ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Interpelláció
Kiss Péter miniszter úrhoz
"Mennyivel hosszabbodott meg a közalkalmazottak nyugdíjkorhatára az 1996. évi
LIX. törvény nyomán?" - címmel
Tisztelt Miniszter Úr!
Az 1996. évi LIX. törvényben megnõtt a heves vitákat kiváltó nyugdíjkorhatár,
és változott a nyugdíjba vonulás néhány szabálya. Az érvek és ellenérvek
akkoriban elsõsorban a korhatárral kapcsolatban csaptak össze.
Az említett törvény azt írta elõ, hogy a közalkalmazott akkor menthetõ fel, ha
a felmentés közlésének, illetõleg a felmentési idõ kezdetének napján már
öregségi nyugdíjra jogosult. Vagyis a ma hatályos szöveg szerint a felmondási
idõ a nyugdíjkorhatár elérésnek napjával kezdõdik, míg a korábbi gyakorlat
szerint ugyanezen a napon a felmentési idõ letöltése után már a nyugdíjas
idõszak következhetett.
Ez a rendelkezés felkészületlenül érte az állampolgárokat, hiszen sok éves
gyakorlat hirtelen megváltoztatásáról van szó. Azok például, akik jövõ év
januárjában szerzik meg nyugdíjjogosultságukat a következõ lehetõségek adódnak
· vagy kitöltik a felmondási idejüket - vagyis tovább dolgoznak -, s
ezáltal hozzájutnak még egy ideig a nyugdíjnál nagyobb összegû fizetésükhöz;
· vagy egyoldalúan felmondanak a nyugdíjjogosultság elérésének napján és
ezzel lemondanak a felmentési idõre járó fizetésükrõl.
Nyilván családi körülményektõl függ, hogy megengedhetik-e ezt maguknak. És ez
az amiért szót emelünk. Úgy látjuk sérelem éri az állampolgárok közötti
jogegyenlõség elvét. Ez a helyzet alkotmányosan aggályos, különbséget tesz az
állampolgárok között ledolgozott éveik száma és vagyoni helyzetük alapján. Nem
érheti anyagi hátrány azt, aki élni akar egy törvényben adott jogával. Úgy is
fogalmazhatunk, hogy a kisebb jövedelemmel rendelkezõk számára a felmondási
idõvel - gazdasági kényszer miatt - a nyugdíjkorhatár meghosszabbodott.
A törvény indoklásában nem található elégséges magyarázat arra, hogy mi volt a
jogalkotói szándék. Ezért ennek taglalására nem is vállalkozom, inkább konkrét
kérdéseket teszek fel, azzal a megjegyzéssel, hogy az elmondottak a
köztisztviselõkre is vonatkoznak.
Lát-e lehetõséget a Kormány arra, hogy az állampolgárok anyagi helyzetüktõl
függetlenül döntsenek nyugdíjbavonulásuk napjáról?
Ha igen, beterjeszt-e a Kormány a közeljövõben ennek a kérdésnek a rendezésére
alkalmas törvényjavaslatot, vagy tudna-e támogatni a fentiekre vonatkozó
önálló képviselõi indítványt?
Budapest, April 23, 1997
Dr. Szakál Ferenc Dr. Surján László
KDNP