MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4860.. számú
törvényjavaslat
a külföldre utazásról
Elõadó:
Kuncze Gábor
belügyminiszter
Budapest, 1997. szeptember
1997. évi ...... törvény
a külföldre utazásról
Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság Alkotmányában foglalt rendelkezésekre
figyelemmel - az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, a Polgári és
Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával, valamint az Emberi Jogok
Európai Egyezményével összhangban - a külföldre utazásról a következõ törvényt
alkotja:
I. Fejezet
Alapvetõ rendelkezések
1. § (1) A Magyar Köztársaság területének elhagyása - beleértve a külföldi
letelepedés szándékával történõ kiutazást is - alkotmányos alapjog, amely
minden magyar állampolgárt és az országban jogszerûen tartózkodó külföldit
megillet. A külföldre utazás joga törvényben meghatározottak szerint
gyakorolható, illetõleg korlátozható.
(2) A magyar állampolgár külföldrõl bármikor korlátozás nélkül hazatérhet. A
hazatérés joga e törvényben foglalt feltételek hiányában sem tagadható meg és
nem korlátozható.
(3) A külföldre utazás joga érvényes úti okmánnyal, valamint nemzetközi
szerzõdés alapján személyazonosító igazolvánnyal gyakorolható.
A törvény hatálya
2. § E törvény szabályozza a külföldre utazás feltételeit, az úti okmánnyal
történõ ellátás rendjét, az eljárás alapvetõ szabályait, valamint az ezekkel
összefüggõ személyes adatok kezelését.
3. § (1) A törvény hatálya - a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivételekkel
- a magyar állampolgárokra (a továbbiakban: állampolgár) terjed ki.
(2) E törvény rendelkezéseit a Magyarországon élõ hontalanokra és a
bevándorolási engedéllyel rendelkezõ külföldiekre a külföldiek beutazásáról,
magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló törvényben foglaltakkal
együtt kell alkalmazni.
(3) A magyar menekültügyi hatóság által menekültként elismert személyekre e
törvény III., IV. és V. Fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
Értelmezõ rendelkezések
4. § E törvény alkalmazásában
a) úti okmány: az útlevél, valamint nemzetközi szerzõdésben, továbbá a
Kormány rendeletében meghatározott, a külföldre utazásra, illetõleg az onnan
való visszatérésre jogosító hatósági igazolvány, bizonyítvány vagy irat;
b) útlevél: a Magyar Köztársaság tulajdonát képezõ hatósági igazolvány,
amely birtokosának a világ összes országába utazásra, illetõleg hazatérésre
való jogosultságát, valamint állampolgárságát és személyazonosságát hitelesen
igazolja;
c) útlevél hatóság: az úti okmány kiadására, visszavonására, az
utazás e törvény szerint történõ engedélyezésére, illetõleg korlátozására
feljogosított közigazgatási szerv.
II. Fejezet
Az úti okmányra vonatkozó általános szabályok
5. § (1) Úti okmányra - ha törvény vagy nemzetközi szerzõdés eltérõen nem
rendelkezik - a magyar állampolgárok jogosultak.
(2) A nemzetközi szerzõdésen alapuló úti okmány adattartalmára az egyezmény
rendelkezései az irányadók.
(3) A menekültként elismert személyek részére kiadott úti okmányra a
menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott
egyezmény, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó
31. napján létrejött jegyzõkönyv kihirdetésérõl szóló 1989. évi 15.
törvényerejû rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.
(4) Az úti okmány a jogosultság fennállásáig, kormányrendeletben meghatározott
szabályok szerint tartható birtokban. A jogosultság megszûnését követõ 15
napon belül az úti okmányt le kell adni az útlevél hatóságnál. A szülõi
felügyeleti jog megszûnése esetén a kiskorú úti okmányát a szülõi felügyelet
gyakorlására jogosulttá váló személynek is át lehet adni.
Az útlevél
6. § Az útlevél típusai:
a) a magánútlevél;
b) a hivatalos útlevél.
7. § (1) Az útlevél adatoldala - az ideiglenes magánútlevél kivételével -
tartalmazza
a) az állampolgár családi és utónevét, leánykori családi és utónevét,
születési helyét, idejét, nemét, állampolgárságát, arcképmását és sajátkezû
aláírását;
b) az útlevél típusát, számát, kiállításának keltét, érvényességi idejét,
a kiadó magyar állam kódját, a kiállító hatóság nevét;
c) az a)-b) pontokban meghatározott adatokból képzett, az állampolgár és
az útlevél azonosítását lehetõvé tevõ, gépi olvasásra alkalmas adatsort.
(2) Az ideiglenes magánútlevél adatoldala az (1) bekezdés a)-b) pontjában
meghatározott adatokat tartalmazza.
(3) A diplomata és a külügyi szolgálati útlevél adattartalma kiegészül a
használatára jogosult személy diplomáciai rangjával.
(4) Az útlevélbe az útlevél hatóság, a határõrség, a külföldi hatóság,
valamint jogszabályban erre felhatalmazott szerv tehet bejegyzést.
(5) Az útlevél érvényességének idõtartama nem hosszabbítható meg.
A magánútlevél
8. § (1) A magánútlevél érvényességének idõtartama az állampolgárnak az
útlevél iránti kérelem benyújtásakor betöltött életkorától függõen
a) 4 éves életkor betöltéséig 2 év;
b) 4-18 éves életkor közöttiek esetén 5 év;
c) 18 éven felüliek esetén - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 10
év.
(2) A 18 éven felüli állampolgár részére a magánútlevél - kérelmére - 5 éves
érvényességgel is kiállítható.
9. § (1) Az állampolgár - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - egyidejûleg
csak egy érvényes magánútlevéllel rendelkezhet.
(2) Annak az állampolgárnak, aki hivatalos útlevélre nem jogosult és
foglalkozása rendszeres külföldre utazással jár - az ezt bizonyító igazolás
alapján - második magánútlevél is kiadható.
(3) A második magánútlevelet az arra jogosító foglalkozás gyakorlásának
idõtartamára, de legfeljebb öt évi érvényességgel kell kiállítani.
10. § (1) Külföldön élõ vagy tartózkodó állampolgár részére ideiglenes
magánútlevelet lehet kiállítani, ha az állampolgár útlevele lejárt, elveszett,
ellopták vagy utazásra egyéb módon alkalmatlanná vált, és külföldi
tartózkodásához vagy továbbutazásához Magyarországról a magánútlevél kellõ
idõn belül nem szerezhetõ be.
(2) Az ideiglenes magánútlevél továbbutazásra, illetõleg hazautazásra jogosít,
érvényességének idõtartama legfeljebb egy év.
A hivatalos útlevél
11. § (1) Hivatalos útlevél: a diplomata útlevél, a külügyi szolgálati
útlevél, a szolgálati útlevél és a hajós szolgálati útlevél. A hivatalos
útlevelet a megbízatás idõtartamára, de legfeljebb öt évi érvényességgel kell
kiállítani.
(2) A hivatalos útlevél kizárólag hivatalos utazás céljára használható fel.
(3) A hivatalos útlevél rendeltetésszerû felhasználásáról és õrzésérõl az
utazást elrendelõ, illetõleg az útlevél kiadására javaslatot tevõ szerv,
országgyûlési képviselõk esetében az Országgyûlés Hivatala gondoskodik. A
hivatalos útlevelet a Magyar Köztársaság területére történõ visszaérkezést
követõ öt napon belül a kezelésére jogosult szervnél (32. §) le kell adni.
12. § (1) Diplomata útlevélre jogosult
a) a köztársasági elnök, az Országgyûlés elnöke és alelnökei, az
Alkotmánybíróság elnöke, valamint a Legfelsõbb Bíróság elnöke;
b) az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és általános helyettese,
valamint a külön biztosok, a Legfelsõbb Bíróság elnökhelyettese, a legfõbb
ügyész és helyettesei, az Alkotmánybíróság tagja, az Állami Számvevõszék
elnöke és alelnökei, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és alelnökei;
c) a miniszterelnök, a miniszter, az államtitkár és a helyettes
államtitkár;
d) a Külügyminisztérium diplomáciai vagy konzuli ranggal rendelkezõ
munkatársa, a Magyar Köztársaság diplomáciai képviselete diplomáciai
személyzetének tagja, a Magyar Köztársaság konzuli képviselete konzuli
tisztviselõje, nemzetközi jogon alapuló diplomáciai kiváltságot és mentességet
élvezõ egyéb személy, diplomáciai és konzuli futár;
e) az a)-d) pontban megjelölt személlyel hivatalos célból együtt utazó,
közös háztartásban élõ házastársa, valamint a d) pontban megjelölt személy
eltartott gyermeke.
(2) Kizárólag utazásának idõtartamára érvényes diplomata útlevelet kaphat az a
személy is, aki a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyûlés elnöke
vagy a külügyminiszter megbízásából diplomáciai küldetéssel utazik külföldre,
továbbá az, akinek az útlevéllel történõ ellátását rendkívül indokolt esetben
az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter javaslatára a külügyminiszter
engedélyezte.
13. § (1) Külügyi szolgálati útlevélre jogosult
a) a Külügyminisztérium diplomáciai ranggal nem rendelkezõ munkatársa;
b) a Magyar Köztársaság diplomáciai képviseletének igazgatási és mûszaki
személyzete, illetõleg kisegítõ személyzetének tagja;
c) a Magyar Köztársaság konzuli képviselete konzuli alkalmazottja és
kisegítõ személyzetének tagja;
d) a nemzetközi jogon alapuló mentességet élvezõ más személy;
e) az a)-d) pontok szerint jogosult személlyel hivatalos célból együtt
utazó, közös háztartásban élõ házastársa és eltartott gyermeke.
(2) Kizárólag utazásának idõtartamára érvényes külügyi szolgálati útlevelet
kaphat az a személy is, akinek az útlevéllel történõ ellátását rendkívül
indokolt esetben az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter javaslatára
a külügyminiszter engedélyezte.
14. § (1) Szolgálati útlevélre jogosult az országgyûlési képviselõ és a vele
hivatalos célból együtt utazó, közös háztartásban élõ házastársa.
(2) Az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter, ennek hiányában az
országos hatáskörû szerv vagy hivatal vezetõjének javaslatára szolgálati
útlevelet kaphatnak hivatalos célú utazásuk, illetõleg kiküldetésük idejére
a) a Miniszterelnöki Hivatalnál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál, az
Országgyûlés Hivatalánál, az Alkotmánybíróság Hivatalánál, az Országgyûlési
Biztos Hivatalánál, az Állami Számvevõszéknél, a minisztériumoknál, valamint
országos hatáskörû szerveknél foglalkoztatottak;
b) a bírák és az ügyészek,
c) a Magyar Nemzeti Bank vezetõ munkatársai.
(3) Szolgálati útlevelet kaphat a (2) bekezdés hatálya alá tartozó
állampolgárral hivatalos célból együtt utazó, közös háztartásban élõ
házastársa és eltartott gyermeke.
(4) Az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter javaslatára szolgálati
útlevelet kaphat a külföldi magyar kulturális intézetbe,
kereskedelemfejlesztési irodába, illetõleg nemzeti idegenforgalmi képviselet
irodájába tartós külszolgálatra kihelyezett személy, valamint a vele együtt
utazó, közös háztartásban élõ házastársa és eltartott gyermeke, amennyiben
diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló egyéb kiváltságot és mentességet
nemzetközi szerzõdés vagy viszonosság alapján nem élvez.
15. § (1) Hajós szolgálati útlevél hivatalos utazás céljából adható
a) a tengeri vagy belvízi hajón szolgálatot teljesítõ személynek;
b) annak a vízügyi dolgozónak, aki a szomszédos államokkal fennálló
vízügyi együttmûködés keretében vízi munka elvégzése, vízkár vagy jégveszély
elhárítása érdekében határvízen közlekedik.
(2) Hajós szolgálati útlevelet kaphat az (1) bekezdés a) pontjában
meghatározott személlyel állandóan együtt utazó házastársa és eltartott
gyermeke.
III. Fejezet
Külföldre utazást korlátozó rendelkezések
16. § (1) A 18. §-ban foglalt kivétellel nem utazhat külföldre
a) akivel szemben olyan bûncselekmény miatt folyik büntetõeljárás,
amelyre a törvény öt évig terjedõ vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést
rendel, a büntetõeljárás jogerõs befejezéséig;
b) aki a büntetõeljárás keretében elõzetes letartóztatásban, õrizetben,
kiadatási õrizetben, kiadatási letartóztatásban van, illetõleg ideiglenes
kényszergyógykezelés alatt áll;
c) aki lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt áll;
d) akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, büntetésének
kitöltéséig vagy végrehajthatósága megszûnéséig, illetõleg akinek a bíróság a
kényszergyógykezelését rendelte el, a kényszergyógykezelés tartama alatt;
e) akinek jogerõs határozattal megállapított - legalább 10 millió forint
összegû - adóhiányból vagy vámhiányból, avagy bevallani elmulasztott
járulékból, illetve hozzájárulásból származó tartozása áll fenn, a tartozás
megfizetéséig vagy arra a (3) bekezdés szerint kezdeményezésre jogosult szerv
által elfogadott biztosíték nyújtásáig.
(2) Az (1) bekezdés e) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazásában nem
tekinthetõ jogerõsnek a hiányt, a járulék vagy hozzájárulás bevallásának
elmulasztását megállapító határozat, ha a bírósági felülvizsgálat
megindítására nyitva álló határidõ még nem telt el, illetõleg a határozat
felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás jogerõsen nem zárult le.
(3) Az (1) bekezdés e) pontja esetén a külföldre utazás korlátozását az
adóhatóság, a vámhatóság, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, továbbá az
Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság igazgatási szerve kezdeményezheti.
17. § A fegyveres szervek hivatásos állományú tagja, továbbá a katonai
szolgálati kötelezettség alapján szolgálatot teljesítõ személy és a besorozott
hadköteles külföldre utazása esetén a rájuk vonatkozó törvények rendelkezéseit
is alkalmazni kell.
18. § (1) A 16. § (1) bekezdésében meghatározott korlátozás hatálya alatt álló
állampolgár kérelmére az útlevél hatóság - különös méltánylást érdemlõ okból -
meghatározott idõtartamú külföldre utazást engedélyezhet. Az utazás
engedélyezéséhez a 16. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában foglalt esetben a
bíróság, d) pontja esetében a büntetés-végrehajtási bíró, az e) pont
esetében pedig a
16. § (3) bekezdésében meghatározott szerv hozzájárulása szükséges.
(2) Az útlevél hatóság külön törvényben meghatározott kötelezettség
teljesítése érdekében a korlátozás hatálya alatt álló állampolgár részére az
útlevelet hivatalból is kiadhatja.
19. § (1) Az útlevél hatóság az úti okmány kiadását megtagadja vagy az úti
okmányt visszavonja, ha
a) a 16. § (1) bekezdése alapján külföldre utazást korlátozó rendelkezés
áll fenn;
b) azt jogosulatlanul használták fel vagy meghamisították;
c) az állampolgár az arra való jogosultság megszûnését követõen az úti
okmányt nem adta le.
(2) Az útlevél hatóság a külföldön élõ állampolgár részére a visszavont
útlevelet kiadja, ha a büntetõeljárás során az ügyész vagy a bíróság által
megállapított biztosítékot letétbe helyezték.
20. § Érvénytelen az úti okmány, ha
a) a személyazonosság megállapítására alkalmatlan, betelt, megrongálódott
vagy meghamisították;
b) az útlevél hatóság visszavonta;
c) azt nem az arra jogosult állampolgár használja fel;
d) érvényességi ideje lejárt;
e) a használatára jogosult meghalt.
IV. Fejezet
Az eljárás alapvetõ szabályai
21. § A hatósági eljárásban az államigazgatási eljárás általános szabályairól
szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
22. § (1) Az úti okmánnyal kapcsolatos államigazgatási ügyben hozott határozat
ellen fellebbezésnek van helye.
(2) Az úti okmány visszavonását elrendelõ határozat a jogorvoslatra tekintet
nélkül azonnal végrehajtható.
(3) A másodfokú államigazgatási határozat közlésétõl számított harminc napon
belül a kérelmezõ keresettel kérheti a határozat bírósági felülvizsgálatát. A
határozat felülvizsgálatáról a bíróság soron kívül dönt.
23. § (1) Az úti okmányt az útlevél hatóság, továbbá a bíróság, az ügyészség,
a rendõrség, a határõrség, a vám- és pénzügyõrség és a büntetés-végrehajtási
intézet intézkedésre feljogosított tagja hivatalos eljárása során elveszi, ha
az érvénytelen vagy e törvény szerint visszavonásának van helye.
(2) Az úti okmányt a Magyar Köztársaság Diplomáciai és Konzuli Képviseletének
hatósági intézkedésre feljogosított tagja hivatalos eljárása során a 19. § (1)
bekezdés b) pontjában, illetve a 20. § a), c) és e) pontjaiban meghatározott
esetekben veszi el.
(3) Az átvett úti okmányt haladéktalanul meg kell küldeni az útlevél
hatóságnak, amely a visszavonásról öt napon belül dönt.
(4) Az úti okmány elvétele ellen külön jogorvoslatnak nincs helye, az az úti
okmány visszavonását elrendelõ határozat elleni fellebbezésben támadható meg.
V. Fejezet
Adatkezelés és adatszolgáltatás
24. § Az útlevél hatóság eljárása során - hatáskörére és illetékességére
kiterjedõen -, valamint a Belügyminisztériumnak a belügyminiszter által
kijelölt szerve (a továbbiakban: központi adatkezelõ szerv) az e törvényben
meghatározott feladatok ellátásához a következõ adatokat kezelheti:
a) az állampolgár családi és utónevét, leánykori családi és utónevét,
születési helyét, idejét, nemét, anyja nevét, állampolgárságát, menekült
státuszát, (a továbbiakban együtt: személyi adat), valamint arcképmását,
sajátkezû aláírását és értesítési, illetõleg lakcímét;
b) az állampolgár számára kiadott úti okmány típusát, számát,
érvényességi idejét;
c) az úti okmány iránti kérelem elutasításának, illetõleg a kiadott úti
okmány visszavonásának tényét és annak indokát;
d) annak az úti okmánynak az adatait, amelynek elvesztését, ellopását
vagy megsemmisülését bejelentették;
e) a külföldre utazást korlátozó rendelkezés hatálya alatt álló
állampolgár személyi adatait, lakcímét és az utazást korlátozó okot.
25. § A korlátozás elrendelése céljából a következõ szervek értesítik a
központi adatkezelõ szervet:
a) a vádirat benyújtásáig az ügyész, ezt követõen a büntetõ ügyben eljáró
bíróság, az eljárás befejezése után a büntetés-végrehajtási bíró a 16. § (1)
bekezdés a)-d) pontja szerinti büntetõeljárás alá vont, illetõleg
fogvatartott állampolgár személyi adatairól és lakcímérõl, az eljárás
megindításának idõpontjáról, az indokául szolgáló cselekmény törvényi
minõsítésérõl, az eljárás jogerõs befejezésérõl, valamint a lakhelyelhagyási
tilalom elrendelésérõl és megszüntetésérõl;
b) a 16. § (1) bekezdés e) pontja szerinti korlátozás kezdeményezésére
jogosult hatóság azoknak az állampolgároknak a személyi adatairól és
lakcímérõl, továbbá a köztartozásuk mértékérõl, illetõleg a köztartozás
megszûnésérõl, akiknek külföldre utazása korlátozását köztartozás meg nem
fizetése miatt kezdeményezik.
26. § Az útlevél hatóság a kérelmezõ személyi és lakcím adatai
azonosításához, illetõleg utazási jogosultsága megállapításához adatokat
vehet át
a) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásából,
b) a központi adatkezelõ szervtõl a 24. § és a 25. § alapján kezelt
adatokból, valamint
c) közvetlenül vagy a központi adatkezelõ szerv útján a bûnügyi
nyilvántartásból, a rendõrség központi személy-, tárgy- és gépjármû-körözési
nyilvántartó rendszerébõl és a büntetés-végrehajtás központi
nyilvántartásából, valamint a menekültügyi hatóságtól.
27. § (1) Az útlevél hatóság, illetõleg a központi adatkezelõ szerv -
törvényben meghatározott feladataik ellátása céljából - a büntetõügyekben
eljáró hatóságoknak, a rendõrségnek, a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, a
határõrségnek, a vám- és pénzügyõrségnek, a nyugdíjbiztosítási szervnek, a
Belügyminisztérium állampolgársági szervének, valamint - a menekülteket
érintõen - a menekültügyi hatóságnak adhat át adatot.
(2) A központi adatkezelõ szerv a jogosulatlan külföldre utazás
megakadályozása érdekében értesíti a határõrséget annak az állampolgárnak a
személyi, illetõleg úti okmányának adatairól, aki a külföldre utazást
korlátozó rendelkezés hatálya alatt áll vagy úti okmányát az útlevél hatóság
jogerõsen visszavonta.
(3) A központi adatkezelõ szerv annak az úti okmánynak az adatairól -
beleértve a jogosult személyi adatait is - , amelynek elvesztését, ellopását
vagy megsemmisülését bejelentették, az útlevél jogosulatlan felhasználásának
megakadályozása céljából értesíti a rendõrség központi személy-, tárgy- és
gépjármû körözési nyilvántartását vezetõ szervet, valamint a
Külügyminisztériumot.
28. § (1) Az útlevél hatóság, illetõleg a központi adatkezelõ szerv
természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ
szervezet részére - az adatfelhasználás céljának és jogalapjának igazolása
esetén - adatot szolgáltathat arra vonatkozóan, hogy az érintett személy
rendelkezik-e érvényes úti okmánnyal, az úti okmány száma alapján
birtokosának családi és utónevérõl, valamint az úti okmány elvesztésének,
ellopásának, megsemmisülésének, illetõleg megkerülésének tényérõl.
(2) Az útlevél hatóság, valamint a központi adatkezelõ szerv az általa
nyilvántartott adatot statisztikai célra felhasználhatja, abból ilyen célra,
személyazonosító adat nélkül adatot szolgáltathat.
(3) Az e törvény alapján kezelt személyes adatok külföldi adatkezelõ részére -
ide értve a nemzetközi szervezeteket is - nemzetközi szerzõdés alapján
továbbíthatók, feltéve, ha az adatkezelés feltételei a külföldi adatkezelõnél
minden egyes adatra nézve azonosan teljesülnek.
29. § (1) Az útlevél hatóság és a központi adatkezelõ szerv köteles
biztosítani, hogy az állampolgár megismerhesse, hogy mely adatszolgáltatás
alanya volt.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatás a bíróság, az ügyészség, a
nyomozóhatóságok és a nemzetbiztonsági szolgálatok részére teljesített
adatszolgáltatás körében - külön törvényben meghatározottak szerint -
korlátozható vagy kizárható.
(3) Az útlevél hatóság, valamint a központi adatkezelõ szerv az e törvény
alapján teljesített adatszolgáltatásról nyilvántartást vezet, amelyet az
adatszolgáltatástól számított öt évig köteles megõrizni.
30. § Az útlevél hatóság az eljárásában keletkezett iratokat az úti okmány
érvényességi idejének lejártától számított egy évig õrzi meg, ezt követõen
azokat az iratkezelésre irányadó jogszabályok szerint selejtezi.
31. § (1) A 24. §-ban meghatározott adatokat az útlevél hatóság az eljárás
befejezéséig, a központi adatkezelõ szerv pedig az úti okmány érvényességi
idejének lejártától számított öt évig kezelheti.
(2) A központi adatkezelõ szerv a 25. §-ban meghatározott adatokat a külföldre
utazást korlátozó ok megszûnését követõ egy évig kezelheti.
32. § A hivatalos útlevéllel rendelkezõ állampolgár személyi adatait és a
kiadott útlevél adatait az utazást elrendelõ, illetõleg az útlevél kiadására
javaslatot tevõ szerv - diplomata és külügyi szolgálati útlevél esetén a
Külügyminisztérium, országgyûlési képviselõk szolgálati útlevele tekintetében
az Országgyûlés Hivatala - az útlevélnek az arra való jogosultság megszûnését
követõ bevonásáig kezeli.
VI. Fejezet
Záró rendelkezések
33. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követõ hatodik hónap elsõ napján lép
hatályba. A törvény hatálybalépésekor folyamatban levõ kivándorlás iránti
kérelem esetén a már megkezdett eljárást meg kell szüntetni.
(2) A törvény hatálybalépése elõtt kiállított útlevelek érvényességi idejük
lejártáig használhatók fel utazásra.
(3) Ahol jogszabály kivándorlást említ, azon külföldi letelepedést kell
érteni.
34. § A törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti
a) a külföldre utazásról és az útlevélrõl szóló 1989. évi XXVIII.
törvény;
b) a kivándorlásról szóló 1989. évi XXIX. törvény;
c) a honvédelemrõl szóló 1993. évi CX. törvény 75. §-a c) pontjának
harmadik francia bekezdése;
d) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló
1992. évi LXVI. törvény 11. § (4) bekezdésének e) pontja.
35. § A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépésérõl
és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejû rendelet (Btké.) 31. §-a a
következõ f) ponttal egészül ki:
(A nyilvántartás anyaga szolgálati titok, abból értesítést csak az alábbi
hatóságoknak lehet adni:)
"f) a külföldre utazásról szóló törvényben meghatározott feladatai
ellátásához az útlevél hatóságnak, illetõleg a központi útlevél-nyilvántartást
kezelõ szervnek (központi adatkezelõ szerv), az utazási korlátozás alatt álló
személy adatairól."
36. § Az adózás rendjérõl szóló - többször módosított - 1990. évi XCI.
törvény 80. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Az adóhatóság abban az esetben is határozattal állapítja meg évközben
az adót, ha ezt az ország területét a külföldi letelepedés szándékával
elhagyni kívánó adózó kéri, amennyiben az adóhatóságnál a külföldi
bevándorlási célú vízumot bemutatja és az adó-megállapításhoz szükséges
igazolást mellékeli."
37. § A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló
1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) a következõk szerint módosul:
a) a Nytv. 4. § (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A külföldön élõ, illetõleg a Magyar Köztársaság területét a külföldi
letelepedés szándékával elhagyó magyar állampolgárok akkor tartoznak a törvény
hatálya alá, ha - a magyar állampolgárságuk igazolása után - kérik adataiknak
a nyilvántartásba való felvételét, illetõleg meglévõ adataik további
kezelését. Adataikat kérelmükre - az archív adatok kivételével - a
nyilvántartásból törölni kell.";
b) a Nytv. 11. § (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"c) külföldi letelepedés szándékával hagyták el az országot,"
c) a Nytv. 12. § (1) bekezdésének helyébe e következõ rendelkezés lép:
"(1) A központi nyilvántartás a polgár elhalálozásától, magyar
állampolgárságának megszûnésétõl, illetve a külföldi letelepedés szándékával
külföldre távozásától számított öt évig tartalmazza az érintett polgár minden
korábbi adatát (passzív állomány).";
d) a Nytv. 14. §-ának d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(A nyilvántartás szervei az általuk kezelt adatokat az alábbi forrásból
gyûjtik:)
"d) az idegenrendészeti szerv értesítése;" ;
e) a Nytv. 24. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A polgár arcképmásának és saját kezû aláírásának megismerésére,
illetõleg igénylésére csak az (1) bekezdésben felsorolt szervek, valamint -
személyazonosítás céljából - az útlevél hatóság jogosult.";
f) a Nytv. 25. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"g) az idegenrendészeti szervnek a bevándorlással kapcsolatos ügyintézés
során." ;
g) a Nytv. 26. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az (1) bekezdésben meghatározott polgárnak azt a tényt, hogy a Magyar
Köztársaság területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyja, illetõleg,
hogy három hónapon túl külföldön tartózkodik, a lakóhelye szerint illetékes
települési önkormányzat jegyzõjénél vagy az illetékes külföldi külképviseleti
hatóságnál kell bejelentenie.";
h) a Nytv. 28. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"28. § (1) A Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés
szándékával elhagyó magyar állampolgár, bevándorolt, hontalan vagy
menekültként elismert személy lakcím ügyében a 7. § (1) bekezdés szerint
illetékes jegyzõ jár el.
(2) Az (1) bekezdés esetén a magyar állampolgár - lakcíme megszüntetésének
bejelentésével egyidejûleg - a jegyzõnek nyilatkozik arról, kívánja-e, hogy a
nyilvántartás továbbra is tartalmazza adatait."
38. § A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és
bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény 21. §-ának (4) bekezdése
helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) A bevándorolt külföldi érvényes, a (3) bekezdésben meghatározott
bejegyzéssel ellátott külföldi útlevelével jogosult Magyarország területét
elhagyni és oda visszatérni. Külföldre utazásának és Magyarországra való
visszatérésének egyéb feltételeire a magyar állampolgárokra vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik."
39. § A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény 19. §-ának (4) bekezdése
helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) A külföldön élõ vagy tartózkodó személy részére történõ járadék
folyósítása során a nyugellátás folyósítására irányadó szabályok szerint kell
eljárni.".
40. § A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény a következõk szerint módosul:
a) a 70. § elõtti cím a következõk szerint módosul:
"A külföldön letelepedõkre vonatkozó speciális kiviteli szabályok";
b) a 70. § helyébe a következõ rendelkezés lép:
"70. § (1) A Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés
szándékával elhagyó és külföldi bevándorlási célú vízummal rendelkezõ
természetes személy elsõ kiutazásakor - devizahatósági engedély nélkül
kiviheti:
a) vagyoni értékét;
b) a vagyoni értéke értékesítéseként kapott belföldi fizetõeszköz
átváltásából származó valutát, devizát;
c) a belföldi pénzintézetnél névre szóló betétben elhelyezett belföldi
fizetõeszközének átváltásából származó valutát, devizát.
(2) A Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyó
és külföldi bevándorlási célú vízummal rendelkezõ, az (1) bekezdés hatálya alá
nem tartozó természetes személy a devizajogszabályban meghatározott feltételek
szerint vihet ki devizahatósági engedély nélkül vagyoni értéket, valutát,
devizát."
41. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza
a) az útlevél hatóságokat, feladat- és hatáskörüket, továbbá az úti
okmánnyal összefüggõ feladatok ellátásában közremûködõ szerveket és
feladataikat;
b) az útlevél kivételével az úti okmányok fajtáit;
c) az eljárás részletes szabályait, valamint az úti okmányok kezelésére
vonatkozó rendelkezéseket.
(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter - a b) és a d) pont tekintetében a
külügyminiszterrel egyetértésben -, hogy rendeletben határozza meg
a) a diplomata és a külügyi szolgálati útlevél kiadására jogosult
útlevél hatóság kivételével az útlevél hatóságok székhelyét és
illetékességi területét;
b) a Magyar Köztársaság útlevelének és egyéb úti okmányainak mintáját,
az úti okmány iránti kérelem benyújtására szolgáló formanyomtatvány tartalmát;
c) az úti okmányokkal összefüggõ adatkezelés részletes szabályait és
kijelölje a központi adatkezelõ szervet, valamint meghatározza azokat a
szerveket, amelyek a központi adatkezelõ szerv részére adatfeldolgozást
végezhetnek, illetõleg az úti okmányok elõállításában közremûködhetnek;
d) a külképviseleteknek az útlevél kiadásával, nyilvántartásával
kapcsolatos feladatait.
(3) Felhatalmazást kap a külügyminiszter, hogy rendeletben állapítsa meg az
általa kiadott útlevelek kezelésének részletes szabályait.
I N D O K O L Á S
a külföldre utazásról szóló
törvényjavaslathoz
I.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Európai Közösség Alapító Szerzõdése alapelvként mondja ki a tagállamok
között a személyek szabad mozgását, és az ezt gátló akadályok
megszüntetését. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye Negyedik Kiegészítõ
Jegyzõkönyve 2. Cikkének 2. pontja kimondja, hogy mindenki szabadon
elhagyhat minden országot, beleértve saját országát is. Ezzel van
összhangban az Alkotmány 58. § (1) bekezdésének az a rendelkezése, mely
szerint mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén,
megillet az ország elhagyásához való jog. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye
szerint ezt a jogot kizárólag olyan, a törvényekkel összhangban lévõ
korlátozásnak lehet alávetni, amely egy demokratikus társadalomban a
nemzetbiztonság vagy a közbiztonság érdekében, a közrend fenntartásához, a
bûnmegelõzéshez, a közegészség vagy az erkölcsök védelméhez, illetõleg mások
jogainak és szabadságjogainak megóvásához szükséges. E korlátozás eseteit
határozhatja meg az Alkotmány 58. § (3) bekezdése alapján a jelenlévõ
országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával meghozandó, az utazási
szabadság gyakorlását szabályozó törvény.
Az Alkotmány 69. §-ának (2) bekezdése kimondja továbbá, hogy a magyar
állampolgár külföldrõl bármikor hazatérhet, és ez olyan állampolgári
alapjog, amely semmilyen korlátozásnak nem vethetõ alá, illetõleg
feltételhez nem köthetõ.
A külföldre utazásról és az útlevélrõl szóló 1989. évi XXVIII. törvény a
külföldre utazás szabadságát alapjaiban biztosítja, azonban az elmúlt
idõszak törvényalkotási folyamata következtében a törvények közötti összhang
megteremtése, valamint az Európai Unióhoz történõ csatlakozással összefüggõ
jogharmonizációs igény új törvény megalkotását teszi szükségessé, a
következõ indokok alapján:
1. A kivándorlás és a hazatérés szabályait - miután ugyanazon alkotmányos
elvekbõl erednek - az utazás szabadságának garanciáit tartalmazó törvény
megalkotásával egyidejûleg felül kellett vizsgálni és az Emberi Jogok
Európai Egyezményével, illetõleg az Alkotmánnyal összhangban rendezni.
a) Nemzetközi tapasztalatok szerint a kivándorlás jogintézményét nem
ismeri az országok jelentõs része, - ezen belül az Európai Unió egyetlen
tagállama sem -, és az ország másutt való letelepedés céljából történõ
elhagyásának feltételeit az utazási jog biztosításának általános
feltételeivel egyezõen állapítják meg.
A magyar állam szempontjából annak van jelentõsége, hogy a kivándorolni
szándékozó intézményesen rendezze a különbözõ jogviszonyait és a
kivándorláshoz kapcsolódó egyéb jogkövetkezményeket, így pl. köztartozás
megfizetése, tartási kötelezettség, honvédelmi kötelezettség stb. Az ország
külföldi letelepedés szándékával történõ elhagyásának az úti okmánnyal való
rendelkezésen túlmenõ egyéb rendészeti eljáráshoz (engedélyhez) kötése
ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével és az Alkotmánnyal.
Figyelmet érdemel az is, hogy a kivándorlás feltételekhez kötése már ma sem
éri el a kívánt célt, hiszen érvényes útlevél birtokában a gyakorlatban
bárki elhagyhatja az országot akár véglegesen is és a külföldre utazás
szabályai szerint külön engedély nélkül tartózkodhat külföldön.
Ezért a Javaslat a kivándorlást önálló jogintézményként nem szabályozza, a
korábbi rendelkezéseket hatályon kívül helyezi. Az ország területének a
külföldi letelepedés szándékával történõ elhagyásához kapcsolódóan azonban
egyes területeken (pl.: deviza, vám) újra kellett gondolni azokat a
szabályokat, illetõleg feltételeket, amelyek eddig a kivándorláshoz kötõdtek
és más módon kell megoldani az állam, valamint az érintettek érdekeinek
érvényesítését. Ezért a Javaslat tartalmazza e törvények (deviza-törvény,
adóigazgatási eljárásról szóló törvény, stb.) módosítását.
b) A hazatérés olyan alkotmányos alapjog, amelynek gyakorlása
feltételhez nem köthetõ, ezért a Javaslat csak e jogosultság megerõsítésére
szorítkozik. Amennyiben más eljárásokban (pl. vám- vagy devizahatósági
eljárás) szükséges a hazatérõk között egyéb jogok vagy kötelezettségek
biztosítása érdekében különbséget tenni, úgy azt a vonatkozó ágazati
jogszabályokban indokolt megfogalmazni, mint ahogyan az pl. a vámeljárás
tekintetében már ma is történik.
2. A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról
szóló 1992. évi LXIII. törvény értelmében az e tárgykörben szükséges
személyes adatkezelést törvényben kell szabályozni, ilyen szabályozást
azonban a hatályos útlevél törvény nem tartalmaz. Ugyanakkor az Európai
Unióhoz történõ csatlakozásra való felkészülés egyik alapkövetelménye az
Európa Tanács Adatvédelmi Egyezményének való megfelelés, amelynek a Javaslat
eleget tesz.
II.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I. Fejezet
Alapvetõ rendelkezések
Az 1. §-hoz
A Javaslat megerõsíti azt, hogy a külföldre utazás - beleértve a külföldi
letelepedés szándékával történõ utazást is -, valamint a hazatérés
állampolgári alapjog, és meghatározza azt, hogy ezek az alapjogok milyen
okmányokkal gyakorolhatók.
Az utóbbi idõben fokozatosan megnyílik a lehetõség arra, hogy kétoldalú
nemzetközi szerzõdések alapján mind a külföldi, mind a magyar állampolgárok
egymás országába személyazonosító igazolvánnyal is utazhassanak. Ennek belsõ
jogi feltételeit teremti meg a Javaslat, amikor nem csak úti okmánnyal,
hanem személyazonosító igazolvánnyal is lehetõvé teszi a külföldre utazást.
A Javaslat szerinti korlátozó rendelkezések értelemszerûen a
személyazonosító igazolvánnyal utazókra is kiterjednek.
A 2-3. §-okhoz
A Javaslat tárgyi hatálya a külföldre utazás feltételeinek, az úti okmánnyal
történõ ellátás rendjének, az eljárás alapvetõ szabályainak és az
adatkezelés rendjének szabályozására terjed ki. Személyi hatálya a magyar
állampolgárokra, valamint a rájuk vonatkozó törvényekkel együtt alkalmazva a
Magyar Köztársaság területén tartózkodó hontalan személyekre, a bevándorlási
engedéllyel rendelkezõ külföldiekre és a menekültekre is kiterjed.
A 4. §-hoz
A Javaslat értelmezõ rendelkezései megfogalmazzák az úti okmány és az
útlevél fogalmát, valamint meghatározzák azt, hogy a törvény alkalmazásában
mit kell útlevél hatóságon érteni.
II. Fejezet
Az úti okmányra vonatkozó általános szabályok
Az 5. §-hoz
Az úti okmányra vonatkozó általános szabályok rendezik a jogosultak körét,
az adattartalom meghatározását, az úti okmányok kezelésének, valamint
birtoklásának alapvetõ szabályait.
A 6-7. §-okhoz
A Javaslat két fõ útlevél típust ismer, a hivatalos és a magánútlevelet. Az
útlevél adattartalmára tett javaslat megfelel az Európai Unió útlevelére
vonatkozó Ajánlás tartalmi követelményeinek.
A 8. §-hoz
A hatályos rendelkezés szerint a magánútlevél érvényességi ideje öt év,
amely meghosszabbítható. A Nemzetközi Polgári Légiforgalmi Szervezet (ICAO)
és az ISO (Nemzetközi Szabványügyi Hivatal) tartalmi és formai
követelményeinek megfelelõ útlevélben az érvényességi idõ nem hosszabbítható
meg, ugyanakkor az új technológiával elõállítandó útlevelek minõsége
hosszabb ideig történõ használatot fog lehetõvé tenni. Ezért a Javaslat a
magánútlevelek érvényességi idejét alapvetõ szabályként 10 évben javasolja
megállapítani azzal, hogy az nem hosszabbítható meg. A 18 éven aluli
személyek részére kiadott magánútlevelek tekintetében differenciált
érvényességi idõt állapít meg.
Figyelemmel a 10 évi érvényességgel kiállított útlevelek eljárási
illetékének magasabb összegére, a Javaslat lehetõvé teszi, hogy a 18 éven
felüliek részére a magánútlevél az állampolgár kérelme esetén öt éves
érvényességgel is kiállítható legyen. Indokolja ennek a lehetõségnek a
megteremtését az Európai Unióhoz való csatlakozási szándékunk is. A
csatlakozást követõen ugyanis - bizonyos türelmi idõ elteltével - az
útleveleket azok érvényességi idejének lejárta után "uniós" útlevélre kell
cserélni.
A 9. §-hoz
A Javaslat szerint az állampolgár egyidejûleg csak egy magánútlevéllel
rendelkezhet. Lehetõvé válik azonban a második magánútlevél kiadása azok
részére, akiknek foglalkozása rendszeres külföldre utazással jár, többnyire
vízumkötelezett országokba utaznak, és magánútlevelüket a vízum beszerzése
céljából esetenként hosszabb idõre le kell adni. Ezen túl - az állampolgár
védelme érdekében - abban az esetben is indokolt a második magánútlevél
kiadása, ha olyan országba kíván utazni, ahol az útlevelében levõ, más állam
által kiadott vízum miatt beutazását nem engedélyeznék.
A 10. §-hoz
Új elem a Javaslatban az ideiglenes magánútlevél kiállításának lehetõsége.
Az ideiglenes magánútlevél helyettesíti az érvényes magánútlevelet, ha az
lejárt, elveszett vagy utazásra egyéb módon alkalmatlanná vált. Ez esetben a
külföldön élõ vagy tartózkodó állampolgár részére a személyazonosság
igazolására, illetõleg továbbutazás céljából a külképviselet ideiglenes
magánútlevelet állíthat ki azért, hogy az úti okmány hiánya miatt az
állampolgárt hátrány ne érje. Hangsúlyozni kell, hogy ideiglenes
magánútlevelet is csak az kaphat, aki a törvényben foglaltak szerint
magánútlevélre egyébként jogosult.
A 11-13. §-okhoz
A Javaslat felsorolja a hivatalos útlevelek fajtáit. A diplomata útlevélre
jogosultak körét az európai gyakorlatnak megfelelõen tartalmazza. Így a
jövõben nem indokolt diplomata útlevéllel ellátni az országgyûlési
képviselõket, tekintettel arra, hogy ez ellentétes a nemzetközi
gyakorlattal. A Javaslat figyelemmel van arra a nemzetközi jogi alapelvre,
hogy az útlevél, melynek kiállítása belsõ közigazgatási aktus, önmagában
soha nem teremt kiváltságokat és mentességeket. Ugyanakkor megteremti azt a
lehetõséget, hogy azok a személyek, akik nemzetközi szerzõdés vagy viszonos
gyakorlat alapján a fogadó államban nemzetközi jogon alapuló kiváltságot és
mentességet élveznek, diplomata, illetve külügyi szolgálati útlevelet
kapjanak. Ebbe a körbe tartoznak egyebek között a nagykövetségeken mûködõ
katonai attasék, a kulturális, gazdasági, idegenforgalmi, rendészeti vagy
más szakkérdésekkel foglalkozó diplomaták és igazgatási-mûszaki feladatokat
ellátó, ennek megfelelõ nemzetközi jogi mentességet élvezõ személyek is. A
nemzetközi gyakorlat sokszínûsége és a fogadó államok eltérõ és idõben is
változó gyakorlata kizárja e személyek pontos, taxatív felsorolását.
Alapvetõ érdek fûzõdik ahhoz, hogy a Javaslat kimondja, miszerint a
hivatalos útlevelek kizárólag hivatalos utazás céljából legyenek
felhasználhatók. Ezért az utazás befejezését követõen elrendeli a hivatalos
útlevelek leadásának és azok további kezelésének kötelezettségét.
A 14. §-hoz
A szolgálati útlevél újbóli bevezetését az indokolja, hogy - különösen egyes
afrikai és ázsiai országokban, valamint a volt szocialista országok
többségében, elsõsorban a Szovjetunió utódállamaiban - a magánútlevéllel
hivatalos célból utazó, illetõleg tartós külszolgálaton ott tartózkodó
magyar állampolgárok hátrányos helyzetbe kerülnek, mert nem rendelkeznek a
célország hatóságai elõtt e hivatalos jelleget önmagában tanúsító szolgálati
útlevéllel. A nehézségek elsõsorban a be- és kiléptetés, a kilépõ vízum, a
tartózkodási engedély megszerzése, a belsõ utazások korlátozása, az adó-,
vám-, és illetékkötelezettségek terjedelme, a célország hatóságaival való
kapcsolattartás lehetõsége, a célországba való gépjármû bevitel és használat
korlátozása, valamint a létfenntartáshoz és az életkörülmények javításához
szükséges alapvetõ, illetve tartós fogyasztási cikkek importjának tilalma
vagy korlátozása tekintetében jelentkeznek.
A szolgálati útlevél bevezetését indokolja a korlátozott vízummentességi
megállapodásokban rögzített könnyítések (vízummentes utazás, külön engedély
nélküli tartózkodás) érvényesíthetõsége is. A szolgálati útlevél hiánya
miatt a magyar fél automatikusan elõnyösebb helyzetbe hozza a másik szerzõdõ
felet, mivel az államok jelentõs része alkalmazza a szolgálati útlevelet,
következésképpen nagyságrendileg több állampolgáruk utazhat be vízummentesen
Magyarországra.
A szolgálati útlevél ismételt bevezetése mellett szól a nemzetközi
kitekintés általában is. Az Európai Unió tagállamai - Nagy-Britannia
kivételével - alkalmazzák a szolgálati útleveleket és az Európai Unió
útlevelének mintáját tartalmazó határozat is lehetõvé teszi a tagállamok
részére ennek az általánostól eltérõ útlevél fajtának a rendszeresítését.
A Javaslat az ismételten bevezetésre kerülõ szolgálati útlevél kiadásával
biztosítja az országgyûlési képviselõk részére a hivatalos utazás során
szükséges kedvezményeket.
Emellett a jogosultak körét a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen kizárólag
a központi közigazgatási szerveknél foglalkoztatottakra, a bírákra, az
ügyészekre, illetõleg egyéb (pl. katonai, rendõri) szolgálati jogviszonyban
állókra terjeszti ki azzal, hogy a kiadás indokoltságának megállapítását a
miniszterre (országos hatáskörû szerv vezetõjére) bízza.
A Javaslat a szolgálati útlevelet - az európai országokhoz hasonlóan - nem
terjeszti ki a piaci szféra területére, mivel itt a jogosultság és az állami
érdekeltség nehezen ellenõrizhetõ és a visszaélés lehetõsége nagy. Indokolt
azonban lehetõvé tenni, hogy a felügyeletet gyakorló miniszter javaslatára
kivételesen indokolt esetben szolgálati útlevelet kaphassanak a külföldi
magyar kulturális intézetbe vagy a kereskedelemfejlesztési irodába,
illetõleg a nemzeti idegenforgalmi képviseletre tartós külszolgálatra
kihelyezett személyek is.
A 15. §-hoz
A hajós szolgálati útlevél olyan speciális szolgálati útlevél, amelyet a
hajózó személyzet részére nemzetközi egyezményben meghatározottak szerint
kell kiállítani.
III. Fejezet
Külföldre utazást korlátozó rendelkezések
A 16-18. §-okhoz
A Javaslat a külföldre utazást elsõdlegesen közbiztonsági érdekbõl, a
közrend fenntartásához, illetve a bûnmegelõzéshez szükséges mértékben
kívánja korlátozni. A korlátozó rendelkezéseken - a hatályos szabályozáshoz
képest - egyrészt enyhíteni kíván a Javaslat, amikor azoknak az elítélteknek
a külföldre utazását nem akadályozza, akiket feltételes szabadságra
bocsátottak, illetõleg akiknek büntetésük végrehajtását felfüggesztették.
Másrészt nem tesz különbséget a szándékos és gondatlan elkövetés miatt
felelõsségrevonás alatt állók között. Ugyanakkor az intézmény céljának
megfelelõen utazási korlátozás alá kívánja vonni azokat is, akikkel szemben
az illetékes szerv lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el.
A nemzetközi gyakorlattal összhangban a köztartozások behajtásának
elõsegítése és ezzel a költségvetés bevételeinek biztosítása, valamint az
adózási fegyelem megszilárdításának elõsegítése érdekében a Javaslat a
külföldre utazást korlátozó rendelkezések között fogalmazza meg a
nagyösszegû adó-, illetõleg járulék, hozzájárulás rövidítésbõl származó
köztartozás fennállását.
A 10 millió forintos összeghatár megegyezik az adózás rendjérõl szóló
törvényben alkalmazott, a nagyösszegû adóhiány megállapítása esetén a
nyilvánosságra hozás magánszemélyek tekintetében irányadó összeghatárával és
összhangban van - a bírság szankciók általános 50%-os mértékét alapul véve -
a pénzben kifejezett büntetések esetére alkalmazott összeghatárral.
Az eltérõ bírságolási gyakorlatból származó esetlegességekre is figyelemmel
korlátozó feltételként nem a jogkövetkezmény (bírság), hanem az adó,
járulék, hozzájárulás rövidítés összegét indokolt alapul venni.
A Javaslat szerinti korlátozási lehetõség összhangban áll az - ugyan még nem
ratifikált, de az európai jogharmonizáció során iránymutatónak tekintendõ -
Európai Szociális Kartával is, melynek Európa Tanács-i értelmezése szerint a
polgárok kiutazási szabadságának súlyos, jelentõs okból szükséges közérdekû
korlátozási okai közé tartozhat az adótartozás miatti korlátozás is.
A Javaslat szerinti megfogalmazás lehetõséget teremt a kezdeményezésre
jogosult szerveknek mérlegelésre a szerint, hogy az állampolgár nem akarja
vagy nem tudja a köztartozását megfizetni.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról
szóló 1996. évi XLIII. törvény az egyes fegyveres szervek tagjai esetében a
külföldre utazást bejelentési kötelezettséghez köti.
A hadkötelesek külföldre utazásának feltételeit a honvédelemrõl szóló 1993.
évi CX. törvény 88. § (3) bekezdése tartalmazza. Ennek megfelelõen a
sorozott hadköteles és a katonai szolgálatát teljesítõ állampolgár csak
engedéllyel utazhat külföldre. Esetükben a külföldre utazás engedélyhez
kötését a honvédelmi érdekek érvényesítése indokolja. A Hvt. 88. § (4)
bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az engedély nem tagadható meg, ha a
sorozott hadköteles kérelmében vállalja, hogy a tervezett behívását megelõzõ
15. napig külföldrõl hazatér. E rendelkezésekkel a honvédelmi érdek
érvényesítése mellett az állampolgár utazási szabadsága is csak a
legszükségesebb mértékben korlátozott. E szabályok kötelezõ alkalmazására a
Javaslat csak utaló rendelkezést tartalmaz.
A 19-20. §-okhoz
A Javaslat meghatározza az úti okmány visszavonásának szabályait és az
útlevél érvénytelenségének eseteit.
IV. Fejezet
Az eljárás alapvetõ szabályai
A 21-23. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy az útlevél-igazgatási eljárásra az államigazgatási
eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit
kell alkalmazni, továbbá tartalmazza a bírói jogorvoslat garanciáit is.
Az eljárási szabályok között meghatározza azokat a szerveket, amelyek
hivatalos eljárásuk során az úti okmányt elvehetik. Figyelemmel arra, hogy
az úti okmány visszavonása vagy visszaadása tárgyában érdemben az útlevél
hatóság dönt, az úti okmány elvétele ellen külön jogorvoslatnak helye nincs,
az intézkedés az érdemi határozat ellen benyújtott fellebbezésben támadható
meg.
V. Fejezet
Adatkezelés és adatszolgáltatás
A 24-26. §-okhoz
A személyes adatok védelme megkívánja, hogy az úti okmányokkal kapcsolatos
eljárása során az útlevél hatóság és a Belügyminisztérium központi
adatkezelõ szerve útlevél-igazgatási célból csak a feltétlenül szükséges
adatokat kezelje, ezért a Javaslat rögzíti az útlevél-nyilvántartás
adattartalmát. Meghatározza továbbá, hogy az útlevél hatóság a korlátozó
okok megállapításához mely nyilvántartásokból vehet át adatot, illetõleg
mely szervek kötelesek errõl a nyilvántartást vezetõ szervnek értesítést
adni. Ez a szabályozás megteremti az adatvédelmi és adatkezelési feltételeit
egy korszerû információs rendszeren alapuló, új igazgatási rend
kialakításának.
A 27-31. §-okhoz
A Javaslat szabályozza, hogy az útlevél hatóság és a központi adatkezelõ
szerv mely szerveknek, milyen célból és milyen adattartalommal adhat át
adatokat. Megteremti a nemzetközi adatátadás feltételeit, biztosítja
továbbá, hogy az állampolgárok is hozzájuthassanak azokhoz az adatokhoz,
amelyek az alapvetõ jogvédelemhez szükségesek.
A Javaslat
m***************************************************************************
****************************************************************************
****************************************************************************
****************************************************************************
****************************************************************************
****************************************************************************
*********************************************************sére.
A 35. §-hoz
Annak érdekében, hogy az útlevél hatóság a korlátozó okok megállapításához
adatokat vehessen át a bûnügyi nyilvántartásból, ki kell egészíteni a
Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépésérõl és
végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejû rendeletet.
A 36-40. §-okhoz
A kivándorlás jogintézményének megszüntetése miatt egyes törvények
módosítása vált szükségessé az országot a külföldi letelepedés szándékával
elhagyó állampolgárok különbözõ jogviszonyainak rendezése érdekében.
A 41. §-hoz
A Javaslat felhatalmazást tartalmaz a Kormány, a belügyminiszter, valamint a
külügyminiszter részére a végrehajtási szabályok megalkotására.