Interpelláció

a "Mennyit ér az ember ha magyar" címmel

....... szám

Dr. Gál Zoltán úrnak

az Országgyûlés elnökének

HELYBEN

Tisztelt Miniszter Úr!

Az Alkotmány 27. §-a és a Házszabály 90. §-a, valamint a 115. §. (2) bek.

alapján Szabó György Népjóléti Miniszter Úrhoz az alábbi

i n t e r p e l l á c i ó t

intézem:

Tisztelt Miniszter Úr!

Április elsejétõl átlagosan 35 %-kal emelkednek a gyógyszerárak, az a sokak

számára létfontosságú készítmény, amit már eddig sem tudtak megvásárolni.

A Kormány megint kompenzációt ígér, mint a tüzelõolaj utalványok

megszüntetésekor.

A kompenzálás csak azokra a krónikus betegségben szenvedõkre vonatkozik,

akinek családjában az 1 fõre jutó jövedelem nem éri el a nyugdíjminimumot, ami

jelenleg 9.600.- Ft., illetve ezek a betegek kapnak közgyógyellátási

igazolványt. Ezen kívül eseti támogatásban részesülhetnek azok, akiket az

önkormányzatok rászorultnak ítélnek meg.

Ezek szerint ahol nem lesz kegyes az önkormányzat, a beteg nehéz helyzetbe

kerül.

Kórházakat szüntetnek meg, a kórházi ágyak számát csökkentették, drasztikus

gyógyszeráremelést hajt végre a Kormány, az egészségügy padlón van.

Felmerül a kérdés, mennyit ér az emberi élet ebben az országban, ha annak

megmentésére, gyógyítására nem adnak lehetõséget.

Az alacsony béreket, jövedelmeket évtizedeken keresztül azzal indokolták, hogy

ingyenes az egészségügyi ellátás, kedvezményes a gyógyszerellátás, az utazás.

Ebbõl már semmi sem igaz, csupán annyi, hogy a jövedelem alacsony maradt, a

szolgáltatási díjak pedig sokszorosára emelkedtek.

Az Önök nagy elõdei Miniszter Úr azt harsogták: az ember a legfõbb érték ebben

az országban. Én nem ezt tapasztalom, ezért teszem fel Önnek a kérdést: mit ér

az ember, ha magyar ebben az országban?

Várom az elfogadható válaszát.

Budapest, 1996. február 6.

Tisztelettel:

Czoma Kálmán

FKGP

országgyûlési képviselõ