1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/1679.. számú
Törvényjavaslat
egyes törvényeknek a Munkaerõpiaci Alap létrehozásával kapcsolatos
módosításáról
Elõadó: Kósáné dr. Kovács Magda
Budapest, 1995. november
Törvényjavaslat
egyes törvényeknek a Munkaerôpiaci Alap létrehozásával kapcsolatos
módosításáról
I.
A foglalkoztatás elôsegítésérôl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991.
évi IV. törvény módosítása
1. §
A foglalkoztatás elôsegítésérôl és a munkanélküliek ellátásáról szóló
1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 9. §-át megelôzô alcím, valamint
9. §-a helyébe a következô rendelkezés lép:
Érdekegyeztetô Tanács
"9. §
(1) A Kormány országos jelentôségû foglalkoztatáspolitikai kérdésekben a
munkavállalók és a munkaadók országos érdekképviseleti szervezeteivel az
Érdekegyeztetô Tanácsban (a továbbiakban: ÉT) egyeztet. Ennek során az ÉT
a) véleményezi a Munkaerôpiaci Alap költségvetésére, valamint
alaprészekre történô felosztására vonatkozó javaslatot;
b) elôzetesen véleményezi a foglalkoztatást közvetlenül érintô
jogszabálytervezeteket;
c) évente beszámoltatja az Országos Munkaerõpiaci Tanácsot.
(2) Az ÉT az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott jogkörét
alapszabályában bizottságaira átruházhatja."
2. §
Az Flt. a 10. §-át megelôzôen a következô alcímmel egészül ki, és a 10. §
helyébe a következô rendelkezés lép:
"Országos Munkaerôpiaci Tanács
10. §
(1) Az Országos Munkaerôpiaci Tanács (a továbbiakban: OMT) a munkaadók, a
munkavállalók és a Kormány képviselôibôl álló testület.
(2) Az OMT e törvény keretei között - a szakképzési alaprész tekintetében
a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII.
törvény 6. §-ában foglaltak figyelembevételével -
a) javaslatot tesz
1. a Munkaerõpiaci Alap költségvetésére,
2. a Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási alaprészén belül a központi,
valamint a decentralizált pénzeszközök [43. § (1) bekezdés] arányára,
felosztásának elveire,
3. a Munkaerõpiaci Alap maradványának jóváhagyására az áthúzódó
kötelezettségek figyelembevételével,
4. az alaprészek közötti átcsoportosításra,
5. a foglalkoztatási alaprész decentralizált pénzeszközeinek [43. § (1)
bekezdés] megyék közötti átcsoportosítására,
6. foglalkoztatási és képzési programok indítására,
7. foglalkoztatási és képzési célú alapítványok, közalapítványok
támogatására,
8. a munkaerõpiaci szervezet fejlesztését szolgáló hitelfelvételre;
b) elôzetesen véleményezi a munkaügyi miniszter egyedi (a foglalkoztatási
válsághelyzetek kezelését szolgáló keret elosztására vonatkozó) döntéseit;
c) véleményezi a Kormány által készített foglalkoztatási koncepciót és
irányelveket,
d) évente értékeli a Munkaerôpiaci Alap pénzeszközeinek felhasználását,
továbbá a munkanélküli ellátások és foglalkoztatást elõsegítõ támogatások,
valamint a munkaerôpiaci szervezet ellenôrzése során szerzett
tapasztalatokat, és mindezekrõl tájékoztatja a nyilvánosságot,
e) beszámoltatja az Országos Munkaügyi Központ fõigazgatóját."
3. §
Az Flt. a 10. § után a következô 10/A. §-sal egészül ki:
"10/A. §
(1) Az OMT-nek kilenc tagja van. Tagjait a munkaügyi miniszter bízza meg
és hívja vissza. A munkavállalói képviselõket az ÉT munkavállalói, a munkaadói
képviselõket az ÉT munkaadói oldala, a kormányoldal egy képviselõjét a
pénzügyminiszter jelöli ki.
(2) Az OMT-ben a munkavállalókat, a munkaadókat és a Kormányt azonos
számú tag képviseli.
(3) Az OMT az ügyrendjét egyhangúan határozza meg."
4. §
Az Flt. 18. §-át követôen a "Korengedményes nyugdíj átvállalása" cím
helyébe "A megváltozott munkaképességû személyek foglalkoztatásának
támogatása" cím lép, egyúttal az Flt. a következô 19. §-sal egészül ki:
"19. §
A Munkaerôpiaci Alap rehabilitációs alaprészébôl támogatás nyújtható
megváltozott munkaképességû személyek foglalkoztatását elôsegítô beruházáshoz,
valamint külön rendeletben meghatározott, beruházásnak nem minõsülõ
bõvítéshez, egyéb fejlesztési célú kifizetéshez."
5. §
Az Flt. a 19. §-át követôen a következô címmel és 19/A. §-sal egészül ki:
"Fiatal munkanélküliek foglalkoztatásának támogatása
19/A. §
A pályakezdõ munkanélküliek elhelyezkedésének elõsegítésérõl,
képzettségük, szakmai felkészültségük javítását, munkatapasztalat szerzését
lehetõvé tevõ támogatás nyújtásával kell gondoskodni. Ennek részletes
szabályait kormányrendelet állapítja meg, amely a foglalkoztatás támogatására
e törvény szabályainál kedvezõbb szabályokat állapíthat meg."
6. §
Az Flt. 20. §-ának helyébe a következô rendelkezés lép:
"20. §
(1) A 14-18., valamint a 19/A. §-ban meghatározott támogatás a
Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébõl nyújtható.
(2) A munkaügyi miniszter rendeletben határozza meg:
a) a 14-19. §-ban meghatározott támogatások további feltételeit,
odaítélésének és visszakövetelésének részletes szabályait, a képzô intézmények
kiválasztására vonatkozó szempontokat;
b) a Munkaerôpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek
kezelésére nyújtható támogatás szabályait.
(3) A munkaügyi miniszter a (2) bekezdés szerinti jogát a 19. §-ban
meghatározott támogatás tekintetében a népjóléti miniszterrel egyetértésben
gyakorolja."
7. §
Az Flt 21. §-ának (1) bekezdése helyébe a következô rendelkezés lép:
"(1) A 14-18. §-ban meghatározott támogatás nyújtása esetén, ha a
támogatás pénzügyi fedezetéül a Munkaerôpiaci Alap foglalkoztatási
alaprészének
a) központi kerete szolgál, a Munkaügyi Minisztérium vagy a megyei
(fôvárosi) munkaügyi központ;
b) az egyes megyék számára elkülönített pénzügyi kerete szolgál, a megyei
(fôvárosi) munkaügyi központ
köt megállapodást a munkaadóval."
8. §
Az Flt. a 39. §-át megelõzõen a következõ alcímmel egészül ki, és az Flt.
39. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"Munkaerõpiaci Alap
39. §
(1) A Munkaerôpiaci Alap a Munkanélküliek Szolidaritási Alapja, a
Foglalkoztatási Alap, a Szakképzési Alap, a Rehabilitációs Alap, valamint a
Bérgarancia Alap összevonásával létrehozott pénzalap. Az összevonásra került
alapok követelései és tartozásai a Munkaerõpiaci Alapot illetik meg, illetõleg
terhelik.
(2) A Munkaerôpiaci Alap célja a foglalkoztatáshoz, a munkanélküliséghez,
a szakképzéshez kapcsolódó pénzeszközök összevonásával, egységes kezelésével a
munkaerô alkalmazkodásának, a munkanélküliek munkához jutásának, a felszámolás
alatt álló gazdálkodó szervezetek munkavállalói szociális biztonságának, a
szakképzés továbbfejlesztésének, a megváltozott munkaképességû személyek
foglalkoztatásának hatékony elôsegítése, a munkaerôpiaci szervezet mûködése
pénzügyi feltételeinek biztosítása.
(3) A Munkaerôpiaci Alapon belül - a pénzeszközök felhasználásának célja
szerint - a következô alaprészeket kell elkülöníteni:
a) szolidaritási alaprészt, a munkanélkülieket e törvény alapján
megilletô ellátások (munkanélküli járadék, pályakezdôk munkanélküli segélye,
elônyugdíj, nyugdíj elôtti munkanélküli segély, költségtérítés [31. §], ezek
postaköltségei) a 27. § (6) bekezdésében meghatározott idôtartamra fizetett
társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék, a 14. § (4) bekezdésének a) pontjában
meghatározott keresetpótló juttatásnak a munkanélküli járadékkal, pályakezdôk
munkanélküli segélyével megegyezô része, valamint a kifizetett ellátásokat
terhelô társadalombiztosítási szabályokban meghatározott járulék
finanszírozására;
b) jövedelempótló támogatás alaprészt, a munkanélküliek részére - a
szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény
36. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott - jövedelempótló támogatás
ötven százalékának finanszírozására;
c) foglalkoztatási alaprészt, a foglalkoztatás elôsegítését, a
munkanélküliség megelôzését, valamint hátrányos következményeinek enyhítését
szolgáló támogatások nyújtására;
d) bérgarancia alaprészt, a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI.
törvényben meghatározott támogatás finanszírozására;
e) szakképzési alaprészt a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési
Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvényben meghatározott támogatások, programok
finanszírozására;
f) rehabilitációs alaprészt, a megváltozott munkaképességû személyek
foglalkoztatásának külön jogszabályban meghatározott módon történô
elôsegítésére;
g) mûködési alaprészt, az Országos Munkaügyi Központ, a megyei (fôvárosi)
munkaügyi központok mûködésének, fejlesztésének, valamint a Munkaügyi
Minisztérium - a Munkaerôpiaci Alap pénzeszközeit kezelô - szervezeti egysége
mûködése és fejlesztése, továbbá a könyvvizsgálat díjának biztosítására.
(4) Az elkülönített alaprészeket az éves költségvetési törvény kiemelt
elõirányzatokként tartalmazza. A mûködési alaprészen belül külön elõirányzatot
képez a Munkaerõpiaci Alapot kezelõ szervezet, az Országos Munkaügyi Központ,
és a megyei (fõvárosi) munkaügyi központok költségvetési elõirányzata, továbbá
a fejlesztési elõirányzat."
9. §
Az Flt. a 39. § után a következõ 39/A. §-sal egészül ki:
"39/A. §
(1) A Munkaerôpiaci Alappal a 10. § (2) bekezdésben foglaltak
figyelembevételével - a rehabilitációs alaprész tekintetében a népjóléti
miniszterrel egyetértésben - a munkaügyi miniszter rendelkezik. A munkaügyi
miniszter rendelkezési jogkörében:
a) meghatározza az egyes alaprészeken belül a központi, valamint az egyes
megyékben (fõvárosban) felhasználható pénzösszegek arányát;
b) dönt az egyes alaprészeken belül a központi pénzeszközök
felhasználásáról;
c) dönt a Munkaerôpiaci Alap maradványának felülvizsgálatáról és
jóváhagyásáról, az áthúzódó kötelezettségek figyelembevételével;
d) dönt az egyes alaprészek közötti pénzeszköz átcsoportosításról,
e) a Kormány felhatalmazása alapján dönt a munkaerõpiaci szervezet
fejlesztését szolgáló hitelfelvételrõl.
(2) A munkaügyi miniszternek az (1) bekezdésben meghatározott döntése
abban az esetben térhet el OMT-nek a 10. § (2) bekezdésében meghatározott
javaslatától, ha a javaslat,
a) jogszabályba ütközik, vagy
b) veszélyezteti a munkanélküli ellátások, illetõleg a foglalkoztatást
elõsegítõ támogatások finanszírozásának biztonságát,
c) a Munkaerõpiaci Alap költségvetése, valamint az alaprészek közötti
átcsoportosítás tekintetében nem egyhangú szavazással jött létre.
(3) A munkaügyi miniszter az OMT javaslata nélkül dönt, ha az OMT a
Munkaerõpiaci Alap költségvetésére a tárgyévet megelõzõ év szeptember 30-áig,
az egyes alaprészek központi és decentralizált keretre történõ felosztására a
tárgyév január 30-áig nem tesz javaslatot.
(4) A Munkaerôpiaci Alapot a Munkaügyi Minisztérium kezeli.
(5) A Munkaerôpiaci Alap pénzeszközeinek felhasználásáról - az alaprészek
központi pénzeszközeinek, valamint a jövedelempótló támogatási alaprész
kivételével - e törvény, valamint külön jogszabály szerint az Országos
Munkaügyi Központ és a megyei (fôvárosi) munkaügyi központok gondoskodnak.
(6) A Munkaerôpiaci Alap összesített bevételi és kiadási elõirányzatát és
annak az alaprészek közötti megosztását az Országgyûlés kiemelt
elõirányzatokként az éves költségvetési törvényben hagyja jóvá.
(7) Ha a munkanélküli ellátások kifizetése a Munkaerôpiaci Alapból nem
biztosítható, akkor a Kincstár a központi költségvetés nevében, terhére annak
forrásaiból legfeljebb három hónapra megelõlegezési, likviditási hitelt nyújt.
(8) A Munkaerôpiaci Alap kezelésének és felhasználásának részletes
szabályait a munkaügyi miniszter rendeletben határozza meg."
10. §
Az Flt. a következõ 39/B. §-sal egészül ki:
"39/B. §
(1) A Munkaerõpiaci Alap maradványának felülvizsgálatáról és
jóváhagyásáról - az áthúzódó kötelezettségek figyelembevételével - az OMT
javaslatára a munkaügyi miniszter dönt.
(2) A Munkaerõpiaci Alap elõzõ év végén rendelkezésre álló
záróállománya
a) az eredeti kiadási elõirányzat forrásául elszámolható a költségvetési
törvényben meghatározott bármelyik bevételi elõirányzat elmaradása esetén ,
valamint
b) az összes kiadási elõirányzat emelésének forrásául elszámolható, ha a
munkanélküli ellátások kiadási elõirányzata meghaladja a törvényben elõírt
eredeti kiadási elõirányzatot,
(3) A szolidaritási alaprész költségvetési törvényben meghatározott
elõirányzatát a törvény alapján kifizetett ellátásokhoz igazodóan év közben a
munkaügyi miniszter módosíthatja (csökkentheti). A megtakarítás - a
Munkaerõpiaci Alap fõ kiadási elõirányzatának sérelme nélkül - a
foglalkoztatási alaprészbe átcsoportosítható.
(4) A foglalkoztatási, valamint bérgarancia alaprész elõirányzata
megnövelhetõ, ha
a) az eredeti elõirányzatokon felül képzõdõ többletbevételek erre
fedezetet biztosítanak, vagy
b) a szolidaritási alaprész, illetve a jövedelempótló alaprész kiadási
elõirányzatának évközi csökkentése erre várhatóan fedezetet nyújt.
(5) A szakképzési és rehabilitációs alaprész elõirányzatának módosítására
csak az alaprészhez rendelt bevételi elõirányzatok várható teljesülésének -
illetve a szakképzési alaprész elõzõ évi záróállományának -
figyelembevételével van lehetõség.
(6) A szakképzési és a rehabilitációs alaprész bevételeként a
Munkaerõpiaci Alap többi alaprészének megtakarítása nem vehetõ igénybe,
illetve az alaprészek kiadási elõirányzata sem csökkenthetõ a Munkaerõpiaci
Alap más alaprészei javára.
(7) Az Országos Munkaügyi Központ és a megyei (fõvárosi) munkaügyi
központok mûködési alaprészbõl történõ finanszírozására a központi
költségvetési szervekre vonatkozó jogszabályok elõírásai az irányadóak. A
fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetõjének biztosított hatásköröket a
munkaügyi miniszter gyakorolja."
11. §
Az Flt. a következõ 39/C. §-sal egészül ki
"39/C. §
(1) A Munkaerôpiaci Alap bevétele:
a) a munkaadói járulék;
b) a munkavállalói járulék;
c) a rehabilitációs hozzájárulás;
d) a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi
XXIII. törvényben meghatározott szakképzési hozzájárulás;
e) a központi költségvetési támogatás;
f) a privatizációból származó bevételek;
g) egyéb bevételek: a Munkaerõpiaci Alap javára teljesített
visszafizetések, a hatósági eljárás alapján befolyt bevételek, bírságok,
kamatbevételek, a Munkaerôpiaci Alap javára teljesített önkéntes befizetések,
támogatások, valamint az Országos Munkaügyi Központ és a megyei (fôvárosi)
munkaügyi központok mûködésével összefüggô bevételek.
(2) A Munkaerôpiaci Alapba teljesített visszafizetések azt az alaprészt
növelik, amelybôl a támogatást, illetõleg az ellátást folyósították.
(3) A Munkaerôpiaci Alapba önkéntes befizetések is teljesíthetôk, amelyek
közérdekû kötelezettségvállalásnak minôsülnek."
12. §
Az Flt. 40. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"40. §
(1) A munkaadó - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az általa
bérköltségként (béralap terhére) elszámolt és a munkavállaló részére,
munkaviszonya alapján kifizetett bruttó munkabér, illetmény (kereset) 4,2
százalékát köteles munkaadói járulékként fizetni.
(2) A csôdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról
szóló 1991. évi IL. törvény 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott
gazdálkodó szervezet esetén a munkaadói járulék mértéke az (1) bekezdés
szerinti kifizetések 4,5 százaléka."
13. §
Az Flt. 41. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"41. §
A munkavállaló járulékként a munkaviszonya(i) alapján a munkaadótól
kapott bruttó munkabér, illetmény (kereset) 1,5 százalékát köteles fizetni. Ez
a rendelkezés nem vonatkozik arra, aki öregségi, rokkantsági vagy baleseti
rokkantsági nyugdíjban részesül, illetôleg arra jogosulttá vált."
14. §
Az Flt. 41. §-át követõen a következõ alcímmel és 41/A. §-sal egészül ki:
"Rehabilitációs hozzájárulás
41/A. §
(1) A megváltozott munkaképességû személyek foglalkoztatási
rehabilitációjának elôsegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás
fizetésére köteles:
a) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 2. §-a (1)
bekezdésének a)-f) pontjában meghatározott adóalany;
b) a szociális foglalkoztató (a továbbiakban: az a)-b) pont együtt:
gazdálkodó szervezet);
ha a gazdálkodó szervezet által foglalkoztatott, megváltozott
munkaképességû személyek száma nem éri el a gazdálkodó szervezet tárgyévi
átlagos statisztikai állományi létszámának öt százalékát (a továbbiakban:
kötelezô foglalkoztatási szint).
(2) A rehabilitációs hozzájárulást a kötelezô foglalkoztatási szint
figyelembevételével, a foglalkoztatandó létszám és az adott gazdálkodó
szervezetnél foglalkoztatott megváltozott munkaképességû személyek tárgyévi
átlagos statisztikai állományi létszámának különbsége alapján kell számítani.
(3) A rehabilitációs hozzájárulás éves összege a (2) bekezdés alapján
számított létszámkülönbség és a költségvetési törvényben évente meghatározott
összeg szorzata.
(4) Nem kell hozzájárulást fizetni, ha a gazdálkodó szervezetnél a
foglalkoztatottak tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszáma a harminc
fôt nem haladja meg."
15. §
Az Flt. 42. §-a és az azt megelõzõ alcím helyébe a következõ alcím és
rendelkezés lép:
"A munkaadói, munkavállalói járulék, valamint a rehabilitációs hozzájárulás
fizetési kötelezettség teljesítése
42. §
(1) A munkaadói és munkavállalói járulék bevallásának, befizetésének
ellenôrzése az állami adóhatóság feladata.
(2) A munkaadói járulékot a munkaadó állapítja meg, vallja be és
közvetlenül fizeti be az állami adóhatóságnál kezelt számlára.
(3) A munkavállalói járulékot a munkaadó állapítja meg, vonja le és
fizeti meg, valamint saját bevallása keretében vallja be.
(4) A munkaadó a munkaadói és a levont munkavállalói járulékot az
elszámolt hónapot követô hó 20. napjáig köteles befizetni.
(5) Az állami adóhatóság a munkaadók által befizetett munkaadói és
munkavállalói járulékot a Munkaerôpiaci Alap javára folyamatosan utalja át.
(6) Ha a munkaadó külföldi állam Magyarországon mûködô diplomáciai,
illetôleg konzuli képviselete, továbbá nemzetközi szervezet, vagy külföldön
bejegyzett alapítvány magyarországi képviselete, az általa megállapított
munkaadói, továbbá az általa megállapított és levont munkavállalói járulékot
közvetlenül a Munkaerôpiaci Alap számlájára fizeti be.
(7) A munkaadói és munkavállalói járulék befizetésének e törvény által
nem szabályozott kérdéseiben az adózás rendjérôl szóló 1990. évi XCI. törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni.
(8) Az Adó- és Pénzügyi Ellenôrzési Hivatal a munkaadói és a
munkavállalói járulék bevallásáról és befizetésének teljesítésérôl
negyedévenként, az ellenôrzések tapasztalatairól félévenként tájékoztatja a
Munkaügyi Minisztériumot."
16. §
Az Flt. a 42. § után a következõ 42/A. §-sal egészül ki:
"42/A. §
(1) A rehabilitációs hozzájárulást a fizetésére kötelezett gazdálkodó
szervezet maga vallja be, állapítja meg, és közvetlenül fizeti be az állami
adóhatóságnál vezetett "Rehabilitációs hozzájárulás" számla javára.
(2) A rehabilitációs hozzájárulásra évközben negyedévenként elôleget kell
fizetni. Az elôleg mértéke a tárgyévet megelôzô év tényleges kötelezettségének
huszonöt százaléka. Az elôleg összegét a gazdálkodó szervezet maga állapítja
meg és fizeti be. A negyedik negyedévre elôleget fizetni nem kell.
(3) A rehabilitációs hozzájárulás e törvény által nem szabályozott
kérdéseiben az adózás rendjérôl szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezéseit
kell alkalmazni."
17. §
Az Flt. 43. §-a és az azt megelõzõ alcím helyére a következõ alcím és
rendelkezés lép:
"A Munkaerôpiaci Alap egyes alaprészei felhasználására vonatkozó sajátos
szabályok
43. §
(1) A foglalkoztatási alaprészben központi és a megyei (fôvárosi)
munkaügyi központok által felhasználható pénzügyi keretet (decentralizált
keret) kell elkülöníteni.
(2) A központi pénzügyi keret felhasználható:
a) foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére;
b) foglalkoztatási és képzési célú alapítványok, közalapítványok
támogatására;
c) központi foglalkoztatási és képzési programok támogatására;
d) munkaerôfejlesztô és képzô központok létrehozásának támogatására;
e) foglalkoztatást elôsegítô támogatások továbbfejlesztésére vonatkozó
kutatások és programok finanszírozására;
f) 1996. január 1. elôtt, a Foglalkoztatási Alap terhére vállalt
kötelezettségek teljesítésébôl adódó kifizetésekre.
(3) A foglalkoztatási alaprészbõl finanszírozható további, a 39. § (3)
bekezdésének c) pontja szerinti támogatásokat törvény vagy kormányrendelet
határozza meg."
18. §.
Az Flt. a 43. § után a következõ 43/A. §-sal egészül ki:
"43/A. §
(1) A szakképzési alaprész forrása a szakképzési hozzájárulásról és a
Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvényben elôírt szakképzési
hozzájárulás.
(2) A szakképzési alaprészben központi és a megyei (fôvárosi) munkaügyi
központok által felhasználható pénzügyi keretet (decentralizált keret) kell
elkülöníteni."
19. §
Az Flt. a következõ 43/B. §-sal egészül ki:
"43/B. §
A mûködési alaprészen belül meg kell határozni a Munkaügyi Minisztérium -
a Munkaerõpiaci Alap kezelését ellátó - szervezeti egysége mûködésére és
fejlesztésére átadott pénzeszközök elõirányzatait, valamint az Országos
Munkaügyi Központ és a megyei (fõvárosi) munkaügyi központok mûködési
költségvetési elõirányzatait, továbbá e központok beruházási elõirányzatát."
20. §
Az Flt. 51. §-ának (2) bekezdése a következô e) ponttal egészül ki:
[(2) A munkaügyi központ]
"e) a Munka Törvénykönyvérôl szóló 1992. évi XXII. törvény hatálya alá
tartozó munkaadóknál, a munkaszerzôdés írásbafoglalása"
[tekintetében hatósági ellenõrzést végez.]
21. §
(1) Az Flt. 56/A. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(1) Rendbírságot köteles fizetni az a munkaadó, munkavállaló, egyéb
szerv, illetõleg személy, aki az e törvényben, valamint a felhatalmazása
alapján hozott jogszabályban, államigazgatási határozatban meghatározott
bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettségének nem, vagy nem
az elõírt módon és határidõben tett eleget, valótlan adatot szolgáltat, vagy
az 51. § (2) bekezdésében meghatározott hatósági ellenõrzést akadályozza,
továbbá az a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény hatálya alá
tartozó munkaadó, aki a munkaszerzõdés írásbafoglalását elmulasztja."
(2) Az Flt. 56/A. §-a következõ (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a
jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
"(3) Az (1) bekezdésben meghatározott rendbírság kiszabására a megyei
(fôvárosi) munkaügyi központ, valamint az Országos Munkabiztonsági és
Munkaügyi Fôfelügyelôség felügyelõje jogosult. A befizetett rendbírság hatvan
százaléka a Munkaerôpiaci Alap foglalkoztatási alaprészét negyven százaléka
pedig a mûködési alaprészében a dologi kiadások elõirányzatát növeli."
II.
A szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII.
törvény módosítása
22. §
(1) A szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988.
évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Szat.) 1. §-a helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"1. §
(1) A szakközépiskolai, a szakmunkásképzõ iskolai és a szakiskolai (a
továbbiakban együtt: szakképzõ iskolai) tanulók gyakorlati képzésének
költségeihez a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 2. § (1)
bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott adóalany - a szakképzõ iskolát
létesítõ és fenntartó gazdálkodó szervezet kivételével -, továbbá az a
magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben meghatározott egyéni
vállalkozó köteles hozzájárulni, aki a társasági adó hatálya alá tartozik (a
továbbiakban együtt: hozzájárulásra kötelezett).
(2) A szakképzési hozzájárulás mértéke a kettõs könyvvitelt vezetõ
hozzájárulásra kötelezettnél az éves beszámolóban, illetve az egyszerûsített
éves beszámolóban kimutatott, az egyszeres könyvvitelt vezetõ és
egyszerûsített mérleget készítõ hozzájárulásra kötelezettnél a pénzforgalmi
könyvvitelben elszámolt bérköltség (ide nem értve a tagok személyes
közremûködésének ellenértékét) 1,5 százaléka. Az agrártevékenységet folytató
hozzájárulásra kötelezettnél a szakképzési hozzájárulás mértéke a KSH
mezõgazdasági és erdõgazdálkodási üzemek alaptevékenységének osztályozása
szerinti alaptevékenység árbevétele és az összes árbevétel aránya szerint
számított bérköltség 1 százaléka. Az arány számításánál árbevétel a
számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény elõírása szerinti nettó
árbevételnek az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozók
teljesítményével csökkentett összege (a továbbiakban: bruttó kötelezettség).
(3) A szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesíthetõ
a) a gyakorlati képzésben (ide nem értve az összefüggõ szakmai
gyakorlatot) való részvétellel,
b) szakképzõ iskola számára a gyakorlati oktatás tárgyi feltételeinek
javítását szolgáló támogatás (a továbbiakban: fejlesztési támogatás)
nyújtásával, illetõleg
c) az állami adóhatóságnak történõ befizetéssel.
(4) A teljesítés módját - e törvény rendelkezéseinek keretei között - a
hozzájárulásra kötelezett választhatja meg.
(5) A szakképzési hozzájárulás bevallására és befizetésére az adózás
rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény szabályait kell alkalmazni a következõk
figyelembevételével:
a) az adóalanynak a szakképzési hozzájárulási kötelezettség bevallását és
befizetését évente egyszer, az adóévet követõ év február 15-ig kell
teljesítenie,
b) önellenõrzéssel a bruttó kötelezettség megállapítása, illetve a
kötelezettség csökkentõ tételek elszámolása csak oly módon helyesbíthetõ, hogy
a nettó kötelezettség módosító összege ebben az esetben sem lehet negatív.
(6) A Munkaerõpiaci Alap szakképzési alaprészét (a továbbiakban:
szakképzési alaprész) megilletõ pénzeszközöket az adóhatóság a Munkaügyi
Minisztériummal történõ megállapodás szerinti idõpontban utalja át a
minisztérium által megjelölt bankszámlára."
23. §
(1) Az Szat. 2. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"2. §
(1) A gyakorlati oktatásban való részvétel teljesíthetõ
a) szakképzõ iskolával kötött megállapodás alapján, gyakorlati
foglalkozás, szakmai gyakorlat (a továbbiakban: gyakorlati oktatás)
szervezésével,
b) több hozzájárulásra kötelezett által közösen mûködtetett gyakorlati
oktatási célú létesítményben (üzemközi tanmûhelyben) gyakorlati oktatás
szervezésével,
c) megállapodás alapján másik hozzájárulásra kötelezett (a továbbiakban:
költséghozzájárulásban részesített) részére az általa végzett gyakorlati
képzés - a törvény melléklete szerint - elszámolható költségeinek
megtérítésével.
(2) A gyakorlati képzésben résztvevõ hozzájárulásra kötelezett az éves
szakképzési hozzájárulási kötelezettség bevallásánál és befizetésénél a bruttó
kötelezettségét - legfeljebb annak mértékéig - az alábbiakkal csökkentheti:
a) a kötelezettségét az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon
teljesítõ a tárgyévben kifizetett, illetve költséghozzájárulásként átadott,
mellékletben meghatározott kiadások összegével;
b) a kötelezettségét az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott módon
teljesítõ a csoportos gyakorlati oktatást szolgáló tárgyi eszközök pótlására,
illetõleg bõvítésére, valamint a gyakorlati képzés céljait szolgáló szerszám,
kisgép, mûszer, továbbá az agrártevékenységet folytató, a gyakorlati képzést
szolgáló egyéb eszköz (tenyészállat, szaporító anyag) beszerzésére tárgyévben
kifizetett összeggel;
c) a kötelezettségét az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott módon
teljesítõ az alapképzés céljait szolgáló tanmûhely, laboratórium, gyakorló
terület, bérleti és ellenõrizhetõ közüzemi szolgáltatások díjára tárgyévben
fordított kiadások összegével.
(3) Ha a (2) bekezdésben meghatározott kötelezettség csökkentõ tételek
éves szinten együttesen sem érik el a bruttó kötelezettséget, akkor a
különbségnek megfelelõ összeget (nettó kötelezettség) a tárgyévet követõ év
február 15-ig kell befizetni az állami adóhatóságnál vezetett "szakképzési
hozzájárulás" számla javára.
(4) A költséghozzájárulásban részesítettnél kötelezettség csökkentõ
tételként nem vehetõk figyelembe az általa teljesített azon kiadások, amelyek
kapott költséghozzájárulásként másik hozzájárulásra kötelezett által
megtérítésre kerültek.
(5) A költséghozzájárulásban részesítettnél a kapott költséghozzájárulás
csak a melléklet szerint elszámolható kiadások teljesítésére fordítható.
(6) Ha a kötelezettségét az (1) bekezdés a) pontja szerint teljesítõ
hozzájárulásra kötelezett tárgyévben kifizetett - melléklet szerinti -
kiadásai önmagukban meghaladják a bruttó kötelezettség mértékét, akkor az azt
meghaladó rész összege közvetlenül szakképzési alaprészbõl támogatásként a
tárgyévet követõ év március 31-ig visszaigényelhetõ. Az éves szakképzési
hozzájárulási kötelezettség utólagos helyesbítése esetén ugyancsak közvetlenül
igényelhetõ vissza a támogatás a Munkaerõpiaci Alap szakképzési alaprészébõl.
(7) A visszaigénylési kérelem negyedévenként is benyújtható, ha a (6)
bekezdésben megfogalmazott feltétel várhatóan éves szinten is teljesül.
(8) A Munkaügyi Minisztérium a beérkezett kérelmek alapján a
rendelkezésére álló összeg erejéig folyósít év közben támogatást.
(9) Ha az éves elszámolás alapján az utólagos ellenõrzés jogtalan
támogatás igénybevételét állapítja meg, az adóhatóság tájékoztatásának
megfelelõen a Munkaügyi Minisztérium gondoskodik a támogatás késedelmi
kamattal megnövelt összegben történõ visszafizettetésérõl a szakképzési
alaprész javára.
(10) A visszatérítést egyéb bevételként kell elszámolni."
24. §
Az Szat. 3. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"3. §
(1) A gyakorlati képzésben részt nem vevõ, a kötelezettségüket az 1. §
(3) bekezdésének b) pontja szerint teljesítõ hozzájárulásra kötelezettek az
éves szakképzési hozzájárulási kötelezettség bevallásánál és befizetésénél a
kifizetett (nyújtott) fejlesztési támogatás összegét csak a bruttó
kötelezettség 75 százalékának megfelelõ mértékig vehetik figyelembe
kötelezettség csökkentõ tételként.
(2) Ha a nyújtott (kifizetett) fejlesztési támogatás összege nem éri el a
bruttó kötelezettség 75 százalékát, akkor a bruttó kötelezettség és a nyújtott
(kifizetett) fejlesztési támogatás különbözete fizetendõ meg tárgyévet követõ
év február 15-ig az állami adóhatóságnál vezetett "szakképzési hozzájárulás"
számla javára.
(3) A fejlesztési támogatás nyújtásának (kifizetésének) a tárgyév
december 31-ig lehet eleget tenni. "
25. §
(1) Az Szat. 5. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A szakképzési alaprészbõl a rendelkezésre álló összeg erejéig a 2. §
(6) bekezdésében meghatározott támogatási (visszatérítési) igényeket kell
kielégíteni."
(2) A Szat. 5. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A szakképzési alaprészbõl hozzájárulást kell biztosítani a Nemzeti
Szakképzési Intézetnek a szakmai oktatás érdekében végzett fejlesztõ
tevékenységéhez, és az Európai Unió szakképzési programjaihoz való
csatlakozás hazai forrásának biztosításához."
26. §
Az Szat. 6. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"6. §
(1) A szakképzési alaprész felhasználásával kapcsolatos döntéselõkészítõi
feladatokat az Országos Szakképzési Tanács (OSZT) látja el.
(2) Az OSZT az (1) bekezdésben meghatározott feladatának ellátása során
a) javaslatot tesz a szakképzés fejlesztéséhez adható éves támogatási
keret felosztására,
b) kiírja, értékeli a szakképzés fejlesztéséhez adható támogatásokra
irányuló pályázatokat, és javaslatot tesz a támogatás odaítélésére,
c) gondoskodik az elbírált pályázatok nyilvánosságra hozataláról, a
döntés indokolásának közzétételérõl.
(3) A megyék és a fõváros javára meghatározott - szakképzés
fejlesztéséhez adható - támogatási keretek felhasználásáról a pályázatokat a
megyei (fõvárosi) munkaügyi tanács az illetékes területi gazdasági kamarákkal
együttmûködve írja ki és értékeli, továbbá javaslatot tesz a támogatás
odaítélésére.
(4) A szakképzési alaprészbõl adható támogatás odaítélésérõl, ha
a) az OSZT tesz javaslatot, a munkaügyi miniszter,
b) a megyei (fõvárosi) munkaügyi tanács tesz javaslatot a megyei
(fõvárosi) munkaügyi központ
dönt.
(5) A támogatás feltételeirõl szerzõdésben kell megállapodni.
(6) A (5) bekezdésben meghatározott szerzõdést
a) ha a támogatást az OSZT javasolja, a Munkaügyi Minisztérium,
b) ha a támogatást a megyei (fõvárosi) munkaügyi tanács javasolja, a
megyei (fõvárosi) munkaügyi központ
köti meg a támogatásban részesülõvel."
27. §
(1) A Szat. 7. §-ának (2) bekezdésében "a 2. § (3) bekezdésében"
hivatkozás a "2. § (2) bekezdésének b) pontjában" hivatkozásra változik.
(2) A Szat. melléklete helyébe e törvény melléklete lép.
III.
A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény módosítása
28. §
(1) A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (a továbbiakban:
Bt.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következô rendelkezés lép:
"(1) A Munkaerôpiaci Alap bérgarancia alaprészébôl a felszámolás alatt
álló gazdálkodó szervezetek munkavállalókkal szemben fennálló, készpénz
hiányában kiegyenlíthetetlen bértartozása elôlegezhetô meg. A bértartozás,
vagy annak egy része csak olyan gazdálkodó szervezet részére elôlegezhetô meg,
amely a tevékenységét a felszámolás kezdôidôpontját megelôzôen legalább
tizenkét hónappal megkezdte."
(2) A Bt. 1. §-ának (2) bekezdése a következô c) ponttal egészül ki:
[(2) E törvény alkalmazásában:]
"c) rendelkezésre álló megfelelô összegû pénzeszközön: a Munkaerôpiaci
Alap bérgarancia alaprészének a költségvetési törvényben meghatározott kiadási
elôirányzatát kell érteni."
(3) A Bt. 1. §-ának (3) bekezdése helyébe a következô rendelkezés lép:
"(3) A Munkaerôpiaci Alap bérgarancia alaprészébôl a kifizetéseket az
Országos Munkaügyi Központ teljesíti."
29. §
A Bt. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következô rendelkezés lép:
"(1) A felszámoló a támogatási igény meghatározása során a támogatásra
jogosult gazdálkodó szervezetnek a jogosultakkal szemben, a bérfizetési napon
fennálló bértartozását, de legfeljebb jogosultanként - a kötelezô legkisebb
munkabér (minimálbér) megállapításáról szóló jogszabályban meghatározott -
kötelezô legkisebb munkabér ötszörösét veheti figyelembe."
IV.
Záró rendelkezések
30. §
(1) Ez a törvény - a (3) bekezdés kivételével - 1996. január 1-jén lép
hatályba.
(2) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg az Flt. 10/A. §-át megelõzõ
"Országos Képzési Tanács" alcím, az Flt. 44-46. §-ai, a Szat. 4. §-a, 5. §-
ának (8) bekezdése, 8. §-a, 9. §-a, valamint a szakképzésrõl szóló 1993. évi
LXXVI. törvény 53. §-a (3) bekezdésében b) pontjában "az OKT-t" szövegrész, a
Bt. 1. §-ának (4) bekezdése, 9-13. §-ai, 14. §-ának (2), (3) és (5) bekezdése,
továbbá a Rehabilitációs Alapról szóló 1993. évi XVIII. törvény hatályát
veszti.
(3) Az Flt. 32-35. §-a 1996. július 1-jétõl veszti hatályát.
(4) Ahol jogszabály Szakképzési Alapot említ - azon az Szat. 7. §-ának
(3) bekezdésében, valamint a 7/A. §-a (1) bekezdésében foglalt kivétellel - a
Munkaerôpiaci Alap szakképzési alaprészét, ahol Bérgarancia Alapot említ,
azon a Munkaerôpiaci Alap bérgarancia alaprészét, ahol Rehabilitációs Alapot
említ, azon a Munkaerôpiaci Alap rehabilitációs alaprészét, ahol
Foglalkoztatási Alapot, illetôleg Munkanélküliek Szolidaritási Alapját, vagy
Szolidaritási Alapot említ, azon a Munkaerôpiaci Alapot kell érteni.
(5) Ahol jogszabály Munkaerôpiaci Bizottságot említ, azon az Országos
Munkaerõpiaci Tanácsot kell érteni.
(6) A szakképzési hozzájárulási kötelezettségnek 1995. évi teljesítésénél
az 1995. december 31-ét megelõzõen hatályos szabályokat kell alkalmazni.
(7) A szakképzési hozzájárulással összefüggõ éves elszámolás kitöltésének
és benyújtásának rendjét, valamint a Szat. alapján nyújtható támogatás
részletes szabályait a munkaügyi miniszter rendeletben határozza meg.
(8) Az olyan munkanélküliek esetében, akik részére a pályakezdôk
munkanélküli segélyét 1996. július 1-jét megelõzõen állapították meg, az Flt.
33-35. §-át a pályakezdôk munkanélküli segélye folyósítási idejének lejártáig
alkalmazni kell.
Melléklet az 1995. évi ....... törvényhez
A szakképzési hozzájárulás teljesítésénél elszámolható költségek
Elszámolhatók:
1. a tanulóknak jogszabály alapján kötelezõen járó
a) ösztöndíj, ösztöndíj-kiegészítés, illetõleg a tanulószerzõdés alapján
a pénzbeli juttatás, valamint az ezeket terhelõ társadalombiztosítási járulék
(nem vehetõ figyelembe a fizetett munkabér, valamint annak
társadalombiztosítási járuléka), továbbá a szorgalmi idõ befejezését követõ
összefüggõ szakmai gyakorlat idejére a díjazás,
b) munka- és védõruha juttatás,
c) kedvezményes étkeztetés,
d) útiköltség-térítés,
költségei;
2. a tanuló javára megkötött kötelezõ felelõsségbiztosítás, valamint a tanuló
rendszeres orvosi vizsgálatáról való gondoskodás költsége;
3. a gyakorlati oktatásban gyakorlati oktatóként, szakoktatóként
foglalkoztatott dolgozók díjazása, társadalombiztosítási és egyéb járuléka,
utiköltség-térítése, amennyiben a tanuló gyakorlati képzését és felügyeletét
ellátó dolgozó a hozzájárulásra kötelezettel munkaviszonyban áll.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I.
A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló
1991. évi IV. törvény módosítása
1. §-hoz
A törvénymódosítás egyik célja a foglalkoztatási érdekegyeztetés
szervezetének részleges átalakítása. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a
foglalkoztatási érdekegyeztetés országos szinten az Érdekegyeztetõ Tanács
Munkaerõpiaci Bizottságában, megyei, fõvárosi szinten a megyei (fõvárosi)
munkaügyi tanácsokban folyik. A Javaslat az országos szintû foglalkoztatási
érdekegyeztetés fõ színteréül az Érdekegyeztetõ Tanácsot jelöli meg. Ezzel a
megoldással a Javaslat elõsegíti azt, hogy a munka világával kapcsolatos
valamennyi érdekegyeztetõ tevékenység az Érdekegyeztetõ Tanácson belül
bonyolódjon. Ugyanakkor a Javaslat nem zárja ki, hogy az Érdekegyeztetõ Tanács
egyes - az érdekegyeztetéssel kapcsolatos - jogköreit a bizottságaira
átruházza.
A foglalkoztatási érdekegyeztetésnek a megyei szintû szervezetét a
Javaslat nem érinti.
2-3. §-hoz
A Javaslat a Munkaerõpiaci Alap létrejöttével párhuzamosan új egyeztetõ
szerv az Országos Munkaerõpiaci Tanács megalakítását rendeli el. Az új
testület létrehozásának célja, hogy a Munkaerõpiaci Alap pénzeszközeinek
felhasználása során elõsegítse a munkaadók, a munkavállalók, valamint a
Kormány érdekeinek hatékony érvényesülését. Ennek a célnak megfelelõen
szabályozza a Javaslat az Országos Munkaerõpiaci Tanács tagjainak megbízását,
a megbízás visszavonását. Úgyszintén e cél elérése érdekében a Javaslat az
Országos Munkaerõpiaci Tanácsot széleskörû javaslattevõ jogosítványokkal
ruházza fel a Munkaerõpiaci Alap pénzeszközeinek felhasználása tekintetében.
4-5. §-hoz
A Javaslat a Rehabilitációs Alapról szóló 1993. évi XVIII. törvény
hatályon kívül helyezésével, illetõleg a Rehabilitációs Alapnak a
Munkaerõpiaci Alapba történõ bevonásával összefüggésben a foglalkoztatási
törvénynek a foglalkoztatást elõsegítõ támogatásokra vonatkozó szabályait
kiegészíti a megváltozott munkaképességû személyek foglalkoztatásának
támogatására vonatkozó rendelkezéssel. Ennek megfelelõen a Munkaerõpiaci Alap
rehabilitációs alaprészébõl támogatás nyújtható megváltozott munkaképességû
személyek foglalkoztatását elõsegítõ beruházáshoz, külön rendeletben
meghatározott, beruházásnak nem minõsülõ bõvítéshez, egyéb fejlesztési célú
kifizetéshez.
A Javaslat a pályakezdõ munkanélküliek foglalkoztatásának elõsegítése
érdekében új támogatási forma bevezetését írja elõ. Ennek részletes szabályait
kormányrendelet fogja megállapítani, amely a támogatás tekintetében a törvény
szabályainál kedvezõbb szabályokat tartalmazhat.
6-7. §-hoz
A Munkaerõpiaci Alap létrehozása, valamint új támogatási formáknak a
Javaslat 4-5. §-a által történõ bevezetése szükségessé teszi a foglalkoztatást
elõsegítõ támogatásokra vonatkozó eljárási szabályok módosítását is. Ennek
megfelelõen a Javaslat meghatározza, hogy az egyes támogatások a Munkaerõpiaci
Alapnak mely alaprészébõl nyújthatók. Ezen túlmenõen a Javaslat a munkaügyi
miniszternek a foglalkoztatást elõsegítõ támogatásokra vonatkozó szabályozási
jogkörét kibõvíti a megváltozott munkaképességû személyek foglalkoztatásának
támogatására vonatkozó szabályozási jogkörrel.
8. §-hoz
A Javaslat a Munkanélküliek Szolidaritási Alapja, a Foglalkoztatási Alap,
a Szakképzési Alap, a Rehabilitációs Alap összevonásával új pénzalapot, a
Munkaerõpiaci Alapot hoz létre. A Munkaerõpiaci Alap az összevonásra került
alapok "jogutódjaként" tekinthetõ, mert a Javaslat szerint ezen alapok
követelései és tartozásai a Munkaerõpiaci Alapot illetik meg, illetõleg
terhelik. A Munkaerõpiaci Alap létrehozására összetett cél megvalósítása
érdekében került sor. Annak érdekében, hogy az Alap e cél valamennyi elemének
eleget tegyen, a Javaslat - a pénzeszközök felhasználásának célja szerint - a
Munkaerõpiaci Alapon belül alaprészek elkülönítését írja elõ, amelyek
pénzeszközeinek mértékét az éves költségvetési törvény határozza meg.
9-10. §-hoz
A Javaslat az általános államháztartási szabályoknak megfelelõen
meghatározza a Munkaerõpiaci Alappal rendelkezni jogosult minisztert. E jogot
a munkaügyi miniszter gyakorolja - az Alap rehabilitációs alaprésze
tekintetében - a népjóléti miniszterrel egyetértésben. A Javaslat részletesen
szabályozza a rendelkezési jog tartalmát is. A Javaslat szerint a munkaügyi
miniszternek rendelkezési joga gyakorlása során figyelemmel kell lennie az
Országos Munkaerõpiaci Tanács által tett javaslatokra. E javaslatoktól csak
igen szûk körben térhet el, illetõleg e javaslatok hiányában csak a
törvényjavaslat által meghatározott esetekben hozhat döntést.
A Javaslat rendelkezik a Munkaerõpiaci Alap pénzeszközeit kezelõ
szervekrõl, valamint átmeneti megoldást tartalmaz arra az esetre, ha a
munkanélküli ellátások kifizetésére az Alap pénzeszközei nem nyújtanak
fedezetet.
A Javaslat részletes szabályokat tartalmaz a Munkaerõpiaci Alap
maradványának felhasználására, valamint az egyes alaprészek közötti
átcsoportosításra vonatkozóan.
11-16. §-hoz
A Javaslat részletesen szabályozza azokat a befizetéseket, amelyek a
Munkaerõpiaci Alap bevételét képezik.
A munkaadói járulék mértékét a csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról
és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény hatálya alá tartozó
gazdálkodó szervezet vonatkozásában a munkaadói járulék általános 4,2
százalékos mértékénél 0,3 százalékkal magasabb mértékben határozza meg. Ennek
a szabályozásnak az az indoka, hogy a Javaslat a Bérgarancia Alapnak a
Munkaerõpiaci Alapba történõ beépítésével egyidejûleg a bérgarancia járulékot
összevonja a munkaadói járulékkal.
A hatályos szabályozás szerint a munkavállalói járulékfizetés alapja a
munkavállaló fõfoglalkozású munkaviszonya alapján kapott bruttó kereset. A
gyakorlatban számos problémát okozott a fõfoglalkozású munkaviszony fogalmának
értelmezése, figyelemmel arra, hogy ezt a fogalmat a jog nem ismeri. A
Javaslat ezt úgy oldja fel, hogy ha a munkavállalónak egyidejûleg több
munkaviszonya van, valamennyi munkaviszony tekintetében elõírja a
munkavállalói járulékfizetési kötelezettséget.
A Javaslat - figyelemmel arra, hogy hatályon kívül helyezi a
Rehabilitációs Alapról szóló 1993. évi XVIII. törvényt - a rehabilitációs
hozzájárulásról szabályait a foglalkoztatási törvényben helyezi el. A
szakképzési hozzájárulásra vonatkozó rendelkezések - kisebb módosításokkal -
továbbra is a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988.
évi XXIII. törvény keretében maradnak.
A Javaslat a Rehabilitációs Alapról szóló 1993. évi XVIII. törvényben
foglaltakkal megegyezõen rendezi a rehabilitációs hozzájárulási
kötelezettséget, és részletes szabályokat tartalmaz a munkaadói és a
munkavállalói járulék, valamint a rehabilitációs hozzájárulás befizetésére
vonatkozóan.
17-19. §-hoz
A Javaslat a Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási, szakképzési és mûködési
alaprészének felhasználására vonatkozóan sajátos szabályokat állapít meg. E
szabályok az egyes alaprészek központi és a megyei (fõvárosi) munkaügyi
központok által felhasználható pénzügyi keretre történõ felosztására
vonatkoznak, továbbá meghatározzák azokat a célokat, amelyekre a
foglalkoztatási alaprész pénzeszközei felhasználhatók. A szakképzési alaprész
pénzeszközeinek felhasználási céljait továbbra is a szakképzési
hozzájárulásról és Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény
határozza meg.
20-21. §-hoz
A fekete munka elleni fellépés hatékonyságának elõsegítése érdekében a
Javaslat a megyei (fõvárosi) munkaügyi központ hatósági ellenõrzési jogkörét
kiegészíti a munkaszerzõdés írásbafoglalásának ellenõrzésével. Ennek
megfelelõen módosulnak a foglalkoztatási törvénynek a rendbírság kiszabására
vonatkozó rendelkezései. A jövõben a munkaadó akkor is rendbírságot köteles
fizetni, ha a munkaszerzõdés írásbafoglalását elmulasztja. A Javaslat bõvíti a
foglalkoztatási törvényben szabályozott rendbírság kiszabására jogosult
szervek körét. A Javaslat szerint a rendbírság kiszabására a megyei (fõvárosi)
munkaügyi központon kívül az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi
Fõfelügyelõség felügyelõje is jogosult.
II.
A szakképzési hozzájárulásról és a
Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXII. törvény módosítása
22-27. §-hoz
A Munkaerõpiaci Alap létrehozása indokolttá teszi a szakképzési
hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény
módosítását is.
A Javaslat a szakképzési hozzájárulásra kötelezettek körét a
magánszemélyek jövedelemadójáról szóló szabályok tervezett változásával
összhangban állapítja meg. Úgyszintén az adózás rendjére vonatkozó
szabályozáshoz igazodóan rendelkezik a Javaslat a szakképzési hozzájárulási
kötelezettség teljesítésének módjáról és csökkentésének lehetõségérõl.
A Javaslat - figyelembevéve, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás
nemzeti érdek - a Munkaerõpiaci Alap szakképzési alaprészébõl hozzájárulás
biztosítását írja elõ az Európai Unió szakképzési programjaihoz való
csatlakozás hazai forrásának biztosításához.
A szakképzésrõl szóló 1993. évvi LXXVI. törvény módosításáról rendelkezõ
1995. évi LXXXIV. törvény az Országos Képzési Tanács helyett képzéssel
kapcsolatos irányítási feladatok tekintetében szakmai döntéselõkészítõ,
véleményezõ, javaslattevõ szervként az Országos Szakképzési Tanácsot hozta
létre. Az Országos Munkaerõpiaci Tanács, valamint a Munkaerõpiaci Alap
létrehozása szükségessé teszi az Országos Szakképzési Tanács jogkörére,
valamint a megyei (fõvárosi) munkaügyi tanács szakképzéssel kapcsolatos
jogkörére vonatkozó szabályok módosítását is. A Javaslat hatályos
szabályozásnál egyértelmûbben határozza meg a Munkaerõpiaci Alap szakképzési
alaprészébõl nyújtható támogatások tekintetében döntésre jogosult szerveket.
III.
A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény módosítása
28-29. §-hoz
A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény egyes szabályait -
azok hatályon kívül helyezésével párhuzamosan - a Javaslat beépíti a
foglalkoztatási törvénybe, az eljárási szabályokra vonatkozó rendelkezéseket
az egyes törvények közötti összhang megteremtése érdekében módosítja. A
Munkaerõpiaci Alap létrehozásától függetlenül e törvénynek egy szabálya
módosul. A Bérgarancia Alap mûködésének eddigi tapasztalatai szerint a
munkáltató több hónapos bértartozásával szemben a jelenleg jogosultakként
kifizethetõ 48.800-Ft-os összeg rendkívül alacsony, nem segíti kellõen a
támogatás rendeltetésszerû mûködését. A bértartozás megelõlegezésénél
figyelembevehetõ, a kötelezõ legkisebb munkabér négyszeresének megfelelõ
kifizetési határ a Javaslat szerint a kötelezõ legkisebb munkabér ötszörösére
emelkedne.
IV.
Záró rendelkezések
30. §-hoz
A Javaslat a hatálybalépésével egyidejûleg hatályon kívül helyezi a
foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi
IV. törvény, a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló
1988. évi XXIII. törvény, valamint a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI.
törvény - a módosítás következtében szükségtelenné váló szabályokat tartalmazó
- §-ait. Hatályon kívül helyezésre kerül továbbá a Rehabilitációs Alapról
szóló 1993. évi XVIII. törvény, amelynek egyes szabályai beépülnek az 1991.
évi IV. törvénybe, az egyes eljárási rendelkezéseket pedig - törvényi
felhatalmazás alapján - miniszteri rendelet fogja tartalmazni. A Javaslat
1996. július 1-jétõl megszünteti a pályakezdõk munkanélküli segélyét. Ennek az
az oka, hogy ez a segélyezési forma nem ösztönzi a fiatalokat a munkába
állásra, rövid idejû várakozási idõtartamot követõen elõzetes munkavégzés
nélkül juttatja a tanulmányaikat befejezõ, elhelyezkedni nem tudó fiatalokat
munkanélküli ellátáshoz. E helyett a Javaslat 5. §-a olyan foglalkoztatást
elõsegítõ támogatás lehetõségét teremti meg, amely növeli a fiatalok munkába
állásának esélyeit. A Javaslat szerint a pályakezdõk munkanélküli segélye
megszüntetésének idõpontjáig szükséges az erre vonatkozó kormányrendelet
kiadása.
A Javaslat értelmezõ és átmeneti rendelkezéseket tartalmaz az Országos
Munkaerõpiaci Tanács, valamint a Munkaerõpiaci Alap létrejöttével
összefüggésben.