- 1 -
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/2828.. számú
T Ö R V É N Y J A V A S L A T
a szakképzési hozzájárulásról és
a szakképzés fejlesztésének támogatásáról
Elõadó: Kiss Péter
Budapest, 1996. augusztus
A nemzetgazdaság által igényelt korszerûen képzett szakemberek számának
növelése és az ezzel kapcsolatos társadalmi érdekek érvényre juttatása
céljából az Országgyûlés a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés
fejlesztésének támogatásáról a következõ törvényt alkotja:
ELSÕ RÉSZ
A szakképzési hozzájárulás
1. §
A szakképzés költségeihez való hozzájárulás (a továbbiakban: szakképzési
hozzájárulás) célja a szakképzésrõl szóló 1993. évi LXXVI. törvény (a
továbbiakban: Szt.) hatálya alá tartozó, az állam által elismert szakképesítés
megszerzését biztosító szakképzés támogatása.
2. §
(1) Szakképzési hozzájárulásra kötelezett - a (2) bekezdésben foglalt
kivétellel - a belföldi székhelyû
a) gazdasági társaság,
b) szövetkezet, a lakásszövetkezet kivételével,
c) állami vállalat, tröszt, tröszti vállalat, ha a tröszt létesítõ határozata
másképpen nem rendelkezik, a vízgazdálkodási társulat, a víziközmû társulat
kivételével, a vízgazdálkodási társulatok társulása, egyes jogi személy
vállalata és a leányvállalat,
d) ügyvédi iroda, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkezõ
munkaközössége és az erdõbirtokossági társulat,
e) a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben meghatározott egyéni
vállalkozó, ha magánszemélyt munkaviszony keretében foglalkoztat (a
továbbiakban az a)-e) pont alattiak együtt: hozzájárulásra kötelezett).
(2) Hozzájárulásra kötelezett a belföldön vállalkozási tevékenységet
folytató, külföldi székhelyû jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ
társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet, ha belföldön telephellyel
rendelkezik (a továbbiakban: külföldi vállalkozó).
(3) Nem köteles szakképzési hozzájárulásra az Igazságügyi Minisztérium
felügyelete alá tartozó büntetésvégrehajtási vállalat és annak a
fogvatartottak foglalkoztatását végzõ jogutódja, a kizárólag fogvatartottak
foglalkoztatása céljából létesített közhasznú társaság, a Magyar Nemzeti Bank,
továbbá az a hozzájárulásra kötelezett, amelyik szakközépiskolát,
szakmunkásképzõ iskolát és szakiskolát (a továbbiakban: szakképzõ iskola)
létesít és tart fenn.
3. §
(1) A szakképzési hozzájárulás alapja és mértéke - a (2) bekezdésben foglalt
kivétellel -
a) a kettõs könyvvitelt vezetõ hozzájárulásra kötelezettnél az éves
(egyszerûsített éves) beszámolóban kimutatott bérköltségnek, illetõleg
külföldi vállalkozó esetén az általa elszámolt bérköltségnek,
b) az egyszeres könyvvitelt vezetõ és egyszerûsített mérleget készítõ
hozzájárulásra kötelezettnél - a tag személyes közremûködésének ellenértéke
kivételével - a pénzforgalmi könyvvitelben elszámolt bérköltségnek,
c) az egyéni vállalkozó esetében a munkaviszony keretében foglalkoztatott
magánszemély számára kifizetett bérköltségnek (a továbbiakban az a)-c) pont
alattiak együtt: a hozzájárulás alapja)
1,5 százaléka (a továbbiakban: bruttó kötelezettség).
(2) Az agrártevékenységet is folytató hozzájárulásra kötelezett
hozzájárulásának alapja a KSH mezõgazdasági és erdõgazdálkodási üzemek
alaptevékenységének osztályozása szerinti alaptevékenység árbevétele és az
összes árbevétel aránya szerint számított bérköltség, a bruttó kötelezettsége
pedig a hozzájárulás alapjának 1,1 százaléka. Az arány számításánál árbevétel
a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: számviteli
törvény) elõírása szerinti nettó árbevételnek az eladott áruk beszerzési
értékével és az alvállalkozók teljesítményével csökkentett összege.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott bruttó kötelezettség mértéke 1998. január
hó 1. napjától évente 0,1 százalékkal növekszik 1,5 százalék mértékig.
4. §
(1) A szakképzési hozzájárulás az Szt. 19. és 27. §-a alapján kötött
együttmûködési megállapodás, illetõleg tanulószerzõdés alapján szakképzõ
iskolai tanuló gyakorlati képzésének megszervezésével (a továbbiakban:
gyakorlati képzés) teljesíthetõ.
(2) A szakképzési hozzájárulást gyakorlati képzés megszervezésével teljesítõ
hozzájárulásra kötelezett a bruttó kötelezettségét - legfeljebb annak
mértékéig - csökkentheti:
a) a tárgyévben elszámolt (kifizetett) - a mellékletben meghatározott -
költségek (kiadások) összegével,
b) a csoportos gyakorlati képzést szolgáló tárgyi eszköz, szerszám, kisgép,
mûszer, az agrártevékenységet folytató a gyakorlati képzést szolgáló egyéb
eszköz (tenyészállat, szaporító anyag) beszerzésére, karbantartására,
felújítására, pótlására, illetõleg bõvítésére a tárgyévben kifizetett
összeggel,
c) az alapképzés céljait szolgáló tanmûhely, laboratórium, egyéb gyakorló
területnek a bérleti és a közüzemi szolgáltatások díjára a tárgyévben
fordított ellenõrizhetõ költségek (kiadások) összegével,
d) szakképzõ iskola számára - együttmûködési megállapodás alapján - a
szakképzés tárgyi feltételeinek javítását szolgáló, egyéb ráfordításként
elszámolt támogatás (a továbbiakban: fejlesztési támogatás) nyújtásával,
amelynek összege azonban csak a bruttó kötelezettség 75 százalékának megfelelõ
mértékig vehetõ figyelembe kötelezettség-csökkentõ tételként,
e) a hozzájárulásra kötelezett saját munkavállalói számára - az állam által
elismert szakképesítés megszerzése érdekében az Szt. 52. §-ában elõírt képzési
szerzõdés, illetõleg tanulmányi szerzõdés alapján - megszervezett szakképzés
költségeivel (kiadásaival) a hozzájárulás alapjának legfeljebb 0,2 százaléka
mértékéig.
(3) A gyakorlati képzésnek több hozzájárulásra kötelezett által közösen
mûködtetett gyakorlati célú létesítményben (üzemközi tanmûhelyben) történõ
megszervezése esetén a hozzájárulásra kötelezett a (2) bekezdésben
meghatározott tételekkel csökkentheti a bruttó kötelezettségét.
(4) Gyakorlati képzés megszervezésének kell tekinteni azt is, ha a
hozzájárulásra kötelezett megállapodás alapján másik hozzájárulásra
kötelezettnek (a továbbiakban: költség-hozzájárulásban részesített) - az
általa végzett gyakorlati képzésnek - a melléklet szerint elszámolható
költségeit (kiadásait) téríti meg. Ebben az esetben a hozzájárulásra
kötelezett csak a (2) bekezdés a), valamint d)-e) pontjaiban meghatározott
tételekkel csökkentheti a bruttó kötelezettségét. A költséghozzájárulásban
részesített nem veheti figyelembe kötelezettség-csökkentõ tételként azt a
költséget (kiadást), amelyet részére a másik hozzájárulásra kötelezett a
megállapodás alapján megtérített.
(5) Ha a (2) bekezdésben meghatározott kötelezettség-csökkentõ tételek éves
szinten együttesen sem érik el a bruttó kötelezettséget, akkor a különbségnek
megfelelõ összeget (a továbbiakban: nettó kötelezettség) a tárgyévet követõ év
február hó 15. napjáig kell befizetni a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a
munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben (a továbbiakban:
Flt.) meghatározott Munkaerõpiaci Alap Magyar Államkincstárnál (a
továbbiakban: Kincstár) vezetett számlájára.
(6) A hozzájárulásra kötelezett az (1)-(4) bekezdésben elõírt megállapodások
és módosításaik egy-egy példányát köteles megküldeni a megállapodás
megkötését, illetõleg a módosítást követõ harminc napon belül a Munkaerõpiaci
Alap kezelõjének (a továbbiakban: alapkezelõ), a (2) bekezdés d) pontjában
elõírt megállapodás egy példányát ezen kívül a tagsága szerint illetékes
területi gazdasági kamarának is.
(7) A szakképzési hozzájárulást a gyakorlati képzés megszervezésével
teljesítõ hozzájárulásra kötelezett az éves szakképzési hozzájárulásról
köteles a tárgyévet követõ február hó 15. napjáig a munkaügyi miniszter
rendeletében elõírt elszámolást az alapkezelõ részére megküldeni. Az
elszámolás és a (6) bekezdésben elõírt dokumentumok alapján a szakképzési
hozzájárulási kötelezettség teljesítését az alapkezelõ ellenõrizheti.
(8) Ha a hozzájárulásra kötelezett utólag feltárja, hogy éves elszámolását
helytelenül állapította meg, akkor a különbözetet - a munkaügyi miniszter
rendeletében meghatározott elszámolásnak az alapkezelõ részére történõ
megküldésével egyidejûleg - közvetlenül a Munkaerõpiaci Alap Kincstárnál
vezetett számlájára kell befizetnie, illetõleg onnan visszaigényelnie.
(9) A szakképzési hozzájárulást a gyakorlati képzés megszervezésével
teljesítõ hozzájárulásra kötelezettnek az állami adóhatósággal szemben nem
keletkezik bevallási, befizetési és elszámolási kötelezettsége, azonban az
állami adóhatóság a helyszíni ellenõrzés során ezeket a dokumentumokat is
ellenõrzi.
5. §
(1) Az a hozzájárulásra kötelezett, aki nem szervez a 4. § szerint gyakorlati
képzést, köteles bruttó kötelezettségét - a (2) bekezdésben foglaltak
figyelembevételével - az állami adóhatóságnál vezetett szakképzési
hozzájárulás számlára befizetni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti hozzájárulásra kötelezett a bruttó
kötelezettségét csökkentheti
a) szakképzõ iskola számára - együttmûködési megállapodás alapján - nyújtott,
egyéb ráfordításként elszámolt fejlesztési támogatás összegével, amely azonban
csak a bruttó kötelezettség legfeljebb 75 százalékának megfelelõ mértékig
vehetõ figyelembe kötelezettség-csökkentõ tételként,
b) a hozzájárulásra kötelezett saját munkavállalói számára - az állam által
elismert szakképesítés megszerzése érdekében az Szt. 52. §-ában elõírt képzési
szerzõdés, illetõleg tanulmányi szerzõdés alapján - megszervezett szakképzés
költségeivel (kiadásaival) a hozzájárulás alapjának legfeljebb 0,2 százaléka
mértékéig.
(3) Ha a fejlesztési támogatás összege nem éri el a bruttó kötelezettség 75
százalékát, akkor a bruttó kötelezettség és a fejlesztési támogatás
különbözetét - figyelembe véve a (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat is -
kell befizetni az állami adóhatóságnál vezetett szakképzési hozzájárulás
számlára.
(4) Az állami adóhatóság a befizetett szakképzési hozzájárulást az
alapkezelõvel történt megállapodás szerinti idõpontban utalja át a
Munkaerõpiaci Alap Kincstárnál vezetett számlájára.
(5) A hozzájárulásra kötelezett a (2) bekezdés a) pontjában említett
együttmûködési megállapodás egy példányát köteles megküldeni a megállapodás
megkötését követõ harminc napon belül az alapkezelõnek, illetõleg a tagsága
szerint illetékes területi gazdasági kamarának.
6. §
(1) Az a hozzájárulásra kötelezett, aki nem szervez gyakorlati képzést
a) az éves bruttó kötelezettségét,
b) az 5. § (2) bekezdése szerint elszámolható módon és mértékben felmerült
kötelezettség-csökkentõ tételek éves összegét,
c) az a) és b) pont szerinti összegek különbözeteként megállapított éves
nettó kötelezettségét
maga állapítja meg és vallja be az állami adóhatóságnak benyújtandó éves
adóbevallás keretében.
(2) A tárgyévben gyakorlati képzést nem szervezõ hozzájárulásra kötelezettnek
az I. félévre vonatkozóan szakképzési hozzájárulási elõleget kell fizetnie.
(3) Az elõleg mértéke a tárgyfélévi bruttó kötelezettség azzal, hogy az 5. §
(2) bekezdése szerinti kötelezettség-csökkentõ tételek idõarányosan az elõleg
befizetésénél figyelembe vehetõk.
(4) Az elõleg összegét a hozzájárulásra kötelezett maga állapítja meg és
vallja be az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvényben (a továbbiakban:
Art.) a rá vonatkozóan elõírt idõpontban elkészített havi, évközi, illetõleg
éves bevallásban. Az elõleget az állami adóhatóságnál vezetett szakképzési
hozzájárulás beszedési számlára az I. félévet követõ hó 20. napjáig kell
befizetni.
(5) A befizetett elõleg és az éves nettó kötelezettség különbözetét a
tárgyévet követõ év február hó 15. napjáig kell befizetni, illetõleg
többletbefizetést ettõl az idõponttól lehet visszaigényelni.
(6) A gyakorlati képzést nem szervezõ hozzájárulásra kötelezett tekintetében
a szakképzési hozzájárulás bevallási, befizetési és elszámolási kötelezettség
e törvény által nem szabályozott kérdéseiben, valamint a kötelezettség
teljesítésének ellenõrzése tekintetében az Art. rendelkezéseit kell
alkalmazni.
7. §
(1) A szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítésének módját - a
törvény rendelkezéseinek keretei között - a hozzájárulásra kötelezett
választja meg.
(2) A törvényben elõírt módon teljesített szakképzési hozzájárulást egyéb
ráfordításként kell elszámolni.
(3) Fejlesztési támogatásként tárgyi eszköz is átadható. A fejlesztési
támogatásként átadott tárgyi eszköz - a 4. § (2) bekezdés d), valamint az 5. §
(2) bekezdés a) pontjában meghatározott mértékig - jogszabályon alapuló
eszközátadásnak minõsül. A fejlesztési támogatásként átadott tárgyi eszköznek
a számviteli törvény szerint megállapított átadáskori nyilvántartási (nettó)
értékét lehet csak figyelembe venni kötelezettség-csökkentõ tételként.
(4) A fejlesztési támogatás nyújtásának a tárgyév december hó 31. napjáig
lehet eleget tenni.
(5) A gyakorlati képzés szervezését évközben kezdõ hozzájárulásra
kötelezettnek a gyakorlati képzés megkezdése idõpontjától számított idõszakra
vonatkozóan a 4. § szerint kell eljárnia.
(6) A gyakorlati képzés szervezését évközben megszüntetõ hozzájárulásra
kötelezett éves hozzájárulási kötelezettségének elszámolásánál és pénzügyi
rendezésénél a 4. §-ban foglaltak szerint jár el az egész évre vonatkozóan.
MÁSODIK RÉSZ
A szakképzés fejlesztésének támogatása
8. §
(1) Az Flt-ben meghatározott Munkaerõpiaci Alap szakképzési alaprésze (a
továbbiakban: szakképzési alaprész) - figyelembe véve a (2)-(5) bekezdésekben
foglaltakat is -
a) a hozzájárulásra kötelezettnél,
b) a szakképzõ iskolában,
c) az Szt. 53. § (1) bekezdés e) pontja alapján a munkaerõfejlesztõ és -képzõ
központban, valamint
d) a felsõoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 1. sz. mellékletében
felsorolt és akkreditált iskolai rendszerû felsõfokú szakképzést folytató
felsõoktatási intézményben
az Szt. hatálya alá tartozó - állam által elismert - szakképesítés
megszerzésére szervezett szakképzés tárgyi feltételeinek a fejlesztésére
irányuló beruházások támogatására (a továbbiakban: beruházási célú támogatás)
használható fel.
(2) A beruházási célú támogatás odaítélése nyilvános pályázat alapján
történik.
(3) A szakképzési alaprészbõl hozzá kell járulni a Nemzeti Szakképzési
Intézet szakképzés érdekében végzett fejlesztõ tevékenységéhez, valamint
biztosítani szükséges az Európai Unió szakképzési programjaihoz való
csatlakozás hazai pénzügyi forrását.
(4) Az Szt. 5. § (3) bekezdése szerinti miniszter által - a feladatai
ellátására - mûködtetett fejlesztõ-szolgáltató intézetnek támogatás nyújtható
a szakképzés korszerûsítéséhez szükséges tananyagfejlesztéshez és központi
programok kidolgozásához. Támogatás nyújtható továbbá a gazdasági kamarának -
a szakképzõ iskolai tanuló gyakorlati képzésével összefüggõ - az Szt-ben
meghatározott feladatai ellátásához is.
(5) A szakképzési alaprészbõl - kérelem alapján - támogatás adható a
fõtevékenységként gyakorlati képzést végzõ gazdasági társaság tanmûhelyében
gyakorlati képzésben részesülõ szakképzõ iskolai tanuló alapképzése
költségeinek részbeni megtérítéséhez.
9. §
(1) Ha a hozzájárulásra kötelezett a szakképzési hozzájárulást a 4. § (1)
bekezdése szerint gyakorlati képzés megszervezésével teljesíti és a tárgyévben
kifizetett - melléklet szerinti - költségei (kiadásai) önmagukban meghaladják
a bruttó kötelezettség mértékét, akkor az azt meghaladó részt a szakképzési
alaprészbõl visszaigényli, amelyet a szakképzési alaprészbõl a rendelkezésre
álló összeg erejéig ki kell elégíteni.
(2) A visszatérítési igény negyedévenként is benyújtható, ha az (1)
bekezdésben megfogalmazott feltétel várhatóan éves szinten teljesül
(3) A kapott visszatérítést egyéb bevételként kell elszámolni.
(4) Ha a hozzájárulásra kötelezett utólagos ellenõrzéssel feltárja, hogy az
(1)-(2) bekezdés szerinti visszaigénylését helytelenül állapította meg, akkor
a különbözetet közvetlenül a Munkaerõpiaci Alap Kincstárnál vezetett
számlájára kell befizetnie, illetõleg onnan visszaigényelnie, az alapkezelõ
részére a munkaügyi miniszter rendeletében meghatározott dokumentum egyidejû
benyújtásával.
10. §
(1) A szakképzési alaprész felhasználásával kapcsolatos döntés-elõkészítõ
feladatokat az Szt-ben szabályozott Országos Szakképzési Tanács (OSZT) látja
el.
(2) Az OSZT a döntés-elõkészítés keretében
a) javaslatot tesz a szakképzési alaprészen belül a központi, valamint a
decentralizált pénzügyi keret elkülönítésére, a decentralizált résznek a
megyék (fõváros) közötti felosztására,
b) javaslatot tesz a szakképzés fejlesztéséhez adható éves támogatási keret
központi részének felhasználására,
c) kiírja és értékeli a szakképzés fejlesztéséhez adható központi
támogatásokra irányuló pályázatokat, javaslatot tesz a támogatásra.
(3) A megyék (fõváros) javára meghatározott decentralizált rész
felhasználásáról a pályázatokat a megyei (fõvárosi) szakképzési bizottság (a
továbbiakban: szakképzési bizottság) írja ki és értékeli, továbbá tesz
javaslatot a támogatásra.
(4) A szakképzési bizottság a megyei (fõvárosi) munkaadói és munkavállalói
érdekképviseleti szervezetek, valamint a szakképzõ iskolát fenntartó
önkormányzatok és a területi gazdasági kamarák három-három képviselõjébõl
áll.
(5) A szakképzési bizottság tagjait a megyei (fõvárosi) munkaügyi tanács
javaslatára, a testület munkájában résztvevõ szervezetekkel történt
egyeztetést követõen - három éves idõtartamra - a megyei (fõvárosi) munkaügyi
központ igazgatója (a továbbiakban: igazgató) kéri fel.
11. §
(1) A szakképzési alaprész felhasználásáról és a támogatásról, ha
a) az OSZT tesz javaslatot, a javaslat alapján a munkaügyi miniszter
b) a szakképzési bizottság tesz javaslatot, a javaslat alapján az igazgató
dönt.
(2) A támogatás nyújtásának részletes feltételeirõl szerzõdésben kell
megállapodni.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott szerzõdést, ha
a) a támogatást az OSZT javasolja, a Munkaügyi Minisztérium,
b) a támogatást a szakképzési bizottság javasolja, az igazgató
köti meg a támogatásban részesülõvel.
12. §
A megyék (fõváros) javára meghatározott decentralizált résznek a szakképzés
fejlesztéséhez adható támogatási kereteinek a felosztásáról az igazgató a
döntést követõ harminc napon belül - az OSZT által meghatározott szempontok
szerint - tájékoztatást készít az OSZT számára.
13. §
(1) A hozzájárulásra kötelezett a szakképzési alaprészbõl pályázat útján
kapott beruházási célú támogatást a tõketartalékon belül elkülönítetten
köteles kimutatni.
(2) A szakképzési alaprészbõl kapott beruházási célú támogatással létrehozott
ingatlanra jelzálogjogot kell bejegyezni a Munkaügyi Minisztérium javára a
támogatás mértékéig.
(3) Ha a támogatásban részesülõ a támogatást nem a meghatározott célra
fordítja, vagy a kapott támogatással megvalósított létesítményt a szerzõdésben
meghatározott idõ elõtt megszünteti, illetõleg azt nem a rendeltetésének
megfelelõen használja, a kapott összeget visszafizetendõ kölcsönként kell
kezelni és azt a támogatás felvételének idõpontjában érvényes jegybanki
alapkamat kétszeresével növelt összegében a szakképzési alaprész javára vissza
kell fizetni. A visszafizetett támogatás összegével a tõketartalékot
csökkenteni kell.
14. §
(1) A Szakmunkásképzési, illetõleg a Szakképzési Alapból, továbbá a
szakképzési alaprészbõl kapott beruházási célú támogatással megvalósított
gyakorlati képzést szolgáló létesítményt, ha annak ilyen célú további
mûködtetése nélkülözhetetlen és az önállóan mûködtethetõ, akkor azt az eredeti
rendeltetéstõl eltérõ céllal mûködtetni nem lehet.
(2) Amennyiben a további mûködtetésre az (1) bekezdés szerinti lehetõség nem
biztosítható, a létesítmény szükségessé váló elidegenítése esetén elõvásárlási
jog illeti meg a szakképzõ iskola fenntartóját, illetõleg azt a hozzájárulásra
kötelezettet, aki a létesítményt szakképzõ iskolai tanulók szakképzésére
tovább kívánja mûködtetni.
HARMADIK RÉSZ
Záró rendelkezés
15. §
(1) Ez a törvény 1997. január 1-jén lép hatályba.
(2) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti
a) a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi
XXIII. törvény, valamint az azt módosító 1990. évi CIII. törvény, továbbá az
1993. évi CIX. törvény,
b) a kormányzati munkamegosztás megváltozásával összefüggésben egyes
törvények módosításáról szóló 1990. évi LXVIII. törvény 5. §-a,
c) az egyes törvényeknek a Munkaerõpiaci Alap létrehozásával kapcsolatos
módosításáról szóló 1995. évi CXXIV. törvény 22-27. §-a, valamint 30. § (7)
bekezdése.
(3) A munkaügyi miniszter - a szakképesítésért felelõs miniszterrel
egyetértésben - rendeletben határozza meg a szakképzési hozzájárulási
kötelezettség elszámolásának, a fejlesztési támogatás nyújtásának, valamint a
visszatérítés igénylésének feltételeit és eljárási szabályait.
(4) Ahol jogszabály a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról
szóló 1988. évi XXIII. törvényt említi, azon ezt a törvényt kell érteni.
(5) A szakképzési hozzájárulási kötelezettség 1996. évre vonatkozó
teljesítésénél az 1996. december 31-ét megelõzõen hatályos szabályokat kell
alkalmazni.
Melléklet az 1996. évi . törvényhez
A szakképzési hozzájárulás teljesítésénél elszámolható költségek (kiadások)
Elszámolható
1. a) a tanulónak az Szt. alapján kifizetett pénzbeli juttatás és díjazás
(ide értve a szorgalmi idõ befejezését követõ összefüggõ szakmai gyakorlat
idõtartamára kifizetett díjazást), legfeljebb a kötelezõ legkisebb munkabér
(minimálbér) 20 százalékáig, valamint a pénzbeli juttatást terhelõ
társadalombiztosítási járulék, továbbá
b) a tanulónak jogszabály alapján kötelezõen járó munkaruha, egyéni
védõfelszerelés és védõeszköz, tisztálkodási eszköz, kedvezményes étkeztetés,
útiköltség-térítés költsége;
2. a tanuló javára megkötött kötelezõ felelõsségbiztosítás, valamint a tanuló
rendszeres orvosi vizsgálatáról való gondoskodás költsége;
3. a gyakorlati képzésben gyakorlati oktatóként, szakoktatóként stb.
foglalkoztatott dolgozó díjazása, társadalombiztosítási és egyéb járuléka,
útiköltség-térítése, amennyiben a tanuló gyakorlati képzését és felügyeletét
ellátó dolgozó a hozzájárulásra kötelezettel munkaviszonyban áll. (A dolgozó
díjazásából a költségként elszámolható hányad nem lehet több annak az
összegnek a kétszeresénél, mint amennyit a szakképzõ iskolában
közalkalmazottként foglalkoztatott gyakorlati oktatóként, szakoktatóként
kötelezõen kapna.)
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A negyedszázada bevezetett szakképzési hozzájárulás célja a kizárólagos
állami szerepvállalás mellett a gazdálkodó szervezetek szakképzési
szerepvállalásának intézményesítése. E folyamatban a piacgazdaság irányába
mutató jelentõs szabályozási lépés volt a mai hozzájárulási rendszer
alapjainak kiépítése az 1988. évi XXIII. törvény által.
A szakképzési hozzájárulás, valamint a Szakképzési Alap pozitív szerepet
játszott a 90-es évek elsõ felében zajló átalakulási folyamatok során. Ennek a
jelentõs fejlesztési forrásbõvítésen túl lényeges oka, hogy a gazdálkodók
jelentõs döntési autonómiát kaptak a törvény által meghatározott keretek
között a szakképzési hozzájárulás kötelezettség teljesítése során, valamint
az, hogy az irányítás-végrehajtás különbözõ szintjein a szociális partnerek
érdemi döntés-elõkészítõ szereppel rendelkeztek.
A szakképzési hozzájárulás törvényi szabályozásában bár több részleges -
elsõsorban a minisztériumi irányítás, a pénzügyi és az adózási rendszer
megváltozása által igényelt - módosítás történt, azonban a szakképzési
rendszerben és gazdasági környezetében bekövetkezett átalakulásnak megfelelõ
átfogó korszerûsítésre nem került sor. A gyakori módosítások ugyanakkor a
törvényt alkalmazók számára egyre több problémát jelentenek. Ezért a javaslat
a szakképzési hozzájárulás rendszerének korszerûsítését új törvény
megalkotásával indítványozza.
R É S Z L E T E S I N D O K O L Á S
Az 1-2. §-okhoz
A foglalkoztatottak szakmai képzettségének fejlesztésében stratégiai
jelentõsége van a munkaerõpiachoz szervesen kapcsolódó, az állam által
elismert szakképesítés megszerzését biztosító szakképzésnek. Ezért a
szakképzés költségeihez való hozzájárulást, a szakképzés fejlesztésének
támogatását a kvalifikált munkaerõ alkalmazásában érdekelt munkáltatóknak kell
vállalniuk. Ez a szakképzési hozzájárulás elsõdleges célja.
A szakképzési hozzájárulásra kötelezettek köre a javaslat szerint lényegében
változatlan maradna, a törvény alkalmazásának megkönnyítése miatt azonban a
társasági adóról szóló törvény alanyaira való hivatkozás helyett a javaslat
tételesen felsorolja a hozzájárulásra kötelezetteket, valamint azt a kört,
amelybe tartozók indokolt kivételként nem kötelesek szakképzési
hozzájárulásra. A törvény hatálya alá tartozna a javaslat szerint az az egyéni
vállalkozó is, aki magánszemélyt munkaviszony keretében foglalkoztat.
A 3. §-hoz
A javaslat a számviteli törvény fogalomrendszeréhez igazodóan differenciáltan
határozza meg a hozzájárulás alapját.
A szakképzési hozzájárulás mértéke a hozzájárulásra kötelezettek döntõ
hányada tekintetében változatlanul az elszámolt (kifizetett) bérköltség 1,5
százaléka, az agrártevékenységet folytatók tekintetében azonban a jelenlegi 1
százalék helyett 1,1 százalék, amely 1998. január 1. naptól évi 0,1
százalékkal emelkedne 2001-ig ugyancsak 1,5 százalékra. A javaslat a
továbbiakban ezt bruttó kötelezettségnek tekinti.
A 4. §-hoz
A javaslat a szakképzési hozzájárulás teljesítése szempontjából alapvetõ
különbséget tesz aszerint, hogy a hozzájárulásra kötelezett szakképzõ iskolai
tanulók gyakorlati képzésének megszervezésével vagy anélkül kíván eleget tenni
a szakképzési hozzájárulási kötelezettségének.
A szakképzési hozzájárulás teljesíthetõ együttmûködési megállapodás,
illetõleg tanulószerzõdés alapján szakképzõ iskolai tanulók gyakorlati
képzésének saját gyakorlati képzõ helyen vagy több hozzájárulásra kötelezett
által közösen mûködtetett (üzemközi) tanmûhelyben történõ megszervezésével,
megállapodás alapján másik hozzájárulásra kötelezett részére az általa végzett
gyakorlati képzés - törvény mellékletében felsorolt - költségeinek
(kiadásainak) a megtérítésével.
A szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítésénél a törvény
mellékletére vonatkozó javaslat szerint elszámolhatók mindazok a költségek
(kiadások), amelyeket a gyakorlati képzést szervezõ hozzájárulásra kötelezett
a tanulónak - a szakképzési törvény alapján - pénzbeli juttatásként, illetõleg
díjazásként kifizet, továbbá azok a költségek (kiadások), amelyek a gyakorlati
képzés megszervezésével kapcsolatban jogszabály elõírása alapján felmerülnek.
Mindezeket és elszámolásuk feltételeit a törvényjavaslat melléklete
tartalmazza.
A bruttó kötelezettséget csökkentõ tételeket a javaslat attól függõen
differenciálja, hogy a tanuló gyakorlati képzését milyen formában (csoportos,
tanmûhelyi stb.) szervezik meg. A törvény által elismert költségtételek
csoportos gyakorlati képzés esetén a javaslat szerint kiegészülnének a
karbantartásra, felújításra a tárgyévben kifizetett összegekkel.
A szakképzõ iskola számára a szakképzés tárgyi feltételeinek javítását
szolgáló, egyéb ráfordításként elszámolható támogatás változatlanul
kötelezettség-csökkentõ tételként vehetõ figyelembe, ennek felsõ határa
azonban a bruttó kötelezettség 75 százaléka.
A szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítésének említett eddigi
lehetõségei a javaslat szerint kibõvülnek azáltal, hogy a hozzájárulásra
kötelezett a hozzájárulás alapjának legfeljebb 0,2% mértékéig a saját dolgozói
állam által elismert szakképesítésre történõ felkészítésének költségeihez
adott támogatást kötelezettség-csökkentõ tételként veheti figyelembe. A
teljesítés körének ilyen kibõvítését indokolja, hogy az iskolai rendszerû
szakoktatás és az iskolarendszeren kívüli szakképzés közötti korábbi éles
határvonalak fokozatosan eltûnnek. A nemzetközi tendenciák is ezt mutatják, s
az OECD ajánlások is ezt szorgalmazzák.
Amennyiben a kötelezettség-csökkentõ tételek éves szinten együttesen sem érik
el a bruttó kötelezettséget, akkor a különbségnek megfelelõ összeget (nettó
kötelezettség) a külön törvényben szabályozott Munkaerõpiaci Alap számlájára
kell befizetni.
A gyakorlati képzést a javaslat szerint szervezõ hozzájárulásra kötelezett a
szakképzési hozzájárulás tekintetében a Munkaerõpiaci Alap kezelõjével áll
kapcsolatban, az állami adóhatósággal szemben nem keletkezik bevallási,
befizetési és elszámolási kötelezettsége, indokolt azonban az állami
adóhatóság ellenõrzésének lehetõségét ilyen esetben is törvényben szabályozni.
Az 5-6. §-okhoz
A gyakorlati képzést nem szervezõ hozzájárulásra kötelezettnek a szakképzési
hozzájárulás tekintetében az állami adóhatósággal szemben keletkezik
bevallási, befizetési és elszámolási kötelezettsége. A hozzájárulásra
kötelezett - az adózási szabályokhoz hasonlóan - maga állapítja meg éves
bruttó kötelezettségét, a kötelezettség-csökkentõ tételeket, valamint a nettó
kötelezettségét. A kötelezettség megállapítására és bevallására, befizetésére,
illetõleg a kötelezettség teljesítésének ellenõrzésére alapvetõen az adózás
rendjérõl szóló törvény elõírásai vonatkoznak, a javaslat szerint egyértelmûvé
válik a munkamegosztás és a hatáskör az állami adóhatóság, valamint az
alapkezelõ szervezet között.
A befizetéseket az állami adóhatóságnál vezetett szakképzési hozzájárulás
számlára kell teljesíteni. Az állami adóhatóság a befizetett szakképzési
hozzájárulást átutalja a Munkaerõpiaci Alap Kincstárnál vezetett számlára.
A 7. §-hoz
A szakképzési hozzájárulás teljesítésének módját a hozzájárulásra kötelezett
választja meg a törvényben szabályozott keretek között.
A javaslat szerint a törvényben elõírt módon teljesített szakképzési
hozzájárulást egyéb ráfordításként kell elszámolni.
Szakképzõ iskolának fejlesztési támogatásként tárgyi eszköz is átadható,
amely a javaslatban meghatározott mértékig jogszabályon alapuló
eszközátadásnak minõsül.
A 8. §-hoz
A Munkaerõpiaci Alap szakképzési alaprészébõl nyilvános pályázat alapján a
támogatás lehetõsége a szakképzési törvény hatálya alá tartozó államilag
elismert szakképesítésre felkészítõ szakképzés tárgyi feltételeinek a
fejlesztésére irányuló beruházások támogatására terjed ki. A nyilvános
pályázaton támogatható a hozzájárulásra kötelezett, a szakképzõ iskola, a
munkaerõfejlesztõ és -képzõ központ, amennyiben a fejlesztésre irányuló
beruházás a szakképzési törvény hatálya alá tartozó - állam által elismert -
szakképesítés megszerzésére szervezett szakképzés tárgyi feltételei
megteremtését, bõvítését, korszerûsítését szolgálja.
A felsõoktatási törvény legutóbbi módosításában foglaltakkal való összhang
megteremtése érdekében indokolt a támogatásban részesülõk körébe felvenni
azokat a felsõoktatási intézményeket is, amelyek akkreditált iskolai rendszerû
felsõfokú szakképzést folytatva állam által elismert szakképesítésre
készítenek fel.
A szakképzési alaprész forrásaiból hozzá kell járulni a szakképzés érdekében
végzett fejlesztõ tevékenységhez, a szakképzés korszerûsítéséhez szükséges
tananyagfejlesztéshez és körponti programok kidolgozásához, új elemként
biztosítani szükséges az Európai Unió szakképzési programjaihoz való
csatlakozás pénzügyi forrásait.
Mivel a gazdasági kamarák jelentõs szakképzési feladatokat látnak el a
jövõben, ezért indokolt anyagi források megszerzésének lehetõségét biztosítani
számunkra a szakképzési törvénybõl következõ feladataik ellátásához (pl. a
gyakorlati képzés ellenõrzése). Ehhez kíván törvényes feltételt teremteni a
javaslat.
Változatlanul megmaradna ugyanakkor a javaslat szerint annak a lehetõsége,
hogy támogatás adható a fõtevékenységként gyakorlati képzést végzõ gazdasági
társaság tanmûhelyében gyakorlati képzésben részesülõ szakképzõ iskolai tanuló
alapképzése költségeinek részbeni megtérítéséhez.
A 9. §-hoz
A javaslat szerint továbbra is lehetõsége a hozzájárulásra kötelezettnek,
hogy szakképzõ iskolai tanulók gyakorlati képzése megszervezése esetén a
törvényjavaslat mellékletében felsorolt költségeit (kiadásait) a szakképzési
alaprészbõl visszaigényelje és meghatározott feltételek teljesülése esetén
visszakapja. A visszatérítési igényt negyedévenként is be lehet nyújtani, a
kapott visszatérítést pedig egyéb bevételként kell elszámolni.
A 10-11. §-okhoz
A szakképzési alaprész felhasználásával kapcsolatos központi döntések
elõkészítése, a pályáztatás és javaslattétel a támogatásra az Országos
Szakképzési Tanács kompetenciája, a decentralizált pénzeszközök tekintetében
ez a jog a megyei (fõvárosi) munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti
szervezetek, valamint a szakképzõ iskolát fenntartó önkormányzatok és a
területi gazdasági kamarák három-három képviselõjébõl létrehozott megyei
(fõvárosi) szakképzési bizottságot illeti.
A szakképzési alaprész felhasználásáról és a támogatásról a döntési jog a
javaslat szerint a munkaügyi miniszter, illetõleg a megyei (fõvárosi)
munkaügyi központ igazgatója hatáskörébe kerül.
A 12. §-hoz
A szakképzési alaprész decentralizált pénzeszközeinek felhasználásáról a
döntést követõ harminc napon belül az Országos Szakképzési Tanácsot
tájékoztatni kell.
A 13-14. §-okhoz
A javaslat a szakképzési alaprészbõl, illetõleg a jogelõd alapokból kapott
támogatás célszerû felhasználásának, a létrehozott létesítmények védelmének,
további szakképzési célú hasznosításának garanciáit tartalmazza.
A 15. §-hoz
A javaslat az új törvény hatálybalépését a megfelelõ felkészülés biztosítása
érdekében 1997. január 1. napjára ütemezi, egyúttal felhatalmazza a munkaügyi
minisztert, hogy a szakképzési hozzájárulási kötelezettség elszámolásának, a
fejlesztési támogatás nyújtásának és a visszatérítés igénylésének feltételeit
és eljárási szabályait rendeletben határozza meg.
A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról
szóló törvényjavaslatban foglaltak pénzügyi hatása a korábbi szabályozáshoz
viszonyítva
A törvényjavaslat a jelenleg érvényben lévõ a szakképzési hozzájárulásról és
a Szakképzési Alapról szóló, többször módosított 1988. évi XXIII. törvényhez
képest az alábbi forrásokra, illetve forrásfelhasználásokra vonatkozó
változásokat tartalmazza.
1. A hozzájárulásra kötelezettek körében az agrártevékenységet folytatók
részérõl a törvényben definiált hozzájárulási alap eddigi 1 % -a helyett
1997-ben 1,1% a kötelezettség, ami 1998. január hó 1. napjától évente 0,1 %-
kal növekszik 1,5 % mértékig.
A számítások szerint az agrárszféra 1 %-os hozzájárulása kb. 1,2 milliárd
forintnak felel meg, tehát az évenkénti egytized százalékos növekmény
hozzávetõlegesen 120 millió forint.
2. A teljes kötelezettség mértéke 1997-re számítva 15-17 milliárd forint. A
hozzájárulásra kötelezett a saját munkavállalói számára szervezett képzés
esetén a kötelezettségét 0,2 %-kal csökkentheti, ami, ha minden kötelezett él
a lehetõséggel, mintegy 2,3 milliárd forintot jelent.
3. A felsõoktatási intézményekben az akkreditált felsõfokú szakképesítés
megszerzésére szervezett szakképzés tárgyi feltételeinek a fejlesztésére
irányuló beruházások támogatására az eddigi tanulólétszám és a pályázati
keretek összehasonlítása alapján a Munkaerõpiaci Alap szakképzési
alaprészének évente kb. 2-5 %-a, azaz 40-100 millió forint becsülhetõ.
4. A gazdasági kamarák szakképzési törvényben meghatározott feladatai
elsõsorban a gyakorlati képzés felügyelete, ellenõrzése, a tanulószerzõdések
nyilvántartása. Az e feladatok szakképzési alaprészbõl történõ támogatásának
igényeit nehéz becsülni, elõreláthatóan ezek az igények a tényleges
tevékenységi kör kialakulásával arányosan változnak, s mintegy 60-80 millió
forintra becsülhetõk. Az igények véleményezése, és a támogatás mértékének
elbírálása - mint a többi esetben is - az Országos Szakképzési Tanács
feladata.
A szakképzési hozzájárulás a szakképzés fejlesztésében eddig is jelentõs
szerepet töltött be, s a jövõben is biztosított a kiegyensúlyozott, tervezhetõ
fejlesztés és hatékony felhasználás lehetõsége. A Munkaerõpiaci Alap három
évre tervezett költségvetésében a szakképzési alaprész mintegy 3,1 milliárd
forintot tesz ki évente.