon vélekedését is, miszerint a jogelvek és az alapvető jogállamiság kritériumainak sérelme nélkül - elnézést kérek, nehezen beszélek, és én nem szoktam közbekiabálni más beszéde alatt, s kérem, tegyék lehetővé számomra, hogy el tudjam mondani -, tehát sérelme nélkül felállítható lenne egy parlamenti bizottság, amely felderíthetné a szörnyű és fájdalmas események rekonstruálható körülményeit és a felelősöket is. Nem lenne ez beláthatatlanul nagy munka, ha igaz a Kereszténydemokrata Néppárt Hasznos képviselő úr által tolmácsolt becslése, miszerint az ebben a körben érintettek száma ma Magyarországon nem teszi ki talán még az 50 főt sem. Igen, itt a feltárásnál, a becsületes kutatómunkánál kellett volna kezdenünk. Erre kötelezne bennünket nemcsak hivatalunk méltósága, hanem annak a világos ismerete is, hogy a kérdés óvatlan kezelése az oly igen áhított megbékélés és lelki felszabadulás helyett a keserűség és a gyűlölet megfékezhetetlen tűzviharát szabadíthatja a társadalomra. Nem mellékes, kedves Képviselőtársaim, hogy a független, demokratikus, új Magyarország életfa csemetéit a nem-felejtés lápvilágának füstölgő tőzegébe, vagy a mártírjaink - és én itt most kommunista mártírjainkra is gondolok - vérétől termékeny, de a szabad és boldog jövendő gazdag gyümölcseit oly állhatatosan ígérő talpalatnyi földünkbe telepítjük. Hasznos kereszténydemokrata képviselőtársam, de Csépe Béla frakciótársa is azt mondta felszólalásában, hogy "a keresztény erkölcs ismeri a megbocsátást, de ennek feltételei is vannak, s ezek a bűnök bevallása, megbánása és a penitencia elvégzése, ami - jegyzi meg egyébként jogosan Hasznos képviselő úr - mind ez ideig elmaradt". Azt gondolom, hogy az érintett bűnösök izgatottan figyelik a sorsukat komolyan érintő vitánkat, s bizony van okuk szorongani. Bizony rettenetes az a bűn, amelyet elkövettek. Szólítsuk fel őket szent komolysággal, hogy bánják meg, amit tettek, hajtsanak fejet áldozataik emléke és a hozzátartozók előtt! De hadd térjek vissza Hasznos képviselő úr idézett fejtegetésére. A krisztusi megbocsátás másról beszél, mint amit ő említett. Abban éppen az a nagyszerű és egyedülálló, hogy nem követi a bűnbánatot, hanem megelőzi. "Mikor még bűnösök voltunk, a Krisztus érettünk meghalt" - így olvasható a Szentírásban. Ezért beszélhetünk az isteni bocsánat vonatkozásában kegyelemről. Istent nem bűnbánatunk mélysége, megbánásunk teljessége vagy vezeklésünk önsanyargatásai indítják bocsánatra. Megbocsát, mert gyönyörködik az irgalomban, - megbocsát, mert hatalmában állna a bosszú, - "enyém a bosszú, én megfizetek!",de erős a szeretete, amely majd bűnbánatra indítja az embert. És ezen a ponton, felszólalásom végén visszakanyarodom ahhoz, amit a jövendő reményeit hordozó facsemetéről mondtam. Érdekes, kedves Képviselőtársaim, hogy a kérdésben leginkább érintettek - például Mécs Imre vagy Király Béla képviselőtársaink, "kegyelmes" urak, de más, csak szabadságvesztést elszenvedett honfitársaink is - nem kívánják a számonkérést. Vajon miért? Azt hiszem, azért, mert szenvedéseik idején nemcsak veszteségek érték őket, hanem kincseket is találtak, és ezeket nem akarják egy esetleges elszámoltatással elveszíteni. Vannak értékek, Képviselőtársaim, amelyek csak nagy mélységekből és nagy áldozatok árán hozhatók elő. Csak akik a rettenetes cet gyomrából kerültek újra partra, tudják, mit jelentenek Jézus talányos szavai: "Ne féljetek azoktól, akik csak a testet ölik meg, azután nem árthatnak!" Vagy ez: "Aki testileg szenved, megszűnik a bűntől!" Én hiszem, hogy az új, szabad, demokratikus Magyarország elég erős, nagy lelke van, erős a hite, erős a szeretete, és nincs szüksége arra, hogy egy elkapkodott, számonkérő igazságtevés, közismertebb megnevezése szerint - bosszú mérgezett kútjából igyék. Vessük el Képviselőtársaim a Zétényi-Takács-féle javaslatot, feleljünk így a kérdésre, amit magunk tettünk fel magunknak. Rendezzük el ezt a temetetlen ügyet valahogy pozitív formában, az áldozatok emlékének ápolásával, a hozzátartozókról és túlélőkről való megkülönböztetett gondoskodással, és a következő nemzedékek okulására a történtek, a körülmények és szereplőik pontos felderítésével, az egész ügynek egy ünnepélyes országgyűlési határozattal való lezárásával, hogy végre békesség lehessen itt, igen, igen, békesség az idők végéig. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)