1
Dr. Gál Zoltán úrnak Kérdés: Mennyiben tarja magát felelõsnek a
a Magyar Országgyûlés elnökének Pénzügyminiszter Úr a további
életszínvonal romlásáért, a
kistermelõk, a kisvállalkozók tönkre
tételéért?
H E L Y B E N
Tisztelt Elnök Úr!
Az Alkotmány 27. §-a és a Házszabály 91. §-ának (1) bekezdése alapján Bokros
Lajos pénzügyminiszter úrhoz az alábbi
kérdést
szeretném feltenni:
A gazdaság azon szektorát szoktuk feketegazdaságnak nevezni, amelynek
szereplõi kivonják magukat a közterhek viselése alól. Nem fizetnek TB-
járulékot, jövedelemadót, forgalmi adót és így tovább. A feketegazdaság súlya
egyre növekszik, néhány éve még a nemzeti össztermékhez viszonyított aránya
20% körül volt. Tavaly ez a bûncselekményekkel okozott kárérték 20-50 milliárd
forintra rúgott, de tényleges ki nem derített része ennek akár a tízszeresét
is eléri.
A feketézõknek két rétege van: az egyik a nagyobb létszámú. Ebbe
tartoznak az engedély nélkül a metrókijáratoknál, az utcán és a bolhapiacokon
árusítók serege, az építkezéseken alkalmi munkát vállalók, a vendéglátó
iparban nyáron elhelyezkedõ fiatalok, az ügynöki munkában reménykedõk, és még
sokan mások. A tömeges munkanélküliség és a jelenlegi adórendszer miatt
számukra a feketegazdaság a túlélés egyetlen lehetõsége.
A másik réteg nem ilyen látványos és nagyszámú, de anyagi hatása a
gazdaságra annál erõsebb. Magyarországon például kb. 300 vállalkozás folytat
jogosulatlan pénzügyi tevékenységet. Hiteleket, kamatokat, befektetéseket
ígérnek, aztán eltûnnek. A rendõrségi vizsgálatok 90 százalékánál kiderül,
hogy nem is létezõ cégekrõl van szó, tehát adót sem fizettek. A bezsebelt
hatalmas összegek, kárpótlási jegyek pedig valamelyik legális banknál,
intézménynél, brókercégnél, magánszemélynél újra megjelennek. Mit is lehet
tenni ilyen helyzetben?
Ahogy a közmondás tartja: "Fejétõl bûzlik a hal". Amíg a közélet nem
eléggé tiszta, amíg a gazdasági-politikai élet számos elit szereplõje
gátlástalan és büntetlen harácsolóként jelenik meg, addig nem remélhetõ
változás a gazdaság terén. A törvénysértõ tevékenység nem lehet államtitok,
vagy ismeretlen személyek miatt lezárt nyomozati anyag.
Olyan adónemek révén kell beszedni a közkiadások fedezetét, amelyek
reálisak és mindenki által elfogadhatóak.
Továbbá, az adórendszerrel és más eszközökkel józan határok közé kell
szorítani a társadalmi polarizációt. Az adó neme és mértéke olyan legyen, hogy
az ne sértse tömegesen az emberek igazságérzetét.
Az elsõ rétegben említett feketézõk számát óriási mértékben lehetne
csökkenteni, ha munkahelyet kapnának. Persze, ez nem olyan egyszerû, mert
munka még csak lenne, de aki a munkavállalók után befizeti a TB-járulékot ,
olyan már kevesebb. Nem csoda, hiszen a jelenlegi adórendszer mellett nem
lehet kitermelni azt az összeget, amely elég lenne az adók és járulékok
befizetésére, a vállalkozás költségeire. Jelenleg 100 forint kitermelt érték
után csak néhány forint marad meg. Ez képtelenség. Ilyen feltételek mellett
nem lehet beszélni gazdaságfejlesztésrõl, munkahelyteremtésrõl, a
munkanélküliség visszaszorításáról. A megoldás csak a jelenlegi adórendszer
normalizálása lehet. Ki lehet számolni hogy jár jobban a társadalom, ha többen
fizetnek kevesebb adót, vagy kevesen többet.
A második rétegben említett feketézõk a "NAGY HALAK" esetében más a
megoldás. Velük szemben példamutató hatósági intézkedésekre lenne szükség. Az
adóhatóságok a Vám-és Pénzügyõrség az ORFK összefogásával kell
felgöngyölíteni a nagyszabású eseteket és ezeket még melegében bíróság elé
kell vinni, és olyan büntetéseket kell kiszabni, amelyek arányban vannak az
okozott kárral.
Tervezi a szakértõnek nevezett kormány a néhány százalékos
adóátcsoportosítást és a létminimum alatt állók megadóztatását, amely tovább
süllyeszti a nagytömegek életszínvonalát. Azt állítják, hogy a kistermelõk és
a kisvállalkozók csalnak a legtöbbet.
Rossz a szemléletük.
Ugyanis, a mai kistermelõk és kisvállalkozók csak munkahelyet tudnak
teremteni, mert van munkaerõ kapacitásuk, szeretnének dolgozni, de mûködõ
tõkéjük nincs. A jelenlegi banki feltételekkel, pedig csak a kamatokra
dolgozhatnak vége szakadtáig. Ez, csak a bankoknak jelent hasznot. Sem az
állam, sem a vállalkozó nem tud fennmaradni.
Kérdés:
Mennyiben tarja magát felelõsnek a Pénzügyminiszter Úr a további
életszínvonal romlásáért, a kistermelõk, a kisvállalkozók tönkre tételéért?
Budapest, 1995. szeptember 7.
Tisztelettel
Izsó Mihály s.k.
országgyûlési képviselõ
FKGP
Dr. Gál Zoltán Úrnak
az országgyûlés elnökének
HELYBEN
Tisztelt Elnök Úr!
A mellékelt kérdést kívánom feltenni Bokros Lajos Pénzügyminiszter úrnak.
Kérem, hogy a kérdés beütemezése iránt szíveskedjék intézkedni.
Budapest, 1995. szeptember 7.
Tisztelettel:
Izsó Mihály
FKGP
országgûlési képviselõ