MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/817.. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
A GAZDASÁGI STABILIZÁCIÓT SZOLGÁLÓ EGYES
TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁSOKRÓL
Elõadó:
Dr. Bokros Lajos
pénzügyminiszter
Budapest, 1995. április
- 1 -
Tartalomjegyzék
ELSI RESZ - A GAZDASAGI FOLYAMATOK BEFOLYASOLASAVAL KAPCSOLATOS EGYES
TÖRVENYMODOSITASOK 1
Elsõ fejezet A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC.
törvény módosítása 1
Második fejezet A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény
módosítása 5
Harmadik fejezet A szerencsejátékokról szóló 1991. évi XXXIV. törvény
módosítása 6
Negyedik fejezet Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény
módosítása 13
Ötödik fejezet A csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a
végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosítása 21
Hatodik fejezet A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a
Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi
XLII. törvény módosítása 21
MASODIK RESZ - A SZOCIALIS ELLATORENDSZEREKKEL KAPCSOLATOS
TÖRVENYMODOSITASOK 22
Elsõ fejezet A családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény
módosítása 22
Második fejezet A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
szóló 1993. évi III. törvény módosítása 29
HARMADIK RESZ - A TARSADALOMBIZTOSITASROL SZOLO 1975. EVI II. TÖRVENY
MODOSITASA 32
Egészségügyi szolgáltatás 32
Táppénz 32
Terhességi-gyermekágyi segély 33
Baleseti táppénz 33
Társadalombiztosítási járulék 34
A biztosított egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék- fizetése 35
Balesetijárulék-fizetés 35
NEGYEDIK RESZ - EGYES BERRENDSZEREK MODOSITASA 37
Elsõ fejezet A köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII.
törvény módosítása 37
Második fejezet A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi
XXXIII. törvény módosítása 45
ÖTÖDIK RESZ - A HELYI ÖNKORMANYZATOKROL SZOLO 1990. EVI LXV. TÖRVENY
MODOSITASA 47
HATODIK RESZ - EGYEB TÖRVENYEK MODOSITASA 49
Elsõ fejezet Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény
módosítása 49
Második fejezet A felsõoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény
módosítása 51
Harmadik fejezet A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági
megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségû szervek
feladat- és hatásköreirõl szóló 1991. évi XX. törvény módosítása 51
Negyedik fejezet A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok
1993. évi költségvetésérõl szóló 1992. évi LXXXIV. törvény
módosítása 52
Ötödik fejezet A pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységrõl
szóló 1991. évi LXIX. törvény módosítása 52
Hatodik fejezet A polgárok személyi adatainak és lakcímének
nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény módosítása53
Hetedik fejezet A Menekülteket Támogató Alapról szóló 1993. évi XXVI.
törvény módosításáról 60
Nyolcadik fejezet Az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályairól
szóló 1990. évi XXXIII. törvény módosítása 60
Kilencedik fejezet Gépjármû Felelõsségbiztosítási Kárrendezési alapról
szóló 1993. évi XI. törvény módosítása 61
HETEDIK RESZ - ZARORENDELKEZESEK 61
- 2 -
Az Országgyûlés - a külsõ és belsõ gazdasági-pénzügyi egyensúlyi helyzet
javítására és a tartós gazdasági növekedés feltételeinek kibontakoztatása
végett - egyes törvények módosítására a következõ törvényt alkotja.
ELSI RESZ
-
A GAZDASAGI FOLYAMATOK BEFOLYASOLASAVAL KAPCSOLATOS EGYES
TÖRVENYMODOSITASOK
ELSI FEJEZET
A MAGANSZEMELYEK JÖVEDELEMADOJAROL SZOLO 1991. EVI XC. TÖRVENY
MODOSITASA
§
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló - többször módosított - 1991. évi XC.
törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. §-a 19. pontjának helyébe a következõ
rendelkezés lép, és a következõ 54. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]
"19. Árfolyamnyereségnek kell tekinteni az értékpapír, illetve a korlátolt
felelõsségû társaságban lévõ üzletrész elidegenítéséért kapott
ellenértéknek az értékpapír, illetve az üzletrész megszerzésére fordított
összeget (értéket) meghaladó részét. Ha törvény másként nem rendelkezik,
megszerzésre fordított összegnek az értékpapír, illetõleg a kft üzletrész
megszerzését igazoló - a 2. számú melléklet B/2../e) pontjában meghatározott
nyilvántartás alapjául szolgáló - dokumentumban vásárlásra fordított
összeget kell tekinteni. Ilyen dokumentum hiányában a megszerzésre
fordított összeg nulla. A 6. § (1) bekezdésének e) pontja szerint
ingyenesen megszerzett értékpapír elidegenítésekor az árfolyamnyereség
számításánál a megszerzésre fordított összegnek a névértéket kell
tekinteni. A 29. § (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásában a 6. § (1)
bekezdésének e) pontjában említett dolgozói részvény juttatáskori
névértékének a dolgozó által megfizetett térítéssel csökkentett névérték
szerinti összeget kell tekinteni."
"54. A várandóssági pótlék alatt az anyasági támogatást is érteni kell."
§
A Szja. tv. 15. §-ának (4) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:
" ... A Gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló
1995. évi ... törvény (a továbbiakban: Gstv.) hatályba lépését követõen
alkalmazottként felvett - korábban munkanélküli - magánszemély
foglalkoztatása esetén az egyéni vállalkozó az elõzõek szerinti kedvezményt
csak akkor veheti igénybe, ha ez a magánszemély az alkalmazását megelõzõ
hat hónapon belül nem állt munkaviszonyban az elõzõekben említett egyéni
vállalkozónál."
§
A Szja tv. 29/A. §-ának (7)-(15) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések
lépnek:
"(7) Természetbeni juttatásnak minõsül a kifizetõ belföldi forgalmi
engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegû ilyen
dokumentumokat is) ellátott személygépkocsija e törvény által vélelmezett
magáncélú használatára tekintettel keletkezõ jövedelem.
(8) A (7) bekezdés alkalmazásában az adó fizetésére - a (9)-(15)
bekezdésekben foglaltakat is figyelembe véve - a személygépkocsi forgalmi
engedélyében bejegyzett tulajdonos kifizetõ, amennyiben pedig a forgalmi
engedély a tulajdonos mellett az üzembentartót (üzemeltetõt) is
tartalmazza, az adó fizetésére kizárólag az utóbbi kifizetõ kötelezett. Ez
utóbbi esetben a tulajdonos közli az üzembentartóval az adott
személygépkocsi (10) bekezdés szerinti beszerzési árát.
(9) A (7) bekezdés alkalmazásában
a) nem tartozik a kifizetõ fogalmába a nem a társasági adó hatálya alá
tartozó egyéni vállalkozó;
b) személygépkocsinak minõsül a vezetõn kívül kettõnél több személy
szállítására alkalmas minden olyan gépjármû, amelynek megengedett együttes
tömege a 2500 kg-ot nem haladja meg.
(10) A (7) bekezdésében említett jövedelem miatt az adó havonta fizetendõ
mértéke a következõ:
A személygépkocsi beszerzési A személygépkocsi A személygépkocsi beszerzésének
ára /forint/ beszerzésének évében és az évét követõ 5. és további
azt követõ 1.-4. évben években /forint/
/forint/
1 -500 000 3 000 1 500
500 001 - 1 000 000 4 000 2 000
1 000 001 - 2 000 000 6 000 3 000
2 000 001 - 3 000 000 8 000 4 000
3 000 001 - 4 000 000 10 000 5 000
4 000 001 - 5 000 000 12 000 6 000
5 000 001 - 6 000 000 14 000 7 000
6 000 001 - 8 000 000 18 000 9 000
8 000 001 - 10 000 000 22 000 11 000
10 000 000 - 13 000 000 28 000 14 000
13 000 001 - 16 000 000 34 000 17 000
16 000 000 felett 40 000 20 000
Beszerzési ár - ide nem értve a lízing útján és a térítés nélküli
eszközátadással (ingyenesen) történõ beszerzést - a személygépkocsi üzembe
helyezéséig a számvitelrõl szóló törvény rendelkezései szerinti beszerzési
költség (beszerzési ár), növelve a beszerzést terhelõ általános forgalmi
adóval. Abban az esetben, ha a (8) bekezdés, illetõleg a (15) bekezdés
alapján, nem a tulajdonos, hanem az üzembentartó, illetõleg a lízingbe
(bérbe, kölcsönbe) vevõ az adó fizetésére kötelezett, akkor a tulajdonos,
illetõleg a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) adó által közölt elõzõek szerinti
beszerzési árat kell az adó mértékénél alapul venni. Abban az esetben
pedig, ha az adó fizetésére kötelezett a személygépkocsi tulajdonjogát
lízing útján szerezte, akkor a teljes lízingdíj és a maradványérték
vételárának együttes összegét kell beszerzési árnak tekinteni. Térítés
nélküli (ingyenes) szerzés esetén beszerzési árnak az adott személygépkocsi
forgalmazását üzletszerûen végzõ vállalkozás szakvéleménye szerinti - a
beszerzés idõpontját is figyelembe vevõ - összeg tekintendõ.
A beszerzés éve a tulajdonjog megszerzésének éve, illetõleg ha az
üzembentartó az adó fizetésére kötelezett, akkor a forgalmi engedélybe az
errõl szóló bejegyzés éve.
A lízingelt, illetõleg a lízing útján szerzett személygépkocsi esetén a
lízingszerzõdés megkötésének évét kölcsönbe, bérbeadás esetén a vonatkozó
szerzõdés megkötésének évét kell a beszerzés évének tekinteni..
(11) A (10) bekezdésben meghatározott adótételeket havonta, a tárgyhónapot
követõen - az adózás rendjérõl szóló törvénynek a kifizetõ által levont
jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint - kell
megfizetni. Minden megkezdett hónap az adókötelezettség szempontjából egész
hónapnak számít. Évközi tulajdonos- (üzemeltetõ-) változás esetén az új
tulajdonost (üzemeltetõt) a változást követõ hónaptól terheli az
adókötelezettség.
(12) A kifizetõ írásban megállapodhat a magánszeméllyel, hogy a (10)
bekezdésben említett adót a magánszemély fizeti meg. Ez csak egész hónapra
történhet oly módon, hogy a magánszemély a vele megállapodást kötõ
kifizetõnek az adott hónap utolsó napjáig befizeti a vonatkozó adótételt,
amelyet a kifizetõ a (11) bekezdés szerint továbbít az adóhatóságnak.
Amennyiben a magánszemély a vállalt kötelezettségének az említett idõpontig
nem tesz eleget, az ebbõl eredõ jogvitától függetlenül a kifizetõnek a (10)
bekezdés rendelkezései szerint kell az adót megfizetnie.
(13) Nem kell a (10)-(12) bekezdések szerinti adót megfizetni azon
személygépkocsi után,
a) amely a költségvetési szervek tervezésének, gazdálkodásának,
beszámolásának rendszerérõl szóló 137/1993. (X.12.) Korm. rendelet hatálya
alá tartozó költségvetési szerv, továbbá a társadalmi szervezet, az egyház
és az egyházi karitatív szervezet tulajdonában, illetõleg üzemeltetésében
van;
b) amelyet megkülönböztetõ fény- és figyelmeztetõ jelzést adó
készülékkel szereltek fel a 20/1990. (VIII.6.) BM rendelet alapján;
c) amelyet üzletszerû (taxi-rendszerû) személyszállítás, illetõleg
üzletszerû gyakorlati gépjármûvezetõ-oktatás, postaszolgáltatás (SZJ
09511), közmûhiba-elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek,
továbbá amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerûen foglalkozó
kifizetõ kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be;
d) amelyet az alapítvány, a közalapítvány, az egyesület, a köztestület,
valamint a 8/1983. (IV.29.) EüM-PM együttes rendelet 27/B. §-ában
megváltozott munkaképességûek foglalkoztatására kijelölt célszervezet
kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemélyek rendszeres szállítására
használ, és ez a tevékenység az üzleti (hivatali) dokumentumokból,
nyilvántartásokból kétséget kizáróan igazolható;
e) amelyet kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által - az
52/1993. (IV.2.) Korm. rendelet alapján - finanszírozott háziorvosi, házi
gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében üzemeltetnek;
f) amelyet a kifizetõ magánszemélynek (kivéve a társasági adó hatálya
alá tartozó egyéni vállalkozót) adott lízingbe vagy bérbe, feltéve, hogy a
havi lízing- (bérleti) díj nem kevesebb a (10) bekezdésben foglalt
adótételnél, és a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és
közterheit egészében a személygépkocsit lízingbe, bérbe vevõ magánszemély
viseli.
(14) A (13) bekezdés a)-e) pontjaiban foglaltak ellenére meg kell fizetni a
(10)-(12) bekezdések szerinti adót azon személygépkocsi után, amelyet nem
kizárólag a hivatkozott pontokban említett alapfeladatok ellátására
használnak, hanem más kifizetõnek vagy a magánszemélynek nem jogszabályban
elõírt céllal magáncélú használatra (is) átadnak. A személygépkocsinak az
alapfeladatokhoz kapcsolódó kizárólagos hivatali (üzleti) célú használatát
igazoló dokumentumokat (menetlevél, útnyilvántartás) az adó
megállapításához való jog elévülésének idejéig a kifizetõnek meg kell
õriznie.
(15) A (8) bekezdésben foglalt rendelkezés szempontjából az adó
megfizetésére kötelezett üzembentartónak minõsül az a kifizetõ, amely (aki)
a személygépkocsit üzletszerû kölcsönzést, bérbeadást, lízingbe adást
folytató kifizetõtõl (a továbbiakban: bérbeadó) olyan szerzõdés alapján
üzemeltet, amely a forgalmi engedélybe történõ bejegyzés mellõzésével
jogosítja a személygépkocsi üzemben tartására. Ebben az esetben a
bérbeadóra a (10) és (12) bekezdések rendelkezései - kivéve a (14)
bekezdésben említett esetet - nem vonatkoznak. A bérbe vevõre a (9)-(14)
bekezdések rendelkezéseit - ha az adókötelezettség fennáll - azzal az
eltéréssel kell alkalmazni, hogy a (10) bekezdésben meghatározott adótétel
helyébe annak egyharmincad részét, a hónap helyébe pedig a bérbevételi
napot kell behelyettesíteni. A bérbeadónak közölnie kell a bérbevevõvel a
személygépkocsi beszerzési árát."
§
A Szja. tv. 29/A §-a a következõ (16)-(18) bekezdésekkel egészül ki:
"(16) Természetbeni juttatásnak minõsül - a személygépkocsi használatára
tekintettel - a kifizetõ által számla alapján elszámolt összegnek az a
része, amely meghaladja a 3. § 35. pontja a) alpontjában hivatkozott
kormányrendeletben meghatározott fogyasztási norma, a gépjármû által futott
kilométer és az 58. §-ban említett üzemanyagár (vagy a számla szerinti
üzemanyagár) figyelembevételével számított költséget.
(17) A (16) bekezdésben említett összeg után az adó 44 %, amelyet a minden
hónap elsõ és utolsó napján, illetõleg üzemanyagár változásakor rögzített
kilométeróra-állás alapján a következõ hónapban kell - az adózás rendjérõl
szóló törvény rendelkezései szerint - a kifizetõnek az általa levont
jövedelemadó befizetésével egyidejûleg megfizetnie.
(18) A Gstv. 1. és 2. §-ának rendelkezéseit, amelyek az Szja törvény 3. §
19. és 54. pontját, valamint a 15. § (4) bekezdését állapítják meg, a Gstv.
hatályba lépését követõen kell alkalmazni. A 3. § és e § rendelkezéseit,
amelyek az Szja tv. 29/A. § (7)-(17) rendelkezéseit állapítják meg, a
Gstv. hatályba lépését követõ hónap elsõ napjától kell alkalmazni azzal,
hogy az utóbb említett idõponttól az Szja tv. 7. számú melléklete hatályát
veszti."
MASODIK FEJEZET
A TARSASAGI ADOROL SZOLO 1991. EVI LXXXVI. TÖRVENY MODOSITASA
§
(1) A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 4. §-a (2) bekezdésének
n) pontja következõ 3. alponttal egészül ki:
/(2) Az adózás elõtti eredményt az adóalap számításakor csökkenti:
n) az adóalany által a korábban munkanélküli munkavállaló után a
foglalkoztatás ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett
társadalombiztosítási járulék , ha/
"3. az érintett munkavállaló az alkalmazását megelõzõ hat hónapon belül nem
volt munkaviszonyban az adóalannyal."
(2) Az (1) bekezdésben írt rendelkezést a törvény hatályba lépését követõen
munkaviszonyt létesítõ volt munkanélküliek után befizetett
társadalombiztosítási járulékra kell alkalmazni azzal, hogy az e törvény
hatályba lépése elõtt létesített munkaviszony esetében a korábban hatályos
társaságiadó-törvény 4. §-a (2) bekezdésének n) pontja szerint kell eljárni.
HARMADIK FEJEZET
A SZERENCSEJATEKOKROL SZOLO 1991. EVI XXXIV. TÖRVENY MODOSITASA
§
A szerencsejáték szervezésérõl szóló - többször módosított - 1991. évi XXXIV.
törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(2) E törvény alkalmazásában szerencsejátéknak minõsül a fogadás és a
pénznyerõ automata üzemeltetése is. E törvényt kell alkalmazni - a
törvényben külön szabályozott esetekben - a játékautomatára és az
ajándéksorsolásra is."
§
Az Szjt. 2. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az 1. § (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott tevékenységek
közül a 16. §-ban meghatározott tevékenység, valamint az 1. § (3)
bekezdésének b) pontjában meghatározott tevékenység liberalizált
tevékenység."
§
Az Szjt. 3. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
" 3. § (1) A nem liberalizált szerencsejátékok szervezését
a) az állam többségi részesedésével mûködõ gazdálkodó szervezet,
illetve központi költségvetési szerv végezheti, vagy
b) e tevékenység gyakorlásának jogát az állam koncessziós szerzõdésben
idõlegesen másnak átengedheti.
(2) Az államot az (1) bekezdés a)-b) pontjai tekintetében a
pénzügyminiszter képviseli.
(3) A számsorsjáték és a totó szervezésére kizárólagos állami tulajdonban
lévõ gazdálkodó szervezet vagy központi költségvetési szerv (a
továbbiakban: állami játékszervezõ) jogosult."
§
Az Szjt. 7. §-a (4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Az SZF feladata a szerencsejáték-szervezésre vonatkozó kérelem alapján
engedélyek kiadása, nyilvántartása, az engedélyben foglaltak és a törvény
rendelkezései betartásának ellenõrzése. Ennek keretében az SZF jogosult
közterületen, illetve bármely, a közönség számára nyitva álló épületben
vagy helyiségben ellenõrizni azt, hogy nem folyik-e ott az e törvény
rendelkezéseibe ütközõ tevékenység."
§
Az Szjt. 12. §-a (2)-(3) bekezdéseinek helyébe a következõ rendelkezések
lépnek:
"(2) A bírság összege a 6. § (1) bekezdésében foglalt szabályok megszegése
esetén
a) a fogadást szervezõvel szemben 200 ezer forinttól 4 millió forintig,
b) a játékkaszinó üzemeltetõjével szemben 1 millió forinttól 10 millió
forintig terjedhet.
(3) A bírság
a) 20 ezer forinttól 50 ezer forintig terjedhet a 16. § (2)
bekezdésébe, a 17. § (1)- (2) bekezdéseibe, - a 18. § (1) bekezdésébe
és - az ajándéksorsolást szervezõvel szemben - a 23. §-ba,
b) 20 ezer forinttól 100 ezer forintig terjedhet a 9. § (3)
bekezdésébe, a 11. § (2) bekezdésébe, a 17. § (3)-(4) bekezdéseibe, a
26. § (2) és (7) bekezdéseibe, a 29. § (7) bekezdésébe és a 36. § (3)
bekezdésébe,
c) 20 ezer forinttól 250 ezer forintig terjedhet a 26. § (12)
bekezdésébe és 27. § (8) bekezdésébe,
d) 20 ezer forinttól 500 ezer forintig terjedhet a 9. § (1)
bekezdésébe, a 19. § (1) bekezdésébe és a 28. § (2) bekezdésébe,
e) 100 ezer forinttól 1 millió forintig terjedhet, a 9. § (2)
bekezdésébe, a 11. § (1) bekezdésébe, a 13. § (1) bekezdés f) pontjába,
a 18. § (2) bekezdésébe, a 28. § (1) bekezdésébe és a 30. § (4)
bekezdésébe,
f) 200 ezer forinttól 4 millió forintig terjedhet a 2. § (2) és (5)
bekezdéseibe, a 26. § (3) bekezdésébe, a 30. § (3) bekezdésébe és a 39.
§-ba
ütközõ tevékenység vagy mulasztás esetén."
§
Az Szjt. 17. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A nyertes kérésére a szerencsejáték-szervezõ köteles a nyereményrõl
annak jogcímét és forintértékét tanúsító igazolást adni. Az igazolásnak a
nyereményérték és a nyeremény után a szerencsejáték-szervezõ által levont
személyi jövedelemadó összegét együttesen kell tartalmaznia."
§
Az Szjt. 23. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az ajándéksorsolás lebonyolítása során a 15. § (2) bekezdését, a 16. §
(2) bekezdését és a 17-19. §-okat megfelelõen alkalmazni kell azzal az
eltéréssel, hogy pénznyeremény sorsolására nincs lehetõség."
§
Az Szjt. 24. §-a a következõ (3)-(4) bekezdésekkel egészül ki:
"(3) A keno olyan számsorsjáték, melyben a játékos nyerés esetén a
játéktervben összegszerûen meghatározott nyereményre válik jogosulttá.
(4) A joker olyan folyamatosan szervezett számsorsjáték, amelyben a játékos
nyerés esetén a játéktervben összegszerûen vagy arányosan meghatározott
nyereményre válik jogosulttá. A joker a totóval és a lottóval együtt is
játszható. Ebben az esetben a jokerben való részvétel a kapcsolt másik
játékban való részvételtõl függõvé tehetõ."
§
(1) Az Szjt. 26. §-a (1)-(5) bekezdéseinek helyébe a következõ rendelkezések
lépnek:
"(1) Pénznyerõ automatának minõsül a tétfizetés fejében játék céljára
alkalmas mechanikusan vagy elektronikusan vezérelt berendezés, ha nyerés
esetén a játékos bármely formában vagyoni értékû nyereményre válhat
jogosulttá. Az SZF dönt abban a kérdésben, hogy valamely berendezés
pénznyerõ automatának minõsül-e.
(2) Az SZF az engedélyben a pénznyerõ automatát I. vagy II. kategóriába
sorolja:
a) I. kategóriába tartozó pénznyerõ automatának az a berendezés
minõsül, amely
1. 100.000 játékonként az összes tét legalább 80%-át nyereményként
kiadja,
2. az e kategóriára jogszabályban elõírt szempontok alapján
hitelesíthetõ és
3. biztosítja, hogy egy tét megtételével, egy játék alkalmával - a
játékkaszinóban elhelyezett pénznyerõ automatát kivéve - a
nyeremény a tét kétszázszorosát nem haladja meg.
b) II. kategóriába tartozó pénznyerõ automatának az a berendezés
minõsül, amelynél
1. az egy játékhelyen maximálisan megtehetõ tét 100 forint,
2. az elérhetõ nyeremény a tét huszonötszörösét nem haladja meg,
és
3. az e kategóriára jogszabályban elõírt hitelesítési feltételek
fennállnak.
Nem adható engedély olyan pénznyerõ automatára, amely az e bekezdés a) vagy
b) pontjában foglalt feltételeknek nem felel meg.
(3) Pénznyerõ automata csak játékkaszinóban vagy - kizárólag e célból
alapított gazdasági társaság által - játékteremben üzemeltethetõ. Egy
játékkaszinó-egységben vagy egy játékteremben kizárólag egy gazdasági
társaság üzemeltethet pénznyerõ automatákat.
(4) Játékterem mûködéséhez a játékterem helye szerinti települési
önkormányzat, a fõváros területén a kerületi önkormányzat a képviselõ-
testületének elõzetes hozzájárulása szükséges.
(5) A játéktermet az SZF az engedélyben I. vagy II. kategóriába sorolja be.
A II. kategóriába tartozó játékteremben kizárólag 2 db II. kategóriába
tartozó pénznyerõ automata üzemeltethetõ."
(2) Az Szjt. 26. §-a (7) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(7) I. kategóriába tartozó játékteremnek minõsül a közterület felõl saját
bejárattal rendelkezõ épület vagy olyan külön bejárattal rendelkezõ,
építészetileg zárt helyiség, amely - gépenként legalább 2 m2
figyelembevételével - legalább 10 pénznyerõ automata elhelyezésére
alkalmas.
II. kategóriába tartozó játékteremnek minõsíthetõ a külön jogszabályban
meghatározott vendéglátóipari üzlet."
(3) Az Szjt. 26. §-a (9) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
/Pénznyerõ automata üzemeltetésére csak olyan gazdasági társaságnak adható
engedély, amely/
"b) az engedély megadása elõtt - felhívásra - a külön jogszabályban megha-
tározott összegû engedélyezési díjat megfizeti."
§
Az Szjt.a következõ 26/A. §-sal egészül ki:
"26/A. § A települési önkormányzat jegyzõje az általa az üzlet
mûködtetésére kiadott engedélyt köteles bevonni, ha megállapítást nyer,
hogy az üzletben engedély nélkül pénznyerõ automatát mûködtetnek, vagy a
szerencsejáték-szervezõ a játékadó-fizetési kötelezettségét nem
teljesítette. A határozat a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható."
§
Az Szjt. 29. §-a (7) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(7) Folyamatosan szervezett fogadás esetében a szerencsejáték-szervezõ a
fogadót megilletõ, de át nem vett nyereményeket nyeremények céljára köteles
felhasználni. A totófogadás során át nem vett nyeremények sorsolás útján is
visszajuttathatók a fogadók részére."
§
Az Szjt. a következõ alcímmel és 29/A. §-sal egészül ki:
"Játékautomaták üzemeltetése
29/A. § (1) Játékautomatának minõsül az az elektronikusan vagy mechanikusan
vezérelt játék folytatására alkalmas, szórakoztató szolgáltatást nyújtó
berendezés, amely nem tartozik a 26. § (1) bekezdésének hatálya alá. Az SZF
dönt abban a kérdésben, hogy valamely berendezés játékautomatának minõsül-
e.
(2) Játékautomatát jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ
gazdasági társaság és egyéni vállalkozó üzemeltethet.
(3) Az üzemeltetõ évente köteles - nyilvántartás céljából - az SZF-hez
bejelenteni az általa mûködtetni kívánt játékautomatát. A játékautomata a
bejelentési kötelezettség megfelelõ teljesítése nélkül nem üzemeltethetõ.
(4) A (3) bekezdés szerint bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén a
26/A. § rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell."
§
Az Szjt. 30. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A sorsolásos játékot és a totalizatõri rendszerû fogadást szervezõ a
nyeremények legalább 60 %-át, lóversenyfogadást szervezõ a nyereményalap
legfeljebb 75 %-át - a (4) bekezdésben foglalt kivételtõl eltekintve -
köteles nyeremények céljára fordítani. A folyamatosan szervezett
szerencsejátékok esetében az SZF engedélyezheti a nyeremények meghatározott
idõszakon belüli halmozódását."
§
Az Szjt. 31. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A szerencsejáték-szervezõ - ide értve a játékautomata üzemeltetõjét is
- az e fejezetben foglalt szabályok szerint játékadót fizet."
§
Az Szjt. 33. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A pénznyerõ automata játékadója játékhelyenként - a játékkaszinóban
üzemeltetett pénznyerõ automata kivételével - az I. kategóriába tartozó
pénznyerõ automata esetén havi huszonötezer forint, a II. kategóriába
tartozó pénznyerõ automata esetén havi tízezer forint. A játékadót minden
megkezdett hónap után meg kell fizetni."
§
Az Szjt. a következõ 33/A. §-sal egészül ki:
"33/A. § A játékautomata éves adója gépenként hatvanezer forint. A
játékautomata üzemeltetõje köteles gépenként egy évi adóösszeget a gép
nyilvántartásba vétele iránti kérelem benyújtását megelõzõen bevallani és
ezzel egyidejûleg megfizetni. A megfizetés tényét a kérelem benyújtásával
egyidejûleg kell igazolni."
§
Az Szjt. a következõ 36/A. §-sal egészül ki:
"(1) Az állami adóhatóság és a vámhatóság ellenõrzõ tevékenysége során
köteles vizsgálni az e törvényben foglalt rendelkezések betartását.
(2) Az e törvényben foglalt rendelkezések megsértése esetén - az (1)
bekezdésben megjelölt állami szerveken kívül -
a) a rendõrség,
b) a megyei fogyasztóvédelmi felügyelõségek, illetve
c) azokon a településeken, ahol van, a közterület-felügyelet is
köteles hatáskörében eljárni, vagy a jogszabálysértés bizonyítékait írásban
rögzíteni és az ügyet az illetékes hatóságnak további intézkedésre átadni."
§
(1) Az Szjt. 37. §-a 7. pontjának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"7. Gazdasági társaság: korlátolt felelõsségû társaság vagy kizárólag névre
szóló részvényeket kibocsátó részvénytársaság."
(2) Az Szjt. 37. §-a 10. pontjának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"10. Totófogadás: olyan totalizatõri rendszerben szervezett fogadás,
amelyben a fogadónak a labdarúgó-csapatok mérkõzéseinek eredményét kell
eltalálnia."
(3) Az Szjt. 37. §-a a következõ 15. ponttal egészül ki:
"15. Szerencsejáték-szervezõ:
a) az 1. § (3) bekezdésében meghatározott tevékenységet folytató
koncessziós társaság, az állami játékszervezõ és a liberalizált
tevékenység gyakorlására létrehozott gazdasági társaság, valamint
b) a 16. §-ban és - a 12. § tekintetében - a 23. §-ban meghatározott
tevékenységet folytató szervezet vagy személy."
§
Az Szjt. 38. §-a (2) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy
a) a szerencsejátékok személyi, tárgyi és gazdasági feltételeivel,
b) az egyes szerencsejátékok lebonyolításával, ellenõrzésével,
c) a játéktervvel,
d) a sorsolásos játékokkal,
e) a pénznyerõ automaták, játékautomaták, játéktermek és játékkaszinók
üzemeltetésével, valamint
f) a 30. § (2) bekezdésében meghatározott költségekkel
kapcsolatos részletes szabályokat jogszabályban határozza meg."
§
Az Szjt. a következõ 42. §-sal egészül ki:
"42. § (1) A Gstv.-nek az Szjt. rendelkezéseit módosító szabályait a
törvény hatályba lépésekor folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell
azzal, hogy a kérelem visszavonása, illetve elutasítása esetén a befizetett
igazgatási-szolgáltatási díjat vissza kell fizetni.
(2) A Gstv. hatályba lépése elõtt engedélyezett szerencsejátékok az
engedélyben meghatározott feltételekkel és határidõig szervezhetõk. A
határozatlan idõre szóló engedélyek 1996. december 31-éig érvényesek.
(3) A Gstv. hatályba lépésekor üzemelõ játékautomata mûködtetõje köteles
legkésõbb 1995. december 31-éig a 29/A. §-ának (3) bekezdése szerinti
bejelentési kötelezettségét teljesíteni.
(4) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti az
a) az Szjt. 2. §-a (4) bekezdésének i) pontja,
b) az Szjt. 6. §-ának (2) bekezdése,
c) az Szjt. 20. §-ának c) pontja,
d) az Szjt. 25. §-ának (2) bekezdése,
f) az Szjt. 26. §-ának (13) bekezdése,
g) az Szjt. 29. §-ának (5) bekezdése,
h) az Szjt. 33. §-ának (6) bekezdése,
i) az Szjt. 41. §-ának (1)-(2) bekezdései.
(5) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter és az ipari és kereskedelmi
miniszter, hogy rendeletben határozza meg azon vendéglátóipari üzletek
körét, amelyben II. kategóriájú játékterem mûködtetésére engedély adható."
NEGYEDIK FEJEZET
AZ ILLETEKEKRIL SZOLO 1990. EVI XCIII. TÖRVENY MODOSITASA
§
Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 4. §-a
(1) bekezdésének második mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:
"Az illeték fizetésére egyébként kötelezett mentessége (személyes
illetékmentesség) esetén az illetéket a mentes féltõl nem lehet követelni,
kivéve, ha a törvény szerint a szerzõdõ felet terhelõ illeték megfizetését
a 27. § (2) bekezdésében foglaltak alapján magára vállalta."
§
Az Itv. 5. §-a (1) bekezdésének d) és f) pontjai helyébe a következõ
rendelkezések lépnek:
/Teljes személyes illetékmentességben részesül:/
"d) a társadalmi szervezet, a köztestület és a közhasznú társaság,
f) az alapítvány, ide értve a közalapítványt is,"
§
(1) Az Itv. 12. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az öröklési és az ajándékozási illeték összegét - az egy-egy
örökösnek, hagyományosnak jutott örökség, illetõleg megajándékozottnak
juttatott ajándék tiszta értéke alapulvételével - a következõ táblázatokban
foglalt kulcsok alkalmazásával kell kiszámítani:
a) Öröklés esetén:
lakástulajdon- szerzés
Csoport az illeték általános illetékének mértéke
mértéke
I. Az örökhagyó gyermeke, házastársa, szülõje,
valamint a háztartásban eltartott szülõ nélküli
unokája terhére (Az örökbe fogadott, a mostoha-
és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az 11 % 2,5 %
örökbe fogadó, a mostoha- és nevelõszülõ a vér
szerinti szülõvel egy tekintet alá esik.)
II. Az örökhagyó I. csoportba nem tartozó
unokája, nagyszülõje, testvére terhére 15 % 4 %
III. Minden más örökös terhére 21 % 5 %
b) Ajándékozás esetén:
lakástulajdon -szerzés
Csoport az illeték általános illetékének mértéke
mértéke
I. Az ajándékozó gyermeke, házastársa, szülõje,
valamint a háztartásban eltartott szülõ nélküli
unokája terhére (Az örökbe fogadott, a mostoha-
és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az 11 % 5 %
örökbe fogadó, a mostoha- és nevelõszülõ a vér
szerinti szülõvel egy tekintet alá esik.)
II. Az ajándékozó I. csoportba nem tartozó
unokája, nagyszülõje, testvére terhére 15 % 8 %
III. Minden más megajándékozott terhére 21 % 10 %
(2) Az Itv. 12. §-a a következõ új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a
jelenlegi (2)-(3) bekezdések megjelölése (3)-(4) bekezdésekre változik:
"(2) Lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékû jog öröklési és
ajándékozási illetékét az (1) bekezdés a)-b) pontjaiban a lakástulajdon
szerzésére megállapított illetékkulcsok alkalmazásával kell kiszámítani."
§
(1) Az Itv. 16. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
/Mentes az öröklési illeték alól:/
"b) az értékpapír, a takarékbetét, a gazdasági társaság tagját megilletõ
vagyoni betét (üzletrész, szövetkezeti üzletrész) öröklése;"
(2) Az Itv. 16. §-a (4) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"A kiskorú örökös az öröklési és az ingatlan-nyilvántartási eljárási
illetéket a nagykorúvá válásától számított két évig késedelmipótlék-
mentesen fizetheti meg."
(3) Az Itv. 16. §-a (6) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(6) Termõföld tulajdonjogának, vagyoni értékû jogának öröklése esetén az
egyébként járó öröklési illeték felét kell megfizetni."
§
Az Itv. 17. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
/Mentes az ajándékozási illeték alól:/
"d) lakástulajdon kezelõi jogának ingyenes megszerzése;"
§
Az Itv. 17. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
/Mentes az ajándékozási illeték alól:/
"g) az értékpapír, a takarékbetét, a gazdasági társaság tagját megilletõ
vagyoni betét (üzletrész, szövetkezeti üzletrész) ingyenes megszerzése;"
§
Az Itv. 17. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Termõföld tulajdonjogának, vagyoni értékû jogának ajándékozása esetén
az egyébként járó ajándékozási illeték felét kell megfizetni."
§
Az Itv. 19. §-a (1)-(2) bekezdéseinek helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha a
törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem
csökkentett forgalmi értéke után 10 %.
(2) Ingatlanok tulajdonjogának cseréje esetén az illeték alapja - a 21. §-
ban foglaltak kivételével - a cserével megszerzett ingatlan forgalmi
értéke."
§
Az Itv. 20. §-a (3) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:
"Az így számított illetékalap után - ha a törvény másként nem rendelkezik -
a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékû illetéket kell fizetni."
§
Az Itv. 21. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Ha a lakástulajdon szerzõje a vásárláskor lakásépítési kedvezményben
részesül, ennek összegét - az (5) bekezdésben említett eset kivételével - a
forgalmi értékbõl le kell vonni. Ilyenkor a lakástulajdon lakásépítési
kedvezménnyel csökkentett forgalmi értéke után jár az (1) bekezdésben
meghatározott illeték."
§
Az Itv. 22. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"Lakástulajdonnak állami, helyi önkormányzati tulajdonban álló bérlakás
bérleti joga megszerzése ellenében történõ átruházása esetén a visszterhes
vagyonátruházási illeték alapja a lakástulajdon forgalmi értékének 50 %-a.
Az illeték mértékére a 21. § (l) bekezdésében foglalt rendelkezés
irányadó."
§
Az Itv. 23. §-a után a következõ címmel és 23/A §-sal egészül ki:
"Ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzések visszterhes vagyonátruházási
illetéke
23/A § (1) Ingatlan tulajdonjogának ingatlanalap által vagy a
fõtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó által
történõ megszerzésekor az illeték mértéke az ingatlan - terhekkel nem
csökkentett - forgalmi értékének 2 %-a.
(2) Az ingatlanalap-kezelõi tevékenységre való jogosultságot az alapkezelõ
az Állami Értékpapír Felügyelet által kiadott mûködési engedéllyel, a
fõtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazást pedig a vállalkozó a
tevékenység statisztikai jelzõszámával és a fõtevékenység szerint illetékes
kamarától beszerzett nyilatkozattal igazolja."
§
Az Itv. 24. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Gépjármû tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának megszerzése esetén az
illeték mértéke a hajtómotor hengerûrtartalmának minden cm3-e után 8
forint."
§
(1) Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének b)-c) pontjai helyébe a következõ
rendelkezések lépnek:
/Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:/
"b) a lakástulajdon kezelõi jogának a megszerzése;
c) a közcélú vízilétesítmények és tartozékaik kezelõi jogának a
megszerzése;"
(2) Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének f)-h), valamint l)-m) pontjai helyébe a
következõ rendelkezések lépnek:
/Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:/
"f) a szövetkezetek egyesülésével, beolvadásával, szétválásával,
átalakulásával bekövetkezõ vagyonszerzés;
g) a közös gazdálkodás céljára az alapításkor a tag által bevitt
ingatlan tulajdonjogának, illetõleg használati jogának megszerzése;
h) a gazdálkodó szervezet olyan szervezeti átalakulásával bekövetkezõ
vagyonszerzés, amikor az újonnan létrejött gazdálkodó szervezet a
korábbinak általános jogutódja lesz;
l) gépjármû, pótkocsi tulajdonjogának a statisztikai jelzõszám szerint
fõtevékenységként gépjármû, pótkocsi forgalmazására jogosult vállalkozó
által történõ megszerzése;
m) a helyi önkormányzat vagy az állam tulajdonában álló lakás
tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának a lakások és helyiségek bérletére,
valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi
LXXVIII. törvény (a továbbiakban: lakástörvény) 45. §-ának (1) bekezdése
alapján vételi joggal rendelkezõ, továbbá 49. §-ának (1)-(2) bekezdése
alapján elõvásárlási joggal rendelkezõ személy által történõ megszerzése."
(3) Az Itv. 26. §-a (5) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) Termõföld tulajdonjogának, vagyoni értékû jogának visszterhes illeték
alá esõ megszerzése esetén az egyébként járó illeték felét kell
megfizetni."
§
Az Itv. 27. §-a (l) bekezdésének második mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"Lakástulajdonok cseréje esetén az illeték a szerzõdõ feleket egyenlõ
arányban terheli."
§
Az Itv. 29. §-a (1) és (3) bekezdéseinek helyébe a következõ rendelkezések
lépnek:
"(1) Az elsõ fokú államigazgatási eljárásért - ha e törvény melléklete
másként nem rendelkezik - 800 forint illetéket kell fizetni (általános
tételû eljárási illeték).
(3) A felügyeleti intézkedést kezdeményezõ kérelem illetéke 5000 forint.
A megfizetett illeték visszatérítésére a 32. § rendelkezései az
irányadók."
§
Az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 4. pontja a következõ d) alponttal egészül
ki:
B/4.. a születéssel, a házasságkötéssel, az örökbefogadással, tartással,
gondozással és a halálesettel kapcsolatos eljárás, kivéve:/
"d) az ingatlan-nyilvántartási eljárást;"
§
(1) Az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 13. pontja helyébe a következõ rendel-
kezés lép:
/... illetékmentes eljárások:/
"13. Az elsõ személyi igazolvány, az ideiglenes személyi igazolvány
kiállításával, a személyi igazolvány cseréjével - kivéve, ha a csere az
igazolvány elvesztése, eltûnése, megrongálódása, adatainak olvashatatlanná
válása miatt szükséges - vagy érvényességi idejének meghosszabbításával
kapcsolatos eljárás, a személyi igazolvány megváltozott adatainak
bejegyzésével kapcsolatos eljárás, továbbá a személyi igazolvány
kiállításához szükséges irat;"
(2) Az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 22. pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
/... illetékmentes eljárások:/
"22. A költségmentesség engedélyezése iránti eljárás, valamint a
költségmentesség feltételei fennállásának igazolásához kiállított irat;"
(3) Az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 24. pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
/... illetékmentes eljárások:/
"24. A birtok-összevonási célú önkéntes földcsere megszervezése iránt a
földhivatalnál kezdeményezett eljárás, valamint a kárpótlási eljárás és az
ilyen eljárásokhoz szükséges irat, továbbá a kisajátítási eljárás;"
§
Az Itv. 45. §-a (5) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) A cég vagyonának (jegyzett tõkéjének) növelése (felemelése) esetében
az (1) bekezdésben foglaltak szerint meghatározott illetéket a vagyon (a
jegyzett tõke) növekedésének összege után kell kiszámítani; az illeték
mértéke legalább 3.000 forint, az (1) bekezdés a) pontjában említettek
esetében legfeljebb 300.000 forint, az (1) bekezdés b) pontjában említettek
esetében pedig legfeljebb 150.000 forint. Ez az illeték magában foglalja az
egyidejûleg bejelentett más változásokért fizetendõ illetéket is."
§
Az Itv. 50. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A cégbírósági, valamint a csõd- és felszámolási eljárásban hozott
végzés elleni felülvizsgálat illetéke 6.000 forint."
§
Az Itv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép,
egyidejûleg a következõ j) és k) pontokkal egészül ki:
/Illetékmentes a polgári ügyekben:/
"e) az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a közhasznú
társaság, a köztestület, továbbá a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról
szóló 1992. évi XLIV. törvény alapján létrehozott MRP szervezet
nyilvántartásba vételére irányuló eljárás;
j) az áttételt elrendelõ végzés elleni fellebbezés;
k) a kárpótlási ügyekben hozott közigazgatási határozat bíróság általi
felülvizsgálata iránti per."
§
Az Itv. 62. §-ának (1) bekezdése a következõ k) ponttal egészül ki:
/A feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül
illetékfeljegyzési jog illeti meg:/
"k) a lakásszövetkezetet a tagjával szemben üzemeltetési költség
megtérítése iránt indított eljárásban."
§
Az Itv. 77/A. §-a következõ új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a
jelenlegi (3) bekezdés megjelölése (4) bekezdésre változik:
"(3) Nem kell a fizetési meghagyásban illetékelõleg-fizetési
kötelezettséget elrendelni, ha a földhivatal az ingatlan-nyilvántartási
eljárásban hozott határozatát B/92.. § (2) bekezdés/ az illeték
megállapítását megelõzõen továbbítja az illetékhivatalnak."
§
(1) Az Itv. 102. §-a (1) bekezdése f) pontjának utolsó mondata a következõ
szövegrésszel egészül ki:
"továbbá az ingatlan-nyilvántartásban lakóházként (lakásként)
nyilvántartott olyan épület, amelyet az illetékkötelezettség keletkezését
megelõzõen már legalább 5 éve más célra hasznosítanak."
(2) Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdése a következõ m) ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában:/
"m) termõföld: az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szõlõ, gyümölcsös,
kert, gyep, nádas és erdõ mûvelési ágban vagy halastóként nyilvántartott és
az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel azonos célra hasznosított
külterületi földrészlet."
(3) Az Itv. 102. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Az (1) bekezdés f) és l)-m) pontjaiban foglaltak alkalmazásakor a
vagyontárgy minõsítése tekintetében az illetékkötelezettség keletkezésekor
fennálló állapot az irányadó."
§
Az Itv. Melléklete e törvény 1. számú mellékletének megfelelõen módosul.
§
(1) A Gstv. 26-50. §-aiban foglalt rendelkezéseket - a (2) bekezdésben
meghatározott kivétellel - az e törvény 155. § (2) bekezdése szerinti hatályba
lépését követõen illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az
illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint az ezt
követõen kezdeményezett elsõ fokú és jogorvoslatai eljárások esetében kell
alkalmazni.
(2) Ha az öröklési illetékkötelezettség a hatályba lépés 155. § (2)
bekezdésben meghatározott idõpontja elõtt keletkezett, akkor az öröklési
illeték megállapítására a hatályba lépést megelõzõ napon hatályos
illetékrendelkezéseket kell alkalmazni, feltéve, hogy ezek a rendelkezések az
örökös számára kedvezõbb fizetési kötelezettséget eredményeznek.
§
(1) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti:
a) az Itv. 16. §-a (1) bekezdésének c) pontja,
b) az Itv. 19. §-ának (3) bekezdése,
c) az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének e) pontja,
d) az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 2. és 19. pontja,
e) az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének k) pontja.
(2) Az Itv. melléklete XVI. (Az ingatlan-nyilvántartási eljárás illetéke)
címében foglalt rendelkezések az ingatlan-nyilvántartási eljárások díjait
megállapító jogszabály hatályba lépésével egyidejûleg hatályukat vesztik.
ÖTÖDIK FEJEZET
A CSIDELJARASROL, A FELSZAMOLASI ELJARASROL ES A VEGELSZAMOLASROL SZOLO
1991. EVI IL. TÖRVENY MODOSITASA
§
(1) A csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló
1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49. §-a a következõ (2)
bekezdéssel egészül ki:
"(2) A felszámoló a felszámolás kezdõ idõpontját követõen a munkabérek
emelésére csak a hitelezõk 44. §-ban meghatározott arányú egyetértésével
vállalhat új kötelezettséget."
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a folyamatban lévõ felszámolási
eljárásokban is alkalmazni kell azzal, hogy a hitelezõk egyetértését csak az e
törvény hatályba lépését követõ - a Cstv. 49. §-a (2) bekezdésében
szabályozott - kötelezettségvállalások esetén kell megszerezni.
HATODIK FEJEZET
A MAGYAR EXPORT-IMPORT BANK RESZVENYTARSASAGROL ES A MAGYAR EXPORTHITEL
BIZTOSITO RESZVENYTARSASAGROL SZOLO 1994. EVI XLII. TÖRVENY MODOSITASA
§
A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel
Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény (a továbbiakban:
Etv.) 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
/Az éves költségvetési törvényben kell meghatározni:/
"a) az Eximbank által felvehetõ hitelek és kibocsátott kötvények együttes
állományának felsõ határát,"
§
(1) Az Etv. 17. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"17. § Az Eximbank és az EB Rt igazgatóságának - és felügyelõ
bizottságának elnökét, továbbá a részvénytársaságok vezérigazgatóját - a
pénzügyminiszter, az ipari és kereskedelmi miniszter és a Magyar Nemzeti
Bank elnökének javaslatára a miniszterelnök nevezi ki határozatlan idõre."
(2) E törvény hatályba lépésnek idõpontjától az (1) bekezdésnek megfelelõen
módosítani kell a munkaszerzõdéseket.
§
Az Etv. a 24. §-át követõen a következõ címmel és 24/A. §-sal egészül ki:
"Összeférhetetlenség
24/A. § A Pit. 19. §-a (3) bekezdése második mondatában foglalt
rendelkezést az Eximbank vezérigazgatójára nem kell alkalmazni."
MASODIK RESZ
-
A SZOCIALIS ELLATORENDSZEREKKEL KAPCSOLATOS TÖRVENYMODOSITASOK
ELSI FEJEZET
A CSALADI POTLEKROL SZOLO 1990. EVI XXV. TÖRVENY MODOSITASA
§
A családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Cst.) címe a
következõ rendelkezéssel egészül ki:
"és a családok támogatásáról"
§
A Cst. a preambulumát a követõen a következõ címmel egészül ki:
"I. fejezet. Családi pótlék"
§
A Cst. 1.§-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"1. § (1) Családi pótlékra - amennyiben nemzetközi szerzõdés eltérõen nem
rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén tartózkodó magyar állampolgár,
az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkezõ
bevándorolt, a magyar hatóságok által menekültként elismert személy
jogosult, feltéve, hogy háztartásában gyermeket nevel és a családnak az e
törvényben foglalt kivételekkel a tárgyévet megelõzõ naptári évben az egy
fõre jutó havi jövedelme a bruttó 25.000 forintot nem haladja meg.
(2) A családi pótlékra való jogosultság akkor sem állapítható meg, ha a
családi jövedelem számításánál figyelembe vehetõ személyek közös és külön
tulajdonát/tulajdoni részeit képezõ ingatlanvagyon értéke együttesen a 10
millió forintot, a gépkocsi vagyon - ide nem értve a vállalkozáshoz
munkaeszközként használt gépjármûvet - értéke együttesen a 2 millió
forintot meghaladja.
(3) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl azután a gyermek után is jár családi
pótlék, aki
a) ideiglenes hatályú beutalt,
b) intézeti vagy állami nevelt (a továbbiakban: állami nevelt),
c) személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális
intézményben (a továbbiakban: szociális intézmény) került
elhelyezésre.
E bekezdésben foglaltak az irányadók akkor is, ha az állami nevelt
javítóintézetben vagy büntetés-végrehajtási intézetben büntetését tölti.
(4) A gyermek- és ifjúságvédõ intézet által nevelõszülõnél elhelyezett
gyermek után a nevelõszülõ jogosult a családi pótlékra függetlenül attól,
hogy az e törvény szerinti jövedelmi, vagyoni feltételeknek megfelel-e.
(5) Az állami nevelt gyermek után a gyermek- és ifjúságvédõ intézet
vezetõje, a szociális intézményben elhelyezett gyermek után a szociális
intézmény vezetõje jogosult a családi pótlékra.
(6) Ha az állami nevelt javítóintézetben, illetve büntetés-végrehajtási
intézetben tölti büntetését , az utána járó családi pótlékot a gyermek- és
ifjúságvédõ intézet vezetõje köteles gyámhatósági fenntartásos betétben
elhelyezni. A szociális intézményben elhelyezett után járó családi pótlékot
az intézmény költségvetésétõl elkülönítve kezeli és biztosítja a személyre
szóló felhasználást."
§
A Cst. az 1. §-át követõen a következõ 1/A §-sal egészül ki:
"1/A. § (1) Az egy fõre jutó jövedelem számításánál a család tagjaként - a
kérelem benyújtásának idõpontjában a családhoz tartozó - a családi
pótlékot igénylõ szülõ és a vele közös háztartásban élõ házastársa,
élettársa, az örökbefogadó mostoha- és nevelõszülõ, valamint a 20 évesnél
fiatalabb, keresõ tevékenységet nem folytató vér szerinti, örökbefogadott,
mostoha- és nevelt gyermek vehetõ figyelembe. A tartósan beteg, illetõleg
testi vagy értelmi fogyatékos gyermeket korhatár nélkül kell figyelembe
venni.
(2) Az 1. § (1) bekezdésének alkalmazásában jövedelem az (1) bekezdésben
említett személyeknek a tárgyévet megelõzõ évi személyi jövedelemadó-
bevallás alapján a Kormány rendeletében felsorolt jogcímek szerinti
összevonandó belföldi és külföldi jövedelme, továbbá az értékpapírból
származó jövedelemének 1,2-es szorzóval növelt összege, valamint az
osztalékjövedelmének 1,4-szerese.
(3) Nem minõsül jövedelemnek a gyermektartásdíj, a gyermeknevelési
támogatás, a rendszeres nevelési segély, és az e törvény alapján
folyósított ellátások.
§
A Cst. 2. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"2. § (1) A családi pótlék egy gyermekes kétszülõs család esetén a gyermek
6. életévének betöltéséig jár. Ha a 6. életévét betöltött gyermeket nevelõ
egyike sem folytat keresõ tevékenységet, a családi pótlékra a gyermeket
nevelõ személy a (2)-(4) bekezdésben foglalt feltételek szerint, az ott
meghatározott idõpontig jogosult.
(2) Két vagy több gyermekes család esetén, valamint a gyermeket egyedül
nevelõ szülõ esetén a családi pótlék a gyermek 16. életévének betöltéséig
jár.
(3) Ha a gyermek 16 évesnél idõsebb, de 20 évesnél fiatalabb és alap vagy
középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán, illetve a dolgozók
általános vagy középiskolában tanul, a gyermeket nevelõ személyek a családi
pótlékra jogosultak.
(4) A tartósan beteg, illetõleg testi vagy értelmi fogyatékos gyermek után
a családi pótlék korhatár nélkül és a gyerekszámra tekintet nélkül jár."
§
A Cst. 5. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az 1. § (2) bekezdésének a)-c) pontjai szerinti gyermek után az
intézet vezetõjét az egy gyermekes egyedülállónak járó családi pótlék
illeti meg."
§
A Cst. 7. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép,
egyidejûleg kiegészül új (2), (3), (4) bekezdéssel, és a (2)-(5) bekezdések
megjelölése (5)-(8) bekezdésre módosul:
"(1) A családi pótlékot évenként kell megállapítani, június 1-jétõl a
következõ év május 31-éig.
(2) A családi pótlékra vonatkozó igényt a családi pótlékot igénylõ személy
kormányrendeletben szabályozott igénylõlapon, legkésõbb március 20-ig
nyújtja be. Az igénybejelentés az igénylõnek arra vonatkozó nyilatkozata,
hogy az ellátásra való jogosultság feltételeinek megfelel. A személyi
jövedelemadó bevallásra kötelezett személy igénybejelentése az elõzõ évi
jövedelemadó-bevalláson alapul.
(3) A családi pótlékra vonatkozó igény a (2) bekezdésben foglaltaktól
eltérõ idõpontban is benyújtható, ha a (2) bekezdés szerinti igénylés
idõpontját követõen
a) változik az ellátásra való jogosultság megállapításánál figyelembe
vehetõ családtagok (személyek) száma; az ellátás alapja azonban
változatlanul az 1/A. § (2) bekezdése szerinti jövedelem,
b) az ellátásra való jogosultság megállapításánál figyelembe vehetõ
személyek jövedelmi helyzetében tartós, hat hónapot meghaladó
munkanélküliség és betegség miatt olyan változás következik be, amely
az aktuális jövedelmet figyelembe véve - a korábbiaktól eltérõen -
jogosulttá teszi az érintetteket a családi pótlékra.
(4) Ha a családi pótlékra vonatkozó igényt a (2) bekezdésben foglalttól
eltérõ idõpontban nyújtják be és azt jogerõsen megállapítják, a családi
pótlék a kérelem benyújtásának hónapjától esedékes. A családi pótlék ilyen
esetben is az (1) bekezdés szerinti határidõig állapítható meg."
§
A Cst. a 13. §-t követõen a következõ új címmel egészül ki:
"II. fejezet
Gyermekgondozási segély és anyasági támogatás"
§
A Cst. a következõ 13/A-13/I §-okkal egészül ki:
"13/A § (1) Az anyát, illetõleg az apát gyermeke 3 éves korának betöltéséig
- tartósan beteg, vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében 10 éves korának
betöltéséig (a továbbiakban: gyermekgondozási segélyre jogosító idõ)
gyermekgondozási segély illeti meg, ha terhességi gyermekágyi segélyben
részesült, vagy rendelkezik a terhességi gyermekágyi segélyhez szükséges
jogosultsági feltételekkel.
(2) Ha a gyermekgondozási segélyre jogosult munkaviszonyban,
köztisztviselõi jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban,
munkavégzéssel járó szövetkezeti tagsági viszonyban, szolgálati viszonyban
(a továbbiakban együtt: munkaviszony) áll, a gyermekgondozási segély
idõtartamára fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(3) Ha az anya, illetõleg az apa felsõoktatási intézmény nappali tagozatos
hallgatója (a továbbiakban: hallgató), a gyermek születése napjától
gyermekgondozási segélyre jogosult, amennyiben a gyermek a hallgatói
jogviszony fennállása alatt vagy a hallgatói jogviszony megszûnésétõl
számított 180 napon belül született.
(4) Ha az anya a gyermekgondozási segélyre jogosító idõ alatt újból szül, a
gyermekgondozási segélyre jogosító idõ a legkisebb gyermek három éves
korának betöltéséig tart.
13/B. § Nem jár gyermekgondozási segély a táppénz, a baleseti táppénz - ide
nem értve a juttatás mellett végzett keresõ tevékenység után járó táppénzt
-, a terhességi gyermekágyi segély, a nyugellátás, a baleseti nyugellátás
folyósításának idõtartamára (ide nem értve az árvaellátást, az özvegyi
nyugdíjat és a baleseti járadékot).
13/C. § A gyermekgondozási segélyre jogosító idõre a munkáltató a
munkavállalót -kérelmére - fizetés nélküli szabadságban részesíti.
13/D. § A gyermek egyéves korának betöltése után a gyermekgondozási segélyt
az anya helyett a vele közös háztartásban élõ apa is igénybe veheti, ha a
gyermekgondozási segélyre való jogosultság feltételeinek az igény
bejelentéskor megfelel.
13/E. § A gyermekgondozási segély összege - függetlenül a gyermekek
számától - azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével.
13/F. § A gyermekgondozási segélyben részesülõ személy - a segély teljes
összegének folyósítása mellett - a gyermek másfél éves kora után kormány-
rendeletben meghatározott feltételek szerint keresõ tevékenységet
folytathat.
13/G. § (1) Ha a gyermekgondozási segély iránti igényt a szülést követõ 30
napon belül, illetve a terhességi gyermekágyi segélyre való jogosultság
idõtartama alatt vagy annak megszûnését követõ 30 napon belül terjesztik
elõ, az ellátás a szülés napjától, illetve a terhességi gyermekágyi
segélyre való jogosultság megszûnésének napjától esedékes. Egyéb esetekben
a gyermekgondozási segély a kérelem benyújtásának hónapjától esedékes.
(2) A gyermekgondozási segélyre való jogosultság jövedelmi és vagyoni
feltételeire, a segély megállapítására, folyósítására, megszüntetésére,
valamint a felelõsségi szabályokra a családi pótlékra vonatkozó
rendelkezéseket értelemszerûen alkalmazni kell.
13/H. § A népjóléti miniszter méltányosságból
a) a gyermekét egyedül nevelõ személynek, valamint a munkanélküli
személynek a gyermekgondozási segélyre való jogosultságát
megállapíthatja, ha az a törvényi feltételeknek nem felel meg,
b) gyermekgondozási segélyre való jogosultságot állapíthat meg annak a
személynek, aki a 13/A. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek nem
felel meg, feltéve, hogy a család egy fõre jutó jövedelme a családi
pótlékra való jogosultság jövedelemhatárának 50 %-át nem haladja meg,
c) legfeljebb a gyermek hat éves koráig meghosszabbíthatja a
gyermekgondozási segélyre való jogosultságot, ha a gyermek betegsége
miatt a gyermekek napközbeni ellátása keretében nem gondozható".
13/I. § (1) A szülést követõen anyasági támogatásra jogosult az a nõ, aki
térítésmentes terhesgondozásban részesült, feltéve, hogy terhessége alatt
legalább négyszer - koraszülés esetén legalább egyszer - terhesgondozáson
részt vett és családjában a tárgyévet megelõzõ évben - a jogosultság
megállapításánál figyelembe vehetõ családtagok - egy fõre jutó havi
jövedelme a bruttó 25.000 forintot nem haladja meg és nincs a tulajdonukban
összesen 10 millió forint feletti ingatlan vagy 2 millió forint feletti
személygépkocsi (ide nem értve a vállalkozáshoz munkaeszközként használt
gépjármûvet).
(2) Az anyasági támogatás akkor is jár, ha a gyermek halva született.
(3) Ha az anyasági támogatásra jogosult nõ a támogatás felvételét
megelõzõen meghal, az anyasági támogatást
a) az anyával egy háztartásban élõ apának, ennek hiányában
b) a gyermek nevelésérõl gondoskodó más személynek
kell kifizetni.
(4) Nem jár anyasági támogatás, ha
a) a szülõk a gyermek megszületését megelõzõen nyilatkozatban
hozzájárultak a gyermek örökbe fogadásához,
b) a megszületett gyermeket a gyámhatóság ideiglenes hatállyal
intézetbe utalja, vagy alkalmas más személynél helyezi el.
(5) A (4) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók, ha a szülést követõ két
hónapon belül
a) a szülõk az a) pont szerinti nyilatkozatukat visszavonták,
b) a b) pont szerinti ideiglenes hatályú intézeti elhelyezés megszûnt,
és a gyermek gondozásáról a vér szerinti szülõk gondoskodnak.
(6) Az anyasági támogatás összege gyermekenként 10.000 forint.
(7) Az anyasági támogatás iránti igényt a szülést, illetve a (4)
bekezdésben szabályozott esetben a nyilatkozat visszavonását, valamint az
ideiglenes hatályú intézeti elhelyezés megszûnését követõ 30 napon belül a
családi pótlékot folyósító szervnél lehet elõterjeszteni. A családi
pótlékot folyósító szerv a kérelmet 30 napon belül elbírálja és a határozat
jogerõre emelkedésétõl számított 15 napon belül gondoskodik a megállapított
anyasági támogatás folyósításáról. Az igény benyújtására és elbírálására a
társadalombiztosításról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni."
§
(1) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti:
a) a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11.
törvényerejû rendelet (a továbbiakban: Bv.tvr.) 66. §-ának (1) bekezdésébõl a
"gyermekgondozási díjba," szövegrész, a Bv.tvr. 66. §-ának (2) bekezdésébõl az
"illetve a gyermekgondozási díj," szövegrész, a Bv.tvr. 66. §-a (3)
bekezdésének b) pontjából a "gyermekgondozási díjban, illetõleg" szövegrész;
b) a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991.
évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 27. § (1) bekezdésnek d) pontjából a
"gyermekgondozási díj" szövegrész, az Flt. 29. §-a (1) bekezdésének b)
pontjából a "gyermekgondozási díjban" szövegrész, a 32. § (3) bekezdés b)
pontjából a "díj, illetõleg" szövegrész;
c) a magzati élet védelmérõl szóló 1992. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban:
Mév.tv.) 4. §-a, a Mév.tv. 17. §-a (1) bekezdésének második és harmadik
mondata;
d) a honvédelemrõl szóló 1993. évi CX. törvény (a továbbiakban. Htv.) 149. §-a
(2) bekezdésének e) pontjából az "illetõleg gyermekgondozási díjat",
szövegrész, a Htv. (5) bekezdésének f) pontjából a "vagy gyermekgondozási
díjban" szövegrész;
e) a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 68. §-ából az "és a
gyermekgondozási díjból" szövegrész.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók mindaddig, amíg a jogosult
e törvény rendelkezései szerint gyermekgondozási díjban részesül.
(3) 1995. június 1-jétõl a családi pótlékot az e törvényben foglalt feltételek
szerint kell megállapítani. Az 1995. június hónapjára járó családi pótlék csak
annak a személynek folyósítható, aki az e törvény szerinti feltételeknek
megfelel. Ha a családi pótlék iránti igényt 1995. május 15-éig benyújtják, a
családi pótlékot 1995. június hónaptól kell megállapítani, ha a kérelmezõ
megfelel az e törvényben foglalt feltételeknek. Ha a családi pótlék iránti
igényt 1995. május 15. után nyújtják be, a jogosultság megállapítása esetén a
családi pótlékot az igénybenyújtást követõ második hónaptól kezdve, de 1995.
júniusáig visszamenõleges hatállyal kell folyósítani.
(4) Annak a személynek, aki e törvény hatályba lépését megelõzõ napon
gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, várandóssági pótlékban
részesül, és nem kéri az e törvény szerinti jogosultságának a megállapítását,
a folyósított ellátást, legkésõbb 1995. december 31-éig változatlan
feltételekkel folyósítani kell. Anyasági támogatásra nem jogosult az a
személy, aki részére a várandóssági pótlékot e bekezdésben foglaltak szerint a
törvény hatályba lépését követõen is folyósítják.
§
Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a családi pótlék, a gyermekgondozási segély
és az anyasági támogatás esetében a jogosultság megállapításánál figyelembe
vehetõ családtagok egy fõre jutó havi jövedelme számításának részletes
szabályait, a jogosultság részletes feltételeit, a jogosultság
megállapításának alapját képezõ igénylõlap, nyilatkozat tartalmát rendeletben
határozza meg.
MASODIK FEJEZET
A SZOCIALIS IGAZGATASROL ES SZOCIALIS ELLATASOKROL SZOLO 1993. EVI III.
TÖRVENY MODOSITASA
§
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.
törvény a (a továbbiakban: Szt.) 17. §-a a következõ (2)-(3) bekezdésekkel
egészül ki, a jelenlegi (2)-(3) bekezdések megjelölése (4)-(5) bekezdésre
módosul:
"(2) Megtérítésre kell kötelezni azt a személyt is, akinek a részére a
gyermeknevelési támogatás, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, az
ápolási díj és a legalább három hónapig folyósított átmeneti segély
biztosításának idõtartama alatt visszamenõlegesen rendszeres pénzellátást
állapítottak meg, feltéve, hogy a rendszeres pénzellátásra és a szociális
ellátásra együtt nem lett volna jogosult, vagy a szociális ellátás
igénybevételéért térítési díjat kellett volna fizetnie.
(3) A folyamatosan nyújtott szociális ellátás megtérítését legfeljebb a
visszamenõlegesen megállapított rendszeres pénzellátás összegéig, a
megtérítést elrendelõ határozat meghozatalát megelõzõ egy évre
visszamenõlegesen lehet elrendelni."
§
Az Szt. 17. §-ának az (1) bekezdéssel megállapított (4) bekezdése a következõ
rendelkezéssel egészül ki:
"Kamat csak a szociális ellátás jogosulatlan és rosszhiszemû igénybevétele
és az errõl való tudomásszerzés közötti idõtartamra számítható fel. A (2)
bekezdésben szabályozott esetben kamat nem számítható fel."
§
Az Szt. 17. §-a a következõ új (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) Ha a helyi önkormányzat képviselõ-testülete a hatáskörébe tartozó
szociális ellátás megtérítését rendeli el,
a) a megtérítés összegét, illetve pénzegyenértékét és
b) a kamat összegét
méltányosságból elengedheti, illetve csökkentheti."
§
Az Szt. 27. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
/(3) Nem állapítható meg a gyermeknevelési támogatás, illetve a
megállapított támogatás folyósítását meg kell szüntetni, ha/
"a) a támogatásra jogosító legkisebb gyermek után családi pótlék nem
jár,".
§
Az Szt. 33. §-a a következõ új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a
jelenlegi (2) bekezdés megjelölése (3) bekezdésre módosul:
"(2) A jövedelempótló támogatás folyósításának idõtartama 24 hónap. Az (1)
bekezdés c) pontja szerinti esetben a jövedelempótló támogatás
idõtartamánál a támogatás megszüntetését megelõzõen folyósított
jövedelempótló támogatás idejét is figyelembe kell venni. A települési
önkormányzat a jövedelempótló támogatást saját költségvetése terhére e
határidõt követõen is folyósíthatja."
§
Az Szt. 34. §-a a következõ új (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) A (2) bekezdés b) pontja alkalmazásában nem minõsül keresõ
tevékenységnek az a nem rendszeres munkavégzéssel járó tevékenység,
amelynek havi ellenértéke nem éri el a 36. § (1) bekezdés a) pontja
szerinti összeg ötven %-át."
§
Az Szt. 34/A. §-ának (3) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:
"Ilyen esetben a felajánlott munkahely vagy közhasznú munka
visszautasítását megelõzõen folyósított jövedelempótló támogatás
idõtartamát, valamint az e bekezdés szerinti szünetelés idõtartamát a 33. §
(2) bekezdés szerinti idõtartam számításánál figyelembe kell venni."
§
Az Szt. 36. §-a (2) bekezdésének a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem minõsül jövedelemnek a 34.§ (3)
bekezdése szerinti nem rendszeres munkavégzéssel járó tevékenység
ellenértéke és a szülési támogatás."
§
Az Szt. 45. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a
jelenlegi (2) bekezdés megjelölése (3) bekezdésre változik:
"(2) Az átmeneti segély adható alkalmanként és havi rendszerességgel. A
havi rendszerességgel adott átmeneti segély jövedelem-kiegészítõ
támogatásként, rendszeres nevelési támogatásként, továbbá az önkormányzat
rendeletében meghatározott más ellátási formaként is nyújtható."
§
(1) A jövedelempótló támogatást 1996. szeptember 30-áig annak a személynek
tovább kell folyósítani,aki e törvény hatályba lépést megelõzõ napon
a) jövedelempótló támogatásban részesült, valamint
b) az Szt. 33. §-a (1) bekezdésének b)-c) pontjaiban meghatározott
tevékenység, 34/A. §-a, illetve a 36/A-36/D. §-aiban szabályozottak miatt
jövedelempótló támogatást nem kapott, feltéve, hogy a jövedelempótló
támogatásra való feltételnek egyébként megfelel.
(2) 1996. szeptember 30-át követõen jövedelempótló támogatás annak az (1)
bekezdésben meghatározott személynek folyósítható, aki 1996. szeptember 30-án
jövedelempótló támogatásban részesül, feltéve, hogy 1995. július 1. és 1996.
szeptember 30-a között legalább 90 nap, a Foglalkoztatás elõsegítésérõl és a
munkanélküliek ellátásáról szóló 1991.évi IV. törvény 58. §-a (5) bekezdésének
a) pontjában meghatározott munkaviszonnyal rendelkezik.
(3) Az Szt. 3. §-a (4) bekezdésében a "családi pótlékról" szövegrész helyébe a
"a családi pótlékról és a családok támogatásáról" szövegrész lép.
(4) Az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének g) pontjában a "táppénz, a terhességi-
gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj" szövegrész helyébe a "táppénz, ide
nem értve a gyermeknevelési támogatás és az ápolási díj mellett végzett keresõ
tevékenység után járó táppénz, a terhesség-gyermekágyi segély" szövegrész lép.
(5) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg
a) sz Szt. 36/A-36/B §-ai,
b) az Szt. 60. §-a (1) bekezdésének d) pontjából a "gyermekgondozási díjban"
szövegrész,
c) az Szt. 32. §-ának (1) bekezdésébõl és 51. §-ának (1) bekezdésébõl az
"állandó" szövegrész,
d) az Szt. 118. §-ának (2) bekezdésébõl az "önkormányzat" szövegrész, valamint
e) az Szt. 134. §-a
hatályát veszti.
HARMADIK RESZ
-
A TARSADALOMBIZTOSITASROL SZOLO 1975. EVI II. TÖRVENY MODOSITASA
EGESZSEGÜGYI SZOLGALTATAS
§
(1) A társadalombiztosításról szóló - többször módosított - 1975. évi II.
törvény (a továbbiakban: T.) 16/A §-a (3) bekezdése bb) pontjának második
francia bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
/fogorvosi ellátás keretén belül/
"- a 18 éven aluliak fogászati rendellenességeinek fogszabályozó kezelése,
a funkció helyreállítása, ide nem értve ennek technikai költségeit,"
(2) A T. 16/A. §-a (3) bekezdése bb) pontjának negyedik francia bekezdésének
helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg az ötödik és hetedik francia
bekezdés hatályát veszti:
"- sorkatonai szolgálatot teljesítõk fogorvosi alapellátása."
(3) A T. 16/A. §-a (3) bekezdése a következõ fc) ponttal egészül ki,
egyidejûleg a jelenlegi fc) pont megjelölése fd)-re változik:
/az orvosi rehabilitáció keretén belül/
"fc) szanatóriumi ellátásra,"
(4) A T. 16/A §-a (3) bekezdésének ib) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
/mentõszállítás keretében/
"ib) külön jogszabályban foglalt feltételek esetén betegszállításra,"
TAPPENZ
§
A T. 19. §-a új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a (3)-(4) bekezdések
megjelölése (4)-(5) bekezdésre változik:
" (3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen, akinek a külön törvény
rendelkezése szerint betegszabadság nem jár, táppénzre legkorábban az egy
naptári évben igazolt keresõképtelensége 25. napját követõen jogosult."
§
A T. 22. §-a (5) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) A táppénz alapjaként figyelembe vehetõ naptári napi átlagkereset
kiszámítására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány állapítja meg. A
táppénz összege legalább folyamatos két évi biztosítási idõ esetében a
figyelembe vehetõ napi átlagkereset hetven százaléka, ennél rövidebb
biztosítási idõ esetében hatvan százaléka, a fekvõbeteg gyógyintézeti
ellátás esetén szintén hatvan százaléka. Gyermekápolási táppénz összege a
gyermek hat hónapos koráig legalább két évi folyamatos biztosítási idõ
esetén a napi átlagkereset hetven százaléka, ennél rövidebb biztosítási idõ
esetén hatvan százaléka, a gyermek 6-12 hónapos kora között ötven
százaléka."
TERHESSEGI-GYERMEKAGYI SEGELY
§
A T. 25. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép.
Egyidejûleg új (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)-(4)
bekezdés számozása (3)-(5) bekezdésre módosul:
"(1) A terhességi-gyermekágyi segély mértéke a szülési szabadság elsõ 26
hetére
a) a napi átlagkereset hetven százaléka, ha a szülõ nõ a szülést megelõzõ
két éven belül legalább 270 napon át biztosított volt,
b) a napi átlagkereset 60 %-a, ha a szülõ nõ a szülést megelõzõ két éven
belül legalább 180 napon át biztosított volt,
(2) A szülési szabadság második 26 hetére az (1) bekezdés a) és b) pontjai
szerinti esetekben a terhességi gyermekágyi segély a napi átlagkereset
ötven százaléka."
BALESETI TAPPENZ
§
A T. 80. §-a (4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) A baleseti táppénz - az elõzetes biztosítási idõre és
táppénzfolyósításra tekintet nélkül - a 19. § (1) bekezdésének a) pontjában
meghatározott idõpontig jár."
TARSADALOMBIZTOSITASI JARULEK
§
A T. 103/A. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az (1) bekezdés szerinti személyi jellegû kifizetésnek (juttatásnak)
minõsül különösen: a munkabér, a munkadíj (idõbér, teljesítménybér, havi
díj, túlmunkadíj, bérpótlék, bérkiegészítés, ügyeleti díj, helyettesítési
díj), illetmény és ilyen jellegû egyéb kifizetés (juttatás) - ideértve a
végkielégítés összegét, a munkáltató által természetben nyújtott
étkeztetést, valamint a kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására
feljogosító ingyenes vagy kedvezményes utalvány értékét, a természetbeni
munkabért, juttatást és ezek pénzbeli megváltását (értékét) is -, továbbá
az átképzési támogatás, a prémium, a jutalék, a jutalom, a hûségjutalom, az
év végi részesedés, az eredménytõl függõ részesedés, a betegszabadság
idejére járó átlagkereset, a szabadságmegváltás címén adott átlagkereset és
a munkáltató által viselt, a biztosított (kedvezményezett) javára kötött
biztosítás díja."
§
A T. 103/A. §-a (3) bekezdésének 22. pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
/Nem képez társadalombiztosítási járulékalapot/
"22. a reprezentációs költség, a kiküldetési (külszolgálati)
költségtérítés, a szállásköltség, a gépkocsi használatáért adott
költségtérítés, a munkába járással kapcsolatos közlekedési költség-térítés,
a különélési díj, a költözködési költség-térítés, továbbá a szerszám
használatáért adott térítés, a bedolgozónak fizetett rezsitérítés, valamint
a természetben nyújtott munkaruha, egyenruha (ide nem értve az adóköteles
természetbeni juttatásnak minõsülõ ruházati költségtérítést), a védõeszköz
- ideértve ezek igazolt árának pénzbeli megtérítését is -,"
§
A T. 103/A. §-a a következõ új (15) bekezdéssel egészül ki:
" (15) A megbízó, illetõleg a megrendelõ a megbízási, vállalkozási jellegû
jogviszony alapján szerzõi jogvédelem alá tartozó esetekben kifizetett
szerzõi díj, valamint a megbízási jogviszony keretében elõadómûvészi
tevékenységet folytatók díjazása után negyvennégy százalékos
társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni."
A BIZTOSITOTT EGESZSEGBIZTOSITASI- ES NYUGDIJJARULEK- FIZETESE
§
A T. 103/B. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
" (3) Az (1)-(2) bekezdések rendelkezéseitõl eltérõen nem kell
egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni a végkielégítés, a
természetbeni juttatás, a munkáltató által természetben nyújtott
étkeztetés, valamint a kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására
feljogosító ingyenes vagy kedvezményes utalvány értéke, illetve ezek
pénzbeli megváltása, a tárgyjutalom, az üdüléshez adott munkáltatói
támogatás, illetve annak a munkáltató által átvállalt összege, költsége,
valamint a 103/A. § (10) bekezdésében meghatározott befizetések, továbbá a
munkáltató által viselt, a biztosított (kedvezményezett) javára kötött
biztosítás díja után".
BALESETIJARULEK-FIZETES
§
A T. 119/A. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A kiegészítõ tevékenységet folytató egyéni vállalkozó - a
tevékenységet kezdõnek minõsülõk kivételével - az e tevékenységébõl
származó és a tárgyévet közvetlenül megelõzõ naptári évben elért, személyi
jövedelemadó alapját képezõ jövedelem egy naptári hónapra jutó összege, de
havonta legalább a tárgyév január 1-jén érvényes minimális bér összege -
legfeljebb azonban évi 900.000 forint (havi 75.000 forint, napi 2.500
forint) - után baleseti járulékot köteles fizetni."
§
A T. 119/A. §-a (4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) A baleseti járulék mértéke negyvennégy százalék."
§
A T. 119/B. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"A társas vállalkozás kiegészítõ tevékenységet folytató tagjának a
személyes közremûködés alapján kiosztott jövedelem, de havonként legalább a
tárgyév január 1-jén érvényes minimálisbér összege után - ide nem értve a
társas vállalkozás adózás utáni eredményébõl a vállalkozás tagja részére
juttatott jövedelmet - negyvennégy százalékos mértékû baleseti járulékot
köteles fizetni. A baleseti járulékot a tagsági jogviszony megszûnését
követõen kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni."
§
(1) E törvény 1995. június 1-jén lép hatályba, egyidejûleg hatályát veszti:
a) a T. 15. §-a (1) bekezdésébõl az "és gyermekgondozási díj" szövegrész;
b) a T.16. §-a (2) bekezdésébõl a "gyermekgondozási díjra" szövegrész;
c) a T. 25/A §-a,
d) a T. 103/A §-a (5) bekezdésébõl az "a gyermekgondozási díj" szövegrész,
e) a T. 103/D §-a (5) bekezdés a) pontjából a "gyermekgondozási díjban"
szövegrész;
f) a T. 103/E §-a (6) bekezdésének a) pontjából a "gyermekgondozási díjban"
szövegrész;
g) a T. 118. §-a (1) bekezdésének e) pontjából "a gyermekgondozási díjban"
szövegrész és a
h) a T. 119/D §-a (6) bekezdésébõl a "gyermekgondozási díj" szövegrészek,
i) a T. 16/A §-a (3) bekezdésének ad), h), ha) és hb) pontjai,
j) a T. 16/A §-a (6) bekezdésében a "gyógyfürdõellátás", illetve "gyógyfürdõ
ellátások" és a "protetikai és fogszabályozó ellátás" szövegrész,
k) a T. 19.§-a (5)-(6) bekezdései,
l) a T.103/A § (3) bekezdésének 1., 2. és 7. pontjai, valamint
§
(1) A T. 19.§ (1)-(3) bekezdésének, a 22.§ (5) bekezdésének, a 25.§-a (1)-(2)
bekezdésének, a 80. § (4) bekezdésének rendelkezéseit az 1995. május 31.
napját követõen keletkezõ jogosultság, kezdõdõ keresõképtelenség esetén kell
alkalmazni.
(2) A T. 19.§ (3) bekezdésétõl eltérõen, akinek a külön törvény rendelkezése
szerinti betegszabadság nem jár, táppénzre 1995. évben legkorábban az egy
naptári évben igazolt keresõképtelensége 20. napját követõen jogosult.
(3) Annak a személynek, aki az e törvény hatályba lépését megelõzõ napon
terhességi gyermekágyi segélyben részesül, és nem kéri az e törvény szerinti
terhességi gyermekágyi segély megállapítását, ellátását változatlan
feltételekkel - legkésõbb 1995. december 31-éig - tovább kell folyósítani.
NEGYEDIK RESZ
-
EGYES BERRENDSZEREK MODOSITASA
ELSI FEJEZET
A KÖZTISZTVISELIK JOGALLASAROL SZOLO 1992. EVI XXIII. TÖRVENY
MODOSITASA
§
A köztisztviselõk jogállásáról szóló - többször módosított -1992. évi XXIII.
törvény (a továbbiakban: Ktv.) 8. §-a (1) bekezdésének bevezetõ szövegrésze
helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Jegyzõvé, körjegyzõvé, megyei jogú város kerületi hivatalvezetõjévé,
aljegyzõvé (a továbbiakban együtt: jegyzõ) az nevezhetõ ki, aki:
a) igazgatásszervezõi vagy állam- és jogtudományi képesítéssel rendelkezik
és
b) legalább két évi szakmai gyakorlatot szerzett."
§
(1) A Ktv. 14. §-a (2) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:
"Végleges áthelyezés esetén az áthelyezõ közigazgatási szerv a
hozzájárulást nem tagadhatja meg, feltéve, hogy a megkeresés kézhezvétele
és az áthelyezés kért idõpontja közötti idõtartam a két hónapot
meghaladja."
(2) A Ktv. 14. §-a a következõ új (3) bekezdéssel egészül ki:
" (3) Végleges áthelyezés esetén a közszolgálati igazolás, valamint a
köztisztviselõ illetményének és - a szabadság kivételével - egyéb
járandóságainak kiadása szempontjából úgy kell eljárni, mintha a
közszolgálati jogviszony megszûnt volna."
§
A Ktv. 15. §-a a következõ új b) ponttal egészül ki, s a jelenlegi b)-f)
pontok jelölése c)-g) pontokra változik:
/A közszolgálati jogviszony megszûnik:/
"b) közalkalmazotti jogviszonyt, ügyészségi vagy hivatásos szolgálati
jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó szervekhez történõ
áthelyezéssel;"
§
(1) A Ktv. 19. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
" (1) A köztisztviselõt felmentése esetén - a (8) bekezdésben foglalt
kivétellel - a felmentési idõre járó illetményen túl végkielégítés illeti
meg.
(2) A végkielégítés összege, ha a felmentett köztisztviselõ közszolgálati
jogviszonyban töltött ideje
a) az öt évet nem haladja meg, két havi;
b) a nyolc évet nem haladja meg, három havi;
c) a tizenkét évet nem haladja meg, hat havi;
d) a húsz évet nem haladja meg, kilenc havi;
e) a húsz évet meghaladja, tizenkét havi
illetményének megfelelõ összeg. A kifizetett végkielégítés összegét fel
kell tüntetni a közszolgálati igazoláson.
(3) A végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási
szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött idõt lehet figyelembe venni.
(4) Ismételten létesített közszolgálati jogviszony felmentéssel történõ
megszûnésekor a végkielégítés alapjául a Gstv. alapján járó korábbi
végkielégítést követõen közszolgálati jogviszonyban töltött idõt lehet csak
figyelembe venni. A 11. § (2) bekezdése szerint határozott idõre létesített
közszolgálati jogviszony felmentéssel történõ megszûnése esetén a
végkielégítés összegének meghatározásánál a kinevezés és a felmentés
közötti idõtartamot kell figyelembe venni.
(5) A (3) és (4) bekezdés alkalmazása szempontjából közszolgálati
jogviszonyban töltött idõnek minõsül:
a) a jogelõd munkáltatónál;
b) áthelyezés esetén a költségvetési szervnél közszolgálati-,
közalkalmazotti jogviszonyban, ügyészségi-, hivatásos szolgálati
jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig munkaviszonyban;
c) átminõsítés esetén a hivatásos szolgálati viszonyban
eltöltött idõ is.
(6) A végkielégítés összegének felére jogosult a köztisztviselõ, ha
felmentésére azért került sor, mert a 17. § (3) és (4) bekezdés szerinti
áthelyezéséhez nem járult hozzá, kivéve, ha a hozzájárulását alapos
indokkal tagadta meg, így különösen, ha az új munkahely és a lakóhely
közötti naponta - tömegközlekedési eszközzel - történõ oda- és visszautazás
ideje a 3 órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelõ köztisztviselõ
esetében a 2 órát meghaladja.
(7) A felmentési idõre járó illetményt a munkavégzési kötelezettséggel járó
utolsó munkanapon, a végkielégítést a felmentési idõ utolsó napján kell
kifizetni. A hivatali szerv vezetõje azonban - a köztisztviselõ kérelmére -
úgy is dönthet, hogy a végkielégítés összegének kifizetésére is az utolsó
munkában töltött napon kerüljön sor.
(8) Végkielégítésre nem jogosult a köztisztviselõ, ha:
a) a felmentés a gyakornoki idõ alatt történt;
b) a felmentés közlésének idõpontjában már nyugellátásra szerzett
jogosultságot;
c) egészségügyi okot kivéve alkalmatlanság címén mentették fel."
§
A Ktv. 21. §-a a következõ új (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a (4)
bekezdés megjelölése (5) bekezdésre változik:
"(4) Jegyzõ helyettesítése céljából - a képviselõ-testületek megállapodása
alapján - a jegyzõ további közszolgálati jogviszonyt létesíthet."
§
A Ktv. 25. §-a (6) bekezdésének második mondata az "aki jogi szakvizsgával"
szövegrész után a következõ rendelkezéssel egészül ki:
"Közigazgatási szakvizsgát nem kell tennie annak, aki jogi szakvizsgával,
illetve közigazgatásból tudományos fokozattal rendelkezik."
§
A Ktv. 29. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"29. § (1) Ha a köztisztviselõ kinevezésekor, áthelyezésekor nem
rendelkezik a 25. § (3) és (4) bekezdésében elõírt feltételekkel, akkor õt
a 23. § rendelkezésének megfelelõen kell - ideiglenesen - besorolni.
(2) Az ideiglenesen besorolt köztisztviselõ
a) a közigazgatási alapvizsgát a 25. § (3) bekezdésében meghatározott
idõ alatt köteles teljesíteni; ha e kötelezettségének nem tesz eleget,
közszolgálati jogviszonya megszûnik;
b) a közigazgatási szakvizsgát az alapvizsga teljesítését - alapvizsga-
kötelezettség hiányában a kinevezését, áthelyezését - követõ négy év
alatt köteles teljesíteni; ha e kötelezettségének nem tesz eleget,
véglegesen fogalmazó II., illetve elõadó II. besorolást kap.
(3) Ha a 11. § (2) bekezdése alapján határozott idõre létesített
közszolgálati jogviszony idõtartama az egy évet meghaladja, a
köztisztviselõ elõmenetelére e törvény rendelkezéseit alkalmazni kell."
§
A Ktv. a következõ új 30/A. §-sal egészül ki:
"30/A. § (1) A közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetõje a
kiemelkedõ szakmai ismeretekkel, valamint közigazgatási szakvizsgával,
illetve azzal egyenértékû képesítéssel rendelkezõ, I. besorolási osztályba
tartozó köztisztviselõnek közigazgatási (szakmai) tanácsadói, fõtanácsadói
címet adományozhat.
(2) A közigazgatási (szakmai) tanácsadó, fõtanácsadó elõmenetelére az
általános szabályok az irányadók. A közigazgatási (szakmai) tanácsadó
fõosztályvezetõ-helyettesi, a közigazgatási (szakmai) fõtanácsadó
fõosztályvezetõi illetményre jogosult.
(3) Az (1) bekezdés szerinti címadományozásban a közigazgatási szervek
érintett köztisztviselõinek legfeljebb öt %-a részesíthetõ."
§
(1) A Ktv. 42. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Az önkormányzat képviselõ-testülete az illetményalapot évente
rendeletben köteles - a helyi érdekegyeztetés keretében kialakított
állásfoglalás, valamint az államigazgatásban érvényes illetményalap
figyelembevételével - megállapítani úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb,
mint az elõzõ évi illetményalap."
(2) A Ktv. 42. §-a (5) bekezdésének a)-c) pontjai helyébe a következõ
rendelkezések lépnek, s a jelenlegi b)-c) pontok megjelölése c)-d) pontra
változik, továbbá a bekezdés záró mondatában a jelenlegi a)-c) pontokra való
hivatkozás a)-d) jelölésre módosul:
/Kimagasló teljesítményt nyújtó.../
"a) államtitkár, illetve helyettes államtitkár esetében miniszter,
b) a központi közigazgatási szervnél és területi, helyi szervénél a
központi közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetõje a felelõsségi
körébe tartozó közigazgatási szervnél az érintett közigazgatási szerv éves
költségvetésében megállapított létszám legfeljebb 20 %-áig a személyi
juttatás elõirányzata terhére,
c) a társadalombiztosítási önkormányzatok hivatali szerveinél - a
közgyûlések jóváhagyásával - a fõigazgatók,"
§
A Ktv. 43. §-a új (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A hivatali szervezet vezetõje át nem ruházható hatáskörében a
köztisztviselõ 42. § (2) bekezdésében meghatározott alapilletményét
legfeljebb húsz %-kal megemelheti, vagy legfeljebb húsz %-kal csökkentett
mértékben állapíthatja meg."
§
A Ktv. 49. §-a (1)-(2) bekezdéseinek helyébe a következõ rendelkezések lépnek,
egyidejûleg a (3) bekezdés megjelölése (5) bekezdésre változik:
"(1) A köztisztviselõ minden naptári évben - külön juttatásként - az adott
közigazgatási szervnél a tárgyévi munkavégzési kötelezettsége idõtartamának
arányában legalább egyhavi illetményére jogosult. Ezt az összeget legkésõbb
a tárgyévet követõ elsõ hónap 15-éig kell kifizetni.
(2) A 18. § (1) bekezdése, valamint a MT 107. §-a szerinti idõtartamokat a
külön juttatásra jogot adó idõnek kell tekinteni.
(3) Ha a közszolgálati jogviszony év közben megszûnik, illetõleg a
köztisztviselõt áthelyezték, legalább egyhavi illetményének idõarányos
részét az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni. A juttatás
kifizetését a közszolgálati igazolásra rá kell vezetni.
(4) Az (1) és (3) bekezdés szerinti juttatás mértékének alapja a kifizetés
esedékességekor irányadó illetmény."
§
A Ktv. a következõ 66/A. §-sal egészül ki:
"66/A. § (1) A közigazgatási szervek, valamint a köztisztviselõk érdekeinek
egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, valamint megfelelõ
megállapodások kialakítása céljából a Kormány, az országos önkormányzati
érdekszövetségek, valamint a köztisztviselõk munkavállalói érdekvédelmi
szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével Köztisztviselõi
Érdekegyeztetõ Fórum (a továbbiakban: KÉF) mûködik.
(2) A KÉF hatáskörébe a köztisztviselõk élet- és munkakörülményeire,
foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörök tartoznak. Így különösen:
a) a közszolgálati jogviszonnyal összefüggõ kérdésekben;
b) a központi, a társadalombiztosítási, valamint a helyi önkormányzati
költségvetésnek a közszolgálati jogviszonyban állókat érintõ
rendelkezéseivel összefüggésben;
c) a hosszabb távú bérpolitikai elgondolások, illetve az éves bérpolitikai
intézkedések e területet érintõ rangsorolásában;
d) a közigazgatási munkaerõvel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás
elvi kérdéseiben, valamint a közszolgálati képzés, továbbképzés
szabályozása tekintetében
kell a véleményét kikérni.
(3) A KÉF a hatáskörébe utalt ügyekben tájékoztatás kérésre,
véleményezésre, ajánlások kiadására jogosult.
(4) A KÉF szervezetének és mûködésének szabályait a Kormány nevében eljáró
belügyminiszter és az érdekegyeztetésben részt vevõ felek közötti
megállapodás tartalmazza. Titkársági feladatait a Belügyminisztérium látja
el."
§
A Ktv. 52.§-a (3) bekezdésének elsõ mondatában az "átlagkereset" szövegrész
helyébe "illetmény", a második mondatában az "átlagkeresetet" szövegrész
helyébe, az "illetményt" szövegrész lép.
§
A Ktv. 68. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Nem kell ügykezelõi alapvizsgát tennie annak, aki közgazdasági
szakközépiskola igazgatás-ügyviteli szakán szerzett képesítéssel,
illetõleg közigazgatási alap- vagy szakvizsgával rendelkezik."
§
A Ktv. 71. §-a (2) bekezdésének elsõ francia bekezdésében a
"167. §-a (4) bekezdését" szövegrész helyébe a következõ rendelkezés lép:
"167. § (1) és (4) bekezdését,"
§
A Ktv. 72. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép,
egyidejûleg a 72. § a következõ új (2) és (3) bekezdéssel egészül ki, s a
jelenlegi (2)-(4) bekezdések megjelölése (4)-(6) bekezdésekre változik:
"(1) A köztisztviselõ besorolásánál (23. §) a munkaviszonyban,
közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, bírósági szolgálati, illetve
munkaviszonyban, ügyészségi, hivatásos szolgálati jogviszonyban,
munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött idõt kell alapul venni
azzal, hogy a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül
hat hónapot meghaladó idõtartamból hat hónapot kell beszámítani. A 10 éven
aluli gyermek ápolására, gondozására, valamint a tartós külszolgálatot
teljesítõ dolgozó házastársa által igénybe vett fizetés nélküli szabadság
teljes idõtartamát figyelembe kell venni.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából az 1992. július 1-jét
megelõzõen munkaviszonyban töltött idõként jogszabály alapján elismert
idõtartamból - tekintet nélkül arra, hogy annak ideje alatt munkavégzésre
irányuló jogviszony fennállt-e vagy ilyen jogviszony fennállása esetén
érvényesült-e munkavégzési kötelezettség - hat hónapot be kell számítani.
(3) E törvény alkalmazása során munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak
tekintendõ különösen a bedolgozói munkaviszony és a szövetkezeti tagsági
viszony, a szakcsoporti tagsági viszony, a vállalkozási és megbízási
szerzõdésen alapuló, valamint a személyes közremûködéssel járó gazdasági és
polgári jogi társasági, ügyvédi és az egyéni vállalkozói tevékenység."
§
(1) A Ktv. 75. §-a (1) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"E törvény által elõírt közigazgatási, ügykezelõi alapvizsga-
kötelezettségnek 1995. december 31-éig kell eleget tenni."
(2) A Ktv. 75. §-a (2)-(3) bekezdéseinek helyébe a következõ rendelkezések
lépnek:
"(2) Ha a köztisztviselõ az ideiglenes besorolás eredményeként fogalmazó
II., elõadó II. vagy ennél magasabb besorolást nyer, eredményes
közigazgatási alapvizsga esetén a végleges besoroláshoz szükséges
közigazgatási szakvizsgát - a (4) bekezdés esetét kivéve - 2002. december
31-éig kell letennie.
(3) A köztisztviselõ és az ügykezelõ véglegesen csak akkor sorolható be,
ha a besoroláshoz szükséges, a törvényben elõírt vizsgafeltételeknek eleget
tett, kivéve, ha 1992. július 1-jén a nyugdíjkorhatár eléréséhez
a) közigazgatási, illetve ügykezelõi alapvizsga esetén öt évnél,
b) közigazgatási szakvizsga esetén - a 31. § (3) bekezdés esetét kivéve -
tíz évnél kevesebb idõ van hátra."
(3) A Ktv. 75. §-a a következõ új (7) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a
jelenlegi (7)-(9) bekezdések jelölése (8)-(10) bekezdésekre változik:
"(7) A 25. § (3)-(4) bekezdéseinek és a 68. § (1) bekezdésének
rendelkezései nem alkalmazhatók azzal a köztisztviselõvel szemben, aki
kinevezésekor vagy a közalkalmazotti jogviszonyt, ügyészségi vagy hivatásos
szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó
szervektõl történõ áthelyezésekor az öregségi nyugellátásra már
jogosultságot szerzett."
§
(1) A Ktv. 3. számú mellékletének IV. pontja a következõ francia bekezdésekkel
egészül ki:
"- a jubileumi jutalom és a végkielégítés mértéke kiszámításának alapjául
szolgáló idõtartamok,
- esküokmány száma, kelte."
(2) A Ktv. 3. számú mellékletének VI. pontjában az "illetmény-," kifejezés
helyébe az "illetmény- és kereset-" kifejezés lép, a VIII. pontjában "a
közszolgálati jogviszony megszûnésének" szövegrész után, "valamint a végleges
és határozott idejû áthelyezés" szövegrésszel egészül ki.
(3) A Ktv. 4. számú melléklete II. pontjának második francia bekezdésében a
"születési éve" kifejezés helyébe a "születési ideje" kifejezés lép, és az V.
pont harmadik francia bekezdésének felsorolása a "FEOR száma," kifejezéssel
egészül ki.
(4) A Ktv. 4. számú mellékletének IV. pontja a következõ francia bekezdéssel
egészül ki:
"- a jubileumi jutalom és a végkielégítés mértéke kiszámításának alapjául
szolgáló idõtartamok adatai."
(5) A Ktv. 4. számú mellékletének VI. pontjában az "illetmény" kifejezés
helyébe az "illetmény- és kereset," kifejezés lép, a VII. pontjában "a
közszolgálati jogviszony megszûnésének" szövegrész után ", valamint a végleges
és határozott idejû áthelyezés" szövegrésszel egészül ki.
§
(1) A Gstv. 95. §-ának rendelkezéseit a Gstv. hatályba lépését követõen közölt
felmentések esetében kell alkalmazni azzal, hogy az 1992. július 1. és a Gstv.
hatályba lépése között a közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel történõ
megszüntetését áthelyezésnek kell tekinteni abban az esetben, ha a
köztisztviselõ ismételten közszolgálati jogviszonyt létesített.
(2) A Ktv.a Gstv. 99. §-ával megállapított 30/A. §-ában meghatározott
közigazgatási (szakmai) tanácsadói, fõtanácsadói cím 1997. július 1-jéig
közigazgatási szakvizsgával nem rendelkezõ köztisztviselõnek is adható.
(3) Az eggyel alacsonyabb besorolási fokozatba kinevezett köztisztviselõ
kinevezési okiratát a Gstv. hatályba lépését követõ két hónapon belül
módosítani kell, a 23. § és a Gstv. 98. §-ával megállapított 29. § (1)
bekezdés rendelkezése alapján csak ideiglenes besorolást kaphat. Az új
besorolásnak megfelelõ illetményre - a Gstv. 101. § figyelembevételével - a
Gstv. hatálybelépésének napjától jogosult. A vizsgakötelezettségnek a Gstv.
által megállapított 29. § (2) bekezdése szerint kell eleget tenni.
(4) A Gstv. 108. §-a (2) bekezdésével megállapított, a Ktv. 75. § (3)
bekezdésében írt feltételnek 1992. július 1-jei idõpontban kell fennállnia. A
75. §-nak a Gstv. 108. §-a (3) bekezdésével megállapított (7) bekezdésének
rendelkezéseit az 1992. július 1-jét követõ kinevezések, áthelyezések esetében
kell alkalmazni. A végleges besorolásokat a Gstv. hatályba lépését követõ két
hónapon belül, a Gstv. hatályba lépésének idõpontjával el kell készíteni.
(5) A jubileumi jutalomra jogosító idõ megállapítása szempontjából:
a) közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban, valamint
közalkalmazotti jogviszonyban, bírósági szolgálati, illetve munkaviszonyban,
ügyészségi, hivatásos szolgálati jogviszonyban;
b) 1992. július 1-jéig munkaviszonyban töltött idõt kell figyelembe venni.
(6) A köztisztviselõ nem jogosult jubileumi jutalomra, ha a Ktv. 75. §-a (6)
bekezdése szerint számított közszolgálati jogviszonyban töltött ideje alapján
valamelyik fokozatot ismételten eléri, illetõleg a Ktv. 75. §-a (6)
bekezdésben nevesített jogviszonyban már megkapta.
(7) A jubileumi jutalom kifizetését és a tárgyévben - akár szabadság címén is
- igénybe vett betegszabadságot a közszolgálati igazoláson fel kell tüntetni.
(8) A Gstv. 95. §-ában foglalt rendelkezést a Gstv. hatályba lépését követõen
elrendelt felmentések esetében kell alkalmazni.
(9) A Gstv. 101. §-ában foglalt rendelkezést a Gstv. hatályba lépésekor
közszolgálati jogviszonyban álló esetében csak úgy lehet alkalmazni, hogy az e
törvény hatályba lépése elõtt megállapított illetménye nem csökkenhet.
MASODIK FEJEZET
A KÖZALKALMAZOTTAK JOGALLASAROL SZOLO 1992. EVI XXXIII. TÖRVENY
MODOSITASA
§
A közalkalmazottak jogállásáról szóló - többször módosított - 1992. évi
XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 25. §-a (2) bekezdésének b) pontja
helyébe a következõ rendelkezés lép:
/A közalkalmazotti jogviszony megszüntethetõ:/
"b) áthelyezéssel az e törvény, valamint e törvény és a köztisztviselõk
jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, illetõleg az ügyészségi
szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994.évi LXXX.
törvény hatálya alá tartozó munkáltatók között."
§
A Kjt. a 25. §-át követõen a következõ új 25/A §-sal egészül ki:
"25/A. § (1) A közalkalmazotti jogviszony a 25. §-a (1) bekezdése c)
pontjában meghatározottak szerint szûnik meg, ha a munkáltató fenntartója
nem állami szervnek vagy nem helyi önkormányzatnak adja át fenntartói
jogát. A közalkalmazotti jogviszony az átadás idõpontjában szûnik meg.
(2) A munkáltató a közalkalmazottat az átadást megelõzõen legalább hatvan
nappal az átadásról értesíti. Ezzel egyidejûleg a közalkalmazottat írásban
tájékoztatni kell arról, hogy az új munkáltató a közalkalmazott
továbbfoglalkoztatását vállalja-e.
(3) Ha az új munkáltató a továbbfoglalkoztatást vállalja, a közalkalmazott
a tájékoztatást követõen harminc napon belül írásban nyilatkozik, hogy
hozzájárul-e továbbfoglalkoztatásához. Hozzájárulása esetén a
közalkalmazottal az új munkáltató munkaszerzõdést köt. Határozatlan idejû
közalkalmazotti jogviszony esetén határozatlan idõre szóló munkaviszonyt
kell létesíteni.
(4) Ha a közalkalmazott a (3) bekezdésben meghatározott határidõn belül nem
nyilatkozik, úgy kell tekinteni, mintha nem járulna hozzá a
továbbfoglalkoztatásához.
(5) A (3) bekezdésben meghatározott esetben a közalkalmazottnak a
munkaszerzõdés megkötését megelõzõ közalkalmazotti jogviszonyát úgy kell
tekinteni, mintha azt az új munkáltatónál töltötte volna el.
(6) Az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a felmondási idõ és a
végkielégítés tekintetében az új munkáltatónál eltöltött munkaviszony
idõtartamát az (1) bekezdésben foglalt idõponttól kell számítani. Ezen
idõtartamhoz a megelõzõ közalkalmazotti jogviszony idõtartamát e törvénynek
a felmentésre és a végkielégítésre irányadó szabályai szerint kell
hozzászámítani azzal, hogy a munkavállaló végkielégítésének kiszámításakor
figyelembe kell venni a közalkalmazotti jogviszonynak az (1) bekezdés
szerinti megszûnése idõpontjában a közalkalmazottat e törvény alapján
megilletõ végkielégítés mértékét is.
(7) Az (1)-(6) bekezdések szabályait kell megfelelõen alkalmazni a
munkáltató vagy a munkáltató egy részének gazdasági társasággá történõ
átalakítása esetén is."
§
A Kjt. 33. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ (1)-(2) bekezdések lépnek,
egyidejûleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdések megjelölése (3)-(4) bekezdésekre
változik:
"33. § (1) Felmentés esetén a felmentési idõ legalább hatvan nap, de a
nyolc hónapot nem haladhatja meg.
(2) Ha hosszabb felmentési idõben a felek nem állapodnak meg és a kollektív
szerzõdés sem ír elõ ilyet, a hatvan napos felmentési idõ a közalkalmazotti
jogviszonyban töltött
a) öt év után egy hónappal;
b) tíz év után két hónappal;
c) tizenöt év után három hónappal;
d) húsz év után négy hónappal;
e) huszonöt év után öt hónappal;
f) harminc év után hat hónappal
meghosszabbodik."
§
(1) A Kjt. 37. §-a (2) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:
"Nem jogosult továbbá végkielégítésre az a közalkalmazott, akinek a
közalkalmazotti jogviszonya a 25/A. § (1) bekezdése szerint szûnt meg, és
az új munkáltatóval a 25/A. § (3) bekezdés szerint munkaviszonyt létesít."
(2) A Kjt. 37. §-a a következõ (8)-(10) bekezdéssel egészül ki:
"(8) A közalkalmazottat az (5)-(6) bekezdések szerinti végkielégítés fele
illeti meg, ha a 25/A. §-ban meghatározott esetben a közalkalmazott nem
járul hozzá továbbfoglalkoztatásához, vagy a munkáltató saját szervezetén
belül, vagy e törvény, illetve a köztisztviselõk jogállásáról szóló
1992.évi XXIII.törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál azonos helységben,
változatlan illetménnyel, a közalkalmazott iskolai végzettségének,
képesítésének megfelelõ munkakört ajánl fel, és ezt a közalkalmazott nem
fogadja el."
(9) Amennyiben a közalkalmazotti jogviszony felmentés következtében szûnik
meg, a végkielégítést - eltérõ megállapodás hiányában - a munkáltató a
felmentési idõ utolsó napján köteles a közalkalmazott részére kifizetni.
(10) A végkielégítést a munkáltató költségére a közalkalmazott tartózkodási
helyére kell megküldeni."
§
A Kjt. a következõ 37/A. §-sal egészül ki:
"37/A.§ A közalkalmazotti jogviszony megszüntetésekor (megszûnésekor) a
közalkalmazott részére az utolsó munkában töltött napon - a 37. § (8)
bekezdésében foglaltak kivételével - ki kell fizetni az illetményét, egyéb
járandóságait, valamint ki kell adni a közalkalmazotti jogviszonyra
vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban elõírt igazolásokat."
§
A Kjt. 38. §-a a "96. §" szövegrészt követõen az "a 97. §" szövegrésszel
egészül ki.
ÖTÖDIK RESZ
-
A HELYI ÖNKORMANYZATOKROL SZOLO 1990. EVI LXV. TÖRVENY MODOSITASA
§
(1) A helyi önkormányzatokról szóló, - többször módosított - 1990. évi LXV.
törvény (a továbbiakban: Ötv.) 88. §-ának jelenlegi szövege (1) bekezdésre
változik, valamint a következõ új (2) bekezdéssel egészül ki:
" (2) A helyi önkormányzat kötelezettségvállalását törvény korlátozhatja."
(2) Az Ötv. 92. §-a a következõ 92/A.-92/C. §-okkal egészül ki:
" 92/A. §
(1) A megyei, a megyei jogú városi, a fõvárosi, a fõvárosi kerületi
önkormányzat képviselõ-testülete köteles könyvvizsgálót megbízni, és a
pénzügyminiszter és belügyminiszter által meghatározott egyszerûsített
tartalmú - az önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó -
éves pénzforgalmi jelentését, könyvviteli mérlegét, továbbá pénzmaradvány-
és eredménykimutatását a Belügyi Közlönyben és a Cégközlönyben közzétenni.
A könyvvizsgáló számára a megbízást a polgármester adja ki.
(2) A helyi önkormányzat köteles az (1) bekezdésben foglaltakat a
hitelfelvétel évétõl a hiteltörlesztés utolsó évéig bezárólag évente
könyvvizsgálóval felülvizsgáltatni és közzétenni, ha az elõzõ évben
teljesített kiadásainak összege meghaladta a 100 millió forintot és az
adott évben hitelt vesz fel.
92/B. §
(1) A könyvvizsgálattal, a költségvetési beszámoló felülvizsgálatával a
Pénzügyminisztérium nyilvántartásában szereplõ, legalább öt éves
költségvetési gyakorlattal rendelkezõ könyvvizsgáló bízható meg.
(2) Nem lehet könyvvizsgáló a helyi önkormányzat polgármestere, képviselõ-
testületének tagja, önkormányzat költségvetési szervének dolgozója és ezek
közeli hozzátartozója /Ptk. 685. § b) pont/, e minõsége fennállása alatt,
illetve annak megszûnésétõl számított három évig.
(3) A könyvvizsgálói feladatot ilyen tevékenység folytatására jogosult
szervezet is elláthatja. Ebben az esetben az (1) és (2) bekezdésekben
meghatározott elõírásokat a szervezetnek a könyvvizsgálói tevékenységet -
bármely jogviszony keretében - végzõ dolgozójára kell alkalmazni.
92/C. §
(1) A könyvvizsgáló betekinthet a helyi önkormányzat könyveibe, a
polgármestertõl, és az önkormányzat költségvetési szerveinek dolgozóitól
felvilágosítást kérhet. A helyi önkormányzat befektetett eszközeit,
pénztár- és készletállományát, szerzõdéseit, bankszámláját, pénzmaradványát
és eredményét megvizsgálhatja. A könyvvizsgáló tanácskozási joggal vehet
részt a képviselõ-testület nyilvános és zárt ülésén. A könyvvizsgálót a
képviselõ-testület ülésére a polgármester köteles meghívni.
(2) A könyvvizsgáló a képviselõ-testület elé terjesztett minden, az
önkormányzat gazdálkodását érintõ elõterjesztést - különösen a
költségvetési beszámolót - megvizsgál abból a szempontból, hogy azok valós
adatokat tartalmaznak-e, illetve megfelelnek-e a jogszabályok elõírásainak,
és véleményérõl írásban tájékoztatja a képviselõ-testületet. E nélkül az
elõterjesztésrõl érvényes döntés nem hozható.
(3) Ha a könyvvizsgáló olyan tényrõl szerez tudomást, amely önkormányzati
tisztségviselõ törvényben meghatározott felelõsségre vonását vonhatja maga
után, köteles a képviselõ-testület összehívását kérni a polgármestertõl. Ha
a polgármester a képviselõ-testület ülését nem hívja össze, a könyvvizsgáló
kezdeményezésére a fõvárosi, a megyei közigazgatási hivatal vezetõje az
ülést összehívja. Ha a képviselõ-testület a szükséges döntéseket nem hozza
meg, a könyvvizsgáló errõl a fõvárosi, a megyei közigazgatási hivatal
vezetõjét értesíti."
HATODIK RESZ
-
EGYEB TÖRVENYEK MODOSITASA
ELSI FEJEZET
AZ ALLAMHAZTARTASROL SZOLO 1992. EVI XXXVIII. TÖRVENY MODOSITASA
§
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.)
93. §-a (1)-(2) bekezdéseinek helyébe a következõ rendelkezések lépnek,
továbbá új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (3) bekezdés
megjelölése (4) bekezdésre változik:
"(1) A költségvetési szerv a költségvetésében meghatározott személyi
juttatások, a társadalombiztosítási járulék, a dologi kiadások, a
pénzeszközátadás, egyéb támogatás, a felhalmozási kiadások, a fejezeti
kezelésû speciális támogatások, a célfeladat elõirányzatát, illetve a 23. §
(3) bekezdésében és a 69. §-ban meghatározott beruházási és felújítási
elõirányzatokat - a (2)-(3) bekezdésekben meghatározott kivételektõl
eltekintve - nem lépheti túl.
(2) A költségvetési szerv a jóváhagyott bevételi elõirányzatain felüli
többletbevételt és a jóváhagyott pénzmaradványt - ha jogszabály másképp nem
rendelkezik - szabadon felhasználhatja.
(3) A központi költségvetési szerv az 1995. évi költségvetésében
meghatározott társadalombiztosítási járulék elõirányzatát a járulékalap
változásából adódó többletkiadás mértékéig egyéb elõirányzatai terhére
túllépheti."
§
Az Áht. 101. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép, továbbá
új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdés
megjelölése (3)-(4) bekezdésre változik:
"(1) A központi költségvetésbõl a költségvetési törvényben a helyi
önkormányzatok és a társadalombiztosítás részére jóváhagyott hozzájárulást
- a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - idõarányosan, havi bontásban kell
folyósítani. A Kormány a havi idõarányos hozzájárulást a központi
költségvetés likviditási szempontjaira tekintettel - az éves elõirányzat
sérelme nélkül - legfeljebb húsz %-kal mérsékelheti.
(2) A központi költségvetésbõl a költségvetési törvényben az alapok részére
jóváhagyott támogatást a kiadások tényleges felmerülésének idõpontjához
igazodóan, a rendelkezésére álló eszközök (ide értve az értékpapírt, a
betétet is) felhasználását követõen, az alappal való rendelkezésre jogosult
miniszter által benyújtott és a pénzügyminiszter által jóváhagyott
pénzellátási terv alapján - az éves elõirányzat sérelme nélkül - kell
folyósítani."
§
Az Áht. 102.§-a (4) bekezdéseinek helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Az (1)-(3) bekezdésekben foglaltaktól a pénzügyminiszter - a központi
költségvetés likviditási szempontjaira tekintettel - indokolt esetben
eltérhet, a csökkentés legfeljebb 20 % lehet, ez a csökkentés a Kormány,
illetve a miniszter által alapított központi költségvetési szerveket
érintheti."
§
E törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti az Áht. 64. §-a (3)
bekezdése, a (4) bekezdésben a (3) bekezdésre való hivatkozás elmarad, a
jelenlegi (4) bekezdés megjelölése (3) bekezdésre változik.
MASODIK FEJEZET
A FELSIOKTATASROL SZOLO 1993. EVI LXXX. TÖRVENY MODOSITASA
§
A felsõoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 125. §-a (3) bekezdésének
helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A törvény tandíjfizetésre vonatkozó rendelkezései 1995. szeptember 1-
jén lépnek hatályba, egyidejûleg a törvény 31. §-a (6) bekezdésének c)
pontja hatályát veszti."
HARMADIK FEJEZET
A HELYI ÖNKORMANYZATOK ES SZERVEIK, A KÖZTARSASAGI MEGBIZOTTAK,
VALAMINT EGYES CENTRALIS ALARENDELTSEGû SZERVEK FELADAT- ES
HATASKÖREIRIL SZOLO 1991. EVI XX. TÖRVENY MODOSITASA
A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes
centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatásköreirõl szóló 1991. évi XX.
törvény (a továbbiakban: Htv.) a következõk szerint módosul:
§
(1) A Htv. 132. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"A megállapodásról az ellátást biztosító önkormányzatot és intézményt,
valamint - amennyiben a feladat pénzellátását nem az önkormányzat
biztosítja - a pénzellátást biztosító szervet legkésõbb szeptember 1-jéig
kell tájékoztatni."
(2) A Htv. 132. §-a következõ új (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A helyi önkormányzat - a 131. §-ban foglaltak alkalmazásával - a
tulajdonában lévõ járó- és fekvõbeteg-szakellátást, -gondozást nyújtó
egészségügyi intézmények útján a társadalombiztosítási finanszírozás
mértékéig gondoskodik
a) a megbetegedések azonosításához, gyógykezeléséhez és rehabilitációjához
szükséges, továbbá a betegségek megelõzését szolgáló, életkorhoz kötött,
illetve a települési környezeti egészségkárosító hatások megelõzéséhez
szükséges, a háziorvosi kompetenciát meghaladó járóbeteg-szakellátásról és
ennek keretébe tartozó szûrõvizsgálatokról,
b) a bõr-, nemi-, tüdõ-, továbbá alkohológiai és pszichiátriai betegek
gondozásáról,
c) a járóbeteg-szakellátás keretében nem gyógykezelhetõ betegek fekvõbeteg-
gyógyintézeti ellátásáról."
§
E törvény hatályba lépésével egyidejûleg a Htv. 132. §-a (1) bekezdésébõl az
"egészségügyi intézmények (járó- és fekvõbeteg-ellátó, -gondozó)" szövegrész,
valamint a 133. § e) pontja a hatályát veszti.
NEGYEDIK FEJEZET
A TARSADALOMBIZTOSITAS PENZÜGYI ALAPJAIROL ES AZOK 1993. EVI
KÖLTSEGVETESERIL SZOLO 1992. EVI LXXXIV. TÖRVENY MODOSITASA
§
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetésérõl
szóló 1992. évi LXXXIV. törvény 31/A. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(2) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az (1) bekezdés szerinti
szerzõdéseket a Kormány rendeletében meghatározott egészségügyi
szolgáltatás kapacitás mûködtetésére - a fekvõbetegellátó kapacitások
tekintetében a Népjóléti Minisztérium jóváhagyásával - köti meg. Az ezt
meghaladó szolgáltatásra a népjóléti miniszter egyetértésével köthet
szerzõdést."
ÖTÖDIK FEJEZET
A PENZINTEZETEKRIL ES A PENZINTEZETI TEVEKENYSEGRIL SZOLO 1991. EVI
LXIX. TÖRVENY MODOSITASA
§
(1) A pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységrõl szóló 1991. évi LXIX.
törvény (a továbbiakban: Pit.) 4. §-a új (3) bekezdéssel egészül ki,
egyidejûleg a jelenlegi (3) bekezdés megjelölése (4) bekezdésre változik:
"(3) Tiltott pénzintézeti tevékenységnek minõsül a mások pénzének
meghatározott formában - kockázati tényezõket tartalmazó módon - történõ
összegyûjtésén és szétosztásán alapuló olyan játék, amelyben a játékba
láncszerûen bekapcsolódó játékosok a láncban elõttük álló játékosok,
illetve a játék szervezõje számára közvetlenül vagy közvetve pénzfizetést,
illetve más szolgáltatást teljesítenek (piramisjáték, pilótajáték)."
(2) A Pit. 4. §-a (2) bekezdésének d) pontja hatályát veszti.
HATODIK FEJEZET
A POLGAROK SZEMELYI ADATAINAK ES LAKCIMENEK NYILVANTARTASAROL SZOLO
1992. EVI LXVI. TÖRVENY MODOSITASA
§
A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi
LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) 1. §-a (3) bekezdésének helyébe a
következõ rendelkezés lép:
"(3) E törvény biztosítja a természetes személy (a továbbiakban: polgár)
személyes adataival való önrendelkezési jogának, valamint az egyéb
alkotmányos jogok érvényesítéséhez és a közigazgatás hatékonyságának
biztosításához szükséges személyazonosító- és lakcím adatok - ezen belül a
személyazonosító jel - használatához fûzõdõ közérdek összhangját."
§
A Nytv. 2. §-a (3) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(3) A természetes személyek, az állami és önkormányzati szervek, más jogi
személyek, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetek (a
továbbiakban együtt: adatigénylõ szervek) elsõsorban az érintett polgártól
kérhetnek adatokat."
§
A Nytv. 2. §-a (4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Az adatigénylõ szervek a polgártól, illetõleg a nyilvántartástól csak
azokat a személyes adatokat kérhetik, amelyekre jogaik érvényesítése,
illetõleg feladataik ellátása érdekében törvény vagy törvény felhatalmazása
alapján, az abban meghatározott körben helyi önkormányzati rendelet
feljogosítja õket."
§
A Nytv. 4. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) E törvény hatálya kiterjed a személyi adat nyilvántartási, az
adatkezelési, a lakcímbejelentési eljárásra és - a külföldön élõ magyar
állampolgárok kivételével - a személyazonosító igazolvánnyal kapcsolatos
eljárásra."
§
A Nytv. 6. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az e törvényben meghatározott feladatokat a települési (fõvárosi
kerületi) önkormányzat jegyzõje - a személyazonosító igazolvány iránti
kérelem felvétele és az igazolvány kiadása tekintetében a rendõrkapitányság
- (helyi szerv), a megyei, fõvárosi közigazgatási hivatal vezetõje
(területi szerv) és az e törvény 9. §-ában meghatározott központi
nyilvántartó szerv látja el."
§
A Nytv. a következõ 7/A. §-sal egészül ki:
"7/A. §
(1) A rendõrkapitányság hatásköre a külön jogszabályban meghatározott
illetékességi területén lakó vagy tartózkodó polgárok tekintetében a
személyazonosító igazolvány iránti kérelem felvételére és az igazolvány
kiadására terjed ki.
(2) A rendõrkapitányság ellátja a személyazonosító igazolvány
nyilvántartással, az adattovábbítással, valamint ezzel összefüggésben
jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat."
§
A Nytv. 9. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A személyi adat- és lakcímnyilvántartással kapcsolatos országos
hatáskörû feladatokat a belügyminiszter irányítása alatt álló, önálló elsõ-
és másodfokú államigazgatási hatósági jogkörrel rendelkezõ, központi
hivatal (a továbbiakban: Hivatal) látja el."
§
A Nytv. 9. §-a (2) bekezdésének c)-g) pontja helyébe a következõ rendelkezések
lépnek és egyidejûleg a h) pont jelölése i) pontra változik:
/(2) A hivatal feladata és hatásköre/
"c) felügyeli a nyilvántartás központi rendszerének mûködését és
gondoskodik az abból való - törvényben meghatározott feltételekkel történõ
- adatszolgáltatás teljesítésérõl;
d) ellenõrzi a helyi nyilvántartás által kezelt adatok helyességét;
e) másodfokú hatósági jogkört gyakorol a megyei közigazgatási hivatal
elsõfokú határozatai tekintetében;
f) kezeli a 4. § (2) bekezdése alapján a törvény hatálya alá tartozó,
külföldön élõ magyar állampolgárok adatait;
g) felügyeli a rendõrkapitányságnak a személyazonosító igazolvány
felvételével, kiadásával és a kiállításhoz szükséges adatszolgáltatással
kapcsolatos tevékenységét;
h) a polgárnak a személyazonosító igazolványban szereplõ adatai alapján
történõ azonosítása, illetõleg azok igazolása céljából kezeli a polgár
arcképmását, aláírását, valamint a 29. § (3) bekezdésében szereplõ adatait,
a személyazonosító igazolvány bevonásának tényét és indokát, valamint
elvesztésére, illetve találására utaló adatokat;"
§
A Nytv. 10. §-ának bevezetõ mondata és az a)-b) pontja helyébe a következõ
rendelkezések lépnek, illetõleg a § a következõ f) ponttal egészül ki:
"10. § A belügyminiszter:
a) irányítja és ellenõrzi a nyilvántartás szerveinek a nyilvántartással
összefüggõ államigazgatási, valamint technikai, informatikai és pénzügyi
feladatai ellátását,
b) meghatározza a nyilvántartás központi rendszere üzemeltetésének szervezeti
kereteit,
f) meghatározza a nyilvántartás mûködési szabványait."
§
A Nytv. 11. §-ának (1) bekezdése a következõ k) ponttal egészül ki:
/A nyilvántartás tartalmazza a polgár/
"k/ családi állapotát."
§
(1) A Nytv. 13. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A személyazonosító jel 1999. december 31-ig alkalmazható, az ennek
helyébe lépõ azonosítási módot és annak használatát külön törvény állapítja
meg."
§
A Nytv. 13. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A személyazonosító jelet törvényben elõírt feladataik ellátásához,
belsõ azonosítóként használhatják:
a) a nyilvántartás szervei (6.§) egymás közötti és az anyakönyvvezetõvel
való kapcsolatukban a nyilvántartás adatállományának karbantartása
céljából,
b) az e törvény alapján a személyazonosító jel használatára jogosult
szervek a nyilvántartás szerveivel történõ kapcsolattartásra, valamint a
törvény hatálya alá tartozó adatok tekintetében az azonosság vizsgálata,
illetõleg - amennyiben törvény lehetõvé teszi - egymás részére adatok
átadása céljából."
§
(1) A Nytv. 14. §-ának b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
/A nyilvántartás szervei az általuk kezelt adatokat az alábbi forrásból gyûjtik:/
"b) a polgár kérelme a személyazonosító igazolvány kiállítása iránt, az
ehhez csatolt okiratok, valamint az arcképmása és a sajátkezû aláírása;"
§
A Nytv. 14. §-ának f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
/A nyilvántartás szervei az általuk kezelt adatokat az alábbi forrásból gyûjtik:/
"f) a rendõrségnek a személyazonosító igazolvány kiállításával kapcsolatos
eljáráshoz és nyilvántartáshoz teljesített adatszolgáltatása;"
§
A Nytv. 15. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A polgár a személyazonosító igazolvány iránti kérelem
elõterjesztésekor rendelkezésre bocsátja - és a korábbi személyazonosító
(személyi) igazolvánnyal vagy anyakönyvi kivonattal, illetõleg egyéb
közokirattal igazolja - a 29. § (3) bekezdésében megjelölt személyi
adatait, arcképmását és a kérelmet sajátkezûleg aláírja."
§
A Nytv. 21. §-ának b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
/E törvény felhatalmazása alapján a 17. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti
adatokat jogosultak igényelni:/
"b) a rendõrkapitányság a személyazonosító igazolvány iránti kérelem
átvételével és az igazolvány kiadásával kapcsolatos feladatai
végrehajtásához;"
§
(1) A Nytv. 22. §-a a következõ e)-h) pontokkal egészül ki:
/(1) E törvény felhatalmazása alapján a 17. § (2) bekezdésének c) pontja
szerinti adatok igénylésére jogosultak:/
"e) az állami és az önkormányzati adóhatóság, az illetékhivatal
(együttesen: az adóigazgatás szervei) és a vámhivatal, az adó, illetõleg a
vám beszedéséhez, a mentességek és a kedvezmények megállapításához,
ellenõrzéséhez (ideértve az adó jellegû befizetési kötelezettséget, az
illetéket, és a központi költségvetés terhére folyósított támogatást is);
f) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, valamint az
egészségügyi igazgatás szervei az egészségügyi alap- és szakellátással, a
gondozóhálózati ellátással, a vérellátással, a közegészségügyi-járványügyi
nyilvántartásokkal kapcsolatos feladatai ellátásához;
g) a munkaügyi igazgatás szervei a munkanélküli ellátás, valamint az ezzel
kapcsolatos adókedvezmények biztosítása céljából, továbbá
h) a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság és az Egészségbiztosítási Pénztár,
valamint szerveik - a családi állapottal kiegészítve - a járulékfizetéssel,
a nyilvántartással, az adatszolgáltatással kapcsolatos, jogszabályban
elõírt kötelezettségük teljesítése, továbbá e szervek hatáskörébe tartozó
ellátásoknak (szolgáltatásoknak) a jogosultak részére történõ megállapítása
és folyósítása (szolgáltatása), valamint ezek ellenõrzése céljából."
§
A Nytv. 22. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki és a jelenlegi szövege
(1) bekezdésre változik:
"(2) A polgár az (1) bekezdésben meghatározott szerveknek, valamint a
munkáltatónak és a kifizetõnek a személyi jövedelemadóval, illetõleg a
társadalombiztosítással kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettsége
teljesítéséhez a személyazonosító jelét köteles átadni."
§
(1) A Nytv. 29. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A személyazonosító igazolvány a polgár írásbeli nyilatkozata, valamint
az anyakönyv és a személyiadat- és lakcímnyilvántartás - nem magyar
állampolgár esetén ezeken túlmenõen a polgár útlevele és a magyarországi
tartózkodásának jogcímét igazoló közokirat - alapján kiállított olyan
hatósági igazolvány, amely a polgár személyazonosságát és az e törvényben
meghatározott adatait közhitelûen igazolja. A személyazonosító igazolványt
elsõ ízben a polgár 14. életévében lehet kiadni. "
§
A Nytv. 29. §-a a következõ új (4)-(5) bekezdésekkel egészül ki:
"(4) A polgár személyazonosságát - a személyazonosító igazolványon túl -
minden olyan hatósági igazolvány igazolja, amely tartalmazza a (3) bekezdés
a)-d) és g)-h) pontban meghatározott adatokat.
(5) A 14 éven aluliak személyazonosságának igazolására alkalmas a tanulói
jogviszonyt igazoló diákigazolvány is."
§
A Nytv. 30. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A jegyzõ, a rendõrkapitányság vezetõje, a megyei, fõvárosi
közigazgatási hivatal vezetõje, valamint a Hivatal vezetõje a polgárok
személyes adatai védelméért való felelõsségének körében köteles olyan
technikai, szervezési intézkedéseket tenni, ellenõrzési rendszert
kialakítani és adatvédelmi szabályzatot kiadni, amely biztosítja az
adatvédelmi követelmények teljesülését."
§
A Nytv. 33. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A nyilvántartással - az általuk igényelhetõ adatok tekintetében -
azok az adatkezelések kapcsolhatók össze, amelyek a 21-24. § alapján adatot
vehetnek át, illetve e szervek - amennyiben törvény az adatok kölcsönös
átvételét lehetõvé teszi - adatkezeléseiket e törvény hatálya alá tartozó
adatok tekintetében, az adatok egyeztetése céljából egymással is össze-
kapcsolhatják. Az összekapcsolás eredményeként létrejött adatokat csak
törvényben meghatározott célra lehet felhasználni és az összekapcsolást a
cél teljesülése után meg kell szüntetni."
§
A Nytv. 47. §-a (4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) A Kormány, a belügyminiszter és a helyi önkormányzatok felhatalmazást
kapnak arra, hogy rendeletben meghatározzák azokat a szervezeteket, amelyek
a nyilvántartás részére adatfeldolgozást végezhetnek."
§
Ahol a Nytv., illetõleg egyéb jogszabály "Országos Személyiadat- és
Lakcímnyilvántartó Hivatalt (OSZH-t)" említ, azon a Hivatalt kell érteni.
§
E törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti
a) a Nytv. 7. §-a (2) bekezdésének d) pontja,
b) a Nytv. 11. §-ának (3) bekezdése,
c) a Nytv. 25. §-ának (2) bekezdése és a (3) bekezdésének utolsó mondata,
d) a Nytv. 29. §-ának (2) bekezdése,
e) a Nytv. 31. §-a (2) bekezdésének e) pontja,
f) a Nytv. 36. §-ának (3) bekezdése,
g) a Nytv. 37. §-a,
h) a Nytv. 39. §-ának (1) bekezdése,
i) a Nytv. 42. §-ának (2) bekezdése,
j) a Nytv. 46. §-ának (5) bekezdése,
k) a Nytv. 47. §-a (1) bekezdésének b) pontja és a (3) bekezdése.
HETEDIK FEJEZET
A MENEKÜLTEKET TAMOGATO ALAPROL SZOLO 1993. EVI XXVI. TÖRVENY
MODOSITASAROL
§
(1) A Menekülteket Támogató Alapról szóló 1993. évi XXVI. törvény (a
továbbiakban: Alap) 3. §-ának n) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép
/Az Alapból teljesíthetõ kiadások:/
"n) a nemzetközi menekültügyi szervezetek magyar tagságával kapcsolatos
tagsági díj fizetése;"
(2) az Alap 3. §-a a következõ p) ponttal egészül ki:
/Az Alapból teljesíthetõ kiadások:/
"p) az Alap kezelésével és a menekülteket ellátó intézményhálózat
irányításával, mûködtetésével összefüggõ költségek."
NYOLCADIK FEJEZET
AZ ALLAMTITKAROK JOGALLASANAK ATMENETI SZABALYAIROL SZOLO 1990. EVI
XXXIII. TÖRVENY MODOSITASA
§
Az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályairól szóló 1990. évi XXXIII.
törvény 8. §-a (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Minisztériumonként legfeljebb öt helyettes államtitkár nevezhetõ ki,
számukat minisztériumonként a Kormány állapítja meg."
KILENCEDIK FEJEZET
GEPJARMû FELELISSEGBIZTOSITASI KARRENDEZESI ALAPROL SZOLO 1993. EVI XI.
TÖRVENY MODOSITASA
§
A Gépjármû Felelõsségbiztosítási Kárrendezési Alapról szóló 1993. évi XI.
törvény 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A Gépjármû Felelõsségbiztosítási Kárrendezési Alap (a továbbiakban:
Alap) az Országgyûlés által létesített elkülönített állami pénzalap. Az
Alap jogi személy."
HETEDIK RESZ
-
ZARORENDELKEZESEK
§
(1) A törvény a kihirdetést követõ 15. napon lép hatályba, a (2) bekezdésben
foglaltak kivételével.
(2) E törvény 26-50. §-ai a kihirdetését követõ 45. napon lépnek hatályba.
1. számú melléklet
az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvényt módosító
1995. évi .......... törvényhez
1.
Az Itv. Melléklete II. címének 1-3. pontjai helyébe a következõ rendelkezések
lépnek:
"1. A magyar állampolgársági bizonyítvány kiállítására irányuló eljárás
illetéke 1.000 forint.
2. Magyar állampolgár vagy Magyarországon lakó hontalan külföldön történõ
házasságkötéséhez annak tanúsításáért, hogy a házasságkötésnek a magyar jog
szerint nincs akadálya, 1.000 forint illetéket kell fizetni.
3. Nem magyar állampolgár Magyarországon történõ házasságkötéséhez szükséges
olyan igazolás alóli felmentése, amely tanúsítja, hogy a házasságkötésnek a
személyes joga szerint nincs akadálya, 800 forint illeték alá esik."
2.
Az Itv. Melléklete III. címének helyébe a következõ rendelkezések lépnek:
"1. Az igazságügyminiszter által külföldi használatra az ország területén
hatályban levõ vagy hatályban volt jogszabályról kiállított bizonyítvány
illetéke annyiszor 400 forint, ahány jogszabály-szakaszról (§-ról) a
bizonyítványt kiállították.
2. A joggyakorlatról kiállított, 1. pontban említett bizonyítvány illetéke
1.000 forint."
3.
Az Itv. Melléklete VI. címének 1. és 3. pontjai helyébe a következõ
rendelkezések lépnek:
"1. Az eljáró hatóság által végzett hitelesítés illetéke, ha jogszabály
kivételt nem tesz:
a) másolat, kivonat vagy fordítás elsõ oldala után 50 forint, minden további
megkezdett oldala 20 forint;
b) iraton levõ aláírás után aláírásonként 50 forint;
c) külföldi használatra szánt iraton levõ aláírásnak valamely igazságügyi
hatóság vezetõje által történõ hitelesítése esetében minden aláírás után
300 forint; az ilyen hitelesítésnek az igazságügyminiszter által történõ
felülhitelesítése, valamint aláírásnak a külügyminiszter által történõ
hitelesítése, felülhitelesítése 500 forint; ha a külügyminiszter a
külföldön történõ felhasználás céljából kiállított anyakönyvi kivonaton
levõ aláírást hitelesíti, 500 forint;
d) a Külügyminisztérium Konzuli Fõosztálya által végzett felülhitelesítés - az
igazságügyminiszter által hitelesített (felülhitelesített) iratok
kivételével - okiratonként 700 forint.
3. Az Országos Fordító- és Fordításhitelesítõ Iroda által végzett hitelesítés
illetéke oldalanként 100 forint. Ezt az illetéket kell fizetni a másodlat, a
másolat és fénymásolat hitelesítéséért is."
4.
Az Itv. Melléklete VII. címének 1-2. pontjai helyébe a következõ rendelkezések
lépnek:
"1. Az állami levéltár által készített egyszerû vagy hiteles másolatért az
alábbi illetéket kell fizetni:
a) az 1867. év elõtti idõbõl származó iratról kiállított másolat után
oldalanként 100 forintot, de legalább 500 forintot;
b) az 1867. évbõl vagy ennél késõbbi idõbõl származó iratról kiállított
másolat után oldalanként 50 forintot, de legalább 200 forintot.
2. Az ügyfél által készített másolatnak és fénymásolatnak a levéltár által
történõ hitelesítéséért oldalanként 50 forint illetéket kell fizetni."
5.
Az Itv. Melléklete IX. címének 1., 2. és 8. pontjai helyébe a következõ
rendelkezések lépnek:
"1. Az útlevél kiadásával kapcsolatos eljárás illetéke 3.000 forint, ha
azonban az útlevél érvényességének idõtartama az öt évet meghaladja, 6.000
forint. A kérelem benyújtásának idõpontjában a 18. életévét be nem töltött,
illetve a 70. életévét betöltött személy esetében az útlevél illetéke -
függetlenül annak érvényességi idejétõl - 1.000 forint.
2. Rendszeres külföldre utazással járó munkakör ellátásához a munkáltató által
a dolgozó részére kért második magánútlevél kiadásával, érvényességi idejének
meghosszabbításával kapcsolatos eljárás illetéke 3.000 forint.
8. Az útlevélhatósági eljárásban benyújtott fellebbezés illetéke 800 forint."
6.
Az Itv. Melléklete X. címének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"A névváltozás iránti eljárás illetéke 1.000 forint. Az egy családhoz tartozó
nagykorúak közös kérelme esetében az illetéket minden nagykorúnak külön-külön
kell megfizetnie."
7.
Az Itv. Melléklete XI. címének 1. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép,
egyidejûleg a cím 3. ponttal egészül ki:
"1. A 2. pontban említett kivétellel gépjármû forgalmi engedélyének - ide
értve az ideiglenes forgalmi engedélyt is - kiállításával, pótlásával,
másodlat kiadásával, illetõleg tulajdonjogot érintõ korlátozásnak a forgalmi
engedélybe történõ bejegyzésével és nyilvántartásba vételével kapcsolatos
eljárás illetéke 1.000 forint.
3. A gépjármû tulajdonjogában, haszonélvezeti jogában bekövetkezett változás
forgalmi engedélybe történõ bejegyzése iránti eljárás illetékmentes."
8.
Az Itv. Melléklete XV. címének 1-2. pontjai helyébe a következõ rendelkezések
lépnek:
"1. Az építésügyi hatóságnál indított eljárásért, ha ez
a) területfelhasználási engedély kiadására irányul, egész és megkezdett
hektáronként 500 forint;
b) telekalakítási engedélyre irányul
b/1. kettõnél több lakótelek kialakítása esetében telkenként 500
forint;
b/2. üdülõtelek kialakítása esetében telkenként 2.000 forint;
b/3. egyéb építési telek kialakítása esetében egész és megkezdett
hektáronként 600 forint;
b/4. külterületi földrészlet kialakítása esetében földrészletenként
500 forint;
c) használatbavételi engedélyre irányul, 1.000 forint;
d) fennmaradási engedélyre irányul, 3.000 forint;
e) építési (bontási, felújítási, átalakítási, bõvítési stb.) engedély
kiadására irányul
e/1. lakóterület melléképületének, valamint kerítésnek az építése
(felújítása, helyreállítása, átalakítása, bõvítése, elmozdítása és
lebontása stb.), továbbá elvi építési engedély esetén 800 forint;
e/2. az e/1. pontban nem említett épület építése (bontása,
felújítása, átalakítása stb.) esetén 5.000 forint
illetéket kell fizetni.
2. Az 1. pont alá nem esõ elsõfokú építésügyi hatósági eljárásért (engedély
érvényének meghosszabbítása, közterületfoglalás stb.) 500 forint,
építésrendészeti, hatósági intézkedés kéréséért, valamint az építésügyi
hatósági eljárásban igénybevehetõ valamennyi fellebbezésért 2.000 forint
illetéket kell fizetni."
9.
A Melléklet XVI. címének 1., 3-5. pontjai és 6. pontjának d) és f) alpontjai,
valamint 7-8. pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:
"1. Ingatlan tulajdonjogának, illetõleg vagyoni értékû jogának a bejegyzésére
irányuló eljárás illetéke, a változással érintett ingatlanonként 2.000 forint.
3. A vagyoni értékû jog törlése iránti eljárás illetéke 1.000 forint.
4. Az 1-3. pontokban megjelöltektõl különbözõ egyéb jogok és tények
bejegyzésére vagy törlésére, illetõleg az ingatlan adataiban történt változás
átvezetésére irányuló eljárás illetéke - ide értve az építéssel megszerzett
épület (építmény) ingatlan-nyilvántartásba vételét is - 400 forint.
5. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésrõl szóló határozat ellen benyújtott
fellebbezés illetéke 3.000 forint. Egyebekben a földhivatali eljárásban
elõterjesztett fellebbezés illetékére a törvény 29.§-ának (2) bekezdésében
foglaltak irányadók.
(6. Illetékmentes:)
d) a lakáscélú kölcsönt, visszatérítendõ támogatást biztosító jelzálogjog,
valamint az ezzel összefüggõ elidegenítési és terhelési tilalom ingatlan-
nyilvántartási bejegyzése, illetve törlése iránti eljárás;
f) a lakástörvény alapján vételi, elõvásárlási joggal rendelkezõ személy
részére elidegenített önkormányzati vagy állami tulajdonban álló lakás
tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, továbbá az ezzel összefüggõ
elidegenítési és terhelési tilalomnak, valamint jelzálogjognak az ingatlan-
nyilvántartási bejegyzésével vagy törlésével kapcsolatos eljárás.
7. A tulajdoni lapról kiadott hiteles másolat illetéke 500 forint.
8. Ha a már kiadott hiteles másolatra a késõbbi változást vezetik rá, a
kiegészítésért 200 forint illetéket, annak feltüntetéséért pedig, hogy
változás nem következett be, 100 forint illetéket kell fizetni."
10.
Az Itv. Melléklete XVII. címébe a következõ cím és rendelkezés lép:
"Az egyéni vállalkozói és kereskedõi engedély illetéke
Az egyéni vállalkozói igazolvány és a kereskedõi engedély kiadása iránt
kezdeményezett eljárás illetéke 5.000 forint, mely üzlet megnyitásának
egyidejû bejelentése esetén annak illetékét is magában foglalja. Játékautomata
üzemeltetésének az önkormányzatnál történõ bejelentése gépenként 10.000 forint
illeték alá esik.
11.
Az Itv. Melléklete XVIII. címének 10 pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép, egyidejûleg a jelenlegi 10. pont számozása 11. pontra változik:
"10. Az e törvény szerint teljes személyes illetékmentességre jogosult szerv
megbízása alapján behozott vámáru mentes a statisztikai illeték alól. Az
illetékmentességet a mentesség jogcímének megjelölésével és a megbízási
szerzõdéssel kell igazolni."
ALTALANOS INDOKOLAS
A stabilizációs intézkedések csomagterve nemcsak a gazdasági egyensúly rövid
távon is érdemleges javítását szolgálja, hanem egyszersmind olyan reformértékû
elõrelépéseket is megalapoz, amelyek a piacgazdasági rendszer kiépítésében és
a tartós gazdasági növekedés feltételeinek létrehozásában meghatározó
fontosságúak.
Jelentõs átalakítás történik az államháztartás gazdálkodásában. A javaslatok
az államháztartás valamennyi alrendszerében ésszerûsíteni tudják,
takarékosabbá és hatékonyabbá kívánják tenni a gazdálkodást, a közpénzekbõl
való finanszírozást, az államadósság menedzselését. A jóléti és a szociális
kiadások jelentõsen szûkülnek, de ez szigorúan a rászorultság elve alapján
történik; a magas jövedelmûeknél egyes juttatások megszûnnek, s a támogatások
a valóban rászorulókra irányulnak.
A javasolt intézkedések és eredményes végrehajtásuk szükségesek ahhoz is, hogy
megõrizhetõ legyen a nemzetközi pénzvilág, a befektetõk és a nemzetközi
szervezetek bizalma, és így a gazdaság stabilizációjához és fejlõdéséhez
rendelkezésre álljanak a szükséges források.
1. EGYES GAZDASAGI FOLYAMATOK BEFOLYASOLASAVAL KAPCSOLATOS
TÖRVENYMODOSITASOK
1.1. A MAGANSZEMELYEK JÖVEDELEMADOJAROL SZOLO 1991. EVI XC.
TÖRVENY MODOSITASA
A tervezett adóbevételek biztosítása érdekében
a) erõteljesebbé kell tenni az ún. cégautók utáni adómértékeket,
b) néhány kisebb horderejû pontosítás, értelmezés is feltétlenül szükséges.
A személygépkocsi vélelmezett magáncélú használatához kapcsolódó adózás
egyszerûbbé és hatékonyabbá tételére tett javaslat jellemzõje, hogy a hatályos
rendelkezésekhez képest egyértelmûbb, továbbá összességében növeli az adó
mértékét. A javaslat változatlanul a beszerzési árat veszi alapul azzal, hogy
ezen kívül még aszerint is differenciál, hogy az adott kifizetõ mennyi ideje
tulajdonosa (üzemeltetõje) a személygépkocsinak. Azok az autók, amelyek több
mint öt éve ugyanazon kifizetõnél vannak kisebb adótételt viselnek, mint az
annál kevesebb ideje beszerzettek.
A módosításokkal egyidejûleg pontosításra kerül a személygépkocsi használathoz
kapcsolódó üzemanyagköltség elszámolási rendje is.
Az árfolyamnyereség számítására vonatkozó rendelkezések az adóelkerülési
lehetõségek szûkítése, és a bizonylatolási, nyilvántartási fegyelem erõsítése
érdekében pontosabbá válnak. A javasolt változtatás a szerzési értéket az ún.
tõkejövedelmek nyilvántartása alapjául szolgáló dokumentumhoz köti, ennek
hiányában pedig a szerzési összeget nullának tekinti.
A családi pótlékról szóló törvény módosítása során - többek között - egyes
gyermekekkel kapcsolatos ellátások elnevezése és tartalma is megváltozik. A
javaslat szerint a várandóssági pótlék adómentessége kiterjed az e helyébe
lépõ anyasági támogatásra, továbbá a gyermekgondozási segély adójogi státuszát
(az összjövedelem része, de a reá jutó adót nem kell megfizetni) örökli a
gyermekgondozási segélyt és a gyermekgondozási díjat együttesen felváltó új
támogatási forma, az új típusú gyermekgondozási segély.
A javaslat szigorítja a korábban munkanélküli személy foglalkoztatásához
kapcsolódó, a munkáltató egyéni vállalkozót megilletõ költségelszámolási
kedvezményt. A törvény kihirdetését követõen ez a kedvezmény - az egyéb
feltételek változatlan fennállása esetén is - csak akkor vehetõ igénybe, ha a
munkavállaló a foglalkoztatását megelõzõen legalább 6 hónapon belül nem állt
munkaviszonyban az õt foglalkoztató egyéni vállalkozónál.
1.2. A TARSASAGI ADOROL SZOLO 1991. EVI LXXXVI. TÖRVENY MODOSITASA
A társasági adótörvényben az adóelkerülés érdekében szigorodik a
munkanélküliek foglalkoztatásához kapcsolódó adóalap-csökkentés
feltételrendszere.
1.3. A SZERENCSEJATEKOKROL SZOLO 1991. EVI XXXIV. TÖRVENY
MODOSITASA
A szerencsejáték szervezésérõl szóló törvény módosításának alapvetõ célja az
adóbevételek növelését, továbbá az illegális tevékenység visszaszorítását
szolgáló elõírások módosítása, pontosítása. Ennek érdekében a javaslat új
elõírásokat tartalmaz a pénznyerõ automaták mûködtetésének szabályozása,
valamint a játékautomaták utáni adófizetési kötelezettség tekintetében,
kiterjeszti az egyes állami szervezetek ellenõrzési feladatait és
jogosítványait az illegális tevékenyéggel szembeni fellépés, a tiltott
szerencsejátékok hatékonyabb ellenõrzése érdekében. A szerencsejáték szervezés
jogszabályoknak megfelelõ mûködésének biztosítása céljából kiszabható bírságok
felsõ határa is jelentõsen emelkedik.
Az intézkedésekkel elérhetõ 1995. évi bevételi többlet 300 millió forint.
1.4. AZ ILLETEKEKRIL SZOLO 1990. EVI XCIII. TÖRVENY MODOSITASA
Az 1991. január 1-jén hatályba lépett illetéktörvény (1990. évi XCIII.
törvény, a továbbiakban: Itv.) nagyobb mértékben 1993-ban módosult, amikor is
elõbb a bírósági eljárási illetékek teljes körû újraszabályozása történt meg,
majd ezt követte a vagyonszerzési és egyes államigazgatási eljárási illetékek,
elsõsorban mértéket érintõ korrekciója. Az elmúlt évben végrehajtott kisebb
módosítás pedig azt a célt szolgálta, hogy a költségvetés (központi és
önkormányzati) minél rövidebb idõn belül hozzájusson az illetékbevételhez
(illetékelõleg-fizetés bevezetése).
A jelenlegi helyzetben ismét szükségessé vált az illetéktörvény módosítása. Az
ezzel megvalósítandó cél, hogy a társadalmilag igazságos, vagyonarányos
teherviselés elve érvényre jusson és a gazdaság élénkítését szolgáló
vállalkozások beruházásait ösztönözze.
A vagyonszerzési illetékek körében a változtatás - úgy az ingyenes mint a
visszterhes szerzések esetén - csak a lakásnak nem minõsülõ vagyontárgyak után
járó ún. általános illetékmértékeket érinti. Az öröklési és ajándékozási
illetékeknél ez 1-1 %-os emelkedést jelent, míg a visszterhes vagyonátruházási
illeték általános mértékének 2 %-kal való felemelését irányozza elõ a
javaslat.
Az eljárási illetékek közül az egyre költségigényesebb hatósági ügyintézéshez
kapcsolódó államigazgatási eljárási illetékek mértéke követi az
értékviszonyokban bekövetkezett változásokat. A bírósági eljárási illetékeknél
a javaslat szerinti kisebb mértékû változtatás csak a jogalkalmazás során
felmerült vitás kérdések egyértelmûbb szabályozását célozza.
Az illetéktörvény egyéb irányú módosításával megteremthetõ a jogrendszerben
idõközben bekövetkezett változásokkal, így pl. a Polgári Törvénykönyv (Ptk.),
vagy a termõföldrõl szóló törvény új jogintézményeivel a harmonizáció.
A javaslatban elõirányozott változtatások következtében vagyonszerzési
illetékekbõl éves szinten kb. 8 milliárd forint bevételi többlet keletkezik,
amelybõl - a hatályos költségvetési törvény megosztási szabályai alapján - az
önkormányzatot 4 milliárd forint illeti meg. Ezen túlmenõen az államigazgatási
eljárási illetékek általános és egyes speciális tételeinek emelése további
mintegy 2 milliárd forint bevételi többletet jelent.
1.5. A CSIDELJARASROL, A FELSZAMOLASI ELJARASROL ES A
VEGELSZAMOLASROL SZOLO 1991. EVI IL. TÖRVENY MODOSITASA
A módosítás célja, hogy a csõd, illetve felszámolás alatt álló gazdasági
szervezeteknél a bérnövelési kötelezettségvállalást szigorítsa.
1.6. A MAGYAR EXPORT-IMPORT BANK RESZVENYTARSASAGROL ES A MAGYAR
EXPORTHITELBIZTOSITO RESZVENYTARSASAGROL SZOLO 1994. EVI XLII.
TÖRVENY MODOSITASA
A törvény értelmében a részvénytársaságok vezetõinek (igazgatóság és felügyelõ
bizottság elnöke, vezérigazgató) kinevezése öt éves idõtartamra szól. Ilyen
hosszú idõ kikötése indokolatlan és gátolhatja az intézmények mûködését. Az
üzleti életben általánosan elterjedt a vezetõk határozatlan idõre szóló
kinevezése, így az Eximbank és az Exporthitelbiztosító Rt esetében sem
célszerû kivételt tenni.
Tekintettel arra a követelményre, hogy az Eximbank Rt. és az
Exporthitelbiztosító Rt. mûködésében még rövid távon se okozzon zavart az
átalakulás, a két intézmény tevékenységének a jelenleginél is szorosabbra
fûzésével biztosítani kell a két intézmény egységes vezetését. Az
intézményeknek személyében azonos igazgatósága, igazgatósági elnöke, felügyelõ
bizottsága és vezérigazgatója lenne. A pénzintézeti, illetve a biztosítási
tevékenységet továbbra is azonos helyen kell végezni. Ily módon biztosítható,
hogy a gyakorlatilag egy szervezetben mûködõ tevékenységek jogilag elváljanak
annak érdekében, hogy a hatályos pénzintézeti és biztosítási szabályozásnak a
két tevékenységre vonatkozó követelményei érvényesülhessenek.
2. A SZOCIALIS ELLATO RENDSZEREKKEL KAPCSOLATOS TÖRVENYMODOSITASOK
Az államháztartási reform évek óta húzódik. A magas állami centralizáció
elszívja a gazdaság elõl a szükséges forrásokat. A központi költségvetés a
magyar gazdaság fejlettségéhez és a költségvetés teherbíró-képességéhez képest
túl nagy arányban finanszíroz olyan jóléti, szociális ellátásokat, amelyekre
az állampolgárok jövedelmi helyzetüktõl függetlenül jogosultak. Ez adott
körülmények között: a költségvetési kiadások mérséklésének kényszere, valamint
a lakossági jövedelmek fokozódó differenciálódása és növekvõ elszegényedés
mellett tarthatatlan, mert az igazán rászoruló rétegeknek nem nyújt elég
hathatós segítséget. Halaszthatatlanná vált a szociális ellátórendszerek
átalakítása.
A javaslat lényege:
- a jogosultságok jövedelemlimithez kötése, illetve az ellátások szociális
jellegének erõsítése,
- a kisgyermekek gondozását szolgáló ellátások összehangolása,
- az egyéni élethelyzetekhez igazodó támogatásokra források átcsoportosítása
és azok elaprózott, párhuzamosan mûködõ rendszerének (1996-tól) átfogó
átalakítása.
2.1. GYERMEKNEVELESI JUTTATASOK
2.1.1. Családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosítása
A családi pótlék
A családi pótlékról szóló törvény a továbbiakban a családi pótlékon kívül más
gyermeknevelési juttatásokról is rendelkezik. Itt kerül szabályozásra a
gyermekgondozási segély új rendszere, valamint a megszûnõ várandóssági pótlék
helyett a szülési támogatás is.
A családi pótlék eddigi rendszerében valamennyi, önálló keresettel nem
rendelkezõ gyermek kapott családi pótlékot meghatározott életkorig,
függetlenül családja jövedelmi, vagyoni viszonyaitól. 1995. június 1-tõl ez az
általános jogosultság megszûnik, a javaslat szerint a legfelsõ jövedelmi
kategóriákba tartozó családok kimaradnak az ellátásból.
Egyidejûleg megszûnik - a tartósan beteg, illetve fogyatékos gyermeket nevelõ
családok kivételével - a két szülõs, egy gyermekes családok családi pótlékra
való jogosultsága a gyermek hat éves kora után, ha addig nem született meg a
második gyermek, függetlenül attól, hogy a család megfelel-e az elõírt
kritériumoknak vagy sem, kivéve ha a családban senki sem folytat keresõ
tevékenységet, vagy a család tartósan beteg, illetve fogyatékos gyermeket
nevel. Ez utóbbi intézkedés célja: a gyermekvállalás ösztönzése. A családi
pótlékra való jogosultság többi kritériuma változatlan, és azon családok
amelyek ezen kritériumoknak megfelelnek változatlan feltételek mellett
jogosultak a családi pótlékra.
A családi pótlékra való jogosultság új kritériuma, hogy a szûk értelemben vett
család (szülõ + gyerek) elõzõ évi egy fõre jutó bruttó jövedelme ne legyen
havi 25.000 forintnál több, továbbá a családtagok közös és külön tulajdonában
ne legyen 10 millió forint feletti forgalmi értékû ingatlan vagy 2 millió
forint feletti forgalmi értékû személygépkocsi (ide nem értve a vállalkozáshoz
munkaeszközként használt gépjármûvet).
A családi pótlékra való jogosultság kritériumairól a családi pótlékot igénylõk
nyilatkozatot tesznek. A nyilatkozat a folyó év júniusától a következõ év
júniusáig járó családi pótlék megállapításának, folyósításának alapja. A
törvénymódosítás meghatározott esetekben lehetõséget ad a nyilatkozat
évközbeni korrekciójára is, amennyiben a családi pótlékra való jogosultság
megállapításánál figyelembe vehetõ személyek számában, vagy jövedelmi
helyzetében lényeges változás következik be.
Gyermekgondozási segély
1995. június 1-tõl megszûnik a gyermekgondozási díj, ezt követõen új
jogosultság megállapítása nem lehetséges, és ezzel párhuzamosan módosul a
gyermekgondozási segély (GYES) konstrukciója is.
A változás lényege: a jelenlegi kételemû GYES helyett egységes mértékû - az
öregségi nyugdíj minimumával azonos mértékû - ellátás jár a gyermekét otthon
gondozó szülõnek (az anyának vagy a gyermek egy éves kora után az apának) a
gyermekek számától függetlenül.
A GYES változatlanul a gyermek három éves koráig jár, a tartósan beteg
gyermekek otthoni gondozása esetében pedig a gyermek tíz éves koráig. A GYES
hozzájutási feltételei vonatkozásában lényeges változás, hogy csak azok
vehetik igénybe, akik az általános jogosító feltételeken túl a családi
pótlékra való jogosultság elbírálásánál alkalmazott jövedelmi (vagyoni)
kritériumnak is megfelelnek.
Anyasági támogatás
A magzatvédelemrõl szóló törvényben szabályozott várandóssági pótlék 1995.
június 1-tõl megszûnik, ezt követõen új jogosultság nem állapítható meg. A
várandóssági pótlék helyett egyszeri anyasági támogatás kerül bevezetésre,
10.000,- forintos mértékben, ha az igénylõ családja, a korábbi feltételeken
túl megfelel a családi pótléknál alkalmazott jövedelmi és vagyoni
kritériumoknak.
2.1.2 Terhességi gyermekágyi segély
(a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításában szerepel)
1995. június 1-jétõl megváltozik a terhességi gyermekágyi segély szabályozása:
a jogosultság idõtartama kibõvül az eddigi 24 hét helyett 52 hétre, mértéke
azonban az eddigiekhez képest csökken. A változtatás a biztosítottak körében
bizonyos mértékig kompenzálja a gyermekgondozási díj megszüntetését.
Az új szabályozás alapján a szülõ nõ kérésére a terhességi gyermekágyi segély
a szülést megelõzõ egy hónapra is folyósítható, de idõtartama mindenképpen 52
hét. Mértéke az elsõ 26 hétben - ha a szülõ nõ a szülést megelõzõ 2 évben
legalább 270 napig biztosított volt - 70%, ha a szülõ nõ biztosítási ideje a
szülést megelõzõen 270 napnál kevesebb, de legalább 180 nap - 60%, a második
26 hétben a biztosítási idõ tartamától függetlenül egységesen 50%.
2.2. A SZOCIALIS IGAZGATASROL ES A SZOCIALIS ELLATASOKROL SZOLO
1993. EVI III. TÖRVENY MODOSITASA
A gyermeknevelési támogatások jogosultsági feltételeinek változtatásával
összefüggésben szükség van a szociális törvény e kérdésekkel foglalkozó
szakaszainak módosítására is. Egyúttal e törvényjavaslat tartalmazza azokat a
feltétlenül szükséges, az alkalmazás során felmerült problémákat rendezõ
módosításokat is, amelyeket a Kormány által korábban benyújtott, de a
Parlament által még nem tárgyalt módosítási javaslatok tartalmaznak.
3. A TARSADALOMBIZTOSITASROL SZOLO 1975. EVI II. TÖRVENY MODOSITASA
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítására alapvetõen
a Társadalombiztosítási Alapok egyensúlyának biztosítása, továbbá egyes
társadalombiztosítási ellátások egymással és más rendszerekkel való
harmonizálásának szükségessége miatt kerül sor.
Meghatározott egészségügyi szakellátások és szolgáltatások (fogorvosi
szakellátás, mentõszállítás) körében - bizonyos kivételekkel, illetve külön
jogszabályban foglalt feltételek esetén - térítési díj bevezetésére kerül sor.
Az egészségügyi szolgáltatások felülvizsgálata alapján sor kerül az egyes nem
gyógyító célú ellátások igénybevételének korlátozására, illetve a
társadalombiztosítási rendszerbõl történõ kiemelésére.
Csökken a táppénz mértéke az eddigi 75%-ról az átlagkereset 70%-ára, a kórházi
ápolás idejére nyújtott táppénz pedig 60%-ra, figyelembe véve a kórházban
nyújtott szolgáltatások költségeit. A gyermekápolási táppénz rendszere
harmonizálásra kerül a módosított terhességi-gyermekágyi segély
konstrukciójával. A táppénz folyósításának idõtartama (maximum 1 év) válik
irányadóvá a baleseti táppénz folyósításánál is.
Változik a terhességi-gyermekágyi segély rendszere a gyermeknevelési
támogatásokról szóló fejezetben leírt módon.
Sor kerül a járulékalap szélesítésére. A törvény társadalombiztosítási járulék
fizetési kötelezettséget ír elõ a szerzõi jogdíjak, az elõadó mûvészek díja, a
munkáltató által nyújtott étkezési támogatás, a ruházati költségtérítés
adóköteles része és a végkielégítés után.
Bõvül a kiegészítõ tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozók
járulékfizetési kötelezettsége is.
4. EGYES BERRENDSZEREK MODOSITASA
4.1. A KÖZTISZTVISELIK JOGALLASAROL SZOLO 1992. EVI XXIII. TÖRVENY
MODOSITASA
A törvény hatályba lépése óta eltelt, közel 3 éves jogalkalmazási
tapasztalatok is számos ponton indokolnák a szabályozás megváltoztatását. A
költségvetési egyensúly megteremtését célzó kormányzati intézkedéseknek az
államigazgatási szervezetrendszerre is kiterjedõ takarékossági szükségletei
azonban különösen idõszerûvé teszik a törvénymódosítást.
Az elsõdleges cél a törvény illetményrendszerre vonatkozó elõírásainak
rugalmasabbá tételével, az egyes juttatások, járandóságok jogcímeinek
felülvizsgálatával mérsékelni azok összegét, illetve az elõmeneteli pályaúthoz
kötõdõ alap- és szakvizsgák letétele idõpontjának késõbbre halasztásával
számottevõen csökkenteni az idei és a következõ években a közigazgatási
szerveket terhelõ vizsgaköltségeket.
A kötelezõ áthelyezés jogintézményének a törvénybe emelése, a végkielégítés
alapjául szolgáló közszolgálati jogviszonyban töltött idõ számítási módjának
megváltozatása, a jubileumi jutalomra és a 13. havi illetményre vonatkozó
szabályozás módosítása együttesen rövid és hosszú távon egyaránt az
államigazgatás racionalizálását szolgálják.
4.2. A KÖZALKALMAZOTTAK JOGALLASAROL SZOLO 1992. EVI XXXIII.
TÖRVENY MODOSITASA
A munkáltatók jelentõs részét érinti az átalakulás, a fenntartó "személyében"
bekövetkezõ változás, amelynek egyik jellemzõje, hogy számos, a Kjt. hatálya
alá tartozó munkáltató oly módon kerül átalakításra (átadásra), hogy az új
munkáltató már a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozik. A törvényjavaslat
erre az esetre kínál megoldási lehetõséget, törvényi garanciákat teremtve a
közalkalmazotti jogviszony munkaviszonnyá történõ átalakításához és a további
foglalkoztatáshoz. Tekintettel arra, hogy ez esetben biztosítva van a
továbbfoglalkoztatás lehetõsége, ha az érintett személy nem él e lehetõséggel
az egyébként járó végkielégítésnek csak a fele illeti meg.
A javaslat rövidíti a felmentési idõ hosszát is. A jelenlegi minimális
felmentési idõket megtartva a tervezet maximum 8 hónapig terjedõ eltérési
lehetõséget ad a felek számára.
5. A HELYI ÖNKORMANYZATOKROL SZOLO 1990. EVI LXV. TÖRVENY MODOSITASA
A HELYI ÖNKORMANYZATOK HITELFELVETELE ES MERLEG-FELÜLVIZSGALATA
Az önkormányzatok egy része az utóbbi idõben eladósodott, fizetésképtelenné
vált. Ennek egyik oka, hogy mind ez ideig szinte korlátlanul vehettek fel
hitelt. A hitelezõk részére nem állt mindig pontos dokumentum rendelkezésre az
önkormányzatok gazdasági helyzetérõl.
Ezen kell változtatni a helyi önkormányzatok hitelfelvételi lehetõségének
korlátozásával. Ez egyben az államháztartás hiányának alakulására is kedvezõen
hat, emellett kötelezi a törvényjavaslat az önkormányzatok érintett körét
arra, hogy auditáltassa pénzügyi mérlegét és azt tegye közzé.
6. EGYEB TÖRVENYMODOSITASOK
6.1. AZ ALLAMHAZTARTASROL SZOLO 1992. EVI XXXVIII. TÖRVENY
MODOSITASA
A központi költségvetés, illetve a központi költségvetési intézmények
likviditási problémáinak, gyors megoldását, az idõarányostól eltérõ
kötelezettségvállalások teljesítését gátolja, hogy a Kormány jogosult a
szabályozástól - a havi egyenletes pénzellátástól - eltérõ finanszírozás
engedélyezésére. Indokolt ezért a Kormány helyett a pénzügyminisztert
felhatalmazni az operatív intézkedések megtételére.
A társadalombiztosítási járulék alapjának várható növekedése miatt
többletkiadás jelentkezik a tervezett elõirányzathoz képest, így lehetõvé kell
tenni, hogy a felmerülõ többletkiadás fedezetére a költségvetési szervek egyéb
elõirányzataik terhére átcsoportosíthassanak.
A költségvetés likviditási helyzetére tekintettel indokolt megszüntetni az
elkülönített állami pénzalapok idõarányos havi finanszírozását, annál is
inkább, mivel az alapoknál a kiadások nem egyenletes ütemben, hanem pl. a
pályázatok elbírálását, az egyedi döntéseket követõen kerülnek felhasználásra.
A helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás részére jóváhagyott
hozzájárulásokat, támogatásokat havi idõarányos bontásban kell folyósítani.
Ezen pénzösszegek felhasználása, azonban nem minden esetben történik "havi
periodicitás" szerint. Ebbõl adódóan lehetõséget kell teremteni, ha a központi
költségvetés helyzete szükségessé teszi, hogy ettõl a Kormány eltérhessen. Ez
az eltérés nem haladhatja meg a 20 %-ot.
6.2. A FELSIOKTATASROL SZOLO 1993. EVI LXXX. TÖRVENY MODOSITASARA
A felsõfokú tanulmányokkal kapcsolatos egyéni érdekeltség és felelõsség
kifejezése, valamint a hallgatói létszám növekedése és a felsõoktatási
fejlesztési program miatt egyéb többlettámogatások céljából szükséges a tandíj
bevezetése.
A törvény hallgatói hitelre vonatkozó pontját szükséges hatályon kívül
helyezni (belátható ideig alkalmazása nem reális). A jelenleg tervezett
mérsékelt tandíj esélyegyenlõséget célzó kompenzálása a jelenleg érvényben
lévõ felsõoktatási törvény alapján megoldható.
6.3. A HELYI ÖNKORMANYZATOK ES SZERVEIK, A KÖZTARSASAGI
MEGBIZOTTAK, VALAMINT EGYES CENTRALIS ALARENDELTSEGû SZERVEK
FELADAT- ES HATASKÖREIRIL SZOLO 1991. EVI XX. TÖRVENY MODOSITASA
A hatályos rendelkezések értelmében a helyi önkormányzatok tulajdonában lévõ
egészségügyi intézmények ellátási területei és ellátási kötelezettségének
terjedelme az 1990. szeptemberi állapothoz képest csak az önkormányzatok
egymás közötti megállapodása következtében változhat. Az önkormányzati
egészségügyi intézmények tekintetében ezideig az önkormányzat mûködtetési
kötelezettsége társadalombiztosítási finanszírozási kötelezettséggel párosul.
A kapacitások felülvizsgálata következtében egyértelmûvé vált, hogy a jelzett
idõpontban mûködõ ellátási kötelezettség további fenntartása nem tartható, így
a társadalombiztosítás a jövõben csak a szakmailag indokolt kapacitások
finanszírozására kötelezhetõ. Ezzel összhangban a javaslat értelmében az
önkormányzatok ellátási kötelezettsége is csak a társadalombiztosítás által
finanszírozott kapacitások mértékéig terjed, ezt meghaladó terjedelmû ellátás
biztosítása csak önként vállalható. Figyelemmel arra, hogy a szakellátás
körében nyújtandó szolgáltatások meghatározásának hiánya bizonytalanságot
okozhat, a javaslat rögzíti, hogy csak az életkorral és a települési sajátos-
ságokkal összefüggõ szûrõvizsgálatok biztosítása önkormányzati feladat. Így
egyértelmûvé válik, hogy például a munkahelyi ártalmak miatt indukált
szûrõvizsgálatok, a sporttevékenységre való alkalmasság vizsgálata nem képezik
önkormányzati kötelezettség tárgyát. A javaslat a járó- és fekvõbeteg
szakellátás meghatározásánál "csak" a betegség esetén szükséges ellátásról
rendelkezik, így egyértelmûsíti, hogy az egészségügyi szakellátás körébe
önkormányzati feladatot kizárólag a társadalombiztosítás által finanszírozott
ellátás képezhet, azaz a biztosított által is csak részleges vagy teljes
térítés mellett igénybevehetõ szolgáltatások - például szanatóriumi ellátás,
gyógyfürdõ szolgáltatás, esztétikai sebészet - biztosítása nem önkormányzati
feladat.
A javaslat az egyszemélyi felelõs vezetés érvényre juttatása céljából hatályon
kívül helyezi a hármas vezetésre utaló rendelkezést, amely az eddigiek során
számos ellentmondáshoz vezetett és gátolta a személyes felelõsség melletti
gazdálkodás lehetõségét.
6.4. A TARSADALOMBIZTOSITAS PENZÜGYI ALAPJAIROL ES AZOK 1993. EVI
KÖLTSEGVETESERIL SZOLO 1992. EVI LXXXIV. TÖRVENY MODOSITASA
A hatályos rendelkezések értelmében a társadalombiztosítás köteles
finanszírozni minden állami és önkormányzati egészségügyi intézményt. A
javaslat szerint a biztosító csak a Kormány rendeletében meghatározott
kapacitások mûködtetésére köteles finanszírozási szerzõdést kötni. A
kapacitások konkrét mûködtetéséhez nélkülözhetetlenek a gazdaságossági és az
orvosszakmai szempontok, ezért a ténylegesen finanszírozandó - kormány-
rendeletben meghatározott - kapacitás határokon belüli finanszírozási szerzõ-
déshez a javaslat a Népjóléti Minisztérium jóváhagyási jogosítványát írja elõ.
6.5. A PENZINTEZETEKRIL ES A PENZINTEZETI TEVEKENYSEGRIL SZOLO
1991. EVI LXIX. TÖRVENY MODOSITASA
A törvény kiegészítése a piramis játék és pilóta játék leírását és tiltott
pénzintézeti tevékenységgé való minõsítésüket tartalmazza.
6.6. A POLGAROK SZEMELYI ADATAINAK ES LAKCIMENEK NYILVANTARTASAROL
SZOLO 1992. EVI LXVI. TÖRVENY MODOSITASA
A gazdasági stabilizációt szolgáló 1995. évi kiigazító intézkedésekrõl szóló
1023/1995. (III.22.) Korm. határozat 3.8.8. pontja szerint javaslatot kell
kidolgozni - figyelemmel az Alkotmánybíróság határozatára - a személyi szám
további alkalmazásának a lehetõségére.
Az Alkotmánybíróság 15/1991. (IV.13.) AB határozatában megállapította, hogy a
korlátozás nélkül használható, általános és egységes személyazonosító jel
(személyi szám) alkotmányellenes. A határozat indokolásában kifejtette, a
törvényhozó felelõssége eldönteni, hogy az Alkotmánybíróság által akkor
megsemmisített személyi számot immár korlátok között ismét bevezeti-e, s hogy
ez esetben milyen megszorításokat alkalmaz és milyen speciális ellenõrzést
épít ki. Az Alkotmánybíróság akkor a személyi szám alkotmányellenességét azért
mondta ki, mert a megtámadott rendelkezések a személyi számra vonatkozóan
semmiféle korlátozást nem tartalmaztak. Kifejtette továbbá azt a véleményét,
mely szerint az univerzális személyi szám lényegénél fogva ellentétes az
információs önrendelkezési joggal. Ezért az Alkotmánnyal csakis a
meghatározott célú adatfeldolgozásra korlátozott használatú azonosító szám
egyeztethetõ össze. Az ilyen korlátozott használatú "személyi számot" bevezetõ
törvénynek szabályozási és ellenõrzési garanciákat kell tartalmaznia arra,
hogy ezt a számot más összefüggésben ne használhassák. Sem az "állami szféra",
sem az államigazgatás egésze nem tekinthetõ olyan egységnek, amelyen belül
egyetlen egységes személyazonosító kódot lehetne bevezetni vagy használni.
Az Országgyûlés ezeknek az iránymutatásoknak megfelelõen megalkotta a polgárok
személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI.
törvényt (a továbbiakban: Nytv.). E törvény - mellékletében - meghatározza a
személyazonosító jel képzésének szabályát (amely gyakorlatilag megegyezik a
folyamatosan használt személyi szám szerkezetével), de a használatát csak a
közigazgatási szférára, ezen belül is a konkrétan meghatározott területekre
korlátozza.
A törvény elõírja, hogy ez a fajta személyazonosító jel azonban csak 1995.
december 31-ig alkalmazható és az ennek helyébe lépõ új azonosítási módot és
annak használatát külön törvényben kell meghatározni. Az akkori koncepciónak
megfelelõen - melynek lényege az volt, hogy az ún. nagy ágazati
nyilvántartások egyedi szakazonosítót alkalmazzanak - a törvény az
adóigazgatás és a társadalombiztosítás területén a személyazonosító jel hasz-
nálatát tovább korlátozta és csak 1994. december 31-éig engedte meg. Már a
múlt évben megállapítható volt, hogy e két nagy nyilvántartás átalakítására
sem kellõ idõ, sem a szükséges pénzügyi források nem álltak rendelkezésre,
ezért e határidõt az 1994. évi LXVI. törvény 1995. december 31-éig
meghosszabbította.
Tehát a jelenlegi hatályos szabályozás szerint még ez évben ki kellene
dolgozni az új személyazonosítási mód képzésének és a rendszerek erre való
átállításának koncepcióját, majd ennek alapján új törvényt kellene alkotni.
Még ez évben fel kellene készülni ennek alkalmazására és nem utolsó sorban
biztosítani kellene az ehhez szükséges költségvetési fedezetet.
Meg kívánjuk jegyezni, hogy bármilyen, számítástechnikailag kezelhetõ
azonosítási módot választunk, nincs jelenleg ismert olyan technikai megoldás,
amely kizárja a személyes adatokat tartalmazó nyilvántartások
összekapcsolásának lehetõségét a polgár nevének és születési idejének
alkalmazásával. Ezért az összekapcsolás jogi garanciáit kell megerõsíteni és
ennek nem szükségképpeni eleme a jelenlegi személyazonosító jel használatának
kizárása.
A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi
LXVI. törvényben a személyazonosító jel használatára vonatkozó 1995. december
31-i határidõnek a századforduló végéig történõ elhalasztásának célja a
költségvetési kiadások kímélése. Egyidejûleg a szükséges, az alkotmányos
alapjogokat biztosító, egyben a közigazgatás hatékonyságát is segítõ egységes
törvényi garanciák megerõsítése.
A személyazonosító igazolványra vonatkozó rendelkezések módosításának célja az
indokolatlan mértékû decentralizáció, ezáltal az önkormányzati közigazgatás
tehermentesítésének és a közigazgatási feladatok takarékos
költségfelhasználásának megvalósítása, e hatáskörnek - a jelenleg hatályos
hatásköri szabályok fenntartásával - a rendõrséghez történõ telepítése útján.
6.7. A MENEKÜLTEKET TAMOGATO ALAPROL SZOLO 1993. EVI XXVI. TÖRVENY
MODOSITASA
Az Országgyûlés az államháztartáson belül elkülönített állami pénzalapot
létesített a Magyar Köztársaság területén tartózkodó menekültek ellátása,
támogatása céljából az 1993. XXVI. törvénnyel.
A törvény 3. §-a tételesen szabályozza az alapból teljesíthetõ kiadásokat. E
szabályozás nem tette lehetõvé, hogy az alap kezelésével és az alap
felhasználását döntõen biztosító intézményhálózat irányításával összefüggõ
költségek elszámolhatók legyenek, ezért a Menekültügyi és Migrációs Hivatal
mûködése a közigazgatás költségei közé került. A Kormány határozatai szerinti
elvonások a hivatal mûködését ellehetetlenítenék, ezért indokolt, hogy a
Menekülteket Támogató Alap kezelésének költségei - az egyéb alapokhoz
hasonlóan - az Alap forrásait terheljék.
Idõközben más, a menekültügyi problémák rendezését elõsegítõ nemzetközi
szervezet munkájába is bekapcsolódtunk (pl. Nemzetközi Migrációs Politika
Kialakító Központ ICMPD; Migrációs Információs Program MIP), továbbá várhatóan
bõvülni fog ezek köre, ezért indokolt, hogy az Alapból mindezek esetében
fizethetõ legyen a tagsági díj.
A törvény alapján teljesíthetõ kiadások körének kiterjesztését eddig az a
körülmény gátolta, hogy az ENSZ Menekültügyi Fõbiztosságának támogatása
kizárta az igazgatási típusú kiadások teljesítését. A menekültügyi
krízishelyzet normalizálódásának megfelelõen várhatóan oldódik a kötöttség,
így lehetõvé válik a javasolt módosítás, mentesítve ezzel a központi
költségvetést.
6.8. AZ ALLAMTITKAROK JOGALLASANAK ATMENETI SZABALYAIROL SZOLO
1990. EVI XXXIII. TÖRVENY MODOSITASA
A törvény alkalmazásának eddigi tapasztalatai alapján, továbbá a racionálisabb
munkamegosztás érvényesítése érdekében szükséges intézkedés, amely a helyettes
államtitkárok számát legfeljebb öt fõben szabályozza.
6.9. A GEPJARMû FELELISSEGBIZTOSITASI KARRENDEZESI ALAPROL SZOLO
1993. EVI XI. TÖRVENY MODOSITASA
Annak érdekében, hogy az elkülönített állami pénzalap jogokat szerezhessen és
kötelezettségeket vállalhasson - így különösen tulajdont szerezhessen,
szerzõdést köthessen, perelhetõ legyen - szükséges annak kimondása, hogy az
alap jogi személy és ily módon jogképes.
A gépjármû-felelõsségbiztosítási kárrendezési alap mûködése során alapvetõ
problémát jelent, hogy az alap jogképessége hiányában nem tudni kit
perelhetnek a károsultak, amennyiben bíróság elõtt kívánják igényeiket
érvényesíteni. Ennek a problémának a megoldása érdekében szükséges kimondani,
hogy az alap jogi személy, ily módon a jogosultak közvetlenül vele szemben
érvényesíthetik igényeiket a bírósági eljárás során.
- 69 -
RESZLETES INDOKOLAS
ELSI RESZ
-
A GAZDASAGI FOLYAMATOK BEFOLYASOLASAVAL KAPCSOLATOS EGYES
TÖRVENYMODOSITASOK
ELSI FEJEZET
A MAGANSZEMELYEK JÖVEDELEMADOJAROL SZOLO 1991. EVI XC. TÖRVENY
MODOSITASA
1-4. §-okhoz
Az árfolyamnyereség számítására vonatkozó, 1995-tõl hatályos azon rendelkezés,
miszerint szerzési értéknek meghatározott dokumentumok hiányában a névértéket
kell tekinteni, pontosításra szorul. Az adóelkerülési lehetõségek szûkítése
érdekében a javasolt változtatás a szerzési értéket az ún. tõkejövedelmek
nyilvántartása alapjául szolgáló dokumentumhoz köti, ennek hiányában pedig a
szerzési összeget nullának tekinti. E rendelkezés az adókkal kapcsolatos
bizonylatolási nyilvántartási fegyelem erõsítését is célozza.
A családi pótlékról szóló törvény módosítása során - többek között - egyes
gyermekekkel kapcsolatos ellátások elnevezése és tartalma is megváltozik. A
javaslat szerint a "várandóssági pótlék" adómentessége kiterjed az e helyébe
lépõ "anyasági támogatásra", továbbá a "gyermekgondozási segély" adójogi
státusát (az összjövedelem része, de a rá jutó adót nem kell megfizetni)
örökli a "gyermekgondozási segélyt" és a "gyermekgondozási díjat" együttesen
felváltó új támogatási forma az új típusú "gyermekgondozási segély". Ez a
megoldás a változásokra tekintettel biztosítja az adórendszerben a folyto-
nosságot, különös tekintettel arra, hogy egyes támogatási fajták ez év második
felében még párhuzamosan mûködnek.
A munkanélküli magánszemély foglalkoztatásához kapcsolódó - az egyéni
vállalkozót megilletõ - költség-elszámolási kedvezményt a Javaslat annyiban
szigorítja, hogy e törvény hatálybalépését követõen csak abban az esetben
lehet ezt alkalmazni, ha a munkavállaló az alkalmazását megelõzõ hat hónapon
belül nem állt munkaviszonyban az õt alkalmazó egyéni vállalkozónál.
Az 1995. januárjától bevezetett, a személygépkocsik vélelmezett magáncélú
használata után fizetendõ átalányadó-tétel megállapítása az egyszerûsítési
szándék ellenére nehézkes. Ennek oka, hogy az adótétel megállapításához több
tényezõ kombinált figyelembevétele szükséges. A magyarázatok és értelmezések,
továbbá különbözõ üzleti technikák alkalmazásával lehetõség nyílik arra, hogy
egyébként magas értékû személyautók esetében is a legalacsonyabb adótétel
kerüljön érvényesítésre. Emiatt és a stabilizációs csomag bevételnövelõ
igényére is tekintettel, szükségessé vált az adótételek megállapítási
szabályainak módosítása és szigorítása.
A Javaslat a beszerzési árhoz és az adóalany kifizetõ személygépkocsi
beszerzésének idõpontjához kapcsolja az alkalmazandó adótétel nagyságát, amely
- a korábbi állapothoz képest - összességében adónövelõ hatású.
Az ügyhöz tartozik továbbá, hogy a cégautó adóját fizetõk döntõen a társasági
adó alanyai, a társasági adóban az üzemanyag-felhasználás korlátok nélkül,
bizonylat alapján számolható el. Ehhez képest szükségessé vált annak
félreérthetetlen rögzítése, hogy az üzemanyag-felhasználás költségénél a
vonatkozó kormányrendeletben meghatározott normaköltségen felüli számla
alapján elszámolt összeg adóköteles természetbeni juttatásnak minõsül.
MASODIK FEJEZET
A TARSASAGI ADOROL SZOLO 1991. EVI LXXXVI. TÖRVENY MODOSITASA
5. §-hoz
A társasági adóról szóló törvény módosítása szigorítja a korábban munkanélküli
magánszemély alkalmazottkénti foglalkoztatásához kapcsolódó - a társasági adó
alapjának csökkentését lehetõvé tevõ - kedvezmény feltételrendszerét. A
korrekció lényege az, hogy ez a kedvezmény nem vehetõ igénybe, ha a volt
munkanélkülit 6 hónapon belül a munkanélkülivé válása elõtti munkáltatója
alkalmazza.
HARMADIK FEJEZET
A SZERENCSEJATEKOKROL SZOLO 1991. EVI XXXIV. TÖRVENY MODOSITASA
6. §-hoz
A törvényjavaslat - igazodva a módosítás koncepciójához - kiterjeszti a
törvény hatályát a játékautomatára és az ajándéksorsolásra is. Tekintettel
azonban arra, hogy olyan sajátos tevékenységekrõl van szó, amelyek a szó
klasszikus értelmében nehezen minõsíthetõk szerencsejátéknak, csak a
törvénynek azok a rendelkezései terjednek ki rájuk, amelyek tekintetében a
törvény külön így rendelkezik.
7-8. §-okhoz
A koncesszió köteles tevékenységek körét illetõleg jelentõs változást
tartalmaz a Javaslat. A sorsolásos játékok - kivéve a hatályos törvény 16. §-
ában szabályozott sorsolásos játékot (tombola) és a számsorsjátékot - a
koncessziós tevékenységek körébe tartoznának. A kivételek közül a tombola
liberalizált tevékenység, a számsorsjáték viszont monopolizált tevékenység
lenne a jövõben.
9. §-hoz
A törvényjavaslat pontosítja az SZF ellenõrzési jogkörét, amikor kimondja,
hogy jogosult a közterületen, illetve bármely, a közönség számára nyitva álló
épületben vagy helyiségben ellenõrizni, hogy ott nem folytatnak-e a törvény
rendelkezésébe ütközõ szerencsejátékot.
10. §-hoz
A törvényjavaslat jelentõsen megemeli a bírságok összegét, illetve lehetõvé
teszi, hogy - a hatályos szabályozástól eltérõen - az engedély nélkül
folytatott szerencsejáték szervezõ tevékenység esetén is ki lehessen szabni
bírságot.
11-12. §-okhoz
A törvényjavaslat pontosítja, hogy a nyertes részére kiadott igazolásnak - a
személyi jövedelemadó pontos fizetése teljesítése érdekében - mit kell
tartalmaznia. A törvényjavaslat kizárja annak lehetõségét, hogy
ajándéksorsolás címén pénznyeremény sorsolására kerülhessen sor a törvény
rendelkezéseinek megkerülésével.
13. §-hoz
A törvényjavaslat a két új számsorsjáték definiálásával lehetõvé teszi, hogy
ezeket az új típusú játékokat az állami játékszervezõ - monopóliuma alapján -
a jövõben szervezhesse.
14. §-hoz
A törvényjavaslat a pénznyerõ automatákat a megtehetõ tét, illetve az elérhetõ
maximális nyeremény alapján két kategóriára osztja. A hatályos törvény
elsõsorban a klasszikus, kizárólag a véletlenen alapuló pénznyerõ automatákat
szabályozza csak, ezért szükséges, hogy a javaslat kiterjessze a törvény
hatályát a pénznyerõ automaták teljes körére.
A törvényjavaslat nemcsak az automatákat, hanem a játéktermeket is két
kategóriára osztja. Az I. kategóriába tartozó játékteremnek lényegében a
jelenleg is játékteremnek minõsülõ helyiségek tekinthetõk. A II. kategóriába
tartozó játékteremnek viszont a külön jogszabályban meghatározott vendéglátó-
ipari üzlet minõsül.
15-16. §-okhoz
A törvényjavaslat - az illegális tevékenység visszaszorítása érdekében -
kötelezi a települési önkormányzat jegyzõjét az üzlet mûködtetésére kiadott
engedély bevonására, amennyiben megállapítást nyer az, hogy ott illegálisan
pénznyerõ automatát mûködtetnek.
17. §-hoz
A törvényjavaslat definiálja a játékautomaták fogalmát és egyértelmûen rögzíti
az üzemeltetõ bejelentési kötelezettségét az általa mûködtetni kívánt
játékautomatával kapcsolatban. A játékautomata a bejelentési kötelezettség
megfelelõ teljesítése nélkül nem üzemeltethetõ.
18-21. §-okhoz
A törvényjavaslat egyértelmûen rögzíti, hogy a sorsolásos játékokat és a
totalizatõri rendszerû fogadást szervezõ a nyereménynek legalább 60 %-át
köteles nyeremény céljára fordítani. A javaslat kimondja, hogy a játékautomata
üzemeltetõje is köteles játékadót fizetni.
A pénznyerõ automata játékadóját az I. kategóriába tartozó gépek esetén 25
ezer forintban a II. kategóriába tartozó pénznyerõ automata esetén 10 ezer
forintban határozza meg a javaslat. A játékautomata éves adója gépenként 60
ezer forint lenne.
22. §-hoz
A törvényjavaslat kötelezi az állami adóhatóságot és a vámhatóságot, hogy
ellenõrzõ tevékenysége során vizsgálja az e törvényben foglalt rendelkezések
betartását. A rendõrség, a fogyasztóvédelmi felügyelõségek és a közterület-
felügyelet esetében pedig azt mondja ki, hogy - ha ezek a szervek eljárásuk
során az e törvénybe ütközõ tevékenységet tapasztalnak - kötelesek eljárni,
illetve az ügyet az illetékes hatóságnak intézkedésre átadni.
23-24. §-okhoz
A törvényjavaslat meghatározza a totófogadás fogalmát, illetve egyértelmûvé
teszi, hogy mit kell érteni e törvény alkalmazásában gazdasági társaságon és
szerencsejáték szervezõn. Ezen kívül felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a
szerencsejátékokkal kapcsolatos egyes kérdésekrõl külön jogszabályban
rendelkezzen.
25. §-hoz
A törvényjavaslat elõírja, hogy a törvény hatálybalépésekor üzemelõ
játékautomata mûködtetõje köteles legkésõbb 1995. december 31-ig bejelenteni a
játékautomatát. Az egységes jogalkalmazás érdekében a törvényjavaslat rögzíti,
hogy - a hatályos törvény alapján - határozatlan idõre kiadott engedélyek csak
1996. december 31-ig, határozott idõre kiadott engedélyek viszont az
engedélyben foglalt határidõig érvényesek. Az Szjt egyes rendelkezéseinek
hatályon kívül helyezése mellett felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek és az
ipari és kereskedelmi miniszternek, hogy rendeletben szabályozza a játékterem
mûködési engedélyének kiadását.
NEGYEDIK FEJEZET
AZ ILLETEKEKRIL SZOLO 1990. EVI XCIII. TÖRVENY MODOSITASA
26-27. §-okhoz
Az illetéktörvény a vagyonszerzési illeték megfizetését fõszabályként a szerzõ
félre hárítja, illetve csere esetén kimondja a szerzõdõ felek egyetemleges
felelõsségét. Ugyanakkor a szerzõdési szabadságot elismerve azt is megengedi,
hogy ezektõl a szabályoktól a szerzõdõ felek eltérjenek és a szerzõdésben az
illeték megfizetését a másik fél magára vállalja. Nem zárható ki az az
eshetõség, hogy a jogügyletben olyan fél vesz részt és - élve az iménti
lehetõséggel - vállalja magára az illeték megfizetését, aki egyébként
személyes illetékmentességet élvez. Ez két irányú következménnyel is járhat:
egyrészt e szerzõdési kötelezettségvállalás csak a szerzõdõ felek egymás
közötti viszonylatában irányadó, de nem alkalmas arra - tekintettel az Itv.
4. §-ában foglaltakra - ,hogy az illetékhatóságok ennek alapján a személyes
illetékmentes féllel szemben behajtási intézkedést tegyenek;
más oldalról lehetõvé válik az illetékrendelkezésekkel való visszaélés oly
módon, hogy a személyes illetékmentességben részesülõ fél a másik felet
terhelõ illeték átvállalásával szándékosan hiúsítja meg az illeték
behajtását.
E nem kívánatos helyzet megelõzését célozza a törvényjavaslat 26. §-ába
iktatott rendelkezés, mely szerint az Itv. 4. §-ában foglalt személyes
illetékmentesség az arra jogosult illetékalanynak csak az illetéktörvény
szerint õt terhelõ illeték alóli mentesülését jelenti. Ám ha az egyébként
személyes illetékmentes fél olyan illeték megfizetését vállalja magára, ami az
illetéktörvény 27. § (1) bekezdése értelmében nem õt terhelné, akkor
illetékmentes státusza e tartozás tekintetében megszûnik.
A törvényjavaslat 27. §-a a feltételhez kötött teljes személyes
illetékmentességet kiterjeszti az 1993. évi XCII. törvénnyel a Ptk-ba
beiktatott olyan új típusú "nonprofit" szervezetekre, mint a közhasznú
társaság és a közalapítvány.
28. §-hoz
A vagyonarányos közteherviselés elvét erõsítõ és költségvetési bevételt növelõ
lépés az egyes vagyonszerzési (öröklési, ajándékozási és visszterhes
vagyonátruházási) illetékek általános mértékeinek korrekciója.
A változtatás a lakástulajdon ingyenes vagy visszterhes megszerzését nem
érinti. Ugyanakkor a törvényjavaslat arra törekszik, hogy továbbra is
kifejezésre jussanak a különbözõ jogcímû vagyonszerzések között meglévõ
tartalmi különbségek. Ezért a korábbi rendezõelveket tiszteletben tartva
érvényesül az ingyenes vagyonszerzések (öröklés, ajándékozás)
illetékmértékének meghatározásánál az a fõ követelmény, hogy az átlagos
elvonás a szerzés gazdasági háttere (ingyenessége) miatt magasabb legyen, mint
a vélelmezhetõen adózott jövedelembõl történõ visszterhes vagyonszerzéseké.
A törvényjavaslat 28. §-ának (2) bekezdése - a visszterhes illeték
szabályaihoz hasonlóan - lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékû jog (pl.
haszonélvezet, használat) öröklése és ajándékozása esetére is egyértelmûvé
teszi, hogy ilyenkor a lakástulajdon azonos jogcímû szerzésére vonatkozó - az
általánoshoz képest kedvezményes - illetékkulcsokkal kell az illetéket
megállapítani.
29-32. §-okhoz
A törvényjavaslat az értékpapírra és a takarékbetétre biztosított
illetékmentességet kiterjeszti a gazdasági társaság tagját megilletõ vagyoni
betét, az üzletrész (korlátolt felelõsségû társaság, szövetkezet) öröklésére
és ajándék címén történõ megszerzésére is. Ennek indoka az, hogy az üzletrész
az értékpapírnak minõsülõ részvényhez hasonló részesedési jogot biztosít.
Ez a mentesség az értékpapír kiállításának mellõzésével megszerzett
szövetkezeti üzletrész illetékjogi megítélését is rendezi és várhatóan kedvezõ
hatása lesz a gazdálkodó szervezetek mûködõképességére.
A kiskorú örökös öröklési illetékfizetési kedvezményét a törvényjavaslat -
részben méltányossági szempontok miatt, részben pedig az illetékhivatal
adminisztrációs feladatainak egyszerûsítése céljából - az örökölt vagyontárgy
ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével kapcsolatos eljárási illetékre is
kiterjeszti.
A termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény a zártkert megjelölést nem
használja, a termõföld fogalma alatt a külterületi szántó, szõlõ, gyümölcsös,
kert, gyep, nádas és erdõ mûvelési ágban vagy halastóként nyilvántartott
vagyontárgyakat érti.
Ennek megfelelõen szükséges az illetéktörvény érintett - hatályos (16. § (6)
bekezdés, 17. § (3) bekezdés és 26. § (5) bekezdés) - rendelkezéseinek
pontosítása, valamint a termõföld fogalmának az értelmezõ rendelkezések
közötti definiálása.
33-36. §-okhoz
A törvényjavaslat a visszterhes vagyonátruházási illeték jelenlegi 8 %-os
általános mértékét felemeli, a megszerzett vagyon forgalmi értékének 10 %-ában
állapítja meg. E módosítás a lakástulajdon szerzését nem nehezíti, mert az
ilyen szerzés illetékének mértéke változatlanul kedvezményes marad.
Az illetéktörvény ingatlantulajdonok cseréjére vonatkozó rendelkezésének
korrekciója az Alkotmánybíróság 3/1995. (II.17.) AB határozata nyomán vált
szükségessé, ugyanis e határozat az Itv. 19. §-a (2) bekezdését
alkotmányellenesnek minõsítette.
A hatályos rendelkezés értelmében ingatlanok cseréje esetén - ide nem értve a
lakástulajdonok cseréjét - a visszterhes vagyonátruházási illetéket az
elcserélt ingatlanok közül a magasabb forgalmi értékû alapulvételével kell
megállapítani. A kiszabott illeték megfizetéséért a csereügyletben résztvevõ
felek egyetemlegesen felelõsek (Itv. 27. § (1) bekezdés). Az illetéktörvény
egyes szervezeteket (pl. helyi önkormányzatok, társadalmi szervezetek stb.)
feltétel nélküli, esetenként feltételhez kötötten teljes személyes
illetékmentességben részesít. Az ilyen személyes illetékmentes féltõl
illetéket nem lehet követelni, viszont ha az ügyletben van olyan fél, aki nem
élvez személyes illetékmentességet, akkor tõle a teljes, tehát a személyes
illetékmentességben részesülõ félre esõ illeték is követelhetõ (Itv. 4-5. §).
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy bizonyos esetekben, mégpedig amikor
az ingatlancsere egyik alanya személyes illetékmentességet élvez, s e
személyes illetékmentes fél szerzi meg a magasabb értékû ingatlant, az Itv.
19. §-ának (2) bekezdése nem felel meg az alkotmányossági követelményeknek.
Ilyenkor ugyanis az illetékmentességben nem részesülõ és egyébként az
alacsonyabb értékû ingatlant megszerzõ fél olyan összegû visszterhes
vagyonátruházási illetéket köteles fizetni, amely a megszerzett vagyon
értékével nem áll arányban.
Az ebben az összefüggésben alkotmánysértõnek minõsített rendelkezés
módosítására, az alkotmányellenesség kiküszöbölésének konkrét módjára nézve az
Alkotmánybíróság nem adott iránymutatást. A határozatban megfogalmazott
legfontosabb elvárásnak, miszerint a vagyonszerzõ a megszerzett vagyon
értékével arányos illetékterhet viseljen, az a megoldás felel meg
maradéktalanul, ha ingatlanok cseréje esetén a szerzõdõ felek mindegyike
köteles megfizetni az általa megszerzett vagyontárgy után járó illetéket. Ez a
szabályozás valójában megegyezik a visszterhes vagyonátruházási
illetékkötelezettség fõszabályával, mely a vagyont megszerzõ felet a
megszerzett vagyon forgalmi értéke után kötelezi az illeték viselésére.
Figyelemmel azonban arra a körülményre, hogy az illetékjogszabályok már hosszú
ideje speciális szabályt alkalmaznak az ingatlancserére, a törvényjavaslat 33.
§-a külön rendelkezik az alkalmazandó szabályról. E rendelkezés a csereügylet
tárgyát képezõ ingatlanokat - lakástulajdonok egymás közötti cseréje az (Itv.
21. § (3)-(4) bekezdés) kivételével - rendeltetésüktõl függetlenül azonosan
kezeli. Így pl. lakástulajdonnak lakótelekkel vagy bármely más rendeltetésû
ingatlannal való cseréje esetén a felek mindegyike az általa megszerzett
ingatlan után, az adott ingatlan visszterhes szerzésére vonatkozó
illetékszabályok alkalmazásával fizeti az illetéket. Ennek következtében az
illetéktörvény ma hatályos egyes rendelkezései (19. § (3) bekezdése és 22. §
(1) bekezdés) túlhaladottá váltak, azokat a törvényjavaslat megszünteti (30.
§, 127. §).
A jelenlegi szabályok szerint lakástulajdon vásárlásakor a lakás forgalmi
értékébõl levonható a szociálpolitikai kedvezmény. A lakáscélú támogatásokról
szóló 106/1988. (XII.26.) MT rendelet legutóbbi módosításával (141/1994.
(XI.2.) Korm. rendelet) 1994. novemberétõl megszûnt a szociálpolitikai
kedvezmény, s egyidejûleg a jogszabály bevezette a lakásépítési kedvezményt. E
változás maga után vonja az illetéktörvény 21. §-a (2) bekezdésének
korrekcióját, s ezzel lehetõvé válik a forgalmi érték lakásépítési kedvez-
ménnyel való csökkentése.
37. §-hoz
Az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzéseknél a törvényjavaslat az
illetékmérték tekintetében kivételt tesz az általános szabályok alól, s az
ilyen ingatlanszerzést meghatározott körben és feltételek mellett kedvezményes
- 2 %-os - visszterhes illetékmértékkel preferálja. Ebbe a körbe tartoznak - a
befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvény alapján az Értékpapír
Felügyelet engedélyével mûködõ - ingatlan-alapok és a statisztikai jelzõszámuk
szerint fõtevékenységként ingatlanforgalmazást folytató vállalkozók. A
fõtevékenységet a 17 jegyû statisztikai jelzõszám 9-12 számjegyei mutatják,
amit az adóbejelentkezési lap már tartalmaz.
E körben a hatályos szabályozás szerint illetékmentesség érvényesül azzal a
céllal, hogy az illeték ne növelje az ingatlanpiaci árakat. Ugyanakkor a mai
szigorú feltételhez kötött mentességi szabály - tapasztalat szerint - annak
kényszerû megkerülésére ösztönzi a vállalkozókat. A megszerzett ingatlan egy
éven belüli újraértékesítésének törvényi elõírása (mint illetékmentességi
feltétel) gátolja az ingatlan-forgalmazásra jogosultakat abban, hogy a
vásárolt ingatlanokat felújítva, korszerûsítve értékesítsék újra.
Ugyanakkor az ingatlan-befektetési alapokat (pl. Pillér) az illetékmentesség
nem illeti meg, mivel az ingatlan forgalmazására nem cégbejegyzés alapján,
hanem jogszabálynál fogva jogosultak és ez idõ szerint nem kizárólagos
tevékenységük az ingatlanforgalmazás.
A gyakorlatban felmerült esetek azt mutatják, hogy az ingatlanalap-kezelõk
vagyonszerzéseit terhelõ általános mértékû illeték gátolja az ingatlanalapok
létrehozását, illetve mûködését. A törvényjavaslat szerinti csekély
illetékmérték kifejezetten ösztönözheti az ingatlanalapok létrejöttét és
ezáltal a kisbefektetõk számának gyarapodását.
38. §-hoz
A gépjármû tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának megszerzéséért fizetendõ
illeték összegét a törvényjavaslat az infláció miatt kisebb mértékben növeli.
39. §-hoz
A visszterhes vagyonátruházási illetékmentesség körében a törvényjavaslat a
gyakorlati tapasztalatok alapján, az egyértelmû alkalmazhatóság érdekében
néhány mentességi okot pontosít.
A lakástörvény (1993. évi LXXVIII. törvény) alapján megszerzett önkormányzati
lakásokra az illetéktörvény jelenleg illetékmentességet biztosít. Az
illetékmentesség az eredeti céltól eltérõen nem csupán a lakás bérlõjére és a
vele egy tekintet alá esõ személyekre korlátozódik, hanem a szabad forgalomban
értékesített bérlakások vevõire is kiterjed, akik esetében ez a kedvezõ
elbánás nem indokolt.
A jogosultak köre megalapozottan úgy határolható be, ha kizárólag azok a vevõk
részesülnek mentességben, akik a lakástörvény 45. §-ának (1) bekezdése,
illetve a 49. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint vételi vagy elõvásárlási joggal
rendelkeznek. Ez esetben csak a bérlõ és közeli hozzátartozóinak
lakásvásárlása mentesül a szerzés után egyébként fizetendõ illeték alól. A
mentesség azonos feltételekkel vonatkozik az állami lakás megszerzésére is.
Ugyancsak a pontosítás szándéka vezérli a gazdálkodó szervezetek alapításához
és szervezeti átalakulásához kapcsolódó mentességi szabályok korrekcióját. E
körbe beletartoznak a szövetkezetek szervezeti változásaival összefüggõ
vagyonszerzések - más gazdálkodó szervezetekhez hasonló terjedelmû, azonban e
gazdálkodási forma sajátosságait is értékelõ - kedvezõ illetékjogi megítélését
biztosító szabályok is.
40. §-hoz
Az ingatlanok cseréjére vonatkozó illetékrendelkezések változása (33. §)
ellenére is - elsõsorban lakáspolitikai megfontolásokból - indokolt
fenntartani az illetéktörvény lakástulajdonok egymás közötti cseréjére
irányadó speciális szabályait. Minthogy ilyenkor az elcserélt lakások forgalmi
értékének a különbözete után járó vagyonszerzési illeték a szerzõdõ feleket
egyetemlegesen terheli, ha a jogügyletben személyes illetékmentes fél szerepel
szintén elõállhat a törvényjavaslat 33. §-ához fûzött indokolásban említett
alkotmánysértés. Ennek esélyét szinte teljesen kizárja az Itv. 27. §-a (1)
bekezdésének módosítása, mely az illeték megfizetéséért a lakástulajdont
cserélõ feleket egyenlõ arányban teszi felelõssé. Ennél fogva az egyik fél
személyes illetékmentessége okán sem hárul át a másik félre az ügylet után
megállapított teljes illeték, másrészt a kisebb értékû lakást megszerzõ fél
kirívóan nagy értékkülönbözet esetén sem visel a megszerzett ingatlan
értékével aránytalan illetékterhet.
41-43. §-okhoz
Az államigazgatási eljárási illetékek körében a törvényjavaslat az
értékviszonyok módosulására figyelemmel az illetékek mértékét is változtatja.
Eszerint az általános tételû államigazgatási eljárási illeték 500 forintról
800 forintra emelkedik, míg az illetéktörvény mellékletében meghatározott
különleges munkaigényességû és speciális eljárások illetéke a törvényjavaslat
50. §-ával módosított melléklet szerint különbözõ mértékben változik.
Az államigazgatási eljárások illetékét érinti a törvényjavaslat 41. § (2)
bekezdése, mely a felügyeleti intézkedés kezdeményezését bevonja az eljárási
illeték hatókörébe. Mivel a gyakorlat azt mutatja, hogy az államigazgatási
eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvény 68-70. §-aiban a
felettes szervet megilletõ jogosultság az államigazgatási felülvizsgálat
megszûnésével szinte rendes jogorvoslattá alakult át, indokolt az eljárási
illetékkötelezettség bevezetése. Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI.
törvény 85. §-ában foglaltakra alapozva különösen az adóhatóságoknál
kezdeményeznek igen nagy számban felügyeleti intézkedést. Ennek okát
elsõsorban abban kell látni, hogy az adóalanyok a bírósági felülvizsgálatot -
részben annak illetékvonzata miatt is - igyekeznek elkerülni.
Minthogy a szóban forgó eljárásokat a felettes szervek folytatják le, azok
költségigénye az általánosnál lényegesen magasabb tételû illeték megállapítása
mellett szól. Az illetékkötelezettség azonban kizárólag az ügyféli kérelemre
induló eljáráshoz kapcsolódik, s - hasonlóan a jogorvoslati eljárási
illetékhez - jogszabálysértés esetére biztosítja a lerótt illeték
visszatérítését.
Kisebb mértékben módosul a tárgyuknál fogva illetékmentes államigazgatási
eljárások köre 42. §. Ennek célja egyrészt a gyakorlatban felmerült vitás
esetek megszüntetése, másrészt az új jogszabályokkal való összhang
megteremtése. Kiemelést érdemel az a rendelkezés, melynek értelmében már az
illetéktörvény is kimondja a kárpótlási eljárás és az ilyen eljáráshoz
szükséges irat illetékmentességét. Módosul a személyi igazolvány kiállításával
kapcsolatos illetékmentesség attól függõen, hogy arra milyen okból kerül sor.
A törvényjavaslat a költségmentesség engedélyezése iránti eljárásra is
kiterjeszti az illetékmentességet. A birtok-összevonási célú önkéntes
földcsere megszervezése iránti eljárás kezdeményezésére biztosított
illetékmentesség pedig elsõsorban a kárpótlás folytán elaprózódott
földrészletek összevonását, birtokká alakítását fogja segíteni.
44-47. §-okhoz
A bírósági eljárások illetékét az 1993. évi LXXV. törvény teljes körûen
újraszabályozta. A bírói gyakorlatban néhány rendelkezés értelmezése gondot
okozott. Emiatt módosul a cégeljárásra vonatkozó illetékek közül a vagyon (a
jegyzett tõke) változásának bejegyzéséért fizetendõ eljárási illeték mértéke.
A cégbírósági, valamint a cég- és felszámolási eljárás speciális jellegére is
figyelemmel, az ilyen eljárásban felülvizsgálható bírósági végzés
felülvizsgálatáért fizetendõ illetéket a törvényjavaslat az általános
szabályoktól eltérõen, tételes összegben határozza meg.
A törvényjavaslat kisebb mértékben módosítja az illetékmentes bírósági
eljárások körét. Így egyértelmûvé válik, hogy az alapítvány és a társadalmi
szervezet esetében az illetéktörvény 5. §-a szerinti személyes
illetékmentesség nemcsak a már mûködõ, hanem az alakuló ilyen szervezeteket is
megilleti. Így a nyilvántartásba vételükkel kapcsolatos bírósági eljárás is
illetékmentes.
A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok
tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991.
évi XXV. törvény 10. §-ának (3) bekezdése szerint a kárpótlási ügyekben hozott
jogerõs határozat bíróság által felülvizsgálható. Ez a lehetõség az utaló
szabályok folytán az 1992. évi XXIV. törvény és az 1992. évi XXXII. törvény
szerinti kárpótlási ügyekben hozott határozat esetében is biztosított. Az
ilyen kárpótlási ügyekben hozott jogerõs határozat bíróság általi
felülvizsgálata során merült fel a gyakorlatban az a kérdés, hogy ezen
eljárások illetékmentesek-e, ugyanis az 1992. évi XXXII. törvény 15. §-ának
(2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "a kárpótlással kapcsolatban minden
közigazgatási, bírósági eljárás, továbbá minden okirat kiállítása
illetékmentes". A bírói gyakorlat szerint az idézett jogszabályi
rendelkezésbõl egyértelmûen nem következik az ilyen perek tárgyi illeték-
mentessége. A jogbizonytalanság a kárpótlásra jogosultakat hátrányosan
érintheti, ezért szükséges és célszerû, hogy a kárpótlási törvényekben
megnyilatkozott jogalkotói szándékot az illetéktörvényben is megerõsítsük,
ezen perek illetékmentességének kimondásával.
Illetékmentessé válik továbbá az áttételt elrendelõ végzés elleni fellebbezés,
mivel a bíróság hivatalból köteles a törvényi feltételek megléte esetén az ügy
áttételérõl rendelkezni és méltánytalan ilyenkor az esetleges fellebbezés
illetékével terhelni a felet (46. §).
A tárgyi illeték-feljegyzési jogos eljárásuk körét bõvíti a törvényjavaslat
47. §-a. Eszerint a jövõben a lakásszövetkezeteknek nem kell megelõlegezniük
az illetéket, ha a lakásszövetkezet tagjával szemben a közös költségek
megtérítése iránt indítanak eljárást.
48. §-hoz
Az 1994. december 1-jei hatállyal bevezetett illetékelõleg a földhivatali
ügyintézés felgyorsulása esetén az illeték-megállapítás folyamatát lassító,
bürokratikus intézménnyé válhat. A földhivatalok fejlesztésére irányuló
központi törekvések hatására néhány megyében már jelentkeznek a földhivatali
ügyintézési idõ lerövidülésében megnyilvánuló kedvezõ hatásai. A
törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárás
gyors lefolytatása esetén, a bejegyzésrõl szóló határozat megérkezését
követõen az illetékhivatal elõleg megállapítása nélkül, véglegesen kiszabhassa
a vagyonszerzési illetéket.
49. §-hoz
A hatályos rendelkezések szerint az ingatlanok illetékjogi megítélése
szempontjából fontos jelentõsége van az ingatlan-nyilvántartási állapotnak.
Így például az Itv. lakástulajdon esetében is az e célra való létesítést és
ingatlan-nyilvántartási megjelölést tekinti irányadónak. A tapasztalatok azt
mutatják, hogy e rendelkezésbõl következõen a hosszabb ideje, esetleg
évtizedek óta más célra (üzlet, iroda stb.) használt ingatlanok is a valóban
lakásként hasznosított ingatlanokkal azonos kedvezményeket élveznek. A
törvényjavaslat 49. §-ának (1) bekezdése lehetõvé teszi, hogy a legalább öt
éve más rendeltetéssel hasznosított ingatlanok az illetéktörvény
alkalmazásában az ingatlan-nyilvántartási állapot ellenére se minõsüljenek
lakásnak.
A törvényjavaslat a termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvényben foglalt
megjelölést használja, a termõföld fogalma alatt azonban csak az ingatlan-
nyilvántartási bejegyzéssel azonos célra hasznosított külterületi
földrészletet érti. Illetékkedvezményben ugyanis csak a ténylegesen
mezõgazdasági termelés céljára szolgáló földrészleteket kívánja részesíteni
(49. § (2) bekezdés).
50. §-hoz
Az általános tételû államigazgatási eljárási illetéktõl eltérõ mértékû,
speciális államigazgatási eljárások illetékét a törvény melléklete
tartalmazza. Az értékviszonyok módosulása ezen eljárások illetékét különbözõ
módon érintette, aminek következtében az illeték mértékek differenciáltan
változnak. A törvényjavaslat egyben bõvíti is a speciális eljárási illetékek
körét.
Az állampolgárok széles körét érintõ rendelkezések közül külön kiemelést
érdemel az útlevél illetéke, az építésügyi hatósági eljárás illetéke, az
ingatlan-nyilvántartási eljárás illetéke, valamint az egyéni vállalkozói és
kereskedõi engedély illetéke.
Az útlevél kiállítása stb. iránti eljárás 1.000 forintos illetéke 1990 óta nem
változott. A törvényjavaslat szociális szempontokra figyelemmel a kérelem
benyújtásának idõpontjáig a 18. életévét be nem töltött, illetve a 70.
életévét betöltött személyeknél ezen a mértéken nem változtat. Minden más
kérelmezõ esetében az útlevél érvényességi ideje szerint differenciál. Ez azt
jelenti, hogy az útlevél kiadása iránti hatósági eljárás illetéke az ötéves
vagy ezen belüli érvényességi idõvel kiállított útlevél esetében 3.000
forintra emelkedik, az ezt meghaladó érvényességi idõtartamra kiállított
útlevél illetéke pedig 6.000 forint lesz.
Az építéshatósági eljárások túlnyomó részében az illetékek mértéke szintén
1990. óta változatlan, ugyanakkor az eljárás költségigénye és speciális
jellege indokolja a magasabb összegû illetéket.
Az ingatlan-nyilvántartási eljárásért fizetendõ egyes illetékek mértékének
növelését egyfelõl az eljárás költségigénye, másfelõl az értékviszonyok
módosulása indokolja. Az ingatlan tulajdonjogának, vagyoni értékû jogának
bejegyzéséért jelenleg 2.000 Ft illetéket kell fizetni. A hatályos szabályok
egységes alkalmazása érdekében a törvényjavaslat megerõsíti és egyértelmûvé
teszi azt a szabályt, mely szerint az illetéket a bejegyzéssel érintett
ingatlanok számának figyelembe vételével kell fizetni, ugyanakkor az illeték
mértéke nem változik. Hiányt pótol a törvényjavaslat, amikor az ingatlanra
bejegyzett vagyoni értékû jog törlésének illetékét megállapítja.
A törvényjavaslat a vállalkozói igazolvány és a kereskedõi engedély kiadása
iránt kezdeményezett eljárás illetékét az általános tételû államigazgatási
eljárási illeték összegétõl eltérõen, 5.000 Ft-ban határozza meg, tekintettel
arra, hogy sajátos hatósági eljárásról van szó, melynek eredménye a
vállalkozói, kereskedõi tevékenységre jogosító hatósági igazolvány. Amennyiben
egyidejûleg (egy eljárásban) történik az üzlet megnyitásának bejelentése is,
akkor ez után nem kell külön illetéket fizetni. A játékautomata
üzemeltetésének engedélyezése - függetlenül attól, hogy egyedüli tevékenységi
kör felvételeként, vagy meglévõ tevékenységi kör kiegészítéseként történik -
gépenként 10.000 forint illetékkötelezettséget von maga után.
51-52. §-hoz
Az illetékmódosítások hatályba lépésének idõpontját a törvény arra tekintettel
határozza meg, hogy ügyletkötéskor a szerzõdõ felek már számolhassanak a
megváltozott illetékjogi következményekkel. (Az illetékkiszabásra történõ
bejelentésre 30 nap áll rendelkezésre!) A módosuló eljárási illetékszabályok
csak a törvény hatálybalépését követõen kezdeményezett eljárásokra terjednek
ki. A megváltozott rendelkezések általános érvényû alkalmazása sérelmes lehet,
minthogy a hatálybalépés elõtt megnyílt öröklés esetében visszamenõleges
hatályt jelent. Ezért a törvényjavaslat olyan rendelkezést tartalmaz, hogy ha
a törvény hatálybalépéséig hatályban volt szabályok a már korábban megnyílt
hagyaték esetében kedvezõbbek voltak, akkor azok alapján kell az illetéket
megállapítani (51. § (2) bekezdés).
A jogszabályi változásokkal, illetve a törvényjavaslat módosult
rendelkezésével összhangban az 52. § hatályon kívül helyez néhány felesleges
rendelkezést, köztük az új lakás elsõ megszerzõjét jelenleg megilletõ
illetékmentességet. Ilyen kedvezmény ugyanis a használt lakások megszerzésénél
nem érvényesül, és a megszerezni kívánt lakás minõsége, értéke, továbbá a
szerzõ személye szerinti különbségtétel hiányában ez sérti az állampolgári
jogegyenlõséget.
ÖTÖDIK FEJEZET
A CSIDELJARASROL, A FELSZAMOLASI ELJARASROL ES A VEGELSZAMOLASROL SZOLO
1991. EVI IL. TÖRVENY MODOSITASA
53. §-hoz
A felszámolás költségeinek csökkentése, illetve a többi hitelezõ érdekeinek
védelme megkívánja azt, hogy csak a hitelezõk hozzájárulásával kerülhessen sor
béremelésre vonatkozó új kötelezettség vállalására a felszámolás alatt álló
gazdálkodó szervezeteknél.
HATODIK FEJEZET
A MAGYAR EXPORT-IMPORT BANK RESZVENYTARSASAGROL ES A MAGYAR EXPORTHITEL
BIZTOSITO RESZVENYTARSASAGROL SZOLO 1994. EVI XLII. TÖRVENY MODOSITASA
54. §-hoz
A törvény elfogadás elõtti utolsó tervezetében az EB. Rt mögötti állami
forrásgarancia még alternatívaként szerepelt. Annak ellenére, hogy ez
elvetésre került, a törvény szövegében ez a változat maradt bent. (A biztosító
intézetek esetében - a nemzetközi gyakorlat szerint is - a hitel
igénybevételével történõ biztosítás nem elfogadható.)
55. §-hoz
A törvény értelmében a részvénytársaságok vezetõinek (igazgatóság és felügyelõ
bizottság elnöke, vezérigazgató) kinevezése öt éves idõtartamra szól. Ilyen
hosszú idõ kikötése indokolatlan és gátolhatja az intézmények mûködését. Az
üzleti életben általánosan elterjedt a vezetõk határozatlan idõre szóló
kinevezése, így az Eximbank és az EB. Rt esetében sem célszerû kivételt tenni.
56. §-hoz
E paragrafus és cím biztosítja azt, hogy ne legyen törvényes akadálya annak,
hogy a két intézményt (EXIMBANK és az EB. Rt) személyében azonos vezetõ
irányítsa.
MASODIK RESZ
-
A SZOCIALIS ELLATORENDSZEREKKEL ES A LAKASHITELEK KAMATAVAL KAPCSOLATOS
TÖRVENYMODOSITASOK
ELSI FEJEZET
A CSALADI POTLEKROL SZOLO 1990. EVI XXV. TÖRVENY MODOSITASA
57-58. §-okhoz
Tekintettel arra, hogy a javaslat alapján a családi pótlék törvény a jövõben
nem csak a családi pótlék jogosultság feltételeit, hanem a gyermekgondozási
segély és az anyasági támogatás feltételeit is szabályozni fogja, szükség van
a törvény címének módosítására, illetve fejezetekre tagolására.
59-63. §-okhoz
E jogszabályhelyek tartalmazzák a családi pótlék jogosultság új feltételeit.
Így: a jövedelem és vagyonnagyságot, az igénylés új rendjét.
64-65. §-okhoz
A jövõben a családi pótlék törvény szabályozza a gyermekgondozási segélyre
jogosultság feltételeit. Az új szabályozás alapján itt is feltétel a szorosan
vett család jövedelmi és vagyoni helyzete. Változatlanul mód lesz a tartósan
beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében a gyermekgondozási segély 10
éves korig történõ igénybevételére.
A gyermekgondozási segély a jövõben egységesen - a gyermekek számától
függetlenül - a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegével egyezõ lesz.
Ugyancsak beépül a törvénybe a várandóssági pótlékot felváltó anyasági
támogatás feltételrendszere. Az anyasági támogatás összege egyszeri 10.000 Ft
lesz.
66-67. §-okhoz
E jogszabályhelyek tartalmazzák a hatályon kívül helyezendõ, illetve az
átmeneti szabályokat. Az átmeneti szabályok alapján azok akik a törvény
hatálybalépését megelõzõen már gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási
segélyben, várandóssági pótlékban részesültek, s nem kérik az új törvény
szerinti jogosultság megállapítását, korábbi ellátásaikat legkésõbb 1995.
december 31-ig változatlan feltételekkel folyósítani kell.
Az 67. § felhatalmazza a Kormányt a további részletes szabályozásra.
MASODIK FEJEZET
A SZOCIALIS IGAZGATASROL ES SZOCIALIS ELLATASOKROL SZOLO 1993. EVI III.
TÖRVENY MODOSITASA
68-77. §-okhoz
E jogszabályhelyek tartalmazzák részben a szociális törvény Országgyûléshez
már benyújtott, de még el nem fogadott, a gyakorlatban felmerült problémákat
rendezõ módosításait, részben pedig a gyermeknevelési támogatásnál szükséges
szigorításokat (jövedelem-feltétel összhangba hozatala a családi pótlék
szabályozással), valamint a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának a
Foglalkoztatási törvény módosításával is összefüggõ módosítását. A 77. § az
Szt-vel kapcsolatos átmeneti rendelkezéseket tartalmaz.
HARMADIK RESZ
-
A TARSADALOMBIZTOSITASROL SZOLO 1975. EVI II. TÖRVENY MODOSITASA
EGESZSEGÜGYI SZOLGALTATAS
78. §-hoz
E javaslat alapján - meghatározott kivételekkel - megszûnik a fogorvosi
ellátás és a betegszállítás térítési díjmentessége; a szanatóriumi ellátás
kikerül az társadalombiztosítási rendszerbõl.
TAPPENZ
79. §-hoz
Az egyenlõ szabályozás elve alapján a jövõben a vállalkozó is csak
keresõképtelenség 25. napját követõen jogosult táppénzre.
80. §-hoz
Módosul a táppénz jogosultság szabályozása is. A jövõben a táppénz legalább
két év folyamatos biztosítás esetén az átlagkereset 70 %-a, ennél rövidebb
idejû biztosítás esetén 60 %-a. Kórházi ápolás esetén a táppénz ugyancsak az
átlagkereset 60 %-a. A fenti szabályozáshoz igazodik a gyermekápolási táppénz
is, azzal a különbséggel, hogy a gyermek 6-12 hónapos kora között a mérték az
átlagkereset 50 %-a.
TERHESSEGI-GYERMEKAGYI SEGELY
81. §-hoz
A terhességi-gyermekágyi segély, a szülési szabadság szabályozásának
változásával összefüggésben módosítani kell a jelenlegi szabályozást.
A javaslat szerint a törvény hatálybalépésétõl a szülõ nõ 52 hét szülési
szabadságra jogosult, melybõl - kérése alapján - 4 hetet a szülést megelõzõen
kell kiadni.
BALESETI TAPPENZ
82. §-hoz
A táppénz szabályozásával összefüggésben a baleseti táppénz is csak maximum 1
évig jár.
TARSADALOMBIZTOSITASI JARULEK
83. §-hoz
Szélesedik a társadalombiztosítási járulékfizetés alapja. A jövõben a
munkáltató a végkielégítés, a természetben nyújtott étkeztetés, valamint az
étel vásárlására feljogosító ingyenes vagy kedvezményes utalvány értéke után
is köteles lesz a társadalombiztosítási járulékot fizetni.
84. §-hoz
E paragrafussal összefüggésben szükség van annak egyértelmû szabályozására,
hogy a munkáltató nem fizet társadalombiztosítási járulékot a természetben
nyújtott munkaruha, egyenruha után. Ez azt jelenti, hogy más esetekben a
járulékfizetési kötelezettség fennáll (pl. az ún. "ruhapénz" esetén).
85. §-hoz
A javaslat alapján a jövõben a megbízó illetve a megrendelõ a megbízási,
illetve vállalkozási jellegû jogviszony alapján szerzõi jogvédelem alá tartozó
esetekben kifizetett szerzõi díj után 44 %-os társadalombiztosítási járulékot
lesz köteles fizetni.
A BIZTOSITOTT EGESZSEGBIZTOSITASI- ES NYUGDIJJARULEK-FIZETESE
86. §-hoz
E rendelkezés pontosítja az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetési
kötelezettség alóli mentesség körét.
BALESETIJARULEK-FIZETES
87-89. §-okhoz
E rendelkezések módosítják az egyéni vállalkozó, továbbá a társas vállalkozás
kiegészítõ tevékenységet folytató tagjának baleseti járulék fizetési
kötelezettségére és mértékére vonatkozó szabályokat.
90-91. §-okhoz
E jogszabályhelyek tartalmazzák a hatályon kívül helyezendõ és az átmeneti
rendelkezéseket. Így pl. hatályon kívül helyezésre kerül az a törvényi
rendelkezés, hogy - meghatározott feltételek esetén - a táppénzre való
jogosultság 2 évre meghosszabbítható. Tehát a jövõben a táppénz legfeljebb 1
évre jár.
Az átmeneti rendelkezések alapján az a személy, aki a törvény hatályba lépését
megelõzõen már TES-ben részesült, s nem kéri az új törvényi szabályozás
szerinti TES megállapítását, ellátását változatlan feltételekkel - legkésõbb
1995. december 31-ig - igénybe veheti.
NEGYEDIK RESZ
-
EGYES BERRENDSZEREK MODOSITASA
ELSI FEJEZET
A KÖZTISZTVISELIK JOGALLASAROL SZOLO 1992. EVI XXIII. TÖRVENY
MODOSITASA
92. §-hoz
Az önkormányzati törvény módosítása bevezette az aljegyzõi feladatkört, ezért
ezt a Ktv-ben nevesíteni kell.
93. §-hoz
A kiegészítés azt a célt szolgálja, hogy a munkáltató ne élhessen vissza a
hozzájárulás megtagadásának jogosítványával, ezzel hátrányos helyzetbe hozva
mind a végleges áthelyezést kezdeményezõ közigazgatási szervet, mind az
érintett köztisztviselõt.
94. §-hoz
A módosítás azért bõvíti a közszolgálati jogviszony megszûnésének
lehetõségeit, hogy különbözõ költségvetési szerveknél létesíthetõ jogviszonyok
között az átjárhatóságot biztosítsa.
95. §-hoz
A változás célja, hogy a végkielégítés összege kizárólag a közigazgatási
szervnél jogviszonyban eltöltött idõhöz igazodjon. Néhány esetben viszont
indokolt a fõszabály alól kivételt tenni. A végkielégítés összegének felére
jogosult a köztisztviselõ, ha felmentése esetén a felajánlott másik munkakört
alapos indok nélkül utasítja vissza. Nem indokolt végkielégítést biztosítani
annak, aki a felmentés közlésének idõpontjában már nyugellátásra jogosultságot
szerzett.
96. §-hoz
A jegyzõ helyettesítése ez idáig megoldatlan volt. A módosítás erre teremt
lehetõséget.
97. §-hoz
Indokolt a közigazgatási szakvizsga alól azokat is mentesíteni, akik
közigazgatási témákból szerzett tudományos fokozattal rendelkeznek, ezzel is
ösztönözve közszolgálati jogviszonyba lépésüket.
98. §-hoz
A díjazási szabályok változása miatt nem indokolt fenntartani az eggyel
alacsonyabb fokozatba sorolás szabályát.
99. §-hoz
A közigazgatási (fõ) tanácsadói címek bevezetése elsõsorban a minõségi
teljesítményt nyújtó ügyintézõi állomány szakmai megbecsülését szolgálja.
100. §-hoz
Az önkormányzat képviselõtestülete rendeletben köteles az illetményalapot
megállapítani. Kereteit a javaslat részletesen tartalmazza. A korábbi
szabályozáshoz képest a javaslat oldja a személyi illetmény megállapításának
kötöttségeit.
101. §-hoz
A különbözõ teljesítmények differenciált elismerése céljából a közigazgatási
szerv hivatali szervének vezetõje egyes köztisztviselõk esetében az
alapilletménytõl pozitív és negatív irányban 20 %-kal eltérhet.
102. §-hoz
Az ún. "13. havi" külön juttatásra jogosultság a tárgyévi munkavégzési
kötelezettség idõtartamához igazodik.
103. §-hoz
A javaslat törvényi alapot teremt a köztisztviselõi érdekegyeztetés már
jelenleg is mûködõ formájának.
104. §-hoz
Az átlagkereset megszüntetésével jelentõs megtakarítás érhetõ el.
105. §-hoz
A javaslat költségkímélõ, mivel szükségtelenné teszi az ismételt
vizsgáztatást.
106. §-hoz
A javaslat a kártérítési felelõsséget pontosítja.
107. §-hoz
Az eddigi tapasztalatok alapján a javaslat pontosítja a közszolgálati
jogviszonyban töltött idõ számítását.
108. §-hoz
A költségvetési kiadások átütemezése céljából a javaslat módosítja a
közigazgatási alap- és szakvizsgára elõírt határidõt, a mentesítettek körének
bõvítésével pedig egyúttal jelentõsen csökkenti e kiadások mértékét.
109. §-hoz
A javaslat kiegészíti, illetve pontosítja a nyilvántartható adatok körét.
110. §-hoz
E törvény hatályba lépésével kapcsolatban tartalmaz összhangot teremtõ
rendelkezéseket, illetve a jubileumi jutalomra jogosító idõ megállapításának
módját határozza meg.
MASODIK FEJEZET
A KÖZALKALMAZOTTAK JOGALLASAROL SZOLO 1992. EVI XXXIII. TÖRVENY
MODOSITASA
111. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a közalkalmazotti jogviszony megszüntethetõ
áthelyezéssel az e törvény hatálya alá tartozó munkáltatók között. A módosítás
a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításával is
összhangban az áthelyezést, mint jogviszonyt megszüntetõ és egyben
keletkeztetõ jogi tényt kiterjeszti a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992.
évi XXIII. törvény, illetõleg az ügyészségi szolgálati viszonyról és az
ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény hatálya alá tartozó
munkavállalókra is.
112. §-hoz
A Kjt. és az MT. hatályba lépését követõen a tapasztalatok azt igazolták, hogy
megalapozottak azok a szakmai kritikák, amelyek a közalkalmazotti jogviszonyt,
valamint a munkaviszony közötti átjárhatóság szabályozásának hiányára
vonatkoznak. A törvényjavaslat ezt a hiányt pótolja azáltal, hogy abban az
esetben, ha a munkáltató fenntartója nem állami szervnek, vagy nem helyi
önkormányzatnak adja át fenntartói jogát, a közalkalmazotti jogviszony a Kjt.
25. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározottak szerint szûnik meg. Ha az
új munkáltató a továbbfoglalkoztatást vállalja, a közalkalmazott a
tájékoztatást követõen 30 napon belül írásban nyilatkozik, hogy hozzájárul-e a
továbbfoglalkoztatáshoz vagy sem. Amennyiben a közalkalmazott hozzájárul a
továbbfoglalkoztatáshoz, a munkaszerzõdés megkötését megelõzõ közalkalmazotti
jogviszonyát úgy kell tekinteni, mintha azt az új munkáltatónál töltötte volna
el.
113. §-hoz
A gazdasági stabilizációt szolgáló 1995. évi kiigazító intézkedésekrõl szóló
1023/1995. (III. 22.) Kormányhatározatnak megfelelõen a törvényjavaslat
módosítja a közalkalmazottak részére járó felmentési idõt. Ennek értelmében a
felmentési idõ alsó határaként továbbra is megmarad a két hónap, ugyanakkor a
felmentési idõ felsõ határa - a Kjt. jelenlegi egy éves idõtartama helyett - a
nyolc hónapot nem haladhatja meg.
114. §-hoz
A Kjt. 25/A. §-ának megfelelõen, amennyiben a közalkalmazott hozzájárul a
továbbfoglalkoztatáshoz, végkielégítés nem illeti meg. Ha a közalkalmazott nem
járul hozzá a továbbfoglalkoztatásához, vagy a munkáltató a saját szervezetén
belül, vagy e törvény illetve a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi
XXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál, azonos helységben,
változatlan illetménnyel és a közalkalmazott iskolai végzettségének,
képesítésének megfelelõ munkakört ajánl fel és ezt a közalkalmazott nem
fogadja el, a törvényjavaslat értelmében a közalkalmazottat a rá irányadó
végkielégítésnek csupán a fele illetné meg. A törvényjavaslat a végkielégítés
kifizetésének esedékességét annyiban módosítja, hogy - eltérõ megállapodás
hiányában - ezt az összeget nem az utolsó munkában töltött napon, hanem a
felmentési idõ utolsó napján köteles a munkáltató a közalkalmazott részére
kifizetni.
115-116. §-okhoz
E rendelkezések a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésekor (megszûnésekor)
elrendelik kifizetni az illetményt és egyéb járandóságot, illetve kiadni a
vonatkozó jogszabályokban elõírt igazolásokat.
ÖTÖDIK RESZ
-
A HELYI ÖNKORMANYZATOKROL SZOLO 1990. EVI LXV. TÖRVENY MODOSITASA
117. §-hoz
A helyi önkormányzatok a gazdálkodásuk során vállalkozhatnak, tevékenységükhöz
- többek között - hitelt vehetnek fel, kötvényt bocsáthatnak ki, kezességet
vállalhatnak. Az önkormányzatok ezen tevékenysége kockázattal járhat, ami
esetenként tartós fizetésképtelenséghez vezet. Az elmúlt négy év alatt vállalt
kötelezettségek következtében több önkormányzat fizetési gondokkal küzd, sõt
néhány már csõdbe jutott. A csõdhelyzetbe jutott önkormányzatok már nemcsak a
hitelezõiket nem tudják kifizetni, hanem esetenként a kötelezõ
közszolgáltatások finanszírozására - ezen belül bérfizetésre - sincs pénzük. A
kötelezõ közszolgáltatással azonban - az önkormányzat képviselõ-testületének
nem körültekintõ döntésétõl függetlenül is - a lakosságot el kell látni. Ez
az önkormányzatok elsõdleges feladata. Az önkormányzatok pénzügyi helyzetét
ezért külsõ jogi eszközzel is meg kell óvni a tartós fizetésképtelenségbe
kerüléstõl. Ennek egyik eszköze az önkormányzatok által adósságot keletkeztetõ
kötelezettségvállalások korlátok közé szorítása. Erre ad felhatalmazást az
önkormányzati törvény jelen módosítása.
Az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy az önkormányzati törvényben
foglalt tilalom betartása is kétséges (normatív állami hozzájárulás
hitelfedezetkénti felhasználása). Ezért indokoltnak tûnik a
kötelezettségvállalás felsõ határának önkormányzatok általi betartását
ellenõrizni. A folyamatos ellenõrzés módjaként - meghatározott önkormányzati
körben, meghatározott mérlegfõösszeg fölött - célszerû a könyvvizsgáló
kötelezõ alkalmazásának bevezetése.
A könyvvizsgálat célja annak megállapítása, hogy a helyi önkormányzat által
készített éves beszámoló a számviteli és államháztartási törvény elõírásai
szerint készült-e el és ennek megfelelõen megbízható és valós képet ad a helyi
önkormányzat vagyoni és pénzügyi helyzetérõl.
HATODIK RESZ
-
EGYEB TÖRVENYEK MODOSITASA
ELSI FEJEZET
AZ ALLAMHAZTARTASROL SZOLO 1992. EVI XXXVIII. TÖRVENY MODOSITASA
118. §-hoz
A központi költségvetési szervek többletbevételeiket szabadon
felhasználhatták. A gazdasági stabilizációs intézkedések keretében egyes
alaptevékenységhez kapcsolódó bevételek eredeti elõirányzatot meghaladó
többletének 50 %-a elvonásra kerül, így e törvényben is rendelkezni kell a
korlátozásról.
A társadalombiztosítási járulék alapjának változása következtében szükséges
megengedni, hogy az e célra tervezett elõirányzatot a költségvetési szerv
egyéb elõirányzata terhére túlléphesse.
119. §-hoz
A központi költségvetés likviditási helyzetére tekintettel a módosítás
lehetõvé teszi, hogy a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítás részére
jóváhagyott hozzájárulások idõarányos folyósításától a Kormány eltérhessen, s
az elkülönített állami pénzalapok támogatásának folyósítása az eddigi
idõarányostól eltérõen, teljesítmény-arányosan történjék. A korlátozás a
jóváhagyott elõirányzatokat nem érinti.
120. §-hoz
A módosítás arra irányul, hogy a Kormány helyett a pénzügyminiszter kapjon
felhatalmazást arra, hogy a központi költségvetési szervek támogatására
vonatkozó szabályoktól - a központi költségvetés likviditására tekintettel -
eltérjen. Csökkentés esetén a mérték legfeljebb 20 % lehet, mely azonban az
államhatalmi szerveket nem érintheti.
121. §-hoz
Áht. rendelkezést hatályon kívül helyezõ és hivatkozást helyesbítõ szakasz.
MASODIK FEJEZET
A FELSIOKTATASROL SZOLO 1993. EVI LXXX. TÖRVENY MODOSITASA
122. §-hoz
A módosítás célja, hogy a felsõoktatásról szóló törvény tandíjfizetésre
vonatkozó rendelkezései 1995. szeptember 1-jétõl alkalmazhatóak legyenek.
Egyidejûleg hatályon kívül helyezi az ezzel összefüggõ hitelkonstrukcióra
vonatkozó elõírást.
HARMADIK FEJEZET
A HELYI ÖNKORMANYZATOK ES SZERVEIK, A
KÖZTARSASAGI MEGBIZOTTAK, VALAMINT EGYES CENTRALIS ALARENDELTSEGû
SZERVEK FELADAT- ES HATASKÖREIRIL SZOLO 1991. EVI XX. TÖRVENY
MODOSITASA
123-124. §-okhoz
A törvénymódosítás célja, hogy a helyi önkormányzat a tulajdonában lévõ járó-
és fekvõbeteg-szakellátást, -gondozást nyújtó egészségügyi intézményekben a
társadalombiztosítási finanszírozás mértékéig biztosítsa egyes szolgáltatások
ellátását.
NEGYEDIK FEJEZET
A TARSADALOMBIZTOSITAS PENZÜGYI ALAPJAIROL ES AZOK 1993. EVI
KÖLTSEGVETESERIL SZOLO 1992. EVI LXXXIV. TÖRVENY MODOSITASA
125. §-hoz
E rendelkezés az OEP és az egészségügyi intézet fenntartója közötti szerzõdés
kötésére vonatkozó szabályozást módosítja.
ÖTÖDIK FEJEZET
A PENZINTEZETEKRIL ES A PENZINTEZETI TEVEKENYSEGRIL SZOLO 1991. EVI
LXIX. TÖRVENY MODOSITASA
126. §-hoz
A piramisjátékok és pilótajátékok nyilvánvalóan és egyértelmûen a játékba
bevont személyek célzatos félrevezetésén alapulnak, elterjedésük nem
kívánatos. A javaslat célja ennek tiltott pénzintézeti tevékenységgé
minõsítése.
HATODIK FEJEZET
A POLGAROK SZEMELYI ADATAINAK ES LAKCIMENEK NYILVANTARTASAROL SZOLO
1992. EVI LXVI. TÖRVENY MODOSITASA
127-150. §-okhoz
A törvény alkalmazásának tapasztalatai alapján szükségessé vált az
adatkezelés céljának pontosabb meghatározása. Ezzel egyértelmûvé kívánjuk
tenni azt, hogy a személyi adat- és lakcímnyilvántartás célja az alkotmányos
jogok érvényesítéséhez, illetõleg a közigazgatás hatékonysága biztosításához
szükséges személyazonosító- és lakcím adatok kezelése és szolgáltatása. E
célok teljesülése és a polgárok személyes adataival való önrendelkezési
jogának összhangját biztosítják a törvény garanciális szabályai.
A nyilvántartás szervezete
A gazdasági stabilizációt szolgáló 1995. évi kiigazító intézkedéseirõl szóló
Kormányhatározat kimondja, hogy átfogóan felül kell vizsgálni az egyes
minisztériumok és országos hatáskörû szervek feladatait, a feladatok és a
létszám közötti összhang megteremtése, a további kiadás- és létszámcsökkentés
lehetõségeinek feltárása céljából.
A belügyminiszter irányítása alatt mûködõ informatikai szervezetek
átalakítását a Belügyminisztérium 1995. évi feladatterve tartalmazza. Ezzel
van összhangban a tervezetben foglalt jogi megoldás.
Személyazonosító jel
A személyazonosító jel átalakítására a Belügyminisztérium több megoldást
dolgozott ki (a jelenlegi képzési mód kis változtatással történõ további
alkalmazása, illetõleg a teljesen új módszerrel képzett személyazonosító jel
bevezetése). Az személyazonosító jel teljes megszüntetése nem jött szóba,
tekintettel arra, hogy - bár kétségtelen, hogy az adatszolgáltatás és az
adatok fogadása e nélkül is megvalósítható - ez a több évtizedes munkával
kiépített népesség-nyilvántartás (majd személyiadat- és lakcímnyilvántartás)
teljes filozófiájának átalakítását követelte volna meg, nem beszélve arról,
hogy a számítástechnikai alkalmazás során valamilyen számokból álló azonosító
használata nélkülözhetetlen.
A javasolt megoldások elemzésekor a tárca arra a következtetésre jutott, hogy
mindkét esetben számítani kellene azzal, hogy az azonosító megváltoztatása -
annak költségigényén túlmenõen - óhatatlanul komoly zavarokat eredményezne a
rendszer mûködésében és a tévedések nagyobb valószínûsége miatt veszélyeztetné
annak a közigazgatási feladatnak az ellátását, amelynek céljára az
adatszolgáltatás történik. Az elkerülhetetlen zavarok mellett számításba kell
venni azt is, hogy az azonosító megváltoztatása esetén az adóigazgatás
rendszerében a személyazonosító jelet az adókötelezettségek törvényben
meghatározott elévülési idején (5 év) belül használni kell, ami annyit jelent,
hogy ezen idõszak alatt kettõs nyilvántartást kell kialakítani, ami az
adónyilvántartás megbízhatóságát és pontosságát is veszélyezteti.
Problémát jelent továbbá, hogy az új azonosítót fokozatosan vagy
kampányszerûen egy idõben vezetjük-e be. Mindkét megoldás veszélyezteti a
nyilvántartás megbízhatóságát, a fokozatos bevezetés pedig hosszú ideig
párhuzamos nyilvántartások fenntartását követeli meg, amelynek költségigénye
jelentõs. A kampányszerûen egy idõben történõ bevezetés ugyan magán a
személyiadat- és lakcímnyilvántartás rendszerén belül technikailag különösebb
problémát nem jelent, azonban a lakosság egészének egy idõben való
megmozgatását igényli és igen költséges.
A két javasolt változat közül látszólag az azonosító jel kis mértékû
átalakítása az egyszerûbb és költség kímélõbb. Ez azonban csak a polgárok a
személyi adat- és lakcímnyilvántartása rendszerén belül jelent egyszerûbb
megoldást, de az adatigénylõ szerveknél az elõbbiekben említett problémák
ugyanúgy megmaradnának.
A javaslat kidolgozásakor a minisztérium ismételten elemezte a
személyazonosító jel képzésével és használatával kapcsolatos alkotmányossági
kérdéseket, a magyar hatályos jogi szabályozást összevetve a nemzetközi
elõírásokkal és az EU országok gyakorlatával. Ennek során arra a
következtetésre jutott, hogy a Nytv-nek a személyazonosító jelre vonatkozó
jelenlegi szabályozása még akkor is összhangban van a nemzetközi gyakorlattal,
ha annak használatát az adóigazgatás területére véglegesen lehetõvé tesszük.
Nincs ugyanis sem az Európa Uniónak, sem az Európa Tanácsnak erre vonatkozóan
iránymutatónak tekinthetõ általános szabályozása. Az egyes EU országok
konkrét gyakorlatában pedig megállapítható, hogy az országok mindegyikében van
valamilyen azonosító jel és azt legáltalánosabban az adózás területén
használják (van ahol ez lett az általános személyazonosító jel pl.
Svédországban). Azokban az országokban pedig, ahol személyazonosító számot
használnak (a skandináv országok, Franciaország) a képzés módja és az adatok
jelentése lényegében megegyezik az általunk rendszeresített módszerrel.
Mindezekre tekintettel a Kormány javasolja a személyazonosító jel használatát
1999. december 31-ig lehetõvé tenni a közigazgatás mindazon a területein, ahol
a törvény ezt ma is megengedi.
A nyilvántartás adatai
A Nytv. hatályos szabályai szerint a nyilvántartás 1996. január 1-jétõl már
nem tartalmazza a családi állapotot. Tekintettel arra, hogy nincs olyan
nyilvántartás, amely hitelesen tartalmazná a polgárok családi állapotát, ennek
az adattartalomnak a további megtartása mind a polgárok, mind az adatigénylõk
(honvédelem, társadalombiztosítás) szempontjából indokolt.
A személyazonosító igazolvány
Az említett Kormányhatározat elõírja, hogy kezdeményezni kell a helyi
önkormányzati struktúra és feladatellátás átalakítását az ésszerûtlen
decentralizáció csökkentése érdekében. E feladat végrehajtásának részeként
tartalmazza a javaslat a személyi igazolvány kiadásával kapcsolatos
feladatokat ismét a rendõrség hatáskörébe utalni.
A Belügyminisztérium a Nytv. elõkészítése során 1991-1992-ben abból az akkor
általánosan elfogadott koncepcióból indult ki, hogy az un. igazgatásrendészeti
feladatokat fokozatosan célszerû átadni a települési önkormányzatok
polgármesteri hivatalai (jegyzõi) hatáskörébe, azzal, hogy e feladatok
átkerüljenek a civil közigazgatás feladatkörébe. Az azóta eltelt idõben a
rendõrség megítélése - a rá vonatkozóan azóta megalkotott törvény hatására is
- alapvetõen megváltozott. Ugyanakkor a belügyminiszter irányítási körébe
tartozó közigazgatási információs rendszer részeként olyan több funkciós
rendszer kialakítását kell célul tûzni, amely - a civil közigazgatás számára
is alkalmazhatóan - az okmányok (így a személyazonosító igazolvány,
gépjármûvezetõi jogosítvány, munkavállalói igazolvány stb.) központi
kiállítását biztonságosan és gazdaságosan teszi lehetõvé.
A rendõrkapitányságokon is mûködõ rendszer és a kiépített országos
adatátviteli hálózat ennek alapfeltételeit már most is biztosítja. Ugyanakkor
a személyazonosító igazolvány kiállítása jelenleg is a rendõrség hatáskörébe
tartozik, tehát a javasolt módosítás a folyamatosság biztosítása mellett
megteremti a technikai fejlesztés feltételeit és az 1996. évi költségvetés
tekintetében többletigényt nem jelent. Ha a személyi igazolvány iránti
kérelem felvétele a települési önkormányzatok hatáskörébe kerülne, ezt a
korszerû technikát és az adatátviteli hálózatot minden települési önkormányzat
polgármesteri hivatalánál (jegyzõnél, körjegyzõnél) ki kellene építeni, ami
gazdaságtalan és célszerûtlen. E koncepcióra tekintettel javasolható a
személyazonosító igazolvánnyal kapcsolatos rendelkezések módosítása.
A nyilvántartás összekapcsolása
A stabilizációs kormányhatározat foglalkozik a feketegazdaság
visszaszorítására, legalizálására vonatkozó intézkedésekkel. Ennek során
egyrészt elõírja, hogy javaslatot kell tenni a feketegazdaság elleni fellépés
komplex kormányzati feladataira, másrészt konkrétan elõírja az adó- és
pénzügyi-, vám-, valamint a munkaügyi, társadalombiztosítási ellenõrzés
megszigorítását.
Mindkét feladat végrehajthatása során hathatós eszközként használhatók fel az
egymással kompatibilis számítógépes rendszerek kiépítése és az ugyanazon
személyre különbözõ nyilvántartásokban szereplõ adatok összefuttatása
(összekapcsolása), illetve a személyazonosító adatok azonosságának
leellenõrzése. Ezért javasolja a Kormány az összekapcsolás lehetõségét
tágítani és kiterjeszteni mindazon szervekre, akik jogosultak a
nyilvántartásból adatot igényelni, illetve lehetõvé tenni - az igényelhetõ
adatok körére kiterjedõen - a különbözõ ágazati nyilvántartások
összekapcsolását is. Ez a módszer az eddigieknél hatékonyabban teszi lehetõvé
pl. az adóeltitkolások leleplezését, a társadalombiztosítási tartozások
behajtását stb. Az összekapcsolások egyszerû, olcsó és biztonságos
végrehajtása érdekében javasolható, hogy a személyazonosító jel használatára
jogosultak - a törvényben részükre lehetõvé tett felhasználási körben - ezt az
eszközt használhassák az összekapcsolások technikai lebonyolítására is.
Ugyanakkor a személyes adatok védelme érdekében garanciális szabályként
beépült a javaslatba az, hogy az összekapcsolást a konkrét, törvényen alapuló
felhasználási cél teljesülése után meg kell szüntetni.
151. §
A Nytv. egyes rendelkezéseit hatályon kívül helyezõ szakasz.
HETEDIK FEJEZET
A MENEKÜLTEKET TAMOGATO ALAPROL SZOLO 1993. EVI XXVI. TÖRVENY
MODOSITASAROL
152. §-hoz
Az Alapból teljesíthetõ kiadások körét a Kormány kibõvíteni javasolja a
menekültügyi problémák rendezését elõsegítõ nemzetközi szervezetek tagsági
díjával, illetve az alap kezelésének költségeivel.
NYOLCADIK FEJEZET
AZ ALLAMTITKAROK JOGALLASANAK ATMENETI SZABALYAIROL SZOLO 1990. EVI
XXXIII. TÖRVENY MODOSITASA
153. §-hoz
A szervezeti sajátosságok érvényesítése céljából a Kormány határozza meg a
minisztériumonként kinevezhetõ helyettes államtitkárok számát.
KILENCEDIK FEJEZET
GEPJARMû FELELISSEGBIZTOSITASI KARRENDEZESI ALAPROL SZOLO 1993. EVI XI.
TÖRVENY MODOSITASA
A módosítás célja az elkülönített állami pénzalap jogi személyiségének
kimondásával, hogy az jogokat szerezhessen és kötelezettségeket vállalhasson.
HETEDIK RESZ
-
ZARORENDELKEZESEK
155. §-hoz
Hatályba léptetõ rendelkezés.