DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság vizsgálta Rózsa Edit indítványát, és amint Fodor Gábor is a másik bizottság tekintetében felvetette, bizonyos technikai fogyatékosságokat találtak az előterjesztésben. Az ott elhangzott valamennyi észrevételnek - tehát a minisztériumok, illetőleg a képviselők által elhangzott észrevételnek megfelelően - készítettem egy olyan szövegváltozatot, amely úgy tűnik, hogy ezeket a fogyatékosságokat eltüntetné, tehát technikai akadálya nincs annak, hogy az Országgyűlés érdemben foglalkozzon ezzel a másik országgyűlési határozati javaslattal. Egészen röviden szeretnék foglalkozni ennek az indokaival. A már elhangzottak után - azt hiszem - aligha lehet valami fontos elvit mondani, hogy miért nagyon lényeges - akár Magyarország nemzetközi megítélése szempontjából is -, hogy ezt az egyezményt minél előbb ratifikáljuk, és az ennek megfelelő jogszabályokat minél előbb illesszük be a magyar jogrendbe. Elhangzott az is, hogy az előkészítés nagyon előrehaladott stádiumban van, hiszen tudjuk, hogy 147 jogszabályt kell módosítanunk. Rózsa Edit március 20- án terjesztette elő az első javaslatát, akkor még nem volt ismert, hogy a Kormány is indítványozza, hogy az Országgyűlés a ratifikációval foglalkozzék, később került kiosztásra ez az indítvány. Utána - nyilvánvaló - Rózsa Edit határozatának ez a része kimaradt. Maradt belőle, hogy kell egy ütemterv, és kell egy olyan törvény beterjesztésére való felhívás a Kormánnyal szemben, hogy meghatározott határidőn belül kerüljön a törvény az Országgyűlés elé. Nyilvánvaló, ebben az utóbbi két kérdésben tartotta csak fenn Rózsa Edit a saját indítványát, hiszen ahol a Kormánnyal átfedés volt, felesleges lett volna fenntartania. Itt vagyok kénytelen kiemelni néhány időpontot. Az eredeti szerződés 1989. november 30-án kelt, 1990. március 14-én - tehát mintegy másfél éve - a magyar Kormány már aláírta. Most már közel másfél év telt el az aláírás óta, bőségesen volt idő az előkészítő munkálatokra. Meg kell jegyeznem azt is, hogy 1990. szeptember 22-én már hatályossá is vált ez az egyezmény, tehát a gyakorlati hasznát ennek az egyezménynek lehetne élvezni. Hadd említsek néhány ilyen gyakorlati példát a bírói gyakorlatból, a családjogi perek anomáliái köréből. Eddig is több nemzetközi egyezmény foglalkozott a gyermekek családjogi védelmével a gyermektartástól kezdődően a gyermekek elhelyezésével kapcsolatosan követendő gyakorlatig. Ezeket az egyezményeket részben magába építve, egységes szerkezetbe foglalva, egy egységes kódexbe, az ENSZ-szintre emelve rendezi a gyermekek jogállását a mostani törvény. A gyakorlatban, sajnos, problémák jelentkeznek végrehajthatatlan gyermektartásokkal. Gondokat jelent az, hogy a liberális magyar útlevéltörvénnyel vissza lehet élni, s gyermekeket külföldre csempésznek, és még sorolhatnám a hasonló eseteket, amelyekben nem mindig hatékonyak a már hatályos és Magyarország által is elfogadott nemzetközi egyezmények. Én úgy gondolom, hogyha ezt a szerződést minél előbb beillesztjük a magyar jogrendbe, s az ennek megfelelő törvényeket a fontossági ütemezésnek megfelelően az Országgyűlés meghozza, s hogyha egy-egy ilyen esetet is sikerül megoldanunk, máris óriásit tettünk. Ezért tartom változatlanul fontosnak, hogy a Rózsa Edit-féle kiegészítések is országgyűlési határozattá váljanak. A törvény beterjesztése a kevésbé lényegesebb, hiszen minden valószínűség szerint - ahogy az államtitkár úr is már hivatkozott rá - a Kormány ezt a letétbe helyezés után a Parlament elé fogja terjeszteni. Sokkal lényegesebb a konkrét cselekvési program, amely márciusban, Rózsa Edit eredeti javaslatakor még elképzelhető volt úgy, hogy minden törvény ide kerüljön a Parlament elé, amelyet módosítani kell ez alatt az idő alatt. Sajnos, az aláírás óta eltelt másfél év alatt nem sok jele mutatkozott annak, hogy ezek a törvények előkészítés alatt lennének, legalábbis a Parlament elé még ezek közül semmi nem került. Éppen ezért indokoltnak tartjuk azt, hogy nem magukat a törvényjavaslatokat, ahogy Rózsa Edit még márciusban elképzelte, hanem a törvényjavaslatok beterjesztésének, a fontossági sorrendjének a megállapítását, a legfontosabb jogszabályok előterjesztési határidejét egy újabb országgyűlési aktus rögzítse, és ne a véletlenen múljon, hogy a Parlament rendkívül feszített törvényhozási tevékenysége során ezek a gyermekek jogait érintő törvények mikor kerülhetnek elénk. Ezért mindenképpen indokoltnak tartjuk azt, hogy a Rózsa Edit-féle indítvány azzal a bizonyos kis finomítással, amelyet az én módosító javaslatom tartalmaz, szintén országgyűlési határozattá váljék, ahogy ezzel - dr. Kulin Sándor előadása szerint - a szociális bizottság egyet is értett. A másik két bizottság elutasító álláspontja részben technikai jellegű volt, részben nem tartották fontosnak. Természetesen most az Országgyűlésen múlik, hogy ezt a kérdést fontosnak tartja-e - tehát az ütemezés kérdését -, hogy erről szintén országgyűlési határozat szülessék. Köszönöm. (Taps.)