MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/3453..sz.
törvényjavaslat
a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.
törvény módosításáról
Elõadó:
népjóléti miniszter
Budapest, 1996. november
2
1996. évi ....... törvény
a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló
1993. évi III. törvény módosításáról
1. §
(1) A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.
törvény (a továbbiakban: Szt.) 4. §-ának (1) bekezdése a következõ e)-f)
ponttal egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi e)-f)-g)-h) pontok jelölése g)-h)-
i)-j) pontokra módosul:
[E törvény alkalmazásában]
"e) egyedülélõ: az a személy, aki egyszemélyes háztartásban lakik;
f) háztartás: az egy lakásban életvitelszerûen együttlakó személyek;"
(2) Az Szt. 4. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a
jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre módosul:
"(4) A hajléktalan személynek rászorultság esetén joga van az e
törvényben meghatározott szociális ellátások igénybevételére függetlenül
attól, hogy van-e bejelentett lakó- vagy tartózkodási helye."
2. §
Az Szt. 17. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Megtérítésre kell kötelezni azt a személyt is, akinek a részére a
gyermeknevelési támogatás, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a
rendszeres szociális segély, az ápolási díj és a legalább három hónapig
folyósított átmeneti segély folyósításának idõtartama alatt visszamenõlegesen
rendszeres pénzellátást állapítottak meg, feltéve, hogy a rendszeres
pénzellátásra és a
szociális ellátásra együtt nem lett volna jogosult vagy a szociális ellátás
igénybevételéért térítési díjat kellett volna fizetnie."
3. §
Az Szt. 25. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A települési önkormányzat szociális rászorultság esetén - a
szociális alapellátás keretében - a jogosult számára munkanélküliek
jövedelempótló támogatását, rendszeres szociális segélyt, lakásfenntartási
támogatást, ápolási díjat, átmeneti segélyt állapít meg e törvényben, valamint
az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint (a továbbiakban:
szociális rászorultságtól függõ pénzbeli ellátások)."
4. §
(1) Az Szt. 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A települési önkormányzat a megélhetése alapjául szolgáló jövedelem
pótlására jövedelempótló támogatásban részesíti azt a munkanélkülit,
a) aki az Flt. alapján munkanélküli járadékban részesült, és a
munkanélküli járadék folyósítása idõtartamának lejártát követõen az Flt.
alapján más munkanélküli ellátásra nem jogosult, és keresetpótló juttatásban
nem részesül;
b) akinek részére a munkanélküli járadék folyósítását keresõ
tevékenység folytatása miatt a folyósítási idõ lejártát megelõzõen szüntették
meg, és a keresõ tevékenységet követõen az Flt. alapján munkanélküli ellátásra
nem jogosult;
c) akinek a munkanélküli járadékra való jogosultsága az Flt. alapján
támogatott képzés idõtartama alatt szûnt meg, és a képzés megszûnését követõen
az Flt. alapján munkanélküli ellátásra nem szerzett jogosultságot
feltéve, hogy családjában az egy fõre jutó havi jövedelem nem haladja meg az
öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-át."
(2) Az Szt. 33. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a
jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (3)-(4) bekezdésre módosul:
"(2) A jövedelempótló támogatás iránti kérelem az (1) bekezdés a)-c)
pontjában megjelölt jogosultsági feltétel keletkezése idõpontjától számított
12 hónapon belül nyújtható be. E határidõ elmulasztása jogvesztõ."
5. §
Az Szt. 34. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[Szünetel a munkanélküli jövedelempótló támogatás folyósítása, ha a
munkanélküli]
"c) oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, illetve
keresetpótló juttatásban részesül;"
6. §
Az Szt. 36. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem minõsül jövedelemnek a 34. § (3)
bekezdésének d) pontja szerinti, nem rendszeres munkavégzéssel járó
tevékenység ellenértéke."
7. §
Az Szt. a 37. §-át követõen a következõ alcímmel és 37/A.-37/G. §-sal egészül
ki:
"Rendszeres szociális segély
37/A. § (1) A települési önkormányzat rendszeres szociális segélyt állapíthat
meg annak a személynek, aki
a) a 18. életévét betöltötte és munkaképességét legalább 67 %-ban
elvesztette, illetve vakok személyi járadékában részesül;
b) a 62. életévét betöltötte;
c) aktív korú nem foglalkoztatott
feltéve, hogy megélhetése más módon nem biztosított.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a megélhetése
a) az (1) bekezdés a)-b) pontjában megjelölt személynek, ha havi
jövedelme, valamint családjában az egy fõre jutó havi jövedelem nem haladja
meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-át,
b) az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt személynek, ha havi
jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének
70 %-át, valamint családjában az egy fõre jutó havi jövedelem nem haladja meg
az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-át,
és létfenntartást biztosító vagyona sem neki és sem családjának nincs. Nem
tekinthetõ létfenntartást biztosító vagyonnak az ingóság, továbbá az az
ingatlan, amelyben a személy és családja lakik.
(3) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában aktív korú nem foglalkoztatott
személynek minõsül az, aki a jövedelempótló támogatás folyósításának
idõtartamát kimerítette, illetõleg igazolja, hogy a rendszeres szociális
segély iránti kérelme benyújtását megelõzõ három évben az illetékes munkaügyi
központtal legalább két év idõtartamig együttmûködött, és keresõ tevékenységet
nem folytat, ide nem értve az Szt. 34. § (3) bekezdés d) pontja szerinti
keresõ tevékenységet.
37/B. § Nem állapítható meg rendszeres szociális segély annak
a) a személynek, aki
aa) egyéb rendszeres pénzellátásban részesül [4. § (1) bek. g)
pont], kivéve, ha annak összege nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori
legkisebb összegének a 37/A. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában megjelölt
személy esetében a 80 %-át, a 37/A. § (1) bekezdésének c) pontjában megjelölt
személy esetében pedig a 70 %-át;
ab) elõzetes letartóztatásban van, illetve szabadságvesztés bünte-
tését tölti;
b) az aktív korú nem foglalkoztatott személynek, aki
ba) a jövedelempótló támogatásra való jogosultságának idõtartama
alatt együttmûködést nem vállalónak minõsült a 34/A. § (1) bekezdése szerint,
bb) katonai szolgálatot teljesít.
37/C. § (1) Az önkormányzat rendelete a rendszeres szociális segély
folyósításának feltételeként elõírhatja a családsegítõ szolgálattal, - ahol
ilyen nem mûködik, a kijelölt szociális intézménnyel - való együttmûködési
kötelezettséget. Együttmûködésen az ellátásban részesülõ személy szociális
helyzetéhez és mentális állapotához igazodó programban történõ részvételt kell
érteni.
(2) Az önkormányzat rendeletben szabályozza
a) az együttmûködés eljárási szabályait,
b) az együttmûködési programok típusait,
c) az együttmûködési kötelezettség megszegésének következménye-it.
37/D. § A rendszeres szociális segély havi összegének megállapítására a 36. §
rendelkezéseit értelemszerûen alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy az
aktív korú nem foglalkoztatott személy esetében az öregségi nyugdíj mindenkori
legkisebb összegének 70 %-a az irányadó.
37/E. § A rendszeres szociális segélyre való jogosultság feltételeit az
önkormányzat évente legalább egyszer felülvizsgálja.
37/F. § (1) A hajléktalan személy részére megállapított rendszeres szociális
segély folyósítására, elszámolására a 37. § (1)-(4) bekezdését értelemszerûen
alkalmazni kell.
(2) A fõjegyzõ által az (1) bekezdés szerint folyósított rendszeres szociális
segély összegét a Népjóléti Minisztérium - a fõvárosi önkormányzaton keresztül
- havonta utólagos elszámolással megtéríti.
37/G. § A fõvárosban - ha a fõvárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzat
másként nem állapodik meg - a hajléktalanok rendszeres szociális segélyezése a
fõvárosi önkormányzat feladata."
8. §
Az Szt. 38. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Különösen indokolt a lakásfenntartási támogatás akkor, ha
a) a lakásfenntartás indokolt havi költsége eléri vagy meghaladja a
háztartás havi összjövedelmének 35 %-át;
b) a lakás fûtési költségének havi összege eléri vagy meghaladja a
háztartás havi összjövedelmének 20 % át
és a háztartásban az egy fõre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi
nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresét.
(4) Lakásfenntartási költségek alatt
a) a (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a lakbért vagy albérleti
díjat, a lakáscélú pénzintézeti kölcsön törlesztõrészletét, a fûtés díját,
illetve költségét, a csatornahasználati díjat, a szemétszállítás költségeit,
valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott mértékig a villanyáram, a
víz- és gázfogyasztás költségeit, továbbá, ha az önkormányzat rendelete
lehetõvé teszi, a lakáskarbantartás költségeit;
b) a (3) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a lakás fûtéséhez
felhasznált hõenergia fûtési szezonban felmerülõ - az önkormányzat
rendeletében elismert - költségének, díjának 1/6-át
kell érteni."
9. §
Az Szt. 39. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A lakásfenntartási támogatás a 38. § (3) bekezdésének
a) a) pontjában foglalt esetben egy naptári évre,
b) b) pontjában foglalt esetben egy fûtési szezonra
szól. A kérelmet évente meg kell újítani.
(4) A támogatás összegének - figyelembe véve az egyéb pénzbeli ellátásokat is
- biztosítania kell a lakhatás feltételeinek a megõrzését, ezért a támogatás
egy hónapra jutó összege nem lehet kevesebb 1000 Ft-nál."
10. §
Az Szt. 45. §-a a következõ (4 ) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A fõvárosban - ha a fõvárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzat
másként nem állapodik meg - a hajléktalanok átmeneti segélyezése a fõvárosi
önkormányzat feladata."
11. §
(1) Az Szt. 47. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"47. § (1) A képviselõ-testület döntése alapján egyes pénzbeli ellátások
egészben vagy részben természetbeni szociális ellátás formájában is
nyújthatók. Természetbeni szociális ellátásként nyújtható
a) a lakásfenntartási támogatás;
b) az átmeneti segély;
c) a temetési segély.
(2) Természetbeni ellátás különösen az élelmiszer, a tankönyv, a tüzelõ
segély, a közüzemi díjak, illetve a gyermekintézmények térítési díjának
kifizetése, valamint a családi szükségletek kielégítését szolgáló,
gazdálkodást segítõ támogatás.
(3) A (2) bekezdés alkalmazásában családi szükségletek kielégítését
szolgáló, gazdálkodást segítõ támogatásnak minõsül különösen
a) a földhasználati lehetõség,
b) a mezõgazdasági szolgáltatások és juttatások,
c) a munkaeszközök és a tevékenységhez szükséges forgó eszközök,
d) a szaktanácsadás, a szakképzés
biztosítása."
12. §
Az Szt. 50. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[Közgyógyellátásra jogosult]
"b) a 37/A. § (1) bekezdésének a)-b) pontja szerinti rendszeres szociális
segélyben részesülõ;"
13. §
Az Szt. a következõ 58/A. §-sal egészül ki:
"58/A. § (1) Külön törvényben meghatározott normatív állami hozzájárulásra
jogosult a személyes gondoskodást nyújtó közfeladatot ellátó
a) egyházi jogi személy,
b) társadalmi szervezet,
c) alapítvány,
d) közalapítvány,
e) közhasznú társaság,
f) egyéni, vagy társas vállalkozás.
(2) A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények normatív állami
hozzájárulását kormányrendeletben meghatározottak szerint kell igényelni és
folyósítani. A folyósítás feltétele, hogy az intézmény mûködési feltétele és
szolgáltatása, valamint intézményi térítési díja megfelel a jogszabályi
elõírásoknak."
14. §
Az Szt. 59. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a je-
lenlegi szöveg (1) bekezdésre módosul:
"(2) Ötszáz lakosnál kisebb településeken, illetve külterületi lakott
helyen az egyes alapellátási feladatok falugondnok közremûködésével is
elláthatók."
15. §
Az Szt. 67. §-a a következõ (1) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a
jelenlegi (1)-(2) bekezdés számozása (2)-(3) bekezdésre módosul:
"(1) Ápolást, gondozást nyújtó intézményekben az a személy helyezhetõ el,
aki egészségi állapota miatt egészségügyi szakellátás nyújtására jogosult
fekvõbeteg gyógyintézményben történõ ellátásra nem szorul."
16. §
Az Szt. 80. §-ának (3) bekezdése a következõ d) ponttal egészül ki,
egyidejûleg a jelenlegi d) pont jelölése e) pontra módosul:
[Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények típusai különösen]
"d) pszichiátriai és szenvedélybetegek átmeneti otthona;"
17. §
Az Szt. 88. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"88. § (1) A megyei és a fõvárosi önkormányzat (a továbbiakban: megyei
önkormányzat) gondoskodik
a) azoknak a szakosított ellátásoknak a megszervezésérõl, amelyek
biztosítására e törvény alapján a települési önkormányzat nem köteles;
b) a szakosított szociális szolgáltatások területi összehangolásáról;
c) a módszertani feladatok ellátásáról, ennek keretében megbíz valamely
ápolást, gondozást nyújtó vagy rehabilitációs intézményt e feladatok
ellátásával.
(2) A fõvárosban a fõvárosi önkormányzat gondoskodik a hajléktalanok
éjjeli menedékhelyének és átmeneti szállásának megszervezésérõl és
fenntartásáról."
18. §
(1) Az Szt. 96. §-ának (1) bekezdése a következõ h) ponttal egészül ki:
[Az intézménybe való felvételkor az intézmény tájékoztatást ad a jogosult
és hozzátartozója számára]
"h) a jogosult jogait és érdekeit képviselõ társadalmi szervezetekrõl."
(2) Az Szt. 96. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a
jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre módosul:
"(2) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott eltávozást az intézmény
vezetõje engedélyezi, annak részletes szabályait a házirend tartalmazza. A
jogosult eltávozása csak akkor tagadható meg, ha a jogosult kezelõorvosának
szakvéleménye - a jogosult önmagát, vagy másokat veszélyeztetõ egészségi
állapota miatt - az eltávozást nem javasolja."
19. §
(1) Az Szt. 98. §-a (1) bekezdésének felvezetõ mondata helyébe a
következõ rendelkezés lép:
"(1) A jogosult és hozzátartozója, valamint a jogosult jogait és érdekeit
képviselõ társadalmi szervezet a házirendben foglaltak szerint panasszal élhet
az intézmény vezetõjénél vagy az érdekképviseleti fórumnál (a továbbiakban:
panasz kivizsgálására jogosult)."
(2) Az Szt. 98. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Az (1) bekezdésben meghatározott személyek és szervek panaszukkal az
intézmény fenntartójához fordulhatnak, ha a panasz kivizsgálására jogosult
a) határidõben nem intézkedik,
b) intézkedésével nem értenek egyet."
20. §
Az Szt. a következõ 99/A. §-sal egészül ki:
"99/A. § A gondnokság alatt álló jogosult érdekeinek védelmében az
intézményvezetõ kezdeményezheti új gondnok kirendelését, ha a gondnok a
gondnoki teendõket nem látja el, vagy nem a gondnokolt érdekeinek megfelelõen
végzi."
21. §
Az Szt. 108. §-ának (1) bekezdése a következõ második mondattal egészül
ki:
"Ennek eldöntéséhez a beutalt kezelõ orvosának szakvéleményét is ki kell
kérni."
22. §
Az Szt. 109. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[A beutaló szerv és az intézmény vezetõje az áthelyezést akkor
kezdeményezheti, ha a jogosult]
"c) a házirendet többször, súlyosan megsérti, és emiatt az
érdekképviseleti fórum a jogosult áthelyezését javasolja."
23. §
Az Szt. 112. §-ának (3) bekezdése a következõ szövegrésszel egészül ki:
"A szakértõi bizottság legalább három tagból áll. Tagja a megyei,
fõvárosi pszichiátriai szakfelügyelõ szakfõorvos, a megyében, fõvárosban
mûködõ rehabilitációs szakfõorvos, a módszertani feladatok ellátására
kijelölt, személyes gondoskodást nyújtó intézmény vezetõje."
24. §
Az Szt. a 113. §-át követõen a következõ alcímmel és 113/A. §-sal egészül
ki:
"A pszichiátriai betegek otthonára vonatkozó külön szabályok
113/A. § (1) A pszichiátriai betegek otthonában élõ személyek esetében a
112. § (3) bekezdése szerinti szakértõi bizottság az intézményi elhelyezést
követõen kétévente felülvizsgálja a jogosult
a) adott intézményben történõ további ellátásának szükségességét;
b) más intézménybe történõ áthelyezésének indokoltságát.
(2) Ha a szakértõi bizottság megállapítása szerint a jogosultat egészségi
állapota miatt más intézményben kell gondozni, illetõleg intézményi ellátása a
továbbiakban nem indokolt, kezdeményezi a beutaló szervnél, valamint az
intézmény vezetõjénél a szükséges intézkedések megtételét.
(3) A beutaló szerv, illetve az intézmény vezetõje a szakértõi bizottság
kezdeményezésének megfelelõen 30 napon belül intézkedik."
25. §
Az Szt. a következõ 117/B. §-sal egészül ki:
"117/B. § (1) A népjóléti miniszter által rendeletben meghatározott, az
átlagot jóval meghaladó minõségû elhelyezési körülményeket és szolgáltatásokat
biztosító tartós bentlakásos intézményben a személyi térítési díj mellett az
intézményi elhelyezéskor egyszeri hozzájárulás, vagy személyi térítési díj
pótlék is kérhetõ. Az egyszeri hozzájárulás összege az éves intézményi
térítési díj tízszeresét, a személyi térítési díj pótlék a havi intézményi
térítési díj kétszeresét nem haladhatja meg. Ha a gondozás tíz éven belül - a
haláleset kivételével - megszûnik, az egyszeri hozzájárulásnak a fennmaradó
évekre jutó idõarányos részét vissza kell fizetni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti egyszeri hozzájárulás összegének legalább tíz
százalékát a fenntartó elkülönítetten kezeli, az (1) bekezdésben meghatározott
visszafizetési kötelezettség teljesíthetõsége érdekében."
26. §
Az Szt. 124. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:
" (3) A 45. § (4) bekezdése szerinti átmeneti segélyezés fedezetéhez a
Népjóléti Minisztérium a fõvárosi önkormányzattal évente kötött
megállapodásban foglalt keretösszeggel hozzájárul."
27. §
Az Szt. 132. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
[Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy rendeletben szabályozza]
"b) a személyes gondoskodást nyújtó ellátások szakmai létszám normáit,
mûködési feltételeit, valamint az intézményvezetõ szakmai feladatait;"
28. §
(1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 1997. január 1-
jén lép hatályba.
(2) E törvény 13. §-a 1998. január 1-jén lép hatályba.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az Szt. 50. §-ának (3)
bekezdésében az "egyedülálló" szövegrész helyébe "egyedülélõ" szövegrész lép.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti:
a) az Szt. 3. §-ának (5) bekezdésébõl a "valamint - az e törvényben
foglalt kivételekkel - a rendszeres szociális segélyre." szövegrész, 48. §-
ának (4) bekezdésébõl az "állandó" szó, 132. §-a (1) bekezdésének f) pontjából
a "nem állami szervek által fenntartott" szövegrész;
b) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak,
valamint egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatásköreirõl
szóló 1991. évi XX. törvény 134. §-ának a) pontja, 135. §-ának a)-e) pontja.
(5) A települési önkormányzat - az Szt. 37/C. § és 38-39. §-ában foglalt
felhatalmazás alapján - az önkormányzati rendeleteket e törvény kihirdetésétõl
számított 4 hónapon belül alkotja meg, illetve módosítja.
(6) A települési önkormányzat az e törvény hatálybalépése elõtt
megállapított rendszeres szociális segélyeket e törvény kihirdetésétõl
számított 4 hónapon belül felülvizsgálja. A felülvizsgálat nyomán
megállapított rendszeres szociális segély összege azonban nem lehet kevesebb,
mint az annak elõtte megállapított rendszeres szociális segély.
(7) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépéskor már
folyamatban lévõ rendszeres szociális segélyezési ügyekre is.
(8) Az Szt. 33. § (2) bekezdésében megjelölt határidõ az e törvény
hatálybalépését megelõzõen keletkezett jogosultsági feltételek esetén az e
törvény kihirdetésének idõpontjától számítandó.
11
I N D O K O L Á S
a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
szóló 1993. évi III. törvény módosításáról
szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.
törvény (Szt.) módosítását a szociális területen jelentkezõ új feladatok
megoldása és a jogalkalmazás során tapasztalt problémák rendezése teszik
szükségessé.
A módosítások egyik része a rászorultsági alapú pénzbeli szociális
ellátásokat, másik része a szociális intézményi szolgáltatásokat érintik,
illetve e szolgáltatásokat igénybevevõ személyek állampolgári jogainak
fokozottabb védelmét szolgálják. E mellett a Javaslat számos értelmezõ,
kiegészítõ és pontosító rendelkezést tartalmaz. Ezek részben az idõközben
megjelent más jogszabályokkal való összhang megteremtését, részben az egységes
jogalkalmazás segítését célozzák.
A Javaslat egyik legfontosabb rendelkezése a rendszeres szociális segély
törvényi szintû szabályozása. A rendszeres szociális segély megállapítása
eddig is az önkormányzatok kötelezõ feladat és hatáskörébe tartozott, de a
segélyezés feltételeit a rendszeres szociális segélyrõl, valamint a vakok
rendszeres szociális segélyérõl szóló 2/1969.(V.4.) EüM rendelet tartalmazta.
A miniszteri rendelet alapján rendszeres szociális segélyben azok az idõs és
rokkant személyek részesülhettek, akik társadalombiztosítási ellátásokra nem
szereztek jogosultságot és megélhetésüket biztosító jövedelemmel, vagyonnal
nem rendelkeztek.
A Javaslat szerint a jövõben rendszeres szociális segélyben az idõs és
rokkant személyek mellett azok az aktív korú nem foglalkoztatott személyek is
részesülhetnek, akik a munkanélküliek jövedelempótló támogatásra már nem
jogosultak és sem munkájuk, sem megélhetést biztosító jövedelmük, vagyonuk
nincs.
A rendszeres szociális segélyben részesíthetõk körének bõvülését és az
ellátási forma törvényi szintû szabályozását a munkanélküliek jövedelempótló
támogatása folyósításának 24 hónapra történõ korlátozása teszi szükségessé.
1997. évben átlagosan mintegy 35 ezer fõ lesz azoknak a száma, akik
munkanélküliek jövedelempótló támogatását már nem kaphatnak, de változatlanul
nem foglalkoztathatók, ezért a megélhetésükrõl a szociális ellátórendszer
keretében kell gondoskodni.
A segély megállapítása szigorú feltételekhez kötött, mindhárom
jogosultsági kör esetében vizsgálni kell a család egy fõre jutó havi
jövedelmét és az igénylõ saját jövedelmét.
A rendszeres szociális segély csak az aktív korú nem foglalkoztatott
személyek tekintetében jelent új feladatot a települési önkormányzatoknak.
A feladat bõvülés pénzügyi fedezete a szociális és gyermekjóléti
feladatokhoz kapcsolódó normatív állami hozzájárulás keretében rendelkezésre
áll. 1997. évben a szociális és gyermekjóléti normatíva tervezett elõirányzata
56 milliárd Ft, ebbõl 11 milliárd Ft az az összeg, amely 1996. évben a
munkanélküliek jövedelempótló támogatásának finanszírozását biztosította.
A munkanélküliek jövedelempótló támogatásának finanszírozása 1997. évben
megváltozik és a települési önkormányzatokat terhelõ hányad az eddigi 50 %-os
arány helyett 25 %-ra csökken.
A finanszírozási szabályok változása és a jövedelempótló támogatásban
részesülõk számának csökkenése ellenére - éppen az új feladatra tekintettel -
a jövedelempótló támogatás ez évi egész forrása (11 milliárd Ft) az
önkormányzatoknál marad. Jövõ évben a mintegy 190 ezer fõ jövedelempótló
támogatásban részesülõ után a települési önkormányzatokat terhelõ 25 %-os
részaránnyal a kiadás mindössze 5 milliárd Ft.
Az így felszabaduló 6 milliárd Ft megfelelõ fedezetet biztosít a
rendszeres szociális segélynél jelentkezõ mintegy 3,4 milliárd Ft
költségnövekedéshez, továbbá a vakok rendszeres szociális segélyének 88
millió Ft összegû teljesítéséhez is.
Ezáltal megszûnik a vakok rendszeres szociális segélyének elkülönült
szabályozása és az ellátás folyósítása - a jogosultság jelenlegi
megállapításával összhangban - a települési önkormányzatok feladatává válik.
A pénzbeni szociális ellátások körében bekövetkezõ másik változás a
lakásfenntartási támogatás rendelkezéseit érinti.
Az eddigi rendelkezés módosításának célja, hogy orientáló szabályként
ráirányitsa a települési önkormányzatok figyelmét a fûtéshez kapcsolódó
költségeknek a lakásfenntartási támogatáson belüli kiemelt kezelésére.
Emellett két új garanciális szabály bevezetésére is sor kerül. Az egyik a
támogatás idõtartamára, a másik a mértékére vonatkozik.
Míg korábban lehetõség volt egy évnél rövidebb idõtartamra megállapítani
a támogatást, a tervezet szerint ennek idõtartama egy naptári évnél, illetve a
fûtési kiadásokra tekintettel megállapított támogatás esetén a hat hónapos
fûtési szezonnál rövidebb nem lehet. A szociális és gyermekjóléti normatívába
beépülõ - korábban a HTO fûtési támogatásra biztosított elõirányzatként
rendelkezésre álló - 7Mrd Ft lehetõséget teremt a lakásfenntartási támogatásra
biztosított önkormányzati kiadásoknak - a fûtési költségeket kiemelten kezelõ
- növelésére.
A Javaslat hajléktalanokra vonatkozó rendelkezéseit a gyakorlatban
felmerült problémák megoldása indokolja.
A hajléktalanok rászorultsági ellátáshoz való jogának tartózkodási
jogcímtõl független deklarálása az illetékességi viták csökkentését, az
ellátási felelõsség megerõsítését, és a szolgáltatások hozzáférhetõségének
biztosítását szolgálják.
Hangsúlyosabbá válik a Fõvárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok
közötti együttmûködési lehetõség, illetve törvényi megerõsítést nyert a
fõváros által már eddig is végzett hajléktalan-ellátás annak alapján, hogy a
hajléktalanság a fõváros egészét érintõ, a kerületek közigazgatási határaihoz
csak kivételesen köthetõ ellátás. Így illetékességi feltételek vizsgálata
nélkül az azonnali krízishelyzet elhárítására szolgáló átmeneti segélyezés -
amennyiben a fõvárosi és a kerületi önkormányzat másként nem állapodik meg - a
fõvárosi önkormányzat feladata.
Ezen tevékenység finanszírozásához a Népjóléti Minisztérium is
hozzájárul.
Szintén a fõváros speciális helyzetébõl adódóan indokolt az, hogy a
hajléktalanok átmeneti intézményeinek megszervezése a kerületek helyett a
fõvároshoz kerüljön.
A személyes gondoskodást nyújtó alapellátásokra vonatkozó szabály
kiegészül a gyakorlat által már igazolt falugondnoki szolgáltatással, amely
lehetõvé teszi a kötelezõ szociális alapellátási feladatok komplex módon
történõ megszervezését a kistelepülések részére. A kistelepülések e speciális
szolgáltatásának megteremtéséhez szükséges fejlesztési forrás a Népjóléti
Minisztérium költségvetésében biztosított.
A természetben nyújtott szociális ellátások körének bõvítésével a
rászorulók együttmûködését igénybevevõ támogatások szélesítésével kiválthatók,
vagy helyettesíthetõk a szociális pénzbeli juttatások. Ezért az ellátások
között nevesítésre kerül a családi szükségletek kielégítését célzó
gazdálkodási támogatás. Ez a támogatási forma egyrészt a mezõgazdasági
jellegû településeken már létezõ gyakorlatot erõsít meg, másrészt irányt mutat
a passzív segélyezés helyett az aktív együttmûködés felé, amelynek révén a
szociális krízishelyzetbõl való kilépés is megkönnyíthetõ. Az
önfoglalkoztatással, a család közvetlen munkaerejének bevonásával keletkezõ
kiegészítõ természetbeni vagy pénzbeni jövedelem morálisan elfogadhatóbb mind
a társadalom, mind a segített egyén számára.
A szociális szolgáltatások mûködésének feltételrendszerében érvényre
kell jutnia a szakmailag kívánatos és államilag garantálható követelményeknek.
Ezek meghatározása már a korábbi törvénykezési folyamat során megkezdõdött, a
jelenlegi módosítás további elemekkel bõvíti a szabályokat.
Eddig évenként az állami költségvetésrõl szóló törvény mondta ki, hogy
mely fenntartók által mûködtetett intézmények jogosultak normatív állami
hozzájárulásra. A szociális törvény garanciális elemként biztosítja - a
jogszabályi követelményeknek megfelelõ - személyes gondoskodást nyújtó,
közfeladatot ellátó nem állami intézmények állami hozzájáruláshoz való
jogosultságát.
A szociális intézményben élõ személyek emberi és állampolgári jogainak
lehetõ legteljesebb érvényesítésére a törvényjavaslat garanciákat teremt
azzal, hogy lehetõvé teszi a szakmai és társadalmi szervezõdések érdekvédelmi
funkcióinak erõsödését.
Ugyanezen célból megfogalmazásra kerül az is, hogy az intézményvezetõ a
gondnokság alatt álló személyek gondnokának "felmentését" kezdeményezze, ha
azt tapasztalja, hogy tevékenysége nem szolgálja gondnokoltja érdekeit. A jog-
és érdekvédelem további törvényi eleme az intézményi érdekképviseleti fórum
jogkörének bõvítése azzal, hogy a közösség érdekeinek védelme céljából
javasolhatja a házirendet súlyosan megsértõk más intézménybe történõ
áthelyezését.
A jogállami követelményekkel összhangban, fokozottabb védelmet és
támogatást igényelnek a betegségük miatt belátási képességgel egészben vagy
részben nem rendelkezõ pszichiátriai betegek. Emiatt erõsíteni szükséges a
pszichiátriai otthonokban élõ személyek egészségi állapotának rendszeres
szakmai felülvizsgálatát, hogy állapotjavulás esetén a társadalomba való
visszatérésük könnyebbé váljon.
Az intézményben elhelyezettek jogainak érvényesítése érdekében a tartós
bentlakást nyújtó intézmény fenntartójának vagyoni biztosítékkal kell
rendelkeznie. Ennek mértéke az igénybevett egyszeri hozzájárulás összegének 10
%-ánál kevesebb nem lehet.
A vagyoni biztosíték garanciát nyújt arra, hogy az intézményi
szolgáltatás igénybevételének vagy az intézmény mûködésének megszûnése esetén
a jogosult a befizetett egyszeri hozzájárulás arányos részét polgári peres
eljárás nélkül visszakapja.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat részben új értelmezõ rendelkezéseket vezet be, részben
kibõvíti a hajléktalan személyekre vonatkozó ellátási kötelezettséget.
Az új értelmezõ rendelkezések bevezetése az egységes jogalkalmazás miatt
szükséges, különös tekintettel egyes rászorultsági alapú pénzbeli, és
természetbeni ellátások jogosultsági feltételeinek megítélésében van
jelentõségük.
A hajléktalan személyek rászorultsága esetén a tartózkodás jogcímétõl
független ellátási kötelezettség szabályozása azt célozza, hogy egyértelmûvé
váljon az ellátási felelõsség, ezáltal a hajléktalan személy biztonságosabban
hozzájusson a számára szükséges ellátáshoz.
A 2. §-hoz
Az Szt. 17. §-a a jogosulatlanul igénybe vett ellátás megtérítésére
vonatkozó szabályokat tartalmazza. A 17. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja
azokat az ellátásokat, amelyek folyósításának idõtartama alatt ha a jogosult
más rendszeres pénzellátásban is részesül, akkor - a párhuzamos ellátás
elkerülése érdekében - visszafizetésre kell kötelezni. A Javaslat e taxatív
felsorolást egészíti ki a rendszeres szociális segély ellátási formával.
A 3. §-hoz
A Javaslat a szociális rászorultság esetén önkormányzati hatáskörben
megállapítható ellátások körét kiegészíti a rendszeres szociális segély
ellátási formával.
A 4. §-hoz
A Javaslat pontosítja és egyidejûleg kiegészíti a munkanélküliek
jövedelempótló támogatására vonatkozó feltételeket. A pontosítás lényege az,
hogy az eddig azonos alpontban (Szt 33. § (1) bekezdés b./ pontja)
szabályozott feltételeket a Javaslat közérthetõbben két alpontban (Szt 33. §
(1) bekezdés b,/ és c./ pontok) fogalmazza meg.
A munkanélküliek jövedelempótló támogatása iránti igényt eddig a
jogosultság keletkezését követõen, de idõbeni korlátozás nélkül lehetett
benyújtani. A Javaslat szerint ez megszûnik, és a munkanélküliek
jövedelempótló támogatását a jogosultsági feltételek keletkezésének
idõpontjától számított 12 hónapon belül lehet csak igényelni, amely határidõ
elmulasztása jogvesztõnek minõsül. E szabályozás azért szükséges, hogy a
munkanélküli személy a munkaerõ-piaci szervekkel és az önkormányzattal mielõbb
megkezdje azt az együttmûködést, amely a további foglalkoztatását
elõsegítheti.
Az 5- 6. §-okhoz
Mindkét jogszabályhely a munkanélküliek jövedelempótló támogatásával
kapcsolatos rendelkezések pontosítására, illetve korrekciójára irányul. Ezek a
módosítások részben a foglalkoztatásról és a munkanélküliek ellátásáról szóló
1991. évi IV. törvény (Flt), részben az Szt. korábbi módosítása miatt váltak
szükségessé.
A 7. §-hoz
A rendszeres szociális segélyezéssel kapcsolatos feladatokat és a segély
megállapításának részletes feltételeit a Javaslat 7. §-ával kiegészített Szt
37/A.-37/G. §-ok tartalmazzák.
A települési önkormányzat rendszeres szociális segélyt azoknak a
személyeknek állapíthat meg, akik felnõttkorúak és rokkantak, vagy a 62.
életévüket betöltötték, továbbá, akik aktív korú nem foglalkoztatottnak
minõsülnek.
Aktív korú nem foglalkoztatott az a személy, aki a munkanélküliek
jövedelempótló támogatása folyósításának idõtartamát kimerítette, vagy abban
nem részesült és a rendszeres szociális szegély iránti kérelme benyújtását
megelõzõ három évben legalább két év idõtartamban együttmûködött a
munkaerõpiaci szervekkel. A segély további feltétele jövedelmi helyzethez
kötött, amelyben a család egy fõre jutó havi jövedelmét és az igénylõ saját
havi jövedelmét is vizsgálni kell.
A feltételek fennállása esetén a rendszeres szociális segély összege az
idõskorúak és a rokkantak esetében az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb
összegének 80 %-a (1997-ben várhatóan 9200 Ft/hó), az aktív korú nem
foglalkoztatottak esetében az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének
70 %-a (1997-ben várhatóan 8050 Ft/hó). A segély mértékének eltérõ
szabályozását a munkanélküli ellátások egymásra épülése és a munkára való
ösztönzés indokolja.
A Javaslat lehetõséget ad arra, hogy a települési önkormányzat - a helyi
rendeletében szabályozott módon - a segély folyósítását a családsegítõ
szolgálattal, illetve a kijelölt szociális intézménnyel történõ együttmûködési
kötelezettséghez kösse.
Az együttmûködési kötelezettség elõírásának az a célja, hogy ezek a
személyek és családok a szociális munka eszközeinek és módszereinek
alkalmazása útján is segítséget kapjanak élethelyzetük javításában.
A hajléktalan személyek esetében a Javaslat a jövedelempótló támogatás
megállapításánál és folyósításánál már alkalmazott szabályt ír elõ. Ennek az
a lényege, hogy a települési önkormányzat állapítja meg a rendszeres szociális
segélyt, de a folyósításáról a fõvárosi fõjegyzõnek kell gondoskodnia. Az
ezzel kapcsolatos költségeket a Fõvárosi Önkormányzatnak a Népjóléti
Minisztérium megtéríti. (1997 évre várhatóan 550-600 fõt érint,
költségkihatása 50-60 millió Ft).
A 8-9. §-hoz
A Javaslat a lakásfenntartási támogatás szabályainak kiegészítésével a
rászorult családok fûtési költségeihez való hozzájárulásnak a lakásfenntartási
támogatáson belüli elkülönített kezelését is lehetõvé teszi. A korábbi
jogosultakon túl azok a családok is részesülhetnek lakásfenntartási
támogatásban, akiknél a lakás fûtési költségeinek havi összege eléri vagy
meghaladja a háztartás összjövedelmének 20 %-át.
Megszûnik az a lehetõség, hogy az önkormányzat a rendeletében határozza
meg a lakásfenntartási támogatásra való jogosultság idõtartamát. A
lakásfenntartási támogatás egy évre - a fûtési kiadásokra tekintettel
megállapított ellátás esetén egy fûtési szezonra - szól.
A Javaslat meghatározza a lakásfenntartási támogatás legkisebb mértékét
oly módon, hogy annak egy hónapra jutó összege nem lehet 1000 Ft-nál kevesebb.
A 10. §-hoz
A Javaslat a fõváros esetében már a kialakult gyakorlatot emeli
törvényerõre. A Fõvárosi Önkormányzat a Hajléktalanok Információs Irodáján
keresztûl nyújt krizissegélyt a rászorulóknak. Ennek a feladatnak a
finanszírozásához a Népjóléti Minisztérium már évek óta hozzájárul. Ugyanakkor
lehetõség van arra is, hogy ahol erre igény mutatkozik, a kerületi
önkormányzatok lássák el a feladatot.
A 11. §-hoz
A természetbeni ellátások Szt.-ben történõ felsorolása az önkormányzatok
számára jelentõs ösztönzést jelent a konkrét ellátási formák létrehozására,
ezért a Javaslat új elemként szerepelteti a családi szükségletek kielégítését
szolgáló gazdálkodási támogatást. Ez a támogatási forma a mezõgazdasági
jellegû településeken már létezõ gyakorlat, valamint irányt szab a
szociálpolitikai eszközök együttmûködést igénylõ fejlesztésének.
A kedvezményezett család - segély helyett, több esetben szociális
kölcsönként - természetben kap földhasználati lehetõséget, mezõgazdasági gépi
munkát, vetõmagot a családi munkavégzés feltételeinek megteremtéséhez, a
szociális krízishelyzetbõl való kilépéshez.
A 12. §-hoz
A rendszeres szociális segélyben részesíthetõk körének változása
indokolja, hogy a közgyógyellátásra jogosultak köre pontosításra kerüljön. A
Javaslat szerint a rendszeres szociális segélyezettek közül változatlanul csak
az idõsek és a rokkantak részesülnek alanyi jogú közgyógyellátásban.
A 13. §-hoz
Az Szt. hatályba lépését követõen megnövekedett a nem állami humán
szolgáltatást nyújtó szociális intézmények száma. Ezáltal javult a
szolgáltatások kínálata, némileg csökkent az önkormányzatok terhe, mivel a nem
állami, többségében nonprofit szervek által mûködtetett intézmények igen
gyakran olyan rászorultak ellátását biztosítják, akikrõl önkormányzati
fenntartású intézményben kellene gondoskodni.
A Javaslat garanciális elemként az ágazati törvényben fogalmazza meg,
hogy mely fenntartók által mûködtetett intézmények jogosultak normatív állami
hozzájárulásra. Ezeket a szabályokat korábban az éves állami költségvetésrõl
szóló törvény mondta ki, a jövõben azonban a szociális intézmények esetén az
Szt. állapítja meg a jogosultak körét.
14. §-hoz
A Javaslat a szociális alapellátás speciális formájaként bevezeti a
falugondnoki ellátást, amelynek feladatait a 2/1994. (I. 30.) NM rendelet már
tartalmazza.
Törvényi szintre való emelését az indokolja, hogy kistelepüléseken,
külterületeken az önkormányzatok kötelezõ szociális alapellátási feladatai
komplex módon így szervezhetõk meg.
A 15. §-hoz
A Javaslat az ápolást-gondozást nyújtó intézményi ellátás feltételeinek
meghatározásakor kimondja, hogy az intézményekben csak olyan személyek
gondozhatók, akik fekvõbeteg gyógyintézeti ellátásra nem szorulnak. Ez a
szabály azért fontos, mert az ápoló-gondozó intézmények is nyújtanak a
bentlakóknak egészségügyi ellátást. A szociális intézmény azonban nem
vállalhatja fel és nem is helyettesítheti a szükséges kórházi ellátást. Az
intézményben élõ személyek is állampolgári jogon jogosultak az állapotuknak
megfelelõ egészségügyi szolgáltatásokra.
A 16.§-hoz
Az Szt. a gyakorlatban mûködõ ellátási formák szerint felsorolja a
szociális intézmények típusait. Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények
között a pszichiátriai és szenvedélybetegek átmeneti otthona eddig nem
szerepelt, ezt a hiányt pótolja a Javaslat.
Ennek az intézmény-típusnak a nevesítése azért is fontos, mivel a
pszichiátriai és szenvedélybetegek szociális intézményrendszerébõl hiányoztak
azok az átmeneti ellátási formák, amelyeknek fõ feladata a visszailleszkedés
elõsegítése.
Ezen átmeneti intézménytípus széleskörû kiépülése, valamint az utógondozói
munka színvonalának javítása a pszichiátriai és szenvedélybetegek társadalmi
integrációját a jelenleginél jobban fogja biztosítani.
A 17. §-hoz
A megyei önkormányzatok szociálpolitikai feladatait ma több törvény
szabályozza. Az egyes ellátások koordinációjával összefüggõ teendõket a helyi
önkormányzatokról szóló törvény, az intézmények fenntartásával összefüggõ
feladatokat az Szt., a módszertani intézmények, csoportok mûködtetésével
kapcsolatos megyei feladatokat pedig az úgynevezett "hatásköri törvény"
(1991.évi XX.tv.)tartalmazza. Indokolt, hogy a megyei önkormányzatok szociális
teendõit egy jogszabály, az ágazati törvény szabályozza.
A hajléktalanok éjjeli menedékhelyének és átmeneti szállásának
fenntartását a fõváros vonatkozásában az általános szabályoktól eltérõen
fogalmazza meg a Javaslat, mivel ezen ellátások felelõse nem a települési
önkormányzatnak minõsülõ kerület, hanem a fõváros. Ezt a szabályozást a
fõváros speciális helyzete indokolja. A gyakorlatban a fõváros területén
található szálláshelyek többsége is a fõváros fenntartásában mûködik.
A 18-19. §-okhoz
Az Szt. több rendelkezése szolgálja az intézményben élõk jogainak,
érdekeinek védelmét (pl. az intézményvezetõ tájékoztatási kötelezettsége,
érdekképviseleti fórum létrehozásának és mûködtetésének szabályai).
A Javaslat szélesíti az érdekeik, jogaik érvényesítésében gyakran koruk,
egészségi állapotuk miatt korlátozott intézményi lakók érdek- és jogvédelmének
rendszerét.
Új elem, hogy a társadalmi szervezetek - több nyugat-európai ország
gyakorlatához hasonlóan - lehetõséget kapnak az intézményi jogviszony
ellenõrzésére, amelynek eredményeként a bentlakók érdekében eljárhatnak a
különbözõ hatóságoknál. Ezzel függ össze az a rendelkezés (17.§), amely az
intézmény kötelezettségévé teszi a beutalt és elhelyezést nyert jogosultak
tájékoztatását a jogaikat és érdekeiket képviselõ szakmai és társadalmi
szervezetekrõl. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa kezdeményezésére a
Javaslat rendelkezik az intézményben élõ személyek intézménybõl való
eltávozásának szabályairól. Ez a rendelkezés összhangban van az Alkotmány 8. §
(2) bekezdésében foglalt azon alapelvvel, miszerint alapvetõ emberi jogokra
vonatkozó szabályt csak törvény állapíthat meg.
A 20. §-hoz
A szociális intézményekben jelentõs számban élnek korlátozottan
cselekvõképes, illetve cselekvõképességgel nem rendelkezõ személyek.
Nem ritka, hogy ezen személyek gondnokai a velük kapcsolatos gondnoki
teendõket nem látják el, vagy ezt a gondnokolt érdekeitõl eltérõen
gyakorolják. Az ilyen helyzetek mielõbbi megszüntetése érdekében a Javaslat az
intézményvezetõ számára lehetõvé teszi új gondnok kirendelésének
kezdeményezését. E rendelkezést az indokolja, hogy az intézményvezetõ
közvetlenül szerez tudomást a gondnok és a gondnokolt viszonyáról, így
legkorábban nyílik lehetõsége az intézményben élõ személy jogainak és
érdekeinek védelmében eljárni.
A 21. §-hoz
A határozott idõre szóló intézményi beutalás idõtartamának lejártakor a
beutaló szerv jogosult annak vizsgálatára, hogy az intézményi gondozás
feltételei továbbra is fennállnak-e. Mivel a bentlakásos intézményi
elhelyezést az esetek legnagyobb részében az egészségi állapot kedvezõtlen
változásai teszik szükségessé, az elhelyezés megszüntetéséhez indokolt az
ellátásban részesülõ személy kezelõorvosának szakvéleményét is kikérni. Ezt a
rendelkezést tartalmazza a Javaslat.
A 22. §-hoz
A Javaslat fokozott hangsúlyt fektet az intézményi lakók érdekvédelmére.
A jelenlegi törvényi szabályozás lehetõséget ad arra, hogy a közösségi
együttélés normáit megszegõ, deviáns magatartást tanúsító személyeket másik
intézménybe helyezzék át. Ilyen esetekben az áthelyezést a beutaló szerv vagy
az intézmény vezetõje kezdeményezheti. A Javaslat úgy rendelkezik, hogy az
intézmény házirendjét megsértõk áthelyezésére is csak akkor kerülhet sor, ha
azzal az érdekképviseleti fórum is javasolja. Az érdekképviseleti fórum
jogkörének szélesítése a gondozottak és a nyilvánosság nagyobb bevonását
eredményezi az intézményi élet eseményeibe.
A 23. §-hoz
A Javaslat kibõvíti a jelenleg csupán a rehabilitációs intézményi
gondozás kérdéseiben állástfoglaló szakértõi bizottság funkcióit. Ezzel
egyidejûleg meghatározza e szerv legkisebb létszámát (3 fõ), illetve a
bizottság állandó tagjait. A szakértõi bizottság mûködtetésérõl továbbra is az
Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat gondoskodik.
A 24. §-hoz
Az egészségügyi törvény 30 illetõleg 60 naponként kötelezõ jelleggel írja
elõ a pszichiátriai fekvõbeteg intézetekben lévõ betegek gyógykezelése
szükségességének bírói felülvizsgálatát. A pszichiátriai betegeket gondozó
szociális intézményekre vonatkozóan nem került egyértelmû meghatározásra a
beutaltak szakmai felülvizsgálatának szükségessége. A beutalt így - esetenként
indokolatlanul - a pszichiátriai intézmény lakója marad, még akkor is, ha
állapota miatt a társadalomba visszailleszthetõ, illetve szociális ellátását
más típusú intézményben kellene biztosítani.
A rendszeres szakmai kontroll hiányát pótolja a Javaslat azáltal, hogy
elõírja a pszichiátriai betegek egészségi állapotának és szociális helyzetének
kétévenkénti felülvizsgálatát. A felülvizsgálatra a rehabilitációs intézményi
gondozás szükségessége kérdésében állást foglaló szakértõi bizottság jogosult.
A bizottság véleményt alakít ki a tartós bentlakásos intézményben történõ
gondozás további szükségességérõl, a jogosult állapotától függõen javaslatot
tehet fekvõbeteg gyógyintézeti elhelyezésre, illetve a családba történõ
visszahelyezésre.
A Javaslat kimondja azt is , hogy a beutaló szerv illetve az intézmény
vezetõje a szakértõi bizottság kezdeményezésétõl számított 30 napon belül
köteles a szükséges intézkedéseket megtenni, így különösen a beutaltat
áthelyezni, a beutalást megszüntetni, az utógondozást megszervezni.
A 25. §-hoz
Az átlagot meghaladó szintû tartós bentlakásos intézményi elhelyezési
feltételek megteremtése esetén a fenntartó egyszeri hozzájárulás
igénybevételére jogosult. Az egyszeri hozzájárulás mértéke legfeljebb az
intézményi térítési díj éves összegének tízszerese lehet. A külön
jogszabályban meghatározott esetekben az egyszeri hozzájárulás arányos része
az ellátottak részére visszafizetésre kerül. Az intézményben élõk jogainak
védelme érdekében szükséges szabályozni, hogy a fenntartók e visszafizetési
kötelezettség teljesítéséhez vagyoni biztosítékkal rendelkezzenek.
A 26-27. §-hoz
A Javaslat ezen rendelkezései technikai jellegû szabályokat tartalmaznak.
A 28. §-hoz
A törvény hatályba léptetésére a Javaslat 1997. január 1-jét jelöli meg.
A zárórendelkezések között a szövegmódosításokon túl az átmeneti és hatályon
kívûl helyezõ szabályok is szerepelnek.