ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ

K/1203..

Dr.Gál Zoltán úrnak

az Országgyûlés Elnöke

Tisztelt Elnök Úr!

KÉRDÉS Horn Gyula miniszterelnök úrhoz "Ön szerin mennyire válhat el egymástól

elemi közerkölcs és írott jog?" címmel

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Tudom, hogy ami törvényes - az nem feltétlenül tisztességes is, hogy aki egy

törvényes szerzõdést az utolsó betûig betart (vagy betartat), az nem

feltétlenül jár el erkölcsösen is egybe. Erkölcs és törvény, morál és politika

néha igen messzire kerülhet egymástól, ennek újabban sûrûn tanúi vagyunk, ami

annál rosszabb az erkölcsre nézve.

Egy kormánynak azonban nem elég törvényesen hatalomra jutnia, de úgy is kell

mûködnie. Nem elég betartani a törvényt, de tisztességesnek is kéne lenni, ami

még nehezebb egyeseknek; annak is kéne látszani. Egy kormánynak tehát ki kéne

tudni állnia nem csak a saját választói, de az egész ország erkölcsi ítéletét

is.

Tisztelt Miniszterelnök úr, megvártam, amíg Ön hazatér, kérdésemet parlamenti

megjelenése másnapján nyújtottam be. Most azonban meg kell kérdeznem: Ön

szerint elszakadhat-e egymástól olyan messzire törvény és erkölcs, hogy a jó

ízlés felõl ne kérdezzem - mint amennyire ez az Ön pénzügyminisztere esetében

történt?

A közfelháborodást kiváltott "végkielégítés" hiába jár a szerzõdés szerint, ha

errõl az ország közvéleménye más erkölcsi ítéletet fogalmazott meg, és így

vélekednek sokan az Ön pártjából és koalíciós partnerei közül is sokan. Hogy

tudott-e errõl Ön és az SZDSZ vezetõi, teljesen mindegy már - személy szerint

elhiszem Petõ Iván elnök úrnak, hogy õ errõl nem tudott. A botrány nemcsak az,

ami történt, hanem az is, hogy mindez annak ellenére megeshetett, hogy még

tavaly kezdeményezték a hasonló összegû "végkielégítések" kifizetésének

felülvizsgálatát. Úgy tûnik, mégsem.

Kérdezem Miniszterelnök urat: ezután is lehetséges lesz, hogy egyb szûkebb-

tágabb baráti, szakmai kör tagjai vezetõ posztjsikat egymás között is

cserélgetve, új helyükön is megõrizve több tízmilliós jövedelmüket - minden

egyes fordulónál zsebre tehetik a tizen-, huszonegynéhány milliós búcsúpénzt -

- annyit, amennyiben törvényes szerzõdésükben egymásközt megegyeztek?

Teljesen világos, hogy a történet mostmár nem szakértelemrõl szól, hanem

kizárólag és csakis a pénzrõl, a minél több pénzrõl -- és egyáltalán nem

számít, mit mond a választópolgár, mert ami jár, az ugye jár.

Figyelemreméltó a pénzügyminiszter úr önérdeke, saját zsebet védõ heroikus

"önjogvédõ" küzdelme a 16 millióért, de kérdezem: Ön szerint a

pénzügyminiszter úrnak nem kéne mégis miniszternek: szolgának, az ország

alázatos szolgájának látszania?Bár erre már régen késõ -- jog és erkölcs

ügyében figyelemmel várom Miniszterelnök úr válaszát.

Köszönöm.

Dr.Csapody Miklós

MDF

Eleje Honlap