- 1 -
Magyar Köztársaság Kormánya
számú
törvényjavaslat
a nemzetbiztonsági szolgálatokról
elôadó:
Dr. Katona Béla
tárca nélküli miniszter
Budapest, 1994. december
TÖRVÉNYJAVASLAT
a nemzetbiztonsági szolgálatokról
Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság szuverenitásának biztosítása és
alkotmányos rendjének védelme érdekében a nemzetbiztonsági szolgálatok
alkotmányos mûködésérôl a következô törvényt alkotja:
A nemzetbiztonsági szolgálatok szervezete és jogállása
1.§
A Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági szolgálatai
a) az Információs Hivatal;
b) a Nemzetbiztonsági Hivatal;
c) a Katonai Felderítô Hivatal;
d) a Katonai Biztonsági Hivatal;
e) a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat
(a továbbiakban együtt: nemzetbiztonsági szolgálatok).
2.§
(1) Az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Nemzetbiztonsági
Szakszolgálat (a továbbiakban együtt: polgári nemzetbiztonsági szolgálatok)
a Kormány irányítása alatt álló országos hatáskörû, önálló gazdálkodást
folytató költségvetési szervek.
(2) A Katonai Felderítô Hivatal és a Katonai Biztonsági Hivatal (a
továbbiakban együtt: katonai nemzetbiztonsági szolgálatok) országos
hatáskörrel a Magyar Honvédség részeként, annak szervezeti rendszerében
mûködnek.
(3) Az e törvényben meghatározott feladatok ellátására a nemzetbiztonsági
szolgálatok - a kormányzati irányítási döntéseknek megfelelôen - helyi,
területi szerveket hozhatnak létre.
A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatai
3.§
A nemzetbiztonsági szolgálatok rendeltetése, hogy az e törvényben
meghatározott feladatok elvégzésével, a titkos információgyûjtés
eszközrendszerével elôsegítsék a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági
érdekeinek érvényesítését, ezáltal közremûködjenek az ország szuverenitásának
biztosításában és alkotmányos rendjének védelmében.
4.§
Az Információs Hivatal
a) megszerzi, elemzi és továbbítja a kormányzati döntésekhez szükséges, a
külföldre vonatkozó, illetôleg külföldi eredetû, a nemzet biztonsága
érdekében hasznosítható információkat, továbbá a Magyar Köztársaság
érdekeinek érvényesítését szolgáló tevékenységet folytat;
b) felderíti a Magyar Köztársaság szuverenitását, politikai, gazdasági vagy
más fontos érdekét sértô vagy veszélyeztetô külföldi titkosszolgálati
törekvéseket és tevékenységet;
c) információkat gyûjt a nemzetbiztonságot veszélyeztetô, külföldi
szervezett bûnözésrôl, különösen a terrorszervezetekrôl, a jogellenes
kábítószer- és fegyverkereskedelemrôl, a tömegpusztító fegyverek és
alkotóelemeik, illetve az elôállításukhoz szükséges anyagok és eszközök
jogellenes nemzetközi forgalmáról;
d) felderíti az ország gazdasága biztonságának és pénzügyi helyzetének
veszélyeztetésére irányuló külföldi szándékokat és cselekményeket;
e) közremûködik a nemzetközileg ellenôrzött termékek és technológiák
jogellenes forgalmának felderítésében és megelôzésében;
f) ellátja a kormányzati tevékenység szempontjából fontos, külföldön lévô
magyar szervek (intézmények) és létesítmények biztonsági védelmét;
g) nemzetbiztonsági védelmi, illetve ellenôrzési feladatokat lát el a
hatáskörébe tartozó személyek vonatkozásában;
h) ellátja a rejtjeltevékenység szakirányítását, hatósági engedélyezését,
felügyeletét és rejtjelkulcsot állít elô.
5.§
A Nemzetbiztonsági Hivatal
a) felderíti és elhárítja a Magyar Köztársaság szuverenitását, politikai,
gazdasági, védelmi vagy más fontos érdekét sértô vagy veszélyeztetô külföldi
titkosszolgálati törekvéseket és tevékenységet;
b) felderíti és elhárítja a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének
törvénytelen eszközökkel történô megváltoztatására vagy megzavarására
irányuló leplezett törekvéseket;
c) felderíti és elhárítja külföldi hatalmak, szervezetek vagy személyek
terrorcselekmény elkövetésére irányuló törekvéseit;
d) információkat gyûjt a nemzetbiztonságot veszélyeztetô szervezett
bûnözésrôl, ezen belül kiemelten a jogellenes kábítószer- és
fegyverkereskedelemrôl, valamint az ország gazdasági és pénzügyi biztonságát
veszélyeztetô cselekményekrôl;
e) ellátja a központi államhatalmi és kormányzati tevékenység
szempontjából fontos szervek (intézmények) és létesítmények biztonsági
védelmét;
f) nemzetbiztonsági védelmi, illetve ellenôrzési feladatokat lát el a
hatáskörébe tartozó személyek vonatkozásában;
g) végzi a bevándorló, a menekült státuszért és a magyar állampolgárságért
folyamodó, valamint - az állami szuverenitás és az alkotmányos rend
védelméhez kötôdôen - a vízumkérelmet benyújtott személyek ellenôrzését és
az ezzel kapcsolatos feladatokat;
h) a nyomozás elrendeléséig végzi az állam elleni bûncselekmények (Btk. X.
fejezet), az emberiség elleni bûncselekmények (Btk. XI. fejezet), a
külföldre szökés (Btk. 343.§), a zendülés (Btk. 352.§) és a harckészültség
veszélyeztetése (Btk. 363.§) bûncselekmények felderítését;
i) felderíti a nemzeti, faji vagy vallási csoport elleni bûncselekményt
(Btk.156.§) és a terrorcselekményt (Btk.261.§), ha a bejelentés a
Nemzetbiztonsági Hivatalhoz érkezett, illetôleg azokról a Nemzetbiztonsági
Hivatal szerzett tudomást;
j) információkat szerez az államtitoksértés (Btk. 221.§), a közveszélyokozás
(Btk. 259.§), a nemzetközi jogi kötelezettség megszegése (Btk. 261/A.§), a
légi jármû hatalomba kerítése (Btk. 262.§), a közösség elleni izgatás
(Btk.269.§) és a rémhírterjesztés (Btk. 270.§) bûncselekményekre
vonatkozóan;
k) közremûködik a nemzetközileg ellenôrzött termékek és technológiák
jogellenes forgalmának felderítésében, megelôzésében, megakadályozásában és
legális forgalmának ellenôrzésében;
l) közremûködik a haditechnikai eszközök és szolgáltatások jogellenes
forgalmának felderítésében, megelôzésében, megakadályozásában és legális
forgalmának ellenôrzésében.
6.§
A Katonai Felderítô Hivatal
a) megszerzi, elemzi és továbbítja a kormányzati döntésekhez szükséges, a
külföldre vonatkozó, illetôleg külföldi eredetû, a biztonságpolitika katonai
elemét érintô katonapolitikai, hadiipari és katonai információkat;
b) felfedi a Magyar Köztársaság elleni támadó szándékú törekvéseket;
c) ellátja a felderítô csapatok szakmai felügyeletét, folyamatosan végzi a
harcászati-hadmûveleti felderítés elméleti fejlesztését és ezek eredményét a
kiképzési programokban érvényesíti, ellenôrzi a felderítô csapatok
kiképzését és harckészültségét;
d) szakanyaggal ellátja a felderítô csapatokat;
e) biztosítja a Honvéd Vezérkar hadászati-hadmûveleti tervezô munkájához
szükséges információkat;
f) felderíti a külföldi katonai titkosszolgálatoknak a Magyar Köztársaság
szuverenitását, honvédelmi érdekeit sértô vagy veszélyeztetô törekvéseit és
tevékenységét;
g) információkat gyûjt a nemzetbiztonságot veszélyeztetô jogellenes
fegyverkereskedelemrôl, valamint a fegyveres erôk biztonságát veszélyeztetô
terrorszervezetekrôl;
h) közremûködik a nemzetközileg ellenôrzött termékek és technológiák
jogellenes forgalmának felderítésében és megelôzésében;
i) ellátja a kormányzati tevékenység szempontjából fontos, külföldön lévô
magyar katonai szervek és létesítmények (intézmények) biztonsági védelmét;
j) nemzetbiztonsági védelmi, illetve ellenôrzési feladatokat lát el a
hatáskörébe tartozó személyek vonatkozásában.
7.§
A Katonai Biztonsági Hivatal
a) felderíti és elhárítja a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség
ellen irányuló külföldi titkosszolgálati törekvéseket és tevékenységet;
b) mûködési területén felderíti és elhárítja a Magyar Köztársaság
alkotmányos rendjének törvénytelen eszközökkel történô megváltoztatására
vagy megzavarására irányuló leplezett törekvéseket;
c) a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség szervezeteinél felderíti
és elhárítja a külföldi hatalmak, személyek vagy szervezetek
terrorcselekmény elkövetésére irányuló törekvéseit;
d) információkat gyûjt a Honvédelmi Minisztériumot és a Magyar Honvédséget
veszélyeztetô szervezett bûnözésrôl, ezen belül kiemelten a jogellenes
kábítószer- és fegyverkereskedelemrôl;
e) közremûködik a nemzetközileg ellenôrzött termékek és technológiák
jogellenes forgalmának felderítésében, megelôzésében, megakadályozásában és
legális forgalmának ellenôrzésében;
f) közremûködik a haditechnikai eszközök és szolgáltatások jogellenes
forgalmának felderítésében, megelôzésében, megakadályozásában és legális
forgalmának ellenôrzésében;
g) ellátja az illetékességi körébe tartozó, kijelölt kormányzati és katonai
vezetési objektumok (intézmények) biztonsági védelmét;
h) nemzetbiztonsági védelmi, illetve ellenôrzési feladatokat lát el a
hatáskörébe tartozó személyek vonatkozásában;
i) mûködési területén a nyomozás elrendeléséig végzi az állam elleni
bûncselekmények (Btk. X. fej.), az emberiség elleni bûncselekmények (Btk.
XI. fej.), a külföldre szökés (Btk. 343. §), a zendülés (Btk. 352.§) és a
harckészültség veszélyeztetése (Btk. 363. §) bûncselekmények felderítését;
j) mûködési területén felderíti a nemzeti, faji vagy vallási csoport elleni
bûncselekményt (Btk.156.§) és a terrorcseleményt (Btk.261.§), ha a
bejelentés a Katonai Biztonsági Hivatalhoz érkezett, illetôleg azokról a
Katonai Biztonsági Hivatal szerzett tudomást;
k) mûködési területén információkat szerez az államtitoksértés (Btk. 221.
§), a közveszélyokozás (Btk. 260. §), a nemzetközi jogi kötelezettség
megszegése (Btk. 261/A. §), a légijármû hatalomba kerítése (Btk. 262. §), a
közösség elleni izgatás (Btk. 269. §), a rémhírterjesztés (Btk. 270. §), a
közveszéllyel fenyegetés (Btk. 272/A.§), a nemzetközileg ellenôrzött
termékek és technológiák forgalmazására vonatkozó kötelezettség megszegése
(Btk. 287.§) bûncselekményekre vonatkozóan, felderíti továbbá mindazon
bûncselekményeket, amelyek veszélyeztetik a fegyveres erôk alkotmányos
feladatainak végrehajtását;
l) ellátja a Honvédelmi Minisztérium és Magyar Honvédség szervezeteiben
folytatott hadiipari kutatással, fejlesztéssel, gyártással és
kereskedelemmel összefüggô nemzetbiztonsági feladatokat.
8.§
(1) A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat
a) a jogszabályok keretei között különleges eszközeivel és módszereivel -
írásbeli kérelemben foglaltak alapján - szolgáltatást végez törvény által
erre feljogosított szervezetek titkos információgyûjtô tevékenységéhez;
b) törvény által feljogosított szervezetek igényei alapján biztosítja a
titkos információgyûjtô tevékenységhez szükséges különleges technikai
eszközöket és anyagokat;
c) speciális távközlési összeköttetést biztosít a Kormány által
meghatározott felhasználók részére;
d) ellátja a biztonsági okmányok védelmével összefüggô hatósági
felügyeletet;
e) szakértôi tevékenységet végez.
(2) A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat szolgáltató szervezet, a titkos
információgyûjtés különleges eszközeit és módszereit saját kezdeményezésre
nem alkalmazhatja.
9.§
A nemzetbiztonsági szolgálatok
a) végzik a feladataik teljesítéséhez szükséges technikai rendszerek,
eszközök beszerzését, kutatását, fejlesztését és az eszközök alkalmazásával
kapcsolatos szakmai felkészítést, mindezek érdekében együttmûködhetnek
egymással és más szervekkel;
b) ellátják a rendkívüli állapottal és a szükségállapottal összefüggô, külön
törvényben meghatározott feladataikat;
c) ellátják e törvény keretei között a Kormány, illetve a polgári
nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter vagy a honvédelmi
miniszter által meghatározott feladatokat.
A nemzetbiztonsági szolgálatok irányítása és vezetése
10.§
A Kormány a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat a kijelölt miniszter, a
katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat a honvédelmi miniszter (a továbbiakban:
miniszter) útján irányítja.
11.§
(1) A miniszter
a) elôkészíti a nemzetbiztonsági szolgálatok mûködésével, feladataival és
hatásköreivel kapcsolatos jogszabályok és egyéb felsôszintû állami döntések
tervezeteit, illetôleg részt vesz azok elôkészítésében;
b) biztosítja a Magyar Köztársaság érdekeinek érvényesítésével és védelmével
kapcsolatos nemzetbiztonsági feladatok végrehajtását;
c) rendeletek és az állami irányitás egyéb jogi eszközei által szabályozza a
nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét és mûködését;
d) kapcsolatot tart fenn a nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetközi
együttmûködésének elôsegítése érdekében.
(2) A miniszter irányító jogkörében
a) törvényen, kormányrendeleten vagy egyéb kormányzati döntésen alapuló
feladatok végrehajtására a nemzetbiztonsági szolgálatok részére feladatot
határoz meg, illetve utasítást ad;
b) a fôigazgatók elôterjesztésére jóváhagyja a nemzetbiztonsági szolgálatok
szervezeti és mûködési szabályzatát és az állománytáblát;
c) javaslatot tesz a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetésére;
d) a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetési gazdálkodása tekintetében
gyakorolja a fejezetért felelôs szerv vezetôjének, valamint a költségvetési
szerv felügyeletéért felelôs szerv vezetôjének jogszabályokban meghatározott
tervezési, elôirányzatmódosítási, beszámolási, információszolgáltatási,
pénzügyi, valamint ellenôrzési kötelezettségeit és jogait;
e) ellenôrzi a nemzetbiztonsági szolgálatok törvényes és rendeltetésszerû
mûködését, feladataik végrehajtását;
f) a fôigazgatók elôterjesztésére jóváhagyja a nemzetbiztonsági szolgálatok
nemzetközi kapcsolataira vonatkozó javaslatokat;
g) javaslatot tesz a miniszterelnöknek a fôigazgatók kinevezésére és
felmentésére;
h) a kinevezés és felmentés kivételével gyakorolja a munkáltatói jogokat a
fôigazgatók felett, kinevezi és felmenti helyetteseiket;
i) javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a tábornoki kinevezésekre;
j) a fôigazgatók javaslatára kinevezi az ezredeseket;
k) gyakorolja törvényben, kormányrendeletben vagy kormányhatározatban
számára biztosított külön jogokat.
(3) A miniszter az irányító jogkörében adott utasításával a fôigazgatók
hatáskörébe tartozó ügyet nem vonhat el, hatáskörük gyakorlását nem
akadályozhatja.
(4) A miniszter a nemzetbiztonsági szolgálatok részére egyedi utasítást a
fôigazgatók útján adhat, a hatósági jogkör alapján eljáró nemzetbiztonsági
szolgálatoknak a döntés tartalmára vonatkozó utasítást nem adhat.
(5) A polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter irányítja az
állami szervektôl származó, az ország nemzetbiztonságára vonatkozó
információk elemzését, értékelését, valamint az e tárgyú kormányzati
döntéselôkészítést támogató munkát.
12.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok élén fôigazgatók állnak, akiket a
miniszter elôterjesztésére a miniszterelnök nevez ki és ment fel.
(2) A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat fôigazgatójára vonatkozó elôterjesztést
a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter a
belügyminiszterrel és a honvédelmi miniszterrel egyetértésben teszi meg.
13.§
(1) A fôigazgatók a jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközei
által meghatározott keretek között önálló felelôsséggel vezetik a nemzet-
biztonsági szolgálatokat.
(2) A katonai nemzetbiztonsági szolgálatok fôigazgatói a (1) bekezdésben
meghatározottak szerint, továbbá a Magyar Honvédség parancsnokának vezetôi
jogkörben adott rendelkezései alapján vezetik a szolgálatokat. A Katonai
Felderítô Hivatal vezetésére vonatkozóan jogszabály a Honvéd Vezérkar fônöke
számára is megállapíthat hatáskört.
(3) A fôigazgató
a) felelôs a nemzetbiztonsági szolgálat törvényes, rendeltetésszerû és
szakszerû mûködéséért, a nemzetbiztonsági szolgálat feladatainak
végrehajtásáért;
b) a vezetése alatt álló nemzetbiztonsági szolgálat részére utasítást adhat
ki;
c) felelôs a nemzetbiztonsági szolgálat önálló költségvetési
gazdálkodásáért, a könyvvezetési és beszámolási kötelezettség
teljesítéséért;
d) meghatározza a titkos információgyûjtés belsô eljárási szabályait;
e) meghatározza az adatkezelés belsô eljárási szabályait;
f) gondoskodik a szervezeti és mûködési szabályzat, valamint egyéb belsô
rendelkezések elkészítésérôl, azok összhangjának megteremtésérôl és
érvényesítésérôl;
g) javaslatot tesz a miniszternek a fôigazgató-helyettes kinevezésére és
felmentésére, illetve a tábornoki és ezredesi kinevezésekre;
h) a nemzetbiztonsági szolgálat személyi állománya tekintetében -
jogszabályban meghatározott kivételekkel - gyakorolja a munkáltatói
jogokat;
i) a nemzetbiztonsági szolgálat tevékenységérôl szükség szerint, de évente
legalább egyszer a miniszter útján jelentést tesz a Kormánynak.
A nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenôrzése
14.§
(1) Az Országgyûlés a nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenôrzését
Nemzetbiztonsági Bizottsága (továbbiakban: Bizottság) útján látja el.
(2) A miniszter a Bizottságot a nemzetbiztonsági szolgálatok általános
tevékenységérôl rendszeresen, de legalább évente egyszer tájékoztatja.
(3) A parlamenti ellenôrzés gyakorlása során a Bizottság
a) tájékoztatást kérhet a minisztertôl és a nemzetbiztonsági szolgálatok
fôigazgatóitól az ország nemzetbiztonsági helyzetérôl, a nemzetbiztonsági
szolgálatok mûködésérôl és tevékenységérôl;
b) általános tájékoztatást kérhet az igazságügy-minisztertôl, a polgári
nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító minisztertôl, a honvédelmi
minisztertôl és a fôigazgatóktól az 54.§ és 57.§-ban meghatározott
engedélyezési eljárásról;
c) ha valamely nemzetbiztonsági szolgálat jogszabályellenes vagy nem
rendeltetésszerû tevékenységét feltételezi, vizsgálat lefolytatására tesz
javaslatot a miniszternek, aki a vizsgálat eredményérôl tájékoztatja a
Bizottságot;
d) ha bármely módon valamely nemzetbiztonsági szolgálat jogszabályellenes vagy
nem rendeltetésszerû mûködését észleli, felhívja a minisztert a szükséges
intézkedés megtételére és kezdeményezheti a felelôsség megvizsgálását, a
miniszter a vizsgálat eredményérôl tájékoztatja a Bizottságot;
e) véleményezi a nemzetbiztonsági szolgálat költségvetésének részletes
tervezetét, illetve az éves költségvetési törvény végrehajtásáról szóló
részletes beszámoló tervezetét, a törvényjavaslatok tárgyalása során az
elfogadásra vonatkozóan javaslatot tesz az Országgyûlésnek;
f) kinevezésük elôtt meghallgatja a fôigazgatói tisztségre jelölt
személyeket, alkalmasságukról állást foglal.
(4) A Bizottság - ha ellenôrzési jogkörének gyakorlása szempontjából
szükséges - a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársát szakértôi
tevékenységre kérheti fel az illetékes fôigazgató egyetértésével.
(5) A Bizottság szakértôi tevékenységre kérhet fel a nemzetbiztonsági
szolgálatokkal hivatásos vagy közalkalmazotti jogviszonyban nem álló
személyeket is. Ha a felkért személy fegyveres erôknél vagy rendvédelmi
szerveknél hivatásos szolgálati viszonyban áll, szakértôi tevékenységet
csak a szervezet vezetôjének engedélyével folytathat.
15.§
(1) A Bizottság elnöke, akadályoztatása esetén alelnöke (továbbiakban: elnök)
megkapja a nemzetbiztonsági szolgálatok által készített - a nemzetbiztonság
szempontjából fontos - általános értékelô, valamint a Kormány számára
készített jelentéseket.
(2) A Bizottság elnöke a miniszter egyetértésével jogosult az (1) bekezdés
hatálya alá nem tartozó valamennyi, a nemzetbiztonsági szolgálatok által
készített tájékoztató jelentésbe betekinteni.
(3) Ha a nemzetbiztonsági szolgálatok országgyûlési képviselôt vagy vele
közös háztartásban élô hozzátartozóját érintve információgyûjtô
tevékenységet kezdenek (folytatnak), e tényrôl a miniszter tájékoztatja a
Bizottság elnökét vagy alelnökét.
(4) Ha a fôigazgató a 25.§ (2) bekezdésben meghatározottak szerint jelentést
tesz a Bizottság elnökének és az ügyben vizsgálat indul, annak
lefolytatásában részt vehet a Bizottság elnöke, vagy alelnöke, vagy
kijelölt tagja. A vizsgálat során a Bizottság elnöke (alelnöke, tagja) nem
juthat olyan információk birtokába, amelyek a forrás védelméhez fûzôdô
nemzetbiztonsági érdeket veszélyeztetnék.
16.§
Az Országgyûlés Honvédelmi Bizottsága a honvédelmi minisztertôl és a katonai
nemzetbiztonsági szolgálatok fôigazgatóitól a katonai nemzetbiztonsági
szolgálatok általános tevékenységére vonatkozóan tájékoztatást kérhet.
17.§
(1) A miniszter és a fôigazgatók tájékoztatási kötelezettsége nem terjed ki
azon információk szolgáltatására, amelyek átadása konkrét ügyben a
módszer, illetve forrás (közremûködô személye) védelméhez fûzôdô kiemelt
súlyú nemzetbiztonsági érdeket veszélyeztetné.
(2) A Bizottság ülései az ellenôrzési jogkör, a Honvédelmi Bizottság ülései a
16.§-ban meghatározott jogkör gyakorlása során zártak.
(3) A Bizottság és a Honvédelmi Bizottság tagjait az e minôségükben
birtokukba jutott állam- és szolgálati titkot tartalmazó információk
tekintetében titoktartási kötelezettség terheli, amely a bizottsági tagság
megszûnését követôen is fennáll.
18.§
(1) Az Országgyûlés elnöke - a fontos és bizalmas munkakörre jelölt személyek
ellenôrzésére vonatkozó szabályok szerint - köteles nemzetbiztonsági
ellenôrzést elrendelni a Bizottságba jelölt képviselôk tekintetében.
(2) Az ellenôrzés megállapításai alapján a Nemzetbiztonsági Hivatal
fôigazgatója állást foglal atekintetben, hogy a jelölt megfelel-e a
szükséges biztonsági követelményeknek, errôl tájékoztatja az Országgyûlés
elnökét.
(3) Ha a jelölt nem felel meg a biztonsági követelményeknek, az Országgyûlés
elnöke felhívja az érintett képviselôcsoport vezetôjét új jelölt
megnevezésére.
(4) A Nemzetbiztonsági Hivatal fôigazgatója a Bizottság megalakulását követôen
tájékoztatja a Bizottság elnökét azokról a kockázati tényezôkrôl, amelyek
következtében a (3) bekezdésben meghatározottak szerint új jelölt állítására
került sor.
(5) A Bizottság tagjai megbizatásuk teljes idôtartama alatt nemzetbiztonsági
védelemben részesülnek.
A nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állománya
19.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állománya hivatásos
munkatársakból és közalkalmazottakból áll. A hivatásos szolgálati
jogviszony, valamint a közalkalmazotti jogviszony részletes szabályait külön
törvények állapítják meg.
(2) A katonai nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai a
Magyar Honvédség állományába tartoznak. Szolgálati viszonyukra a hivatásos
katonák szolgálati viszonyára vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni.
20.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományának szolgálati
jogviszonya határozatlan idôtartamra létesített különleges szolgálati
jogviszony, amelyben a szolgálat függelmi rendben, fokozott
veszélyeztetettségben történik.
(2) Hivatásos szolgálati jogviszony azzal a cselekvôképes, állandó belföldi
lakóhellyel rendelkezô, büntetlen elôéletû magyar állampolgárral
létesíthetô, aki rendelkezik a szolgálati beosztásához elôírt iskolai
végzettségi és szakképesítési, egészségügyi, pszichológiai és fizikai
alkalmassági feltételekkel, megfelel a miniszter által meghatározott további
követelményeknek, valamint hozzájárul a szolgálati jogviszony létesítése és
fenntartása céljából lefolytatandó biztonsági ellenôrzéshez.
(3) A szolgálatra való alkalmasság a szolgálati jogviszony létesítésekor és
annak fennállása idején is ellenôrizhetô.
21.§
A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja:
a) fontos és bizalmas munkakört betöltô személynek minôsül;
b) állampolgári jogait az e törvényben és a szolgálati jogviszonyra vonatkozó
külön törvényben meghatározott korlátok között gyakorolhatja;
c) pártnak nem lehet tagja, politikai tevékenységet nem folytathat;
d) társadalmi szervezetbe történô belépési szándékát köteles elôzetesen a
fôigazgatónak bejelenteni, a fôigazgató a tagsági viszonyt megtilthatja, ha
az a hivatással vagy a szolgálati beosztással nem egyeztethetô össze,
illetôleg a szolgálat érdekeit sérti vagy veszélyezteti
(összeférhetetlenség);
e) nem folytathat olyan tevékenységet, amely a hivatásos szolgálati
jogviszonyhoz méltatlan, vagy a szolgálati feladatok pártatlan,
befolyástól mentes ellátását veszélyeztetné.
22.§
(1) A közalkalmazottak a nemzetbiztonsági szolgálatoknál olyan munkaköröket
látnak el, amelyekben - a különös követelményeket támasztó - hivatásos
szolgálati jogviszony létesítése nem szükséges.
(2) A nemzetbiztonsági szolgálatoknál közalkalmazotti jogviszony azon
személyekkel létesíthetô, akik megfelelnek a közalkalmazottak jogállásáról
szóló törvényben foglalt alkalmazási feltételeknek, valamint írásban
hozzájárulnak a jogviszony létesítése és fenntartása céljából folytatandó
nemzetbiztonsági ellenôrzéshez.
(3) A hivatásos szolgálati beosztás közalkalmazotti munkakörré, illetôleg a
közalkalmazotti munkakör hivatásos szolgálati beosztássá átminôsíthetô. Az
átminôsítettek jogviszonyára a külön törvényben meghatározott rendelkezések
vonatkoznak.
23.§
A nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományát a nemzetbiztonsági
szolgálatokra és azok tevékenységére vonatkozó, tudomásukra jutott állam- és
szolgálati titok tekintetében titoktartási kötelezettség terheli, amely magába
foglalja az állam- és szolgálati titok megôrzését és védelmét is. A
titoktartási kötelezettség alól a miniszter és a nemzetbiztonsági szolgálatok
fôigazgatói adhatnak felmentést. A nemzetbiztonsági szolgálat személyi
állományát a titoktartási kötelezettség az alkalmazás megszûnése után is
terheli.
A nemzetbiztonsági szolgálatok mûködési alapelvei
24.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja köteles esküt
tenni, a szolgálati beosztásában meghatározott feladatait a törvényes
elôírásoknak megfelelôen teljesíteni, elöljárója utasításának a 25. §-ban
foglaltak figyelembe vételével engedelmeskedni, a Magyar Köztársaság
nemzetbiztonsági érdekeit minden törvényes eszközzel érvényesíteni és
megvédeni.
(2) A nemzetbiztonsági szolgálatok belsô szervezetét és mûködésének részletes
szabályait, az utasításkiadás rendjét úgy kell meghatározni, hogy az egyéni
felelôsség mindig megállapítható legyen.
25.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja feladata
teljesítése során köteles végrehajtani a szolgálati elöljáró utasításait,
kivéve, ha azzal nyilvánvalóan bûncselekményt követne el.
(2) Ha a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú munkatársa a kapott
utasítás végrehajtását az (1) bekezdésben foglaltak alapján megtagadja, e
tényrôl jelentést tesz a fôigazgatónak. A fôigazgató a jelentést
haladéktalanul köteles továbbítani a miniszternek és a Bizottság elnökének.
(3) Ha a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársa a szolgálatok jogellenes
mûködését észleli, észrevételérôl írásban jelentést tehet a miniszternek. A
miniszter köteles a bejelentést kivizsgálni, valamint a vizsgálat
elrendelésérôl és annak eredményérôl a Bizottság elnökét tájékoztatni.
26.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok a feladataik teljesítése érdekében egymás
munkáját kölcsönösen segítik.
(2) A nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása során együttmûködnek
az állami szervekkel, az önkormányzatok képviselôtestületeinek hivatalaival
és intézményeivel, gazdálkodó szervezetekkel, állampolgárokkal és azok
közösségeivel.
(3) Az állami szervek együttmûködnek a nemzetbiztonsági szolgálatokkal; az
együttmûködés részletes szabályait - a törvényi elôírások keretei között -
külön megállapodások rögzítik.
(4) Az önkormányzati képviselôtestületek hivatalai és intézményei, a
gazdálkodó szervezetek, az állampolgárok és azok közösségei
együttmûködhetnek a nemzetbiztonsági szolgálatokkal. Az együttmûködés
részletes szabályait - a törvényi elôírások keretei között - külön
megállapodások rögzíthetik.
(5) A nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetközi megállapodások és
kötelezettségvállalások alapján együttmûködhetnek külföldi
titkosszolgálatokkal.
(6) A nemzetbiztonsági szolgálatok a biztonsági követelmények érvényesítése
érdekében a társadalombiztosítási, adóelszámolási, költségvetési, pénzügyi,
statisztikai adatszolgáltatással, speciális mûködési költségek körébe
tartozó valutafelhasználással kapcsolatos eljárási szabályokat - a törvényi
elôírások keretei között - az illetékes szervezetekkel külön
megállapodásban rögzítik.
27.§
(1) A Kormány tagjai feladatkörükben a miniszter útján kezdeményezhetik
információs igények megjelölését a nemzetbiztonsági szolgálatok részére.
(2) Az állami szervek, az önkormányzatok képviselôtestületeinek
államigazgatási feladatkörben eljáró hivatalai és intézményei, továbbá az
állami vagy többségi állami tulajdonban lévô gazdálkodó szervezetek azokat a
tudomásukra jutott információkat, amelyekrôl alaposan feltehetô, hogy a
nemzetbiztonsági szolgálatok feladatai ellátásához szükségesek, hivatalból
továbbítják az érintett nemzetbiztonsági szolgálathoz.
(3) Az állami szervek - a jogszabályokban meghatározott feladat- és
hatáskörük érintetlenül hagyása mellett - a Kormány által meghatározottak
szerint kötelesek a 11.§ (5) bekezdésben meghatározott tevékenységhez
szükséges információkról térítésmentesen adatszolgáltatást teljesíteni.
28.§
(1) Az e törvényben meghatározott feladatok ellátása érdekében, ha azt a
nemzetbiztonsági szolgálatok fôigazgatói kezdeményezik, a nemzetbiztonság
szempontjából fontos állami szervek, állami vagy többségi állami
tulajdonban lévô gazdálkodó szervezetek és költségvetési forrásból
mûködtetett központi kutatóintézetek a nemzetbiztonsági szolgálat -
alkalmazási feltételeknek egyébként megfelelô - munkatársával hivatásos
szolgálati, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyt, illetve
munkajogviszonyt (a továbbiakban együtt: munkaviszony) létesítenek. Nem
kezdeményezhetô munkaviszony az ügyészségnél.
(2) A foglalkoztatás nemzetbiztonsági jellegével kapcsolatos speciális
szabályokat - a hatályos jogszabályok keretei között - a nemzetbiztonsági
szolgálatok és az érintett szervezet külön megállapodása tartalmazza. A
munkaviszony létesítésének nemzetbiztonsági jellege államtitok, kivéve, ha a
megállapodást kötô felek eltérôen rendelkeznek.
A nemzetbiztonsági szolgálatok által alkalmazható intézkedések
29.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok nyomozóhatósági jogkört nem
gyakorolhatnak.
(2) A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja a 30-34. §-ban
meghatározott intézkedéseket a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatkörébe
tartozó bûncselekmények megelôzése, illetve az ilyen bûncselekmények
elkövetôjének elfogása érdekében alkalmazhatja.
(3) A nemzetbiztonsági szolgálatok a feladataik ellátása során a személyes
szabadsághoz, a magánlakás, a magántitok és a levéltitok
sérthetetlenségéhez, a személyes adatok védelméhez, valamint a
birtokvédelemhez fûzôdô jogokat e tövényben foglaltak szerint
korlátozhatják.
(4) Az intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll
arányban az intézkedés törvényes céljával.
(5) Az intézkedés során kényszerítô eszköz alkalmazása esetén lehetôleg
kerülni kell sérülés okozását.
(6) Több lehetséges és alkalmas intézkedés, illetôleg kényszerítô eszköz
közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az
intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy
károkozással jár.
30.§
A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja a feladatkörébe
tartozó bûncselekmény tettenért elkövetôjének elfogása és elôállítása esetén a
cselekvés abbahagyására, illetve az ellenszegülés megtörésére kényszerítést
(testi kényszert) alkalmazhat.
31.§
A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja bilincset alkalmazhat
a 30. §-ban szabályozott esetben a személyi szabadságában korlátozni kívánt
vagy korlátozott személy
a) önkárosításának megakadályozására;
b) támadásának megakadályozására;
c) szökésének megakadályozására;
d) ellenszegülésének megtörésére.
32.§
A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja szolgálati lôfegyver
viselésére jogosult. A szolgálati fegyver viselésével és tárolásával
kapcsolatos részletes szabályokat a miniszter állapítja meg.
33.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagját az e törvényben
foglaltak szerint lôfegyverhasználati jog illeti meg. A lôfegyverhasználat
saját elhatározásból vagy kivételesen utasításra történhet.
(2) Lôfegyverhasználatnak csak a szándékosan, személyre leadott lövés
minôsül.
34.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja - a jogos
védelmi helyzet és a végszükség esetein kívül - lôfegyvert használhat
a) az élet elleni vagy a testi épséget súlyosan veszélyeztetô támadás,
illetve az ezekkel történô közvetlen fenyegetés elhárítására;
b) az alkotmányos rend erôszakos megváltoztatása (Btk.139.§), a rombolás
(Btk.142.§), a kémkedés (Btk.147.§), a népirtás (Btk.155.§) a
közveszélyokozás (Btk.259.§), a terrorcselekmény (Btk. 261.§), a légijármû
hatalomba kerítése (Btk.262.§) bûncselekmények elkövetésének
megakadályozására vagy megszakítására;
c) a nemzetbiztonsági szolgálattal összefüggô államtitoknak személy vagy
dolog elleni erôszakkal történô jogosulatlan megszerzése és az erre irányuló
kísérlet esetén;
d) a nemzetbiztonsági szolgálat objektumát ért vagy azt közvetlenül
fenyegetô támadás elhárítására.
(2) A lôfegyverhasználatot meg kell elôznie
a) a jogellenes tevékenység abbahagyására irányuló felszólításnak;
b) más kényszerítô eszköz alkalmazásának;
c) figyelmeztetésnek, hogy lôfegyverhasználat következik;
d) figyelmeztetô lövésnek.
(3) A lôfegyverhasználatot megelôzô intézkedések részben vagy egészben
teljesen mellôzhetôk, ha az eset összes körülményei folytán a megelôzô
intézkedésekre már nincs idô és a késedelem a hivatásos állomány tagját vagy
más személy életét, testi épségét közvetlenül veszélyezteti, illetve súlyos
következményekkel járhat.
(4) A lôfegyverhasználat során kerülni kell az élet kioltását.
(5) A lôfegyverhasználatot - annak következményeitôl függetlenül - az
intézkedést követôen haladéktalanul jelenteni kell a szolgálati elöljárónak.
35.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által
foganatosított, a 30-34.§-ban meghatározott intézkedések ellen az érintett
panasszal élhet.
(2) A panaszt az intézkedésnek az érintett tudomására jutásától számított 8
napon belül a nemzetbiztonsági szolgálat fôigazgatójához kell benyújtani.
(3) A panasz tárgyában a fôigazgató a beérkezéstôl számított 8 napon belül
dönt.
(4) A döntés ellen a panaszos a közléstôl számított 8 napon belül a
miniszternél fellebbezéssel élhet. A miniszter a beérkezéstôl számított 8
napon belül az elsôfokú döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy
megsemmisíti.
(5) Az elmulasztott határnaptól számított 30 napon belül igazolási kérelmet
lehet elôterjeszteni.
(6) A miniszter határozatának felülvizsgálatát az érintett a polgári
perrendtartásnak a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára vonatkozó XX.
fejezetének szabályai szerint kérheti. Az eljárásra kizárólag a Fôvárosi
Bíróság illetékes. A bíróság a megtámadott törvénysértô határozatot
megsemmisíti.
A nemzetbiztonsági szolgálatok adatkezelése
36.§
A nemzetbiztonsági szolgálatok az e törvényben meghatározott feladatai
ellátásának érdekében személyes adatot, különleges adatot, közérdekû és egyéb
adatot (a továbbiakban együtt: adat) kezelnek.
37.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok adatot szereznek be:
a) az érintett önkéntes, illetve e törvényben elôírt kötelezô
adatszolgáltatásával;
b) nyílt forrásból;
c) adatkezelést végzô szerv adatszolgáltatásából;
d) titkos információgyûjtéssel.
(2) A nemzetbiztonsági szolgálatok az adatkezelés során kötelesek az adott
cél eléréséhez szükséges, ugyanakkor az érintett személyiségi jogait
legkevésbé korlátozó eszközt igénybe venni.
(3) A fontos és bizalmas munkakört betöltô, illetve az ilyen munkakörbe
jelölt személyek az e törvényben meghatározott biztonsági ellenôrzéssel
összefüggô személyes, köztük különleges adatokat kötelesek az ellenôrzést
végzô nemzetbiztonsági szolgálatok számára közölni.
38.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik teljesítése érdekében - eltérô
törvényi rendelkezés hiányában - bármely adatkezelési rendszerbôl - a
felhasználás céljának megjelölésével - adatokat kérhetnek, a rendszerekbe
és a nyilvántartás alapjául szolgáló iratba betekinthetnek. Az adatkérést
hiányos és töredékadatok tekintetében is teljesíteni kell. Az
adattovábbítás tényét mind az átadó, mind az átvevô szervnél dokumentálni
kell.
(2) A nemzetbiztonsági szolgálatok az állami szervek által kezelt
nyilvántartások adatait térítés nélkül kérhetik, illetve vehetik igénybe.
Egyéb adatkezelô szerv a nemzetbiztonsági szolgálatok adatkérésével
kapcsolatos költségeit utólag érvényesítheti.
(3) A nemzetbiztonsági szolgálatok a polgárok személyi adatainak és
lakcímének nyilvántartási feladatait ellátó szervezetektôl történô
adatkérés során, valamint belsô azonosítóként használhatják a
személyazonosító jelet.
39.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása érdekében a polgárok
személyi adatait és lakcímét nyilvántartó szervek, a Belügyminisztérium és
a Rendôrség nyilvántartásaiban, az egyéb igazgatási, valamint a
határforgalom ellenôrzését szolgáló nyilvántartó rendszerekben - az
intézkedés céljának megjelölésével - jelzések elhelyezését rendelhetik el.
(2) A jelzésben a nemzetbiztonsági szolgálatok adatváltozást, illetve az
érintett személyre vonatkozó megkeresés esetében értesítés adását, továbbá
a határforgalomra vonatkozóan az érintett feltartóztatását is kérhetik. Az
érintett szerv a nemzetbiztonsági szolgálatok megkeresésében foglalt
intézkedést teljesíti.
(3) A nemzetbiztonsági szolgálatok haladéktalanul kötelesek intézkedni a
jelzés elhelyezésének megszüntetésérôl, ha az arra okot adó körülmény
megszûnt.
40.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok adatkérése, adatbetekintése és
adatszolgáltatása, a jelzések elhelyezésének ténye, illetve mindezek
tartalma államtitoknak minôsül.
(2) Az adatkezelô, aki a nemzetbiztonsági szolgálatok részére az általa
kezelt nyilvántartásokból adatszolgáltatást teljesített, adatbetekintést
biztosított, illetôleg nyilvántartásában a nemzetbiztonsági szolgálatok
megkeresésére jelzést helyezett el, mindezek tényérôl, tartalmáról, valamint
a megtett intézkedésekrôl az érintettet, illetôleg más személyt vagy
szervezetet nem tájékoztathat.
41.§
A nemzetbiztonsági szolgálatok a birtokukba került adatokat csak az
adatfelvétel elrendelésének jogalapjául szolgáló célra használhatják fel,
kivéve, ha az adat hivatalból üldözendô bûncselekményi tényállás
megvalósítására utal, vagy más nemzetbiztonsági szolgálat irányában
tájékoztatási kötelezettséget alapoz meg.
42.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok e törvény alapján feladataik ellátása
érdekében egymástól adatot kérhetnek, illetve egymásnak adatot
szolgáltathatnak.
(2) A Rendôrség, a Határôrség, a Vám- és Pénzügyôrség, a bíróság, az
ügyészség és a büntetésvégrehajtási szervek a konkrét cél megjelölésével -
a rájuk vonatkozó törvényben meghatározott feladataik ellátására, az ott
meghatározott körben - a nemzetbiztonsági szolgálatoktól adatok igénylésére
jogosultak.
(3) A nemzetbiztonsági szolgálatok adatközlése nem eredményezheti a
nemzetbiztonsági szolgálatokkal együttmûködô személy (adatforrás)
felfedését. A titkos információgyûjtô módszer és forrás védelme érdekében
az átadott adat felhasználására vonatkozóan a nemzetbiztonsági szolgálatok
korlátokat határozhatnak meg.
(4) Az adatszolgáltatást kérô szervek felelôsek az átvett adatoknak az e
törvényben, illetve az adatkezelésre vonatkozó jogszabályokban foglaltak
szerinti kezeléséért, kötelesek az átvett adatok felhasználását
nyilvántartani és kérésre a nemzetbiztonsági szolgálat számára arról
tájékoztatást adni.
43.§
A nemzetbiztonsági szolgálatok személyes adatokat külföldi adatkezelô részére
nemzetközi kötelezettségvállalás alapján, a személyes adatok védelmére
vonatkozó jogszabályok keretei között továbbítanak.
44.§
A nemzetbiztonsági szolgálatok a személyes adatok továbbításáról
nyilvántartást vezetnek, amely tartalmazza:
a) az adatigénylési kérelmet;
b) az adatkérô nyilvántartási azonosítóját;
c) az adattovábbítás idejét;
d) az adatszolgáltatást tartalmazó iratok és egyéb dokumentumok
másodpéldányát.
45.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok - konkrét feladataik teljesítése
érdekében, ha az adatvédelem feltételei a másik adatkezelô részérôl is
biztosítottak - adatkezelési rendszereiket egymás és más állami adatkezelô
szervek adatkezelési rendszerével összekapcsolhatják.
(2) Az összekapcsolást a konkrét nemzetbiztonsági feladat elvégzését követôen
meg kell szüntetni, az összekapcsolás során keletkezett adatállományt az
eljárás befejezését követôen törölni kell.
46.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok által kezelt adatokról, valamint a 44.§-
ban meghatározott adattovábbítási nyilvántartásból az érintett kérelmére
történô tájékoztatást a nemzetbiztonsági szolgálat fôigazgatója -
nemzetbiztonsági érdekbôl vagy mások jogainak védelme érdekében -
megtagadhatja. Az érintett személyes adatainak törlését nem kérheti.
(2) A nemzetbiztonsági szolgálatok az érintettektôl érkezô kéréseket
nyilvántartják, az elutasított kérelmekrôl évente tájékoztatják az
adatvédelmi biztost.
47.§
(1) A fôigazgatók gondoskodnak a személyes adatok körében a jogosulatlan
hozzáférés, közlés, megváltoztatás, törlés és megsemmisülés megelôzésérôl,
illetôleg az illetéktelen hozzáférést megakadályozó védelemrôl.
(2) A nemzetbiztonsági szolgálatok kötelesek rendszeresen ellenôrizni az
általuk kezelt személyes adatok helyességét. A valóságnak meg nem felelô
adatokat helyesbíteni kell, az adatkezelés során a tényeken alapuló
adatokat meg kell különböztetni a következtetésen, véleményen vagy
becslésen alapuló adatoktól.
(3) A nemzetbiztonsági szolgálatok a hatósági feladatkörükhöz kapcsolódó
adatokat az egyéb adatoktól elkülönítetten kezelik.
48.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok az e törvényben meghatározott feladataik
ellátása érdekében az adatkezelésre feljogosított szervek nyilvántartásából
átvehetik és kezelhetik:
a) a biztonsági okmányok adatait az érvényesség lejártától számított 10 évig;
b) a rejtjeltevékenység felügyelete és irányítása során kiadott dokumentumokat
az érvényesség lejártától számított 10 évig;
c) a nemzetbiztonsági ellenôrzési és védelmi feladatok ellátása során
keletkezett adatokat a beosztás, illetve a tisztség megszûnésétôl számított
20 évig;
d) az a)-c) pontokban fel nem sorolt feladatkörben gyûjtött személyes adatokat
az adatgyûjtés megszüntetésétôl számított 70 évig.
(2) A nemzetbiztonsági szolgálatok által kezelt személyes adatot
haladéktalanul törölni kell ha:
a) az (1) bekezdésben meghatározott határidô letelt;
b) bíróság az adatvédelmi eljárás során az adat törlését elrendelte;
c) az adat kezelése jogellenes;
d) az 58.§ (2) bekezdésében meghatározott esetben.
(3) A törlési kötelezettség - a (2) bekezdés b)-c) pontjaiban meghatározott
esetek kivételével - nem vonatkozik azon személyes adatra, amelynek
adathordozóját a levéltári anyagok védelmére vonatkozó jogszabály értelmében
levéltári ôrizetbe kell adni.
49.§
(1) A miniszter, illetve a fôigazgatók hozzájárulásával hozhatók
nyilvánosságra - az állam- és szolgálati titkot tartalmazó adatokon
túlmenôen - a nemzetbiztonsági szolgálatok
a) objektumaival és személyi állományával;
b) eszközbeszerzéseivel és egyéb szerzôdéseivel;
c) biztonsági ellenôrzési és védelmi feladataival
kapcsolatos adatok.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatok megismerésére vonatkozó kérelem
elutasításáról a nemzetbiztonsági szolgálat évente értesíti az adatvédelmi
biztost.
50.§
(1) Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a nemzetbiztonsági
szolgálatok tekintetében külön törvényben meghatározottak szerint jár el.
(2) Az adatvédelmi biztost a nemzetbiztonsági szolgálatokat érintô eljárása
során az állampolgári jogok országgyûlési biztosának jogosítványai illetik
meg.
(3) Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és az adatvédelmi biztos
tevékenységét a fôigazgatók - e törvény keretei között - kötelesek
elôsegíteni.
Titkos információgyûjtés
51.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok a 3-9.§-okban foglalt feladataik
teljesítése érdekében titkos információgyûjtést folytathatnak. Ezen
felhatalmazás a 4.§ h), a 6.§ c), d), e), a 8.§ d) és a 9.§ b) pontjaiban
meghatározott feladatok ellátására nem terjed ki.
(2) A nemzetbiztonsági szolgálatok a titkos információgyûjtés speciális
eszközeit és módszereit csak akkor használhatják, ha az e törvényben
meghatározott feladatok ellátásához szükséges adatok más módon nem
szerezhetôk meg.
Külsô engedélyhez nem kötött titkos információgyûjtés
52.§
A titkos információgyûjtés keretében a nemzetbiztonsági szolgálatok
a) felvilágosítást kérhetnek;
b) meghallgatásokat végezhetnek;
c) a nemzetbiztonsági jelleg leplezésével információt gyûjthetnek;
d) titkos kapcsolatot létesíthetnek magánszeméllyel;
e) az információgyûjtést elôsegítô információs rendszereket hozhatnak létre és
alkalmazhatnak;
f) sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó csapdát alkalmazhatnak;
g) a saját személyi állományuk és a velük együttmûködô természetes személyek
védelmére, valamint a nemzetbiztonsági jelleg leplezésére fedôokmányt
készíthetnek és használhatnak fel;
h) fedôintézményt hozhatnak létre és tarthatnak fenn;
i) a feladataik által érintett személyt, valamint azzal kapcsolatba hozható
helyiséget, épületet és más objektumot, terep- és útvonalszakaszt,
jármûvet, eseményt megfigyelhetik, az észlelteket technikai eszközzel
rögzíthetik;
j) az 54.§-ban foglaltakon kívül beszélgetést lehallgathatnak, az észlelteket
technikai eszközökkel rögzíthetik;
k) hatósági engedélyhez kötött távközlési rendszerekbôl és egyéb adattároló
eszközökbôl információkat gyûjthetnek.
53.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok a legfôbb ügyész által kijelölt ügyész
jóváhagyásával a nyomozás megtagadásának vagy megszüntetésének kilátásba
helyezésével információszolgáltatásban állapodhatnak meg bûncselekmény
elkövetésével alaposan gyanúsítható személlyel, ha az érintett személlyel
történô együttmûködéssel elérhetô nemzetbiztonsági érdek meghaladja az
állam büntetôjogi igényének érvényesítéséhez fûzôdô érdeket.
(2) Nem köthetô megállapodás azzal a személlyel, aki olyan bûncselekményt
követett el, amellyel más életét szándékosan kioltotta.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott jogosultság a Nemzetbiztonsági
Szakszolgálatot nem illeti meg.
(4) A megállapodás létrejötte esetén a nemzetbiztonsági szolgálatok
megtérítik azt a kárt, amely az elkövetôt a polgári jog szerint terheli. A
kártérítési igény tekintetében az államot az igazságügy-miniszter
képviseli.
Külsô engedélyhez kötött titkos információgyûjtés
54.§
A nemzetbiztonsági szolgálatok külsô engedély alapján:
a) lakást titokban átkutathatnak, az észlelteket, valamint az ott történteket
technikai eszközökkel folyamatosan megfigyelhetik és rögzíthetik;
b) levelet és egyéb postai küldeményt felbonthatnak, ellenôrizhetik és azok
tartalmát technikai eszközzel rögzíthetik;
c) közcélú távközlési szolgáltatás útján továbbított közleményt megismerhetik,
az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik.
55.§
(1) Az 54.§-ban meghatározott titkos információgyûjtés engedélyezésére
irányuló elôterjesztést az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal,
a Katonai Felderítô Hivatal és a Katonai Biztonsági Hivatal fôigazgatója
nyújthat be.
(2) Az elôterjesztésnek tartalmaznia kell:
a) a titkos információgyûjtés helyét, az érintett vagy érintettek nevét vagy
körét, illetôleg az azonosításra alkalmas - rendelkezésre álló - adatokat;
b) a titkos információgyûjtés megnevezését és szükségességének indokolását;
c) a tevékenység kezdetét és végét napban meghatározva;
d) az 57.§-ban meghatározott engedély iránti elôterjesztés esetén annak
indokolását, hogy adott ügyben arra a nemzetbiztonsági szolgálat eredményes
mûködéséhez feltétlenül szükség volt.
56.§
(1) Az 5.§ d), h), i), ,j), valamint a 7.§ d), i), j), k) alpontokban
meghatározott nemzetbiztonsági feladatok ellátása során az 54.§-ban
felsorolt titkos információgyûjtést a Fôvárosi Bíróság elnöke által e
feladatra kijelölt bíró engedélyezi.
(2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó nemzetbiztonsági feladatok
ellátása során az 54.§-ban felsorolt titkos információgyûjtést az
igazságügy-miniszter engedélyezi.
(3) A bíró, illetve az igazságügy-miniszter (a továbbiakban együtt:
engedélyezô) az elôterjesztés benyújtásától számított 24 órán belül indokolt
végzéssel határoz. Az elôterjesztésnek helyt ad, vagy azt megalapozatlansága
esetén elutasítja. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
(4) Az engedélyezô a titkos információgyûjtést esetenként legfeljebb 90 napra
engedélyezi. Ezt a határidôt az engedélyezô indokolt esetben - a fôigazgatók
elôterjesztése alapján - további 90 nappal meghosszabbíthatja.
(5) Az engedélyezô eljárásáról, illetve a titkos információgyûjtés tényérôl
az érintettet nem tájékoztatja.
Kivételes engedélyezés
57.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok fôigazgatói - kivéve a Nemzetbiztonsági
Szakszolgálat fôigazgatóját - az 54.§-ban felsorolt titkos
információgyûjtés folytatását legfeljebb az engedélyezô döntéséig
engedélyezhetik, ha a titkos információgyûjtés külsô engedélyeztetése olyan
késedelemmel járna, amely az adott ügyben nyilvánvalóan sértené a
nemzetbiztonsági szolgálat eredményes mûködéséhez fûzôdô érdeket.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a külsô engedély iránti
elôterjesztést a nemzetbiztonsági szolgálatok fôigazgatói kötelesek
engedélyezésükkel egyidejûleg benyújtani.
(3) Ugyanabban az ügyben azonos tényállás esetén csak egyszer rendelhetô el
az (1) bekezdésben meghatározott kivételes engedélyezés alapján titkos
információgyûjtés.
A külsô engedélyhez kötött titkos információgyûjtés megszüntetése
58.§
(1) A külsô engedélyhez kötött titkos információgyûjtést haladéktalanul meg
kell szüntetni, ha:
a) az engedélyben meghatározott célját elérte;
b) további alkalmazásától eredmény nem várható;
c) határideje meghosszabbítás nélkül lejárt.
(2) Az 57.§ (1) bekezdésében meghatározott kivételes eljárás esetén a titkos
információgyûjtést akkor is haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a titkos
információgyûjtés folytatását az engedélyezô nem engedélyezi. Ebben az
esetben a titkos információgyûjtés során nyert adatokat - az állam- és
szolgálati titkot tartalmazó iratok megsemmisítési rendjére vonatkozó
törvényi elôírások szerint - haladéktalanul meg kell semmisíteni.
A titkos információgyûjtésre vonatkozó egyéb szabályok
59.§
(1) Ha a titkos információgyûjtésre a 8.§ a) pontjában meghatározottak
szerint kerül sor, a titkos információgyûjtéshez szükséges engedély
beszerzése az alkalmazást igénylô szerv feladata. Az alkalmazás
jogszerûségéért az igénylô szerv, a végrehajtásért a Nemzetbiztonsági
Szakszolgálat felel.
(2) A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat az (1) bekezdésben meghatározott titkos
információgyûjtés során nyert valamennyi adatot az igénylô számára
továbbítja.
(3) A közölt adatok hitelességéért az adatszolgáltató, a felhasználásáért,
illetve az erre alapozott intézkedések megtételéért vagy elmulasztásáért a
titkos információgyûjtést igénylô szerv felelôs.
60.§
A titkos információgyûjtés során beszerzett adatok a büntetôeljárásban
bizonyítási eszközként való esetleges felhasználásáig, továbbá a
nemzetbiztonsági szolgálattal együttmûködô természetes és jogi személyek,
valamint a jogi személyiséggel nem rendelkezô szervezetek kiléte, az
információgyûjtés ténye és technikai részletei államtitoknak minôsülnek. Az
együttmûködô személyek és szervezetek e tevékenységükkel kapcsolatban a
miniszter és a fôigazgatók engedélye nélkül adatokat nem hozhatnak
nyilvánosságra.
A titkos információgyûjtéssel kapcsolatos sajátos gazdálkodási szabályok
61.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetésükben az alaptevékenységgel
összefüggô speciális mûködési kiadásaik fedezésére elkülönített
elôirányzatot szerepeltethetnek. A speciális mûködési kiadásokat összevontan
- az általános számviteli szabályoktól eltérôen, - egyösszegben kell
szerepeltetni.
(2) Speciális mûködési kiadásnak minôsülnek a nemzetbiztonsági szolgálatok
titkosszolgálati tevékenységéhez, a titkosszolgálati eszközök és módszerek
alkalmazásához közvetlenül kötôdô személyi és tárgyi vonatkozású kiadások.
(3) A speciális mûködési kiadások keretébôl az együttmûködôknek juttatott
személyi kifizetések - a biztonsági követelményekre tekintettel -
adómentesek.
62.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik teljesítése érdekében - a
fedésül szolgáló intézmény típusára vonatkozó jogszabályok elôírásai szerint
- fedôintézményt hozhatnak létre és tarthatnak fenn .
(2) A fedôintézmény létrehozása és fenntartása a nemzetbiztonsági
szolgálatok költségvetésébôl történik. Az ehhez szükséges kiadások speciális
mûködési kiadásnak minôsülnek.
63.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok e törvényben meghatározott feladataik
ellátásához - külön devizahatósági engedély nélkül - valutát kezelhetnek,
külföldi pénznemben kifizetést, illetve átutalást teljesíthetnek. A külföldi
pénznemben teljesített kifizetések és átutalások speciális mûködési
kiadásnak minôsülnek.
(2) A nemzetbiztonsági szolgálatok által speciális mûködési kiadásként kezelt
valuta- és devizafelhasználás mentes a devizagazdálkodásról szóló 1974. évi
1. tvr.-ben meghatározott, a devizagazdálkodásra vonatkozó korlátozások
alól.
64.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok speciális mûködési kiadásai
felhasználásának külsô szerv által történô ellenôrzése kizárólag
törvényességi szempontból történhet. E körben célszerûségi és eredményességi
szempont szerinti ellenôrzés nem végezhetô.
(2) A nemzetbiztonsági szolgálatok gazdálkodásának külsô szerv által történô
ellenôrzése során az ellenôrzést végzô szerv birtokába nem kerülhet olyan
adat, amely a titkos információgyûjtés során keletkezett információra,
forrására, illetve az alkalmazott titkos információgyûjtô módszer konkrét
jellegére utal.
A nemzetbiztonsági védelem és ellenôrzés szabályai
65.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok által nyújtott nemzetbiztonsági védelem (a
továbbiakban: védelem) célja a legfôbb közjogi tisztségeket, illetve fontos
és bizalmas munkakört betöltô személyek tevékenysége ellen irányuló,
valamint ezen személyek tevékenységéhez kötôdô védett információk
jogellenes megszerzését célzó - ezáltal a Magyar Köztásaság
nemzetbiztonsági érdekeit sértô vagy veszélyeztetô - leplezett törekvések
felderítése és elhárítása.
(2) A védelem az e törvény 1. számú mellékletében felsorolt tisztségeket,
illetve munkaköröket betöltô személyeket illeti meg.
(3) A védelem ellátása során a nemzetbiztonsági szolgálatok a védendô
személyt érintôen csak beleegyezésével alkalmazhatják a titkos
információgyûjtés eszközeit és módszereit.
66.§
(1) A nemzetbiztonsági szolgálatok által végzett nemzetbiztonsági ellenôrzés
(továbbiakban: ellenôrzés) célja annak vizsgálata, hogy fontos és bizalmas
munkakörre jelölt, illetve az ilyen munkakört betöltô személyek megfelelnek-
e az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerû mûködéséhez szükséges
biztonsági feltételeknek.
(2) A biztonsági feltételek vizsgálata azon kockázati tényezôk, körülmények,
információk felderítését jelenti, amelyek felhasználásával a fontos és
bizalmas munkakört betöltô személyek tevékenysége jogellenes céllal
befolyásolhatóvá, illetve támadhatóvá válhat, és ezáltal a
nemzetbiztonságot sértô vagy veszélyeztetô helyzet állhat elô.
(3) A fontos és bizalmas munkaköröket e törvény 2. számú melléklete
tartalmazza.
67.§
(1) A 68.§-ban feljogosított személyek kötelesek elrendelni a jelöltek
ellenôrzését a fontos és bizalmas munkakörbe történô kinevezés elôtt, illetve
saját mérlegelési jogkörükben elrendelhetik az ilyen munkakört betöltô
személyek ellenôrzését.
(2) A jogosult az ellenôrzés elrendelésérôl írásban értesíti az illetékes
nemzetbiztonsági szolgálatot.
68.§
(1) A köztársasági elnök rendeli el az ellenôrzést
a) a Magyar Nemzeti Bank elnöke és alelnökei;
b) a Magyar Honvédség Parancsnoka, vezérkari fônöke és helyetteseik;
c) a Köztársasági Elnök Hivatala vezetô munkatársai
tekintetében.
(2) Az Országgyûlés elnöke rendeli el az ellenôrzést
a) az Állami Számvevôszék elnöke és alelnökei;
b) az Országgyûlés Nemzetbiztonsági Bizottságába jelölt képviselôk;
c) az Országgyûlés Hivatalának vezetô beosztású munkatársai
tekintetében.
(3) A miniszterelnök rendeli el az ellenôrzést
a) az államtitkárok és az azonos jogállású állami vezetôk;
b) a Miniszterelnöki Hivatal vezetô beosztású munkatársai;
c) a Kormány irányítása alatt álló országos hatáskörû szervek vezetôi és
helyettesei
tekintetében.
(4) Az illetékes miniszter rendeli el az ellenôrzést
a) a helyettes államtitkárok;
b) a nagykövetek és a fôkonzulok;
c) a miniszter irányítása alatt álló központi államigazgatási szervek
vezetôi, valamint a velük azonos jogállású más közszolgálati vezetôk;
d) a minisztériumi fôosztályvezetôk és az azonos jogállású állami vezetôk;
e) az irányításuk alá tartozó rendvédelmi szervek vezetôi és helyetteseik,
valamint a tábornokok és a tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztás
okba kinevezettek;
f) az állami vagy többségi állami tulajdonban lévô gazdálkodó szervezetek
vezetôi;
g) a többségi állami tulajdonban lévô bankok, szakosított pénzintézetek és
biztosítóintézetek vezetôi;
h) a Kormány által meghatározott egyéb munkakört betöltô személyek
tekintetében.
(5) A Magyar Honvédség parancsnoka rendeli el az ellenôrzést a Magyar
Honvédségen belül, a Kormány által meghatározott munkakört betöltô
személyek tekintetében.
(6) Az országos-rendôrfôkapitány rendeli el az ellenôrzést
a) a rendôrfôkapitányok és rendôrkapitányok;
b) a Rendôrségen belül, a Kormány által meghatározott munkakört betöltô
személyek
tekintetében.
(7) A rendvédelmi szervek országos parancsnokai rendelik el az ellenôrzést a
rendvédelmi szerveken belül a Kormány által meghatározott munkakört betöltô
személyek tekintetében.
(8) A nemzetbiztonsági szolgálatok fôigazgatói rendelik el az ellenôrzést a
nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársai tekintetében.
69.§
(1) Ha a biztonsági ellenôrzés fontos és bizalmas munkakörre jelölt személyre
irányul, az elrendelésre jogosult tájékoztatja az érintett személyt a
biztonsági ellenôrzés megindításáról és egyben felkéri a biztonsági kérdôív
kitöltésére.
(2) A fontos és bizalmas munkakört betöltô személyek ellenôrzésük során - az
elrendelésre jogosult kérésére - biztonsági kérdôívet töltenek ki.
(3) A biztonsági kérdôív tartalmazhatja:
a) az érintett személy és a hozzátartozói személyes (köztük különleges) ada
tait;
b) az érintett személy vagyoni helyzetére vonatkozó adatokat;
c) az érintett személy közvetlen, nem hivatalos kapcsolati körére vonatkozó
személyes (köztük különleges) adatokat;
d) az érintett személy jelenlegi, valamint korábbi munka- és lakóhelyére
vonatkozó adatokat;
e) a pártállásra vonatkozó adatokat azon személyek tekintetében, akiknek
párttagságát és politikai tevékenységét az Alkotmány tiltja.
(4) A biztonsági kérdôív nem tartalmazhat adatokat nemzeti, nemzetiségi és
etnikai eredetre, hovatartozásra, politikai véleményre, valamint vallásos
meggyôzôdésre vonatkozóan.
(5) Az ellenôrzés a kérdôívben megadott adatok valóságának vizsgálatára és
értékelésére, valamint egyéb kockázati tényezôk felderítésére terjed ki. Az
ellenôrzést az elrendelésrôl számított 30 napon belül kell lefolytatni.
(6) Az ellenôrzést végzô nemzetbiztonsági szolgálat az érintett személlyel
konzultálhat, referens személyeket hallgathat meg, felhasználhatja a
személyügyi nyilvántartások és a korábbi ellenôrzések adatait, adatkezelési
rendszerekben adatellenôrzéseket végezhet - ha a szükséges adatok más módon
nem szerezhetôk meg, - titkos információgyûjtési eszközöket és módszereket
alkalmazhat.
70.§
(1) Az ellenôrzés során megszerzett információk és adatok alapján a
nemzetbiztonsági szolgálat értékeli a feltárt biztonsági kockázatokat, az
értékelés eredményérôl tájékoztatja az elrendelôt.
(2) Az ellenôrzés befejezésérôl, valamint annak eredményérôl - kivéve a
bûncselekmény elkövetésére utaló körülményeket - az elrendelô tájékoztatja
az érintett személyt.
(3) Az elrendelô a nemzetbiztonsági szolgálattól kapott tájékoztatást döntése
kialakításánál szabadon mérlegeli.
(4) Az ellenôrzéshez kitöltött kérdôív, valamint a szolgálatok által
beszerzett adatok államtitoknak minôsülnek.
Záró rendelkezések
71.§
A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak beosztási
illetményük 25%-áig terjedô titkosszolgálati pótlék adható. A pótlékra
jogosító beosztásokat - a fôigazgató javaslatára - a miniszter határozza meg.
E pótlék a szolgálati idôpótlék számítása során nem vehetô figyelembe.
72.§
Ha a nemzetbiztonsági szolgálatoknál létszámleépítésre kerül sor, nem
alkalmazhatók a foglalkoztatás elôsegítésérôl és a munkanélküliek ellátásáról
szóló 1991. évi IV. törvény IV. Fejezetének 23.§ (2) bekezdésének, valamint a
munkaügyi központok tájékoztatására vonatkozó szabályai.
Értelmezô rendelkezések
73.§
E törvény alkalmazásában:
a) nemzetbiztonsági érdek: a Magyar Köztársaság szuverenitásának biztosítása
és alkotmányos rendjének védelme, így különösen
- az ország függetlensége és területi épsége elleni támadó szándékú
törekvések felderítése,
- az ország politikai, gazdasági, honvédelmi érdekeit sértô vagy
veszélyeztetô külföldi titkosszolgálati és egyéb leplezett törekvések
felfedése és elhárítása,
- a kormányzati döntésekhez szükséges, a külföldre vonatkozó, illetôleg
külföldi eredetû információk megszerzése,
- az ország alkotmányos rendjének törvénytelen eszközökkel történô
megváltoztatására vagy megzavarására irányuló leplezett törekvések
felderítése és elhárítása,
- a szervezett bûnözés, a terrorcselekmények, az illegális fegyver- és
kábítószerkereskedelem, valamint a nemzetközileg ellenôrzött termékek és
technológiák illegális forgalmának felderítése és megakadályozása;
b) állami szerv: a minisztériumok, az országos hatáskörû államigazgatási
szervek, az ügyészség, a fegyveres erôk (Magyar Honvédség és Határôrség),
valamint a rendvédelmi szervek;
c) rendvédelmi szerv: a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Rendôrség, a
Határôrség rendészeti jogkörben eljáró szervei, a polgári védelmi szervek, a
hivatásos tûzoltóság, a vám- és pénzügyôrség, valamint a
büntetésvégrehajtási szerv;
d) lakás: a nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló helyen kívüli
minden egyéb helyiség vagy terület;
e) hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a
mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelôszülô, a
testvér, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a jegyes, a
házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa.
74.§
(1) Ahol jogszabály fegyveres erôket és testületeket említ, azon a polgári
nemzetbiztonsági szolgálatokat is érteni kell.
(2) Eltérô rendelkezés hiányában ahol jogszabály rendvédelmi szerveket említ,
azon a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat is érteni kell.
Hatálybalépés
75.§
(1) E törvény a (2) és (3) bekezdésben meghatározottak kivételével a
kihirdetését követô 90. napon lép hatályba.
(2) A 71. §-ban meghatározott rendelkezést 1996. január 1-tôl kell
alkalmazni. A rendelkezésben foglalt pótlék összegét az 1996. évi
költségvetés összeállításánál fejlesztésként kell figyelembe venni.
(3) A 14.§ (3) bekezdésének c), d) alpontjai, a 15.§, valamint a 25.§ (2) és
(3) bekezdése azt követôen lép hatályba, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság
megalakítására a 18.§-ban foglaltak szerint kerül sor.
Felhatalmazó rendelkezések
76.§
(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben megállapítsa:
a) a rejtjeltevékenység szakirányításának és hatósági felügyeletének
rendjét;
b) a biztonsági okmányok körét, a biztonsági okmányvédelemre jogosult
szervezet feladat- és hatáskörét, a biztonsági okmányvédelem eljárási
szabályait;
c) a minisztériumokon, az országos hatáskörû szerveken, a fegyveres erôkön és
a rendvédelmi szerveken belül azokat a munkaköröket, amelyek betöltôi - a
2.sz. melléklet 18. pontja alapján - biztonsági ellenôrzésre kötelezettek;
(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy határozatban megállapítsa:
a) a nemzetbiztonsági szolgálatok hatáskörének és illetékességének, valamint
egymással és más szervekkel történô együttmûködésének szabályait;
b) a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének fô irányait;
c) a nemzetbiztonsági szolgálatok és egyéb állami szerv tájékoztató
tevékenységének rendjét, valamint a nemzetbiztonsági információk
értékelésének, hasznosításának szervezeti kereteit és részletes szabályait;
d) a titkos információgyûjtés során a távközlési szolgáltatási feladatokat
ellátó szervezetek eszközeinek és szolgáltatásainak igénybevételével
kapcsolatos pénzügyi elszámolási szabályokat;
e) a nemzetbiztonsági védelem alá esô szervek és létesítmények körét.
77.§
(1) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben megállapítsa:
a) a nemzetbiztonsági szolgálatok lakásgazdálkodásának, valamint a lakáscélú
munkáltatói támogatás rendjét;
b) a szolgálati fegyver rendszeresítésének, viselésének rendjét és
használatának részletes szabályait;
c) a nemzetbiztonsági szolgálatok létesítményeibe való belépés rendjét;
d) a miniszteri elismerések adományozásának rendjét;
(2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy utasításban megállapítsa:
a) a szolgálatra való alkalmasság különleges feltételeit, az alkalmassági
feltételek ellenôrzésének szabályait;
b) a nemzetbiztonsági szolgálatok fedôintézmények létrehozásával,
fenntartásával kapcsolatos eljárásának általános szabályait;
c) mindazokat az eljárásokat, amelyeket a költségvetés alapján gazdálkodó
szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségérôl szóló jogszabály
saját hatáskörû szabályozásként ír elô;
d) a nemzetbizonsági szolgálatok védelemre jogosult vezetôinek körét, a
védelmi intézkedések részletes szabályait.
Hatályukat vesztô rendelkezések
78.§
E törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti:
a) a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének
átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi X. törvény;
b) a személyes adatok védelmérôl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló
1992. évi LXIII. törvény 26.§ (3) bekezdésének utolsó mondata:
c) a fontos bizalmas munkakörök betöltésérôl szóló 1957. évi 66. törvényerejû
rendelet;
b) az állam és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejû rendelet 4.§-
a, a 11.§ (1) bekezdés nemzetbiztonsági szolgálatokra vonatkozó
szövegrésze, a 11.§ (5)-(7) bekezdései, valamint az 1974. évi 17.
törvényerejû rendelet módosításáról szóló 1990. évi LI. törvény;
e) a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról szóló,
26/1990. (II.14.) MT rendelet, valamint az azt módosító a 90/1990. (V 2.)
MT rendelet, a 98/1990. (VI. 11.) MT rendelet, és a 38/1990. (IX.14.) Korm.
rendelet, a 43/1994. (III.29.) Korm. rendelet 20.§ (3) bekezdése;
f) a honvédelemrôl szóló 1993. évi CX. törvény 77.§-a;
g) az egyes nemzetközileg ellenôrzött termékek és technológiák forgalmának
engedélyezésérôl szóló 61/1990. ( X.1.) Korm. rendelet módosításáról szóló
166/1992. ( XII. 18.) Korm. rendelet 13.§-a;
h) a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetési gazdálkodásának, beszámolási
és könyvvezetési kötelezettségeinek egyes szabályairól szóló 85/1994.
(V.31.) Korm. rendelet 5.§ (1)-(3) bekezdése, valamint a 6.§ (2) bekezdése.
Módosuló rendelkezések
79.§
A szabálysértésekrôl szóló 1968. évi I. törvény 28.§ (3) bekezdése a következô
szövegrésszel egészül ki:
(28.§ (3)A szabálysértési rendelkezések alkalmazásában katona)
" a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja."
80.§
(1) A Magyar Köztársaság ügyészségérôl szóló 1972. évi IV. törvény (a
továbbiakban: Ütv.) mellékletének 1. pont f) alpontja helyébe a következô
rendelkezés lép:
(1. Az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó bûncselekmények)
"f) A rendôrség hivatásos állományú tagja által elkövetett nem katonai
bûncselekmények, valamint a fegyveres erôk és a polgári nemzetbiztonsági
szolgálatok hivatásos állományú tagjai által elkövetett nem katonai és a
szolgálattal nem összefüggô bûncselekmények."
(2) Az Ütv. 2.pont utolsó francia bekezdésének helyébe a következô
rendelkezés lép:
(A katonai ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartoznak :)
"- a fegyveres erôk tényleges állományú és a polgári nemzetbiztonsági
szolgálatok hivatásos állományú tagjai által a szolgálati helyen, illetve a
szolgálattal összefüggésben elkövetett bûncselekmények."
81.§
(1) A büntetôeljárásról szóló - többször módosított - 1973. évi I. törvény
(a továbbiakban: Be.) 127.§-a a következô (2) bekezdéssel egészül ki, és a
(3) bekezdés helyébe a következô rendelkezés lép:
"(2) Bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja esetén az ügyész
jóváhagyásával a nyomozóhatóság a nyomozást megtagadhatja, ha a
bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személlyel történô
együttmûködéssel elérhetô nemzetbiztonsági érdek vagy bûnüldözési célhoz
fûzôdô érdek meghaladja az állam büntetôjogi igényének érvényesítéséhez
fûzôdô érdeket."
"(3) Ha a nyomozást nemzetbiztonsági érdekbôl tagadja meg a nyomozóhatóság, a
határozat jóváhagyására a legfôbb ügyész által kijelölt ügyész jogosult."
(2) A Be. a következô 129/A. §-sal egészül ki:
"129/A.§(1) Ha a nyomozást a 127. § (2) bekezdése alapján tagadja meg a
hatóság, az állam téríti meg azt a kárt, amely az elkövetôt a polgári jog
szerint terheli.
(2) A kártérítési igény tekintetében az államot az igazságügy-miniszter
képviseli.
(3) Ha a nyomozást a 127.§ (2) bekezdése alapján tagadja meg a hatóság, és a
határozatban elbírált bûncselekmény anyagi jogi következményei felöl
polgári perben kell határozni, a bíróság nem állapíthatja meg, hogy az
elkövetô nem követte el a cselekményt."
(3) A Be. a következô 129/B.§-sal egészül ki:
"129/B.§ Ha a nyomozást a 127.§ (2) bekezdése alapján tagadja meg a hatóság,
a határozat rendelkezô részbôl és keltezésbôl áll. A rendelkezô rész
tartalmazza:
a) a bûncselekmény jelölését,
b) a nyomozás megtagadásának tényét,
c) tájékoztatást arról, hogy a bûncselekmény elkövetésével kapcsolatban
felmerült kár az állammal szemben miképp érvényesíthetô.
82.§
(1) A Be. 139.§-a a következô (2) bekezdéssel egészül ki, és a (3) bekezdés a
helyébe a következô rendelkezés lép:
"(2) Bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja esetén az ügyész
jóváhagyásával a nyomozóhatóság a nyomozást megszüntetheti, ha a
bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személlyel történô
együttmûködéssel elérhetô nemzetbiztonsági érdek vagy bûnüldözési célhoz
fûzôdô érdek meghaladja az állam büntetôjogi igényének érvényesítéséhez
fûzôdô érdeket."
"(3) Ha a nyomozást nemzetbiztonsági érdekbôl szünteti meg a nyomozóhatóság,
a határozat jóváhagyására a legfôbb ügyész által kijelölt ügyész
jogosult."
(2) A Be. a következô 141/A. §-sal egészül ki:
"141/A.§(1) Ha a nyomozást a 139. § (2) bekezdése alapján szünteti meg a
hatóság, az állam téríti meg azt a kárt, amely az elkövetôt a polgári jog
szerint terheli.
(2) A kártérítési igény tekintetében az államot az igazságügy-miniszter
képviseli.
(3) Ha a nyomozást a 139.§ (2) bekezdése alapján szünteti meg a hatóság, és a
határozatban elbírált bûncselekmény anyagi jogi következményei felöl
polgári perben kell határozni, a bíróság nem állapíthatja meg, hogy az
elkövetô nem követte el a cselekményt."
(3) A Be. a következô 141/B.§-sal egészül ki:
"141/B.§ Ha a nyomozást a 139.§ (2) bekezdése alapján szünteti meg a
hatóság, a határozat rendelkezô részbôl és keltezésbôl áll. A rendelkezô
rész tartalmazza:
a) a bûncselekmény jelölését,
b) a nyomozás megtagadásának tényét,
c) tájékoztatást arról, hogy a bûncselekmény elkövetésével kapcsolatban
felmerült kár az állammal szemben miképp érvényesíthetô.
83.§
A Be. 331.§ (1) bekezdése az alábbiak szerint módosul:
"(1) Katonai büntetôeljárásnak van helye a katona /Btk. 122.§ (1) bekezdés/
által a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai
bûncselekmény /Btk. XX. Fejezet/, valamint a fegyveres erôk tényleges
állományú tagja és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos
állományú tagja által a szolgálati helyen, illetôleg a szolgálattal
összefüggésben elkövetett más bûncselekmények esetén."
84.§
A Büntetô Törvénykönyvrôl szóló 1978. évi IV. törvény 122.§ (1) bekezdése az
alábbiak szerint módosul:
"122.§ (1) E törvény alkalmazásában katona a fegyveres erôk tényleges
állományú, a rendôrség, és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos
állományú tagja ."
85.§
A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 3.§ (2) bekezdésének elsô mondata a
következô szövegrésszel egészül ki:
(3.§ (2)Nincs helye sztrájknak )
"és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál."
86.§
Az Állami Számvevôszékrôl szóló 1989. évi XXXVIII. törvény 16.§ (2) bekezdése
a következôk szerint módosul:
"16.§ (2) Az Állami Számvevôszék a pártok gazdálkodását, a pártok parlamenti
frakciói számára az Országgyûlés által - külön törvény alapján -
folyósított hozzájárulás felhasználását és a Magyar Nemzeti Bank bankjegy-
és éremkibocsátására, továbbá a nemzetbiztonsági szolgálatok speciális
mûködési költségkeret felhasználására vonatkozó adatait törvényességi
szempontok szerint ellenôrzi."
87.§
(1) A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 3.§ 44.
pontja a következôk szerint módosul:
"44. A fegyveres erôk, a rendvédelmi szervek tagja fogalmába értendô a Magyar
Honvédség, a Határôrség, a Rendôrség, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok,
a Tûzoltóság, a Polgári Védelem, a Vám- és Pénzügyôrség és a büntetés-
végrehajtás tagja."
(2) A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 7.§ (1)
bekezdése a következô 47. ponttal egészül ki:
"47. A nemzetbiztonsági szolgálatok speciális mûködési költségeibôl az
együttmûködôknek juttatott személyi kifizetések,"
1.számú melléklet
az 1994. évi .....törvényhez
A védelem alá esô tisztségek és beosztások:
1. a köztársasági elnök,
2. a miniszterelnök,
3. az Országgyûlés elnöke, alelnökei,
4. az Alkotmánybíróság elnöke és tagjai,
5. a Legfelsôbb Bíróság elnöke és elnökhelyettesei,
6. a miniszterek,
7. a legfôbb ügyész és helyettesei,
8. az országgyûlési biztosok,
9- az Országgyûlés Nemzetbiztonsági Bizottságának tagjai.
2. számú melléklet
az 1994. évi ....törvényhez
Fontos és bizalmas munkakört betöltô személyek:
1. a Magyar Nemzeti Bank elnöke, alelnökei,
2. az Állami Számvevôszék elnöke és helyettesei,
3. a nagykövetek és az önálló külképviseleteket irányító fôkonzulok,
4. az államtitkárok és az azonos jogállású állami vezetôk,
5. a helyettes államtitkárok,
6. az országos hatáskörû szervek vezetôi, valamint a velük azonos jogállású
más közszolgálati vezetôk,
7. az Országgyûlés Hivatalának vezetô beosztású munkatársai,
8. a Köztársasági Elnök Hivatalának vezetô beosztású munkatársai,
9. a Miniszterelnöki Hivatal vezetô beosztású munkatársai,
10. a Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari fônöke és helyetteseik,
11. a rendvédelmi szervek országos parancsnokai és helyettesei,
12. az országos-rendôrfôkapitány, helyettesei, a rendôrfôkapitányok és
rendôrkapitányok,
13. a tábornokok és a tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztásba
kinevezett személyek,
14. a minisztériumi fôosztályvezetôk és az azonos jogállású állami vezetôk,
15. az állami vagy többségi állami tulajdonban lévô gazdálkodó szervezetek
vezetôi,
16. a többségi állami tulajdonban lévô bankok, szakosított pénzintézetek és
biztosítóintézetek vezetôi,
17. a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársai,
18. a minisztériumokon, országos hatáskörû szerveken, a fegyveres erôkön és a
rendvédelmi szerveken belül a Kormány által meghatározott további olyan
munkakörök, ahol a nemzetbiztonság szempontjából kiemelt jelentôségû
államtitkok kezelése történik, illetve a munkakörök külsô, leplezett
támadás által fenyegetettek.
- 54 -
INDOKLÁS
a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló
törvényjavaslathoz
Általános indokolás
A Magyar Országgyûlés az Alkotmányban és más jogszabályban elôírt
kötelezettségének tesz eleget, amikor a nemzetbiztonsági szolgálatok
tevékenységét és mûködését törvényi szinten szabályozza. Az Alkotmány 40/A.§
(2) bekezdése értelmében a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggô
részletes szabályokat kétharmados törvényben kell meghatározni. Mindezek
figyelembevételével a magyar jogrendszerben elsô ízben jelenik meg
nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló önálló törvény.
A törvényjavaslat két meghatározó alapelv érvényesítésével szabályozza a
nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét. A nemzetközi tapasztalat egyrészt
mutatja, hogy az államok nemzetbiztonsági érdekeik védelme és más nemzetek
szándékainak megismerése érdekében igénybe veszik a nemzetbiztonsági
szolgálatok sajátos, más szervezetek által nem helyettesíthetô lehetôségeit.
Ez kötelezi az államot arra, hogy az ország szuverenitása, politikai,
gazdasági és honvédelmi érdekeinek megóvása céljából nemzetbiztonsági
szolgálatokat hozzon létre és mûködtessen.
Mindezek mellett figyelembe kell venni, hogy az alapvetôen titkos és sajátos
eszközöket felhasználó nemzetbiztonsági tevékenység megfelelô jogi
szabályozást igényel annak érdekében, hogy semmilyen körülmények között ne
jelenthessen veszélyforrást a demokratikus jogrendre és ezen belül az
állampolgári jogokat csak akkor és olyan mértékben korlátozhassa, amennyiben
az az ország nemzetbiztonságának megóvása, szuverenitásának érvényesítése
céljából szükségszerû és indokolt.
A törvényjavaslat a nemzetközi tapasztalatok és azonos témakörû jogszabályok
figyelembevételével és felhasználásával, ugyanakkor a sajátos magyar
viszonyokat szem elôtt tartva átfogóan szabályozza a nemzetbiztonsági
szolgálatok mûködését.
Részletes indokolás
A nemzetbiztonsági szolgálatok szervezete és jogállása
1-2.§-hoz
Az 1.§ felsorolja a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági szolgálatait, amelyek
eltérô mûködési területét, feladat- és hatáskörét a 4-9.§-ban foglaltak
határozzák meg.
A törvényjavaslat szerint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok országos
hatáskörû, önálló gazdálkodást folytató költségvetési szervek; a katonai
nemzetbiztonsági szolgálatok pedig - országos hatáskörrel - a Magyar Honvédség
részeként, annak szervezeti rendszerében mûködnek. A jogállás meghatározásának
az állami szervek rendszerébe történô illeszkedés biztosításán túl a
szervezethez telepíthetô feladatok megállapítása, illetôleg az alkalmazható
eszközrendszer meghatározása szempontjából van jelentôsége. A törvényjavaslat
a jelenlegi kétpólusú nemzetbiztonsági szervezetrendszernek megfelelôen
tartalmazza a polgári nemzetbiztonsági, illetve a katonai nemzetbiztonsági
szolgálatok szerinti elkülönítést, hozzá kötôdôen a mûködési területeket is.
Kiemelendô a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat atekintetben, hogy önálló, saját
kezdeményezésû titkos információgyûjtést nem végezhet. A jelenleg hatályos
szabályozástól eltérô, önálló szerepeltetése garanciális jellegû, amely azt
hivatott tükrözni, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a másik négy
egyenrangú, azonos jogállású nemzetbiztonsági szolgálat, valamint a rendôrség
és a határôrség szervezetileg független "háttér-, szolgáltató intézménye".
A javaslat - tekintettel arra, hogy kétharmados többségû szavazatot igénylô
törvényjavaslatról van szó - a nemzetbiztonsági szolgálatok struktúrájának
csak a stabil és állandó elemeit alkotó központi szerveket határozza meg. A
további belsô tagozódást elsôsorban az ország szuverenitását, alkotmányos
rendjét érintô kihívások és a nemzetbiztonsági feladatok súlyponti
változásaihoz kell igazítani. E megfontolás alapján ad a tervezet
felhatalmazást területi, helyi szervek létrehozására.
A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatai
3.§-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok mûködésének alkotmányos alapjait a Magyar
Köztársaság szuverenitásának biztosítása és alkotmányos rendjének védelme
adja. Ezen alapértékek érvényre juttatásának céljából látják el a
nemzetbiztonsági szolgálatok a törvényjavaslatban meghatározott feladataikat.
A feladatok közös jellemzôje az, hogy eredményes ellátásukra kizárólag az e
célra létesített, különleges jogokkal és eszközökkel rendelkezô
államigazgatási szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok képesek.
A nemzetbiztonsági szolgálatok alapvetô feladatainak ily módon történô
meghatározása ugyanakkor azt is jelenti, hogy az e törvényben - vagy annak
keretei között a Kormány vagy az irányító miniszterek által - meghatározott
feladatokon kívül a nemzetbiztonsági szolgálatok más tevékenységet nem
folytathatnak. Ennek megfelelôen az itt meghatározott eszközök alkalmazására
vagy az egyéb különleges jogosítványok érvényesítésére - és ezáltal
állampolgári szabadságjogok korlátozására - más esetekben a nemzetbiztonsági
szolgálatok által nem kerülhet sor.
A nemzetbiztonsági szolgálatok - részben hasonló jellegû - feladataikat eltérô
területi illetékességgel látják el. A szolgálatok illetékességi- és
feladatkörének általános jellegû elhatárolása polgári/katonai, illetve
országhatáron kívüli vagy belföldi irányultság mellett történik. A részletes
illetékességi szabályokat a Kormány állapítja meg.
4-7.§-hoz
A nemzetbiztonsági feladatok az ország szuverenitásának érvényre juttatása és
az alkotmányos rend védelme érdekében végzett tevékenységekbôl vezethetôk le.
Hírszerzési feladat a nemzet biztonságát érintô nyílt és védett információk
gyûjtése, elemzése, feldolgozása és továbbítása. E tevékenység alapvetô célja,
hogy az államhatalmi és közigazgatási szervek a rövid és hosszú távú
külpolitikai, védelmi, gazdasági vagy más fontos döntéseiket megfelelô
információk birtokában tudják meghozni.
Kémelhárítási feladat a külföldi titkosszolgálati tevékenység felderítése és
elhárítása. Elfogadott tény, hogy a világ országainak túlnyomó többsége él a
hírszerzô tevékenység nyújtotta elônyökkel. Az ilyen tevékenységgel szembeni
eredményes védekezés lehetôségérôl hazánk sem mondhat le. E tevékenység
felderítése és elhárítása akkor folytatható, ha a külföldi titkosszolgálat
sérti vagy veszélyezteti a Magyar Köztársaság szuverenitását, politikai,
gazdasági, védelmi vagy más fontos érdekét.
A nemzetbiztonsági szolgálatok alkotmányvédelmi feladatai ott és akkor
jelentkeznek, amikor a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét törvénytelen
eszközökkel akarják megváltoztatni vagy megzavarni, illetve alkotmányos
szerveit vagy azok tagjainak hivatali tevékenységét jogszabályellenes módon
befolyásolni. Mindezek közös jellemzôje, hogy titkos és leplezett formában
jelennek meg, s ez indokolja a nemzetbiztonsági szolgálatok sajátos
eszközrendszerével történô felderítést és elhárítást.
Nemzetbiztonsági szempontból kiemelt jelentôségû a terrorizmus, általában a
szervezett bûnözés elleni harc. Ez utóbbi feladat magában foglalja a
jogellenes fegyver- és kábítószerkereskedelemre, valamint a nemzetgazdaságot
és az ország pénzügyi helyzetét veszélyeztetô tevékenységekre vonatkozó
információk gyûjtését, feldolgozását is. Ezen bûncselekmények elhárítása
tekintetében a Rendôrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok között szoros
együtmûködés valósul meg.
A kétpólusú világrendszer összeomlását követôen mindenütt új feladatként
jelentkezett a haditechnikai eszközök és szolgáltatások, valamint a
nemzetközileg ellenôrzött termékek és technológiák jogellenes forgalmának
megelôzése, felderítése és megakadályozása. Az ilyen cselekmények elleni
eredményes küzdelem nem nélkülözheti a szolgálatok által alkalmazott speciális
eszközöket és módszereket.
A központi államhatalmi és kormányzati tevékenység szempontjából fontos
szerveket (intézményeket) és létesítményeket - az azok ellen irányuló
esetleges nyílt erôszak elhárítása mellett - a leplezett, titkos törekvések
ellen is védelemben kell részesíteni. Ez a nemzetbiztonsági szempontokat
figyelembe vevô védelem magában foglalja többek között a belsô (titok)védelmi
szabályok kialakításában való segítségnyújtást, annak személyi és technikai
feltételei megvalósulásának figyelemmel kísérését. A biztonsági védelem egyben
a titkos információgyûjtés szükségességét is jelentheti. A biztonsági védelem
alá esô szervek, intézmények és létesítmények körét a Kormány állapítja meg.
A nemzetbiztonsági szolgálatok ellátják a legfôbb közjogi tisztségeket
betöltô személyek, illetve a fontos és bizalmas munkakört betöltô személyek
nemzetbiztonsági védelmét és ellenôrzését. A védelem és ellenôrzés
szabályairól külön fejezet rendelkezik.
Az ellenôrzés másik fontos területe a magyar bevándorlási politikát érinti. A
bevándorlás területén liberális politikát folytató államok is számolnak azzal,
hogy az idegen titkosszolgálatok a migrációs folyamatokat saját céljaikra
használják fel. Az ellenôrzés kiterjedhet a vízumkérelmet benyújtókra is. (E
feladatokkal összefüggésben a nemzetbiztonsági szolgálatok más jogszabályokban
meghatározott módon beutazási és tartózkodási tilalmat rendelhetnek el.)
A javaslatban tételesen meghatározott bûncselekmények elkövetésének gyanúja
esetében a nemzetbiztonsági szolgálatok a bûncselekmény elkövetésére utaló
személyi vagy tárgyi gyanú alapossá tétele, illetôleg annak kizárása érdekében
felderítô, információgyûjtô tevékenységet folytatnak.
Meghatározott bûncselekmények esetében T/5..§ h), 7.§ i) pontok/ a
bûncselekmények, illetve azok elkövetésével gyanúsítható személyek felderítése
a nemzetbiztonsági szolgálatok kizárólagos hatáskörébe tartozik, egyes
bûncselekmények esetében T/5..§ i), j), 7.§ j), k) pontok/ a rendôrség és a
nemzetbiztonsági szolgálatok egyaránt eljárhatnak. Ezt a differenciált
szabályozást a bûncselekmények által veszélyeztetett nemzetbiztonsági,
politikai, védelmi, nemzetgazdasági érdek, illetve ezen bûncselekmények
leplezett, titkos jellege indokolja. A bûncselekmények eredményes felderítése
természetesen szükségessé teszi a rendôrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok
közötti hatékony együttmûködést.
A felderítés nem jelenti a nemzetbiztonsági szolgálatok részérôl
nyomozóhatósági jogkör gyakorlását, hisz konkrét ügyben a szolgálatok
tevékenysége a nyomozás elrendeléséig tarthat. Az alapos gyanú megléte esetén
a nemzetbiztonsági szolgálatok a bûncselekmény további felderítését a
nyomozóhatóságnak adják át, a titkos információgyûjtés során szerzett
bizonytékok a Be. 61.§ (2) bekezdése alapján a büntetôeljárás során
felhasználhatók.
Külön kiemelést érdemel az Információs Hivatal egyetlen hatósági tevékenysége,
amely szerint ellátja a rejtjelzési kötelezettséggel összefüggô
rejtjeltevékenység szakirányítását és hatósági felügyeletét.
8. §-hoz
A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat azon szervezetek háttérintézménye, kiszolgáló
szerve, amelyek a titkos információgyûjtés keretén belül különleges eszközök
és módszerek alkalmazására is jogosultságot kaptak. Tehát a Nemzetbiztonsági
Szakszolgálat ezen külön jogosítványokkal felruházott szervek részére titkos
információgyûjtô tevékenységet végez, illetve különleges eszközöket és
módszereket bocsát rendelkezésükre. A titkos információgyûjtés különleges
(külsô engedélyhez kötött) eszközeit és módszereit a Nemzetbiztonsági
Szakszolgálat saját kezdeményezésre nem alkalmazhatja.
Speciális hatósági jogkört lát el a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a
biztonsági okmányvédelem területén.
A szolgálatok a 4.§ h) (rejtjelfelügyelet) és a 8.§ d) (okmányvédelem)
pontokban meghatározott feladatkörön kívül hatósági jogkört nem
gyakorolhatnak. E két terület tekintetében a javaslat több helyen garanciális
szabályokat ír elô: a hatósági tevékenységhez kötôdô adatokat elkülönítetten
kell kezelni, a szolgálatok hatósági jogkörükben nem jogosultak titkos
információgyûjtés végzésére, a miniszter konkrét ügyre vonatkozóan utasítást
nem adhat, stb.
9.§-hoz
A 9.§-ban az általános jellegû, minden szolgálatra egyaránt vonatkozó
feladatok kerültek megfogalmazásra.
A javaslat felhatalmazást ad a nemzetbiztonsági szolgálatoknak arra, hogy a
feladataik teljesítéséhez szükséges, sajátos technikai rendszerek és eszközök
beszerzését, kutatását és fejlesztését hatáskörükben végezzék. Gazdaságossági
szempontok megkövetelik a speciális eszközök beszerzésének, kutatásának és
fejlesztésének lehetôség szerinti központosítását.
A tételesen felsorolt feladatcsoportok mellett nem zárható ki, hogy törvény
felhatalmazása alapján a Kormány vagy az irányító miniszter a nemzetbiztonsági
szolgálatok részére további feladatokat is meghatározzon, ezért a
törvényjavaslat a jövôben is biztosítja ennek lehetôségét, amelynek korlátját
jelenti, hogy az így kapott feladatokat a nemzetbiztonsági szolgálatok
kizárólag e törvény keretei között végezhetik.
A Nemzetbiztonsági Szolgálatok irányítása és vezetése
10-13.§-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok kormányzati irányítását a Kormány két miniszter
útján látja el. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat a Kormány által
kijelölt miniszter, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat a honvédelmi
miniszter irányítja.
A miniszterek irányítási jogköre átfogja az országos hatáskörû szervekkel
kapcsolatos államigazgatási irányítási és a költségvetési (fejezet) irányítási
jogok teljes körét. Valamennyi irányítási jogkör e törvényben történô tételes
felsorolása szükségtelen, mivel ezen jogköröket más jogi rendelkezések
általános érvénnyel meghatározzák, valamint az irányítási jogosítványok elemei
az állam- és jogtudományi dogmatika által kidolgozottak. Így a törvényjavaslat
elsôsorban a nemzetbiztonsági szolgálatok irányában érvényesülô speciális
irányítási jogosítványok kiemelésére törekszik.
A minisztereknek lehetôségük van arra, hogy irányítási jogkörükben rendeletet,
normatív utasítást adjanak ki, a nemzetbiztonsági szolgálatoknak feladatot
határozzanak meg, illetve egyedi ügyekben is adjanak utasítást. A miniszterek
nem adhatnak konkrét utasítást a hatósági jogkörben eljáró nemzetbiztonsági
szolgálatok egyedi döntésének tartalmára vonatkozóan.
A miniszterek munkáltatói jogkört gyakorolnak - a kinevezés és felmentés
kivételével - a nemzetbiztonsági szolgálatok fôigazgatói felett (11.§ (2)
bekezdés h) alpontja), egyben kinevezik és felmentik a fôigazgató-
helyetteseket.
A miniszterek hagyják jóvá a nemzetbiztonsági szolgálatok szervezeti és
mûködési szabályzatait; ellenôrizhetik a nemzetbiztonsági szolgálatok
törvényes és rendeltetésszerû mûködését, illetve a meghatározott feladatok
végrehajtását.
A polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter irányítja az
állami szervektôl származó, a nemzetbiztonságra vonatkozó információkkal
kapcsolatos elemzô és döntéselôkészítô munkát. Feldolgozhatatlan és
átfoghatatlan mennyiségû információ zúdul napjainkban a döntéshozókhoz, ami
már a hatékonyságot veszélyezteti. Az információk összesítése, egybevetése és
elemzése elengedhetetlen ahhoz, hogy a nemzet biztonságát alapvetôen érintô
döntések valós folyamatokra támaszkodva, megfelelô elôkészítés után, idôben
szülessenek meg. Az intézmény kialakítására a fejlett demokráciák ezirányú
tapasztalatainak felhasználásával került sor.
A miniszterelnök a nemzetbiztonsági szolgálatok fôigazgatóit a miniszter
elôterjesztése alapján nevezi ki és menti fel. Tekintettel arra, hogy a
Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a belügyminiszter, illetve a honvédelmi
miniszter irányítása alatt álló szervezetek tekintetében is ellát szolgáltató
feladatokat, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter a
Nemzetbiztonsági Szakszolgálat fôigazgatója tekintetében ezen miniszterekkel
egyetértésben teszi meg elôterjesztését.
A fôigazgatók a nemzetbiztonsági szolgálatokat - azok központi, helyi és
speciális szerveit - a kormányzati döntések keretei között és a miniszter
irányítása mellett önálló felelôsséggel vezetik.
Tekintettel arra, hogy a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok a Magyar
Honvédség részeként mûködnek, a Magyar Honvédség parancsnoka - vezetôi
jogkörében - jogosult normatív rendelkezéseket kiadni a katonai
nemzetbiztonsági szolgálatokat érintôen is. A szakmai feladatok maradéktalan
ellátása érdekében jogszabály a Honvéd Vezérkar fônöke számára - a Katonai
Felderítô Hivatal tekintetében - állapíthat meg külön hatáskört.
A 13. § (3) bekezdés a fôigazgatók jogkörébe tartozó általános és speciális
vezetôi jogosítványok részletes felsorolását tartalmazza.
A nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenôrzése
14-15.§-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenôrzése a szolgálatok törvényes
és rendeltetésszerû mûködésének alapvetô garanciális eleme.
Az államigazgatás egyéb területeit ellenôrzô országgyûlési bizottságokhoz
képest a Nemzetbiztonsági Bizottság által gyakorolt alkotmányos ellenôrzés
különös jelentôségét az adja meg, hogy az érintett szolgálatok tekintetében az
államigazgatási szervekre általánosan vonatkozó külsô ellenôrzési, felügyeleti
jogok és lehetôségek nem, vagy csak korlátozott mértékben alkalmazhatók. Ezért
a törvényjavaslat a Nemzetbiztonsági Bizottság alkotmányos ellenôrzési
munkájának maradéktalan ellátásához minden szükséges jogot biztosítani kíván.
A Nemzetbiztonsági Bizottság a minisztertôl és a fôigazgatóktól rendszeresen
tájékoztatást kap a szolgálatok általános tevékenységérôl.
A törvényjavaslat a Bizottság számára meghatároz általános, a hatékony
ellenôrzést biztosító jogosítványokat, mint például a folyamatos tájékoztatás
kérést, a nemzetbiztonsági szolgálatok fôigazgatói tisztségére jelölt
személyek meghallgatását, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok
költségvetésének részletes tervezete, illetve a költségvetés felhasználásáról
szóló részletes összefoglaló jelentés véleményezését.
Az általános tájékoztatás fontos területe, hogy az igazságügy-miniszter az
általa engedélyzett titkos információgyûjtés (54.§) jellemzôirôl,
ügytípusokról köteles tájékozatást adni a Bizottságnak. A fôigazgatók a
kivételes eljárás (57.§) általános jellemzôirôl külön is beszámoltathatók.
A Nemzetbiztonsági Bizottság számára biztosított jogok másik csoportja konkrét
intézkedési jogköröket foglal magában.
Ennek keretén belül a nemzetbiztonsági szolgálatok jogszabályellenes
mûködésének észlelése esetén a Bizottság kezdeményezheti az ilyen jellegû
tevékenység megszüntetését, illetve felhívhatja a minisztert a szükséges
intézkedések megtételére, és indítványozhatja a felelôsség megvizsgálását.
Az esetleges jogszabályellenes mûködéssel kapcsolatosan biztosít a 15.§ (4)
bekezdése speciális jogosultságot a Bizottság számára. Ha a nemzetbiztonsági
szolgálatok hivatásos állományú tagja az utasítást megtagadja, e tényrôl a
fôigazgató tájékoztatja a Bizottság elnökét. Ha az ügyben vizsgálat indul, az
eljárásban részt vehet a Bizottság elnöke vagy alelnöke vagy tagja.
A nemzetbiztonsági szolgálatok nem rendeltetésszerû tevékenysége a
szolgálatokra vonatkozó belsô normatív utasítások megsértését foglalja
magában; a szükségtelen mûködés pedig a törvényi feltételeknek egyébként
megfelelô, de gyakorlati szempontból nem indokolt, esetleg mennyiségileg
túlhajtott nemzetbiztonsági tevékenységet jelent. A Bizottság ilyen esetekben
is rendelkezik javaslattételi joggal a vizsgálat lefolytatására, és jogosult
tájékozódni a vizsgálat eredményérôl, illetve a megtett intézkedésekrôl.
A Bizottság ellenôrzési feladatainak ellátásához elengedhetetlen bizonyos
speciális szakmai felkészültség. Ezt hivatott megalapozni az a rendelkezés,
hogy a Bizottság a szolgálatok tevékenységében jártas személyeket jogosult
szakértôi tevékenységre felkérni. Ilyen szakértôi feladatokra elsôsorban a
szolgálatokkal állományviszonyban álló, vagy az állományból már kikerült
személyek alkalmasak. A politikamentessség biztosítása végett a Bizottság,
mint testület jogosult szakértôi tevékenységre felkérni - akár hivatásos
állományviszonyban lévô - személyeket.
A szolgálatok tevékenysége feletti parlamenti kontrollt erôsítik azok az
elôírások is, amelyek feljogosítják a Bizottság elnökét, hogy betekintsen
egyes, a nemzetbiztonsági szolgálatok által készített tájékoztató
jelentésekbe.
A miniszter köteles tájékoztatás adni a Bizottság elnökének, ha a
nemzetbiztonsági szolgálatok országgyûlési képviselô vagy vele közös
háztartásban lévô hozzátartozója tekintetében információgyûjtô tevékenységet
folytatnak.
A Bizottság elnökét - a törvényjavaslatban megfogalmazott jogosítványok
tekintetében - akadályoztatása esetén az alelnök helyettesíti.
A törvényjavaslatban foglalt parlamenti ellenôrzési eljárások nemcsak az eddig
kialakult magyarországi gyakorlatnál, hanem a külföldi jogszabályokban
lefektetett általános alkotmányos felügyeleti jogosítványoknál is szélesebben
kerültek meghatározásra.
16.§-hoz
Tekintettel arra, hogy a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok a honvédelmi
miniszter irányítása és a fôigazgatók vezetése alatt a Magyar Honvédség
szervezetében látják el nemzetbiztonsági feladataikat, a fôigazgatóktól - a
honvédelemmel kapcsolatos állásfoglalásai kialakításához - a Honvédelmi
Bizottság is jogosult tájékoztatást kérni. Természetesen a tájékoztatás
mértéke nem éri, és nem is érheti el a Nemzetbiztonsági Bizottság elôtti
beszámolások részletességét, hiszen a Honvédelmi Bizottság elôtt a honvédség
rendeltetésszerû mûködtetéséhez szorosan kapcsolódó, általánosítható
tapasztalatok kerülnek szóba.
17.§-hoz
A miniszter és a fôigazgató a Bizottság tájékoztatáskérésének köteles eleget
tenni, és a Bizottság munkáját elôsegíteni. A tájékoztatási kötelezettség
igen szûk körben, csak valamely konkrét különleges módszer vagy forrás
(közremûködô személye) védelme érdekében korlátozható.
Biztonsági szempontokra tekintettel zártak a Nemzetbiztonsági Bizottság és a
Honvédelmi Bizottság azon ülései, ahol nemzetbiztonsági tevékenységet érintô
ellenôrzési jogkörben járnak el.
A törvényjavaslat a nemzetbiztonsági tevékenység védelme érdekében megerôsíti,
hogy a Bizottságok tagjait a tudomásukra jutott állam- és szolgálati titok
tekintetében - megbízatásuk megszûntét követôen is - titoktartási
kötelezettség terheli.
18.§-hoz
A Bizottság elnöke és tagjai széles ellenôrzési és tájékozódási jogosítványaik
gyakorlása során a legszigorúbban védett információk birtokába kerülhetnek.
Ezért elengedhetetlen, hogy ilyen megbízatást csak olyan személyek lássanak
el, akik megfelelnek a biztonsági követelményeknek. Ennek érdekében a
Nemzetbiztonsági Hivatal elvégzi a képviselôcsoportok által bizottsági
tagságra jelölt személyek nemzetbiztonsági ellenôrzését. Ha a Nemzetbiztonsági
Hivatal fôigazgatójának értékelése szerint a jelölttel kapcsolatosan kizáró
kockázati tényezô áll fenn, az Országgyûlés elnöke új jelölt állítását kéri a
képviselôcsoporttól. Garanciális szabály, hogy a fôigazgató - a Bizottság
megalakulását követôen - a Bizottság elnökét tájékoztatja azokról a kockázati
tényezôkrôl, amelyek alapján az eredeti jelölt nem került megválasztásra.
A Bizottság ellenôrzô tevékenysége során felhasznált információk védelme
indokolja azt a szabályt, hogy a Bizottság tagjai megbízatásuk alatt
nemzetbiztonsági védelemben részesülnek.
A nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állománya
19-22.§-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatait a személyi állomány valósítja meg,
amely két csoportból áll. Az elsô csoportot a nemzetbiztonsági szolgálatok
alapfeladatainak ellátásában döntô szerepet játszó - a fegyveres szolgálatot
ellátó - hivatásos szolgálati viszonyban álló munkatársak alkotják. A személyi
állomány másik csoportjába a nemzetbiztonsági szolgálatok mûködési feltételeit
biztosító, továbbá az alaptevékenységhez kapcsolódó járulékos és kisegítô
feladatokat végzô közalkalmazotti állomány tartozik.
A törvényjavaslat alapján egyes hivatásos szolgálati beosztások
közalkalmazotti munkakörré, illetve az ilyen munkakörök hivatásos szolgálati
beosztássá minôsíthetôk át. A nemzetbiztonsági feladatok jellegének, belsô
arányainak változása esetén ezáltal biztosítható a két állománykategória
határainak átjárhatósága.
A hivatásos állomány szolgálati viszonyának átfogó és részletes szabályairól
külön törvény, a közalkalmazottak jogállásáról az 1992. évi XXXIII. törvény
rendelkezik.
A nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományára vonatkozóan a
törvényjavaslat néhány alapvetô fontosságú, többnyire speciális
többletkövetelményt elôíró szabályt fogalmaz meg.
A nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársai - tevékenységük jellegébôl adódóan
- fontos és bizalmas munkakört betöltô személynek minôsülnek. Így vállalniuk
kell, hogy a szolgálati, illetve közalkalmazotti jogviszony létesítésekor az
alkalmasság nem dokumentálható, illetve közvetlenül nem mérhetô feltételeinek
meglétét (pl. életvitel, emberi kapcsolatok, kockázati tényezôk) a szolgálatok
ellenôrzik. Tekintettel arra, hogy az alkalmasság kritériumainak nemcsak a
munkaviszony keletkezésekor, hanem annak ideje alatt mindvégig fenn kell
állnia, a törvényjavaslat lehetôséget biztosít a folyamatos ellenôrzésre is.
Az ellenôrzés szabályairól külön fejezet rendelkezik.
A nemzetbiztonsági szolgálatok pártpolitikai érdekektôl mentes, elfogulatlan
és részrehajlás nélküli mûködésének egyik biztosítéka, ha a hivatásos
állományú munkatárs politikai párt tagja nem lehet, s politikai tevékenységet
nem folytathat.
A hivatásos állomány tagja egyéb társadalmi szervezet mûködésében a belépési
szándék elôzetes bejelentése után vehet részt. A részvétel korlátját jelenti,
hogy a társadalmi szervezet mûködése a nemzetbiztonsági szolgálat személyi
állományával szemben támasztott fokozott követelményekkel ne legyen
összeférhetetlen.
23.§-hoz
A személyi állomány tagjával szemben támasztott követelmény, hogy a
szolgálatokkal és azok tevékenységével összefüggésben tudomására jutott állam-
és szolgálati titok tekintetében szigorú titoktartási kötelezettség terheli,
amely az alkalmazásának megszûnése után is fennáll. A titoktartási
kötelezettség alól kizárólag a miniszter vagy az érintett nemzetbiztonsági
szolgálat fôigazgatója adhat felmentést. A titoktartási kötelezettség
meghatározásának célja - a törvényi megerôsítés mellett - a személyi állomány
figyelmének felhívása arra a tényre, hogy amennyiben megfelelô engedély nélkül
állam- és szolgálati titokról nyilatkozik, ír, "fecseg", stb. büntetôjogi
következményekkel kell számolnia.
A nemzetbiztonsági szolgálatok mûködési alapelvei
24-25.§-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok mûködésének alapfeltételei a törvényi
meghatározottság és az egyéni felelôsség. A hivatásos állomány tagja köteles
feladatait a törvényes elôírásoknak megfelelôen ellátni, az elöljárója
utasításait teljesíteni és a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit
minden törvényes eszközzel - akár élete kozkáztatásával is - érvényesíteni és
megvédeni.
A nemzetbiztonsági szolgálatok olyan szervezetek, amelyeknek fegyveres
szolgálati jellegét a nemzetbiztonsági feladatok alapozzák meg. Jellemzô az
alá-, fölérendeltség és az utasítási rendszer. Az utasítást adó az utasítás
törvényességéért, az utasítást végrehajtó személy pedig a végrehajtás során
tett intézkedések törvényességéért felel. Ezért a szervezeti és mûködési
szabályokat, valamint az utasításkiadás rendjét oly módon kell meghatározni,
hogy az egyéni felelôsség utólag egyértelmûen tisztázható legyen.
Az utasítás végrehajtásának kötelezettsége azonban nem jelenthet feltétlen
engedelmességet. Ha az utasítás teljesítésével a végrehajtó bûncselekményt
követne el, annak végrehajtását meg kell tagadnia.
A nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársai szigorúan hierarchizált viszonyban
látják el feladataikat. Az utasítások gyors és precíz végrehajtása
elengedhetetlen az eredményes nemzetbiztonsági munkához. Ugyanakkor a
törvényjavaslat biztosítja, hogy a feltételezett jogszabályellenes mûködésrôl
a szolgálatokon kívül álló, ellenôrzô szervek tudomást szerezzenek és azt
kivizsgálják.
Ezért ha a munkatárs bûncselekményt követne el az utasítás teljesítésével, a
feladat végrehajtását köteles megtagadni, e tényrôl pedig a fôigazgatónak
jelentést tenni. A fôigazgató a jelentést továbbítja a Bizottság elnökének és
a miniszternek. Az eset kivizsgálásában a Bizottság elnöke vagy alnöke vagy
tagja részt vehet.
Ha a munkatárs bármely módon a szolgálat jogellenes mûködését észleli,
észrevételérôl jelentést tehet a miniszternek. A miniszter - a szükséges
vizsgálatok elvégzését követôen - köteles tájékoztatást adni az esetrôl a
Bizottság elnökének.
26.§-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása során együttmûködnek
egymással, az állami szervekkel és önkormányzati intézményekkel, egyéb jogi
személyekkel (gazdálkodó szervezetekkel), valamint állampolgárokkal és azok
közösségeivel.
A szolgálatok irányába együttmûködési kötelezettség terheli az állami
szerveket, az együttmûködés részletes eljárási szabályait - a vonatkozó
törvényi keretek között - külön megállapodásokban kell rögzíteni; e
megállapodás végsô esetben kormányzati döntés által kikényszeríthetô. Az
önkormányzatok intézményei, a gazdálkodó szervezetek, valamint az
állampolgárok "mellérendeltségi viszonyban" együttmûködésükkel elôsegíthetik a
szolgálatok feladatainak eredményes végrehajtását.
A nemzetbiztonsági szolgálatok mûködésére, személyi állományára, illetve az
együttmûködô vagy egyéb érintett személyre vonatkozó adatok védelmére a 26.§
(6) bekezdés alapján speciális eljárási szabályokat tartalmazó megállapodások
köthetôk.
27.§-hoz
A 27.§ a nemzetbiztonsági szolgálatokkal kapcsolatos általános
információáramlás alapelveit határozza meg. A szolgálatok alapfeladatai közé
tartozik a kormányzati döntések elôkészítéséhez szükséges információk
megszerzése, feldolgozása. A szolgálatok ezirányú tevékenysége nem lehet
öncélú, "túlhajtott adatgyûjtés", hanem a közvetlen kormányzati igényekhez
kell kötôdnie. Ezért biztosítja az (1) bekezdés a Kormány tagjainak, hogy - a
miniszter útján - a szolgálatok részére információs igényeket jelöljenek meg.
A törvényjavaslat a - tág értelemben vett - állami szféra szervezetei számára
elôírja azt a kötelezettséget, hogy a nemzetbiztonsági feladatok ellátásához
szükséges, a szolgálatok feladatkörébe tartozó adatokról, információkról
hivatalból tájékoztassák az illetékes nemzetbiztonsági szervet. Fontos
követelmény az, ha a nemzet biztonságára vonatkozó (így a nemzetbiztonsági
szolgálatok hatáskörébe tartozó) információkkal az állami szervezetek
rendelkeznek, azt hivatalból továbbítsák a szolgálatok felé. Ezzel elejét
lehet venni annak, hogy az állami szféra által már birtokolt adatok
tekintetében (annak megszerzésére) a szolgálatok további - adott esetben a
magánszférát korlátozó - információgyûjtô tevékenységet folytassanak.
28.§-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok nem folytatnak "totális elhárítást", csak a
nemzet biztonságát érintô (valamely konkrét veszélyeztetettségre utaló)
jelzésre lépnek mûködésbe az adott területen.
Ha a nemzetbiztonsági feladat ellátásához szükséges, a szolgálatok valamely
munkatársuk által jogosultak - nemzetbiztonsági szempontból fontos - állami
szerveknél, meghatározott kutatóintézeteknél, többségi állami tulajdonban lévô
gazdálkodó szervezetnél munkaviszonyt létesíteni. Ennek megfelelôen a 28.§
alapján nem kezdeményezhetô munkaviszony a felsorolásban nem szereplô
szervezeteknél, így pl. bíróságoknál sem. Garanciális szempontból az állami
szervek körét a 28.§ tovább szûkíti, így munkaviszony az ügyészségnél sem
létesíthetô.
A munkaviszony mindig a vezetô tudtával jön létre, s a kijelölt személynek meg
kell felelnie az alkalmazási feltételeknek, illetve a foglalkoztatás
speciális szabályairól megállapodást lehet kötni.
E munkaviszonyra a vonatkozó általános munkajogi (szolgálati,
közalkalmazotti, stb.) szabályok az irányadók. A kijelölt munkatárs ellátja e
munkaviszonyból adódó feladatait, hivatásos szolgálati elöljáróitól csak
nemzetbiztonsági feladatai tekintetében kaphat utasítást.
Az érintett állami szerv és személy biztonsága, valamint a konkrét feladat
ellátása érdekében a munkajogviszony létesítésének nemzetbiztonsági jellege -
eltérô megállapodás hiányában - államtitok.
A nemzetbiztonsági szolgálatok által alkalmazható intézkedések
29.§-hoz
A törvényjavaslat kimondja, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok a
büntetôeljárási törvényben meghatározott nyomozóhatósági jogkört nem
gyakorolhatják, ez azonban nem érinti, illetve nem zárja ki az 5.§ h),i), 7.§
i),j) pontokban foglalt felderítô tevékenység folytatására való jogosultságot.
A nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének fô jellemzôje a konspirált
módon végzett információgyûjtés. Az ennek során tett intézkedés az érintett
személy valamely jogának korlátozását eredményezheti. A törvényjavaslat ezért
az állampolgári jogok korlátozására tekintettel garanciális szabályként
rögzíti a törvényhez kötöttség elvét. Kimondja, hogy alapvetô állampolgári
jogok, így különösen a személyes szabadsághoz, a magánlakás, magántitok és
levéltitok sérthetetlenségéhez, és a személyes adatok védelméhez, valamint a
birtokvédelemhez fûzôdô jogok kizárólag a törvényjavaslatban foglaltak
alapján korlátozhatók.
A tevékenységgel elérni kívánt cél általában több módon megközelíthetô, így az
eljáró nemzetbiztonsági szolgálat mérlegelési lehetôsége széleskörû. Az
intézkedések kiválasztásához nyújt támpontot a szükségesség és arányosság
követelménye. Eszerint a nemzetbiztonsági szolgálatoknak tevékenységük során a
rendelkezésre álló lehetôségek (eszközök, módszerek, intézkedések) közül azt
kell választaniuk, ami a cél eléréséhez szükséges és egyben a legkisebb
jogkorlátozással (sérüléssel, károkozással) jár együtt. A szükségesség és
arányosság a hazai jogirodalomban és az Alkotmánybíróság döntéseiben egyaránt
elismert rendezôelv. Az arányosság, mint zsinórmérték mindig csak a konkrét
körülmények között vizsgálható és ítélhetô meg.
30-31. §-hoz
Ha a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú munkatársa a
feladatkörébe tartozó bûncselekmény elkövetôjét elfogja, az elkövetôt köteles
elôállítani.
Az elfogás és elôállítás esetén az ellenszegülés megtörésére, illetve a
cselekvés abbahagyására fizikai erôfölény esetén a hivatásos állomány tagja
testi kényszerítést alkalmazhat. Az erôfölény hiánya több hivatásos állományú
tag együttes fellépésével is pótolható.
A bilincs önkárosítás, további ellenszegülés, illetve szökés és támadás
megakadályozására szolgáló, megelôzô, védelmi jellegû kényszerítô eszköz.
Alkalmazható ellenszegülés tanúsítása nélkül vagy a testi kényszer
folyományaként is. Az alkalmazás törvényes feltétele, hogy arra kizárólag a
nemzetbiztonsági szolgálatok hatáskörébe utalt bûncselekmények elkövetésén
tettenért személy elôállítása során kerülhet sor, s ezen belül is csak a 31.§-
ban taxatíve felsorolt esetekben.
32.§-hoz
A törvényjavaslat biztosítja, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos
állományú tagjai szolgálati lôfegyvert viseljenek. A lôfegyverhasználat, mint
kényszerítô eszköz alkalmazásával kapcsolatos elôírásokat a 34.§ szabályozza.
A nemzetbiztonsági szolgálatok által használt szolgálati lôfegyver
rendszeresítésének és használatának részletszabályait a miniszter állapítja
meg. A rendszeresítés fegyver használatba vételének elrendelését, illetôleg a
nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományának ilyen eszközökkel való
felszerelését jelenti.
33-34.§-hoz
A lôfegyverhasználat a legsúlyosabb kényszerítô eszköz. A törvényjavaslat
elôírásai szerint ezért a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú
tagját a lôfegyverhasználati jog csak szolgálata jogszerû teljesítése során
illeti meg. A szolgálatot teljesítônek a nemzetbiztonsági szolgálat által a
konkrét feladatra kijelölt hivatásos állományú tagot kell tekinteni. A
hivatásos állomány tagjának nincs intézkedési kötelezettsége, így szolgálatba
helyezésre önkéntesen nem kerülhet sor.
Lôfegyverhasználat csak jogos védelmi helyzetben, valamint a konkrétan
felsorolt, súlyos bûncselekmények elhárítására megengedett.
A szolgálati lôfegyverhasználat törvényi feltételeinek fennállását az
alkalmazónak önállóan kell mérlegelni, utasításra csak kivételes esetekben
kerülhet erre sor (pl.objektumvédelmi feladatok ellátása). A törvény
alkalmazásában lôfegyverhasználatnak kizárólag a szolgálati lôfegyverrel
szándékosan személyre leadott lövés minôsül.
A törvényjavaslat a lôfegyverhasználat esetén általános jelentési
kötelezettséget állapít meg, amelyet a szolgálati elöljáró felé kell
teljesíteni.
35.§-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok tagja által foganatosított kényszerítô
intézkedések ellen az érintett panasszal élhet. A panaszt az intézkedést
foganatosító nemzetbiztonsági szolgálat vezetôjéhez kell benyújtani, akinek e
tárgyban hozott döntése a miniszter elôtt megtámadható. Nemzetközi
kötelezettségvállalásainkkal összhangban a miniszter határozata ellen - a
Fôvárosi Bírósághoz benyújtható - jogorvoslatnak van helye.
A nemzetbiztonsági szolgálatok adatkezelése
36.§-hoz
A nemzetbiztonsági feladatok ellátásához elengedhetetlen, hogy a szolgálatok
informatikai tevékenységet végezzenek. Az adat gyûjtése, feldolgozása,
hasznosítása és továbbítása a különbözô nyilvántartások vezetése, adatbázisok
kezelése - összefoglaló elnevezéssel az adatkezelés - a nemzetbiztonsági
tevékenység alapvetô fontosságú eleme.
Az adatkezelésre vonatkozó szabályozási koncepció arra épül fel, hogy a
személyes és közérdekû adatokra vonatkozó általános rendelkezéseket "a
személyes adatok védelmérôl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról" szóló
1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: adatvédelmi törvény), illetve a
polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi
LXVI. törvény rendezi.
Így e törvényjavaslatban elsôsorban a nemzetbiztonsági szolgálatok speciális
helyzetébôl és tevékenységébôl fakadó különleges felhatalmazások és elôírások
meghatározása szükséges. Ezért a törvényjavaslat az említett jogszabályokban
meghatározott lehetôségekkel élve azon rendelkezéseket rögzíti, amelyek a
nemzetbiztonsági szolgálatokat az általánosnál szélesebb körben hatalmazzák
fel a feladataik ellátásához szükséges adatokhoz való hozzáférésre, illetve az
általánosnál nagyobb mértékben biztosítják számukra az általuk kezelt adatok
védelmének lehetôségét.
A 36.§ a fent említett jogszabályoknak megfelelôen elôírja, hogy a
nemzetbiztonsági szolgálatok személyes adatokat, különleges adatokat,
közérdekû és egyéb adatokat csak e törvényjavaslatban meghatározott feladataik
ellátása céljából kezelhetnek.
37.§ hoz
A felsorolt információs adatforrások egyfelôl keretet szabnak a
nemzetbiztonsági szolgálatok adatgyûjtô tevékenységének, másfelôl -
összhangban az adatvédelmi törvényben és a polgárok személyi adatainak és
lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényben megfogalmazott elôírásokkal - az
adatkezelés tekintetében is érvényesül a "szükségességi és arányossági
klauzúla".
A fontos és bizalmas munkakört betöltô személyek tudtukkal történô biztonsági
ellenôrzése magába foglalja azt a kötelezettséget, hogy az érintett egy, a
saját, a hozzátartozóinak, valamint kapcsolatainak személyes adataira
vonatkozó adatlapot tölt ki. Ezen adatkérés egyértelmû jogalapját teremti meg
a (3) bekezdésben foglalt szabály. A biztonsági ellenôrzés lefolytatásának
részletszabályairól külön fejezet rendelkezik.
38-39.§-hoz
A törvényjavaslat meghatározza, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok csak
jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során jogosultak más szerv
által kezelt adatok igénylésére és megismerésére. Így az adatkezelô szervek
birtokában levô adatok nemzetbiztonsági szolgálatok általi megismerése és
igénylése csak abban az esetben lehetséges, ha az a feladatok teljesítése
céljából szükséges. Ezen célt a nemzetbiztonsági szolgálatok adatmegismerési,
adatigénylési kérelmükben kötelesek megjelölni.
A törvényjavaslat a szolgálatok számára általános jelleggel biztosítja az
adatkérési jogosultságot (általános szabály). Más szervezetek adatkezelését
rendezô törvények is állapíthatnak meg további sajátos, speciális szabályokat
a nemzetbiztonsági szolgálatok adatkérésére és adatkezelésére vonatkozóan (pl.
pénzintézeti törvény, adóeljárásról szóló törvény).
Az adatkezelésre vonatkozó garanciális szabályok érvényesek a törvénytervezet
által meghatározott szervezetek nyilvántartó rendszereiben elhelyezett
jelzésekre is. Külön megjelenítésére - a honvédelmi törvényhez hasonlóan - az
egyértelmû jogi helyzet kialakítása miatt van szükség.
40.§-hoz
A törvényjavaslat az adatvédelmi törvényben meghatározott felhatalmazással
élve a nemzetbiztonsági feladatok ellátását, a szolgálatok tevékenységét
veszélyeztetô adatszolgáltatás elkerülése érdekében korlátozást állít fel az
érintett szervek számára. Ezen adatkezelô szervek a nemzetbiztonsági
szolgálatok adatkérésérôl, illetve a részükre történt adatszolgáltatásról
(jelzés elhelyezésérôl) sem az érintettnek, sem más szervnek tájékoztatást nem
adhatnak. Mivel ezen adatkérés és adatszolgáltatás ténye államtitoknak
minôsül, az erre vonatkozó jogosulatlan tájékoztatás a büntetô jogszabályokban
meghatározott következményeket vonja maga után.
41.§-hoz
A 41. § az alkotmányos adatkezelés célhozkötöttségi kritériumát erôsíti meg.
Az adatkezelésre vonatkozó szabályokkal összhangban a nemzetbiztonsági
szolgálatok csak célhoz rendelt adatkezelést folytathatnak. E kötelezettség
másik oldala, hogy a megszerzett adat csak az adott célra használható fel. Ez
alól csak szûk körû kivétel érvényesül, nevezetesen: más nemzetbiztonsági
szolgálat feladatkörébe esô vagy bûncselekmény elkövetésére utaló
információról van szó.
42.§-hoz
A 42.§ (1) bekezdése általános érvénnyel lehetôvé teszi, hogy a
nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik teljesítése érdekében együttmûködésük
során igényeljék és megismerjék a más nemzetbiztonsági szolgálat által kezelt
adatokat.
E szakasz (2) bekezdése a bûnüldözô, az igazságszolgáltatási és a
bûntetésvégrehajtási szervek számára ad lehetôséget arra, hogy feladataik
elvégzése érdekében - a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott feltételek
teljesülése esetén - a nemzetbiztonsági szolgálatoktól adatot igényelhessenek.
A törvényjavaslat az együttmûködô személyek védelme és a nemzetbiztonsági
feladatok végrehajtásának biztosítása érdekében elôírja, hogy a szolgálatok az
általuk teljesített adatszolgáltatás során a további felhasználásra
vonatkozóan korlátokat állapíthatnak meg.
A szakasz további szabályai azt hivatottak biztosítani, hogy az adat útja
mindvégig nyomonkövethetô legyen.
43.§-hoz
A 43.§ megteremti annak jogalapját, hogy - a személyes adatok védelmére
vonatkozó általános szabályok között - a nemzetbiztonsági szolgálatok külföldi
adatkezelô részére adatokat továbbítsanak. Az elsôsorban bûnüldözési és
bûnmegelôzési feladatokat célzó nemzetközi együttmûködés tekintetében ez a
felhatalmazás elengedhetetlen.
44.§-hoz
E szakasz az adatvédelmi törvényben szabályozott rendelkezéseknek megfelelôen
határozza meg a nemzetbiztonsági szolgálatok által vezetett, az általuk
továbbított adatokra vonatkozó adatszolgáltatási nyilvántartás tartalmát.
45.§-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatainak eredményes ellátása érdekében
egyes esetekben elengedhetetlen, hogy adatrendszereiket más adatkezelési
rendszerrel vagy rendszerekkel összekapcsolhassák. Az adatkezelési rendszerek
csak az adott, konkrét feladat ellátásához szükséges idôtartamra kapcsolhatók
össze, az eljárást követôen a keletkezett adatállományokat törölni kell.
46.§-hoz
Ugyancsak az adatvédelmi törvény által meghatározott lehetôséggel élve a
szolgálatok által kezelt adatok és a nemzetbiztonsági tevékenység védelme
érdekében a törvényjavaslat lehetôvé teszi, hogy a fôigazgatók az érintettnek
a nemzetbiztonsági szolgálatok által kezelt adatairól történô tájékoztatásra
és törlésre vonatkozó kérelmét megtagadhassák. Az elutasított kérelmekrôl az
adatvédelmi biztost tájékoztatni kell.
47-48.§-hoz
Az elôzô szakaszokban jelzett korlátozások mellett és azt ellensúlyozandó
teszi kötelezôvé a törvényjavaslat a nemzetbiztonsági szolgálatok számára az
általuk kezelt személyes adatok védelmét, rendszeres ellenôrzését és a
valóságnak nem megfelelô adatok helyesbítését.
A javaslat a személyes adatok védelmére vonatkozó törvényi rendelkezéseknek
megfelelôen tételesen meghatározza az adatok tárolásának maximális
idôtartamát, valamint a személyes adatok hivatalból történô törlésének
eseteit.
49.§-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok speciális rendeltetésébôl adódóan bizalmasan
(védetten) kell kezelni néhány, formailag ugyan nem minôsített, de a
szolgálatok tevékenységéhez szorosan kötôdô adatot (pl. a nemzetbiztonsági
szolgálatok központi objektumának adatai, általános beruházási és
eszközbeszerzési szerzôdések). Ezen adatok csak a miniszter vagy a fôigazgatók
hozzájárulásával hozhatók nyilvánosságra.
50.§-hoz
Az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény
részletesen meghatározza a biztos nemzetbiztonsági szolgálatokkal kapcsolatos
iratbetekintési jogosultságát. Tekintettel arra, hogy az adatvédelmi biztos
hasonló, közjogilag fontos funkciót tölt be, célszerû a két biztos
jogosítványait azonos módon meghatározni.
A fôigazgatók kötelesek a biztosok tevékenységét elôsegíteni.
Titkos információgyûjtés
51.§-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok mûködésének egyik alapvetô jellemzôje a titkos
információgyûjtés. Ennek lényege, hogy a törvényjavaslatban meghatározott
feladatok ellátása során olyan leplezett és titkos erôket, módszereket és
eszközöket alkalmaznak, amelyek segítségével tevékenységük nagy része a
nyilvánosság kizárásával történik.
A nemzetközi és hazai tapasztalatok azt támasztják alá, hogy a
nemzetbiztonsági szolgálatok feladatai által érintett személyi kör és
szervezetek ugyancsak élnek a titkos információszerzés lehetôségeivel. Ennek
során jellemzô tevékenységként jelentkezik az információ konspirált, leplezett
megszerzése.
A technikai fejlôdés eredményeképpen személyeknek és szervezeteknek
lehetôségük van beférkôzni számítástechnikai információs rendszerekbe,
beszélgetéseket lehallgatni és távközlési titkot kifürkészni. Ez a
tevékenység nem köthetô országhatárokhoz, és ennek során alkalmazásra kerül a
tudomány és technika valamennyi vívmánya. Következésképpen a nemzetbiztonsági
szolgálatok is csak akkor képesek feladataik ellátására, ha számukra a titkos
információgyûjtéshez szükséges jogokat törvény biztosítja, és ha az ilyen
tevékenységhez szükséges eszközök rendelkezésükre állnak.
A titkos információgyûjtés alapvetô jogokat korlátozhat, ezért a tevékenység
csak megfelelô keretek között és hatékony garanciák megléte mellett
folytatható.
A szolgálatok által végzett hatósági tevékenység, (rejtjeltevékenység
szakirányítása és engedélyezése, okmányvédelem) valamint egyes speciális
honvédelmi feladatok ellátása során nem használahatók a titkos
információgyûjtés eszközei.
A szolgálatok csak akkor alkalmazhatnak titkos információgyûjtô eszközöket és
módszereket, ha az adatok más módon nem szerezhetôk be.
Külsô engedélyhez nem kötött titkos információgyûjtés
52.§-hoz
Az 52.§ tételesen meghatározza a titkos információgyûjtés körébe tartozó azon
tevékenységi formákat, amelyek nem tartoznak kivételes (külsô) engedélyezés
alá. A felsorolás teljesnek tekinthetô, a jelenlegi ismeretszint alapján ennek
bôvítése nem indokolt.
A nemzetbiztonsági szolgálatok és az állampolgárok együttmûködésének egyik
eleme, amikor az állampolgártól az általa ismert tények tekintetében a
nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja felvilágosítást kér,
illetve meghallgatásokat végez.
A nemzetbiztonsági jelleg leplezésével történô információgyûjtés során az
információt szolgáltató elôtt nem a nemzetbiztonsági szolgálat jelenik meg,
mert a felvilágosítást kérô eltitkolja a szolgálathoz való tartozását, és így
szerez adatokat. A nemzetközi szervezett bûnözés térnyerésével szükségessé
vált az, hogy a jelentôs kockázatvállalást, illetve a speciális szakértelmet
igénylô titkos információszerzést a nemzetbiztonsági szolgálatok személyi
állománya leplezetten végezze.
A titkos információgyûjtés legismertebb módja, hogy a nemzetbiztonsági
szolgálat a feladatkörébe tartozó információkkal (vagy azok megszerzésének
lehetôségével) rendelkezô személyekkel külsô személyek elôtt rejtett
kapcsolatot, együttmûködést alakít ki. Az együttmûködés ténye és tartalma
államtitoknak minôsül, más elôtt fel nem fedhetô.
A számítógépes információs rendszerek létrehozása és alkalmazása a megszerzett
adatok feldolgozása, elemzése, értékelése és továbbítása céljából szükséges.
A nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományuk és az együttmûködô
személyek védelmére, valamint a nemzetbiztonsági tevékenység leplezésére
fedôokmányokat használhatnak fel.
A nemzetbiztonsági szolgálatoknak feladataik végrehajtása során olyan
fedôintézmények alapítása is szükséges lehet, amelyek segítségével az
együttmûködô személy vagy nemzetbiztonsági szolgálatok tagjának titkos
információgyûjtésre irányuló tevékenységét elleplezi. Az intézmények
létesítésére és mûködésére az általános szabályok érvényesek (cégbejegyzés,
adózás, stb).
A törvényjavaslat feljogosítja a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársait,
hogy feladataik megvalósítása érdekében az érintett személyt, a vele
kapcsolatba hozható helyiséget, épületet és más objektumot, terep- és
útvonalszakaszt, jármûvet, eseményt megfigyeljenek, és az észlelteket
technikai eszközzel rögzítsék.
A törvényjavaslat garanciális szabályként írja elô, hogy a természetes
személyek magánszférájába tartozó alapvetô állampolgári jogok sérelmére
leginkább alkalmas titkos információgyûjtési módok (54.§) alkalmazásának
engedélyezése külsô (bírói vagy igazságügy-miniszteri) hatáskörbe tartozik,
bármely nemzetbiztonsági feladat végrehajtása során is kívánják igénybe venni.
Az 52.§-ban meghatározott egyéb titkos információgyûjtéshez a törvényjavaslat
nem írja elô a külsô engedély meglétét, így ezekben az esetekben az
engedélyezés az alkalmazás törvényi feltételeinek vizsgálatát követôen a
nemzetbiztonsági szolgálatok fôigazgatóinak vagy az általuk meghatározott
vezetôk hatáskörébe tartozik.
Ennek megfelelôen a nyilvános vagy a közönség számára nyitva álló helyiségben
történô technikai megfigyelés (adatrögzítés), illetve a nem közcélú távközlési
eszköz útján folytatott beszélgetés ellenôrzése nem külsô engedélyhez kötött
titkos információgyûjtô tevékenység. Ezek alkalmazása az érintett személy
magánszférájába kisebb mértékû beavatkozást jelent, továbbá ezek külsô
engedélyeztetése szakmailag sem oldható meg.
A törvényjavaslat biztosítja a nemzetbiztonsági szolgálatok részére, hogy
különbözô személyek és szervezetek által mûködtetett, hatósági engedélyhez
kötött távközlési rendszerekbôl és egyéb adattároló eszközökbôl információt
gyûjthessenek.
53.§-hoz
A külföldi jogrendszerekben a bûncselekmény elkövetôjével kötött
megállapodásnak (megegyezésnek) több fajtája alakult ki. Általában azért
tekintenek el a kisebb súlyú bûncselekményt elkövetô személy felelôsségre
vonásától, mert segítségével a bûnüldözés területén elérhetô eredmények
meghaladják a felelôsségre vonáshoz fûzôdô érdekeket.
Emellett ugyanakkor az állam nemzetbiztonsághoz fûzôdô érdekei is szükségessé
tehetik a bûncselekményeket elkövetô személyekkel az együttmûködés
kialakítását.
Ezért a törvényjavaslat - a rendôrségi törvényben foglaltakhoz hasonlóan - a
nemzetbiztonsági szolgálatok részére biztosítani kívánja azt a lehetôséget,
hogy a bûncselekmény elkövetôjével a bûntetô igényrôl való lemondás fejében
együttmûködésre vonatkozó megállapodást köthessenek. Ennek feltétele, hogy az
együttmûködéssel elérhetô nemzetbiztonsági érdek meghaladja az állam
büntetôjogi igényének érvényesítéséhez fûzôdô érdeket. A megállapodás további
feltétele, hogy a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személlyel
szemben a nyomozóhatóság a legfôbb ügyész által kijelölt ügyész jóváhagyásával
tagadhatja vagy szüntetheti meg a nyomozást. A megállapodás alapján a
bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy arra vállal
kötelezettséget, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok által meghatározott
szabályok szerint velük együttmûködve információt szolgáltat. A szolgálatok
pedig arra vállalnak kötelezettséget, hogy a nemzetbiztonsági érdek
érvényesítése miatt a nyomozás megtagadását vagy megszüntetését kezdeményezik,
íly módon biztosítva az érintettnek, hogy a megállapodással törvényesen
mentesüljön a büntetôjogi felelôsségre vonás alól.
A szolgálatok nem köthetnek megállapodást azzal a személlyel, aki olyan
bûncselekményt követett el, amellyel más életét szándékosan kioltotta. Ez a
korlátozás áll összhangban a halálbüntetés alkotmányellenességét megállapító
23/1990. (X.31.) AB határozattal, valamint a Btk-nak az elévülhetetlen
bûncselekményekre vonatkozó szakaszaival. A korlátozó rendelkezés mellôzése
azt jelentené, hogy olyan bûncselekmények tekintetében is lemondana az állam a
bûntetôjogi igény érvényesítésérôl, amelyek bûntetôjogi üldözhetôségét az
Országgyûlés elévülhetetlennek minôsítette.
A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat - tekintettel arra, hogy szolgáltató
tevékenységet végez - nyomozás megtagadását vagy megszüntetését nem
kezdeményezheti.
A megállapodás létrejötte estén az állam az elkövetô által a sértettnek
okozott kárt megtéríti.
Külsô engedélyhez kötött titkos információgyûjtés
54.§-hoz
A törvényjavaslat szerint a lakás, valamint egyéb, a közönség számára nyitva
nem álló helyiség titkos megfigyelése, a levél és egyéb postai küldemények
ellenôrzése, valamint a közcélú távközlési közlemények megismerése és
technikai eszközökkel történô rögzítése külsô engedélyhez kötött titkos
információgyûjtés. Postai küldemények alatt a postáról szóló törvény által
meghatározott küldeményeket, távközlési szolgáltatáson a vonatkozó törvényi
rendelkezések által meghatározott szolgáltatásokat kell érteni.
Közös jellemzôjük, hogy ezen eljárások a magánlakás sérthetetlenségéhez és a
magántitok védelméhez való jog sérelmét eredményezik. A törvényjavaslat
biztosítja, hogy az állampolgári jogok korlátozása csak a törvényben
meghatározott esetekben és feltételek megléte esetén kiadott külsô, - illetve
kivételesen és ideiglenes jelleggel fôigazgatói - engedély alapján történjen.
55.§-hoz
A törvényjavaslat érinti a jogalkalmazás számára nélkülözhetetlen legfontosabb
eljárási kérdéseket. Ennek érdekében meghatározza a titkos információgyûjtés
engedélyezésére irányuló kérelem elôterjesztésére jogosultak körét és az
elôterjesztés tartalmi elemeit.
A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat fôigazgatója - a testület szolgáltató
jellegére tekintettel - nem élhet titkos információgyûjtés kezdeményezésével.
56.§-hoz
A törvényjavaslat elôírásai szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok az 54.§-ban
felsorolt titkos információgyûjtést csak bírói vagy igazságügy-miniszteri
engedély alapján végezhetik.
A nemzetközi gyakorlatban számos példa van arra, hogy az államok különbséget
tesznek a bûnüldözési (és az ahhoz szorosan kapcsolódó bûnmegelôzési,
bûnfelderítési), valamint a nemzetbiztonsági célból történô információgyûjtés
között.
A törvényjavaslat ezen rendezôelvre tekintettel osztott külsô engedélyezési
rendszert határoz meg.
Konkrét bûncselekmények felderítése tekintetében - hasonlóan a Rendôrségi
törvény megoldásához - a titkos információgyûjtést a Fôvárosi Bíróság elnöke
által e feladatra kijelölt bíró engedélyezi.
Egyéb, az általános jellegû információgyûjtés során alkalmazott, 54.§-ban
meghatározott tevékenységet az igazságügy-miniszter engedélyezi. Az
igazságügy-miniszter engedélyezési eljárása felett a Nemzetbiztonsági
Bizottság a 14.§ (3) bekezdése alapján ellenôrzést gyakorol.
Az elôterjesztést elbíráló igazságügy-miniszter/bíró a titkos
információgyûjtés alkalmazása tárgyában a benyújtástól számított 24 órán belül
indokolt végzéssel határoz. A titkos információgyûjtés esetenként 90 napig
engedélyezhetô, ez az idôtartam a feltételek újbóli vizsgálata, illetve
megléte esetén legfeljebb 90 nappal meghosszabbítható.
Kivételes engedélyezés
57.§-hoz
Ha az engedélyeztetési eljárás miatti késedelem olyan felderítési vagy
bizonyítási esélytôl fosztaná meg a nemzetbiztonsági szolgálatokat, amely az
adott ügyben nyilvánvalóan sértené a nemzetbiztonsági szolgálat eredményes
mûködéséhez fûzôdô érdeket, a nemzetbiztonsági szolgálat fôigazgatója az
engedélyezésre irányuló elôterjesztés egyidejû benyújtása mellett az
igazságügy-miniszter/bíró döntéséig kivételesen engedélyezheti az 54.§-ban
felsorolt titkos információgyûjtés folytatását. Ugyanazon ügyben a fôigazgatók
csak egyszer élhetnek a kivételes engedélyezés lehetôségével.
A külsô engedélyhez kötött titkos információgyûjtés megszüntetése
58.§-hoz
Az igazságügy-miniszteri/bírói engedélyhez kötött titkos információgyûjtés
feltételeként a törvényjavaslat elôírja, hogy meg kell szüntetni az
alkalmazását, ha az engedélyben meghatározott célt elérte, további
alkalmazásától eredmény nem várható vagy határideje meghosszabbítás nélkül
lejárt, illetve a kivételes engedélyezést az igazságügy-miniszter/bíró nem
hagyta jóvá.
Az érintett személyek védelmét szolgáló garanciális rendelkezése a
törvényjavaslatnak, hogy a fôigazgatói engedély alapján rögzített információk
közül meg kell semmisíteni azokat, amelyek az igazságügy-miniszter/bíró által
utólag jóvá nem hagyott kivételes eljárás során keletkeztek.
A titkos információgyûjtésre vonatkozó egyéb szabályok
59-60.§-hoz
Az 59.§ a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és a többi nemzetbiztonsági
szolgálat feladat- és felelôsségi körét rendezi. Az adatkezeléshez is kötôdô
szabály, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat az általa megszerzett adatokat
csak az igénylô (megrendelô) szervhez továbbíthatja, illetve a megszerzett
adatokat maradéktalanul továbbítania kell.
Az átadott adat csak megbízható forrásból származó, ellenôrzött információ
lehet, amelynek hitelességéért az adatszolgáltató felel. Az adat további
felhasználásáért, illetve az erre alapozott intézkedés megtételéért
értelemszerûen a felhasználó szolgálat felel.
A titkos információgyûjtés nyilvánosságra hozatalát akadályozza meg a
törvény amikor elôírja, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak nyújtott, az
engedélyben foglalt tevékenység ténye államtitoknak minôsül.
A titkos információgyûjtéssel kapcsolatos sajátos gazdálkodási szabályok
61.§-hoz
A jelenleg hatályos szabályokkal összhangban a nemzetbiztonsági szolgálatok
elkülönítetten kezelhetik a titkosszolgálati tevékenységhez, titkoszolgálati
eszközök és módszerek alkalmazásához közvetlenül kötôdô személyi és tárgyi
vonatkozású kiadásaikat. Ezt egyrészt a hagyományos "költségvetési
kategóriáktól" eltérô jellegû kiadások, másrészt a közremûködôk és az eszközök
biztonságának védelme indokolja. A felhasználás szabályszerûségéért a
nemzetbiztonsági szolgálatok fôigazgatói a miniszterek útján a Kormánynak
felelnek.
A törvényjavaslat lehetôséget biztosít a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, hogy
a titkos információgyûjtés elôsegítése érdekében titkos együttmûködési
megállapodásokat kössenek. Ebbe a körbe tartoznak a természetes személyek is.
A nemzetbiztonsági szolgálatokkal együttmûködô magánszemélyek tevékenységéért
anyagi ellenszolgáltatás nyújtható, ami - a biztonsági követelményekre
tekintettel - adómentes.
62.§-hoz
A fedôintézmények létrehozására az adott intézményre, gazdasági társaságokra
(egyéb jogi személyekre) és az egyéni vállalkozásokra vonatkozó jogszabályok
elôírásai szerint kerülhet sor, a nemzetbiztonsági szolgálatok
költségvetésének javára, illetve terhére.
63.§-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok a dekonspiráció elkerülése érdekében a 63.§-ban
biztosított jogcímen jogosultak külföldi fizetôeszköz kezelésére és - a titkos
információgyûjtô tevékenységhez közvetlenül kötôdôen - az együttmûködôknek
adott juttatás, valamint egyéb kiadások külföldi fizetôeszközben történô
kifizetésére.
64.§-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok elkülönített, speciális mûködési kiadásai (a
titkos információgyûjtéshez közvetlenül kötôdô kiadások) - azok jellegére
tekintettel - külsô szervek által törvényességi szempontból ellenôrizhetôk. Az
ellenôrzés nem járhat a közremûködô személyek és konkrét titkosszolgálati
módszerek felfedésével.
A nemzetbiztonsági védelem és ellenôrzés szabályai
65.§-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatai közül a biztonsági védelem és
ellenôrzés szabályait dolgozza ki a legrészletesebben a törvényjavaslat. E
kiemelés indoka nem az, hogy a szolgálatok tevékenysége során ezen feladatok
kapják a legnagyobb hangsúlyt (mennyiségileg és fontosság tekintetében ez
lenne a "legnagyobb feladat"), hanem a garanciális szabályok minél szélesebb
meghatározása.
Kiemelt jelentôségû nemzetbiztonsági érdek, hogy a legfôbb közjogi
tisztségeket betöltô személyek, illetve a fontos és bizalmas munkakört betöltô
személyek tevékenysége ellen irányuló jogellenes törekvéseket felderítsék. A
szolgálatok által végzett nemzetbiztonsági védelem célja nem az állandó
fizikai védelem, hanem egy általános szûrô-kutató jellegû felderítô
tevékenység. A védelem ellátása során a szolgálatok azokat a jelzéseket,
információkat kutatják és dolgozzák fel, amelyek a fontos tisztséget és
munkakört betöltô személyek környezetében történô ellenséges szándékú
"beépülésre", befolyásolásra (támadásra) utalnak. A védendô személyek körét a
törvényjavaslat melléklete határozza meg, ôket érintôen titkosszolgálati
eszköz csak beleegyezésükkel alkalmazható.
66.§-hoz
A nemzetközi gyakorlattal és a hazai elvárásokkal egyaránt összhangban mondja
ki a törvényjavaslat, hogy a fontos és bizalmas munkakört betöltô személyeket
- a nemzetbiztonsági érdekek érvényre juttatása, így különösen ezen személyek
befolyásolhatóságának, zsarolhatóságának, az adott munkakör betöltéséhez
szükséges sajátos biztonsági feltételek meglétének ellenôrzése céljából - a
nemzetbiztonsági szolgálatok biztonsági ellenôrzésnek vethetik alá.
A biztonsági ellenôrzés célja tehát azon kockázati tényezôk felderítése,
amelyek ellenséges szándékú kihasználásával a nemzet biztonsága szempontjából
jelentôs tevékenységek, illetve az ilyen tevékenységeket folytató személyek
támadhatóvá, jogellenes céllal befolyásolhatóvá válhatnak.
A biztonsági ellenôrzés alá vonható fontos és bizalmas munkaköröket a
törvényjavaslat melléklete határozza meg, illetve alkotmányos keretek között
felhatalmazást ad a Kormány részére, hogy - meghatározott állami szervek
körében - további ilyen védendô munkaköröket állapítson meg.
67-68.§-hoz
Nemzetbiztonsági ellenôrzést kell elrendelni a fontos és bizalmas munkakörbe
történô kinevezés elôtt a jelölt tekintetében. Ez esetben az ellenôrzés mindig
az érintett tudtával, annak beleegyezésével történhet. Az ellenôrzéshez
történô hozzájárulás az érintett munkakörök tekintetében alkalmazási feltétel.
A fontos és bizalmas munkakört betöltô személyek tekintetében biztonsági
ellenôrzést az elrendelô mérlegelési jogkörében hozott döntés alapján kell
lefolytatni.
A törvényjavaslat egyértelmûen felsorolja az ellenôrzés elrendelésére jogosult
személyeket és garanciális szabályként elôírja, hogy a szolgálatok biztonsági
ellenôrzést csak írásbeli megkeresés alapján végezhetnek.
69-70.§
A 69.§ a biztonsági ellenôrzés lefolytatásának menetét, a szolgálatok által az
érintettôl kérhetô adatok körét, valamint az e feladat ellátására alkalmazható
eszközöket határozza meg.
Az ellenôrzés során a szolgálatok az érintett vonatkozásában értékelik a
kockázati tényezôket, az értékelés eredményérôl - kivéve, ha bûncselekmény
elkövetésére utaló körülmény merült fel - tájékoztatják az érintettet és az
elrendelôt.
Az elrendelôk döntésük kialakítása során a szolgálatok megállapításait
szabadon mérlegelik.
Az érintett személyiségi jogainak, valamint a nemzetbiztonsági feladat
védelme érdekében a törvényjavaslat az ellenôrzés során keletkezett adatokat
államtitokká minôsíti.
Egyéb rendelkezések
71.§-hoz
Egyes, a miniszter által meghatározott beosztásokban foglalkoztatott
hivatásos állományú munkatárs részére - beosztási illetményének 25%-áig
terjedô - pótlék állapítható meg, amit a magasan kvalifikált munka és az
átlagon felüli kötelezettségek teljesítése tesz indokolttá.
72.§-hoz
E szabályozás indoka, hogy nemzetbiztonsági érdek súlyos veszélyével járna,
ha a nemzetbiztonsági szolgálatok a munkaügyi központoknak értesítést adnának
a létszámleépítessel érintett állomány adatairól (név, beosztás, iskolai
végzettség, stb).
73-74.§-hoz
Az egyértelmû jogalkalmazás és jogértelmezés biztosítása érdekében van szükség
a 73.§-ban megfogalmazott értelmezô rendelkezésekre.
A korábban kiadott, ma még hatályban lévô jogszabályok terminológiája miatt
van szükség a 74.§ értelmezô szabályaira.
75.§-hoz
A törvényjavaslat a kihirdetést követô 90. napon lép hatályba. Ezen idôszak
alatt a törvény által érintett szervezetek számára lehetôség nyílik a törvény
rendelkezéseinek megismerésére, és azok alkalmazására való felkészülésre.
A 71.§-ban meghatározott pótlékot 1996. január 1-tôl kell folyósítani.
A Nemzetbiztonsági Bizottság széles tájékozódási, betekintési és
kezdeményezési jogköre azt követôen léphet hatályba, hogy a Bizottság
tagjelöltjei tekintetében - a 18.§-ban meghatározottak szerint - elvégzik a
szükséges elôzetes biztonsági ellenôrzést.
76-77.§-hoz
A törvényjavaslat a végrehajtáshoz szükséges törvényi szabályozást nem igénylô
jogalkotási feladatok elvégzésére megadja a Kormány és a miniszterek számára
szükséges szabályozási felhatalmazást.
78.§-hoz
A törvényjavaslat egyúttal hatályon kívül helyezi a törvény hatályba lépésével
szükségtelenné váló rendelkezéseket.
79-80.§-hoz
A szabálysértésekrôl szóló 1968. évi I. törvény 28.§ értelmében katona által
elkövetett szabálysértés esetén a vizsgálatot fegyelmi eljárás keretében kell
lefolytatni. Mindez a feltétel a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok
tekintetében fennállt, ezért a katona fogalmának a polgári nemzetbiztonsági
szolgálatok hivatásos állományú tagjaira történô kiterjesztése a
nemzetbiztonsági szolgálatok állománya által elkövetett szabálysértések
egységes elbírálása miatt válik szükségessé.
A nemzetbiztonsági szolgálatok fegyveres jellege, valamint a hierarchizált
rendben történô speciális munkavégzés teszi indokolttá az ügyészségi
eljárásoknak a szolgálatok hivatásos munkatársaira történô kiterjesztését.
81-83.§-hoz
A törvényjavaslat 53.§-ában szabályozott megállapodás, mint speciális nyomozás
megtagadási, illetve megszüntetési okra tekintettel a büntetôeljárásról szóló
1973. évi I. törvény 127.§-át és a 139.§-át egészíti ki. Ezen túlmenôen a
törvényjavaslat biztosítja a különleges nyomozás megtagadási és megszüntetési
okokhoz kötôdô speciális eljárási szabályokat.
84.§-hoz
A törvényi rendelkezésre az egységes jogszabályi környezet megteremtése végett
van szükség.
85.§-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományával szemben támasztott
speciális követelményeknek megfelelôen a sztrájkról szóló 1989. évi VII.
törvény tilalmi rendelkezése kiegészül a polgári nemzetbiztonsági
szolgálatokkal.
86.§-hoz
A törvényjavaslat a 64.§-ban megfogalmazott felhatalmazással összhangban az
Állami Számvevôszékrôl szóló 1989. évi XXXVIII. törvény 16.§-ának módosítását
rendeli el, amely szerint az Állami Számvevôszék a nemzetbiztonsági
szolgálatok speciális mûködési kiadások felhasználására vonatkozó adatait csak
törvényességi szempontok szerint ellenôrzi, ezen adatokkal kapcsolatban
célszerûségi és eredményességi ellenôrzést nem végezhet.
87.§-hoz
A törvényjavaslat 87.§-a a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991.évi XC.
törvény 3.§ 44. pontjának kiegészítésével, a nemzetbiztonsági szolgálat által
a vele együttmûködô magánszemély tevékenységéért nyújtott ellenszolgáltatás
adómentes körbe történô sorolásával a törvényjavaslat 61.§ (3) bekezdése és az
1991. évi XC. törvény közötti összhangot teremti meg.