1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4297.. számú
t ö r v é n y j a v a s l a t
a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.
törvény módosításáról
Elõadó: Dr. Kökény Mihály
népjóléti miniszter
Budapest, 1997. május
1997. évi ....... törvény
a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
szóló 1993. évi III. törvény módosításáról
1. §
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló - többször
módosított - 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. §-ának (4)
bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítás ellátásaira és
a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló
1997. évi... törvény (a továbbiakban: Tbj.), a társadalombiztosítási
nyugellátásról szóló 1997. évi ... törvény (a továbbiakban: Tny.), a
magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi ... törvény (a
továbbiakban: Mny.) a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi
... törvény (a továbbiakban: Eb.), továbbá a családi pótlékról és a családok
támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Csp.), valamint a
foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi
IV. törvény (a továbbiakban: Flt.), és a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi
igazgatásról szóló 1997. évi ... törvény (a továbbiakban: Gyvt.) hatálya alá
tartozó ellátásokra."
2. §
Az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének b) és i) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép, egyidejûleg új l) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
"b) vagyon: ha e törvény másként nem rendelkezik az az ingatlan, jármû,
gépi meghajtású termelõ- és munkaeszköz, készpénz, takarékbetét, értékpapír,
továbbá vagyoni értékû jog, amelynek külön-külön számított forgalmi értéke,
illetõleg összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a
húszszorosát meghaladja. A szociális rászorultságtól függõ pénzbeli ellátások
jogosultsági feltételeinek vizsgálatánál nem minõsül vagyonnak az az ingatlan,
amelyben az érintett személy lakik;
i) rendszeres pénzellátás: a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a
gyermekgondozási díj, az öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj, az öregségi
járadék, a munkaképtelenségi járadék, az özvegyi járadék, a növelt összegû
öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék, az özvegyi nyugdíj - kivéve a
házastársa jogán legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról
gondoskodó személy özvegyi nyugdíját -, a baleseti táppénz, a baleseti
rokkantsági nyugdíj, a hozzátartozói baleseti nyugellátás, az Flt. alapján
folyósított pénzbeli ellátás, az átmeneti járadék, a rendszeres szociális
járadék, a házastársi pótlék, a házastárs után járó jövedelempótlék, a
bányászok egészségkárosodási járadéka, a rokkantsági járadék, a
hadigondozottak és nemzeti gondozottak pénzbeli ellátásai, a gyermekgondozási
segély, a gyermeknevelési támogatás, az idõskorúak járadéka, a munkanélküliek
jövedelempótló támogatása, a rendszeres szociális segély, az ápolási díj, a
nemzeti helytállásért elnevezésû pótlék;
l) egyedülálló: az a személy, aki hajadon, nõtlen, özvegy, elvált vagy
házastársától külön él, kivéve ha élettársa van."
3. §
Az Szt. 17. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"17. § (1) Az e törvényben meghatározott feltételek hiányában vagy e
törvény megsértésével nyújtott szociális ellátást meg kell szüntetni, az
ellátást jogosulatlanul és rosszhiszemûen igénybe vevõt pedig kötelezni kell
a) a pénzbeli szociális ellátás visszafizetésére;
b) természetben nyújtott szociális ellátás esetén a dolog
visszaszolgáltatására vagy a szolgáltatásnak megfelelõ pénzegyenérték
megfizetésére;
c) a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátás esetében az
intézményi térítési díj teljes összegének megfizetésére [a továbbiakban: a)-c)
pont alattiak együtt: megtérítés].
(2) Az (1) bekezdés szerinti megtérítést a Magyar Köztársaság Polgári
Törvénykönyvérõl szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 232. § (2)
bekezdésében meghatározott kamattal megemelt összegben kell visszafizetni.
Kamat csak a szociális ellátás jogosulatlan és rosszhiszemû igénybevétele és
az errõl való tudomásszerzés közötti idõtartamra számítható fel.
(3) A szociális hatáskört gyakorló szerv a jogosulatlanul és
rosszhiszemûen igénybe vett ellátás megtérítését az igénybevételrõl való
tudomásszerzésétõl számított három hónapon belül rendelheti el. Nem lehet a
megtérítést elrendelni, ha az igénybevételtõl, illetõleg folyamatos ellátás
esetén az ellátás megszûnésétõl egy év már eltelt.
(4) Az (5)-(8) bekezdésben foglaltak szerint megtérítésre kell kötelezni
azt a személyt is, akinek a részére a szociális ellátás idõtartama alatt
visszamenõlegesen rendszeres pénzellátást állapítottak meg, feltéve, hogy a
rendszeres pénzellátásra és szociális ellátásra együtt nem lett volna
jogosult.
(5) A gyermeknevelési támogatást, az idõskorúak járadékát, a
munkanélküliek jövedelempótló támogatását, a rendszeres szociális segélyt, az
ápolási díjat és a legalább három hónapot meghaladó idõtartamú átmeneti
segélyt igénylõ -, illetve ezen ellátások valamelyikében már részesülõ személy
a rendszeres pénzellátásra irányuló kérelem benyújtásától számított 8 napon
belül - köteles a szociális hatáskört gyakorló szervnek bejelenteni, ha
részére megállapítandó rendszeres pénzellátásra irányuló eljárás
társadalombiztosítási igazgatási szervnél folyamatban van.
(6) Az (5) bekezdés szerinti bejelentés alapján a szociális hatáskört
gyakorló szerv a szociális ellátást megállapító határozatban, illetõleg ha a
bejelentés az ellátás folyósítása alatt történik, határozattal rendelkezik
arról, hogy a visszamenõlegesen megállapított rendszeres pénzellátás
összegébõl a társadalombiztosítási igazgatási szerv a folyósított szociális
ellátás összegét levonja és átutalja az ellátást folyósító önkormányzatnak,
ha a személy a rendszeres pénzellátásra és szociális ellátásra együtt nem
jogosult.
(7) A szociális hatáskört gyakorló szerv a (6) bekezdés szerint rendelkezõ
határozat egy példányát megküldi a jogosult rendszeres pénzellátásának
megállapítására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ
társadalombiztosítási igazgatási szervnek, amely a visszamenõlegesen
megállapított rendszeres pénzellátásról szóló határozatában rendelkezik az
annak idõtartama alatt folyósított szociális ellátás összegének a helyi
önkormányzathoz történõ átutalásáról. A társadalombiztosítási igazgatási
szerv határozatának egy példányát megküldi a szociális hatáskört gyakorló
szervnek.
(8) A szociális hatáskört gyakorló szerv a társadalombiztosítási
igazgatási szerv által a (7) bekezdés szerint megküldött határozata nyomán
köteles intézkedni, ha nem az általa ténylegesen folyósított és megtérítendõ
szociális ellátásnak megfelelõ összeget vonták le. Ha a levonás meghaladja a
megtérítendõ szociális ellátás összegét, úgy a különbözetet 8 napon belül ki
kell fizetni a jogosultnak. Ha a levonás kevesebb mint a megtérítendõ
szociális ellátás, úgy a különbözet megtérítésérõl kell rendelkezni.
(9) Ha a helyi önkormányzat képviselõ-testülete a hatáskörébe tartozó
szociális ellátás megtérítését rendeli el,
a) a megtérítés összegét, illetve pénzegyenértékét és
b) a kamat összegét
méltányosságból elengedheti, illetve csökkentheti."
4. §
Az Szt. 25. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A települési önkormányzat szociális rászorultság esetén - a szociális
alapellátás keretében - a jogosult számára idõskorúak járadékát,
munkanélküliek jövedelempótló támogatását, rendszeres szociális segélyt,
lakásfenntartási támogatást, ápolási díjat, átmeneti segélyt állapít meg e
törvényben, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek
szerint (a továbbiakban együtt: szociális rászorultságtól függõ pénzbeli
ellátások)."
5. §
Az Szt. 32/A. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"32/A. § A települési önkormányzat az idõskorúak járadékában részesülõ
személy esetében bejelenti, a rendszeres szociális segélyben részesülõ személy
esetében - az önkormányzat rendeletében meghatározott esetekben - bejelentheti
hagyatéki teherként a folyósított járadék, illetõleg segély összegét a
területileg illetékes közjegyzõnél. A bejelentés tényérõl a járadék, illetõleg
a segély megállapításáról szóló határozatban rendelkezni kell. Az önkormányzat
a hagyatéki teherbõl akkor nyerhet részben vagy egészben kielégítést, ha a
hagyatékban van a 4. § (1) bekezdés b) pontja szerinti értelemben vett
vagyon."
6. §
Az Szt. a 32/A. §-át követõen a következõ alcímmel és 32/B.-32/E. §-sal
egészül ki:
"Idõskorúak járadéka
32/B. § (1) Az idõskorúak járadéka a megélhetést biztosító jövedelemmel
nem rendelkezõ idõskorú személyek részére nyújtott támogatás. A települési
önkormányzat idõskorúak járadékában részesíti azt a 62. életévét betöltött
személyt, akinek
a) havi jövedelme, valamint
b) saját és vele együtt lakó házastársa, élettársa jövedelme alapján
számított egy fõre jutó havi jövedelme
nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-át,
egyedülálló esetén 90 %-át.
(2) Nem állapítható meg az idõskorúak járadéka, illetve a folyósítást meg
kell szüntetni ha a személy
a) elõzetes letartóztatásban van, elzárás, illetõleg szabadságvesztés
büntetését tölti;
b) 3 hónapot meghaladó idõtartamban külföldön tartózkodik.
32/C. § (1) Az idõskorúak járadékának havi összege az öregségi nyugdíj
mindenkori legkisebb összegének 80 %-a, egyedülálló esetén 90 %-a. A
jogosultnak folyósítható járadék havi összegének megállapítására a 36. §
rendelkezéseit értelemszerûen alkalmazni kell.
(2) Az idõskorúak járadékára való jogosultság feltételeit a települési
önkormányzat két évente legalább egyszer felülvizsgálja.
32/D. § A hajléktalan személy részére megállapított idõskorúak
járadékának folyósítására, elszámolására a 37. § (1)-(4) bekezdését
értelemszerûen alkalmazni kell.
32/E. § A fõvárosban - ha a fõvárosi önkormányzat és a kerületi
önkormányzat másként nem állapodik meg - a hajléktalanok számára nyújtott
idõskorúak járadékának megállapítása a fõvárosi önkormányzat feladata."
7. §
(1) Az Szt. 37/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a megélhetése
a) az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme,
valamint családjában az egy fõre jutó havi jövedelem nem haladja meg az
öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-át,
b) az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme
nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70 %-át,
valamint családjában az egy fõre jutó havi jövedelem nem haladja meg az
öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-át,
és vagyona sem neki, sem családjának nincs."
(2) Az Szt. 37/A. §-a a következõ új (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A családi jövedelem számításnál a rendszeres szociális segélyt igénylõ
részére a kérelem benyújtását megelõzõen folyósított jövedelempótló támogatást
figyelmen kívül kell hagyni."
8. §
Az Szt. 37/B. §-ának jelenlegi szövege (1) bekezdésre módosul és a § a
következõ új (2) bekezdéssel egészül ki:
"(2) Ha a rendszeres szociális segély folyósítását katonai szolgálat
teljesítése miatt az önkormányzat megszüntette, a rendszeres szociális segély
ismételt megállapításakor nem kell vizsgálni a 37/A. § (3) bekezdése szerinti
együttmûködést a munkaügyi központtal, feltéve, hogy a rendszeres szociális
segély iránti kérelem benyújtása a katonai szolgálat teljesítését követõ 90
napon belül megtörtént."
9. §
(1) Az Szt. 37/C. §-a (1) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"Az önkormányzat rendelete a rendszeres szociális segély folyósításának
feltételeként az aktív korú nem foglalkoztatott személy esetében elõírhatja a
családsegítõ szolgálattal vagy a kijelölt szociális intézménnyel való
együttmûködési kötelezettséget."
(2) Az Szt. 37/C. §-a a következõ új (2) bekezdéssel egészül ki,
egyidejûleg a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre módosul:
"(2) Az együttmûködési programnak a rendszeres szociális segélyben
részesülõ személy és családja önfenntartó képességének szintentartására és
fejlesztésére kell irányulnia. Együttmûködési program különösen az egyéni
képességeket fejlesztõ vagy az életmódot formáló csoportos foglalkozáson,
tanácsadáson való részvétel; a munkavégzésre történõ felkészítõ programokon
való részvétel; a közcélú vagy az egyén környezetére irányuló munkajellegû
tevékenység; a közhasznú foglalkoztatás."
10. §
Az Szt. 40. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"40. § Az ápolási díj a tartósan gondozásra szoruló személy otthoni
ápolását ellátó nagykorú hozzátartozó része biztosított anyagi hozzájárulás."
11. §
Az Szt. 50. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[Közgyógyellátásra jogosult]
"b) a 37/A. § (1) bekezdésének a) pontja szerint rendszeres szociális
segélyben részesülõ;"
12. §
Az Szt. 54. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[A települési önkormányzat polgármestere önkormányzati hatáskörben a
társadalombiztosítás egészségügyi szolgáltatásainak igénybevételére jogosító
igazolványt állít ki annak az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett
szociálisan rászorult személynek, aki]
"a) a Tbj. 42. § (2) bekezdésében elõírt járulék megfizetésére nem képes;
b) a Tbj. 16. § k) pontjában említett hozzátartozó."
13. §
Az Szt. 124. §-a a következõ új (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) Az idõskorúak járadéka 32/C. § (1) bekezdése szerinti összegének 70
%-át, a bentlakásos intézményben ellátottak és a hajléktalanok részére
folyósított járadék teljes összegét a központi költségvetés megtéríti."
14. §
(1) Ez a törvény 1998. január 1-jén lép hatályba.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg
a) hatályát veszti az Szt.
aa) 37/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja;
ab) 55. §-a (1) bekezdésének elsõ mondata;
ac) 116. §-ának (1) bekezdésében a "gyermekétkeztetés kivételével a"
szövegrész;
ad) 116. §-ának (2) bekezdésében a "gyermekétkeztetésnek nem
minõsülõ" szövegrész;
b) az Szt. 34. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a "33. § (2) bekezdése"
szövegrész helyébe a "33. § (3) bekezdése" szövegrész lép;
c) az Szt. 121. §-a (2) bekezdésének e) pontjában a "mérséklésére" szó
helyébe a "mértékére" szó lép.
(3) A települési önkormányzat 1997. december 31-éig felülvizsgálja a 62.
életévét betöltött személy rendszeres szociális segélyezési ügyét, és ha a
személy az Szt. 32/B. §-ában foglalt jogosultsági feltételeknek megfelel, úgy
számára 1998. január 1-jétõl idõskorúak járadékát állapít meg.
(4) A jegyzõ - hivatalból - közgyógyellátásra való jogosultságot állapít
meg 1998. január 1-jétõl annak a (3) bekezdés szerint idõskorúak járadékában
részesülõ személynek, aki megfelel az Szt. 50. § (3) bekezdésében foglalt
jogosultsági feltételeknek.
(5) 1997. december 31-ét követõ idõponttól nem állapítható meg új
jogosultság házastársi pótlékra, valamint házastárs után járó
jövedelempótlékra, valamint a 62. életévet betöltött személy esetén rendszeres
szociális járadékra.
(6) Az 1998. január 1-je elõtti idõponttól megállapított házastársi
pótlékot és házastárs után járó jövedelempótlékot 1998. január 1-jétõl annak a
személynek kell változatlan feltételekkel folyósítani, akire nézve azt
megállapították.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A nyugdíjrendszer reformja szükségessé teszi a szociális ellátások
összehangolását az új biztosítási rendszerekkel.
A szociális ellátások átalakítása a szociális igazgatásról és szociális
ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) módosítását
igényli. A nyugdíjrendszer átalakításával összefüggésben új ellátás, az
idõskorúak járadéka kerül bevezetésre. Egyidejûleg sor kerül a jogalkalmazás
során felmerült problémák rendezésére, illetve az idõközben megjelent
jogszabályokkal való összhang megteremtését szolgáló rendelkezések
beiktatására is.
A törvényjavaslat egyik legfontosabb rendelkezése az idõskorúak
járadékának bevezetése.
Az idõskorúak járadékának bevezetésével az a cél, hogy az állam a
szociális ellátórendszeren belül egy minimális szintû saját jövedelmet
biztosítson a nyugdíjkorhatáron felüli és jövedelemmel nem rendelkezõ, vagy
nagyon alacsony jövedelmû idõs embereknek. A járadék távlatokban állampolgári
jogon járna, amely minden idõs ember számára a megélhetéséhez szükséges
minimális szociális biztonságot garantálna. Jelenleg ehhez nincsenek meg a
feltételek, de annak érdekében, hogy a távlati célok megvalósuljanak az elsõ
"lépéseket" már most meg kell tenni, a folyamatot el kell indítani.
A jelenlegi feltételek mellett a járadék a szociális helyzet
alapulvételével az idõsek legrászorultabb rétegei számára kerül bevezetésre.
Az idõskorúak járadéka rászorultságtól, a jövedelmi helyzettõl függõ
szociális ellátás, amelyre azok a 62. életévüket betöltött személyek
szerezhetnek jogosultságot, akiknek más forrásból származó jövedelmük nincs
vagy az nem éri el a járadék felsõ összeghatárát, az öregségi nyugdíj
legkisebb összegének 80 %-át.
Az egyedülálló (özvegy, elvált, hajadon vagy nõtlen) idõskorú személyek
esetében a járadék az öregségi nyugdíj legkisebb összegének a 90 %-áig
biztosít kiegészítést. Az egyedül maradó idõsek esetén a magasabb értékhatár
alkalmazását a magasabb megélhetési kiadások teszik szükségessé. Mivel az
idõskorúak kb. 40 %-a tartozik ebbe a kategóriába, várhatóan 24 ezer fõt érint
ez az intézkedés, melynek éves többlet költségkihatása 330 millió Ft.
A járadék megállapítása és folyósítása a települési önkormányzatok
feladata, de a költségviselés megoszlik a központi és a helyi költségvetés
között. A járadékot 1998-ban várhatóan 60-70 ezer fõ fogja igénybe venni, és
bevezetésének többletköltség-igénye kb. 4 milliárd Ft.
A járadék bevezetésével egyidejûleg megkezdõdik a hasonló funkciót betöltõ
nyugdíjszerû rendszeres szociális ellátások átalakítása is. 1998. január 1-jét
követõen új házastársi pótlék és házastárs után járó jövedelempótlék, valamint
a rendszeres szociális járadék megállapítására 62 éven felüli személy esetében
nem kerül sor, ugyanakkor a már megállapított ellátások továbbra is
folyósításra kerülnek.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Javaslat szerinti rendelkezés az új nyugdíjrendszerrõl és
egészségbiztosítási rendszerrõl szóló törvényekkel való összhang megteremtését
szolgálja azzal, hogy pontosítja a törvény tárgyi hatályát.
A 2. §-hoz
A törvény értelmezõ rendelkezései kiegészülnek az egyedülálló személy
fogalmával és a vagyon, illetõleg a rendszeres pénzellátás fogalma
pontosításra kerül. A szociális ellátások tekintetében a vagyoni helyzetnek
kettõs szerepe van. Egyes rendszeres pénzbeli ellátásoknál (pl.: rendszeres
szociális segély) egyrészt a jogosultság megállapításának feltétele, másrészt
pedig a vagyon figyelembevételére a jogosult halálát követõen, hagyatéki igény
bejelentésével kerül sor. A vagyon fogalmát tehát úgy indokolt definiálni,
hogy mindkét funkciót be tudja tölteni. Az ingó vagyon körébõl csak a nagyobb
értékûek kerülnek figyelembevételre. A vagyoni értékhatárra vonatkozó
rendelkezés a korábbi együttes értékhatár helyett vagyon-részenkénti értéket
tartalmaz, melynek összegét a Javaslat az öregségi nyugdíj mindenkori
legkisebb összegének húszszorosában határozza meg.
A rendszeres pénzellátás fogalma az új nyugdíjrendszerre figyelemmel kerül
pontosításra.
A 3. §-hoz
A Javaslat újraszabályozza a jogosulatlanul igénybe vett ellátás
megtérítésére vonatkozó rendelkezéseket.
Ha a rendszeres pénzbeli szociális ellátásban részesülõ személy számára -
annak folyósítása alatt - rendszeres pénzellátást állapítanak meg és az
érintett mindkét ellátásra egyidejûleg nem lett volna jogosult, akkor az Szt.
korábbi rendelkezése szerint is a szociális ellátást vissza kell fizetnie. Az
esetek többségében a visszafizetés realizálása nehézségbe ütközik. Ezért a
Javaslat a jogosulatlanul igénybe vett szociális ellátás megtérítésére
vonatkozó szabályt kiegészíti azzal, hogy a jogosult számára visszamenõleg
egyösszegben járó rendszeres pénzellátásból a társadalombiztosítási igazgatási
szerv a jogosulatlanul igénybe vett szociális ellátás összegét levonja és
közvetlenül átutalja a települési önkormányzat számára. A Javaslat
meghatározza az eljárással kapcsolatos szabályokat, bejelentési, értesítési
kötelezettséget, melyek biztosítják a megtérítés zökkenõmentességét.
A 4. §-hoz
A rendelkezés a szociális rászorultság esetén az önkormányzati hatáskörben
megállapítható ellátások körét kiegészíti az idõskorúak járadékával.
Az 5. §-hoz
A kifizetett rendszeres szociális segélynek hagyatéki teherként történõ
bejelentésével kapcsolatban az Szt. lehetõséget biztosít az önkormányzatok
számára. A Javaslat az idõskorúak járadéka esetében oly módon egészíti ki ezt
a rendelkezést, hogy a kifizetett ellátás összegét az önkormányzatnak be kell
jelentenie hagyatéki teherként.
A 6. §-hoz
Ez a rendelkezés az idõskorúak járadékát szabályozza. Az idõskorúak
járadékát a települési önkormányzat annak a 62. évet betöltött személynek
állapítja meg, akinek nincs olyan jövedelme, melybõl a megélhetését
biztosítani tudná.
Az idõs személy akkor jogosult az ellátásra ha a saját, és a házastársa
figyelembevételével számított egy fõre jutó havi jövedelem nem haladja meg az
öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-át. Az idõskorúak
járadékának legnagyobb összege - összhangban az egyéb megélhetést biztosító
szociális ellátásokkal - az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének
80 %-a. Egyedülálló személy esetében - tekintettel ezen élethelyzetbõl adódó
magasabb megélhetési költségekre - az idõskorúak járadékának jogosultsági
feltételeinél alkalmazott jövedelmi értékhatár és az ellátás legnagyobb
összege is az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 90 %-a.
Amennyiben a jogosultnak van egyéb forrásból jövedelme, akkor az ellátás
összegét úgy kell megállapítani, hogy az a meglévõ jövedelemmel együtt érje az
öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-át, illetve egyedülálló
esetén 90 %-át.
Ha az idõskorúak járadékában olyan személy részesül, aki a törvényben
szabályozott értékhatár feletti vagyonnal rendelkezik, a kifizetett járadék
összegét a jogosult halálakor hagyatéki teherként be kell jelenteni. A
járadékra való jogosultságot kétévenként felül kell vizsgálni, és csak a
feltételek fennállása esetén lehet továbbfolyósítani.
A Javaslat a hajléktalan személy részére folyósított idõskorúak járadéka
esetén a munkanélküliek és megváltozott munkaképességûek jövedelempótló
támogatására vonatkozó szabályok alkalmazását rendeli el.
A hajléktalan személyek esetében - a fõváros kivételével - a tartózkodási
hely szerint illetékes önkormányzat csak megállapítja az ellátásra való
jogosultságot, a folyósítás központilag, a fõvárosi fõjegyzõ által történik.
Az ily módon kifizetett összeget a központi költségvetés megtéríti. A
fõvárosban eltérõ megállapodás hiányában a hajléktalan személyek esetében a
járadék megállapításával kapcsolatos hatáskör a fõvárosi önkormányzatot illeti
meg.
A 7. §-hoz
A Javaslat a rendszeres szociális segély alapjául szolgáló jövedelemre
vonatkozó rendelkezéseket azok tartalmi változtatása nélkül pontosítja.
Egyrészt a vagyon fogalmának újraszabályozása igényel e rendelkezésben is
módosítást. Másrészt pedig indokolt annak kimondása, hogy az aktív korú nem
foglalkoztatott jövedelmeként a kérelem benyújtását megelõzõen folyósított
jövedelempótló támogatás összege ne kerüljön figyelembevételre.
A 8-9. §-okhoz
A Javaslat a rendszeres szociális segéllyel kapcsolatban a jogalkalmazás
során felmerült jogértelmezési problémákat pontosító rendelkezések
beiktatásával rendezi.
A rendelkezés a rendszeres szociális segélynek a katonai szolgálatot
követõ ismételt megállapítását teszi lehetõvé. A jogalkalmazás során
problémaként merült fel, ha az aktív korú nem foglalkoztatott személy
rendszeres szociális segélyének megszüntetésére katonai szolgálat miatt kerül
sor, nincs lehetõség az ellátás ismételt megállapítására a katonai szolgálat
letöltését követõen. Erre csak a Munkaügyi Központtal történõ kétéves
együttmûködés után kerülhet sor. A módosítás ezt a ellentmondást oldja fel.
A Javaslat az Szt. szabályait kiegészíti azzal, hogy meghatározza azokat
az együttmûködési programokat, amelyeket az aktív korú nem foglalkoztatottak
rendszeres szociális segélyének folyósítása alatt az érintett önfenntartó
képességének, munkaerõpiaci esélyének javítására indokolt szervezni. Ezek a
programok egyrészt az egyén helyzetének javítását célzó képességek
fejlesztését szolgálják, másrészt pedig a munka világától történõ elszakadást
gátolják meg.
A 10. §-hoz
A Javaslat pontosítja az ápolási díjra vonatkozó rendelkezést azzal, hogy
kimondja: ápolási díj igénybevételére a nagykorú hozzátartozó jogosult.
A 11. §-hoz
A rendszeres szociális segélyre jogosultak körének újraszabályozásával
összhangban módosítani szükséges az alanyi jogon közgyógyellátásra
jogosultakat körét. Az idõs korra tekintettel folyósított rendszeres szociális
segély rendszerének az idõskori járadékba történõ beépülése okafogyottá teszi
az idõskorúak rendszeres szociális segélyéhez kapcsolódó alanyi jogon járó
közgyógyellátást. Az idõskorúak járadékában részesülõk az Szt. 50. §-ának (3)
bekezdése szerinti un. normatív alapon biztosított közgyógyellátást vehetik
igénybe.
A 12. §-hoz
A Javaslat a társadalombiztosításra vonatkozó új törvényi szabályokkal
összhangban - tartalmi változtatás nélkül - pontosítja azon szociálisan
rászorultak körét, akik számára a polgármester egészségügyi szolgáltatás
igénybevételére jogosító igazolványt állít ki.
A 13. §-hoz
Az idõskorúak járadékára vonatkozó finanszírozási szabályokkal egészülnek
ki az Szt.-nek a szociális ellátások finanszírozását meghatározó
rendelkezései. A járadékra jogosultak ellátásának garanciáját szolgálja az a
rendelkezés, hogy a központi költségvetés viseli a terhek nagyobbik részét. A
Javaslat szerint az idõskorúak járadékának 70 %-át a központi költségvetés
megtéríti a települési önkormányzatnak, míg 30 %-ának a fedezete a
szociálpolitikai feladatokhoz biztosított normatív hozzájárulás összegébe épül
be. A bentlakásos intézményben élõk, illetve a hajléktalan személyek
ellátásának biztonsága érdekében a járadék teljes összegét központi forrásból
indokolt biztosítani.
A 14. §-hoz
A törvény hatályba léptetésére a Javaslat 1998. január 1-jét jelöli meg. A
záró rendelkezések között szövegpontosító, valamint átmeneti intézkedések
szerepelnek. A Javaslat rendelkezik továbbá arról, hogy a törvény hatályba
lépését követõen házastársi pótlék, illetõleg a házastárs után járó
jövedelempótlék, továbbá a 62. évet betöltött személy részére rendszeres
szociális járadék nem állapítható meg. Az idõskori járadék bevezetése egyben
szükségessé teszi azt is, hogy a már megállapított házastársi pótlék,
illetõleg házastárs utáni jövedelempótlék annak a személynek kerüljön
folyósításra, akire tekintettel megállapították. A Javaslat ezt a folyósításra
vonatkozó rendelkezést is tartalmazza.