ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
1
y
Képviselõi önálló indítvány!
Törvényjavaslat az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló
1990. évi LV. törvény módosításáról
Az Országgyûlés a demokratikus közélet tisztaságának elõmozdítása,
valamint annak érdekében, hogy az országgyûlési képviselõk a demokratikus
jogállam keretei között megfelelõen lássák el feladataikat, az országgyûlési
képviselõk jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvényt (a továbbiakban: Tv.) az
alábbiak szerint módosítja:
1.§
A Tv. a következõ III. fejezettel egészül ki:
"III. fejezet
ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGI SZABÁLYOK
A képviselõi tisztség összeférhetetlensége
9.§
A képviselõ - az Alkotmány 20.§-ának (5) bekezdésében foglalt
eseteken túlmenõen - nem lehet
a) az Országgyûlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az Állami
Számvevõszék, valamint az állampolgári jogok országgyûlési biztosa hivatali
szervezetének az alkalmazottja;
b) a Magyar Nemzeti Bank elnöke, elnökhelyettese, igazgatója;
c) az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság
igazgatóságának vagy felügyelõ bizottságának tagja;
d) a Közbeszerzések Tanácsa tagja;
e) társadalombiztosítási önkormányzat tagja.
10.§
A képviselõ az Országgyûlés, a kormány vagy önkormányzat által
létrehozott közalapítvány kezelõ szervének tisztségviselõjeként vagy kezelõ
szervezetének tagjaként nem részesülhet tiszteletdíjban.
11.§
Országgyûlési képviselõ nem lehet:
a) országos vagy regionális terjesztésû politikai napilap szerkesztõségének
vezetõje vagy annak helyettese;
b) a Magyar Távirati Iroda vezetõje és helyettese;
c) a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnöke;
d) az Országos Rádió-Televízió Testület és a Társadalmi Ellenõrzõ Tanács
tagja;
e) az országos vagy körzeti rádió vagy televízió vezetõje.
12.§
(1) Az Országgyûlés elnöke és alelnöke más keresõ foglalkozást nem
folytathat, és egyéb tevékenységéért - a szerzõi jogi védelem alá esõ
tevékenységet kivéve - díjazást nem fogadhat el.
(2) A miniszterelnök, miniszter vagy politikai államtitkár képviselõ
nem lehet az Országgyûlés elnöke, alelnöke, jegyzõje és Országgyûlési
bizottság tagja.
Gazdasági összeférhetetlenség
13.§
Országgyûlési képviselõ nem lehet:
a) állami vállalatnak, trösztnek, tröszti vállalatnak, közüzemi
vállalatnak vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese, igazgatója, igazgató-
helyettese, igazgató tanácsának vagy vezetõ testületének, és felügyelõ
bizottságnak tagja;
b) önkormányzati vállalatnak vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese,
igazgatója, igazgató-helyettese, igazgató tanácsának vagy vezetõ testületének
tagja;
c) részben vagy egészben állami vagy önkormányzati tulajdonú
részesedéssel mûködõ gazdasági társaság vezetõ tisztségviselõje, igazgató
tanácsának vagy vezetõ testületének, felügyelõ bizottságának tagja, valamint a
társasággal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló
vezetõje (vezérigazgatója).
d) állami vagy önkormányzati vállalat által, illetve részben vagy
egészben állami vagy önkormányzati tulajdoni részesedéssel mûködõ gazdasági
társaság által alapított leányvállalatnak vezérigazgatója, vezérigazgató-
helyettese, igazgatója, igazgató-helyettese, igazgató tanácsának vagy vezetõ
testületének tagja.
14.§
Országgyûlési képviselõ nem lehet:
a) a közbeszerzésekrõl szóló 1995. évi XL. törvény hatálya alá tartozó
szervezettel - a törvény hatálya alá tartozó beszerzések teljesítésére
irányuló - szerzõdéses viszonyban álló gazdálkodó szervezet vezetõ
tisztségviselõje, felügyelõ-bizottsági tagja, valamint a gazdálkodó
szervezettel munkaviszonyban, vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban
álló vezetõje (vezérigazgatója).
b) a képviselõi mandátum fennállása alatt, illetve annak megszûnésétõl
számított két évig koncessziós társaság vezetõ tisztségviselõje, felügyelõ-
bizottsági tagja, valamint a gazdálkodó szervezettel munkaviszonyban, vagy
munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló vezetõje (vezérigazgatója).
Egyéb összeférhetetlenségi szabályok
15.§
(1) Országgyûlési képviselõ nem járhat el az állam, annak szerve,
intézménye, teljes vagy többségi állami tulajdonban álló gazdálkodó szervezet
jogi képviselõjeként.
(2) Szakmai vagy üzleti ügyben az országgyûlési képviselõi minõségre
hivatkozni nem lehet.
(3) Az országgyûlési képviselõ a képviselõi megbízatásának
felhasználásával jogosulatlanul bizalmas információkat nem szerezhet, illetve
nem használhat fel.
16.§
(1) Az országgyûlési képviselõ e minõségében eljárva, illetve képviselõi
megbízatását felhasználva saját maga vagy családja számára semmilyen pénzbeni
vagy természetbeni juttatást nem fogadhat el, semmilyen anyagi elõnyre nem
tehet szert.
(2) Az országgyûlési képviselõ képviselõi megbízatásval összefüggésben
egy-egy alkalommal nem fogadhat el olyan ajándékot vagy más ingyenes
juttatást, amely a mindenkori képviselõi tiszteletdíj kéthavi összegét
meghaladja. Az ez összegnél alacsonyabb értékû ajándékokról és ingyenes
juttatásokról a képviselõ kimutatást köteles vezetni.
17.§
Összeférhetetlenség miatt megszûnik annak a képviselõnek a mandátuma
a) akit a közügyek gyakorlásától jogerõsen eltiltottak,
b) akit szándékos bûntett miatt jogerõsen szabadságvesztésre ítéltek,
c) akinek az állammal szemben - a lehetséges jogorvoslati eljárások
kimerítését követõen - köztartozása áll fenn, és azt az errõl szóló értesítés
kézhezvételétõl számított hatvan napon belül - részletfizetés esetén az ezt
engedélyezõ határozat rendelkezéseinek megfelelõen - nem rendezi,
d) akinek kényszergyógykezelését a bíróság jogerõsen elrendelte.
Bejelentési kötelezettség alá esõ tevékenységek és jövedelmek
18.§
Az országgyûlési képviselõ az Országgyûlés elnökének köteles bejelenteni
minden, összeférhetetlenség alá nem esõ
a) munkaviszonyát és munkavégzésre irányuló más jogviszonyát;
b) önálló vállalkozását, gazdasági társaságban, szövetkezetben, közhasznú
társaságban fennálló részesedését (tagsági viszonyát), továbbá e
szervezetekben betöltött vezetõ tisztségviselõi megbízatását, felügyelõ
bizottsági tagságát;
c) alapítványát, alapítvány kezelõ testületében fennálló tagságát,
társadalmi szervezetben fennálló tagsági viszonyát, továbbá e szervezetek
jogszabályban vagy alapszabályban meghatározott legfelsõbb, valamint ügyintézõ
és képviseleti szervében betöltött tisztségét;
d) köztestületben fennálló tagságát, valamint köztestület jogszabályban
vagy alapszabályban meghatározott legfelsõbb, valamint ügyintézõ és
képviseleti szervében betöltött tisztségét;
e) az a-d) pontokban meghatározottakon túlmenõen, valamennyi - a
képviselõi megbízatáson kívüli - rendszeres, valamint az egyhavi képviselõi
tiszteletdíjat meghaladó mértékû eseti, illetve évente többszöri jövedelemmel
járó tevékenységét, szerzõdéses jogviszonyát;
f) az a-e) pontokban meghatározott jövedelmét.
Vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség
19.§
(1) A képviselõ a mandátuma érvényességének megállapításától számított
harminc napon belül, majd megbízatásának megszûnésétõl számított harminc napon
belül köteles az Országgyûlés elnökénél vagyonnyilatkozatot tenni.
(2) A vagyonnyilatkozat az országgyûlési képviselõ, a vele közös
háztartásban élõ házas- és élettársa valamint gyermeke következõ vagyonára
terjed ki:
a) az ingatlantulajdon, a vagyoni értékû jog;
b) az ötszázezer forint egyedi értéket meghaladó ingóság;
c) az értékpapír, továbbá a vagyoni értéket megtestesítõ tagsági vagy
részesedési jog;
d) ötszázezer forintot meghaladó készpénz, pénzintézeti számlakövetelés,
az összességében ötszázezer forintot meghaladó szerzõdés alapján fennálló
pénzkövetelés.
(3) A vagyonnyilatkozatban fel kell tüntetni a vagyon mennyiségét, és ha
ez megállapítható, azonosító adatait, szerzéskori értékét, továbbá szerzésének
idõpontját és jogcímét.
(4) Vagyonnyilatkozat elmulasztása esetén - annak benyújtásáig - a
képviselõ tiszteletdíjban nem részesülhet, képviselõi jogait nem
gyakorolhatja. A képviselõi megbízatás megszûnése után kötelezõ
vagyonnyilatkozat elmulasztása esetén a képviselõ a korábbi
vagyonnyilatkozatban meghatározott vagyonösszeg alapulvételével késedelmi
kamatot köteles fizetni. A késedelmi kamat mértéke minden naptári nap után a
felszámítás idõpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd
része. Ha a volt képviselõ a megbízatás megszûnését követõ egy éven belül még
nem tette meg a vagyonnyilatkozatot, akkor a késedelmi kamat egy évre
kiszámított összegének a bírósági végrehajtását kell kérni. A további
kamatfizetési kötelezettség ezzel megszûnik.
Eljárási szabályok
20.§
(1) Az országgyûlési képviselõ a mandátuma érvényességének
megállapításától, az Országgyûlés elnöke és alelnöke az e tisztségbe való
megválasztásától számított harminc napon belül köteles a vele szemben fennálló
összeférhetetlenségi okot megszûntetni, illetve megszûntetését kezdeményezni.
Ennek megtörténtéig a képviselõi megbízatásából eredõ jogait nem gyakorolhatja
és tiszteletdíjra sem jogosult.
(2) Ha a képviselõ az (1) bekezdésben írt kötelezettségének nem tesz
eleget, bármely képviselõ indítványára az Országgyûlés - a Mentelmi és
Összeférhetetlenségi Bizottság véleményének kikérése után - tizenöt napon
belül kimondja az összeférhetetlenséget.
(3) A 17.§-ban meghatározott összeférhetetlenségrõl a jogerõs ítéletet
hozó bíróság haladéktalanul tájékoztatja az Országgyûlés elnökét. Az
összeférhetetlenséget az Országgyûlés ezt követõen 15 napon belül mondja ki.
(4) Az összeférhetetlenség kimondásához a jelenlévõ képviselõk kétharmadának a
szavazata szükséges.
(5) A képviselõi összeférhetetlenség megállapítását bárki kezdeményezheti
írásban az Országgyûlés Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizottságnak
elnökénél. A kezdeményezésben pontosan meg kell jelölni, hogy mely
képviselõvel szemben és milyen összeférhetetlenségi ok merült fel; mellékelni
kell az összeférhetetlenségi ok megállapításához szükséges bizonyítékokat is.
A kezdeményezésnek tartalmaznia kell a kezdeményezõ személyazonosító adatait
és aláírását. Hiányos kezdeményezés esetén az Országgyûlés Mentelmi és
Összeférhetetlenségi Bizottságának elnöke nem indítja meg a szükséges
eljárást, de a kezdeményezésrõl tájékoztatja az Országgyûlés Mentelmi és
Összeférhetetlenségi Bizottságát.
21. §
(1) Az összeférhetetlenség bejelentése esetén az ügyet az Országgyûlés
Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizottsága 30 napon belül kivizsgálja. Az
adott ügy kivizsgálására tagjai sorából - sorsolással - háromtagú
vizsgálóbizottságot hoz létre. Az Országgyûlés Mentelmi és
Összeférhetetlenségi Bizottságának elnöke nem lehet tagja a
vizsgálóbizottságnak.
(2) A vizsgálóbizottság eljárásának részletes szabályait az Országgyûlés
Házszabálya állapítja meg.
22. §
(1) A vagyonnyilatkozatokat és a bejelentési kötelezettség alá tartozó
tevékenységeket, valamint az összeférhetetlenséggel kapcsolatos minden
nyilvántartást az Országgyûlés Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizottsága
vezeti.
(2) A nyilvántartásban szereplõ adatokba bármely országgyûlési képviselõ
betekinthet.
(3) A nyilvántartásban szereplõ adatokat a képviselõi megbízatás
megszûnését követõ egy hónapon belül törölni kell."
2.§
(1) E törvény 1996. szeptember 1. napján lép hatályba.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg a Tv. a preambulum után az
"I. fejezet" számozással egészül ki, valamint a jelenlegi 10-11.§-ok számozása
2-3.§-ra változik, és a következõ alcímmel egészül ki: "A képviselõk munkajogi
és társadalombiztosítási jogállása"; a 2-5.§-ok számozása 4-7.§-ra változik,
és a "II. fejezet" számozással egészül ki; a 9. § számozása 8.§-ra változik,
és a következõ alcímmel egészül ki: "A képviselõi tisztség ellátásának
támogatása"; a 14.§ számozása 23.§-ra változik, és a "Záró rendelkezések"
alcím elé a "IV. fejezet" számozása kerül, továbbá a Tv. 6-8.§-ai és a 14.§
(2) bekezdése hatályát veszti.
(3) A 18.§-ban meghatározott bejelentést, valamint a 19.§-ban
meghatározott vagyonnyilatkozatot a törvény hatályba lépését követõ 30 napon
belül kell megtenni az Országgyûlés elnökénél.
(4) Ha a képviselõvel szemben összeférhetetlenségi ok áll fenn, azt a
törvény hatályba lépését követõ 30 napon belül köteles megszûntetni.
Amennyiben ezt nem teszi meg, a Országgyûlés Mentelmi és Összeférhetetlenségi
Bizottságának elnöke megindítja ellene az összeférhetetlenségi eljárást.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény
módosításáról szóló, tartalmilag az országgyûlési képviselõk
összeférhetetlenségét szabályozó törvényjavaslat elsõdleges célja, hogy
biztosítsa a törvényhozói munka függetlenségét, a nem kívánatos
befolyásolásoktól való mentességet, a lelkiismeretes képviselõi munka
végzését.
I.
Az országgyûlési képviselõkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok minden
parlament legbonyolultabb s leginkább körültekintõ szabályozást igénylõ
törvényalkotási feladatai közé tartoznak. Magyarországon 1946 óta komplex
összeférhetetlenségi törvény nem volt. Azt megelõzõen viszont nagyon
részletes, önálló összeférhetetlenségi törvényeket fogadtak el a magyar
parlamentben. A magyar parlamentarizmus történetében az elsõ átfogó
összeférhetetlenségi törvényt 1875-ben fogadta el a magyar parlament az 1875.
évi I. tc. formájában. Ezt követõen 1901-ben szabályozta ismét átfogó
jelleggel a magyar parlament a képviselõk összeférhetetlenségét a XXIV. számú
tc.-ben. Újabb átfogó szabályozásra az 1925. évi XXVI. törvénycikkben került
sor. Jelentõs módosításra az 1938. évi XIX. számú törvénycikkben került sor,
majd az utolsó átfogó összeférhetetlenségi törvényt 1946-ban fogadta el a
magyar parlament XXVI. számú törvénycikk formájában.
Az utolsó átfogó összeférhetetlenségi törvény néhány évig volt hatályban, majd
az 1949. évi XX. törvény és a hozzákapcsolódó törvénykezések kapcsán hatályát
veszítette. A diktatórikus szocializmus éveiben a gazdasági
összeférhetetlenség szabályai szinte értelmetlenné váltak a tulajdoni
viszonyok radikális átalakulása révén, továbbá annak révén, hogy a hatalom
megosztásával szemben a hatalom egységének elvébõl kiindulva, erõteljes
hatalomkoncentráció valósult meg, amelynek során nemhogy elkerülendõ, hanem
kifejezetten kívánatos volt az, hogy a magas állami, párttisztségeket, egyéb
politikai és közhatalmi pozíciókat betöltõk, valamint a gazdasági élet vezetõ
tisztségeit betöltõ személyek kerüljenek a parlamentbe. Néhány jelentéktelen,
un. hivatali-politikai összeférhetetlenségi szabályt leszámítva, amelyeket az
Alkotmány tartalmazott, összeférhetetlenségi szabályok megalkotására és
részletes kimunkálására nem került sor.
II.
Amikor egy parlamenti demokrácia életében részletes összeférhetetlenségi
szabályok kialakítására és elfogadására kerül sor, az már a parlamenti
demokrácia konszolidációjának a jele. Ezt hangsúlyoznunk kell azért, mert jó
néhányan úgy vélik, hogy az összeférhetetlenségi szabályok a parlamenti
demokrácia válságtermékei, akkor kerül sor kidolgozásukra és elfogadásukra,
amikor a parlament tisztasága, a képviselõk függetlensége, a hatalmi ágak
elválasztásának elve vagy a képviselõk vagyoni és jövedelmi viszonyainak az
átláthatósága kerül veszélybe. Határozottan le kell szögezni és hangsúlyozni
kell azt, hogy az összeférhetetlenségi szabályok nem büntetõ szabályok, nem
büntetõjogi intézmény az összeférhetetlenség, hanem közjogi intézmény.
Az összeférhetetlenség erkölcsi alapokon nyugvó közjogi intézmény, ennek
megfelelõ szabályozási elvekkel, szabályozási célokkal, eljárási szabályokkal
és szankciókkal.
Az összeférhetetlenségi szabályok hosszú távon meghatározzák a parlament
összetételét, a parlamenti képviselet tartalmát és jellegét. Az
összeférhetetlenségi szabályok összefüggenek azzal is, hogy a parlament
egykamarás, vagy kétkamarás parlament formájában mûködik-e. A második kamara
mûködése esetén jó néhány olyan szervezet és szakmai terület képviselõi
vehetnek részt a második kamarában, akiknek a szervezeti tagsága és pozíciója
a képviselõ testületi tagsággal egyébként összeférhetetlen.
Mennél szigorúbbak és mennél szélesebb körre terjednek ki az
összeférhetetlenségi szabályok, annál inkább fennáll a veszélye annak, hogy a
parlament a társadalomtól elszakított, izolált politikai képviseleti testület
lesz, amelynek társadalmi gyökerei, érdekartikulációs funkciói megszakadnak
illetve veszélybe kerülnek.
Az összeférhetetlenségi szabályoknak nem lehet céljuk az, hogy a korábbi
választásokon kialakult parlamenten belüli arányokat utólagosan korrigálják és
a parlamenti összetételt lényegesen megváltoztassák.
III.
1. A szabályozás indokai
Magyarországon a rendszerváltás következtében konszolidált és mûködõképes
demokrácia van. A képviselõi összeférhetetlenség a parlamenti jog - a
Házszabály mellett - második legjelentõsebb területe, amelynek teljes körû
jogi rendezése és szabályozása ma még hiányzik. A politikai-hivatali
összeférhetetlenséget az országgyûlési képviselõk tekintetében az Alkotmány
20. §-a és a képviselõk jogállásáról szóló LV. törvény 6-7-8. §-ai és néhány
egyéb törvény (pl. a TB önkormányzati képviselõk választásáról szóló törvény)
szabályozzák.
Az összeférhetetlenségi eljárás szabályait jelenleg az Alkotmány és az 1990.
évi LV. törvény tartalmazza. Az összeférhetetlenség szankcióját az Alkotmány
20/A §-ának c/ pontja szabályozza.
Összeférhetetlenségi eljárást az országgyûlési képviselõvel szemben a
parlament bármely tagja kezdeményezhet. Az összeférhetetlenség kimondására az
Országgyûlésnek van hatásköre. Az összeférhetetlenség kimondása elõtt a
képviselõ az Országgyûléshez intézett nyilatkozatával lemondhat
megbízatásáról, amelyhez az Országgyûlés elfogadó nyilatkozatára nincs
szükség. Ha a képviselõ nem mond le összeférhetetlen megbízatásáról vagy
képviselõi mandátumáról, akkor az Országgyûlés kimondja az
összeférhetetlenséget és az Alkotmány 20/A §-ának (1) bekezdés c/ pontja
szerint az országgyûlési képviselõi megbízatása megszûnik.
Az Alkotmány és az 1990. év LV. törvény az országgyûlési képviselõk politikai-
hivatali összeférhetetlenségét és eseteit, valamint az ezzel kapcsolatos
eljárást és szankciót rendezi csupán.
Az összeférhetetlenségi szabályok hivatottak biztosítani a törvényhozói
testület és az egyéni képviselõ függetlenségét, a nem kívánatos
befolyásolásoktól való mentességét, a lelkiismeretes képviselõi munka
feltételeinek a megteremtését.
A parlament mint testület és a képviselõ közjogi autonómiájának és
függetlenségének a feltételeit lényegileg három jogintézmény biztosítja:
a/ a szabad mandátum elve, amelyre vonatkozó szabályokat a választójogi
törvény, az Alkotmány és a házszabály tartalmazza (politikai függetlenség),
b/ a mentelmi jog, amely a képviselõ jogi függetlenségét biztosítja,
c/ az összeférhetetlenség közjogi intézménye, amely a képviselõ anyagi,
hivatali, erkölcsi és lelkiismereti függetlenségét biztosítja.
2. Az összeférhetetlenség fogalma és jelentõsége
Az összeférhetetlenség fogalma: a törvényben meghatározott pozíciók,
tisztségek, tagságok, foglalkozások és a képviselõi megbízatás egyidejû
betöltésének tilalma, illetve meghatározott tevékenységek végzésének tilalma a
képviselõi mandátum ideje alatt.
Az összeférhetetlenségi intézmény és szabályozás jelentõségét adja az, hogy
lényegileg az összeférhetetlenség a társadalom jelentõs rétegeit megfosztja a
parlamenti képviselõi feladatok ellátásától, illetve választási
kényszerhelyzetet hoznak létre az összeférhetetlenségi szabályok, amelyben az
összeférhetetlen helyzetbe került képviselõnek választania kell parlamenten
kívüli megbízatása, tisztsége, tevékenysége és parlamenti képviselõi mandátuma
között. Más esetekben (az abszolút összeférhetetlenség esetén) a képviselõnek
nincs választási lehetõsége, hanem az összeférhetetlenség megállapítása
jogszabály alapján a képviselõi mandátum elvesztését vonja maga után.
Az összeférhetetlenségi szabályok jelentõségét nemcsak jogi, normatív és a
képviselõ függetlenségét garantáló jelentõsége adja, hanem az is, hogy végsõ
soron egy ország parlamentjének összetétele nagymértékben függ az
összeférhetetlenségi szabályoktól, azok szigorúságától vagy enyhébb
jellegétõl. Természetesen nem szabad, hogy illúziónk legyen abban a
vonatkozásban, hogy mennél szigorúbb és mennél szélesebb körre kiterjedõ
összeférhetetlenségi szabályokat alkot meg a parlament, annál kisebb lesz a
képviselõk nem kívánatos befolyásolásának esete. A szigorú, normatív és
érvényesíthetõ, kimerítõ taxációval szabályozott összeférhetetlenség mellett
is a nemformális befolyásolás lehetõsége minden parlamenttel és parlamenti
képviselõvel kapcsolatban megmarad.
3. Az összeférhetetlenség szabályozásának céljai
Az összeférhetetlenségi szabályok legfontosabb célja, hogy biztosítsák a
törvényhozói munka függetlenségét, a nem kívánatos befolyásolásoktól való
mentességet, a lelkiismeretes képviselõi munka végzését.
Ennek érdekében az összeférhetetlenség szabályozásának konkrét céljai:
a/ a képviselõk anyagi, szervezeti, hatalmi függetlenségének biztosítása,
b/ a hatáskörök és a hatalmi pozíciók koncentrálásának megakadályozása, a
hatalmi ágak elválasztásának garantálása,
c/ a gazdasági és a politikai pozíciók összefonódásának megakadályozása,
d/ a nem kívánatos érdekérvényesítés és befolyásolás megakadályozása,
e/ a képviselõhöz méltatlan magatartást tanúsító képviselõk megfosztása
mandátumuktól, illetve annak megakadályozása, hogy a képviselõi mandátumra
méltatlan személyek képviselõk lehessenek,
f/ a képviselõk vagyoni és jövedelmi viszonyainak átláthatósága és
ellenõrizhetõsége.
4. Az összeférhetetlenség fajtái és területei
Az összeférhetetlenségnek többféle fajtája van, és többféle szempont szerint
csoportosíthatjuk õket:
a/ a hivatali összeférhetetlenség, amely a képviselõnek a Kormánytól és a
kormányzati szervektõl való függetlenségét hivatottak biztosítani, valamint a
nagy, erõsen hierarchikus, szigorú alá-fölérendeltség elve alapján mûködõ
szervezetek tagjait kívánják távol tartani a parlamenttõl. E körbe tartozik a
köztisztviselõk összeférhetetlensége is.
b/ A politikai összeférhetetlenség esetei, amelyek egy része a hatalmi ágak
szigorú elválasztásával függenek össze, a hatalmi ágak elválasztásának
perszonális garanciáit jelentik. A politikai összeférhetetlenség másik esete,
amikor a képviselõi mandátumból korábbi vagy meglévõ politikai szervezeti
tagság miatt zárnak ki egyes személyeket.
c/ Erdekeltségi összeférhetetlenség, amely a parlamenten kívül meglévõ erõs
érdekbefolyásolást kívánja megakadályozni.
d/ Közbenjárói, nem kívánatos érdekkijárói összeférhetetlenség, amit
hihetetlenül nehéz megkülönböztetni az érdekképviseleti funkciótól.
e/ Méltatlansági összeférhetetlenség
- büntetõjogi összeférhetetlenség
- erkölcsi összeférhetetlenség.
A feloldhatóság szempontjából beszélhetünk abszolút összeférhetetlenségrõl,
ilyenek pl. a méltatlansági összeférhetetlenségek, amelyeknek a megállapítása
esetén a képviselõ a jogszabály erejénél fogva feltétlenül elveszíti
képviselõi mandátumát. A relatív összeférhetetlenség, amely esetben a
képviselõ választási kényszer elé kerül, hogy vagy a képviselõi mandátumáról,
vagy az azzal összeférhetetlen pozíciójáról, megbízatásáról, tisztségérõl mond
le.
Az összeférhetetlenség idõbeli érvényesülése és hatálya szempontjából
beszélhetünk egyrészt a jelöltségbõl kizáró összeférhetetlenségrõl, másrészt a
képviselõi mandátum idején érvényesülõ összeférhetetlenségrõl, harmadrészt
utólagos összeférhetetlenségrõl, amely esetben a képviselõ mandátumának
lejárta után sem vállalhat meghatározott ideig meghatározott pozíciókat, pl.
magas rangú köztisztviselõi állást, vagy nem lehet koncessziós vagy
közbeszerzõi szerzõdés kedvezményezettje.
5. Az összeférhetetlenség szabályozásának fõ elvei, módjai és szabályozási
módszerei
Az összeférhetetlenség szabályozásának fõ és kívánatos elvei:
1/ A szabályozás teljes körû legyen, terjedjen ki az összeférhetetlenség
minden területére és körére.
2/ A magyar társadalom és parlamenti demokrácia viszonyaira tekintettel
mérsékelt szigorúságú és körû összeférhetetlenség indokolt, amely mellett a
parlamenti rotáció és reprezentativitás kívánatos elvei érvényesülhetnek.
3/ A képviselõk vagyoni és jövedelmi viszonyaira vonatkozó szabályozás
során a teljes körû átláthatóságra kell törekedni.
4/ Részletes és garanciális eljárási szabályokat kell kidolgozni, és az
összeférhetetlenség ügyében a végsõ döntést a parlament hatáskörébe kell
utalni.
Az összeférhetetlenség intézményének szabályozása során háromféle
szabályozási módszert és technikát kell alkalmazni:
- kimerítõ és teljes körû taxatív szabályozásra van szükség a politikai,
a hivatali, a gazdasági érdekeltségi, a tömegtájékoztatási, a köztestületi
összeférhetetlenség során.
- A fogalmi szabályozás és az összeférhetetlenség fogalmának
interpretatív meghatározására kell törekedni az un. érdekkijárási
összeférhetetlenség esetében. A fogalmi szabályozás mellett az érdekkijárói
összeférhetetlenség szabályozása során kötelezõ szabályozási elemként kell
elfogadni, hogy csak anyagi ellenszolgáltatás fejében történõ nem kívánatos
érdekkijárás tekinthetõ összeférhetetlennek, és el kell kerülni a lex
imperfecta szabályozás veszélyeit ezen a területen.
- A vegyes szabályozás, tehát a taxatív és a fogalmi szabályozást együtt
kell alkalmazni bizonyos területeken, pl. az erkölcsi és a közbenjárói
összeférhetetlenség esetén.
RESZLETES INDOKOLAS
A törvényjavaslat 1.§-ához (a törvény új III. fejezete)
A törvény új 9. §-ához:
A képviselõi tisztség összeférhetetlensége
Elérendõ cél, hogy a képviselõk összeférhetetlenségére vonatkozóan csak az
Alkotmány és az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló törvény
állapíthasson meg szabályokat. A 9.§ a hivatali és a politikai
összeférhetetlenség eseteit szabályozza, az országgyûlési képviselõk
jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény, a társadalombiztosítási önkormányzat
igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény, a közbeszerzésekrõl szóló 1995.
évi XL. törvény, az állam tulajdonában levõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl
szóló 1995. évi XXXIX. törvény összeférhetetlenségi szabályait megerõsítve.
A törvény új 10.§-ához:
Az esetleges visszaéléseket elkerülendõen kívánatos, hogy közalapítvány kezelõ
szervének tisztségviselõjeként vagy kezelõ szervezetének tagjaként a képviselõ
ne kaphasson díjazást, de a kezelõ szervnek tagja lehessen. Ebbe a körbe kell,
hogy tartozzanak az önkormányzatok által létrehozott alapítványok is.
A törvény új 11. §.ához:
A különbözõ sajtóorgánumokkal (médiával) összefüggõ szabályozás kétféle módon
akadályozza az esetleges visszaéléseket: egyrészt kiküszöböli, hogy az
országgyûlési képviselõ (s rajta keresztül pártja) valamint a sajtó között
szoros érdek-összefonódás jöjjön létre, mely a közvélemény egyoldalú
tájékoztatásához vezethetne. Másrészrõl megakadályozza azt, hogy az
információért folytatott versenyben egyes médiumok meg nem engedett elõnyökre
tegyenek szert vagy monopol helyzetbe jussanak az összefonódások révén.
A törvény új 12. §-ához:
A 12. § az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény
7. §-ban leírtakat tartalmazza, csaknem változatlan formában.
A törvény új 13. §-ához:
A 13. § tartalmazza a képviselõk gazdasági összeférhetetlenségére vonatkozó
szabályokat. Alkotmányossági kérdésként merült fel, hogy a szabályozásban
tehetõ-e különbség a homogén csoportok egyes szereplõi között (állami vagy
magántulajdon, az összes önkormányzat vagy csak a megyei közgyûlések, a megyei
jogú városok önkormányzata, illetve a Fõvárosi Önkormányzat).
Álláspontunk szerint ilyen megkülönböztetést tenni nem lehet. Az a szabályozás
indokolt, mely bármilyen mértékû állami, illetve önkormányzati tulajdoni
részesedés mellett mûködõ gazdasági társaságok, vállalatok, leányvállalatok
esetében tiltja az országgyûlési képviselõ számára e szervezetekben vezetõ
tisztség viselését.
Nem indokolt azonban az összeférhetetlenség kiterjesztése mindenféle
szövetkezetre. Részben, mert a szövetkezet a civil szférába tartozik, részben
mert a "szövetkezet" jogi fogalmának túlságosan tág volta (mezõgazdasági,
termelõszövetkezet, iskolaszövetkezet, lakásszövetkezetrõl,) miatt a passzív
választójogukban érintettek köre rendkívül széles lenne.
A törvény új 14. §-ához:
A javaslat tilalmazza, hogy az állammal szerzõdéses viszonyban (gazdasági
kapcsolatban) álló gazdasági társaság vezetõ tisztségét képviselõ tölthesse
be. E bekezdés célja, hogy kizárja a protekcionizmust és a korrupciót, a
politikai és gazdasági döntéshozatal összekapcsolódását. Elõsegíti, hogy
kizárólag szakmai szempontok döntsék el, hogy az állam mely magántulajdonban
álló céggel köt nagy értékû szerzõdéseket.
A törvény új 15. §-ához:
Egyéb összeférhetetlenségi szabályok
A javaslat nem tartja összeférhetõnek azt, hogy az országgyûlési képviselõ az
állam, vagy a teljes vagy többségi állami tulajdoni részesedéssel mûködõ
gazdálkodó szervezet jogi képviselõjeként járjon el. Ez a rendelkezés fõként
arra jelent biztosítékot, hogy a képviselõ ne e minõsége miatt kapjon jogi
megbízásokat. Ugyanígy tilalmazza a 15. § azt is, hogy bármely szakmai vagy
üzleti ügyben a képviselõ e minõségére hivatkozva bármiféle elõnyhöz jusson.
Tiltott az is, hogy a képviselõ pozíciójánál fogva szerezzen meg olyan
információkat, amelyekhez más úton nem juthatna hozzá, s az is, hogy ezeket az
információkat bármilyen módon felhasználja.
A törvény új 16. §-ához:
Szigorúan tiltani kell azt, hogy a képviselõ e pozícióját felhasználva meg nem
engedett anyagi elõnyhöz jusson vagy családját ehhez juttassa. A szabályozás
hasonló elvekre épül, mint a BTK-ban meghatározott "befolyással üzérkedés"
tényállása, azonban fogalmilag többet takar. Azokat a cselekvéseket is tiltja,
amelyek bár nem merítik ki a fenti tényállást, de hasonlóak ahhoz.
Indokolatlan és nem politikus azonban annak tiltása, hogy a képviselõ a kisebb
értékû, nem vesztegetési céllal adott ajándékot elfogadja. A félreértések
elkerülése végett célszerû a tiszteletdíj függvényében konkrétan meghatározni
azt a mértéket (képviselõi tiszteletdíj kéthavi összege), amely felett a
juttatás illetve az elõny tiltott. Az ennél alacsonyabb összegû juttatásokról
kimutatást kell vezetni.
A törvény új 17. §-ához:
A javaslat e bekezdése a méltatlansági összeférhetetlenség eseteit
tartalmazza. Az egyes bírósági határozatokban foglalt jogkövetkezmények esetén
túl a javaslat az országgyûlési képviselõi tisztséghez méltatlannak tartja, ha
a képviselõnek az állammal szemben jogerõsen megállapított olyan köztartozása
áll fenn, amelyet nem tud vagy nem hajlandó rendezni.
A törvény új 18 - 19. §-ához:
Bejelentési kötelezettség alá esõ tevékenységek és jövedelmek
Vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség
A képviselõ köteles az Országgyûlés elnökének bejelenteni az
összeférhetetlenség alá nem esõ munkaviszonyát, különbözõ szervezetekben
fennálló részesedését, tagságát, tisztségét és az ezekbõl származó jövedelmét.
A képviselõk vagyoni és jövedelmi átláthatósága alapvetõ követelmény közjogi
méltóságuk és pozíciójuk következtében. A vagyoni és jövedelmi átláthatóság
tartalma: információadási kötelezettség a képviselõ vagyoni helyzetérõl és
jövedelmérõl, továbbá ezeknek az adatoknak a korlátozott nyilvánossága, vagyis
csak az Országgyûlés Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizottságának tagjai,
továbbá a parlamenti képviselõk tekinthetnek bele.
1. Az információadási kötelezettség tárgya:
a/ a vezetõ pozíciók, tagságok amelyek egy része jövedelemmel jár, egy
része nem jár jövedelemmel (18. §-ban szabályozva),
b/ bizonyos tevékenységek, amelyek egy része jövedelemmel jár, más része
jövedelem nélkül is bevallási kötelezettség alá esik (18. §-ban szabályozva),
c/ induló vagyoni helyzet, idõközbeni vagyongyarapodás és a képviselõi
mandátum megszûnésekor meglévõ vagyoni helyzet,
d/ juttatások és ajándékok meghatározott értékhatár felett (16. § (2)
bekezdésében szabályozva).
2. Az információadási kötelezettség személyi köre:
A képviselõre és a vele közös háztartásban élõ házastársára, élettársára
és gyermekére is kiterjed. Ilyen módon elkerülhetõk az olyan nemkívánatos
feltételezések, melyek szerint az összeférhetetlenségi szabályok a családi
kör bevonásával kijátszhatók
Természetesen jogi garanciákat kell adni arra vonatkozóan, hogy az
információadási kötelezettség harmadik személyt ne hozzon hátrányos helyzetbe.
(Pl. nem hozzátartozó tulajdonostársat).
3. Az információadási kötelezettség idõtartama:
Induló állapot a képviselõi megbízólevél átadásának idõpontjában meglévõ
vagyoni helyzet. A következõ információ a mandátum megszûnésekor meglévõ
vagyoni helyzetet tükrözi.
A vagyoni és jövedelmi viszonyok átláthatóságára vonatkozó szabályok,
csak a modern korban kapcsolódtak a szigorúan vett összeférhetetlenségi
szabályokhoz. Nem indokolt azonnal az összeférhetetlenséggel kapcsolatos,
lényegileg egyetlen és rendkívül szigorú szankció alkalmazása, nevezetesen a
képviselõi mandátumtól való megfosztás, illetve az összeférhetetlen pozíciótól
vagy jövedelemtõl való megszabadulás elõírása. Ezért az eljárási szabályok
során a vagyoni és jövedelmi viszonyok átláthatóságára vonatkozó szabályok
megsértése esetén enyhébb szankciók alkalmazása indokolt. (Pl. képviselõi
munkától és jogok gyakorlásától átmeneti idõre való eltiltás, stb.)
A vagyonnyilatkozat-tételnek csak akkor van értelme, ha ezt a képviselõi
megbízatás megszûnése után is megteszi a képviselõ. Amennyiben a képviselõt
újraválasztják, szankcionálható a záró vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség
elmulasztása úgy, hogy megtételéig nem gyakorolhatja képviselõi jogait, nem
részesülhet tiszteletdíjban. Ha a képviselõt nem választják újra és így nem
tesz eleget a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének, a képviselõ
késedelmi kamatot köteles fizetni a korábbi vagyonnyilatkozatában
meghatározott összeg alapulvételével.
A törvény új 20-22. §-aihoz
Eljárási szabályok
Az összeférhetetlenségi eljárás kezdeményezésére bárki jogosult. Önmaga
helyzetének tisztázása érdekében maga a képviselõ is kezdeményezheti az
összeférhetetlenségi eljárást önmagával szemben. A kezdeményezés feltételei:
írásban kell kezdeményezni, pontosan meg kell jelölni, hogy mely képviselõvel
szemben és milyen összeférhetetlenségi ok merült fel, mellékelni kell a
szükséges bizonyítékokat is.
A képviselõi összeférhetetlenség kivizsgálását csak a parlament illetékes,
Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizottsága rendelheti el és folytathatja le
úgy, hogy az adott ügy kivizsgálására tagjai sorából - sorsolással - három
tagú vizsgálóbizottságot hoz létre. A vizsgálóbizottság eljárásának részletes
szabályait az Országgyûlés Házszabálya állapítja majd meg.
A szóba jöhetõ más megoldások (Alkotmánybíróság, a Legfelsõbb Bíróság valamely
tanácsának, a Közigazgatási Bíróság valamely tanácsának, vagy más bírói
fórumnak a kijelölése) sértenék a parlament szuverenitását és a képviselõ
autonómiáját. Nem látszik indokoltnak a parlamenten belüli zsûri-rendszer,
parlamenti bíróság, stb. felállítása sem.
A Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizottság, amennyiben abszolút
összeférhetetlenséget állapít meg, javaslatot tesz a parlamentnek az
összeférhetetlenség kimondására, és ezzel a képviselõ mandátumának
megszüntetésére.
Relatív összeférhetetlenség esetén az összeférhetetlenségi bizottság rövid
határidõt szab a képviselõ számára az összeférhetetlenségi helyzet
megszüntetésére, vagy képviselõi mandátumáról való lemondásra. Ha a képviselõ
sem az összeférhetetlenségi helyzetet nem szünteti meg, sem képviselõi
mandátumáról nem mond le, akkor az összeférhetetlenség fennállta miatt az
összeférhetetlenségi bizottság javaslatot tesz a parlamentnek az
összeférhetetlenség kimondására, ezzel a parlamenti képviselõi mandátumának
megszüntetésére.
Az összeférhetetlenségi bizottság tehát csak javaslattevõ, elõterjesztõ
szervezet, a végsõ döntést, amely végsõ soron a képviselõi mandátum
megszûnésével jár, csak a parlament mondhatná ki.
A parlament döntése ellen fellebbezésnek helye természetesen nincs. Az
összeférhetetlenség kimondása ügyében a parlament a jelenlévõ országgyûlési
képviselõk kétharmados többségével hozná meg döntését.
Ennél részletesebb eljárási szabályokat az összeférhetetlenségi törvény-
tervezetében nem indokolt megállapítani. Az összeférhetetlenségi eljárásra
vonatkozó alapvetõ elveken és garanciákon túl a részletes eljárási szabályokat
a Házszabály állapítja majd meg. Ezeken a részletes eljárási szabályokon belül
indokolt rendezni a vagyoni és jövedelmi helyzet viszonyok átláthatóságára
vonatkozó szabályok megsértésére vonatkozó szankciókat is.
A vagyonnyilatkozatokat és a bejelentési kötelezettség alá tartozó
tevékenységeket, valamint az összeférhetetlenséggel kapcsolatos minden
nyilvántartást az Országgyûlés Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizottsága
vezeti. A nyilvántartásba szereplõ adatokba bármely képviselõ betekinthet.
A törvényjavaslat 2.§-ához:
A hatálybaléptetõ rendelkezések körében kell rendelkezni arról is, hogy a
jelenlegi parlament tagjait mennyiben érintik a törvény összeférhetetlenségi
szabályai. A legtisztább helyzetet az teremti, ha a törvény hatálya kiterjed
az azt meghozó parlament tagjaira is. Úgy rendelkezik tehát a 2.§, hogy ha a
képviselõvel szemben bármilyen összeférhetetlenségi szabály áll fenn, azt a
törvény hatályba lépését követõ 30 napon belül köteles megszüntetni.
Amennyiben ezt nem teszi meg, az Országgyûlés Mentelmi és Összeférhetetlenségi
Bizottságának elnöke megindítja ellene az összeférhetetlenségi eljárást.
Budapest, 1996. június 12.
az SZDSZ országgyûlési képviselõcsoportja
nevében
...............................
Hankó Faragó Miklós
SZDSZ